Parallaxis Univerzum

Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139

· PT46M44S

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2026. 05. 16.
Hossz
47 perc
Szereplők, említett nevek
Alan Shepard
Témák
űrkutatás, filmkritika, történelem, űrhajózás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [zene] >> Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 16 éven a luliak számára nem ajánlott. [zene] >> Az MD média bemutatja. >> [zene] >> Tudományos és fantasztikus élmények Gergővel, [zene] aki mérnök, Miklóssal, aki fizikus, és Ádámmal, aki nem.

Ez itt a Parallaxis, az MD [zene] média tudományos és fantasztikus podcastje.

Nagy szeretettel köszöntök mindenkit.

A mikrofonnál Szarka Gergő. 2026.

Május 5-én volt 65 éve annak, hogy Allen Shepard a Freedom hét űrhajó fedélzetén a Mercury Redstone három küldetés során az első amerikaiként eljutott az űrbe.

A repülés mindössze körülbelül negyed órás volt, és nem földkörüli pályára állásról, hanem szubborbitális ugrásról beszélünk, mégis hatalmas politikai, technológiai és kulturális jelentősége volt.

Az Egyesült Államok ezzel válaszolt a Szovjetunió korábbi sikereire, és belépett az emberes űrrepülés korszakába.

Mai filmünk Philip Kaufman 1983-as alkotása, a The Rise Stuff, ami magyarul az igazak címen futott, és amely Tom Wolf könyve alapján a hangsebesség áttörésétől a Mercury program első űrhajósaig követi végig az Amerikai New Yorkzak hőskorát.

A film egyszerre szól repülésről, berepülőpilótákról hidegháborús versengésről, mérnöki kockázatokról, politikai piáról és arról a nehezen lefordítható tulajdonságról, amit az eredeti cím rise stuffnak nevez.

Bátorság szakértelem önfegyelem vakmerőség és talán nem kevés őrültség keverékéről.

Ezúttal tehát a The Rise Stuff kapcsán beszélgetünk az űrkorszak kezdetéről, a hangsebesség áttöréséről, űrversenyről, náza megszületéséről, egyáltalán az egész korai űrprogramól.

Ebben pedig segítségemre lesz elmaradhatatlan társam és az űrrepülés történetének avatott szakértője, Vince Miklós.

Természetesen nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy nincs itt velünk Ádám, hogy bölcs kérdéseivel és hozzászólásaival, valamint a műsoridőre vonatkozó finom utalgatással kordában tartson minket.

De mindenkit megnyugtatok, hogy Ádám jól van.

Mindössze annyi történt, hogy már Tjföldön él, de továbbra is ő a paralaxis univerzum főszerkesztője és kreatív producere egyben.

Szóval nincs okaz a gondolomra, és ezt abból is tapasztalhatjátok majd, hogy bár lesznek változások, de hamarosan visszatér több műsorunk is, tehát érdemes lesz figyelni a Facebook oldalunkat is.

Na, mielőtt belevágunk a filmbe, magamhoz ragadnám a szót.

Elkerülendő, hogy a mai adás valamiféle szokolébresztő extrába csapjon át. és Miki egyszemélyes standupjával változzon.

Még itt az elején akkor gyorsan kontextusba jelzem kicsit, hol is járunk a térben és főleg az időben.

A film nagyon ügyesen kicsit hátrébb lép és messzebbről indítja a történetet, hiszen az amerikai emberes űrepülés kezdete nem 1961-ben, még csak nem is a NASA 1958-as megalakulásával kezdődik.

A történet egyik fontos előzménye, hogy a második világháború vége és Németország 1945-ös összeomlása után a szövetséges hatalmak nem csak területekért és politikai befolyásért kezdtek versenyezni egymással, hanem tudásért, mérnökökért és persze a német rakéta technológiáért is.

A Nci Németország V2-es vagy FAU 2-es rakétaprogramjában dolgozó Werner von Brown.

Egy csapata 1945-ben az Egyesült Államokba kerül, és később a hadsereg rakétaprogramjában kezd dolgozni, majd 1950-től a Redstone Arsenalban, Hunfilben kulcszerepet játszott a Redstone, a Jupiter vagy Jupiter és később a Saturnh hordozó rakéta család előzményeinek fejlesztésében.

Ez a technológiai örökség egyszerre volt mérnöki alap és morális teher.

A háború utáni amerikai rakétaprogram nem választható el attól, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió is igyekezett megszerezni a német mérnökök rakétatechnológiai tudását.

A második világháborút követően nagyon gyorsan kirajzolódott a hidegháború logikája.

A volt szövetségesekből stratégiai ellenfelek lettek, és a nagyhatótávolságú rakéták fejlesztése nem csak tudományos vagy presztízs kérdés volt, hanem katonai kérdés is.

A világűr meghódítása és az interkontinentális rakéták fejlesztése ugyanannak a technológiai versenynek lett kétága.

Tehát a film nem rakétákkal, hanem repülőgépekkel és pilótákkal indít, méghozzá onnan, hogy 1947 október 14-én Chuck Heger a Bell X1 rakétaajhajtású kísérletű repülőgéppel a Mohes sivatag felett átlépi a hangsebességet.

Tehát akkor innen vesszük fel a fonalat, és Miklós máris elmeséli nekünk, kik is voltak ezek az emberek. >> Mit jelent az a bizonyos, a címben is szereplő R stuff? >> Ez egy nagyon jó kérdés.

Azt mondtad, hogy nem rakétákkal indul, de valójában de, mert azt is mondtad, hogy rakéta repülőgép volt az X1 és csak ugyan, tehát hogy amivel áttörték először a hangatárt, ami tényleg a film elején első hát majdnem felének a témája szinte, az tényleg a Bell X1 az egy olyan repülőgép volt, ami egy rakéta, csak szárnyai vannak, tehát nem sugárhajtóműve volt neki, hanem egy rakétajtómű.

Ugye a kettő között ugye az a különbség most az, hogy sugárhajtómű az nem egy teljesen adekvát szakmára kest megfogalmazás.

Am hétköznapi életben sugárhajtóműnek nevezünk, az ugye arról szól, hogy az elején bemegy a levegő, történik vele valami és a hátulán kilökődik, ugye, és ehhez képest a rakétahajtómű az meg abban különbözik ettől, hogy az ugye viszi magával az oxidálószert is, és ugye ezt teszi lehetővé, hogy ugye például az űrben is lehessen használni, mert ahol ugye nincs levegő, és hogy az X1 az valóban egy egy hát egy tulajdonképpen egy szárnyas rakéta volt, amiben volt ember, és ez az ember ez chucky Éger volt, és Chuck Eger, hogy mondjam, csak monda köre köré épült az egész The Right Stuff, ami valóban Tom Wolfnak a zseniális könyve volt.

Ugye maga a könyv ez 1979-ben jelent [torokköszörülés] meg néhány évvel korábban, és érezhető a könyvön a Jégerhatás.

Ugye annak ellenére, hogy hogy Jéger nem lett űrhajós, nem is jelentkezett űrhajósnak, nem is jelentkezhetett volna űrhajósnak, mert a annak ellenére, hogy Chák Jéger tényleg a vitathatatlan nagy ász volt, akihez minden pilóta hasonlítani akart.

É, hogy a könyv is írja, aki ott volt a láthatatlan piramis csúcsán, mint az, akiben igazán megvan az a bizonyos valami, ez a bizonyos right stuff, az a jó anyag, vagy jó cucc, vagy nem tudom, ne tényleg nehéz lefordítani.

Ugye a magyar fordításban úgy úgy írja a könyv, hogy Szilágyi Gábor assiszem a fordítója.

Elég elég jó pofafordítás. vagy Bart Bartos Kábor ú nem tudom bocsánatot kérek előre is.

Mindjárt megnézem, hogy magyar kiadását ki csinálta az igazaknak a fordítását. >> Én addig belebeszélek, hogy egyébként az igazak fordítása, ugye ami a filmnek a magyar címe, nekem abszolút nem tetszett, tehát egyáltalán nem adja vissza. 1000 millió jobb fordítást el tudtam volna képzelni. >> Ja, >> az amerikai cím, a a Rise Stuff egyébként The Right Stuff.

Ez ez ez nekem nagyon tetszett.

Na most igenis a könyvben Bartos Tibor egyébként a név, amit kerestem.

Szóval ott a szövegben ez e maximum úgy jelenik meg, hogy az igazak testvérülete az a pilótaközösség, akikben úgy megvan az a bizonyos valami, tehát hogy ez valamiként szerepel inkább ez a bizonyos right stuff a magyar fordításban.

Még lehetett a filmnek azt a címet adni meg a könyvnek, hogy a valami. >> Mindenki azt hitte volna, hogy valami Carpenter horror film, de magán a fogalmam így tök sokat gondolkodtam.

A berepülőpilótáknak ez az egész mitosza, ami így kiépült körülöttük.

Ez a R stuff, ez így egyszer sok minden ilyen szimbólum.

Az jutott eszembe, főleg Chuck Jégerről, hogy ez a cvoy Mitosnak valahogy a túlélése így a modern korban.

Tehát ők az igazi tököslegények, akik egyedül ott egy rakétán ülve gyakorlatilag, mert ahogy mondod ezt az X1-et egyébként én nem néztem utána, hogy ez konkrétan egy szárnyas rakéta volt, hogy magával vitte az oxidálószert, vagy hogy volt egy rakéta repülőgép.

De hát azt mondtad is, tehát hogy rakéta haajtó.

Igen, de hogy ez teljes mértékben irányíthatatlan volt ez a filmből is.

Elég jól látja, >> de hát azért ugye voltak, tehát ne ezt azért nem mondanám >> rakétánál jobban, de >> hát lehetett ugye egyrészt a tolóerőt is szabályozni benne, másrészt persze ugyanúgy lehetett a kormányfelületeket szabályozni, tehát tulajdonképpen lehetett azt repülni, csak hogy ugye többször indítható hajtómű volt talán, de ebben se vagyok biztos.

Ugye tényleg az X1-nek úgy nézett ki a repülési profilja, ahogy aztán később az X15-nek is, ami ugyancsak egy rakétarepülőgép volt, egy híres leszármazottja ennek, ami tulajdonképpen az első olyan embervezette repülőgép, ami elérte az űrnek a képzeletbeli határát.

Ugye az volt az X15, a North American Corporationnek az X15 gépe.

Szóval az egész X sorozatnak ebben a szakaszában rakétajtású repülőgépek voltak többnyire.

Ugye az X az a kísérleti repülőgépek, mint experimentál, tehát ezért kapták ezek az X sorozatot és vagyis jelölést.

És hát igen, szóval akkoriban valóban az volt a koncepció, hogy azt lehetett tudni, hogy a rakétákra nagy szerep vár.

Csak az volt a kérdés, hogy a rakétákon, hogyha emberek jutnak föl az űrbe, vagy hát minél magasabbra, minél messzebbre, minél gyorsabban, az milyen módon fog történni ez a repülés?

És itt alapvetően két verságű koncepció volt, és ez adja az egész filmnek ezt az alapprémáját is.

Az egyik az volt, hogy úgymond pilótához méltóan történjen például a manőverezés és a leszállás a végén.

Annak egy fontos eleme, hogy egy kifutópályára szálljon le.

A pilóta leteszi azt a bizonyos gépet.

Aztán az, hogy hogyan száll föl, az végül is egy másodlagos kérdés volt ilyen szempontból.

Tehát például az X1-et is ugye egy más egy hord ugyanolyan hordozó repülőgép, egy B52-es szerintem, amiről annak idején ledobták a az atombombákat is Japánra.

Ugyanolyanról engedték le, tehát az X1 azt nem önerőből, az filmben is jól látszik. >> Ugyanúgy ejték le, mint ahogy a bombát. >> És az is egy teljesen megtörtént eset, hogy ugye az teljesen jól bemutatja a film.

Tehát a Jégerrel kapcsolatos sztorikat tök jól bemutatja a film, mert ugye Jéger a fő adatközője volt nyilvánvalóan a Wolfnak, aki írta a a regényt.

Sőt amúgy fun fact, hogy az igazi Chály Jéger hanghatáráttörője, ő szerepel a filmben, van egy cameo szerepe, annak a bárnak ő a tulajdonosa a filmben.

A ő a Csapos, az igazság jéger, aki sajnos már elhunyt néhány évvel ezelőtt.

Szóval, hogy jól is tartottam.

Ja, igen, hogy az is való igaz, hogy előző este úgy szétcsapta magát ott a kocsmában, hogy részegen elment a feleségével az a itt a murokba, ott a moháves ivatagba, ott szépen nyargalászni lovakkal, egy lóval, és hát a ló az ledobta őt, és el elrepesztette a bordáját, és sőt, hát el is törte, kettő bordáját eltörte, és azon nyomban elment még reggel Albukörkibe, vagy valahova oda a közelbe a klinikára, és hát megnézték.

És hát arra következtettek, hogy bizony ő eltörte.

De persze ezt nem mondta el a repülővosnak, tehát egy magán dokihoz ment, és úgy törte át a hangatárt, hogy el volt törve a két bordája, és csak egyetlen egy probléma volt, hogy nem tudta így törött bordával úgy átnyúlni jobb kezével anélkül, hogy ne halljon bele a fájdalomba, hogy behúzza a kabintetőt, amikor erről a bombázógépről lemászott a az X1-be. >> Igen, ezt látjuk a filmben is egyébként. egy tök jó pofa, ahogy azzal a partis nyílt darabbal. >> És ez így történt meg így, hogy hogy a Riple nevű mérnököt riadóztatta reggel, őt beavadta és kérte, hogy vágjon le egy partis nyélből egy darabot, és hogy ő be tudja azzal kattintani a kabinfedelet.

Tehát ebből tényleg ez a káblyos attitűd, amit mondasz, ez abszolút benne volt.

Na, szóval >> lá egyébként hatalmas élmény lehetett a bordáinak az a gyorsulás.

Tehát az az biztos, hogy élvezte.

Nyilván fájhatott, mint a fene, de hát ő neki fontos volt, hogy ő repülje ezt a madarat.

És pont ez a lényeg, hogy repülni a pilótához méltóan végrehajtani egy ilyen tesztrepülést, és utána sikló repüléssel lényegében visszaszállt és leszállt a Ma Edwards légitámaszpodnak nevezett akkor még Newvenre, ami egy nagy kiszáradt tóágágy és abban ott landolt, ahol ami tényleg hát az amerikai berepülés magas iskolája volt tényleg a az amerikai légierőnek A az volt a úgymond az ez szerepel a kölcsbe is, hogy ez volt a piramis csúcsa, a legtöbb, amit egy pilóta elérhet, és annak a csúcsotak is a legtetejére odakerült Chucky Eger, aki átrépte a hangatást. >> Hát eleve menő, hogy ugye a filmben is többször elmondják, vagy hát az egész eleje erről szól igazából, hogy nem is biztosak benne, hogy a hangatár átléphető, vagy ezt egyáltalán túl fogja élni a pilóta. >> Így van.

Merthogy ugye a volt ez a Prantul Glower szingularitás néven ismert valami, ami lényegében azt mondja, hogy végtelenné válik a dinamikai nyomás, amikor egy eszköz megpróbálja átlépni a hangatárt.

És hát nyilván a valóságban nincsenek végtelenek.

Meg tudtuk jól, tudták jól, hogy a ugye tudjuk, hogy a csikós vagyak az ostora is azért pattog, merthogy gyakorlatilag átlépi a hangsebességet, mert a fegyver fegyverek eldődülések is a golyó az átlépi a hangsebességet.

Tehát sok minden át tudja lépni a hangsebességet.

De a kérdés csak az volt, hogy egy repülőgépnek a váza az át tudja-e lépni ezt a dinamikai nyomást anélkül, hogy Mysticre törjön.

És hát voltak korábbi kísérletek, amik sajnos kudarcán légződtek.

Tehát az volt a lényeg, hogy ezen az egész programban, hogy hát igen, rakéták kellenek, rakétákat lehet repülni, egy rakéta repülőgéppel tisztességesen le lehet szállni emberhez méltóan, pilótához méltóan, ahogy ők ezt mondták, és aztán szépen kiszállsz az Edwards megszentelt síkjára, és akkor te vagy a hőspilóta.

Na most ezzel alternatívaként merült föl az, hogy oké, de úgy is lehet minél messzebbre, minél magasabbra, minél gyorsabban repülni, hogyha te nem irányítod valójában igazán azt a cuccot a szó pilótai értelmében.

És ez volt a hát tulajdonképpen a Mercury programnak a gyökere, ami arról szólt,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139”

Miről szól ez az epizód: „Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139”?

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lépj be hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban. [zene] >> Figyelem, a műsorban spoilerek bukkanhatnak fel. 16 éven a luliak számára nem ajánlott. [zene] >> Az MD média bemutatja. >> [zene] >> Tudományos és fantasztikus élmények Gergővel, [zene] aki mérnök, Miklóssal, aki fizikus, és Ádámmal, aki nem. Ez itt a Parallaxis, az MD [zene] média tudományos és fantasztikus podcastje. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 16..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Alan Shepard.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139”?

Fő témái: űrkutatás, filmkritika, történelem, űrhajózás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Főiskolát járt csimpánzok az űrben | Az igazak (1983) | Parallaxis #139”?

Megjelenés: 2026. 05. 16.. Hossz: 47 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum/foiskolat-jart-csimpanzok-az-urben-az-igazak-1983-parallaxis-139-20503998

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből