Parallaxis Univerzum

Vikingek a Marson! | Sokolébresztő #226

· PT55M20S

Összefoglaló

A Parallaxis Univerzum podcast a NASA Viking programját tárgyalja, melynek során űrszondák keresték az élet nyomait a Marson. A két leszállóegység éveken át végzett kísérleteket.

Röviden

Műsor
Parallaxis Univerzum
Megjelenés
2026. 04. 02.
Hossz
55 perc
Témák
mars
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Tudományos és fantasztikus élményekre vágysz, >> akkor csapold be az öveket és lép hozzák a parallaxisba. >> Üdvözlünk a Paralaxis univerzumban.

F aíos rádió [éneklés] és [zene] benne azokébresztő. >> Jó reggelt kívánok.

Ez itt valóban a tilos rádió, a 90,3 MHz-es frekvencia modulált sávon, benne pedig a szokolébresztő című műsor, vagyis az űrős műsor.

MZ Perx, vagyis Vince Miklós. 2026 első szokolébresztőjével jelentkezünk ezen a hideg téli napon.

Szeretettel köszöntök mindenkit az új esztendőben, amikor fantasztikus űresemények fognak bekövetkezni. három szempontból is különleges tehát ez a mai adás, annak ellenére, hogy egyedül vagyok benne.

Ez meg annyira nem különleges, mert ez elég gyakran előfordul, de abból a szempontból ugye különleges, hogy tényleg ez az idei első adás.

Másrészt ami az előbb fölcsendült, az a felújított szokolébresztő intro, ami most debütált.

És és harmadrészt egyébként azért is különleges nap a mai, mert egy hát igazából egy fontos évforduló van.

Szarvas Lászlónak a 40. születésnapja, aki egy törzshallgatónk, úgyhogy szeretettel köszöntjük ezúttal is.

És egy másik évforduló adja az apropóját ennek a mai adásnak, ami nem egy 40 évvel ezelőtti, hanem egy 50 évvel ezelőtti esemény, vagyis eseménysorozatnak a a tárgya vagy tárgyalása.

A a ami a mai fókuszban lesz, az pedig nem más, mint hogy vikingek a Marson.

Hát ugye a vikingek, nem a ezok űrszondák, úgyhogy annyira nem, tehát ahogy ki lesz írva, hogy vikingek a Marson, ez bizonyára lesznek, akik rákattintanak abban bízva, hogy majd kiderül, hogy a Vörös Erik leszármazottai, mit tudom én, Erik Eriksen nem csak az amerikai kontinensig jutott el a 11. században, hanem akár egyenesen a Marsig is.

Hát ezeknek az embereknek csalódást kell okoznunk. ugyanis itt az amerikai űrszonda programról lesz szó, aminek az a neve magyarosan, hogy viking.

Angolul persze Vikingnak kell mondani, de hát jó magyar szokás szerint ezt én Vikingnek fogom mondani.

Hát ez előfordul ugye a szokolébresztőben.

Ugye nem mondom a Gemini, mások szerint Gemini űrhajót sem Gemininek, vagy éppen nem mondom a hát még az Apollót is, nem Apollo, vagy nem mondom azt, hogy Shepard, hanem azt mondom, hogy Shepard.

Sőt, néha még Gagarin helyett az is elhangzik a számból, hogy Gagarin.

Tehát, hogy általában ilyen amikor magyarul beszélek, akkor magyarul mondom ezeket is.

Sajnos ez már nem fogok tudni változtatni.

Megpróbáltam volna Vikingnak mondani ezt az űrszondát, de sajnos ellene dolgozik az, hogy mit tudom én, 20 éve azt mondom, hogy viking űrszondák a magyar szakmai környezetnek megfelelően, akik szintén ezt szokták rámondani.

Szóval itt az amerikai Viking vagy Viking űrszondákról van szó, amelyek korszakalkotó küldetések voltak a Marshhoz, a vörös bolygóhoz.

Ugye a 70-es években történt a dolog, ugye mondtam, hogy évfordulós a dolog, tehát idén lesz a leszállásnak az évfordulója. 1976-ban történt a leszállás. 1976. július 20-án szállt le az egy a Viking 1, és aztán egy hónappal később nagyjából követte a Viking 2.

Majd erről még lesz szó részletesen, hogy pontosan mikor.

De mondjuk ezelőtt 50 évvel már bőven úton voltak ezek az űrszondák, hiszen 1975-ben indultak el. 1975-ben augusztus 20-án indult el az első viking, a Viking 1.

És hát szeptember, azt hiszem, szeptember 9-én a második.

Tehát a mondom a korabeli szokásoknak megfelelően kettesével indították az űrszandákat, hogyha az egyik bedöglik, akkor még mindig legyen belőle valami értékeletű tudományos eredmény.

De itt óriási szerencse volt, mert mind a kettő tökéletesen működött, úgyhogy rengeteg tudományos eredmény lett belőle.

És ezeknek az űrszondáknak az volt a fő célja, hogy egyrészt sikeresen leszálljanak a Marson és ott működjenek is.

Másrészt ha már ott vannak, akkor keressenek mondjuk például életre utaló jeleket.

Miközben a szondák másik részei, tehát a keringő egységek pedig térképezzék föl a Mars felszínét minél részletesebben.

Ezeket a feladatokat tökéletesen végre is hajtották.

Az életkeresést úgy értem, hogy jól végrehajtották, hogy tényleg keresték az életet.

Találni nem találták, habár, és akkor erről majd lesz szó részben az adásban, hogy hogy azért korán sem egyértelmű, így utólag visszatekintve arra, hogy amik ezek kimértek, érdekes jelenségek a Marson, azok micsodák. illetve olyasmi miatt utasították el, hogy az lehetett életnyom, amiről ma már tudjuk, hogy nem igaz.

Mármint azok, ami miatt elutasították azokat a ismert értő jelenségeket.

Egészen egyszerűen előre szaladva egy kicsit azt mondták, hogy oké, történnek valami érdekes jelenségek ebben a Mars felszínéről ment mintában. furcsa kémiai reakciók zajlanak, de elvethetjük annak az lehetőségét, hogy ezek életfunkciók, hogy marsi bikróbák csinálnak valamit a talajban, és azért vannak ezek az érdekes jelenségek, hiszen egy másik műszer, ami szintén az űrfondák fedélzetén volt, egy gázkromatográf, illetve tömegspektrométer, ezek még csak szerves anyagot sem tudtak kimutatni a Marsról vett talajmintában, vagy hát felszíni, hát a talaj mindig elmondják nekem a geológus barátaim, hogy nem biztos, hogy szabad talajnak nevezni, ami ott van.

Hát akkor nem talaj, de mindegy.

Szóval azt, amit a Mars feszéd elről fölveszünk, mintát, abban nem sikerült szerves anyagot kimutatni.

És így aztán bármilyen furcsa dolgok is történnek a a az egyéb kísérletekben, azok akkor nyilván nem életnyomok, hiszen még szerves anyag sincs.

Na most azt továbbra se értjük jobban, hogy mi a bubánat történt azokban a másik kísérletekben.

Viszont az már azóta többször beigazolódott, hogy a Marsfelszén abszolút van szerves anyag.

Tehát, hogy más űrszák találtak tekintjes mennyiségű szervesanyagot a Marson.

Erről rend szerint a szokolébresztő is beszámol, amikor egészen komplex szerves molekulákat találnak.

A Mars légkörében találtak metánt is például meg ilyesmi.

És és tényleg a Mars felszínen a kőzetekben viszonylag komplex szerves fegyületeket lehet találni, ami önmagában annyira nem rettenetesen meglepő. egyébként inkább az volt a meglepő, hogy a Viking nem talált, hiszen még a legrandomabb meteoritekben is, amik a naprendszerre elhagyatott kis kozmikus sugárzásnak kitett szikláiról származnak, aztán lepottyannak a földre, azokon is találtak szerves anyagot szép számban.

Sőt, simán a bolygóközi térben lebegő, csillagközi térben lebegő gázfelhőkben találtak olyan bonyolult szerves molekulákat, mint mit tudom én, az ecetsav meg mint tehát, hogy hogy a elég bonyolult szerves molekulák létre tudnak jönni. az üstökösök anyagáról nem is beszélve.

Szóval igazából elég fura volt, hogy a Mars felszínén nem nem találta az űrszonda szerves anyagot, de azt mondták, hogy mivel nem talált szerves anyagot, ezért aztán bármit is mutat a másik két-három kísérlet, még akkor is, ha az kicsit gyanús, azoknak is bizonyára élettől független szervetlen folyamatok az eredményei.

Ez lett valameddig az elfogadott szakmai konszenzus.

Mondjuk, hogy ezt írták bele a Viking program zárójelentésébe, de azóta már ugye az eltelt 50 évben többen vitatták ezt, többek között a kísérlet kiygyalói is néha.

Úgyhogy ez egy nagyon érdekes kérdés.

És persze hát az lett a konklúzió, amit itt is mindig elmondunk, és ami a jelenlegi távlati cél, hogy majd akkor lehet ezeket tisztességesen, rendesen megvizsgálni, hogyha majd mintát hoznak a Marsról a Földre és az itteni laborokkal alaposabban. jobban meg lehet ezeket nézegetni.

Na de ne szaladjunk ennyire előre.

Hiszen a mesét elkezdhetjük talán 1969-ben.

Ugye ez az év, amikor az emberek eljutottak a Holdra.

Addig ez volt a fő fő fő prioritás az amerikai űrprogramban, de természetesen azért a Marsot sem hanyagolták olyan szempontból, hogy a szovjetekhez hasonlóan, az amerikaiak is küldözgettek űrszondákat a Marsra.

A szovjetek küldtek leszálló egységeket is.

Tehát amikor azt mondom, hogy Marsra, akkor az nem igaz, hogy az amerikaiak a Mars felszínére küldtek volna korábban őrszondákat, mert nem, tehát az amerikaiak tervében ilyesmi nem szerepelt egészen a vikingig.

A szovjetekében viszont annál inkább, és a szovjetek először hát 69-nél később azért valamivel 1971 december 2-án sikeresen abszolváltak is egy sima leszállást a Mars felszínére.

A gond csak az, hogy az űrszonda olyan 10-20 másodperccel később elhallgatott, tehát annyi adat jött ki belőle, Mars 3-nak hívták a szerencsétlent.

Legelső leszállás a Mars felszínén.

Jár érte a piros pont a szovjet tudósoknak, de sajnos nem nem tudta kibontakoztatni a potenciálját, mert tényleg elkezdett küldezni az első fekete-fehér képének az első néhány sorát.

Ilyen egyesek és nullák formájában.

De hát sajnos nagyon hamar abb maradt a közvetítés, és hát persze nem volt valami gigantikus jelátviteli sebesség, azt képzelhetjük a korabeli időknek megfelelően.

Tehát valami fekete-fehér dolog látszik ott, és nagyon nagy képzelőerő kell ahhoz, hogy valamit belelesson az ember.

Szerencsére nekem van képzelőerőm, tehát én dolgoztam azon egy kicsit, hogy csak úgy persze játék szintjén, hogy hogy mi van, hogyha ez egy egy tényleges marsi panorámakép darab, és tulajdonképpen egészen hihető, de hát mondom, ez nem annyira tudomány, mint inkább ilyen kis játék.

Tényleg bele lehet látni a Mars 3 képébe valamit.

Akit ez érdekel, annak majd hát annak majd ajánlom a zajból tájat.

Ez volt a blog bejegyzésem címe, amit még a parallaxis blogra tettem valamikor.

Hát én attól tartok, hogy hát nem is tudom, valami viszonylag kerek évfordulóján feltetőleg 2021-ben, mert ugye akkor volt ugye a 71-es Mars 3 küldetésnek ez az évfordulója.

Szóval zajból tájat ugye ez írel valamire, ami egy általánosan bevett szófordulat.

Na, szóval ez volt itt, hogy egy egy nagyon zajos képből esetleg egy tájrésztletet ki lehet nyerni.

Hát Marc esetében ennyit sikerült leküldeni a Földre.

Hát aztán, hogy mi van rajta, azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de mindenesetre sokat nem lehetett belőle tanulni, annak ellenére, hogy nagyon ambiciózus lett volna a szovjet program.

Például [torokköszörülés] lett volna egy ilyen kis mászógép, ami hát nem mondom, hogy rover, tehát nem egy [torokköszörülés] nem egy ilyen marsjáró a szokott módon, ami kerekeken gurul, hanem egy ilyen kis lépegető berendezés mászott volna elő a Mars 3 leszálló egységéből, ami egyébként egy olyan kitekeredős kábellel volt hozzákötve, mint amilyen a porszívokból kijön, amikor az ember oda tolja, ahol nincs konnektor, ugye?

Tehát egy ilyen ilyen fajta cucc.

Ö, és az ott totyogott volna a Marson, és nyilván lett volna rajta valami mérőműszer.

Szóval ezt és sok egyéb dolog is történt volna biztos.

Hát sajnos nem történt meg és h a szovjetek ennél közelebb nem is jutottak egy sikeres marsi leszálláshoz.

Persze próbálkoztak többször is, de nem történt meg egyébként.

Csak a szovjet marssszondák kudarcairól is volt persze szokorébresztő tavaly előtt.

A Mars, a Mars Armada esete a szovjet tervgazdasággal.

Ez most az adás címe, meg nem mondom, hogy hanyadik volt.

Na, a lényeg az, hogy az amerikaiak persze szintén elhatározták, hogy elmennek a Marsra.

Mondom ezt már 1969-ben elhatározták, tehát még a szovjet Mars 3 előtt akkor elkezdték ők tervezgetni a programjukat, és ők mertek nagyot álmodni.

Ugye kitűzték a főkérdésnek az életkeresését és hát két űrszondát készítettek.

Ahogy már mondtam, ezek jó nagyok voltak. és nagyban alapoztak a korábbi tapasztalatokra.

A Martin Marietta nevű légipari vállalat készítette a leszálló egységet, akik abban szereztek tapasztalatot, hogy a Surveyor nevű holdszondákat és ők fejlesztették ki, amik az Apollók Apollo repülések előkészítésére leszálltak a Holdra az amerikai programban 1966 és 68 között. tök sikeresek voltak, és ezek ilyen háromlábú szerkezetek voltak.

Ugyanezt a háromlábú konstrukciót örökölte meg a viking űrszonda páros is.

Érdekes, hogy a korai tervekben szerepelt olyan is, hogy ez is mozogjon, tehát hogy a a három leszállótalp végén lettek volna görgők, ilyen korcsolyaszerű megoldások, ami lehetővé tette volna, hogy mi mérjen valahol az űrszonda, és aztán odébb guruljon. és ezt tesztelték kis ilyen sivatagi teszteken.

Tehát én láttam olyan képeket ilyen viking ürsonda változatokról, amik így odébb tudtak volna gurulni.

Hát ez nagyon poér lett volna, de hát végül is ez nem valósult meg, hanem három fix leszállótalp volt.

És persze azért, hogy valamennyi mobilitás mégis legyen, ezért egy ilyen mintavevő kart azért rászereltek.

A mintavevőkar az egy nagyon cuki kis konstrukció volt, ugyanis ez nem egy ilyen több csuklós kar volt, mint a robotkarok, amiket mondjuk az űrállomásokon vagy az űrrepülőgépen láttunk, hanem hanem olyan, hogy hogy gyakorlatilag egy cső volt, de olyan anyagból, mint a mérőszalag, mint a mérőszalag, ami a ami így föl föl föl tud szépen csavarodni.

Úgyhogy ezt itt szépen ki lehetett belőle tolni, és akkor az elment elért valameddig, és akkor azon keresztül porszívóként szívták föl a talajmintát, vagy hát a anyagmintát a Marsfelszíről.

És persze azt lehetett azért jobbra-balra meg föllepozicionálni, tehát hogy azért lehetett több helyről is ilyen módon mintát venni, de azért mégis csak hát az űrszondának csak az 1-2 mteres környezetéből, mert addigra olyan távolságra lehetett kinyújtani ezt az ormány, hát inkább mondjuk ormánynak, ezt az ormányszerű izét.

Amúgy persze nem is a szívás volt a lényeg, hanem ha jól emlékszem, lehet persze volt benne szívás is, de az egyébként az az szépen beletöltötte a végébe, visszacsukott egy kis fedelet, és azt behúzta az űrszonda belsejébe.

Azt hiszem így így történt ez inkább, de az biztos, hogy nagyon alaposan felszerelték az űrszát.

Még néhány ilyen kis technikai részletet, hogy hogy oké, a surveyorokról örökölte ezt a háromlábú konstrukciót, de persze azért a Marsra nagyon más leszállni, mint a Holdra.

És hát itt tényleg ehhez kellett ilyen szobaméretű, ilyen repülőcsészehajja alakú [nevetés] ilyen hőpajzsot, hőpajzs burkolatot szerkeszteni köré, ami hát marha nagy volt.

Említett entitások

Témák

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vikingek a Marson! | Sokolébresztő #226”

Miről szól ez az epizód: „Vikingek a Marson! | Sokolébresztő #226”?

A Parallaxis Univerzum podcast a NASA Viking programját tárgyalja, melynek során űrszondák keresték az élet nyomait a Marson. A két leszállóegység éveken át végzett kísérleteket. Az epizód a Parallaxis Univerzum című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 02..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vikingek a Marson! | Sokolébresztő #226”?

Fő témái: mars.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vikingek a Marson! | Sokolébresztő #226”?

Megjelenés: 2026. 04. 02.. Hossz: 55 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/parallaxis-univerzum/vikingek-a-marson-sokolebreszto-226

Több epizód a Parallaxis Univerzum-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból