Partizán

A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25

· PT58M41S

Összefoglaló

A Partizán külpolitikai elemző műsora, a Birodalom 25. adásában Pap Szilárd és Feledi Botond a nagy techcégek és a mesterséges intelligencia korszakában működő vállalatok politikai befolyásáról beszélgetnek. Elemezik, hogyan alakítják ezek a platformgazdaság szereplői a jövőnket…

Röviden

Műsor
Partizán
Megjelenés
2026. 05. 22.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Ruff Bálint, Team Cook, Peter Thiel, Ilon Musk, Vida Kamilla, Pap Szilárd István
Témák
techcégek, mesterséges intelligencia, politikai befolyás, platformgazdaság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez itt a birodalom, a Partizán külpolitikai elemző műsora, Pap Szilárdal és Feledi Botonddal.

Nemrég kétnapos látogatást tett Donald Trump Pekingben Schicinpingnél, amely során nemcsak a politikai elit mentel, a korábban kitott külügyminisztere Marco Rubio, hanem magával vitte a gazdasági elit.

Úgy is mondhatjuk, hogy a nagy IT cégek és vezető világpiaci cégek vezetőik.

Ilan Musk a Tesla SpaceX képviseletében volt ott, de vele utazott Team Cook az Apple részéről és az Nvidia vezérigazgató. szintén ott volt Donald Trump kíséretében.

Ezért úgy döntöttünk Szilárdal, hogy a mostani 25. birodalomadásban egy picit megnézzük, hogy a platformgazdaság nagy cégei és szereplői, illetve a mesterséges intelligencia korszakában az ezzel dolgozó cégek mekkora befolyással bírnak a politikára, a politika hétköznapjaira és tulajdonképpen nekünk választó polgároknak az életünkre és a demokráciáinkra, amelyek a politika játékszabályait alkotják.

Tulajdonképp kik írják ezeket a játékszabályokat.

Ezt szeretnénk megnézni, hiszen nem olyan régiben a Silicium völgy urai közül éppen Péter Til a Palantír alapítója tett közzé a Twitter egykori Twitter mostani X-en egy 22 pontos manifesztót, amely elég nagy portkavart, és egyébként ezt aztán egy könyvben is összefoglalták.

Tehát bőven elég téma van ahhoz, hogy megnézzük tulajdonképpen kik alakítják a világpolitikai játékszabályait.

Ha tetszenek a birodalomadásai, illetve a Partizán egyéb műsorait is hallgatod, akkor kérlek, támogassátok egyébként akármilyen adományozással vagy felajánlással a Partizán alapítványát, illetve tudjátok, hogy a birodalom két hetente jelentkezik, tehát mindig meg tudjátok hallgatni a Partizán YouTube videói között, de megtaláljátok a podcast csatornákon is.

Örülök, hogy újra személyesen itt vagyunk.

Megint nem >> Barcelona Brüsszel Expressen, hanem most a Partizán budapesti stúdiójában üldögélünk.

És ugye azt mondtuk, hogy arról beszélgetünk, hogy ezek a nagy cégek hogy néznek ki.

Úgyhogy csak mondok néhány számot ahhoz, hogy keretezzük ezt a beszélgetésünket.

A MEA ugye a Mark Zuckerbergnek a Facebookot is tartó cége.

Ugye nagyon sok mindenféle applikációjával együtt 3,5 milliárd embert ért el egy nap alatt korábban 2025-ös adatok szerint.

Tehát ez azért India és Kína lakosságát is összeadva meghaladja.

Tehát mondhatjuk, hogy a Föld lakosságának közelfele használja egy adott nap, vagy hát legalábbis ennyi felhasználóba jelentkezik.

Ugye a az Alfabetnek a ugye a Google cégének pedig a adatai alapján 400 milliárdos forgalom látszik, tehát ez azért egy elég komoly szám.

Ugye Magyarország GDP-je van valahol 200-220-30 milliárd dollár körül.

A csehek ugye egy picit jobban állnak.

De azért érzékelni azt, hogy ez közepes országoknál bőven nagyobb pénzösszeg, ami fölött pusztán disponálnak.

Ugye itt vannak az Xamasknak a cégei.

Ugye az első trilium most akarja belőtt elfaragni Jay Vens.

És itt van a palantír, ami ugye nem különösebben a pénzéről ismert, hanem sokkal inkább arról, hogy milyen mélyen van benne a legtöbb mesterséges intelligenciát az adatok kezelésében felhasználó kormányzati szerben, nemzetbiztonsági szerben és minden másban.

És hát akkor beszélhetnénk az Open AI-ról, Chat GP-tről és a többiekről.

Tehát ezekről a cégekről szeretnénk beszélgetni és melléjük tenni a nemzetállamokat, amiket ugye a mi kis demokratikus folyamataink többé-kevésbé próbálnak irányítani.

Ö mennyire régi ez a beszélgetés, hogy az emberek és a cégek, vagy az emberek és a emberek egyesülése, hiszen ezek jogi társaságok, azok egyesülések valamilyen formában, hogy erről beszélgettünk itt a világtörténelemben. >> Ja, hát igen.

Szóval szerintem nagyon izgalmas, hogy hogy gazdasági szereplők, hogy tudják befolyásolni a azt, hogy merre megy a világ.

És általában most az utóbbi időben ugye arról volt szó, hogy a tavalyi Trump beiktatásnál felsorakozott ilyen szilícium völgyi oligarchák, meg most igen, ez amit mondtál a kínai látogatáson is, hogy vitte magával a legfontosabbakat, hogy hogy egy ilyenfajta oligarchiáról kezdünk el beszélgetni, hogy befolyásolják a politikai döntéseket, tehát törvényeket, szabályozásokat vesznek maguknak. meg szóval nem tudom mi, de hogy szerintem van egy egy ennél fundamentálisabb szintje is a dolognak, hogy hogy azért mégis csak arról van szó, hogy ezek az ezek a cégek ilyen hatalmas erőforrások fölött disponálnak, azokról döntenek, csatornázzák, befektetik, elköltik valamilyen módon.

És ez már önmagában, anélkül, hogy bármilyen politikai befolyásra akarnának szerttenni, ez már önmagában befolyásolja azt, hogy merre megy el a világunk, a jövőnk, amibe aztán mi élni fogunk.

Tehát, hogy nem tudom én, ha valaki úgy dönt, hogy a metaverzumba, vagy ilyen virtuális univerzumokba fektet dollár 100 milliárdokat, vagy 1000er milliárdokat, akkor az a pénz nem valami egyébbe megy.

És hogyha ráállunk egy útra, akkor onnantól minél elébb megyünk, annál jobban útfüggőségben vagyunk, tehát annál nehezebb letérni arról az útról.

És akkor nem azt mondjuk, hogy a nem tudom én abba fektetünk be, hogy mit tudom én mindenki számára a élelmet tudjunk megfelelően termelni, vagy a rákot meggyógyítani egy gombnyomásra, vagy most csak így ötletelek, hogy mitbe lehetne, hanem abba, hogy ilyen virtuális univerzumokba éljünk.

És ez szerintem felvett nagyon komoly ilyen politikai meg demokratikus kérdéseket, hogy hogy ugye az, hogy hogy valójában mibe, tehát hogy mi mint közösség, milyen befolyással vagyunk erre.

És azt is, amiről szerintem ma beszéljünk egy kicsit később, hogy hogy mit gondolnak ezek az emberek, akik ezek fölött az erőforrások fölött rendelkeznek, hogy mi van az ők fejükben, mit gondolnak arról, hogy mi a jó élet, mi a helyes, mi a helytelen, hogyan kéne egy társadalmat szervezni és így tovább.

Merthogy pont emiatt az, amit ők döntenek, az erre is befolyással van. befolyásolan arról, hogy mi mit gondolunk utána a jó életről, vagy arról, hogy a hierarchiákról, vagy arról, hogy ki kéne, kinek kellene vezetnie minket, hogy hogyan kellene megszervezni egy országot, vagy a világot. >> Igen.

Tehát visszagondolva az egyetemi tanulmányaimban ez egy ilyen klasszikus vita volt, hogy a az üzleti élet vagy a a gazdagok, de nem nemeseknek a a világa, hogyan viszonyul a politikai döntéseket hozók világához, és egyébként kell leviszonyulniuk, és ki a szolgálóleánya a másiknak.

Tehát igazából most a modern nemzetállam segíti ezeknek a vállalatoknak a létezését.

És azért én szerintem itt van egy nagyon érdekes áttétel, hogy korábban ugye ezek nemzeti szinten működgettek, kiépítettek egy nagy franchise-t, bármi egyebet, és aztán a globalizációval az 20. század második felében ez a terjeszkedési lendület, ez a vállalatok sokkal nagyobb részét elkezdi érinteni.

Mondjuk korábban ez a kelet-india társaság, de a 20. században sokkal inkább globalizálódnak.

És ahogy ez a globalizáció bekövetkezik, ugye a nemzetállami érdek kettős lesz.

Egyik, hogy megtartsa nemzetközi bajnokait, ezeket a global championokat, hiszen ha nem tartja meg, akkor az ő országában jön be, főleg a nyitott piacdaságukban.

Nyilván ez Kínára ugye korlátozottabban igaz, de akkor az ő országába bejönnek és megeszik az ő kis közepes cégeit.

Ugye ez az Európai Unió alapvető problémája, hogy míg az USA abba az irányba ment el, hogy inkább támogatta a nagy cégeket globálisan azon az áron, ami otthon esetleg ezt nehezebbé tette, még nálunk ugye ment a Trösz ellenes meg nagy cég ellenes fellépés, és most sem tudja az Unikredit megvenni a Kommerzbankot már másfél- két éve.

Viszont nem vagyunk kint semmilyen nagy globális céggel, vagy legalábbis európai szempontból, ugye ez tragikusan ritka.

Ö és ebben ugye látszanak, hogy döntéseket hoznak politikusok.

Tehát az, hogy a Westger ült sokáig az Európai Bizottság versenyjogi főigazgatóságán is döntött arról, hogy mi legyen.

Tehát az a döntés, hogy ezt csinek vagy azt csinek, még a politikánál volt.

És azt hiszem, hogy a vita most azért lángol föl, de kíváncsi vagyok, hogy te ezt így látod-e, hogy ugye elindult az a üzletemberkör, mondjuk a siliciumbölgyben elég jól szerintem körbelajzolható módon, akik szeretnének befolyással lenni arra, hogy a politika hogyan szabja át nekik a működési kereteket.

Sőt, inkább ők szapnák meg a politikának a működési keretet, hogy az ő cégeik pont a teát alatt felhozott döntéseket full szabadon hohassák meg.

Tehát ott senki ne találgasson, ne legyen olyan mást gondol a virzsiniai kongresszus, és ott az AI-t nem lehet használni a választási körzet újrarajzolásra.

Tehát, hogy ezeket így mind-mind lesöpörnék, és kőkeményen technofejlesztés, hadd szóljon, az államet ebbe meg ne menjen bele.

De ez már ugye közvetlen beavatkozás, tehát ez az egymás mellett élés, a lesséfer, ennek is voltak azért sötétebb korszakai.

És akkor ebből most eljutunk ebbe a nagyon furcsa technoidőszakbüm, >> amikor >> talán közvetlenül kevésbé érezhető a polgár számára, de végeredményben az életére jóval nagyobb hatásra van, és mindig ez a láthatóság és nem láthatóság közötti feszültség az, ami még tovább nehezíti azt, hogy erről értelmesen beszélgessünk. >> Hát igen, meg közben az is van, hogy utólag visszanézve mindent sokkal könnyebb látni.

Tehát hogyha visszanézünk 100-200 évvel ezelőtre, akkor könnyebben tudjuk elemezni, hogy egy adott, tehát hogy nem tudom én, amikor Ford ho egy döntést arról, hogy hogyan építi fel a gyárát, hogy az milyen hatással volt aztán arra, hogy hogyan alakul ki a nem tudom én a az autós közlekedés hogyan terjed el, vagy az, hogy hogy ugye a fordizmus az amire azt gondoljuk, hogy egy ilyen egész társadalomszervezési mód lehet, hogy a gyárba gyártósor mellett nagyon fegyelmezett egymás mellett dolgozó munk munkások, akik viszont jó fiz vagy relatíve jó fizetést kapnak ezért a fegyelemért, hogy cserébe viszont meg tudják venni azokat a fogyasztási cikkeket, amiket előállítanak, és hogy hogy ezt most nehezebb azt elmondani, hogy vajon most van egy új könyv ugye a Quin Lobodián és a Bent Arnofnak ez a maskizm, maszkizmus és ez a mintára akarják ráhúzni, hogy hogy a fordizmus mintájára, hogy a maszkizmus az mi lesz. lesz, de hogy azért és erről beszéltünk, hogy mi lesz, de hogy valójában az még nem meggyőző, amit írnak nekem 100%-osan, hogy tényleg ezt jelenti a maszkizmus, de egy érdekes gondolatkísérlet, hogy mi lesz, de csak hogy hogy jól érezzük, hogy ez mit is jelent.

Például nem tudom, van az, hogy van ez az ilyen özocialista gondolat, hogy egy Jason Moore nevű kutatóhoz, történészhez kapcsolódik, hogy az, hogy a fosszilis energia meg a gőzgép elterjedt, az valójában nem egy gazdasági hatékonysági döntés volt, merthogy valójában akkor már léteztek a vízerőművek, és a fonó, tehát az egész textíli, azt lehetett vízerőművekkel, tehát vízkerekek kel meg hasonlókkal működtetni, de hogy az volt, hogy az egy ilyen nagyon helyhez kötött valami volt.

A munkaerő is nagyon sokkal hogy mondjam, kevésbé lehetett váltogatni, tehát behozni bárhonnan munkaerőhez és így tovább. és hogy a a az olyan gyárak, amik aztán a szénre alapoztak, azokat igazából telepíthetted bárhova, a szenet el lehetett szállítani akárhova, és akkor tudtál játszani azzal, hogy a munkaerőt megversenyezteted egymással, és hasonló, és akkor lejjebb tolod az árakat.

Tehát, hogy az ő állítása az, hogy amúgy valamikor így az ipari forradalom hajnalán amúgy dönthettünk volna arra a megújulók felé is, tehát hogy dönthettünk volna arra, hogy a vízerőművek irányába megyünk el, és és az egész gazdaságunkat valójában nem a szénre építjük fel, és aztán utána nyilván a az olaj meg a társai.

És hogy ez egy érdekes kérdés, hogy ez nem nem úgy született az a döntés, hogy amúgy leültek emberek és akkor nem tudom az angol parlamentbe megtárgyalták vagy hasonló, hanem hogy üzleti szereplők hoztak döntéseket a saját érdekeik szerint, és az aztán gyakorlatilag egy olyan útfüggőségre állított át, amiből most nem tudom én, 300- 400 évvel később próbálunk valahogy kihüm matatni magunkat, vagy kihámozni magunkat ebből az egészből. ugye a a te példádról, hogy a mobilitást ugye vissza vagy tovább növeljék egy adott szektorban, mondjuk akár a textilen, akár más helyeken, ugye ennek az áruva bocsátás volt a feltétele, tehát hogy tulajdonképpen a a munkaerő maga is egy mobil eszköz, ahogy a szén is egy mobil eszköz, és egyre inkább akár a pénz meg a tehát a tőke maga ugye minden árúva bocsáttatik.

És ugye erről Kárpolányi amikor azon gondolkozott, hogy miért történt az, ami történt a 30-as évek Európájában, akkor ugye azt mondja, hogy pont az ilyen típusú eltávolítások miatt ez egy szuper veszélyes, ám de folyamatosan és ciklikusan történő rész az emberiség életében, amikor mindig bekövetkezik az, hogy a piac egy picit lekapcsolódik a társadalomról, és a piaci lekapcsolódásra ugye ez a második mozgás az a társad valami reakció, amit a politika vagy be tud csatornázni, vagy nem tud becsatornázni.

És ha nem tud becsatornázni, vagy a populisták, vagy totalitárius populisták kihasználják, akkor történik, ami történt éppen a 30-as években.

És ugye a kérdés az az, hogy ezt a ciklust most hogyan értelmezzük?

A mostani politika sem tűnik úgy, hogy képes lenne becsatornázni töviről hegyire az ilyen problémákat.

És ez viszont a problémát sokkal inkább úgy helyezi át, és olyan megvilágításba teszi, hogy mi van akkor, amikor az üzleti elit maga is ugye megpróbálja ezeket a politikai döntéseket, hogy mit csinálunk a társadalmi feszültséggel, ezt maga menedzselni, vagy a politikán keresztül befolyásolni.

Ugye, hogy a nagy vállalkozók beálltak Hitler mögé.

Úgy most mi történik, amikor egyébként ezek a abszolút top tőzsdei cégek óriási kapitalizációval azt mondják, hogy nem az emberi oldalát próbálom megmenedzselni ennek a történetnek, hanem azt, hogy akkor a politika még mindig az én keretrendszeremben a negyedéves kapitalista szemlélettel a a tőzsdei osztalékfizetéssel menjen inkább és ehhez alkalmazkodjon.

És ebből azért a feszültség az születik.

És ugye ebben a számomra a paradoxon az…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25”

Miről szól ez az epizód: „A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25”?

A Partizán külpolitikai elemző műsora, a Birodalom 25. adásában Pap Szilárd és Feledi Botond a nagy techcégek és a mesterséges intelligencia korszakában működő vállalatok politikai befolyásáról beszélgetnek. Elemezik, hogyan alakítják ezek a platformgazdaság szereplői a jövőnket… Az epizód a Partizán című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Ruff Bálint, Team Cook, Peter Thiel, Ilon Musk, Vida Kamilla, Pap Szilárd István.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25”?

Fő témái: techcégek, mesterséges intelligencia, politikai befolyás, platformgazdaság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A Szilícium-völgy urai szabadságként próbálják eladni az elnyomást | Birodalom #25”?

Megjelenés: 2026. 05. 22.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan/a-szilicium-volgy-urai-szabadsagkent-probaljak-eladni-az-elnyomast-birodalom-25-942d17d6

Több epizód a Partizán-ből