Partizán

Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06

· PT53M39S

Összefoglaló

Pap Szilárd az Unortodox #06 adásában Cornel Ban közgazdásszal beszélget a Kína és Európa közötti gazdasági kapcsolatokról. Ban szerint Európa a kínai technológiai fejlődéstől való félelmében pánikol, miközben saját gazdasági stratégiájának hiányosságait figyelmen kívül hagyja.…

Röviden

Műsor
Partizán
Megjelenés
2026. 07. 24.
Hossz
54 perc
Szereplők, említett nevek
Cornel Ban, Pap Szilárd István, Ruff Bálint, Vida Kamilla
Témák
kína, európa, gazdaság, technológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Az európai vezetők attól rettegnek, hogy Kína elveszi a kenyerünket.

Bár a döntéshozói szakzsargonban második Kína-sokk és hasonló nevek szerepelnek, az alapgondolat az, hogy az ázsiai szuperhatalom megelőzi Európát azokban az iparágakban, amelyekre hagyományosan a mi megélhetésünk támaszkodott.

Az európai vezetők sorra látogatnak Kínába, hogy onnan visszatérve nagy egisztenciális figyelmeztetéseket zúdítsanak a nyakunba, legutóbb például a német kancellár, Friedrich Merz korhálta meg saját polgárait, hogy lesznek szívesek többet dolgozni, és termelékenyekebbek lenni, ha nem akarnak lemaradni a kínaiak mögött.

Közben az uniós fórumokon folyamatosan vita van arról hogy kellene védekezni ez ellen ez ellen az állítólagos sokk ellen.

De vajon az EU jól méri fel a helyzetét és értelmes szakpolitikákat alkot ezügyben, vagy csak pánikol és kapkod?

Sziasztok, én Pap Szilárd vagyok, ez pedig itt az Unortodox, globális politikai interjúsorozatom hatodik része, amelyben olyan emberekkel beszélgetek, akik segítenek megérteni azokat a radikális átalakulásokat, amelyeken jelenleg a világunk átmegy.

A mai vendégem Cornel Ban, romániai származású közgazdász, dániai Copenhagen Business School oktatója, aki az elmúlt években az EU és Kína gazdasági- kereskedelmi viszonyát kutatta, és elemzéseiben egy olyan képet fest, amely jelentősen különbözik a média és politikusok által puffogtatott közhelyektől.

Bár a felvétel előtt románul beszélgettünk, a szélesebb körű hozzáférhetőség kedvéért az interjút angol nyelven készítettük, és persze magyar nyelvű feliratot is mellékeltünk hozzá.

A feliratot a képernyő sarkában található beállításoknál tudod bekapcsolni.

És ne feledd, itt a Partizánnál minden nap azon dolgozunk, hogy átélhetővé és megismerhetővé tegyük a körülöttünk lévő világot.

Ahhoz hogy ezt a munkát a legjobb minőségben és fenntartható módon tudjuk végezni, kérünk támogasd a munkánkat a leírásban található lehetőségeken keresztül.

Cornel Ban, üdvözlöm a Partizánban.

Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.

Az interjú első részében a kínai gazdasági felemelkedésről és annak az európai gazdasági kihívásokra gyakorolt hatásáról szeretnék kérdezni.

A második részben pedig kicsit közelebbről szeretném megvizsgálni a közép- és kelet-európai országokat, valamint azt, hogy hogyan illeszkednek be ebbe a teljes képbe, az EU és Kína közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló vitába.

Az elmúlt néhány évben sokat beszélnek az úgynevezett második Kína-sokkról.

Szeretném megkérni, hogy magyarázza el, mennyire magyarázó erejű ez a „második Kína-sokk” fogalom.

Tehát mit jelent és mennyire jól, mennyire pontosan írja le azt a valóságot ami jelenleg Európában zajlik a nagy gazdasági stratégia és struktúrák tekintetében?

Igen ez a kifejezés egyszerre leíró jellegű és sok szempontból ideológiai stratégiai is.

Leíró jellegű abban az értelemben, hogy lényegében azt mondja ki, hogy a Kína által jelenleg jelentett kihívás a technológiai innováció és az innováció iparosításának területén jelentkezik, olyan méretben és sebességgel, amellyel a G7-hatalmak nem tudnak lépést tartani.

Mert ez nem csak a Nyugatról szól, valójában a „Kína 2.0” még relevánsabb Japán, Korea és más fejlesztőállamok számára.

Tehát nagyjából így működik, vagyis egy módja annak, hogy megkülönböztessük azoktól az alacsony és közepes technológiai szintű kínai exporttermékektől, amelyek – mint tudjuk – 20–30 évvel ezelőtt tönkretették az Egyesült Államokban és Európában a hozzájuk tartozó gyártási ágazatok nagy részét.

Mostanra viszont a kínaiak olyan területekre lépnek be, amelyek korábban a nyugati szellemi monopóliumok tárgyát képezték, és különösen Európa számára mindez a fejlett gyártás területén jelentkezik.

Európa nem technológiai szuperhatalom.

Az amerikaiak számára a kihívás még jelentősebb, mert a digitális technológiákra vonatkozik, ahol az USA egyfajta páratlan fölényben volt.

Most már mindenki egyetért abban, hogy Kína csak hónapokkal maradt le a mesterséges intelligenciában és valójában az AI-lánc nagy részét ellenőrzi.

A második szempont, amelyben a „Kína-sokk”, a „Kína 2.0” jelentőséget hordoz az Egyesült Államok számára egy olyan ország számára, amely már deindusztrializálódott, az az, hogy az amerikai ipar aránya a GDP-ben nem annyira különbözik az európaitól, de előbbi nem exportorientált ez nem része a növekedési modelljének.

Az amerikai növekedési modell fogyasztásorientált.

Az európai növekedési modell exportorientált, a feldolgozóiparra épül.

Mégis Kína egy olyan exportágazatban jelent kihívást az Egyesült Államok számára, amely rendkívül fontos az amerikai folyó fizetési mérleg szempontjából, ez pedig nem más, mint az energia.

Kína ugyanis egyre inkább a világ első számú elektromos államává válik.

A teljes energiaigény 34%-a származik villamos energiából, szemben a nyugati országok 24%-ával, ahol ez az arány stagnál.

És ha a kínaiak a jelenlegi ütemben folytatják a megújuló energiaforrások hazai bevezetését és exportját valamint általában a kulcsrakész megújulóenergia-megoldások szállítását a globális Délre olyan költségekkel, amelyek rendkívül könnyen versenyeznek az olajjal és a gázzal, akkor az USA bajban van.

Mert az Egyesült Államok számára az amerikai növekedés egyik legfontosabb forrását éppen a szénhidrogének különösen az LNG exportja adja.

Tehát ha Kína saját energiabiztonsági törekvéseinek részeként csökkenti a szénhidrogének iránti keresletet, és ezzel összefüggésben megnöveli a megújuló energiaforrások tömeggyártására irányuló kapacitását olyan árakon, amelyek teljesen verhetetlenek, valamint olyan áron szolgáltat villamos energiát, amely messze felülmúlja az olaj és a gáz árait akkor az Egyesült Államoknak lesz problémája.

Más szavakkal: a „Kína 2.0” technológiai és energetikai kihívást jelent az Egyesült Államok számára.

Európa esetében, az energia területén úgy értem, fosszilis tüzelőanyagaink 90%-át importáljuk szóval számunkra mindez jó hír lenne.

Persze, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, Persze, ha figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy versenyben állunk velük a megújulóenergia-berendezések kritikus szegmenseiben igen, különösen a szélturbinák terén, a napenergia-piacot pedig teljesen elvesztettük.

És most itt van az elektromos járművek versenye, igaz?

Tehát Európa ebben a tekintetben egyfajta köztes eset.

Azt mondanám tehát, hogy a kifejezésnek van egy bizonyos ideológiai, „második hidegháború”-szerű konnotációja, mert valahogy feltételezi, hogy Kína szándékosan akarja technológiai szempontból megdönteni a Nyugat hegemóniáját mintha ez egyfajta rosszindulatú, gonosz terv lenne, nem pedig egyfajta kínai növekedési történet.

De ez olyan, mintha egy rosszindulatú történet lenne arról a Kínáról, amely a nyugati hegemónia nyomába ered, hogy felváltsa azt ami, enyhén szólva is, vitatható állítás.

Szeretném megkérni, hogy bontsd ki egy kicsit ennek a gyártási versenynek a kérdését.

Szóval hogyan néz ki ez, mondjuk, egy nagyon konkrét város vagy egy gyár szintjén, illetve a munkások életében?

Vegyük például a szélturbinákat.

Te Dániában dolgozol, és Dánia régen vezető szerepet töltött be a szélturbinák terén, voltak városok, amelyek erre szakosodtak.

És hogyan néz ki ennek a leíró része nem az ideológiai része, hanem a leíró része ennek a „Kína-sokknak” hogyan néz ki ez, mondjuk, ebben az esetben, milyen hatással van a dán gazdaságra vagy egy város gazdaságára?

A szélturbina-ágazat az a terület, ahol Dánia még mindig szuperhatalom.

Dánia még mindig a világ legfontosabb szélturbina-exportőre.

És nem csak a szélturbinákról van szó, hanem egy teljes csomagról, mert ha szélturbinákat akarsz eladni, azokat hálózati csatlakozókkal együtt adod el, és együttműködsz az energiafejlesztőkkel is.

Van egy teljes ökoszisztémájuk, amely ötvözi az állami tulajdonú, 51%-ban állami tulajdonú Ørsted energiavállalatot a magántulajdonú tengeri és szárazföldi gyártással.

Két cég van: a Vestas, amely dán tulajdonban van, és már régóta jelen van a piacon És aztán a Siemens Gamesa, amely egy spanyol–német konglomerátum, de székhelye Dániában van.

Úgy értem, ha tengeri szélerőművekről beszélünk, a Siemens Gamesa gyakorlatilag egy dán vállalat.

És ott van még az egész egyetemi ökoszisztéma is.

Tehát Dánia az elmúlt 30 évben úgy fejlődött, mintha egyfajta „fejlesztőállami” modell szerint működne, és nagyon átgondolt ipari innovációs politikát folytatott ami némileg hasonlít ahhoz, amit a kínaiak csinálnak.

Úgy értem, igénybe veszik az állami tulajdonú vállalatokat, a magántulajdonú vállalatokat, az állami egyetemeket, és nyugdíjalapokat használnak fel ezeknek a fejlesztéseknek a korai finanszírozására, még mielőtt bárki más megtenné.

És most Dánia azzal szembesül, a csúcstechnológiai innováció terén még nem kell szembenéznie a kínai versennyel.

A dánok továbbra is a legmagasabb színvonalú szabadalmakkal rendelkeznek a szélenergia-technológia területén.

Tehát jelenleg nem látunk semmiféle „kínai hatást”.

De ennek az oka és itt válik bonyolulttá a történet és egyáltalán nem illeszkedik a „világok háborúja” típusú leegyszerűsítő szembeállításokba hogy a megnézzük a Vestas-turbinákba beépített tényleges alkatrészeket, azok 60–70%-a kínai.

Ennek oka a kritikus anyagok költségével függ össze.

A kínaiak adót vetettek ki az exportjukra így a beszállítók Kínába költöztek.

A Vestasnak már nagyon régóta van egy hatalmas szerelősorral rendelkező gyára Sanghajban.

Kínában nem értékesítenek, hanem világ más részein.

Tehát jelenleg ez nem érint minket.

A dán szélturbinák még nem követték a napelemek sorsát de már láthatók a jelek.

A kínaiak nagyon komoly, piaci hatással bíró innovációkkal állnak elő.

Vannak olyan szélturbináik, amelyek nagyon gyenge szélben is forognak.

Vannak nagyon stabil tengeri szélturbináik, és 30–40%-kal olcsóbbak.

Újak a piacon, mégis őrült tempóban nyerik az aukciókat.

Tavaly pedig egy nagy németországi aukciót nemzetbiztonsági okokból töröltek.

A Ming Yang, egy nagy turbinagyártó, megpróbálta valamilyen szinten lokalizálni az értékláncot Európában azzal, hogy szélturbina-gyárat épít Skóciában, amelyet gyakorlatilag betiltottak az amerikai kormány kezdeményezésére amely sehol sem akarja látni a kínai szélturbinákat vagy a tiszta megoldásokat.

Tehát lényegében a kínai turbinák annyira versenyképesek, hogy egészen az Egyesült Királyságig és Németországig eljutottak, és manapság már valamilyen koholt nemzetbiztonsági indokot kell felhozni ahhoz, hogy megállítsák őket. mert a szakértők tudják, hogy ebben nagyon-nagyon jók a kínaiak.

És mégis, még nem annyira meghonosodtak, mint a dán márkák a globális délen és másutt.

De adjunk neki pár évet, és ha megpróbálsz szembeszállni a kínaiakkal egy nagy szélturbina-tenderen a brazil energiainfrastruktúrában, sok szerencsét.

Ez komoly, és nagyrészt a kínai innovációt tükrözi.

A visszafejtésről, technológialopásról szóló történet valódi, de már kissé elavult.

A kínai értékláncban ma már kínai innováció eredményei látszanak olyannyira, hogy az európaiak azon gondolkodnak, hogyan tudnánk mi visszafejteni azt, amit ott csinálnak.

Szóval ezt a történetet manapság felül kell vizsgálni.

Pontosan erre akartam rákérdezni.

Vannak ezek a nagyon-nagyon elterjedt közhelyek a kínai sikerről, és az egyik éppen az, amit említettél: az ipari kémkedés, a visszafejtés és az ehhez hasonló dolgok.

A másik dolog, amiről sok európai politikus beszél pár napja hallottam Friedrich Merzet a Bundestagban erről beszélni az a kínai állam által a kínai vállalatoknak nyújtott bőséges szubvenciók illetve a túlkapacitás, ami lehetővé teszi számukra, hogy gyakorlatilag alulárazzák a globális piacokon az európai vagy amerikai termékeket.

Hogyan értékelné ezeket a kliséket, egyáltalán magyaráznak ezek még bármit is?

Igen, a felszállási szakaszban elég sokat magyaráznak, mondjuk, nagyon jól leírják a 2010-es éveket.

Ez tulajdonképpen Hszi Csin-ping korszakára vonatkozik, de a néhai Hu Csin-tao hivatali időszakára is.

Basically, the orientation Vagyis alapvetően a csúcstechnológia és a technológiai önállóság felé fordulás időszakára, valamint a kínai pénzügyi, oktatási és kutatási szektor teljes mozgósítására annak érdekében, hogy mindent elektromosítsanak, ami Kínában mozog.

Természetesen kínai megoldásokat használva, mert azok lesznek a legolcsóbbak.

Nem azért, mert attól féltek volna hogy kémkedünk utánuk, vagy ilyesmi.

Szóval ez egy nagyon józan üzleti döntés volt részükről.

A szubvencióknak óriási jelentősége volt.

Először is fontosak voltak ahhoz, hogy Kínán belül megteremtsék a keresletet.

És amint felskálázták ezeket az új szektorokat, ahol a kínaiaknak nem volt szakértelmük a 80-as években szar turbinákat gyártottak, amelyek szétestek, volt egy úgynevezett minőségi válság, ugyanígy az elektromos autók esetében is.

De alapvetően a támogatásokat kényszerítő eszközként használták a magánszektor gyártói felett a mikroprocesszoroktól a turbinákig és az elektromos járművekig.

Szóval adok pénzt, ha a jövő évi teljesítményed ilyen és ilyen lesz.

Ezt tették a japánok, a koreaiak, minden fejlesztő állam feltételeket szabott cserébe és ezeket a feltételeket a vállalatokra kényszerítették.

Tehát a támogatásokat Kínában, például az elektromos autók esetében Európában a támogatást a vásárlónak adjuk, Kínában viszont a gyártóknak.

És az állam befolyást gyakorol rájuk, a tőkésekre, hogy alapvető

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06”

Miről szól ez az epizód: „Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06”?

Pap Szilárd az Unortodox #06 adásában Cornel Ban közgazdásszal beszélget a Kína és Európa közötti gazdasági kapcsolatokról. Ban szerint Európa a kínai technológiai fejlődéstől való félelmében pánikol, miközben saját gazdasági stratégiájának hiányosságait figyelmen kívül hagyja.… Az epizód a Partizán című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Cornel Ban, Pap Szilárd István, Ruff Bálint, Vida Kamilla.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06”?

Fő témái: kína, európa, gazdaság, technológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Európa teljesen félreérti Kínát, pedig tanulhatna is tőle | Unortodox #06”?

Megjelenés: 2026. 07. 24.. Hossz: 54 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan/europa-teljesen-felreerti-kinat-pedig-tanulhatna-is-tole-unortodox-06-66aa7c69

Több epizód a Partizán-ből