Partizán

Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam

· PT49M41S

Összefoglaló

A Partizán podcast vendége Kormos Bálint Koby, a Big Brother első szériájának ezüstérmese. Koby a műsorban elmeséli, hogyan kezdett el foglalkozni a politikával 2002 után, és milyen hatással volt rá a szélsőjobboldal, valamint a média felelőssége. Beszél a Magyarock szurkolói…

Röviden

Műsor
Partizán
Megjelenés
2026. 06. 06.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Kormos Bálint Koby, Vida Kamilla, Ruff Bálint
Témák
média felelőssége, szélsőjobboldal, politika
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sziasztok, én Vida Camilla vagyok.

A mai adásban pedig vendégem Kormos Bálint Kobi, dizignner, képzőművész és egyébként a Big Brother első szériájának második helyezetje.

Vele fogok arról beszélgetni, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan alakult a politika és a média, és mi történt vele 2002 óta.

Köszönöm, hogy eljöttél. >> Helló!

Kezdjük azzal, hogy 2002 szeptemberében, amikor beköltöztetek a Big Brother házba, akkor te >> olyan régen volt. >> Igen.

És ez azért érdekes időpont szerintem, mert ez nem sokkal az első Orbánkormány bukása után volt.

Mit gondoltál akkor az akkori helyzetről?

Hát akkor még azért nem volt ez annyira, hogy mondjam neked, ilyen mainstream probléma szerintem.

Tehát akkor még ez teljesen finom finomabb rendszer volt ez az egész és meg hát fiatalban is voltam, tehát annyira nem is foglalkoztam vele, de szerintem más se. >> Tehát, hogy nem érdekelt igazából csak úgy nagyon szőr mentén.

És egyébként ekkor voltál gondolom első szavazó, elmentél szavazni a 2002-es választáson?

El de >> nem kell megmondani, hogy kire szavaztál, de hogy ennyire azért érdekelt a közé. >> Jó, Fideszre. >> Jó.

Egyébként az a másik érdekesség mellett, hogy egy olyan időszakban lett országos ismertséged, amikor még a kanyarban sem volt a Nemzeti együttműködés rendszere. viszont most így visszatekintve ez a 16 év nagyon hosszú időnek tűnik. >> Emlékszel-e arra, hogy hogyan képzelted el azt, hogy milyen lesz ez a Magyarország, amiben te felnőtt leszel?

Voltak-e a jövővel kapcsolatban ilyen típusú gondolataid, hogy ez hogy fog kinézni ez a társadalom?

Hát mivel, hogy tehát, hogy nem volt ennyire sarkalatos pontja így az életemnek a politikai, illetve nem is szőtte át szerintem az emberek életét, akkor most hát amennyire filozofál egy huszonpár éves ember erről, így igazából így ennyi volt.

Tehát hogy így se több, se kevesebb szerintem.

Jó, akkor mielőtt folytatnánk, nézzünk meg egy bejátszót, amiben te is szerepelsz, és utána ezzel kapcsolatban fel fogok tenni pár >> ideál szívatni.

Igen. >> Akkor elmondom, hogy a nézők szavazatai alapján, aki a legtöbb szavazatot kapta, és ma Magyarországon úgy gondolják, bár én úgy gondolom, hogy mind a ketten nyertesek vagytok, de ők úgy gondolják, hogy a 16 millió Ftot, aki ma hazaviszi, Az van >> kérek teljes csendet itt a stúdióban, hogy tényleg mindent halljon a bentlakó.

Á, >> tehát aki hazaviszi a 16 millió Ftot, és remélem nagyon boldog lesz tőle.

Évidem ó köszönöm. mindenkinek.

Úristen, >> nagyon köszönöm mindenkinek.

Szeretek mindenkit és meg akarok venni.

Egyrészt az is érdekel, hogy személyesen egyébként mik az emlékeid erről a pillanatról, és hogyan érezted magad, de az ami szerintem fontosabb, az az, hogy talán a magyar televíziózás történet egyik legszomorúbb pillanata ez abból a szempontból, hogy aki legyőzött téged ebben a műsorban, hatalmas pénznyereménnyel, 16 millió Fttal gazdagodhatott, és mégsem tudott boldog életre szertni.

Ugye éveken keresztül voltak tele a bulvárlapok azzal, hogy neki milyen nehézségei vannak.

És egy korábbi nyilatkozatodban arról beszéltél, hogy szerinted ebben a helyzetben azért elég nagy felelőssége volt a TV2-nek is, meg a televíziózás etikájának.

Szerinted pontosan miben áll ez a felelősség?

Hát igen, ezt nehéz megfogalmazni, de alapvetően persze nyilván aláírattak veled egy papírt, hogy ők aztán semmire semmiért nem vállalnak felelősséget.

Nyilván ez egy mindenki szabad akaratából azt csináltott ott, amit akart satöbbi, satöbbi.

És nyilván a következményekért sem felel, de hát ezt azért, hogy mondjam, pszichológus legyen a talpán vagy csapat, hogy ezt fölmérje, hogy valaki ezt elbírja, valaki ezt nem bírja el.

Mondjuk egy ilyen azért szerintem mindenki megrccsent utána egyébként.

Hát persze, hát persze, >> persze. >> Hát most gondold el, hogy valaki egyrészt szerintem nem is volt bennük, legalábbis részemről, hogy úristen, mi, mert most mondjuk egy hasonszőrő műsorban ugye bemennek emberek tudatosan azért hogy >> hát előttetek nem volt minta igazából.

Igen, de hogy hogy ez egy ilyen tervezett valami.

Én én én igazából csak poénból mentem.

De hogy tehát hogy tehát ezt ezt ezt azért nem lehet előre ennyire kiszám vagy vagy nagyon nehéz, hogy most ezt valaki elbírja ezt a terhet, hogy bemész úgy, hogy megvan a saját kis baráti köröd satöbbi, satöbbi, és utána meg el kell telnie, mondjuk elmegy egy, tehát van egy ilyen műsor, kijössz, és akkor mit tudom én, el kell telni öt évnek, hogy mondjuk találkozzál valakivel, aki nem ismer meg.

És azért egy idő után ö én el tudom el tudtam aztán képzelni, hogy fú én ezt megélem picibe, és a nem tudom én hollywoodi sztárok, de mondjuk ugye nyilván ők ezt akarják, kívánják, de hogy tényleg semmilyen nyugtuk nincsen, tehát hogy nem az van, hogy beülsz valahova és akkor barátoddal vagy akárkivel vagy valami és akkor anélkül, hogy ne zaklatnának, ne jönnének hozzá.

Most tök mindegy, hogy szeretetből vagy valami de.

Hál istennek azért nekem szeretetből jött oda mindenki, és ezt meg is értettem, de akkor is egy idő után azért ez tud terhes lenni nagyon.

És és ugye az is benne van, hogy az intí szférádba, tehát ugyanúgy mintogyha a legjobb barátod lenne, vagy én lennék a legjobb barátja például, és ugyanúgy átölel, átkarol meg minden, és tudod, vadidegen emberek.

Tehát, hogy azért >> hát, mert ő látott téged, és az az érzése, mintha ismerne, viszont te nem ismered őt, mert ő >> nagyon érdekes egyébként most így visszagondolva hogy nagyon sok ember van, aki és így figyelj, katonaság nem a izé ötvösbe jártát te is igaz, tehát hogy az már kikopik, hogy honnan, de hogy rohadtul ismer az benne van, érted?

Ez is nagyon érdekes, hogy >> igen >> hogy működik ez az egész dolog. >> Meg egyébként talán akkor más is volt a tétje egy ilyen műsornak, egyrészt mert talán a bulvármédia meg az egész nyilvánosságszerkezet máshogy működött és a nyeremény is az akkori értékén magasabb volt, mint amennyit ma lehet a annak hazavinni, aki győzni tud. viszont ma már van social média, tehát nem feltétlenül csak azoknak van lehetősége valamilyen eredményre szert tenni, akik kifejezetten megnyerték, hanem ugye azzal is kecsegtet ez a dolog, hogyha megismernek, utána tudsz akár az Instagramon építeni követőbázist, akár más social felületeken.

Szóval, szóval ez akkor még nem volt.

És hogy ezért is kérdezek rá, hogy neked egyébként ez egy fájó pillanat volt, amikor rájöttél, hogy nem nem ten nyersz, ami itt látszik a felvételen, vagy erre számítottál és tudtad előre, hogy Párkány Évának több esélye van?

Hát valahol legelül sejtettem, de egyébként akkor már mindegy, mindegy volt.

Tehát majd négy hónapig be voltunk zárva, gondold el, tehát hogy ott azért megértettem, hogy mondjuk miről szól egy börtön.

Tehát az ered miért találták azt ki? >> Tehát ugye nem nem érnek olyan napi impulzusok, nem találkozol emberekkel, sőt még az durvább is volt egy bizonyos szempontból, mert nem beszélgettünk kint lévőkkel senkivel.

És azért azt azt egy ilyen helyzetben ugye az ember sokkalta visszapörgeti azokat a dolgokat élethelyzeteket amik történtek vele, és 15-szor is átgondol olyan dolgokat, amit egyébként szerintem nem tenné meg.

Tehát így is hívtuk egyébként, hogy moziz mozizás, >> hogy csak úgy merengsz, tudod, gondolkozol meg minden.

Tehát valószínűleg ez lehet a mondjuk egy börtönnek, egy egy elzárás helyzetnek az eredeti célja, hogy figyondolkozzál, hogy miket csináltál, mit kéne másképpen, satöbbi, satöbbi.

Ráadásul a legnagyobb flash után nekem az, hogy egyáltalán távolba tud tudjak nézni.

Ja, igen, >> merthogy most szerintem tévén nem nem annyira látszó, de a kert sem volt egy túl nagy, nagy falakkal megint, tehát nem volt egy olyan fókusz távolba, egészségesen, mintogy itt átnézél egy utcán mondjuk, vagy valami, érted?

Tehát, hogy ez például egy ilyen >> érdekes, de hogy leg legjobb így így így ültem az autóba, és így néztem.

Így a >> tehát akkor az volt a meghatározó érzésed, hogy jó, tök mindegy, most már legalább kijutok. >> Persze, persze, hát akkor már azért úgy. >> Ja, ja, ja.

És egyébként gondolom igen, de vagy azt feltételezem, hogy nem tud az embernek nem eszébe jutni az a pillangó hatás, hogy vajon mi lett volna, ha ha én nyerek ezen mennyire gondolkodtál- el akár abból az aspektusból, hogy akkor nem csak a te életed alakulhatott volna máshogy, hanem akár azér is, aki végül megnyerte ezt a ezt a versenyt?

Hát igen, ezen egyébként nem filozófálgattam nagyon, de hát lehet, hogy ugye akkor még jobban az ember fókuszba került volna utána is, és akkor lehet, hogy én még én én is valószínűleg, hogy ilyen hazavágott volna, mert mondom, tehát hogy amikor ezt így nem kívánod, nem is gondoltunk bele nyilván, hogy most ekkora, akármi lesz utána.

Ott még szerintem ilyen tényleg szerintem a feletársaság ilyen kalandvágyból, vagy nem is tudom, tehát hogy így nem egy ilyen kiszámítható, hogy igen, és akkor utána Facebook, Instagram izé influencer leszek, nem tudom én, érted?

És akkor majd 1 millióig fölrakom a a posztot a nem tudom én, krémről.

Tehát hogy ez ez így nem volt meg.

Tehát, hogy de pont ezért is szerintem érződött, hogy ilyen úgymond szedetvetett mindenhonnan merítés volt. >> És egyébként nem tudom, hogy mennyire érzékelt, de a nyilvánosságban egyébként nem csak a bulvár foglalkozott veletek, hanem a az értelmiségi diskurzusokban is megjelent médiaelemzők írtak tök sokat a Big Brotherről. szociológusok, kritikusok és hangkis elemér szociológus fogalmazott úgy a műsorról, hogy kvázi a társadalom jól vizsgázott, mert az nyerte meg ezt a versenyt, aki talán az összes versenyző körül a legszerencsétlenebb körülmények közül érkezett, és hogy ő ezt ebből azt ebből azt olvasta ki, hogy a társadalomban volt egy ilyen mély empátiaérzés, amikor ezt a ezt a műs műsort nézte, és egy olyan szempontot villantott fel, hogy nem csak az az értelmezés lehet igaz, hogy én itt bámulni akarom azt, hogy mások mit csinálnak, hanem hogy hanem hogy volt kvázi egy ilyen egy ilyen szándék a nézőkben.

Te mennyire értesz egyet ezzel az olvasattal?

Én azt gondolom, hogy biztos, hogy volt benne egy ilyen is.

Hát egy ilyen emberbe, mikor egy ilyen döntési helyzet van, akkor jól van, az meglesz, tudod mit csinál?

Tehát, hogy lehet, hogy így döntöttek az emberek, nem tudom, nem volt, de >> Ja >> hát azért a hangistem lehet tudja, hogy mit beszél, vagy tudta, hogy mit beszél. >> Igen.

Ezután te egyébként dolgoztál egy ideig a TV2-nél szerkesztőként, ha jól tudom, akkor Svábi András mellett, és az érdekel, hogy ebből az ilyen belső pozícióból, vagy máshogy belső pozíció, mint a mint versenyzőnek lenni egy valóságsóban, szerinted mennyit változott igazából a kereskedelmi televíziózás azóta, amióta te ott voltál?

Tehát most az etikai dimenziókról kérdezlek, hogy az akkori kereskedelmi tévézés szerinted mennyiben volt más, mint a mostani?

Ezt mennyire lát láttál rá abból a pozícióból? >> M azt gondolom, hogy nem sokat változott, csak annyit, mint a közbeszéd.

Tehát, hogy meg lehet nézni most kicsit ilyen úgy hívom, hogy ilyen döglött macskaeffektus, tehát hogy nem tudom, hogy érted, hogy hogy hogy ez a nem már letett arról, hogy itt esetleg edukáljon, vagy valami olyan nem tényleg nem azt mondom, hogy hú, aztán mi micsoda tartalom voltunk, mert mi is tudtunk hülyén viselkedni.

De azért szerintem a kanyarban sincs a mostani hasonszőrű műsorokkal.

Tehát hogy és persze nem feltétlen az a dolga egy ilyen műsornak, hogy edukáljon, de azért a jó ízlés határán belül mégis valahogy úgy el kéne far vizén evitz kérni.

És és most meg szerintem a szerkesztők is egyrészt ugye mindenki a nézettségre persze a nézettségre megy, és akkor nem veszi a fáradtságot, hogy hogy utánéz, vagy hogy belegondol abba, hogy most oké, a embert hívok be egy műsorba, és az mit fog generálni, vagy B-t, mert ezek óvatatlanul is persze kiírják, nem tudom, de nézik gyerekek, kamaszok, nem tudom én, érted? vagy picit picit tartalmas. >> Akkor azt mondod, hogy rosszabb lett a helyzet. >> Hát sokkal. >> Hát de azért gondoljunk bele, hogy milyen műsorok futottak a 2000-es évek elején.

És van egy olyan olvasat alapvetően azzal kapcsolatban, hogy akkor még így mindenki kipróbálta magát a tévézésben, még nem nagyon ismerték a határokat, még nem is volt annyira benne a műsorkészítők fejében, hogy mit lehet, mit nem lehet.

Ugye ezekben az években volt rendkívüli nagy sikere a Mónika Sónak, a Balázs Sónak és csomó olyan műsornak, amivel kapcsolatban azóta már megszülettek olyan viták, amik megfogalmazták azt, hogy ez miért lehet problémás, vagy miért lehet miért lehetett ezt volna máshogy csinálni például az emberi méltóságra való tekintettel?

Igen, ez nyilván ez egy ez egy nagyon végletekig körbejárható kérdés.

Ugye egyébként a azért ez a Jerry Springel vonal ez nyilván erre készültek műsorok próbálják ezt ezt visszafogni, de arra talán azért lehet mondani, ha hogy mondjuk most egy hasonló műsor, mint mondjuk a miénk volt abba tudatosan belerakni most olyan embereket, akik még egyszer mondom, tehát nézik fiatalok, de hogy olyan példaképekké teszel embereket, amik azért tehát hogy most egy >> tehát ebben látsz igazából kifejezetten változást.

Egyébként ismerem ezt a ezt a gondolatot, hogy sokan egyébként a Tis szériátokra egyfajta nosztalgiával tekintenek vissza.

Mi voltunk a vatacukorlight ezek között.

Szerintem >> ugye azt mondtad, hogy nem igazán volt érdekes 2002-ben számodra vagy számotokra a villában a politikai helyzet, de a politika erősen foglalkozott vele.

Nem tudom, hogy erről tudsz-e.

Ugye volt nálok egy új >> katonahét, amikor >> bementek a a katonák hozzátok, és itt tanítgattak benneteket, vagy nem nem tudom, hogy fogalmazzak.

És akkor ezzel kapcsolatban volt egy nagy vita.

Még a parlamentnek a honvédelmi bizottságában is szó volt arról, hogy ez milyen fényt vett a honvédségre.

És az akkori honvédelmi miniszter Juhász Ferenc is felszólalt, hogy ő…

Említett entitások

Témák

  • média felelőssége
  • szélsőjobboldal
  • politika

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Big Brother
  • Magyarock

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam”

Miről szól ez az epizód: „Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam”?

A Partizán podcast vendége Kormos Bálint Koby, a Big Brother első szériájának ezüstérmese. Koby a műsorban elmeséli, hogyan kezdett el foglalkozni a politikával 2002 után, és milyen hatással volt rá a szélsőjobboldal, valamint a média felelőssége. Beszél a Magyarock szurkolói… Az epizód a Partizán című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kormos Bálint Koby, Vida Kamilla, Ruff Bálint.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam”?

Fő témái: média felelőssége, szélsőjobboldal, politika.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kormos Bálint, Koby: Nem érdekelt, hogy nem győztem, csak szabadulni akartam”?

Megjelenés: 2026. 06. 06.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan/kormos-balint-koby-nem-erdekelt-hogy-nem-gyoztem-csak-szabadulni-akartam-28341aae

Több epizód a Partizán-ből