Partizán

Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán

· PT1H40M36S

Összefoglaló

A Partizán vendégei Kováts Eszter politológus, Tóth Szilárd János politológus és Miklósi Zoltán filozófus voltak, hogy megvitassák a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) demokratikus felhatalmazással való rendelkezésének kérdését. A vita Kováts Eszter és Körösényi András…

Röviden

Műsor
Partizán
Megjelenés
2026. 05. 21.
Hossz
1 óra 41 perc
Szereplők, említett nevek
Miklósi Zoltán, Körösényi András, Ruff Bálint, Vida Kamilla
Témák
ner, demokrácia, politológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Mi az a rezsimvita? 3:02 - Mi a tétje ennek a vitának? 16:45 - Mi a NER legjobb meghatározása? 34:04 - Demokratikus elem
  2. — Egy másik vita 1:23:52 - Moralizáljunk vagy ne moralizáljunk? Legyél rendszeres támogató! https://cause.lundadonate.org/

Ebben az epizódban

Ahhoz, hogy megértsük, mifelé is tartunk, ahhoz látnunk kell azt is, hogy honnan milyen rendszerből érkezünk.

Az Orbán rendszer régóta szép kihívá, szép feladat elé állítja a politikaudósokat, a politika elmélettel foglalkozókat.

Nehezen érthető meg a diktatúra demokrácia egyszerű dihotómiájában, hanem új fogalmakra vagy fogalmak új értelmezéseire van hozzá szükség.

Ennek a rezsimvitának adott új lendületet az, hogy 2026 április 12-én ezt a rendszert Magyarországon egy demokratikus aktussal váltották le, illetve, hogy ez rendszerváltás volt.

Lehet, hogy abban is különböznek az értelmezések.

Mindenesetre mi azt gondoljuk, hogy jó hír, hogyha ez a vita, ami az akadémiában eddig is élénk volt, ez ide költözik a közéletbe és a közbeszédbe.

Úgyhogy ennek szerettünk volna teret adni, hogy itt közvetlen Eszmecsere útján is megérthessétek az álláspontokat.

És pontosan ezért szoktuk azt mondani nektek, és azt kérni tőletek, hogy támogassátok a csatornánkat, legyetek rendszeres támogatónink, és akkor megérthetővé tudjuk továbbra is tenni azokat a vitákat, amelyeken keresztül jobban érthető számunkra.

Remélhetőleg, hogy miben élünk, hogy miben éltünk, miből és milyen mélységű átalakulás zajlik épp Magyarországon.

Kovács Eszter és Körösényi András volt az, aki felvetették a 24.20 Hasábjain, hogy az Orbánrendszer hatalomgyakorlásra lehetett autokratikus, de el kell tudni számolni azzal, hogy közben demokratikus felhatalmazással rendelkezett ez a rezsim, és egy demokratikus aktus útján meg is lehetett vonni tőle ezt a felhatalmazást.

Erre szép számú különböző szempontokból érkező válasz és vitacikk született, amelyeknek egy szélesebb válogatását megtaláljátok majd a leírásban.

Miklósi Zoltán amellett érvelt, hogy a rendszereket nem lehet a bukásuk felől utólag értelmezni, és a választásoknak önmagában a megléte az nem egyenlő a demokratikus felhatalmazásnak a meglétével.

Tót Szilárd János, Kapelner Zsolt és Mráz Attila, egy közös válaszcben pedig úgy foglalták össze az álláspontjukat, hogy egy megfáradt autokrácia volt az, amelyik képtelen volt ellenállni a népharagnak.

Tehát nem volt meg benne az erő ahhoz demokratikus akaratot felülírja, nem pedig a szándék hiányzott ehhez.

No de az a nagy szerencsénk, hogy ennél sokkal pontosabban, sokkal alaposabban is ki tudják fejteni az álláspontjaikat a vitatkozók.

Elfogadták ugyanis a meghívásunkat, úgyhogy köszöntöm is őket a stúdióban.

Elsőként Kovács Esztert, a Bécsi Egyetem kutatóját.

Szervusz. >> Köszönöm a meghívást. >> Tót Szilárd János politológust, szervusz. >> Sziasztok. >> És Miklósi Zoltán, politikai filozófust, a CEU docensét.

Azt szeretném kérni tőletek kezdésként, és megpróbálom ezt a demokratikus felhatalmazást átruházni, hogy magatok között dőljön, hogy ki kezd.

Hogy mi a tétje ennek a vitának valójában?

Tehát mit segít megérteni az azon túl, hogy egy tudományos feladat valamit leírni, valamit pontosan és az ismeretek bővítése érdekében helyesen elemezni és azt mondani, hogy ez egy autokrácia volt, vagy ez egy tojásrakó emlős volt, vagy egy erzényes emlős volt, és akkor egy ilyen leíró fogalmat pontosan használni.

Tehát ezen túl mi a tudományos, vagy akár a politikai, van-e neki politikai tétje ennek a az úgynevezett rezsimvitának? >> Több tétje van.

Az egyik az a megértés valóban.

Szóval jobb érteni a minket körülvevő világot, mint nem érteni.

De valóban ugye jogosan mondott, hogy ennek vannak adott esetben politikai meg akár erkölcsi tétje, és az ilyen típusú beszélgetéseknek ugye nagyon egyszerűen mondva, hogyha azt mondjuk és azt bizonyítjuk adott esetben, hogy ez egy autokrácia volt, az autokráciának valamilyen formája, akkor azzal azt is mondjuk, hogy ez egy elég nagy disznóság volt, ugye?

Tehát következésképpen ami most történik, ugye a Magyar Péterféle kormányváltása, az nem csak egy síma kormányváltás, apró cseprő, nem tudom, bürokratikus módosításokkal, hanem egy rendszerváltás.

Tehát egyrészt, másrészt pedig az azt jelenti, hogy az a társaság, aki ezt a rendszert csinálta az utóbbi 16 évben, azok disznóságot csináltak.

Tehát magyarul mondva erkölcsileg úgymond ugye számonkérhetőek, és hogyha nem, és nem tudom, azt ugye üldözni kell őket az utcákon, de hát mindenképpen megérdemlik a népnek a megvetését. >> Zoltár, te ezzel egyetért ez? >> Az én álláspontom, az én megközelítésem ez nagyon hasonlít.

Tehát én azt gondolom, azt gondolom, hogy talán mind a hárman egyetértünk abban, hogy mint tudósfélék, hogy a a tudományos megértésnek van önértéke.

Az önmagában is fontos, hogy a valóságról, a politikai valóságról, hozzáteszem a az erkölcsi valóságról pontos képet alkassunk, és hogy itt álláspontokat ütköztessünk érveket megfontolásokat vessünk föl.

A a politikai politikával foglalkozó tudósok esetében én is azt gondolom, amit Szilárd mond, hogy ennek vannak további tétjei is.

Ezek nem egymást kölcsönösen kizáró szempontok.

Tehát a megismerésen, a megértésen túl fontos az, hogy kialakuljon valami közös tudás, valami közös megértés a magyar politikai közösségben, a magyar társadalomban arról, hogy mi az, amiben éltünk.

És ezek a ennek a megértésnek, ennek a tudásnak vannak következményei.

Tehát én is azt gondolom, hát ez az egyik fontos vitapont közöttünk, hogy az olyan kategóriák, mint demokrácia vagy autokrácia, ezeknek óhatatlanul szükségképpen van morális tartalma is.

Tehát nem adható egy teljesen neutrális, semleges jellemzés arról, hogy mitől demokratikus vagy autokratikus egy rendszer.

Ezért, hogyha arra a következtetésre jutunk, hogy autokráciában éltünk, akkor az azt is jelenti, hogy ezt ezt elítéljük morálisan.

Természetesen nem arról van szó, hogy bárki megmondaná bárkinek, hogy mit gondoljon, hanem szempontokat vetünk fel a közös megértéshez.

Ha azt gondoljuk, hogy nem autokráciáról volt szó, akkor kicsit bizonytalanabb, hogy morális értelemben mit kell gondolnunk a a rendszerről, és hogy milyen irányban szükséges, vagy lenne kívánatos tovább lépni.

Én ott kapcsolódnék be, amit arról mondtál, hogy a megértésnek van önértéke mert mi Andrással ebből indultunk ki, hogy itt vannak dolgok, amik megmagyarázásra szorulnak és annak van önértéke, hogy értjük, miben éltünk, mi történt az elmúlt két évben, mi történt az április 12-éig április 12-ét megelőző hetekben.

Ö és utána és ezt valamennyire érdemes talán leválasztani arról, hogy ebből mi következzen, milyen ítélet következik, mi mi a nem tudom igazságtételnek a vagy a elszámoltatásnak a státusza, tehát hogy jobb, ha értjük a múltat, mintha nem értjük.

De nem vithatom, hogy van politikai ö tétjeje.

Ö szerintem egy kicsit tehát az, hogy ilyen sok vita lett belőle, meg ilyen sok válasz cikk, az szerintem pont emiatt lett.

Tehát nem biztos, hogy a megismerés önmagában keltett volna ekkora vitát, hanem az, hogy azzal, amit mi Körösényi Andrással írtunk, kicsit így belekerült ebbe, hogy mintha mi a sérelmekről is ítéletet mondanánk, tehát hogy talán ez is kicsit a tétje, hogy ha így írjuk le, vagy úgy írjuk le, akkor akkor mit mondunk arról a nem tudom, a hatósági zaklatásoktól a titkos szolgálat bevetéséig meg amit megéltünk az elmúlt 16 évben, vagy hogy mit mondunk arról, hogy jogos volt-e félni, ennyire félni, mint ami volt?

Vagy az örömről mit mondunk, tehát hogy hogy ahogy azt az örömöt kérdőjelezi meg esetleg az, aki elismer demokratikus elemeket a rendszerben, mert csak akkor lehet totális az öröm, ha totális szörnyűségben éltünk.

Talán még egy, hogy hogy szerintem kicsit az is a nem tudom egy a tétje, hogy azért volt és marad velünk két milliónál is több szavazó, aki a Fideszre szavazott még mindig, és hogy a ő róluk, ő velük, tehát hogy itt van ez az elképesztően polarizált társadalom, ö hogy az a hogyan fogunk együtt élni, hogy tehát hogy igazából a vita tétje annyiban Nem tudom, a demokratikus nyilvánosság maga is, hogy hogyan alakítjuk ki ezt, hogy hogyan beszéljük el a dolgainkat, mennyire tudunk kiszakadni abból ezt ebből a kampánylogikából, hogy két dolog van, a jó és a rossz.

A jó az ellenzék, a rossz a a Fidesz és hogy ez ezt hogyan tudjuk úgy árnyalni, vagy hogyan tudjuk ezeket a vitákat lefolytatni.

Szóval szerintem nagyon sok minden volt.

Ettől függetlenül én kitartanék abban, és mondjuk a mi Andrással így így ezen a szinten próbáltunk belépni, hogy próbáljuk meg megérteni, mi volt 10 és 24 között, 24 és 26 között a kampányban és a kampány után.

És mi nekünk az volt az álláspontunk, de erről fogunk mindjárt beszélgetni, hogy az, amit Körösvényi András, Illés Gábor és Gyulai Attila a 2020-as könyvükben részletesen kifejtettek, nevezetesen a plebisci tervezérdemokrácia elmélete, az szerintünk jobb magyarázatokat kínál.

Tehát nem politikai filozófiai vitát akartunk, hanem azt elindítani hogy a a a az az talán lehet, hogy jobb magyarázatokat kínál egy ilyen aktor centrikus megközelítés arra, hogy mi történt velünk, mint az alternatív elképzelések.

De és akkor csak ide még egy pont, hogy nem mi hirdetünk eredményt.

Szóval nem egyszerűen szerintem a a ez a a nem csak a megismerés önétéke fontos, hanem a vita önértéke, és hogy mi azért a Körösény Andrását nagyon izzadtunk, hogy a nagyon színvonalas, nagyon izgalmas válaszcikkekkel számot vessünk.

Sikerült, nem sikerült, nem mi döntjük el.

Hogy egyszerűen nagyon sok sok fontos szempont kerül elő, amiket szerintem érdemes elolvasni, átgondolni és akkor ö képet alkotni.

Tehát, hogy szerintem ez is a része. két két két pontra reagálnék, hogyha illetve tovább gondolni, kiegészíteni tulajdonképpen >> az egyik az a megfigyelésed, hogy a vita szenvedélyes volt, szenvedélyeket váltott ki, és te ennek a magyarázatát abban látod, hogy a hát az emberek inkább ítélkezni szeretnének ebben a kérdésben, és a saját sérelmeiket, félelmeiket igazolva látni, mint am mintogy a a tényleges megismerés vág ágja vezetni őket.

Én azt gondolom, hogy ez a két dolog összekapcsolódik.

Ugyanis a a politika az egy olyan terület, ami óhatatlanul erkölcsi kérdéseket vett föl.

Az uralom, politikai uralom gyakorlása mindig igazolásra szorul, és erkölcsi kérdéseket vett fel, hogy hogyan kell együtt élnünk, hogyan élünk együtt egymással.

És ezért a a az erről szóló állítások akkor is, hogyha a a minél visszafogottabb leírásra törekszik óhatatlanul, és ez nem a résztvevőknek a motivációjának a függvénye érzelmeket fog kiváltani.

A másik, és ezzel nagyon egyetértek, hogy számot tehát a ahogy ezt a beszélgetést, ahogy ezeket a vitákat lefolytatjuk, annak valamilyen módon tekintettel kell lenni arra, hogy ez a politikai közösség továbbra is megosztott.

Két milliónál többen szavaztak a bukott állampártra, és a jelentős részük ma is mögötte áll, Orbán Viktor mögött áll.

És a amikor arról beszélek, vagy beszélünk többen, hogy fontos, hogy a politikai, közös politikai tudás, amit kialakítunk, az hát a a valósággal vett számot, tehát ugye ahogy k ki látja a valóságot.

Ez nem tehát a azt gondolom, hogy a természetesen a végső célok között szerepel a megbékérés, amiről most sok szó esik, az, hogy egyszer majd egy olyan politikai közösséget tudjunk alkotni, amit a Orbán Viktor mai hívei és az ellene szavazók is a közös otthonuknak, a közös hazájuknak el tudnak fogadni.

Azonban nem azonban, hanem és ez a közös megértés nem torzulhat attól, hogy van egy ilyen megbékélés igényünk.

Tehát nem torzíthatjuk a valóságról alkotott képünket az annak érdekében, hogy a megbékélés könnyebb legyen.

Nem minden szempontból, de ebből a szempontból Magyar Péter miniszterelnöki beiktató beszédének a a szavait lehet visszhangozni, hogy nincsen nincsen megbékélés meg szembenézés nélkül.

Aztán ő másokat is hozzátette, amibe most majd később esetleg belemegyünk.

Tehát maximálisan egyetértek veled, hogy nem lehet a megértésnek, nem lehet a mostani vitáknak a cél célja a revans.

A végső soron akkor lesz itt rendszerváltás, hogyha olyan országot tudunk közösen építeni, amit Orbán Viktor és Magyar Péter hívei is közösen magukénak el tudnak fogadni.

Azonban a ez a szempont, ez nem torzíthatja azt, hogy milyen képet adunk arról a rendszerről, amit Orbán Viktor épített, és ami a leghatározottabban nem volt a közös hazája magyar állampolgároknak.

Abban csak Orbán Viktor hívei érezhették magukat otthon, és ez egy lényeges tulajdonsága annak a rendszernek. >> Én amúgy nem gondoltam, hogy ti bagatelizáljátok az Orbán rendszernek az ilyen autoritá elemeit.

Hát hiszen annak nevezitek őket autoritér elemeknek.

Ugye amivel mi vitalába szálltunk, az inkább az, hogy ti demokratikus elemekről is beszéltek, hogy az is van benne.

És az, amivel mi nem értünk egyet igazából, hogy az előbb azt mondtad, hogy ez nem egy politikafilozófiai vita alapvetően, szerintem még pont, hogy az, merthogy a tehát hogy a megismerést, tehát a megismerésnek konstitutív része ebben az esetben a politika filozófia.

Ezt nem igazán lehet belőle kispórolni.

Habár tudom, hogy a hogye a Körösényi András az gyakran igyekszik ezt ezt az ilyen normatívkodást megspórolni, hogyha lehet.

Ugye arról van szó, hogy nem lehet értelmesen válaszolni arra a kérdésre, hogy az Orbán rendszer demokrácia volt-e, hogyha nincs arról egy mondásunk eleve, hogy a demokrácia mire való, ugye milyen eszményt volna hivatott megjeleníteni.

Tehát, hogyha azt mondjuk ilyen minimalista szellembe, hogy a demokrácia arra való, hogy biztosítsa a békés vezércserének a feltételeit, tehát a Magyar Péternek ne kelljen leszúrnia egy késő az Orbán Viktort ahhoz, hogy kormányváltás legyen, akkor persze, akkor demokrácia van, de ez egy politikaafilozófiai állítás.

Ugye az, hogy az a hogy az a demokrácia eszménye, hogy a Békés vezércserét biztosítja.

Ellenben, hogyha azt mondjuk, hogy a demokráciának az eszménye arra való, hogy a népnek és az egész népnek valamilyen korlátozott bár, de mégis hatós beleszólást adjon a közéletbe, akkor én azt mondanám, hogy nem, akkor ez nem ez nem demokrácia volt.

És ez nem csak demokrácia vagy nem az ormán rezsim, hanem hogy demokratikus elemeke azok, amik mit…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán”

Miről szól ez az epizód: „Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán”?

A Partizán vendégei Kováts Eszter politológus, Tóth Szilárd János politológus és Miklósi Zoltán filozófus voltak, hogy megvitassák a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) demokratikus felhatalmazással való rendelkezésének kérdését. A vita Kováts Eszter és Körösényi András… Az epizód a Partizán című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 21..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Miklósi Zoltán, Körösényi András, Ruff Bálint, Vida Kamilla.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán”?

Fő témái: ner, demokrácia, politológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Nem gondolom, hogy Orbánékat ostorral kellene kergetni az utcán”?

Megjelenés: 2026. 05. 21.. Hossz: 1 óra 41 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/partizan/nem-gondolom-hogy-orbanekat-ostorral-kellene-kergetni-az-utcan-4eba6ba1

Több epizód a Partizán-ből