Péceli Baptista Gyülekezet

Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás

· PT57M19S

Összefoglaló

A Péceli Baptista Gyülekezet "Olvasd velünk a Bibliád" sorozatának e heti adásában Mózes ötödik könyvének 10. fejezetét tárgyalják. Uzonyi Barnabás, a műsor házigazdája, a korábbi fejezeteket is feleleveníti, különös tekintettel az Izrael népének hitetlenségére, büszkeségére és…

Röviden

Műsor
Péceli Baptista Gyülekezet
Megjelenés
2026. 03. 11.
Hossz
57 perc
Szereplők, említett nevek
Uzonyi Barnabás, Uzonyi Magdi
Témák
biblia olvasás, 5 mózes, hit
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nagyon nagy szeretettel köszöntünk mindenkit, akik eljöttetek ma, hogy újra közösen olvassuk a Bibliát.

Mózes ötödik könyvének 10. fejezete következik, és csak óvatosan jegyzem meg, hogy mindössze 34. fejezett Mózes 5 könyve.

Úgyhogy 24 résszel később egy óriási süteménypartira készülünk, ha Isten még éltet minket majd, akkor most viszont az még egy kicsit odébb van, de gyertek, imádkozunk és ne is neki is kezdjünk a ma esti résznek.

Atyám, nagyon hálásak vagyunk a te beszédedért.

Annyira köszönjük, Uram, hogy hétről hétre, mondatról mondatra tanítasz minket.

Köszönjük Uram, hogy annyi üzenet és annyi mélység van Uram ezekben az igékben.

Szeretnénk azt kérni Atyám, hogy ma is szólj hozzánk, Uram, legyen a te szavad élő és ható, és mutasd meg, Uram, hogy mit kell tennünk.

Mi pedig szeretnénk azt megélni Jézus nevében.

Szóval Mózes könyvének az ötödik, a ötödik Mózes könyve, na este van, és a 10. fejezetnél járunk jelenleg, de azért vegyük fel egy kicsit a fonalat, hogy hol raktuk le egy héttel ezelőtt, hogyha valaki most kapcsolódik be.

A kilencedik fejezetben nagyon sok szó volt az alázatról, arról, hogy Isten egy kicsit megint felfrissítette a múltat, hogy hogyan is nézett ki, hogyan lázadozott a nép, mi volt Istennek a megoldása.

És megnéztük, hogy igazából Izrael vesztély nem egy külső nagy ellensége egy nem tudom ellenséges nép okozza, vagy okozta majd, hanem sokkal inkább a hitetlenség, a büszkeség meg a magadság.

Ez a hármas fonál volt az, ami inkább a vesztélyt okozta Izraelnek.

És erre próbálta Isten felkészíteni őket, hogy ne legyetek makacsak, ne legyetek büszkék, ne menjetek a fejetek után, hanem hanem emlékezzetek rám.

Végigtjátok azt, hogy én vagyok az, aki cselekszek.

Nem a saját erőtök és a többi és a többi.

Nagyon sok alapelvet fogalmazott meg Isten.

És megy még tovább most a visszaemlékezés.

Megint egy kicsit visszaugrunk az időbe, és Mózes felfrissíti, hogy hogyan is történtek ezek a dolgok.

Ugye most visszaugrik oda, amikor már túl vagyunk azon, hogy aranyborjú, és akkor az Isten mégis folytatja a történetet.

Úgyhogy bármilyen platformban is van nálad Biblia.

A 10. fejezet első versétől olvasom tovább.

Abban az időben azt mondta nekem az Úr: "Faragdj magadnak két az előbbiekhez hasonló kőtáblát.

Jöjj föl hozzám a hegyre és csinálj faládát is.

Fölírom rájuk az előző táblák igéit, melyeket összetörtél, és tedd azokat a ládába." Annyira sokat mondó ez a mondat, amit az előbb imént felolvastunk.

Azért, mert talán akkor tudsz ez jobban kapcsolódni, hogyha már éltél át olyat, hogy Istennek egy új esélyt kellett adjon neked.

Hogy nem sikerült valami elsőre, elrontottad, tudtad volna, hogy kell csinálni mellényúltál engedetlen voltál, nem jól csináltad, és a többi, és a többi.

És aztán jön az Isten, és azt mondja, hogy tudod mit, akkor kezdjük még egyszer.

És amikor ilyeneket olvasunk, hogy az előző tábláknak az igét újra az Isten azt mondja, hogy akkor hozz még kettő táblát, akkor kezdjük előlről.

Ez ez egy nagyon, nem tudom, üres, közhelyes dolog addig, amíg nem élsz át ilyet a saját életedben, hogy Isten rád bízott valamit, csináltad, elrontottad, vagy nem voltál engedelmes, nem voltál hűséges, nem merted meglépni, és a többi, és a többi.

És aztán azt mondja az Isten, hogy tudod mit?

Oké, akkor fussunk neki még egyszer.

Nem tudom, hogy mennyire frissek az emlékeid mondjuk arról, hogy hogy tanultál meg biciklizni, de ha megtanultál biciklizni, ha még nem, én ajánlom neked egy nagyon jó sport, ha még nem tanultál meg, de valószínűleg gyerekként élted át azt, hogy na, eljött a nagy nap, biciklizni kellene, és nem túl frissek az élményeim, de egy-két ilyen bevillanó kép van.

Mindegyik kép, ami bevillan, azon fekszek a bicikli mellett.

Tehát, hogy a bicikli ott van valahol az úton, én meg ott mellette.

És emlékszek magára az életérzésre, hogy nem így képzeltem el a biciklizést, de arra is emlékszek, hogy szuper, hogy volt mindig valaki mellettem, egy nagyobb tesó, vagy valaki, aki azt mondja, hogy semmi baj, gyerünk, gyerünk, pattanj fel, menjünk tovább.

Megy tovább az élet, pattanj fel még egyszer, most ügyesebb leszel.

És hogy nagyon-nagyon sok mindent az életben azért így tanultunk meg.

Ezért nagyon-nagyon érdekes az, amikor átélsz egy ilyen helyzetet a saját életedbe az Úrral, hogy milyen jó az Isten kegyelme, hogy jön másodszor is.

Sőt, van, aki átélte már, hogy Isten akár harmadszor is jött, esetleg századszor.

Szóval az Isten kegyelme megújul újra és újra, minden nap.

Nagy a te hűséged, mondja a zsoltáros.

Úgyhogy ez egy nagyon-nagyon reménykeltő dolog, hogy van új esélye, hogy Isten azt mondja Jónásnak, hogy akkor szólok hozzád még egyszer, Jónás, akkor kezdjük előről ezt az egész történetet.

Lehetett volna megspórolni ezt a algás, moszatos, mindenféle bálnás, cetes dolgot, de akkor most fussunk neki még egyszer.

És csodálatos az Isten kegyelme, hogy nem azt mondja, hogy akkor itt a vége, hanem azt mondja, tehát hogy hozd újra, csináljuk még egyszer, hozzak kőtáblákat.

Harmadik versben azt olvassuk.

Készítettem tehát egy akáciafa ládát, és farraktam két az előbbiekhez hasonló kőtáblát.

Fölmentem a hegyre a két kőtáblával a kezemben.

Ő pedig fölírta a táblára az előbbi írás szerint a 10 igét, melyet a hegyen mondott nektek az Úr a tűz közepéből a gyülekezés napján.

Megfordultam, lejöttem a hegyről, a táblákat pedig beletettem a ládába, amelyet készítettem, hogy ott legyenek, amit az Úr parancsolta nekem.

Itt megint csak van egy érdekes dolog.

Ezt nem itt olvassuk, és ezt nem tudjuk megerősíteni se cápolni, de a rabinikus tanítás szerint nemcsak az új kőtáblákat, hanem a régi eltört kőtáblákat is belerakták a ládába.

Na most ezt nem tudod megerősíteni, tehát hogy ez most vagy így történt, vagy nem, ez majd kiderül.

De egy érdekes dolog, hogyha tényleg így történt volna, akkor a rabbik ezt azzal magyarázták, hogy még a megtört tábláknak is van úgymond értéke, tisztelete, ami miatt ott volt a hely a ládában, hogy ne csak úgy ott hagyd a a földön.

És bármennyire is érdekes, ebből szokták következtetni azt a bibliai alapelmet, hogy az ember értéke még akkor is megmarad, amikor már megtört.

A rabbik ezt oda szokták elvezetni, hogyha van egy ember, aki már úgy érzi, hogy megtört az ereje, és itt az idős korra gondolnak, hogy már csak árnyéka vagyok önmagamnak, ez a test már megtört, és én már alig bírok mozogni, és a többi, és a többi. azt mondják, hogy legalább ugyanakkora tiszteletnek örvend, és kell a megbecsülés ebben a korban is, mint amikor az a tábla még egyben van, és minden jó és klassz benne.

Szóval ez csak egy érdekes dolog, hogy akár még ide is el lehet hozni ezt a szálat, hogy milyen fontos megbecsülni a másikat, akkor is, amikor az élete elején nagyon kiszolgáltatott, amikor egy kisbaba is, és ránk van bízva, akkor is, mikor az életünk végén vagyunk nagyon kiszolgáltatva, és megint rá vagyunk bízva néha másoknak a segítségére, szolgálatára.

Szóval érték az ember élet érték.

Na nézzük, mi történik ezután, mert most jönnek majd az érdekes dolgok.

Izrael fiai azután elindultak Bené Joákám forrásától Moszérába.

Ott halt meg Áron és ott is temették el.

Elezára a fia lett pappá helyette.

Innen Gudgotba indultak, Gudgóból pedig Jodbátába, a bővízi patakok földjére.

Abban az időben választotta ki az Úr Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetség ládáját, és hogy az Úr színe előtt álljanak az ő szolgálatá, és hogy áldást mondjanak az ő nevével, ahogy ez máig is teszik.

Szóval megint kicsit felfrissítjük a múltat, de nagyon érdekesen összegez a Bibliában itt Mózes, és elmondja, hogy Isten kiválasztotta a Lévi törzsét három dologra.

Az egyik az, hogy hordozzák az Úr ládáját.

Mi volt a második? hogy az ő színe előtt álljanak.

Ugye itt a második az ő szolgálatáért, és a harmadik volt az, hogy áldást mondjanak.

Áldást mondjanak az ő nevével.

És ez csak azért érdekes ilyenkor egy kicsit úgy felfrissíteni magunkban, hogy habár nem az Úszövetség idején élő léviták vagyunk, és nem ebben a klasszikus papi szolgálatban, de az Újszövetségben ne felejtsük el egy pillanatig sem, Péter eléggé felfrissíti az emlékeinket a levelében, hogy királyi papság, szent nemzet vagytok.

Na most nem tudom, valószínűleg neked se hólyagosodott el a kezed a frigyláda cipelésétől meg ezektől a dolgoktól, mert már nem így tesszük ezt, de egy kicsit próbálunk párhuzamot vonni, hogy mi volt akkor az első dolga itt a a kiválasztott törzsnek?

Hordozzák az Isten szövetség ládáját.

Na most ez ő, hogyha szeretnénk ezt egy kicsit megfeleltetni a mai korban, akkor ez kicsit olyan, mintogy azt mondanánk, hogy az Isten jelenlétét magunkkal vinni. bevinni az emberek közé, vinni, amikor vonult a nép.

Szimbolikusan ők vitték az Úr jelenlétének az egyik ilyen, mondjuk azt, hogy központi elemét, mint a frigyláda.

Ez a ez egy nagyon nagy tiszteletnek örvendett, és nyilván nem lehet Istent egy dobozba zárni, de megvolt ennek a jelentősége, hogy na ez a frigylád, amit az Isten kért tőlünk.

És így van egy bizonyos értelemben nekünk felelősségünk abban, hogy az Isten jelenlétét visszük magunkkal mindenhova, be a suliba, be a munkahelyre gyakorlatra. bárhol, ahol vagy, Isten jelenlét hordozzuk.

És ennek van egy jó illata, ennek van egy jelentősége, hogy nagyon sok embernek az a legjobb lehetősége Istennel találkozni először, hogy rajtad keresztül meglát belőle valamit.

Aztán mi volt a második dolog?

Azt mondta, hogy tehát hordozzák a ládat.

A második az, hogy az Úr előtt álljanak az ő szolgálatában.

Szóval, hogy nem csak annyi a dolgot hívőként, hogy cipelem a ládát, ez jutott nekem, szétesik a kezem, de az Úrnak a jelenlétét kell cipeljem.

Ez vagyok én, egy szolgáló, nem tudom, marha, ami egész életében csak viszi a terhet.

Tehát, hogy nem erre hívott csak, hanem azt mondja, hogy az Úr előtt álljanak az ő szolgálatára, ott legyenek az Úr színe előtt.

És ez egy nagyon-nagyon keserves hívő élet, amikor hólyagos a kezed a szolgálattól, de sápadt az arcod, mert nem vagy az Úr színe előtt.

Ez egy nagyon-nagyon kiég, vallásos életet fog létrehozni az életedbe, hogy rommá szolgálod magad, de nem töltődsz fel az Úr jelenlétében.

Szóval ezt a kettőt nem lehet elválasztani.

Ez nagyon-nagyon fontos része volt, hogy feltölt téged az ő jelenléte.

Amikor fel vagy töltve az ő jelenlétével.

Hogy >> áldá >> áldást mondjanak.

És ezt megint fontos érteni, hogy arra hivatunk el, a Újszövetség is megerősíti többször, hogy áldást nyerjünk és áldást mondjunk.

Ez ezt azért jó gyakorolni, nem?

Hogy nem arra hívott el Isten minket, hogy átkocsórjunk a népekre, hogy nem tudom, mi legyünk a legsavanyúbb emberek ezen a világon, hanem hogy áldást mondjunk.

És ez nagyon-nagyon érdekes dolog, hogyha ezt elkezded gyakorolni a saját életedben.

Emlékszek arra, hogy milyen szemmel nézett rám először az egyik csoportársam még az eltén, amikor hogy mennyire fáj a feje, és hogy a mindjárt megpusztul, és hogy nincs gyógyszerel.

Mondtam, hogy az mondom, nincs nálam semmi, de megengednéd, hogy imádkozzak, érted?

És megágyalak Jézus nevében, és így nézett rám, hogy te ilyen szektás vagy.

Mondom csak hiszem azt, hogy Jézus nevében erő van, és hogy imádkozhatok-e érted?

És így mondta, hogy hát nem hiszem, hogy sokat tudsz rontani a helyzeten.

És akkor imádkoztam érte, és és érdekes volt.

Utána mondta nekem egy fél óra múlva, hogy tehát sokkal jobban érzem magam.

És utána lehetett már erről beszélgetni egyet, hogy hogy még sose imádkozott senki így értem.

Mi az, hogy te csak így imádkozol?

Meg hogy meg hogy ez nem valami betanult imádság volt, hanem a saját nyelveden beszéltél.

Megemlítetted a nevemet az Istennek.

Ez olyan fura érzés volt nekem.

Szóval, hogy arra hívattunk el, hogy áldást mondjunk.

És azért ezt jó gyakorolni, különösen hadjam el, hogy most van egy különleges időszak az országunkban.

Lehet sokan várjátok az április 13-át, hogy túll leszünk a választásokon.

Én nem vagyok, aki ezt megprófétálom, hogy ez és az lesz.

A az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetünk, hogy április 13-án Magyarország lakosságának egy jelentős része nagyon csalódott lesz.

Nem tudjuk melyik, de az egyik része nagyon csalódott lesz.

De most nem politikába akarunk belemenni csupán aláhúzni azt, hogy ezen a területen is arra vagyunk elhívva, mint hívő emberek, hogy áldássá legyünk, hogy közben járjunk, hogy imádkozzunk.

És ezt néha mintha elfelejtenénk, nem?

Szóval amire nem hívott el minket, az Isten, nem azt, hogy nem szabad csinálni, csak nem hívott el arra, hogy Facebook kommentyárosok legyünk, mindenkit kiosszunk és mindenkire ráerőltessük a véleményünket.

Lehet ilyet csinálni, csak nem erre vagyunk elhívva. amire el vagyunk hívva, az az, hogy tartsatok könyörgéseket királyokért, vezetőkért, satöbbi.

Ez ez ez viszont a az elhívásunk része.

És hogy ezt jó megélni, hogy amikor ezt az Újszövetség írói le tudták írni, elég biztosak lehetünk abban, hogy nem voltak annyira jó fejvezetők, mint bármikor mostanában a környékünkön levő országokban.

Ezalatt azt értem, hogy keresztény üldözés volt elég masszívan, és mégis azt tudták mondani, hogy imádkozzatok a vezetőkért.

És ezt jó tennünk akkor is, amikor mindig minden majd jön a következő napokban még biztos nagyon erős kampányidőszakban annyi gyűlölet és és utálatot fogunk adni.

Minden oldalról majd ezt fogjuk hallani, de mi nem arra hívattunk el, hogy ezt megerősítsük és hogy ezt vigyük tovább, hanem hogy áldást mondjunk.

Szóval jó ezt gyakorolni különösen ilyen időszakba.

Azt olvassuk itt, hogy ezért nem kapott örökséget Lévia testvéreivel.

Az Úr az ő öröksége, ahogyan megmondta neki az Úr a te Istened.

Én pedig ott álltam a hegyen úgy, amint annak előtte 40 nap 40 éjjel.

S meghallgatott engem az Úr akkor is, és nem akart elveszteni téged.

Ezután azt mondta nekem az Úr: "Menj és indulj útnak a nép élén, hadd…

Említett entitások

Témák

  • biblia olvasás
  • 5 mózes
  • hit

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Péceli Baptista Gyülekezet

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás”

Miről szól ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás”?

A Péceli Baptista Gyülekezet "Olvasd velünk a Bibliád" sorozatának e heti adásában Mózes ötödik könyvének 10. fejezetét tárgyalják. Uzonyi Barnabás, a műsor házigazdája, a korábbi fejezeteket is feleleveníti, különös tekintettel az Izrael népének hitetlenségére, büszkeségére és… Az epizód a Péceli Baptista Gyülekezet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Uzonyi Barnabás, Uzonyi Magdi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás”?

Fő témái: biblia olvasás, 5 mózes, hit.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 10 - Mit kíván Isten? - Uzonyi Barnabás”?

Megjelenés: 2026. 03. 11.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/peceli-baptista-gyulekezet/olvasd-velunk-a-bibliad-5-mozes-10-mit-kivan-isten-uzonyi-barnabas-fd2f60c7

Több epizód a Péceli Baptista Gyülekezet-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból