Péceli Baptista Gyülekezet

Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás

· PT1H1S

Összefoglaló

A "Olvasd velünk a Bibliád" podcastsorozat 172. alkalommal megrendezett epizódja Mózes ötödik könyvének 25. fejezetét dolgozza fel. A beszélgetés során a hallgatók Isten beszédének megértésének fontosságát hangsúlyozzák, különös tekintettel az erő és a próbatétel témakörére. Az…

Röviden

Műsor
Péceli Baptista Gyülekezet
Megjelenés
2026. 06. 23.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Uzonyi Magdi, Uzonyi Barnabás
Témák
bibliaolvasás, 5 mózes, hitgyakorlat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nagyon nagy szeretettel köszöntök mindenkit.

Akik még kint vagytok, érkezzetek meg.

Szeretettel köszöntünk mindenkit, hogy újra együtt olvassuk a Bibliát.

Most már 172. alkalommal tesszük ezt hétről hétre azért, mert hiszük, hogy óriási szükségünk van arra, hogy jól értsük, megértsük Isten beszédét, ezen keresztül jobban megismerjük őt, magát.

Úgyhogy gyertek, imádkozzunk és neki is látunk a mai résznek.

Atyám, nagyon hálásak vagyunk azért, mert a te szavad mindig szól.

Nagyon köszönjük, Uram, azt, hogy tisztelhetjük a te beszédedet.

Azzal is kifejezhetjük ezt, hogy olvassuk, tanulmányozzuk, meg akarjuk érteni, akarunk a mélyére ásni.

Szeretnénk, Uram, hogyha ma is szólnál hozzánk, és olyan lenne a te beszéded, amely felfrissít, amely üzenetet ad mindenkinek személyesen éppen azt, amire szükségünk van.

Kérjük ezt a te fiad, Jézus Krisztus nevében. [torokköszörülés] Ámen. >> Mózes ötödik könyvének 25. fejezetében hát jó néhány zavarba ejtő dolgot fogunk olvasni, amit megint mondhatom, de ezt talán már megszoktátok, hogy valószínűleg nem sokszor hallottunk ezekről a mondatokról tanítást, mert olyan mondatok, hogy az ember elolvassa és azon gondolkodik, hogy ú, hát ennek meg aztán mi értelme van, vagy talán volt valami értelme 1000er évekkel ezelőtt Izraelben, de hát nekünk ez a mi életünk, ez aztán sehogy se kötődik.

Aztán azt remélem, hogy hogy olvassuk majd mondatról mondatra ezeket a részeket, talán majd megváltozik a véleményünk.

Úgyhogy lapozzunk oda Mózes ötödik könyvének 25. fejezetéhez.

Most már egy jó ideje, úgy itt ennek a könyvnek a a vége fele haladunk, ahol ilyen kicsit ilyen záró ismétlések, hangsúlyok, olyan dolgok hangoznak el, hogy Mózes készül arra, hogy mit kell még elmondania, mielőtt elbúcsúzna a néptől.

A nép már lassan készülődik arra, hogy akkor be kéne menni a az ígéret földjére.

Na de vegyük elő az első mondatot, és el is kezdjük, mert nagyon sok minden van ebben a mai részben.

Ha viszá támadt férfiak között és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és igazat adnak az igaznak, a bűnösnek mondják a bűnöst, akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le azt a bíró, üttessen arra a maga jelenlétében annyit, amennyi bűne miatt jár neki.

Na, itt álljunk meg egy pillanatra.

Szóval már azt látjuk, hogy ez egy olyan dolog, amit egy kicsit érdemes talán megértsünk jobban.

Ma egy nagyon más közegben éljük az életet.

Tehát, hogyha ma valaki valami olyat tesz, amiért ő neki büntetés jár, akkor a büntetés címszó alatt nem azt értjük, hogy valakit bottal elvernek, hanem azt értjük, hogy tárgyalások hosszú sora, évekig elhúzódó pereskedés, kinek milyen ügyvédje van, el tudja-e érni, hogy van olyan ügyvéd, hogy kimossa őt mindenből, és akkor ő ártatlan lesz.

Szóval azért hozom csak így kicsit fel provokatívan ezt a részt, hogy amikor ezekről olvasunk, akkor azért nem azon a magas lovon ülünk ma, hogy azt mondjuk, hogy hát ma Magyarországon a törvénykezés, az igazságszolgáltatás az hibátlanul működik, és minden tökéletes, minden azonnal a helyére kerül, minden bűnös azonnal bűnhődik, hanem pont, hogy rengeteg feszültség van a társadalomban is, nem csak Magyarországon, bár még mai országról beszélhetnénk, hogy a bűnösök nem bűnhődnek, megússzák, nem derülnek ki a gondok.

Arról is sok probléma van, hogy valaki nagyon csúnya dolgot tesz, aztán bekerül egy nagyon kényelmes börtönbe.

És akkor így csomó minden van, ami miatt azt mondhatjuk, hogy azért ez a mai rendszer, amit ma gyakorolunk, ez nem biztos, hogy mindenben tökéletes úgy, ahogy van.

Kicsit más volt Izraelben, és azért kell értsük jól ezt a mai fejezetet.

Olvastunk menedékvárosokról, olvastunk sok mindenről, nem annyira olvastunk börtönrendszerről, hogy akkor helyez ki Izrael területén majd 12, nem tudom börtönt, tehát hogy nem nem ez volt az alapvető dolog, hanem hogyha valaki olyan vétséget tett, amiért halálbüntetés járt, akkor azt már olvastuk egy párszor, hogy annak mi volt a következménye.

Más esetben viszont mint például most itt ezt nézzük meg, hogy mit kellett tenni.

Tehát az történt ugye, hogy kellett, hogy legyen egy egy fórum, ahol nem zárt körbe, nem sikátor között meg menjünk ki a nem tudom hóra, hanem hogy legyen ott egy bíró, legyen kimondva, hogy ki a bűnös, ki az igaz ebben az ügyben.

És itt egy nagyon érdekes dolog, azt olvassuk, hogy a bíró jelenlétébe kellett annyi ütést kapjon, amennyi bűne miatt jár neki.

És ez megint egy érdekes dolog, ami csak így kicsit ízlágessük ezt a rendszert, hogy mit akar ezzel Isten kialakítani a népében.

Az egyik dolog talán pont az, hogy nem az történik, hogy a bíró gondolkodik, valamit kiír, hogy na ez a büntetés, aztán lapoz, jön a következő papír, lapoz, hanem hogy az, amit a bíró jóvá hagy, azt ő végig kell, hogy nézze.

Tehát ott kell, hogy legyen egyrész, hogy lássa azt, hogy ezt a büntetést az az ember meg is fogja kapni. azért ennek már van súlya, viszont másik oldalról is van súlya ennek, hogy a bírónak ott kellett lennie, hogy se kevesebbet, se többet ne kapjon az illető, mint amennyi.

Szóval ez már megint egy olyan dolog, amit kicsit kell magunkba frissíteni ezeket a dolgokat, hogy itt Isten felkészíti a népet arra, hogy nem egy tökéletes világban élnek.

Egy tökéletes világban nem lenne erre szükség.

Egy ideális világban nem lenne ilyen részletekre szükség. viszont az Isten látja, hogy merre megy a nép, és próbál gátat szabni, mondjuk az észnküli bosszúnak, vagy egy olyannak, hogy valaki tett veled valamit, amiért járna mondjuk ennyi és ennyi büntetés, de te elveszíted a fejedet, és te majd lerendezed, és bosszálsz rajta, és és megölöd őt, a családját, meg sat nem, nem, nem, a szó sincs erről. ki kell vidd hivatalosan az ügyet.

Döntsön olyan ember, akinek erre joga van, és nincsen érzelmileg belevonódva, és ami utána meg lett szabályozva, az legyen betartva.

Sőt, hogy egészen, hogy figyeld a harmadik verstől. 40-et ütessen rá, ne többet, mert ha ennél több ütést méret rá, szemed előtt alázzák meg Atyád fiát.

Na most ez megint nagyon-nagyon érdekes.

Ez a 40-et maximum, ugye itt kicsit így maximalizálva van ezeknek a száma.

Ha elmegyünk az Újszövetségbe és a 2 Korintusba ugorjunk át 2 Korintus 11-be, ott egy érdekes dolgot fogunk látni Pál apostol életéből 2 Korintus 11-ben, hogyha odaugrunk, egy nagyon érdekes dolgot fogsz látni pontosan ezekről a botütésekről. azt mondja 2 Korintus 11 és a 24. vers azt mondja, a zsidóktól ötször kaptam 40-et egy híján.

Na most mi ez a 40-et egy híján?

Oda jutottak el a rabbik, hogy azt tanácsolták.

Sőt, az lett ebből a törvénycsomagból, hogy amikor valaki büntetés alá kerül, és mondjuk megkapja a legsúlyosabbat, a 40-et, amit itt Pál apostol ötször is begyűjtött, akkor ne 40-et számoljanak rá, hanem csak egy híjá, tehát 39-et.

Hát egyrészt az igen, amit mondtatok, hogy nehogy elszámoljon valaki és véletlen 41 legyen, mert akkor végünk van.

Tehát, hogy azt mondták, hogy van, hogy az ember elszámol dolgokat, lásd matematika, nem?

Hányszor érezted azt, hogy na ez jó lesz ötös, kikapod a dolgozatod, hogy lett ez kettes?

Nézed, ú elszá ezt is elszámoltam már, hogy számoltam el.

Szóval elszámolunk dolgokat és ezért azt mondták a rabbik, hogy ha az Úr azt mondta, hogy ne legyen több mint 40, akkor menjünk 39-re max.

Tehát ne legyen soha 40, mert mert ha túlcsúszunk és egyszer számoljuk el, akkor már gond van.

És ez megint egy érdekes gondolkodásmód a zsidóknál, amiből azért lehet tanulni, hogy amikor amikor mindig a szakadék határát keressük, az egy veszélyes hazárjáték.

Sokkal bölcsebb azt tenni, hogy ha ott van a szakadék és oda még léphetnék, akkor inkább egyet visszább lépek, esetleg kettőt, hármat, négyet.

Nem a szélét szeretném megtalálni.

És ugyanígy, amikor amikor mondjuk valaki, nem tudom, elkezd udvarolni egy egy lánynak, és jönnek a kérdések, hogy na vajon mi férhet bele együttjárásba a házasságig?

És akkor az ember megtalálja a Bibliának nem túl hosszú listáját erről, és azt mondja, jó, jó, jó.

És akkor elmegyünk a határoknak a határáig, és és akkor mindig kínozzuk magunkat, hogy kinkeservesen, de mindig próbáljunk nem leesni a határnál.

Ez ez nem a legbölcsebb gondolkodásmód.

Tehát, hogy nem jó úgy táplálni a testet, hogy az bűnös kívánság gerjedjen.

És például nekünk ezt meg kellett tanulni a jegyességben, Magdival, hogy az utolsó időkben a már nem az Úr visszajövetelére gondolok, hanem a házasság előtt utolsó egy-két évben azt csináltuk, hogy mindig köztereken találkoztunk, parkokba, cukrázdába bejültünk valahova, és úgy mondtunk, hogy habár ez ez nem a 40, ez jócskán vissza van a 40-től, hogy hogy emberek társaságába találkozunk mindig, de nem akarunk a határig elmenni, mert nehogy elszámoljuk magunkat.

Szóval ezek ilyen egyszerű dolgok a Bibliának egy ilyen bölcs tanítása, amit jó megfogadni, hogy nem kell mindig mindenhol a határaidig elmenj, néha sokkal bölcsebb dolog egyet hátralépni, és nem azt keresni, hogy mi fér bele még az Úr a járásba, hogy ne legyek pogány, hanem hogy tudnék közelebb és közelebb kerülni az Úrhoz.

Hogyha nem a szélét keresed, hanem a közepét.

Na mindegy, menjünk vissza a botütéshez.

Jó, mert itt az még lesz benne minden is. [horkantás] Ez csak egy érdekesség, hogyha a környező népeknek a szokásait megnézzük, például Hamurapinak a törvényeinél keresgélünk, ott is volt ilyen botüti, és ott például a 60-baan maximalizálták.

Úgyhogy ez a 40 nem is hangzik már olyan rosszul, nem?

És itt megint csak egy érdekes dolog. azt olvastuk, hogy ne üttes ennél többet rá, mert azt mondja, szemed előtt alázzák meg atyád fiát azzal.

Szóval egy nagyon fontos dolog, hogy az emberi méltóság még itt is megjelenik. egyik rabbi azt tanította, hogy ha valaki ilyet tesz és nagy dolgokat ront el és bűnös ebben a az esetben, akkor ami kell büntetés, azt mérjétek ki rá, de ahogy megkapta a 39-et, onnantól kezdve újra testvéred, és ezt ne felejtsd el, addig bűnös volt, onnantól testvéred.

Hogy legyen ennek egy megfogható része, hogy onnantól már ne neheztelj rá, akkor mondd azt, hogy büntetés beteljesült, ennyi vége.

És pont elmondta az egyik tanító, már nem tudom, ki beszélte erről egyszer, de azt mondta, hogy annyira érdekes volt neki visszagondolni gyerekkorára, hogy amikor gyerekként valamit elrontott és elmondta az apukájának, és kapott érte büntetést, hogy most akkor szobafogság, most ez, most az satöbbi, akkor az mindig rosszul esett neki.

De mikor lejárt a büntetés, akkor végre kilépett, hogy na jött a megbékédés, letelt a büntetésidőm, már nem kell a sarokbálljak, vagy kukoricám, vagy kim mint térdepelt, nem is tudom már. és azt mondta, hogy az volt a nehéz, mikor berobbant a tíédzser kor, és valamit elrontott, és elmondta az apukájának, és az apuká azt mondta, hogy nem érdekel, nem tudok mit kezdeni veled.

Nem kapott büntetést, de azt mondta, vártam, annyira vártam, hogy azt mondja, hogy állj egy órát a sarokba, és akkor utána megbékélünk.

De nem jött a büntetés, ezért azt mondta, hogy a megbékélés se tudott eljönni az életébe.

És és azt mondta, hogy de de mondj valamit apa kérlek kiabálj csináljun.

Nem, nem érdekel. és mondta, hogy sokkal jobb lett volna, hogy lekiabált volna, hogyha nem tudom, mérges lett volna, adott volna egy egy órás erkölcsű tanítást, de a legrosszabb állapot az volt számára, hogy nem szólt semmit, azt mondtam, nem érdekel.

És mondta, hogy ilyen nehéz volt ez így.

És és ebben az értelemben érdekes ez, hogy az Isten nagyon tisztán beszél amúgy a bűnről, a bűn következményéről, a büntetésről, a megbékélésről, a helyreállásról.

És itt ebben az igében pont azt látod, hogy még a fenyítésnek a célja is nem az ember megtörése, hanem a helyreállítása, mert azt mondja, hogy nehogy az ember méltósága rámenjen erre.

Szóval ne túl, ne toldd túl, mert azt mondja, hogy nehogy szemed elő talázzák meg Atyád fiát.

Tehát nem az volt a cél, hogy jól megtapossuk, jól megalázzuk, tönkretesszük, na és akkor majd megtanulja a leckét, hanem azt mondja az Isten, hogy ne ne nem ez a cél, nem a megtörése, nem a tönkretétele, nem az eltiprása, az illetőnek a helyreállása.

Az, hogy a megtanulja, hogy dolgoknak következménye van, ez fontos, de nem úgy, hogy őt közben ebbe tönkreteszik.

És ez megint csak azért nagyon érdekes, mert itt asszem most ki lehetne nyitni ezernyi kis témát, de például így ilyen gyönyörű, nem tudom kinek milyen hangulat kapcsolódik egy olyan kifejezéshez, hogy gyülekezeti fegyelmezés.

De ahogy nekem sokszor lecsapódott sok gyakorlatban az országban a különböző helyeken, gyülekezetekben, vagy a teljes hiánya van, vagy az van, hogy a teljes gyülekezeti fegyelmezés arról szólt, hogy ki vagy zárva.

Kész. leírtad magad, ne is lássunk többé.

A Bibliának azért az Újszövetségednek is nagyon nagyon nagyon hosszú javaslatai vannak, hogy mit tegyél akkor, hogyha valaki eltévejedett, hogyan próbáld őt megmenteni, mit tudsz tenni, imádkozva, böjtölve, könyörögve.

Pál leírja, hogy hányszor sírva kéreltünk titeket, és és ez egy nagyon nagyon nagyon hosszú utca.

És ennek a legeslevége volt az, amikor minden más módszer csődöt mondott, akkor volt az, hogy azt mondták, hogy elengedjük, nem tudunk mit tenni.

De hogy nem az volt a cél, hogy az illető összetörjön, meg nem tudom, azon nyomban megszégyenüljön, hanem hogy helyre álljon mielőbb.

És ez megér majd egy külön misét, de egyszer eljutunk az Újszövetségbe.

És akkor majd emlékezünk ezekre az igékre is.

Most csak emlékezünk erre, hogy hogy az Istennek itt nem az a célja, hogy az embert eltapossa, tönkretegye.

És az egész fejezetnek majd látni fogod, hogy az egyik közpmti kérdése az, hogy hogyan viszonyulsz a gyengékhez, mit teszel azokkal, akik akik valamilyen szinten mondjuk te éppen erős vagy, és a másik meg nem. és hogyan gyakorlott felettük épp akár a hatalmat, az igazságszolgáltatást.

Ez egy jó tesztje az embernek.

Na de menjünk tovább, mert egy nagyon érdekes mondat következik, ami úgy látszik, hogy mintha sehogy nem kerülne ide, de mégis ide kerül.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás”

Miről szól ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás”?

A "Olvasd velünk a Bibliád" podcastsorozat 172. alkalommal megrendezett epizódja Mózes ötödik könyvének 25. fejezetét dolgozza fel. A beszélgetés során a hallgatók Isten beszédének megértésének fontosságát hangsúlyozzák, különös tekintettel az erő és a próbatétel témakörére. Az… Az epizód a Péceli Baptista Gyülekezet című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 23..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Uzonyi Magdi, Uzonyi Barnabás.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás”?

Fő témái: bibliaolvasás, 5 mózes, hitgyakorlat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Olvasd velünk a Bibliád - 5 Mózes 25 - Erő - próba - Uzonyi Barnabás”?

Megjelenés: 2026. 06. 23.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/peceli-baptista-gyulekezet/olvasd-velunk-a-bibliad-5-mozes-25-ero-proba-uzonyi-barnabas-75290fd2

Több epizód a Péceli Baptista Gyülekezet-ből