Pertu

Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész

· PT1H20M40S

Összefoglaló

Varga Orsolya jogász és írónő A szabadság virágai című regénye egy családfakutatásból indult, amely során saját gyökereit fedezte fel. A podcastban arról beszél, miért fontos a fejlődés, az alkotói munka, és a társadalmi szolgálat. Orsi elmeséli, hogyan vált az írás…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 06. 04.
Hossz
1 óra 21 perc
Szereplők, említett nevek
Varga Orsolya
Témák
családfakutatás, alkotói munka, társadalmi szolgálat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Igazából kicsit olyan érzés, mintogyha hazajönnék, annak ellenére, hogy egy percig sem éltem itt.

A könyv egy családfakutatásból indult.

Gyakorlatilag a felmenői éltek itt, és ez az élmény került bele ebbe a könyvbe.

Gyakorlatilag ez a történet így kifordult a papírra.

Ha a családfutatás túra, akkor a családom ezt traumatikusan elszenvedte, hogy én településről településre temetőkbe vittem őket.

Gyakorlatilag a Lelo mesék megírása között és a szabadsági világai között két-három év telt el.

Ez egy ilyen igazán addiktív hobbi tud lenni.

Én csak el akarok jutni az emberek szívéhez, a történeteimmel.

A hozzáadott érték, amit amit mindenben képviselek, nekem nekem ez a legtöbb.

Egyébként azt is hiszem, hogy az írás is egy tanulható folyamat.

Mindenképpen alázatot követel meg.

És azt gondolom, hogy azt is fontos látni egy írónak, hogy a szerkesztő nem az ellenséget.

Bennem van az is egyébként, hogy én egy fenékkel általában több lovat próbálok megülni.

Nem nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy jogász vagyok.

Meg akartam mutatni, hogy képes vagyok rá.

Fontos az, hogy mindig fejlődjünk és és többet tudjunk adni. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portray podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló, példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Székelyföldi lányként imádok hazabeszélni, de az aztán sokkal jobb, amikor nem egyedül kell hazabeszéljek.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és ma van egy olyan társam, akivel nagyon haza tudunk beszélni, ugyanis Varga Orsolya írónő van itt velem.

Szevasz, drága Orsi! >> Köszönöm a meghívást! >> Hát ez a legkevesebb.

Én örülök nagyon, hogy végre sikerült ezt összehozni.

El kell mondjuk, hogy egy könyvbemutató kapcsán jöttél ugye ide hozzánk Székelyföldre és még pontosabban három székre. >> És nagyon remélem, hogy a beszélgetésünk folyamán ki fog nagyon-nagyon ügyesen derülni, hogy miért.

Pont háromszék meg egyáltalán.

Na de mindenek előtt milyen volt az út?

Hogy érzitek itt magatokat, kedves férjeddel jöttél?

Nagyon gyors volt az úk, meglepően gyors, minden flottul zajlott, és igazából kicsit olyan érzés, minthogyha hazajönnék, annak ellenére, hogy egy percig sem éltem itt. >> Igen, igen.

De akkor gyere, olvassuk be a nézőinket, hallgatóinkat akár már itt rögtön a legelején, hogy miért is van ez a hazabeszélés a magam részéről.

Másrészt neked ez a hazaérzés tulajdonképpen akkor a miönt. >> Hát ugye a könyv egy családfakutatásból indult.

Nem tudom, hogy ennyire előre szaladhatunk-e a beszélgetésben, úgyhogy gyakorlatilag a felmenői éltek itt, és ez az élmény került bele ebbe a könyvbe beleépítve.

Igen, ez a szabadság virágai címkö, tehát amiről olyan sokat fogunk beszélni még, hogy csak na, illetve hát felvállalt dolog, ugye ez később kerül adásba a beszélgetésünk, de hát még előtte vagyunk egy nagyon jó kis közös könyvbemutatónak, ami predesztinálom nagyon vagány lesz.

Na de mondod, hogy igen, a felmenők ide kötnek, a gyökerek, te viszont gödöllőn élsz.

Na, milyen gödöllői lánynak lenni?

Hát nem tudom, hiszen ugye ez volt az alap, vagyis hát pontosabban 14 éves koromban költöztünk oda.

A szüleim Erdélyből származnak, édesapám parciumi, anyukám szülei pedig három székből származnak, úgyhogy igazából nekünk valahonnan innen ered minden.

És elkezdtem felfedezni ezt az állat.

Mondod, hogy édesapád parcim ez mit jelent egész pontosan?

Arad környékére vezetnek vissza.

Budapest akudom először ők Budapestre költöztek.

Jól tudom? >> Nem Galácsára egy kis pest megyei egy kis pest megyei településre költöztek.

Édesanyám ott fogorvos. >> Jaj és mai napig ha így idő fogalmaz.

Na jól van, de egy kicsit vissza ide, hogy Gödöllői lánynak milyen lennén.

Én bevallom neked Derekasan. őszintén mondom, te vagy az első és mindez idáig egyetlen gödölői ismerősöm.

Úgyhogy mesélj nekem egy picit.

Hát filmekből, regényekből ismerős a helyszín.

Hogyan képzeljük el azt a csodahelyet, ahol te most él és élsz?

Hát sziszik kastély az alfája és az omegája a helynek, úgyhogy az egy nagyon központi és meghatározó eleme egyébként.

Egy nagyon gyönyörű zöld kis vidék, hegyes dombos, ha mondhatok ilyet, hogy hegyek vannak ott is.

Úgyhogy nekem ez a talán ez a hegyközelség ez megmaradty a >> akkor onnan a vonzódás is, mert egyébként azt láttam, illetve hát olvastam konkrétan a könyvedben, hogy előszeretettel fogalmazod és foglalod is bele a történetbe a csodaszíá. >> Hát hogyha így így megy fölfelé, akkor az már rossz nem lehet.

Szereted egyébként a hegyeket esetleg megmászni is? >> Valamiért vonsz, de de azért komoly hegymászási tapasztalatom nincsen, és valószínűleg nem is lesz.

De >> de túrázus az még talán igen. >> Na jó, jó, jó.

Gödölő egyébként túl iszi kastélyon.

Milyen szempontból tud izgalmas lenni mondjuk az odalátogatónak?

Szeretném, ha meggyőznél, hogy odamenjek. >> Ez egy nagyon-nagyon szuper kisváros.

Ö nyugodt, végtelenül nyugodt.

És tényleg azt gondolom, hogy tele van zölddel, virágokkal, kedves emberekkel.

Úgyhogy én mindenkit csak buzdítani tudok, hogy azon felül, hogy van egy turisztikai látványosság, egy kastély, azon kívül egy végtelenül békés kiscsendes város.

Ez a turisztikai látványosság, ez a sziszik kastély, ez azt jelenti, hogy be lehet menni, szétnézni, mászkálni, járkálni. >> Abolí.

És egy gyönyörű, hatalmas parkja is van. >> Jaj, de jó.

De akkor gyanúm szerint ti is olyan szempontból egy picit turista város vagytok, hogy hogy úgyhatjuk.

Az od látogatók turisztikai vonzalmat ad.

És Gödöllőn te jelenleg legjobb tudomásom szerint és az internet szerint jogászként dolgozol.

Főleg hatósági ügyekkel foglalkozom ott.

Tehát gyakorlatilag aktív része vagyok a a város mindennapi kis életének. >> Az mit jelent, hogy lakossági ügyek?

Hatósági? >> Ja, hatósági, azósági, >> hát jellemzően, hogyha panaszok futnak be, akkor azokat mi kezeljük.

Úgyhogy gyakorlatilag ez egy olyan olyan pozíció, amiben a mindennapi élet aprócseprő gondjait lehet kezelni. >> Jaj, akkor neked nagyon sok dolgod van, úgymond úgy ügyfelekkel, hogy ember és ember közti kommunikációval.

Nehéz szakma ez? >> Néz azt gondolom, hogy tanulható, és szerintem a türelem amúgy is egy nagyon fontos dolog, amit mindenkinek egy kicsit gyakorolnia is kell, illetve szerintem nagyon jó érzés, hogyha hogyha hozzáadott értéket is tudunk tenni a mindennapokhoz. >> És ez a hozzáadott érték a te olvasatodban.

Mi az, amivel akkor te hozzá tudsz járulni ahhoz a szépgödöllői egészhez? >> Hát leginkább azt hiszem, hogy a rend fenntartásában, hiszen ugye főleg a a jogszabályok betartatása a cél, úgyhogy remélem ez sikerül is. >> Jaj, nagyon jó.

Én ilyen komoly kodos szakmákhoz az az igazság, nem igazán értek, csak olyan így nagyon jól hangzik, hogy valaki valaki jogász.

De akkor igen, köszönöm, hogy egy kicsit képbe kerültem.

Hát drága Ossi, ne áruljunk zsákba macskát olyan szempontból, hogy veled kapcsolatban tudom, hogy tudod, hogy hová jöttél.

Magyarán, ha minden igaz, akkor láttál már az életben Pertut, sőt azt is tudod, hogy mi dolga van itt a kis dobozunknak. >> Sajnos vagy nem sajnos tudom, >> de ezt nem tudod.

Nyugtasd meg, hogy mi van a dobozban.

Ugy >> abolút semmit. >> Nagyon jó.

Akkor az újak kedvéért, akik esetleg pont érted most először látják, vagy hallják a pertót, elmondom, hogy ugye van egy dobozunk az asztalon, tárgyak fognak előkerülni ebből a dobozból, és azok mentén hát végigjárjuk a te életutadat, élettörténetedet el egészen napjainkig.

És aztán majd beszélünk egy picit a jövőről is, de kezdjük az elején.

Én hozok most egy tárgyat, és arra foglak kérni téged is, hogy ne nézz ide, amikor benyúlok a dobozba.

Ugyanis én egyszerre nagyon sok mindent veszek elő kezdésként. >> Színezni fogunk. >> Színezni fog, de színezhetsz is, hogyha szeretné.

Illetve hát nem kifestős, csak egy rajztömböt hoztam, de a kreativitásodat bátran kiélheted.

Én odaadom, hogy itt a beszélgetésünk alatt bátran rajzolj.

Nem tudtam, hogy mihez nyúltál annak idején, úgyhogy hoztam ceruzát, filcet, mi felénk, úgymondják, kariókát, bátran válasz.

Na de miért hoztam ezeket neked? >> Én azt gondolom, hogy a kreativitásom legelső kivetülését fogjuk itt most átbeszélni.

Ugyanis a szüleim úgy emlékeznek szerintem erre vissza, hogy ilyen ipari papírfogyasztó voltam, ugyanis nagyon sokat rajzoltam, tényleg nagyon sokat, tehát hogy rengeteget megtaláltam ki kisebb történeteket, amiket ugye akkoriban még önmagamnak illusztráltam.

Úgyhogy azt gondolom, hogy ez ez lehet ez a kis csomagocska. >> Abszolút fején találtad a szöget?

Úgyhogy nem kizárt, hogy hogy ezért is vagyunk többek között itt, hiszen valamilyen úton, módon ez a kreativitás nem akart teljesen elapadni.

Na de mikor ütötte fel először a fejét a kreativitás?

Kábé hány éves korodban ragadtál mondjuk ceruzát életedben először? >> Hát szerintem a családi krónikák szerint más zsírkrétával a falon, szóval gyakorlatilag szerintem totyogós goromban úgyhogy >> nem tudnék egy kezdődátumot mondani.

Szerintem egyből a kezemhez ragadt, és akkor onnantól kezdve nem volt megállás.

De akkor a gyerekkorod az valahogy úgy él emlékeidben neked is, hogy mindig valamit valahol rajzoltál, mindig fantáziáltál, megálmodtál akár ilyen kis történek? >> Só most egy olyan emlék jutott eszembe, hogy a a kertünkben biciklizem, és közben mondom a magamnak a kis történetet, amit elképzelek és azzal szórakoztatom magam.

Úgyhogy ez szerintem abszolút ott volt mindig. >> Tehát akkor nem csak lerajzoltad, hanem tulajdonképpen felé meg is beszélted magad jó jogászhoz mérte, ugye annak rendje és módje szerint.

Na mesélj, eszedbe jut vagy vagy emlékszel egy egy történetre, mondjuk így a gyerekkorból? >> Ó, szerencsére nem.

Úgyhogy nem nem tényleg nem tudok mondani.

Én képzelj, >> de megpróbálom lerajzolni, hátha eszembe jut. >> Na gyere, de én halál komolyan mondom. >> Nem biztos, hogy valami nyuszit rajzolnék, úgyhogy nem. >> De ha van kedved, bátran rajzolhatsz.

Itt nálunk a Pertu stúdióban mindent lehet. >> Azt hiszem, hogy erre még nem vagy precedens.

Hát ettünk már fagyit, ettünk mindenfélét még spenótot is, kosárlabdáztunk, meg játszottunk, tehát sok minden történt itt már, de rajzolni még senki nem rajzolt.

Úgyhogy én megköszönöm, hogyha van kedved, akár közbe, akár utólag, hagyd itt te is a kezed nyomát a Pertu stúdióban, akár rajz kapcsán.

Ezt te valahol tanultad, képeztek erre, vagy csak úgy otthon full autóidakta módon? autodidakta módon.

Igazából szerintem nem is vagyok teljesen alkalmas arra, hogyha megmondják, hogy mit kellene rajzolni, hiszen ha ott van egy papír, akkor szeretem, hogyha úgy történik a történés, ahogy én szeretném, és nem esetleg úgy, hogy na, itt egy alma, és akkor ezt kellene lerajzolni. >> Úgyhogy szerintem ez nem az én műfajom, úgyhogy lehetséges, hogy emiatt sem ment tovább a dolog. >> De akkor ez azt jelenti, hogy semmilyen művészi képzés nem volt később az életben.

Nem is gondolkodtál el rajta? volt, volt szerintem abszolút ott volt, de de valahogy az így nem kapott teret, úgyhogy később ugye ez mint egy csap megnyílt, és ugye most ez az írásban manifesztálódott. >> Igen.

Szépen átnyargalták képzőművészetről, irodalomra.

Valahol az ember ugye kiéli akarva akaratlan.

Viszont az még érdekel, hogyha nem, illetve hát rajzolni szerettél, de hogy nem képzelted el magadat majd Dani, majd nem tudom, híres festőnőnek vagy nem tudom, akár dizájnernek bármi, ami ugye rajz rajzon alapszik, akkor hogyan láttad, hogyan képzelted el magad pici korodban?

Magyarán mi szerettél volna lenni, ha nagy leszel? >> Hát festő.

Ugye ez volt, amit amit ez volt a hivatalos hivatalos álláspont, de nem tudom, hogy ez végül hol akadtál, vagy vagy miért nem miért nem vagyok festő éppen most. >> Ühüm.

És mi volt a BC D E F G opció?

Hát eléggé behatárolt szerintem az, hogy reál tárgyakból nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nem voltam erős.

Úgyhogy az irodalom és a történelem az egy nagyon nagy vonzóerő volt.

És hát ez valahogy így adja magát, hogyha valaki nagyon humán tárgyakból erős, akkor inkább a jog egyéb ilyen területre pozicionálódik.

De nem volt semmi ilyen, hogy ha nem festő leszek, akkor nem tudom, balerina vagy boltos néni, vagy vagy nem tudom, káposztasarvoló, vagy nem tudom.

Ez mondjuk egy nagyon jó ötlet, sajnos akkor nem jutott eszembe, bár csak lett volna ilyen opció, de nem. >> Hogyan képzeljünk el téged kislányként ugyanakkor?

Tehát túl azon, hogy akkor biztos megvoltak ezek a kis csendes pillanatok.

Én ha jól tudom, ugye egyke vagy, tehát nincs nincs tesó. >> Igen. >> Magányosan, de annál nagyobb fantáziával rajzolgtál, meséltél magadnak.

Ezenkívül mi történt még? >> Hát azt hiszem, hogy ez a ez a fejben élés ez nagyon ott volt, úgyhogy gyakorlatilag lehet, hogy az egykeségből fakadóan nagyon sokat beszélgettem fejben magammal, és gyártottam a történeteimet, hiszen azt mondják, hogy unatkozni jó dolog, mert fejleszti a kreativitást.

Remélhetőleg ez ez ennek a a hozadéka.

Egyébként meg azt hiszem, hogy nagyon erős volt mindig is az igazságérzetem, úgyhogy lehet, hogy nem annyira véletlen, hogy a a jogi pálya felé fordultam, hiszen azt már nagyon nagyon korán meséltek ilyen történeteket, hogy hogy én úgy azért úgy az asztalra csaptam >> kislányként. >> Kislányként, illetve most van ilyen gimnáziumi élményem is, hogy hogy elég gyakran úgy elmondtam a véleményemet, még esetleg akkor sem, ha nem kérdezték. >> Igen, de hát mondjuk azzal nincsen baj, mert mindannyian átmegyünk akarva akaratlan ezen a perióduson.

Talán nem mindenki lesz végül jogász, de hát vagyunk mi a többiek, nincs ezzel semmi baj.

De ha már szóba hozod a gimnazista éveket, akkor azok kapcsán mi az, ami így elsőként felrémlik?

Ez a vagányfajta, az a tanulós fajta, az a csendes fajta, az a csacsogós fajta.

Hát annyi sztereotípiát rá lehet erre húzni? talán a lázadó szó, de nem abban a meghatározott…

Említett entitások

Témák

  • családfakutatás
  • alkotói munka
  • társadalmi szolgálat

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész”

Miről szól ez az epizód: „Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész”?

Varga Orsolya jogász és írónő A szabadság virágai című regénye egy családfakutatásból indult, amely során saját gyökereit fedezte fel. A podcastban arról beszél, miért fontos a fejlődés, az alkotói munka, és a társadalmi szolgálat. Orsi elmeséli, hogyan vált az írás… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 04..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Varga Orsolya.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész”?

Fő témái: családfakutatás, alkotói munka, társadalmi szolgálat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Fontos, hogy fejlődjünk és többet tudjunk adni - Varga Orsolya / PERTU 155. rész”?

Megjelenés: 2026. 06. 04.. Hossz: 1 óra 21 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/fontos-hogy-fejlodjunk-es-tobbet-tudjunk-adni-varga-orsolya-pertu-155-resz-1aeac1a0

Több epizód a Pertu-ből