Pertu

Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész

· PT1H30M49S

Összefoglaló

Mandel Kata és Bartalis Heni, az első romániai női olimpikon snowboardosok a Pertu podcast vendégei. Elmesélik, hogyan írtak sporttörténelmet az ötkarikás játékokon való részvételükkel, új fejezetet nyitva a sportág előtt Romániában. Beszélnek a sportág szélsőséges időjárási…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 07. 09.
Hossz
1 óra 31 perc
Szereplők, említett nevek
Mandel Kata, Bartalis Heni
Témák
snowboard, olimpia, sporttörténelem
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Akkor tudsz elkezdeni fejlődni, amikor kizárod azt a kis hangot a fejedbe, hogy mások jobbak, mint te.

Hogyha ott vagyok az álmod kapujában, ki lenne az, aki azt mondaná, hogy jó stop?

Ugye a nagy sikerekbe tényleg csak ünnepelni tudunk, meg akkor ugye azt kapjuk, amit mi akarunk.

De de hogy ki látja azt, amikor a legmélyebben vagyunk, úgy szerintem ott formálódunk talán a legtöbben.

Fiatalkorunk ellenére szerintem [zene] annyi mindent maga a sport is így hozzáadott az életünkhöz, hogy [zene] ezért minden nap hálás tudok lenni.

Na, azt szokta megijeszteni szerintem a legtöbb embert a snowboarddal kapcsolatban, hogy össze van zárva a két lábad, és bármekkorát is zakózol, nem fog lekötni a lábadról.

A jelenlegi felszerelésünk az az eddigi csúcs, mivel azok a lapok teljesen ránk lettek szabad.

Szerintem az nagy törvény, hogy amit a gyerek lát, nagy valószínűséggel [zene] az fogja őt vezetni.

Nagyon könnyű volt ebbe a családba tényleg sportolni. >> Tényleg, hogyha nincs meg az a kellő támogatás, akkor az ember nem tud úgy kitörni.

Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

A házigazda Mátékincső. >> Már javában benne vagyunk a nyárban.

Én most mégis arra hívlak titeket, hogy gyertek beszéljünk egy picit havaslejtőkről.

Ez itt a Pertu Erdély legközvetlenebb portrét podcastje, és valóban már egy kicsit a hegyekbe megyünk.

Egész pontosan két olyan hölgy társaságában, akiknek mondhatni az a második otthonuk.

Nevezetten Bartalis Henny, illetve Mandel Kata olimpikon snowboardisták vannak itt velem.

Szevasztok csajok. >> Sziasztok.

Köszöntünk mindenkit. >> Sziasztok. >> Na, hogy vagytok a nagymelegben?

Ti, akik kesztyűben, sisakkal, hófött vidékekkel, szó szerint, hogy bírjátok ezt a meleget? őszintén én elég nehezen viselem, tehát én nagyon szeretem a telet.

Igaz, hogy egy kicsit fázó vagyok, de ez elviselhetetlen.

Hiányzik a hó. >> Katt. >> Igen, igen.

Már rég voltunk amúgy így havon, azt mondanám, ugye ilyen kényszerpihenőn vagyunk most, úgyhogy mi is éljük ezt a jó nagy meleget.

Bár néha amúgy megbeszéljük egymással, hogy nem is tudjuk, hogy miért pont pont azt a leghidegebb sportot választottuk, és miért nem maradtunk melegebb vidéken, de lehet hogy >> most inkább ott ott maradnék. >> Amikor ott vagytok, mondjuk nem tudom mínusz hány fok szokott lenni mondjuk egy verseny alatt átlagban. >> Ez lényegében változó, de Kínába azt kacagtuk, hogy mínusz25°ok volt, tehát hogy az azért már ordítóan hideg, de persze szokott lightosabb is lenni.

Mínusz1 [nevetés] a barátságos mínusz10-nél én már reyketek, mert hogy éppen igen ez jut eszembe, hogy alapjáraton akkor az ilyen nagyon extrém időjárások titeket ki tudnak készíteni.

Gondolok arra, hogy nem tudom, elmentek egy edzőtábora, -10-25 fokba és akkor visszacsöppenni egy ilyen mondod, hogy kényszerpihenőn vagytok ugyanakkor ez mit jelent?

Mert azt láttam, hogy neked például varrat van a csukó.

Most engem most műtöttek meg egy hónapja, és Henének is térdsérülése volt, és most abból lábadozik, úgyhogy mind a ketten kicsit most pihenőre fogtuk magunkat, de aztán majd reméljük, hogy erősebben visszatérünk. >> Aztán majd az mit jelent? >> Hát a nyarat azt már végig edzük remélhetőleg és fizikálisan készülünk, és azon kívül meg még a hóra is fogunk menni.

Van lehetőségünk szerencsére most már, hogy a havon is edzünk, úgyhogy próbálunk visszaállni minél hamarabb.

Azért kérdezem már csak, hogy most oké van ez a szélsőségesebb helyzet, hogy picit lábadoztok mind a ketten, de hogy így pihenő nektek mennyi szokott jutni?

Mert azt gondolom most vagyunk, hát nem most, de hát lejárt a szezon. >> Ilyenkor mennyi idő jut arra, hogy az ember egy kicsit tényleg nem tudom aklimatizálódjon a meleggel is? megvan igazából a a programunk, tehát ez azért minden évben nagyjából úgy néz ki, hogy nekünk a szezon az eltart egész áprilisigm >> és akkor lényegében van egy hónap pihenőnk, tehát a május az azért pihenés szokott lenni, és júniusban szokott lenni az első edzőtáborunk Havon, ez a francia alapokba, de most sajnos ezt ugye mind a ketten skippeltük, de ha minden jól megy, Kata még a keze miatt itthon marad augusztusban, de én augusztusban megyek Ausztráliába egy hón hónapot edzeni. >> És indul a buli.

Onnantól már nincs megállás megint áprilisig. >> Hányadik esztendeje sac per káb mindkettőtök esetében, hogy hogy így éltek?

Mondhatni. >> Hú, hát nekem szerintem az, hogy így élek, hogy ez tényleg életvitelszerűen nagyjából >> ez a második, hanem nagyjából egy olyan négy-öt éve talán, mert én én még nyolcadikban nem csatlakoztam.

Én ott egy kicsit kintné maradtam a dolgokból, és nekem körülbelül egy négy-öt éve. >> És hogyha azt mondod, hogy te még nem csatlakoztál, akkor Henny Gyanom szerint ekkor már aktívan sportol? >> Én én ott voltam ugyanis két évvel nagyobb vagyok, tehát két évvel hamarabb kezdhettem hivatalosan versenyezni, de viszont ami érdekes, hogy a legelső edzőtáborunk, tehát ott még nem voltunk aktív versenyzők, de az együtt volt, tehát az >> Jon >> az 2018 indult a kis történetünk.

Most egy helyen vagytok itt nálunk a Pertus stúdióban, és elárulhatom úgy, amit kikapcsolt kamerák meg mikrofon mellett beszéltünk meg, hogy ez az első ilyen közös interjútok, hogy hogy egyszerre foggatnak benneteket, úgyhogy üdv, akkor ez egy premier [nevetés] van. >> Ad valami biztonságérzetet, hogy itt vagytok egymásnak? >> Mert egyébként nekem így az első benyomásom valóban a most néhány perces megismerkedésünk után, hogy ti nagyon jóban is vagytok, tehát nagyon egy húron pendültök.

Igen, szerintem szerintem fontos az, hogy minket sokszor próbálnak mondjuk ilyen kérdésekkel így kikezdeni, hogy esetleg egymás ellen vagytok-e, vagy hogy vagyunk.

Jaj, >> nekem az volt azt töltött fel tényleg a legjobban, amikor mondjuk én lementem a pályán, tegyük fel az ugye az olimpián, és hogy pont utánam jött Henny, és hogy és hogy tudtam nézni meg egész szezonban közel voltunk pontokban, úgyhogy egymás után tudtunk indulni, és ez a közös készfogás és utána várlak lent a célból, ez szerintem nagyon ad egy biztonságérzetet, és érzünk egy ilyen szerintem van egy ilyen hiány bennünk, amikor mondjuk valamelyikünk le van sérülve, és a másik egyedül kell teljesítsen.

Nincs, akivel annyira megbeszél, meg aki ott legyen, meg aki pont fix ugyanazon menjen keresztül.

És ezért szerintem ez így ez így azért sokkal jobb. >> Meg gyanom szerint azért ez így támogat is titeket, tehát hogy ad egyfajta biztonságérzetet.

Akkor >> azt szoktuk beszélni, hogy oké, hogy a snowbohot az önmagában egy egyéni sport, de mi mégis csapatként működünk, mert ha csapaton belül jó a hangulat, tényleg megértjük egymást, hogyha valakinek fájdalma van, tud róla beszélni, az nagyon sokat hozzá tud lelkileg adni.

Tehát lényegében csapat is kicsi kicsi korunk óta így egy helyen vagyunk nagyjából az évünk felét együtt töltjük egy úgyhogy [nevetés] itt már még minden hát lényeg testvérek nővérek is lehetnétek ennyi ennyi erővel és amikor mondjuk nincs szezon vagy nem sportolni kell vagy nem edzőtáborról vagy versenyekről beszélünk jártok össze mert ugye mondjuk kell hogy síkszereda és udvarhely tehát hogy nem egy helyen éltek de hogy a barátság ilyenkor tartva van-e >> amúgyszerem így is fenntartjuk a kapcsolatot tehát hogy mi azon kívül És mikor például hazajövünk egy edzőtáborból, inkább mi Budapesten találkoztunk többet, ugye onnan nekünk könnyebb volt a edzőtáborokba visszamenni úgyhogy >> ott volt az, hogy könnyebben össze tudtunk futni, de igen, mindenképpen fenntartjuk ez is. >> Meg közös sütütések hasonló. >> Jaj, pont ezt akartam csináltok, de nagyon jaj de jó.

Sütisütés és különlakozásamiszú mikor mi. >> Jaj, hívjatok el egyszer egy ilyenre.

Nagyon úgyhogy azért szoktuk így ápolni a barátságot.

És kinek mikor, hogy van ideje?

Most ugye a rehabilitáció miatt kicsit mind a ketten így a városban vagyunk kötve, meg így megvan a programunk, de amint lehet igyekszünk fentartani. >> Közös bulizások vannak. >> Jaj, de még mennyi? [nevetés] Ó, nagyon jó.

Csak mert mondják, hogy a sportolók ugye nagyon szigorú étrendet és étrendet, életvitelt és étrendet gondolom mindent is kell követnetek, de akkor belefér a közös így van.

Tehát alkoholt azt nem nagyon szoktunk inni, főleg szezon alatt, ha elmegyünk bulizni, mert az nélkül is jól tudjuk magunkat érezni, de azért bulizni szoktunk mi is. >> Után van ennek egy ilyen ceremóniája, hogy úgy úgy lezárja mindenki, és hogy egy kicsit kiengedik a gőzt, meg akkor úgy meg lehet ismerni a csapattársakat ugye még jobban, meg az ellenfeleket meg minden.

Úgyhogy szerintem ez ez kell, meg úgy ott vagyunk egymásnak ebben is.

Mind a ketten benne vagyunk a buniban. >> Nagyon jó.

Még egy fontos kérdésem van itt a barátság meg egyáltalán az együtt töltött idő kapcsán, hogyha korábban felemlegettem, hogy Csíkszeredai és Székely udvarely, hát azoknak mondom, főleg, akik hallgatnak, néznek bennünket, és esetleg nem tudják, hogy azért itt Székelyföldön van ez a mondás, hogy ugye nem tudom, Székely Udvarhelyi sírkőre felírva, vagy is nagyon [nevetés] >> és mi tudjuk.

Na, ilyen szempontból akkor ez a hát nem is tudom, rivalizálás város és város közt akkor nálatok nem üt >> közöttünk nem, de viszont a az edző volt, hogy poénkodott az elején ezzel, de nem rossz indulatoságból, de hogy így feljött ez a téma, jól van, mert udvarhelyen bezzegert vagy csíkba hasonló.

Igen, de mert befogadtuk Hanit igazából szerintem. >> Ja, az jó. >> Kezdődik.

Igen, >> a csapat [nevetés] csapatban van ilyen csíket.

Egy egyedüli udvarhelyikba. [nevetés] Nagyon jó.

És milyen félig csíkinek lenni akkor ilyen szempont? >> Hát szuper [nevetés] >> nem volt választás. >> Itt a pertóztala mellett Bék meg Csíkszer és Székely udvarhely.

Én nem tudom, hogy hogy tudjátok-e, hogy hová jöttetek.

Ezt mindig fel szoktam tenni ezt a kérdést.

Volt lehetőség esetleg arra, hogy belekukkantsatok pertubba?

Például azért kérdezem, hogy tudjátok-e, hogy miért van itt a dobozom? >> Nagyon jó.

Nem, nem iskolai feleltetésem. [nevetés] Ne ijedjetek meg, hanem honnan induljunk.

Azért kérdezem, ugyanis nem véletlen, hogy itt van ez a doboz.

Képzeljétek el, ez ez minden forgatásunknak szerves kelléke, ugyanis én úgy szoktam mondani, hogy egyfajta játék és a pertus beszélgetés mindig.

Na, ami azt jelenti, hogy én ebbe a dobozba elrejtettem néhány tárgyat. >> Olyan tárgyat, ami kapcsán nagyon abban bízom, hogy hogy kedves emlékeket meg fontos eseményeket a ti életetekből is fel tudunk emlegetni.

A játék lényege az lesz, hogy én előveszem, és valószínűleg ti kitaláljátok, hogy mi apropóján hoztam a tárgyakat.

Mehet, [nevetés] >> legyen. >> Arra foglak kérni, hogy nézzetek félre, kérlek, amíg hozzá matatok a dobozhoz. >> Kat nézhetem? >> Nem, mert akkor fogod látni periférikusan, hogy hogy mi van itt még, és ne leplezzük le időnap előtt. >> De akkor gyertek, hadd lepjelek meg titeket nagyon-nagyon.

És mondom is, hogy mik kerültek elő elsőként a pertu dobozból.

Visszanézhetek most már bátran.

Hadd cseréljen meg. [nevetés] Megfele túlsot fórtam. >> Jaj, ezek az arcok.

De [nevetés] >> mikor láttad utoljára?

Jaj, nagyon jó. >> Engedd meg, Katan haragudj, hogy Fennyivel kezdjem.

És ígérem, hogy semmi bántódáson nem esett, hogy úgy, ahogy kaptam, én adom is tovább, és vissza is adom neked, és anyukádat nehogy megöld. ezt üzeni, hogy hogy ezt kicsempéztük neked. >> Anyukám, még számolunk, [nevetés] tehát még számol. >> Anyukád azt mondta, hogy hazérsz, meg fogod ölni valószínűleg.

Ugyanis mondjam el azoknak, akik nem nézik mondjuk a műsort, csak hallgatják.

Hát rongyikák kerültek elő a pertudobozból.

Hát Kata, ne én mondjam, mi került elő?

Hát ez egy majdnem, hogy tűszoknya egy balett ruhám volt, csak szerintem itt még annyira apró voltam, hogy itt még nem is tűzszoknya volt, hanem még csak egy ilyen kis virág szoknya. >> Igen.

Tehát konkrétan ilyen kis 15 centis dereka van ennek a szoknyácskának.

És valóban ez ez vajon milyen emlékeket idéz neked? >> Én már el is felejtettem, hogy voltam ilyen légies, ilyen kis balettes, ilyen kis könnyed, >> kis könnyedl, hiszen te baletteztél nagyon sokat.

De >> hogy keveredtél te balett közelbe? >> Fú!

Hát ez nem volt egy ilyen egyenes ág.

Amúgy ahogy én láttam, hogy más kislányok már ilyen egy-két évesen éppen már ahogy járni tudnak, már ott tipegnek, topognak, hogy ők ilyen kis kecsesek.

Én judózni kezdtem először a bátyjáim után, csak úgy tetszettek az edzések, jól éreztem magamat, ott elbukfencezgettem ott a fiúk között meg minden, úgy tetszett a környezet.

Csak utána elmentünk egy versenyre és engem szembe állítottak egy kisfiúval.

És én a kis göndőrfürtjeim én elsírtam magam, hogy én itt nem szeretném [nevetés] ezt ezt én innen vissza szeretnék lépni.

És akkor döntöttek úgy a szüleim, hogy lehet, hogy nekem jobb lenne egy kis lányosabb vonal.

Bocs, hogy [nevetés] >> judó kis balett. >> Vannak ilyen nagy váltásaim.

Hát igen, akkor kipróbáltam ezt a ezt aféle sportot. >> Ühüm. >> És körülbelül egy olyan hm talán egy olyan hét évig legalább >> komolyan őztés.

Igen, egy idei klasszikus balettel kezdtem.

Nagyon ilyen kis csajos hangulat volt.

Én szerettem táncolni, szerettem ugye az előadásokra járni, hogy a ugye, hogy ahogy ránk világított a fény, meg megvoltam kis koreográfiánk meg minden, utána átáltottam hiphopra, és akkor így utána maradt abban a dolog.

De hát ez annyira olyan rég gondoltam vissza, hogy én én innen jöttem, én voltam ilyen kis lát milyen messziről indult el ez az út, amin te most tulajdonképpen hódeszkánálsz.

Egy kicsit forduljak feléis, hogy akkor tényleg egy kicsit hozzuk helyzetbe a rongyikákat is.

Nem, nem, mert én inkább rád bízom.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész”

Miről szól ez az epizód: „Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész”?

Mandel Kata és Bartalis Heni, az első romániai női olimpikon snowboardosok a Pertu podcast vendégei. Elmesélik, hogyan írtak sporttörténelmet az ötkarikás játékokon való részvételükkel, új fejezetet nyitva a sportág előtt Romániában. Beszélnek a sportág szélsőséges időjárási… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mandel Kata, Bartalis Heni.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész”?

Fő témái: snowboard, olimpia, sporttörténelem.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Megéri élni, álmodni, mert van amiért - Mandel Kata és Bartalis Heni / PERTU 160. rész”?

Megjelenés: 2026. 07. 09.. Hossz: 1 óra 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/megeri-elni-almodni-mert-van-amiert-mandel-kata-es-bartalis-heni-pertu-160-resz-552cef8d

Több epizód a Pertu-ből