Pertu

Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész

· PT1H31M23S

Összefoglaló

Berg Judit, a sikeres magyar gyermekkönyv-szerző, vendége a Pertu podcast 154. epizódjának. Beszél arról, hogy milyen nehéz elengednie a történeteit, hogyan jelennek meg ő és tapasztalatai a műveiben, és hogyan éli meg az olvasók szeretetét. Kiderül, hogy eredetileg felnőtteknek…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 05. 28.
Hossz
1 óra 31 perc
Szereplők, említett nevek
Berg Judit
Témák
gyermekirodalom, írói folyamat, olvasói élmény
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Én nagyon nehezen engedem el azt, amit szeretek.

Minden történetben valahol ott vagyok én is, vagy a tapasztalataim, de mindegyikben másként.

Én amúgy egy elkényeztetett szerző vagyok, mert gyakran tapasztalom a az olvasóim szeretetét és érdeklődését.

Nekem sokkal nagyobb vágyam volt és hosszú időn keresztül, hogy komoly férfinői ügyekről írjak.

Van olyan szereplő, akire úgy érzem, mint az anyukája lennék, és csak így irányítgatom, de van olyan mondjuk Ruminék, akik haverok.

Hegyiángynak lenni kiváltság volt.

Tudtad-e, hogy a te anyai, nagyapai ősei lófőszék voltak?

Életed első csókja New Yorki? >> Igen. >> Jaj, de szerencsés.

Látod, ez ilyen regényért kiállt.

Én mindig vágytam arra, hogy hogy menő lehessek.

Az, hogy négy gyerek után 40-esként milyen volt újratársat keresni, azt én sokkal nehezebbnek éltem meg.

Egyszer csak megfogalmaztam magamnak, hogy én én nem akarok többet kompromisszumot kötni. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Ha ismersz, márpedig lassan ismerhetsz.

Jól tudhatod, igazi könyv vagyok, úgyhogy irodalomról bármikor bármennyit.

Na de gyerekirodalomról na most.

Ez itt a Pertu, Erdély legközvetlenebb portré podcastje, és ma nagyon szerencsés lány vagyok, hiszen gyerekirodalomról fogok beszélgetni nem mással, mint be.

Kedves Judit, köszi szépen, hogy eljöttél hozzánk. >> Szervusz Kincső.

Hát nagyon örülünk, hogy itt vagy és nagyon örülök, azt is kell mondjam, hogy végre, hiszen nem először jársz Sebiszentgyörgyön, ugye Sebsib keretében látogatsz el hozzánk, ki már a másodszorra néhány évvel, két-három évvel ezelőtt már itt jártál.

Én bevallom, hogy szerintem életem legnagyobb odafigyelését és odaadását tapasztaltam itt a SebSBookon három évvel ezelőtt, amikor olyan elképesztően sokan jöttek beszélgetni, könyvet aláíatni, fotózkodni, hogy hogy tényleg én én amúgy egy elkényeztetett szerző vagyok, mert mert gyakran tapasztalom a az olvasóim szeretetét és érdeklődését, de tényleg döbbenetes volt, ami se sebsi szent Györgyön történt.

Akkor gyanú szerint, de hát javis ha tévednék, jó szívvel jöttél vissza, illetve fogadtad el újra a meghívást.

Te fogod megnyitni ugye ma délután itt Sebsi Szent Györgyön magát a sebsibukot, és van egy csomó vagány program még veled, úgyhogy izgalmas napok elé nézünk, de azt külön megköszönöm, hogy mindez előtt még időt szántál ránk.

Mondod, hogy elkényeztetett szerző vagy?

Gyanú szerint ez azt akkor ez azt jelenti, hogy bárhová mész, kicsik és nagyok, olvasóid és azok szülei örömmel fogadnak, látnak.

Ezt meg tudja szokni az ember. >> Tulajdonképpen meg lehet szokni, mert mert annyira jó érzés az ember könnyen hozzászokik a jóhoz.

Más kérdés, hogy minden alkalommal ugyanúgy meghatódom tőle.

Szóval nagyon nagyon jól esik.

Igen. >> Jó mindig meghatódsz.

Az is érdekel ugyanakkor egy kalap alatt, hogy amikor elkezdted ezt az egész írást, és majd részleteen kibontjuk persze ennek az útját és történetét, de engem most az érdekel első körben, hogy amikor az első sorokat megírtad, vagy elkezdtél az első kötetről egyeztetni a kiadóval, gondoltad-e, sejtetted-e, hogy ez lesz belőled? >> Dehogyis.

Milyen érzésekkel, vagy milyen vágyakkal, óhajókkal, sóhajókkal láttál neki ennek az egész írónőzsdinek?

Igazából én én nem gondoltam, hogy egy írónőzsdinek vágok neki.

Én azt gondoltam, hogy olyan szerencsés helyzetbe kerültem, hogy lehetőségem adódott kiadni hát először csak egy könyvet.

Sőt, ráadásul én sose gondolkoztam abban, hogy hogy leírjam a meséimet, kivéve gyerekkoromban, amikor rengeteg mesét írtam kis füzetekbe, és aztán utána én magam illusztrálgattam is őket. >> Á de jó. >> Hát a rajzoló kislányok módjára.

De de tényleg nem gondolkodtam abban, hogy hogy ebből valóban kötetek lehetnek.

Viszont a barátnőm férje Futás Dezső, akinek volt egy kis könyvkiadója, alapvetően nem gyerekkönyönvkiadó, hanem inkább szakkönyveket és útikönyveket adott ki, ő biztatott engem, hogy annyit hall engem mesélni a kislányomnak, szerinte ezek a mesék jók, mi lenne, hogyha ebből lenne valamilyen könyv?

Úgyhogy én azon szerencsés szerzők közé tartozom, akik nem írtak valamit, és utána próbáltak házalni kiadóknál, hanem engem tulajdonképpen egy kiadó kért fel arra, hogy írjak, és és tényleg ilyen hatalmas nagy izgalommal és örömmel tapasztaltam ezt az egész alkotói folyamatot, ami a a mese kigondolásától egészen a kész könyv megszületéséig vezet, mert fogalmam se volt, hogy hogy dolgozik egy szerkesztő együtt egy szerzővel, egy illusztrátor, hogy hogy hogy zajlanak ezek a beszélgetések, és aztán a végén micsoda öröm kézbe fogni azt a >> azt a terméket. >> Úgy sejtem én is egyébként, hogy ez talán a világ egyik legszebb dolga annak, aki könyvmy, aki szeret olvasni.

És tudom, hogy te is kislányként nagyvasó voltál.

Tehát, hogy egyszer csak a saját kötetedet kézbe venni, az biztosan, hogy valami zsenomenális élmény lehet.

Tudod mi érdekel még, hogy a hosszú évek alatt, mert most már rengeteg.

Tudjuk szám szerint hány köteted van kiadva?

Mert én megpróbáltam kiszámolni, de nem >> 90 körül, de én se tudom pontosan.

Ha te se tudod, akkor az én bűnöm is megbocsátható.

Tehát rengeteg, közel 100 könyv, ez azt jelenti, ez egy nagyon-nagyon hosszú alkotói út.

Folyamatában bele tudtál tanulni ebbe apropó, hogy hogy az olvasóid szeretete, hogy milyen az egész munka, hogy néha rivalda a fénybe kell állni, hogy ez együtt jár egy hírnévvel.

Ezt a folyamatot te hogy élted meg?

Hát szerintem úgy úgy úgy mint mindenki más, aki akinek tulajdonképpen az az életévé válik, hogy eleinte borzasztóan izgultam, aggódtam, gyűlöltem visszanézni bármit, ahol én szerepelk, mert idegesít a hangomak látványa, nem tudom én micsoda.

És aztán aztán utána valahogy ezen ezen így túltettem magam, és és megszoktam, és >> és nagyon ritkán van, hogy izgulok valamilyen beszélgetés, vagy fellépés, vagy szereplés előtt.

Mondjuk most pont ez a sebsibú nyitó beszéd, ez pont egy olyan, ami miatt egy kicsit izgulok.

Ez a presztízs kérdése miatt, vagy miatt? >> Hát ez ez egy hatalmas megtiszteltetés.

Tudom, hogy itt Nádas Péter, Kemény István, Fekete Vicc, tehát tehát olyan nevű alkotók mondtak már nyitóbeszédet, akiket én nagyon nagyra tartok.

És az, hogy most én is ebbe a csapatba fogok tartozni, hát ez mégis csak egy nagy feladat.

Vagy oké, hogy öt percig tartsak az egész beszéd, de mégis csak meg kell fogalmazni egy-két olyan gondolatot, amit aztán a az olvasók is, a kollégák is, meg mindenki, aki egy picikét is érdeklődik, magával visz.

Tehát valami, amit fontosnak tartok.

De akkor itt jön a az egyszeri embernek az aggodalma, hogy hogy az a gondolat, amit én elmondani szeretné, ez vajon tényleg elég érdekes lesz?

Ennek tényleg van relevanciája?

Ez biztos, hogy nem hülyeség? >> Hát én azt nem hiszem.

Nem hiszem, de a vívódásod ismerős.

Szerintem minden földi halandó végigjárja ezt az utat.

Kisebb vagy nagyobb léptékek szerint, hogy ez ez nem függ, legalábbis nálam nem függ a tapasztalattól meg a a kiadott könyvek számától, hogy a víódás van.

Ezt most már szerintem sokat szorra mondom el egyébként itt a pártuk kamerái vagy mikrofonjai előtt, de nálunk a rádiós szakmában azt mondják, hogy csak addig érdemes a szakmát művelni, amíg mindig érzed, mondjuk mielőtt kilépnél élőbe, tudod, megszólalás előtt, azt a kis gyomorideget, amíg még ott van az a kis lámpaláz, tehát amíg tétje van a dolognak, úgy hiszem, hogy főleg, hogyha fontos gondolatok átadását hozod itt első körben szóba, akkor nálad is ez a fontos, hogy amíg tétje van a dolognak, addig érdemes csinálni.

Úgyhogy addig helye van a vívódásnak is. >> Hát igen.

Meg amúgy amúgy egyébként szerintem ha az ember bármit tesz gyerekekkel, legyen az tanítás, legyen az egy tábor, legyen az egy beszélgetés, vagy éppen egy könyv írása, amit utána a gyerekek kezükbe vesznek, annak nagyon nagy tétje van, mert a gyerekeket el lehet kedvetleníteni, untatni lehet, és ezzel egy életre el lehet tántorítani, mondjuk az olvasástól bele lehet gázolni a lelkükbe egy rosszul odavetett félmondattal.

Szóval, hogy egy nagyon nagy felelősség. >> Milyen fontos gondolatot fogalmaz meg már így a beszélgetés regelé és még nem is a nyitó beszéd.

És mi van még itt, ami a pertut illeti, drága Judi, téged is megkérdezlek.

Sejtésem szerint nem tudod, hogy miért van itt ez a doboz az aszt?

Akkora meglepetés erejével hadhatok és mondhatom el.

Tulajdonképpen a pertus beszélgetéseink mindig nem csak beszélgetések, hanem vajmest játék is.

Úgyhogy a dobozból olyan tárgyak fognak a beszélgetés folyamán előkerülni, amelyek legalábbis reményeim szerint én csuriba tett ujjakkal drukkolok, hogy meglepetést fognak neked okozni.

Biztos. >> És megpróbáljuk ezáltal felintézni az életutadat, a te történetedet.

És arra foglak kérni, hogy amíg egyrészt a dobozhoz piszkálok, addig kérlek fordulj el, hogy azaz.

Illetve hogyha már szóba került picivel korábban, hogy te amúgy is gyerekkorodban könyvmó voltál szintén, akkor engedd meg, hogy az első néhány tárgyat elő is vegyem.

Hát stílszerűen most már visszanézhetsz.

Stílszerűen, ha már irodalom és gyerekirodalom, akkor pöcsös könyvek kerülnek elő a dobozból.

Most itt próbálom nézni a gerincüket hogy >> néz csak.

Ez ez szerintem nagy kedvenced például. >> Janikovski Éva a szalmaláng.

Igen. >> Illetve ez látod, ez le van kopva, de meg fogjuk nézni, hogy >> a hátha a két lotti >> az lesz bizony a két lotti.

Szóval lenke van még nálunk. >> Mogyoró és a fiú.

És egyébként én nem voltam nagy mogyoró rajongó, de az anyukám nagyon-nagyon szerette, és a nagylányomnak az anyukám ajánlotta, és a nagylányom is rengeteg mogyorót olvasott. >> Jaj, de jó!

Hát akkor látod íációt, >> de a generációkon végigmegyünk.

Veled kapcsolatban az egyetlen információ, amit találtam így egyrészt, hogy nagy pöttyös könyvrajongó voltál te is, ugye abban az írában Csíkos könyvek, pöttyös könyvek.

Másrészt Janikovski Éva nevét emelted ki egy korábbi interjúban, hogy ő ő nagy kedvenced volt.

Ezért is gondoltam, hogy akkor megleplek.

Na, milyen érzést, milyen gondolatcsomagot idéz fel ez a néhány könyv?

Hát a teljesség igénye nélkül? >> Hát ez most nekem elsőként a az otthoni szobámat hozta be, ami nem is az én szobám volt, hanem a középső húgommal osztoztunk a szobán.

Egy viszonylag kicsi lakótelepi lakásban laktunk, és a a középső húgommal egy hát most tudom 8 nmes szobánk volt összesen.

Én voltam a >> én voltam az emeleti lakó és apukám, aki hát időnként nem annyira kislányok lelkéhez igazítatta igazította a bókjait.

Egyszer anyukám nagyon rövid frizurát vágott mindkettőnknek, és akkor apukám elnevezett minket felső Tibikének és alsó Tibikének.

És ugye most így hirtelen a felső Tibike korszakom jutott eszembe, és azt hiszem, hogy egyébként a messze legtöbbet a a két Lotit olvastam, mert azt azt nagyon sokszor annyira szerettem. >> Igen.

Hát az mondjuk ilyen klasszikusa is talán, főleg annak a generációnak a gyerekkori olvasó.

Igen, és a többi Kner könyv is, de nekem nekem kimondottan a Két Lotti volt a kedvencem.

És csak így emlékszem arra, hogy hogy délutánokon és hétvégéken keresztül hasarok az emeletes ágyon és jönnek sorra a könnyek és könyvek és voltak a pöttyös könyvek, nagyon sok csíkos könyvet is olvastam.

Voltak a delfin könyvek, amikben a na ismerem.

Ö >> hát abban voltak a kalandosabb könyvek.

Tehát például az én az én minden idő kedvenc gyerekkönyve a Robin Hood, amit Mandan írt, az például nálunk Magyarországon delfin könyv formában jelent meg, de például volt a két kicsi hód, ami valamilyen indián történet, mindenféle kincskeresős, kalózós könyvek.

Én nagyon szerettem a delfin könyv.

Az az egy más világ volt. >> Igen.

Ez talán mondhatjuk, vagy nem tudom, szabad-e így mondani, hogy a pöttyösebb az én olvasatomban ez a lányosabb vonal.

És akkor ezek szerint a delfin könyvek viszont a kaland meg egy talán egy picit fiúb.

A csíkos könyvekben voltak, voltak ilyen történelmi témájú dolgok is.

Bár egyébként a másik nagy pöttyös könyv kedvencem, aminek meg kék borítója volt, az Mixard Carman Aklimiklós című regénye, ami én már nem is tudom melyik királynak az udvari bolondja volt, Akli Miklós, akiről kiderült, hogy egy nagyon is okos, nagyon érző szívű valaki, akinek hát ezerféle szívfájdalma volt például nyilván attól, hogy ő szerelmes valakivel ki fog >> ki fog komolyan venni egy udvari bolondot.

Hát ez engem teljesen teljesen megható. >> Hány éves korodan? olvastad például azt a kötetet körülbelül az >> aktív hát 10-12 nem tudom ez azért össze összemosódik a fejemb amikor már írti a kislány, hogy mi a szerelem, mit jelent maga a buhóc minőség satöbbi. >> Igen.

És aztán utána utána később már ilyen tizen tehát már ilyen hetedik-nyolcadik osztály körül már mondjuk inkább dümá regényeket olvastam.

Három testőr a Monte Cristó grófia.

Egyébként ha már Robin Hood szóba hoztad, azt talán egy korábbi interjúban szintén említetted, hogy hogy te nagyon nagy Robin Hood rajongó voltál, olyannyira, hogy hogy talán Robin Hood barátnőjének és lazán el tudtad volna képzelni magad. >> Nem is csak tudtam volna, el is képzeltem. >> Ilyen álmodozó kislány voltál akkor. >> Igen.

És és én amikor olvastam, akkor utána ment tovább a fejemben a könyv.

Tehát például Robin Hood kalandjából szerintem három-nég kötetet meg tudnék tölteni, amit én magam találtam ki.

Természetesen Judit Kamin női főszereplő jelenlétével.

Meg azt is olvastam veled kapcsolatban, hogy kalandor szerettél volna lenni első körben, mikor kicsi voltál, aztán ez átváltott kalandor néiségbe, merthogy rájöttél, hogy talán nőként nem annyira könnyű kalandornak lenni. >> Hát igen, de kalandorné az megint csak nem elég jó.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész”

Miről szól ez az epizód: „Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész”?

Berg Judit, a sikeres magyar gyermekkönyv-szerző, vendége a Pertu podcast 154. epizódjának. Beszél arról, hogy milyen nehéz elengednie a történeteit, hogyan jelennek meg ő és tapasztalatai a műveiben, és hogyan éli meg az olvasók szeretetét. Kiderül, hogy eredetileg felnőtteknek… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 28..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Berg Judit.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész”?

Fő témái: gyermekirodalom, írói folyamat, olvasói élmény.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Minden történetben ott vagyok én is - Berg Judit / PERTU 154. rész”?

Megjelenés: 2026. 05. 28.. Hossz: 1 óra 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/minden-tortenetben-ott-vagyok-en-is-berg-judit-pertu-154-resz-107e0506

Több epizód a Pertu-ből