Pertu

Mondj igent a dolgokra, próbálj ki mindenfélét! - Sántha Xénia / PERTU 157. rész

· PT1H33M44S

Összefoglaló

Sántha Xénia hegymászó a Pertu podcast 157. epizódjában mesél hegymászó expedícióiról, különös tekintettel a 2025-ös Manaszlu-csúcs meghódítására. Beszél a felkészülési folyamatokról, a lelki utakról, valamint kulturális és spirituális élményeiről, amelyeket a Himalája-expedíció…

Röviden

Műsor
Pertu
Megjelenés
2026. 06. 18.
Hossz
1 óra 34 perc
Témák
hegymászás, expedíció, himalája
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A hegymászás az össze kell kötődjön egy kultúrával, valami ilyen [zene] belsőbb dologgal, amit én én szintén tisztelek és szeretek.

És számomra ez az, hogy ott van Nepálba, [zene] ez egy ez egy mágikus út.

Egyébként visszaadaptálódni a való életben rettenetesen [zene] nehéz, két-három hónap is, de a fejben mindig ott vagy.

Úgy vagyok vele, hogy ha elindulsz egy úton és nagyon a fejedbe veszel valamit, hogy te tényleg ezt akarod csinálni, akkor valahogy az élet odasodor, ahol lenned kell. >> [zene] >> Én csak olyan dolgot csinálok, aminek számomra van értelme.

Nekem van véleményem, de erős véleményem van, és néha [zene] néha elég nehéz megváltoztatni.

Én valahogy úgy éreztem, és most is úgy érzem, hogy rossz időbe születtem [zene] nagyon sok szempontból.

Számomra minden, ami régi és már nem lehet őket kapni, az számomra nagy érték.

Szeretek segíteni, [zene] hogyha akarva akaratlanul is tudok segíteni, akkor nekem az már megérte, hogy ott voltam, és ezt megcsináltam. >> [zene] >> Én attól félek, hogy én ha 60 éves meg leszek, és azt is megérem, akkor is valami őrült dolgot fogok kitalálni magamnak, és mert nem tudok a fenekemen megülni. >> Ez itt a Perto Erdély legközvetlenebb portré podcastje.

Különleges karakterek, érdekes életutak, motiváló példaértékű tevékenységek és persze jó sztorik.

Egy kis ország kis emberei vagyunk, nagy hegyeken nagyokat álmodva.

Ez itt a Pertu, Erdély legközvetlenebb portrét podcastje és az iménti idézet azt hiszem nagyon sok mindent elmond a mai vendégemről és azt hiszem nem is érdemes szaporítani a szót, ugyanis Sánta Xénia hegymászó, illetve extrém sportoló van itt velem.

Szervusz drága Xénia! >> Szia!

Nagyon köszönöm a meghívást és örülök, hogy itt lehetek. >> Ja, én örülök nagyon, hogy végre végre ide hozzánk is eljutottál.

Az arra gondoltam, tudod, a legelejére valamilyen nagyon frappáns felütéssel indítokun, jó, hogy lejöttél a hegyről, hogy végre elcsíphetünk. >> Mind a 10 lábujújjal, ugye? >> Mind a 10 lábujújjal és a 10 ujjaddal, remélem.

De javítsd ki, illetve hát egészítsd ki egész pontosan.

Ez a legfontosabb kérdés. >> Most jelenleg Angliából jöttem, azért ennyire közel nem lehetek még a a null méterhez, mint ahonnan most jöttem.

Viszont nemrég voltunk Mexikóban. egyébként február végétől ugye március közepéig voltunk egy ilyen tripla vulkánmászáson.

Ez is egy ilyen utolsó pillanatos dolog volt, szóval így nagy nem most volt, de egy-két hónapja. >> Jaj, de nagyon jó.

Ez azt jelenti, hogy akkor a nagy manaszlumászás óta azért te folyamatosan még kondiban tartod magad, gondolom meg. >> Igen, igyekszem.

Csak ugye az a baj, hogy hát az ember nem mindig kap szabadságot a munkahelyről, ezért elég nehéz azért ugye elszaladni ilyen messzi helyekre, nagyobb hegyekre, mert közelben nem igazán vannak.

Szóval igazából a probléma az itt kezdődik. >> A szabadidő szabadidő.

De én egyébként görgetvén a közösségi médiában én úgy láttam, hogy te ezt a problémát orvosoltad megoldottad talán felmondtál a munkahelyen, és hogyha jól értetem, akkor költöztök is ide haza tulajdonképpen. >> Nem, nem csak nem hazaköltözünk, igazából nem tudjuk, hogy hova költözünk.

Konkrétan >> nincs, nincs tél.

Igazából úgy volt, hogy már egy ideje próbálunk eljönni onnan.

Ugye azért az embert a pénz az egy picit úgy vonzza meg, hogy nekem is ezt a ezt a sportot fenn kell valamiből tartani.

És ez sok rossz idő, meg maga az az angliai élet, van akinek valú, van akinek nem.

Nekem hiányzik ez a természetközeliség, az emberek szeretete, meg a kedvessége, meg hogy a család is.

És úgy voltunk vele, hogy most ideiglenesen idejövünk Erdélybe, picit Magyarországra.

Én ugye expedícióra készülök majd szeptemberben, és majd utána eldöntjük, hogy hova megyünk, de szeretnék közelebb menni a hegyekhez.

Talán Svájc vagy Ausztria, valami ilyesmi.

Igazából nincsen konkrét tervem.

Úgy vagyok, hogy megyünk az árral és lesz ami lesz. >> Jó, én nagyon szeretem az ilyen típusú mentalitást és főleg azt, hogy ilyen fiatalon, hát azt hiszem felvállalt dolog, elmondhatjuk kedves párodd, de DViddel vagy itt, hogyha mind a ketten ilyen vagány bevállalósak vagytok, tudod, hogy akkor lesz, >> csak minden neki nincsen választási lehetőség. [nevetés] >> Nagyon jó.

Ezt merd elmondani angolul is, hogy ő is ért tudja megbeszélni.

Egyébként vagánypartner ilyen szempontból, mert hadd kezdjem akkor egy töredelmes vallomással.

Ilyen nagyon vagány, tipikusan székelyegy parapály csajszínak tűz te.

Pont arra is gondoltam, hogy nagyon legény kell legyen a talpán az, aki aki melletted ezt a tűzről pattantságot bírja és elviseli a szó szép értelmében.

De akkor ő ilyen. >> Ő ő ilyen.

És egyébként azért jövünk ki nagyon jól, mert igazából én vagyok a férfi a háznál.

Ez olyan szempontból, hogy általában amit én akarok, az általában úgy van, ha én akarok menni valahova, vagy valamit csinálni, mindig hozzám igazodunk.

Lehet, hogy ez nem egy szép dolog, de ő nagyon-nagyon jól meg van ezzel elégedve, és hát neki nincsen ilyen nagyon nagy hobbija, vagy vagy sport, amit űz az életbe.

Szóval igazából neki most mindegy, hogy hol van egészen addig, amíg velem van, meg meg amíg jól érzi magát.

Itt vagyunk öt napja, és azt mondta az első nap, hog imádna ide költözni, főleg szovátára, mert ott voltunk nemrég és azt mondja, hogy annyira kedvesek az emberek, de nagyon-nagyon jó partner és nagyon jól a kijövünk nélküle nem is sikerült volna nagyon-nagyon sok minden az én életemben, szóval ez egy ilyen jó kis szupport. >> Igen.

Meg nagyon szép egymásra találás akkor ezek szerint.

Úgyhogy ha megunjnátok, nem tudom, a svájci hegyeket vagy a világjárást, akkor gyertek, gyertek szová. biztos kerül valahol egy kis háza, [nevetés] ahol le lehet telepedni.

De egyébként hadd kezdjem akkor így rögtön a a legsűrűjével inkább a dolgoknak, hogy hosszú távon ott képzeled el magad, mondjuk szovátán, ha most már az került szóba, vagy itt Erdélyben, és itt most akár ahogy nyugdíjas évekig is gondolkodom tudod. >> Fú!

Ezen egyébként nagyon sokat gondolkodtam.

Én valahogy engem a szívem mindig visszahúz Csíkszeredához.

Én ugye éltem Magyarországon is 10 évet, én éltem Angliában hét évet, és ahol itt is 10-et, de valahogy én soha nem éreztem azt, hogy otthon vagyok sehol máshol, mint így Cíkszeredában.

Szeretek Erdélyben lenni, szeretem az embereket, szeretem az ételt, a kultúrát és valahogy így ilyen ez a melegségérzés fog elál, amikor itthon vagyok, amit máshol nem igazán kapok meg.

Viszont nem tudom, hogy hol leszek.

Ugye nekem most nagy terveim vannak, és sajnos sajnos a néha a boldogságot meg ezt a csendes lassú életet félre kell tennem valami olyan miatt, ami nekem szintén ennél fontosabb, az ugye maga az, amit én csinálok.

Tehát a szponzorok azért nem tolonganak, ezért magamnak fizetek nagyjából mindent.

És sajnos emiatt úgymond nekem muszáj elmenni egy olyan országba, ahol többet tudok félretenni, mert ha nem, akkor fel kell adnom azt, amit csinálok.

Szóval egyelőre ilyen teljesen vakon vagyok a világban, és mondom, lesz ami lesz, hogy megyek az árral, mert az élet mindig odavza, ahol lenned kell.

Hiszed is ezt egyébként, hogy mindig a megfelelő időben, a kirendelt helyen vagyunk? >> Igen, talán igen.

Figyelj, én nem gondolkodtam ezen sokáig, hiszen talán két évvel ezelőttig, amikor én egyébként mindig is gyűlöltem Angliában élni, de rájöttem, hogy ha bizonyos döntéseket nem hoztam volna meg az életben, amik egyébként ez abszolút nem tűnnek relevánsnak ahhoz, amit most csinálok. most nem lennék ott, ahol.

És ezt így visszapörgettem magam és rájöttem, hogy ha akkor mondjuk azt mondom, hogy igen vagy nem, tudod más döntést hozok, most az életem teljesen másképp lenne, és lehet, hogy az út az nem egyszerű, de mindig oda fogsz kilyukadni, ahol lenned kell.

Nyilván azért kell dolgozni a a életben a dolgokért, meg azért kell gondolkodni.

Nem az van, hogy beülünk a csonakba és megyünk.

De de én elkezdtem hinni abban, hogy ez tényleg így van. >> Igen.

Jaj, de jó. hadd kérdezzem meg, hogy egy picit elejébe menjünk a sok mindennek, amiről még fogunk beszélni, hogy például erre, hogy erre rájöttél, vagy ez a felismerés, ennek van köze egy picit ahhoz, hogy azért mégis csak olyan nagyon magasan majd, hogy nem a világ tetején álltál két percig. >> Igen, két percig.

Én kiskoromban is vágytam ugye ezekre a dolgokra, de én úgy vagyok vele, hogy ha elindulsz egy úton és nagyon a fejedbe veszel valamit, hogy te tényleg ezt akarod csinálni, akkor valahogy az élet odasodor, ahol lenned kell.

És ezt sokszor szoktam mondani, hogy a kisgyerekek is ugye megálmodják, hogy ők űrhajósok akarnak lenni.

És ezt rengetegszer mondom ezt a példát, mert én nagyon szeretem, vagy állatorvosok, de hogyha végig a fejedben tartod ezt még akkor is, hogyha mondjuk fiatalkorodban nem azon az úton indulsz el, valahogy az élet oda fog sodorni, és olyan emberek vesznek körbe, akik segítenek téged, hogy elérd azt a dolgot.

És valahogy így gondolom a hegyekkel is.

És amikor elértem a csúcsot, utána visszajöttem, akkor pörgettem ezeket a gondolatokat le, és valahogy úgy gondoltam, hogy ez tényleg így van, hogyha elindulsz egy irányba és fókuszálsz rá, akkor minden valahogy úgy jön össze, hogy sikerüljön is talán.

És talán azt hiszem, hogy a te életed az egyik tökéletes példa, hogy ezt igazoljuk is.

Tehát hogyha kell hozni valami konkrétumot, hogy például akkor igen, például Sántas Szénia élete vagy eddigi története egyértelműen >> kicsit kaotikusan, de valahogy az arra úgy oda oda oda kolbászolunk ugye a végcélhoz.

Na, végcélról és egy évről is beszéljünk később, de arra hívlek téged egyébként, hogyha már itt egy picit felemlegettük akár Erdélyt is, meg hogy mondod Csíkszera, meg a 10 esztendő, amit itt töltöttél.

Én én lassan nyúlnék a pertu dobozomhoz.

Csak meg kell kérdezzelek, hogy te tudod-e a pertunak a játékszabályait?

Van itt egy doboz, hát biztos, hogy észrevetted már.

Én ebbe a dobozban olyan tárgyakat rejtettem el, amelyek kapcsán nagyon azt hiszem, hogy valami vagány, szép dolgot felidézünk a te múltadból, élettörténetedből.

Úgyhogy szerre majd veszek ki néhány tárgyat, és ha gyerekkor, illetve csíkszered, akkor máris készültem néhány aprósággal.

Csak arra kérlek, hogy kérlek, amíg matatok a dobozba, addig nézzél máshová.

Igen, >> már csak azért is, mert most több apróság is előkerül a dobozból.

Na, bátran nézz vissza, és mondom, mi van a kezemben, hiszen valódi tyúkokat, nem tudom, kacsákat, récet ugyan be nem tudtam tenni a dobozba, de egy egész kis baromfi játékháztartást hoztam nekem. >> Igen, már rögtön megvannak az emlékek. >> Meg meg meg akkor sejted, hogy miért hoztam?

Én vagyok a nagy csirkés csaj egyébként.

Nyilván csík csikpáfalván töltöttem kiskorom nagy részét, konkrétan hát a csirkék között fetrengve.

És egyébként egy ok is volt, hogy én miattuk is lettem vegetárián 14 éves koromban, meg az állatok miatt.

És egyébként 10 20 éves koromban mikor Angliába költöztem, akkor kaptam két kis csirkét, akik a házban nőttek fel velem.

Szóval valahogy a csirkék engem végigkövettek egész életem során.

Imádom. >> Ezt jó is, hogy mondod, hogy kaptál akkor ezek szerint ajándékba csirkét. >> Kaptam ajába.

Az előző páromtól egyébként Igen.

Mikor Bristolban voltam, akkor Valentin napra kaptam két kis csirkét.

Alig voltak egy pár naposak >> és mondom, úristen, mit mit kezdjek ezzel?

Hát volt kertünk, de hát sok a róka.

És végül úgy döntöttünk, hogy amíg kitavaszodik, addig ott nőnek fel a a házban, és velem nézték a tévét a kanapén meg ilyesmi.

Ilyen ilyen szobacsirkék lettek. mint a kiskutya.

Cica macska, hogy az volt igen két tesó volt, és az volt a nevük, hogy Pogácsa és Kamilla.

És ilyen kis öltyukok voltak [nevetés] >> nem mondod, hogy kis külön táskájuk is volt és vitesít. >> Nem, viszont volt pórázók és kivittük őket a tengerpartra sétálni. >> Menj már. >> Szerintem az emberek nézték, hogy ez nem normális, de mondták ez tök király. [nevetés] És figyelj, állatállat nálam nincs különbség köztük.

Soha nem csináltam megszokott dolgokat. mindig az tetszik, ami ugye szembe megy, tudod, az ilyen normákkal. >> Persze. >> Hát nem tudom, hogy ez jó vagy rossz. >> Persze, szerintem hosszú távon jó.

Ez az én szubjektív véleményem.

Meg egyébként talán rövid távon is, tehát hogy azért úgy megnézte volna az emberek arcát ott a tengerpartján, ahogyan te pórázon tykot vezetsz. hogy ez kutya csirke viszont [nevetés] viszont amivel most te tulajdonképpen akkor egy picit így így tisztáztál bennem dolgokat, az pont ez, hogy láttam egy csomó csirkét tyyúkot a Facebook oldaladon és arra gondoltam egyrészt, tehát gyanom szerint csak köthető igen, valóban a gyerekkori évekhez is, de hát ott már azért felnőtt hölgyként pózoltál a a minden nevű baromfikkal.

Azon gondolkodtam, hogy hogy hogy tehát hogy tényleg van egy ilyen tyúk meg csibeszenvedés, >> de akkor ez ide megy vissza a gyerekkorba >> szerintem.

Igen, mert én rengeteg időt öltöttem a kis csirkékkel egyébként, de voltak azért más állataink, ez de leginkább a csirkék.

És én mondom is, azért is lettem vegetáriános, mert láttam, hogy nagymamám hát levágta a kedvenc kakasomat, és akkor utána még attól megettem, mert nem volt választásom, de később úgy elgondolkodtam, hogy nekem ő volt a legjobb barátom, és akkor így valami így megváltozott bennem, de valahogy egy ilyen rettenesen intelligens állatnak tartom a csirkét, még ha sokan nem is gondolják egyébként egy ilyen három-négy éves gyereknek a az értelmi szintjével megfelelnek, hogyha foglalkoznak velük. >> És mit jelent a csirkével foglalkozni?

Akkor gyere egy kicsit, segíts ahogyan a kutyagazdik, [nevetés] cicaagazdik kapnak tanácsokon, ugyanúgy.

Szóval tanítasz, tudsz nekik trükköket tanítani.

Egyébként felismernek, most nem tudom pontosan,…

Említett entitások

Témák

Személyek

  • Sántha Xénia

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mondj igent a dolgokra, próbálj ki mindenfélét! - Sántha Xénia / PERTU 157. rész”

Miről szól ez az epizód: „Mondj igent a dolgokra, próbálj ki mindenfélét! - Sántha Xénia / PERTU 157. rész”?

Sántha Xénia hegymászó a Pertu podcast 157. epizódjában mesél hegymászó expedícióiról, különös tekintettel a 2025-ös Manaszlu-csúcs meghódítására. Beszél a felkészülési folyamatokról, a lelki utakról, valamint kulturális és spirituális élményeiről, amelyeket a Himalája-expedíció… Az epizód a Pertu című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 18..

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mondj igent a dolgokra, próbálj ki mindenfélét! - Sántha Xénia / PERTU 157. rész”?

Fő témái: hegymászás, expedíció, himalája.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mondj igent a dolgokra, próbálj ki mindenfélét! - Sántha Xénia / PERTU 157. rész”?

Megjelenés: 2026. 06. 18.. Hossz: 1 óra 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/pertu/mondj-igent-a-dolgokra-probalj-ki-mindenfelet-santha-xenia-pertu-157-resz-c3c57b2e

Több epizód a Pertu-ből