Petcast. Az állati podcast

Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"

· PT50M35S

Összefoglaló

Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány korábbi szóvivője 20 év után távozik posztjáról, és a döntése hátteréről, az állatvédelem nehézségeiről, kihívásairól, valamint a civil szervezetekre nehezedő elvárásokról beszél. Tapasztalatait megosztva rávilágít az állatvédelmi…

Röviden

Műsor
Petcast. Az állati podcast
Megjelenés
2026. 01. 25.
Hossz
51 perc
Szereplők, említett nevek
Schneider Kinga
Témák
állatvédelem, civil szervezetek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Sneider Kinga, a Noéi Állatotthon Alapítvány arca csaknem 20 év után távozik a Noétól. 2025 végén ez a hír szerintem nem csak engem lepett meg.

Kinga ikonikus alakja a magyar állatvédelemnek, így nem csak a döntése hátterére voltam kíváncsi, de az elmúlt hosszú évek megélésére és arra is, amit mi gazdig tanulhatunk az ő tapasztalataiból. >> Ez a Podcast, az Állati Jógazdig [zene] podcast csatornája.

Ha neked is van kisállatod, és fontos számodra, hogy hosszú és boldog élete legyen, akkor ez a podcast neked szól.

Tippeket, ötleteket, hasznos és érdekes információkat kapsz itt [zene] ahhoz, hogy kihozhassd magadból a legjobb gazdit, mert a te kis kedvenced is a legjobbat érdemli.

A mikrofonnál Hajmanéva. >> Szia, Kinga, köszönöm, hogy eljöttél a podcastba. >> Nagyon köszönöm [zene] a meghívást.

Amikor felhívtalak, hogy beszélgessünk, megígértem, hogy ez a podcast nem a távozásodról meg annak hátteréről fog csak szólni, de azért a hallgatók kedvéért kérlek mondd el néhány mondatban, ha el lehet mondani néhány mondatban, hogy miért döntöttél úgy, hogy te, akinek a neve gyakorlatilag egybe folytanóéjéval, megválsz tőlük, legalábbis mint szóvivő.

Szerintem nem mondok újdonságot azon, hogy ez nem egy hirtelen jött ötlet volt, vagy egy hirtelen döntés, hanem ez így érlelődött bennem.

Nagyon sok aspektusa van ennek a dolognak, és én nagyon-nagyon nehezen hoztam meg ezt a döntést.

Úgy tudom ezt megfogalmazni, hogy valóban én vagyok a döntés hátterében, és valóban az a fajta elfáradás, vagy nevezzük trendi módon kiégés, ami bennem munkálkodott, de hogy a vészcsengőt az nyomta meg, hogy emiatt nem tudtam jól elvégezni a munkámat, és úgy éreztem, hogy ezzel megkárosítom a Noét.

Emiatt hoztam meg ezt a döntést, és igazából emiatt tudtam ragaszkodni ehhez a döntéshez.

Én egyrészről a szívem, a lelkem az az ott van a Noéban, az állatvédelemben és hát az állatoknál.

Ma mondhatom, hogy napi a kapcsolat és amiben tudom, támogatom, segítem továbbra is, de hogy ezt muszáj volt egy olyan szintre hozni, amiben én tudom azt irányítani, hogy ez milyen mélységig vagy milyen szinten történik meg, amit felelősen tudok vállalni.

Jól értem akkor a szavaidból azt, hogy úgy érezted már, hogy nem tudod azon a magas szinten, azzal a lendülettel és energiával csinálni ezt, ahogy egyébként az elmúlt sok év alatt tetted?

És akkor inkább nem akarod. >> Ugye azt nagyon fontos elmondanom, hogy mondjuk nyilvánosság felé én szóvivő voltam, de ez a munkámnak, a Noéban végzett, vagy az állatvédelemben végzett munkámnak, >> hát hogyha százalékban kell meghatároznom, az 5-10%-át jelent sokan sejtettük.

Igen, >> tehát én nagyonnagyon sok minden más dolgot is csináltam konkrétan a Noéan is, például mindenféle kommunikációt, az összes social média felületet kormányoztam az utolsó mondjuk egy évig teljesen egyedül, akkor jött segítség és osztódott meg egy picit ez a feladat, az összes állategészségügyi rész.

Tehát az tényleg, tehát ezer állatnak minden egészségügyi része a fejemben, névre, kezelésre, különböző állatorvos, logisztika döntések, mindennapos élet és halál döntése.

Egyrészt a saját állataink tekintetében.

Másrészről ugye nyilván a Noé egy rendszerben működik, egyrészről egy állatvédők közösségében, másrészről hatóságokkal val együttműkedés és az egész nagy állatvédelem.

És az én telefonom naponta 50szer minimum rend segítségkérő állattémában.

És én nagyon-nagyon jól tudtam azt, hogy sok esetben az én nemem, amit azért kell, hogy mondjak, ugye nyilván rengetegszer mondtunk igent, tehát hogy mérhetetlen mennyiségű állatot mentettünk meg, de nem tudunk mindenkit megmenteni.

És én nekem ezzel kellett együtt élnem, és nem egy életben egyszer történt meg, hanem naponta sokszor.

Úgyhogy én azt hiszem nem mondok túlzásokat.

Én 15 éve nem voltam úgy pihenni szabadságon, hogy ne vettem volna föl a telefont, hogy ha valahol nem voltam elérhető, akkor az ne jelentene egy őrült stressz.

Rengeteg csodát megéltem ez alatt a 15 év alatt, vagy 20 év alatt, mert azért én 20 éve csatlakoztam ezzel a dolghoz, és nagyon sok évig párhuzamosan csináltam civil főállás mellett.

Hát gyakorlatilag ez az, ami így végülis bekebbelezte a lelkemet. a megbecsülés hiánya számodra is érezhető volt.

Meg a kiégés az nagyon komolyan érinti az állatvédelemben dolgozókat.

És ez egyre nyilvánvalóbb a laikusok számára is, mert ugye erről a social médián keresztül értesülünk.

A közelmúltban a Mancsrancs Alapítvány vezetője Sterk Éva jelentette be, hogy 22 év után befejezi, mert az állatmentéssel járó fizikai és lelki megterhelés már nagyon megviseli és nem tudja felelősen végezni a munkáját.

Aztán valamikor tavaly vagy tavaly előtt Omácik Orsi, aki csaknem 13 éven átvezette a MENs meg oroszlányi Állatvédő egyesületet, döntött úgy, hogy abbahagyja.

Neki egyszerűen elege lett a sok arrogáns, követelőző, kioktató, megmondó és számonkérő emberből.

Ő itt a Petcastban azt mondta, hogy nem az állatmentéssel együttjáró kihívások vagy megpróbáltatások, hanem az emberek irreális elvárásai fogják kinyírni hamarosan a civil állatvédőket.

És nagyon sarkosan úgy fogalmazott, hogy az állatvédelem helyzetét egy tapottat sem sikerült előremozdítani.

Egyetért te ezzel? >> Részben?

Igen, azzal a részével nagyon egyetértek, hogy egy óriási teher az, amit a kívülállók elsősorban a social média arctalanságával ránk rónak.

Azzal is nagyon egyetértek, hogy hogy az egész szituáció, helyzet, a finanszírozás hiánya, a valódi elismerés hiánya egymás ellen fordulása is nagyon nehézzé teszi ezt a dolgot.

Az, hogy semmit sem mozdult el, ö azzal nem feltétlenül értek egyet, mert folyamatosan az állatvédelem Igen.

Mert folyamatosan változik ez a helyzet.

Azt nem mondanám, hogy az áttörés megérkezett, de nagyon-nagyon sok dolog változott az elmúlt időszakban.

És azért amúgy egy életre hálás leszek, hogy a beindulásában és egy nagy részében részese lehettem ennek a dolognak.

Ugyanakkor én egy nagyon szomorú aktualitással folytatnám a a te listádat.

Ő pedig nem más, mint Kolláka Nikó, akit néhány napja vesztettünk el.

Ő a Hernádi Menhelynek a vezetője, harcosa. 50 éves múlt, amikor hirtelen meghalt. teljesen letaglózott a halálhíre.

És egyébként nagyon sok állatvédőt letaglózott, és már egy kicsit kívülállóként is, de nyilván rengeteg szereplőt ismerve, látva tényleg azt éreztem két napig ezután az iszonyú hír után, hogy úgy, úgy megállt egy picit az idő, és mindenki úgy behúzta a féket, mert arról, hogy valaki kiszáll, kiég, nem tudom, so dolgot lehet gondolni, mondani, de az, amikor az élet száll ki, annak nincs kibuvója, és arra nem sok mindent lehet mondani.

És tényleg az van, hogy hogy ő az 50. születésnapjával kapcsolatban megfogalmazódt egy segélykiáltást, ami én egyébként nem találkoztam vele, de de valószínűleg én se éreztem volna ennek a komolyságát meg, mertogy a rettenetes zajban, a sok segélykiáltásban, a sok adománygyűjtésben sajnos eltörpülnek ezek, pedig ő leírta, hogy nincs jól fizikailag.

Az álom, amit ő létrehozott és megvalósított, csúszik lefelé, és ennek nem tud sem anyagilag, sem fizikálisan megfelelni, hogy nem olyan környezetben vannak az állatai a menhelyen, amit ő megálmodott, és amit éveken át fenn tudott tartani.

Hát végül is ezt egy ilyen születésnapi adománygyűjtésre húzta föl, hogy kérné, hogy aki tudja most, akkor ennek apropóján egy kis extra segítséget nyújtson, és két nap múlva meghalt.

Szóval, hogy ez ilyen nagyon mellbevágó, hogy valaki, aki az állatvédelemre tette föl az életét, 50 évesen ebbe bele tud halni. >> Nagyon kedvezőtlen az a kép, amit egy fiatal lát most.

Nem csak ebb ezekből az esetekből, de úy összességében is, hogy olyan reménytelennek és kilátásalannak tűnik ez az egész, miközben egy csomó állatnak tudtok reményt adni.

De akik pedig az állatvédelemre, vagy az állatmentésre teszik föl az életüket, vagy akárcsak ebben részt szeretnének venni, azok meg ez szívből meg lélekből jön.

Tehát ez nem olyan, hogy én ennek gátot tudok feltétlenül venni és ésszel tudom csinálni. >> Nem, nem.

Viszont nagyon muszáj észnél lenni.

Azért itt van felelősség, és ez adja egy másik aspektusú, irgalmatlan nehézségét.

Szóval itt azért muszáj észel gondolkodni, és nagyon-nagyon sokan, akik csak a szívüket és a lelküket teszik bele.

Egyrészről hát ez egy hihetetlen drive nyilván, de másrészről pedig egy ilyen, tehát hogy egy sokkal nehezebb ördögi malomba hajtják bele magukat, mert hogyha egy kicsit tervezettebben, ha egy kicsit átgondoltabban, ha egy kicsit összeszedettebben, ha egy kicsit úgy úgy csinálnák ezt, hogy időt és energiát fordítanának, nem csak a konkrét állatmentésre, hanem a környezet. a szervezésre.

Akkor azzal magukat is tudnák kimélni és a hatékonyságot is tudnák növelni.

Én nagyon-nagyon szeretném, hogyha lehetőségem lenne még arra, hogy ebből az aspektusból egy picit tudnék kommunikálni az állatvédőkkel, vagy az állatvédő szervezetekkel, hiszen mi azért fölépítettünk egy jól működő hatékony rendszert, és olyan jó lenne egy picit átadni ebből.

Szóval, hogy ez nekem egyébként célom, hogy ennek a módját vagy a lehetőségét a jövőben valahogy megteremtsem, de hogy az nyilvánvaló, és azt hát én se úsztam meg, hogy itt azért a fő dolg dolog ez azért szív meg lélek dolog, és o a minden más a szervezés, a az ésszággondolkodás az az beleerőltet.

Tehát ez egy hihetetlen emocionális történet.

Igen, viszont tényleg nem működik, nem működhet jól semmi, amiben nincs egy adagszervezettség.

Én azt látom bármelyik területén a civil világnak, vagy a civil életnek, hogy azok a szervezetek tudnak, azok a civil szerveződések tudnak hatékonyan dolgozni, és érnek el jó eredményeket, ahol majdnem, hogy üzleti szemlélet van az egész mögött. >> Ez nem olyan, mint az üzleti világ.

Amikor váltottam for profitról nonprofitra, akkor azt gondoltam, hogy na most akkor én egy ilyen ráülök egy rózsaszín felhőre, de hogy elképesztő, rettenetes érzelmi csapdosás van, azért, mert a minden kimondott szónak jobbra-balra, előre, hátra életekre kiható hatása van.

Tehát, hogy nem arról beszélünk, hogy egy döntés az mondjuk a részvényeket pozitív vagy negatív irányba viszi, vagy hogy a ilyen autóm lesz, vagy olyan autóm lesz, hanem konkrétan életekről döntünk, szinte minden aspektusában bármilyen döntést hozunk.

Munkaerőhiány, a fizikai jelenlét, az nagyon-nagyon meghatározza ezt a dolgot.

És az, hogy a finanszírozás teljes hiánya, tehát hogy ez rendesen a valóban a versenyszerű szféra a nonprofit szektorban.

Az jutott közben eszemben, hogy milyen fontos lenne egyszer összegyűjteni az összes civil állatvédő szervezettől az abban az évben náluk lévő állatok számát, meg azzal kapcsolatos költségeket.

És így országos szinten megnézni, hogy nem tudom, 300000 kutyával meg 300 macskával, most hasra jütöttem, mondtam egy számot, volt összesen dolguk ezeknek a szervezeteknek.

Ennek ennyi volt az etetési költsége, ennyi volt az állatorvosi költsége, és akkor ehhez képest mennyi volt, ami az 1%-ból bejött, vagy mennyi volt az, amit mondjuk ilyen pályázatokon elnyertek?

Szerintem nagyon durván félrebér lenne a mérleg.

Valószínűleg igen, de mivel jelen pillanatban nincs semmi olyan központi nyilvántartás, ami így összegyűjteni ezeket a civil segítőket az állatvédelmi szektorból, ugye normatív támogatás nincsen, tehát hogy e fajta nyilvántartás nincsen, ezért egy ilyen kimutatást létrehozni azért az nagyon kérdés, mer jelen pillanatban arra sincs pontos szám, és ez rettenetesen szomorú, hogy hány állat van a rendszerben, >> mennyi állatvédőszervezet van egyébként, ugye mennyi menhely van Ezeket tudjuk leg. >> Jó kérdés.

Nincs központilag összegyűjtött szám.

Erre azt tudom mondani, hogy a legutóbbi állatvédelmi pályázatra közel 500 szervezet pályázott.

Jó, abban benne vannak a segítőszervezetek is, valamennyire, a gyepmesteri telepek is, meg a mentőszervezetek is, merthogy őket is bevonták ez alá, de hogy rengeteg.

Én, aki azt gondolom, hogy nagyjából ismerem a szervezeteket, ma például pont egy segítséget kér tőlem, egy támogató, aki látott egy segítségfelhívást, és ebben kérte a segítségemet.

Ma egy olyan szervezettel szembesültem, akiket nem ismerek, de aztán így kicsit utánuk néztem, és hát látszik, hogy dolgoznak, és hogy úgyhogy úgyhogy rengetegen dolgozunk ezen a területen.

Sok sok csodálatos ember működteti ezt a viszont nem növelni ennek a hatékonyságát, ha tudnátok egymásról, oké, nem lehet központilag szervezni, hiszen ezek civil emberek, civil szervezetek akkor kellnek, és akkor fekszenek, és akkor dolgoznak, amikor akarnak, hiszen nem kötelességük ezt csinálni.

De azért ha mikor valaki belép erre a pályára és ezt csinálja és aztán mikor kilép legalább mondjuk egy regisztrációt, hogy hahó itt vagyok, hahó már nem vagyok itt, és akkor csak ennyi, hogy én itt vagyok, nem tudom ilyen haraputca három alatt.

Tehát hogy azért szerintem egy ekkora országban nem lenne egy akkora feladat. >> Ez egy messzebbre mutató kérdés, és egyébként ez szerintem egy nagyon fontos kérdés, hogy egyrészről szakmává kellene tenni tennie az állatvédelmet.

Mondjuk ez irányban most az utóbbi években határozott elmozdulás van, hiszen először felsőoktatási szinten, de idéntől most már középfokú szinten is elindultak az ezzel kapcsolatos képzések. >> Állatvédelmi szakjogásról tudunk állatvédelmi, így van.

És akkor idén újraindult a korábban OKS képzésben is ismert ebrendészképzés felnőttképzésben illetve most indul majd a állatmenhely vezető képzés.

Itt egyébként fölkértek, hogy két órát is tartsak majd, úgyhogy online én is leszek.

Nagyon boldog vagyok, hogy ebben felkérést kaptam.

Szóval, hogy indulnak ezek a képzések, és azt gondolom, hogy ez nagyon fontos lesz, hogy ez valóban szakmává váljon.

És innentől kezdve viszont, ha lesz ehhez képzés, akkor lehet elvárás is. >> Ezt akartam kérni, hogy vagy kérdezni, hogy ha nekem nincsen szándékom menhelyvezetőként ezt elvégezni, akkor engem kikötelez erre?

Én azt gondolom, hogy egy idő után a finanszírozásnak, esetleg a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"”

Miről szól ez az epizód: „Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"”?

Schneider Kinga, a Noé Állatotthon Alapítvány korábbi szóvivője 20 év után távozik posztjáról, és a döntése hátteréről, az állatvédelem nehézségeiről, kihívásairól, valamint a civil szervezetekre nehezedő elvárásokról beszél. Tapasztalatait megosztva rávilágít az állatvédelmi… Az epizód a Petcast. Az állati podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Schneider Kinga.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"”?

Fő témái: állatvédelem, civil szervezetek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Állatvédelem testközelből - Schneider Kinga: "Nem rózsaszín álom"”?

Megjelenés: 2026. 01. 25.. Hossz: 51 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/petcast-az-allati-podcast/allatvedelem-testkozelbol-schneider-kinga-nem-rozsaszin-alom

Több epizód a Petcast. Az állati podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból