Puzsér Róbert

Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet

Összefoglaló

Puzsér Róbert gondolatai szerint a templomban kell hinni, nem a köztéren. Jézus személye és az isteni hatalom kérdéseit feszegeti, valamint az emberre váró törvényszerű végzetet. Kiemeli, hogy az emberiség számára az isteni beavatkozás, illetve a világot irányító erőinek…

Röviden

Műsor
Puzsér Róbert
Megjelenés
2026. 08. 20.
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
vallás, jézus, isteni hatalom, végzet, hit
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

azon gondolkodtunk a múltkor a kocsiban Róberttel, hogy a hogy hogy ugye Magyarországon nem nagyon neveznek el közterületet sem és embert sem Jézus Krisztusról. >> Nem is adható név az, hogy Jézus Magyarország. >> Rendben van.

De ugye tudjuk, hogy Dél-Amerikában ez a határ azért megléphető inkább úgy mondom, hogy spanyol nyelv területen, mert a Fülöp-szigetek is tele van Jézusokkal, és engem vitt már taxiban Jézus.

És és az a feltételezésem, hogy van elég magyar kivándorló, aki végül Dél-Amerikában kötött ki, és végül fölvette a férje nevét.

De ettől nem lett Jézusné, csak van rá esély, hogy Magyarországon mondjuk a 80-as évek előtt, vagy az 50-es évek végéig, nem tudom meddig volt kötelező Kovács Józsefnénak lenned, ha haza települt volna a dél-amerikai férjével, akkor Sanchez Jézusnéak. >> Na jó, de értem.

Mindenki magan >> értem, de nem írnád át.

Nem, >> nem nagyon szoktuk átírni mindaddig, amíg lak ne te legyél az állat, aki elkezdi így hívni magát.

De nem állat ők ők ebben >> pistán de érted, ők ebben nem ők ebben nem valami mondjam, nem tiszteletlenséget fejeznek, hanem maguk módján így fejezik ki az igyekez az igyekezetüket. >> Barbá Ja, a barbárságukat.

A tudod az nem véletlen, hogy ezen a kontinensen, vagy így a világnak ezen a civilizáltabb felén nincsenek köztéri Jézus szobrok, mert azt mindenki érzi, hogy az profán.

Mindenki érzi, hogy bár nagyon tiszteljük Jézus Krisztust, mégsem róla nevezzük el az utcát meg a teret, meg a hidat.

Nem Jézus hídnak hívjuk, bár nagyon tiszteljük.

És tudod, ezt Latinamerikában már nem értik.

Hát ha annyira tisztelet, hát akkor róla kéne elnevezned.

És nem értik, hogy a Jézus Krisztus az egy szakrális személy.

A szobrának a helye a templomban van, nem odakint az utcán, nem a profán főtéren, nem a profán útnak a neve, mert nem akarjuk azt mondani, hogy a Jézus utca 32-be megyek, mert az túl profán tulajdonképpen annak a szentségnek a tiszteletét nélkülö. >> Én Én értem, amit mondasz, de nagyon nem értek veled egyet.

Tehát, hogy és akkor megnevezni Jézust, tehát hogy magát az eszmeiséget, amit ő mint történeti és nem történelmi személy hordoz, érzékszervivé tenni azzal, hogy adunk neki egy nevet, mondjuk az nem profán.

Hát nemá Jézus Krisztusról beszélni.

Jézus Krisztusról beszélni, amikor Jézus Krisztust értjük alatta nem profán, de lakcímet megadni, hogy a taxisnak azt mondani, hogy vigyel legyen szíves a Jézus Krisztus utca 12/B szám alá.

Ez profán. >> De értem, amit mondasz, csak közben meg tudod valahogy most eszembe jutott az, amikor azt mondják, hogy azt hittem, és akkor jön a nagyon bunkó napközis tanár válasz, hogy hinni a templomba kell.

És hogyha kilépz a templomból, akkor elhagy a hited, és szerintem egy Jézuszobornak jobban ez a hülye, de de ilyet de ilyet tudod ilyet ilyet ilyet az a tanár mond, amelyik amúgy kiröhögi a hívőket, mert azt mondja, hogy hiszem, ha látom.

Tehát az mond ilyeneket, hogy hinni a templomban kell.

Nem hinni speciál nem a templomban kell hinni.

Én meg szerintem az a az a néhány 10 vagy 100 nm, ahova megépítették a bazilikát meg a templomot, az semmivel sem szakrálisabb, mint az a tér, amelyik két utcával arrébb van.

És hogyha valahol, akkor mindenben ott kéne lennie igyekez, hogy ég az igyekezett, hogy egy területet kialakítsanak a vallásgyakorlásra, hogy ott azon belül csak oda próbálnak kapcsolat.

Az egy káros igyekezet szerintem. >> Most megint ironizálunk.

Tehát az, hogy hogy egy egy külön elszepált helyet adsz annak és és előidé tehát értit mondok, hogy hogy az az a az ortodox hívő ember az ortodox hívő ember, aki vasárnap nem jut el a templomba, nem bír aludni éjjel. >> De a földön mindenhol vannak szentélyek és mindenhol vannak profán terek.

És ez nem a kereszténységhez tartozik, még nem is csak a judaizmushoz tartozik, ez a világ összes kultúrájában.

A világ összes civilizációjában így van, hogy igen, vannak olyan terek, amelyek szakrálisabbak, fel vannak szentelve, úgymond, ah a azokban a terekben más szabályok általában szigorúbb szabályok érvényesek, és akkor vannak az azon kívül a profánterek, és a profánterek nagyok, és azokban kicsi szigetekként vannak jelen a szakrális terek.

Ez nem ez ez egy szerintem meg meg >> szerintem én is úgy gondolom, hogy az embernek nem csak a szakrális térben kéne a Krisztusnak vagy az atya úristennek a szemét magára szegeződve éreznie, vagy a tarkóján, vagy a feje búbján éreznie, hogy a zsidók azért rakják föl a a kipát a fejükre, hogy érezzék az Atya, amikor érzed, hogy a fejeden van valami, érezd az Atya úristen tekintetét, érezd az Atya úristen figyelő tekintetét, vagy akár a kezét rajtad, hogy rajtad tartja. a kezét, hogy ez egy persze tudjuk, hogy az nem az Atyaúristen keze, hanem az egy kipa, amit fölraksz a fejedre, de mégis csak annak van valamiféle szerepe, valamiféle tradíciója, valamilyen érzetet kelt, és tudjuk, hogy ez az érzet, ez nem az Istennek a kezet, de mégiscsak olyan >> aként aként vesszük.

Ez olyannyira igaz, hogy volt olyan ismerősöm, ahol oly aki olyan ö területen járt, nem tudom pontosan melyik országban, bár van egy sejtésem, ahol így illett volna [horkantás] kipát hordani, de hát neki nem volt, és azt mondták, >> bármilyen kalapot fölrakhatsz, vagy sa Igen.

És azt mondták neki, hogy inkább egy izét, valamit, egy izé sebkendőt, vagy egy lapkasajtot, vagy valamit bármit fölrakhatsz, az nem úgy van, hogy kipát, hanem valami fejfedő legyen rajtad, amiben most vagy, az tök jó.

És senki nem fog, tudod, a zsinagógából kiküldeni téged, hogy ez egy izé, hogy ez egy szezámutcás, ez egy ez egy komolytalan, nem elég szakrális.

Nem kell, hogy különösebben szakrális legyen. >> Neked volt már ilyen érzésed, ami amit a zsidókkal kapcsolatban mondtál, hogy érzed a tekintetét a Tarkódon?

Én én én azt hiszem, hogy a hogy úgy úgy én nem tehát akkor inkább úgy fogalmazok, ezt így bonyolultabb lenne, hogy én nem gondolom azt, hogy a valóság, ami körülvesz minket profán, hanem a valóság mélyén ott van az igazság, mint az a valóságnak a fedezete, a tényleges fedezete.

A valóság az ugye a a létezőknek a tere, és ennek a fedezete a létezés összefüggése, az a létezés háló, ami pedig az igazságot képezi.

És én ezért már semmit sem látok őszintén szólva, semmit sem látok profánnak, hanem mindennek a mélyén ott rá ott látom a szakralitást.

De azt is értem, hogy ez nem általános, hogy az emberek általában a világ nagyját profánnak látják, és a szentélyt látják szakrálisnak.

Ezért értem azt, hogy miért, hogy itt Európában miért [horkantás] a szentélyben vagy a templomban van a Jézus Krisztus szobra, és a köztérre miért nem rakjuk ki a Jézus Krisztus szobrát, hogy a galambok leszarják?

Én értem ezt azért. >> Van egy van egy tengely szerintem, amiben itt az a, hogy mondjam, a helyszíntől való elválasztás felé megyünk.

Tehát, hogy én azért azt látom a reformációról próbáltam mondani csak egy fél szót, hogy ott nem látsz Jézus Krisztust a kereszten, és nem látsz annyi képi megjelenítést. >> Nem, de a betlehemi csillag, a betlehemi csillag viszont meg ott van a templom tetején, ami szintén egy bibliai utalás.

Meg meg ők ők használnak azért ott ott van például a szent grá meg onnan jöttünk, hogy nem mondjuk ki a nevét.

Tehát >> tudod a grálta kelyhet, a grálta kelyhet, amikor Jézus Jézus Krisztus ivottolsó vacsorán, azt a kalálvinisták has nem is használják, hanem az például a kalálvinistáknak az olyan jelképe, amilyen a kereszt a katolikusoknak.

És az is egy bibliai szakramentum, nem csak a kereszt, érted?

Tehát, hogy ők egy másikat választottak maguknak.

Igen, de tulajdonképpen bármi, ami érzékszervi az deszakralizálja ezeket a dolgokat.

Tehát hogy most én egy személyben próbálom meg, de már úgy is megállapítottuk, hogy nem vagyok magyar.

Ögy, de >> keresztény még lehetsz, csak próbáljuk most akarom dekonstruálni a a szimbólumokat, meg [nevetés] a materiális térbe áthelyezett dolgokat.

Tehát ilyen formán például szerintem a reneszánsz az akár egy nagyon-nagyon káros dolog volt, ahol mondjuk az Istent elkezdték emberszerűnek ábrázolni.

És az, hogy az emberek nagy része az még mindig nem képes az absztrakt térben gondolkodni, hanem ebből erről az Istenről, mindenségről, igazságról úgy képzeli el, hogy ez egy ilyen csávó.

Na most ugyanilyen módon, amit mondtál, akkor viszont bárhol Jézus szobrot állítani, az egy profán dolog.

Hiszen Jézusnak a az a tekintete, amit mondtál, hogy magadon érzel, ez tulajdonképpen a felettes éned által gerjesztett bűntudat.

Tehát, hogy Jézus valahol nem a felettes énnek a kollektív metonémiája. >> Igen.

Természetesen az emberiség kollektív felettesénye a Jézus Krisztus.

De nem feltétlenül a bűntudat.

Mi van akkor, hogyha a jóváhagyó tekintetét, a gyámolító tekintetét érzed magadon?

Nem a büntető vagy a rosszalló? >> Erre akartam kilyukadni.

Hadd meséljek el két ilyen tekintetet.

Az egyik egy embertől jött, a másik meg én nem Jézus Krisztusnak nevezem, de teljesen egyértelmű volt, hogy nem én vagyok.

És nem a tarkóm, vagy nem hátulról éreztem, hanem szemből.

És valami annyira jól eső érzés az, hogy nézz bele a fejembe, mert nincs semmi, amit nem ne láthatnál.

Nem mintha tudod a kvázi a minden ami tudható az ne tudná azt is, amikre én gondolok és nem vagyok rá büszke, de hogy egyszerűen ilyen jól eső átvilágítás az, amikor a tudatod az úgy szabadul fel, hogy hozzáférhetővé válik mások számára, és nem szégyelled, nincs rajta mit szégyelni. egy másik esetben.

Viszont idén nyáron találkoztam valakivel, akiről nem tudtam, hogy velem egy idős, mert fiatalabbnak nézett ki egy lány. 44 éves volt, és az anyja végigdrogozta a terhességet.

Ú >> nem tudom, hogy a 70-es évek >> látott rajta.

Igen, de nagyon furcsa módon, tehát egy ez is nagy, tehát ez is egy ilyen szember, vagy az van, hogy a fejembe nézett meg, én is az ő fejébe néztem bele, és valami annyira nem várt dolgot éreztem, ami nem az a jellemző, amikor elkapod a fejed, vagy kellemetlen.

Meg nyilván itt egy társaságban voltunk, ott voltak a szülei is egyébként.

Én nem tudom, mi volt a 70-es évek végének a az olcsón hozzáférhető drogja, de itt a metamfetaminról azért beugrott.

Lehet, hogy az annál egyébként modernebb, nem tudom.

Konkrétan ez a lány soha életében nem szólalt még meg. ö nem beszélt 44 éven keresztül, és [horkantás] ö közben meg ilyen egy-egy hanggal meg a a a helyzetváltoztatása, hogy odaül, jön, megy, tehát így kvázi társaságiként ő ott létezik körülötted, csak egyszerűen nem soha egy egy hangot nem adott ki, de olyan szintű szeretettel nézett, hogy nem is tudom, tudod olyan, mintha az A az, ami így eléd épül életedben, és a rossz indulatot hordozza az önző szándékodat, mint mintha benne olyan nem lett volna.

Tehát érted, hogy hogy olyan, mintha így az egója, ami ami minden ilyen bántó szándékot tartalmaz, az teljesen hiányzott volna belőle. >> Meg lehet, hogy így volt, de az is lehet azért, hogy ennek a egy bizonyos részét te projektáltad.

A tekintete nagyon békés volt, nagyon szelíd, nem láttál a fejébe, és mivel nem beszélt, nem is nagyon toskodott keresztül voltunk egy társaságban, és így folyamatosan.

Tehát én nem tudom másokhoz, hogy kapcsolódott, mert én én ezt vettem észre, de én azt mond azt kell mondjam, hogy nem ez volt a jellemző élményem.

Ö pláne egy ilyen azért én még így is tragédiának nevezném, ha szabad megjegyezni, hogy ez hogy neki ilyen életet kell élnie, meg hogy a szüleinek így sikerült élnie és közben gyereket vállalnia.

De de közben mi meg valahogy úgy emlékszem meg róla, hogy ez valami olyan, mintha erőt adna ahhoz, hogyha nekem egyszer olyan gyerekem születik, akiben nem látom azt a mindig remélt teljes értéket. [horkantás] tud fogadni. >> Könny megkönnyítse teljesnek gondolni. >> Hadd kérdezzek valamit.

És eközben miközben volt ez a megélésed vagy benyomásod?

Eszedbe jutott a halál vagy az elmúlás? >> Nem, meg nekem ez nem jellemző azon.

Én már kigondolkodtam magamat.

Nekem amikor ilyen tapasztalásaim vannak, akkor jellemzően egyébként nem vagyok emberek közelében.

Ö és valahogy mindig eszembe jut a halálnak ez a gondolata, de mindig olyan megnyugtató lesz.

Ühüm. >> Tehát hogy nincs bennem az a félelem, amitől félek. [torokköszörülés] >> Na hát az az van, hogy amikor az ember a boldogságot meg az élet szépségét tapasztalja, akkor a halál félelmetesnek érződik.

De amikor az ember a életnek a törékenységét meg a sorsnak a a tragikumát tapasztalja, akkor a halál az meg egy megváltásként egy a csodá a csodás gondviselés elsöpör, eltöröl mindent a homokmandalát. >> Igen, de nem ez szokott lenni.

Nem, nem, nem, nem negatív pillanataimban szokott ez történni, hanem amikor kiülök mondjuk egy patakpartra, és így itt van előttem, hogy belelógatom a lábam, és látom, hogy átszűrődik a faágok között a fény, vagy am >> és akkor arra gondolsz, hogy de jó, hogy meg kell halni.

Nem, akkor arra gondolok, hogy egyszer majd bármi is történjen, ez a végtelen békés állapot vár >> mindannyiunkra, és hogy ugyanott leszünk, és hogy lényegében akkor kezdem el úgy látni a az életet, hogy ez most itt egy ilyen ráadás, amiből szeretném én egyébként kihozni a maximumot, de nagyon megnyugtató ez a visszatérés a mindenségre. >> Ez ezek hallásos pillanatok ez alapján. >> [torokköszörülés] >> Dávid szeretettel láttunk külön foglalkozásom a kép későbbiekben. [nevetés] >> És reméljük, hogy a rádióhallgatóknak tetszik a szezám utcás kalapom. >> Én azt hiszem egyébként, hogy hogy Robi tök jó ez a megfejtés, hogyha rossz az életed, akkor nyugalommal vagy hát ilyen elégedettséggel várod a végét.

Ez ez lehetne így, csak nem emiatt van, azt hiszem mert én nekem elég nyugodt az életem, és én is így várom a végét.

És van olyan, amikor valakinek zargatott az élete, mégsem tud szabadulni tőle.

Tehát valami más, valami másban a megfejtés nem tudom megmondani, hogy mi, de azt hiszem, hogy nem ez.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet”

Miről szól ez az epizód: „Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet”?

Puzsér Róbert gondolatai szerint a templomban kell hinni, nem a köztéren. Jézus személye és az isteni hatalom kérdéseit feszegeti, valamint az emberre váró törvényszerű végzetet. Kiemeli, hogy az emberiség számára az isteni beavatkozás, illetve a világot irányító erőinek… Az epizód a Puzsér Róbert című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 08. 20..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet”?

Fő témái: vallás, jézus, isteni hatalom, végzet, hit.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hinni a templomban kell? – Jézus a köztéren, ember felett álló isteni hatalom, törvényszerű végzet”?

Megjelenés: 2026. 08. 20.. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/puzser-robert/hinni-a-templomban-kell-jezus-a-kozteren-ember-felett-allo-isteni-hatalom-torven-9gzetmp3

Több epizód a Puzsér Róbert-ből