Puzsér Róbert

Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél

· PT2H11M32S

Összefoglaló

Puzsér Róbert Budapestről érkezett vendégként Miskolcra, hogy a 2026-os rendszerváltás kilátásairól, a magyar társadalom mentalitásváltásának szükségességéről és a politikai rendszerek ismétlődésének okairól beszélgessen. Kiemelte, hogy a jelenlegi rendszerek csupán tünetei egy…

Röviden

Műsor
Puzsér Róbert
Megjelenés
2026. 04. 13.
Hossz
2 óra 12 perc
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
2026-os rendszerváltás, magyar társadalom, mentalitásváltás, politikai rendszerek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Jó napot kívánok, illetve jó estét.

Nagyon nagy szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket.

Önök az Inga Café és a Borsot 24 közös estjét látják, amelynek a vendége Puzsé Róbert Budapestről.

Az est menetrendje körülbelül a következő lesz. 60-70 percet fogok én beszélgetni vele.

Remélem, hogy minél több hasznos gondolatot meg fog tudni osztani önökkel.

Majd ezt követően egy 30 percnyi időintervallumot biztosítunk önöknek, hogy bármiről kérdezzenek, pontosabban beszélgessenek Puzsér úrral. hogyha megengedik, egy nagyon rövid bevezetőt írtam a kollégáimmal a mai estéhez, és ezt még így feláva elolvasom, de aztán utána majd ahogy egy beszélgetéshez illik hoppá még egy ilyet rögzítenem kell nekem is.

Elnézést kérek ahogy egy beszélgetés ez illik, majd leülök én is az asztalhoz.

Szóval lehet, hogy ma este nem a politikusokról kellene beszélnünk, hanem magunkról, mert könnyű azt mondani, hogy elrontották 1990-ben.

Könnyű azt mondani, hogy félrement 2010-ben.

De mi van akkor, ha az egyik sem kisiklás volt, hanem pontos lenyomata annak, amilyen ez a társadalom valójában?

Mi van akkor, ha nem a rendszer a hibás, hanem az, hogy újra és újra ugyanazt a rendszert termeljük ki magunkból, hogy nem a rendszerváltásra lenne szükség, hanem mentalitásváltásra.

Csak épp ahhoz túl kényelmesek vagyunk.

Ma este ne kíméljük magunkat, ne keressünk kibuvókat, ne mutogassunk másokra.

Beszélgessünk a magyarság jövőjéről és arról, hogy van-e bennünk elég őszinteség ahhoz, hogy egyáltalán szembenézünk vele.

Kérem, köszöntsük tapssal Boss 24 és az Inga Café közös rendezvényének miskolci vendégét, Puzsé Róbertet.

Azt gondolom, hogy elég fajsúlyos témát hoztunk így a választások előtt néhány nappal Miskolcra.

És nem árulok el titkot szerintem, hogy ezt nem én választottam. a Borsot 24, mint ö megyei független hírportál nem szokott nemzetkérdésekkel foglalkozni, vagy csak nagyon ritkán kezdhetem azzal a a beszélgetést, hogy megkérdezzem, hogy miért tartottátok ti ezt fontosnak, mint társzervezők. >> Nos, köszöntöm a kedves jelenlívőket és köszönöm a meghívást.

Egy sorsforduló a nemzet történetében az, ami előtt állunk.

Meggyőződésem szerint mélyreható változás előtt áll Magyarország.

Én nagyon remélem, hogy ez most már csak 10 nap múlva realizálódik.

Itt és most fontos beszélni arról, hogy miért van szükség erre a változásra, hogy mi az a csapda, amiben a magyar társadalom újra meg újra belesétál, mert ha csak az Orbánrendszert értjük meg, ebből a csapdából nem fogunk tudni kilábalni.

Orbán Viktor is a rendszere csak a terméke egy nagy nemzeti defektusnak.

Mondjuk úgy, hogy egy fekélyen élősködő parazita.

De ha a fekélyt nem gyógyítjuk meg, a nemzet betegségét nem kúráljuk ki, csak a parazitát. elzavarjuk, újabb parazita fog települni a a fekére, és a és újra belelépünk ugyanabba, ha nincs méreható változás, ha a ha a mélyen nyugvó ős okát annak, hogy Magyarországon újra meg újra itt történelmi korszakra meg tudja állítani az időt egy feudális regnum, egy uralom, amelyik azt hazudja a magyaroknak, hogy az egész világ az ellenségük, és hogy bár ez, ami itt van rossz, de lehetne sokkal rosszabb is, szavazzanak a biztos rosszra, mint a bizonytalanra.

Ha ha nem értjük meg, hogy mi ez a rendszer, és mi a közös ebben a rendszerben és a Kádárrendszerben, és a Horti rendszerben, és a dualizmus rendszerében, ha nem értjük meg ezt nagy nemzeti távlatban, hogy ami itt történt az elmúlt 16 évben az egy törvényszerűség, ami újra meg újra megismétlődik velünk, ha nem fordítunk hátat a saját tanult tehetetlenségünknek, és nem ismerjük fel a saját felelősségünket a saját sorsunkban, és nem vállaljuk el a saját felelősségünket a saját sorsunkban, hanem azt állítjuk, hogy hát ez az Orbán Viktor Akkor ez túlságosan hatalomvágyó volt egy kígyó nyelvük gazember, aki hát nem volt mit tenni.

Szóval az ilyen az ilyen színvonalú világmagyarázatok azok azt fogják eredményezni, hogy újra ugyanabba a csávába kerülünk.

A Gyurcsány Ferenc bukását követően a magyarok azt mondták, hogy hát oda kell adni a hatalmat valakinek, aki jól vezet.

Hát a Gyurcsánnyal az volt a baj, hogy ő nem jó vezető, rossz vezető.

A megfelelő vezetőnek kell odaadni az ország kulcsait, és akkor minden jó lesz.

És hát 16 év lett a tanulópén, hogy ez nem így megy.

Jelzem, hogy bárkinek adjuk oda olyan módon az ország kulcsait, ahogy Orbánnak odaadtuk mi magyarok 2010-ben, az ilyen módon fog visszaélni vele menthetetlenül. tőlünk nyugatra a politika nem azért különbözik magyarországi politikától alapvetően, mert ott a politikusokat vagy a vagy a az eliteket jobb fából faragták.

A különbség a társadalmakban van.

Azok a társadalmak felelősséget vállalnak önmagukért.

Nem azt várják az államtól, hogy segítse ki őket a szorult helyzetükből, gyámkodjon fölöttük, oldja meg a problémáikat, mert egy ilyen felhatalmazással minden hatalom vissza fog élni. hatalomnak ez a természete és a hatalmasoknak ez a természetük, hanem ott azok a társadalmak úgy kezelik a politikusokat, mint a gazda az a al az alattvalóját, vagy mint a főnök a beosztottját.

Tehát nem úgy, ahogyan mi, hogy mint az uraságot, akineksulálni kell azért, hogy jobb világ legyen, meg mint az olyan uraságot, aki majd gondoskodik rólunk. majd pénz rak a pénztárcánkba, hogy Rozika néniért énekelte, hanem ők a politikusoknak a megbízói, a gazdái és hát a főnökei, és ilyen módon kezelik őket.

Most ehhez a szerephez, ehhez felelősségtudat kell.

Hát ezt nem lehet éberkómából végezni, amire a magyar társadalom annyira hajlamos.

Ezt ehhez ébernek kell lenni, ehhez józannak kell lenni, észnél kell lenni, és főleg felelősségtudatot kell tanúsítani.

Nagyjából valami olyasmi kell a kell, hogy legyen a viszonyunk a politikához, mint amilyen 2024 februári óta. 2024 februárjában fölrobbant a politikai reality iránti érdeklődés.

Néhány hét alatt megháromszorozódott minden politikai tartalomnak a nézettsége meg a látogatottsága a weben.

Ez olyan, mint amikor a az a éberkómából a a beteg így felül felül az ágyban, tök váratlanul.

Na most, hogyha ez egy roham, egy éberségi roham, és csak arra várunk, hogy jaj, hadd feküdjünk vissza, de most még ezt a választást, most a rossz vezetőt el kell zavarni, a jó vezetőt meg kell választani, és akkor végre visszafekhetünk, akkor ezzel a vezetővel is ugyanúgy pórul járunk, mint az előzővel, meg az az előttivel.

A a magyar társadalom igenis felelős azért, ami történik vele.

Igenis felelős azért, hogy ilyen Orbán Viktorok terpeszkedhetnek a maguk feudális uralmában, a maguk 60 pusztai versájában.

Ezt mi hagytuk, ezt mi engedtük, ez a mi felelősségünk is.

És hogyha nem számolunk el ezzel a felelősséggel, nem fogunk megváltozni.

És ha mi nem változunk meg, a hatalom sem változik.

Mi vagyunk azok, akik felelősek vagyunk azért, hogy mi felettünk uralkodnak és minket nem szolgálnak.

Persze jól esik áthárítani rájuk a felelősséget, de ez valójában infantilizmus.

Ő a szülő, én meg a gyerek vagyok.

A nulladik lépés felismerni a saját felelősségünket a saját sorsunkért.

És itt és most ezt kell tudatosítani.

Ennek az átmenetnek most nem az a kulcsa, hogy hogyan váltjuk le az Orbán rendszert, hanem hogyan változunk meg, hogyan válunk polgári társadalommá, hogy többé ne kelljen ebbe a csávába belegázolnunk újra. >> Ahhoz, hogy hogy elemezni tudjuk, hogy mire van szükség.

Ahhoz valószínűleg szükség van arra, hogy visszatekintsünk 1990-re és 2010-re.

Mi hiányzott akkor a a nemzetből, a választókból?

Mitől mitől nem sikerült akkor ugyanazt elérni, amit most ön fölvázolt? >> Nos, hát ez két rendszerváltás volt, a 90-es meg a 10-es.

A 90-es rendszerváltás az valójában a magyarok feje fölött történt.

Magyarokat az egész nem érdekelte.

Magyarok valójában nem akartak szabadságot.

Magyarok 56-ban akartak szabadságot, megégették magukat, és onnantól kezdve gyakorlatilag a Kádán rendszerben a magyarság gerince meg lett hajlítva.

Nem megtörve, mert ami eltört, még összefor meghajlítva mert ami meghajlott nem lesz egyenes.

Ez a mi igazi tragédiánk, a gulyáskommunizmus amiben hát úgy jól elvoltunk, jutott krumplives, krumplivesre lett fölváltva a szabadságunk, és mi eladtuk krumpli levesért.

És amikor eljött értünk a szabadság, mi, akik félig fegyencek voltunk, de félig foglárok, nem tudtunk ezzel igazán mit kezdeni.

A mi számunkra magyarok számára a rendszerváltás nagyjából a Bécsből hazapurcolt órenye hűtőt jelentette.

Mi nem, mi nem a csehek voltunk akik óriás tüntetéseken követelték a rendszerváltást.

Mi nem a lengyelek voltunk akik a dansky hajógyárból kiindulva országos hálózatot építettek, és és a munkásképviselet erejével kényszerítették ki a saját rendszerváltásukat.

Mi velünk ez megtörtént, mint az időjárás, mint egy frontáltvonulás.

És nagyjából a mi számunkra az jött le belőle, hogy akkor most akkor lehet Gorenyűtő, és meg is ragadtuk az alkalmat.

A eközben az elit az átmentette magát.

Rendszerváltás történt, de elitváltás nem történt.

Legfeljebb az elit kiegészült az új elittel. 1989-ben zajlottak a háromoldalú egyeztető tárgyalások.

Azért háromoldalúak, mert a kommunistákkal így lehetett tárgyalni, hogy a komcsikő két oldal, és akkor az ellenzéki kerekasztal a harmadik.

Én a kétharmadnak ennek a 16 éves kétados uralomban kifejeződő rendszernek az ősképét, az ős archetípusát látom ebben, ahogy 89-ben a kommunisták tárgyaltak, hogy ők a kétharmad.

Ez a két oldal, az egyik az MSMP volt, ugye az állampárt, a másik az pedig a úgynevezett harmadik oldal.

Így hívták magukat, hogy harmadik oldal, aki a hazafias népfrontot meg a szakszervezetek országos tanácsát jelentette, tehát a kriptokommunistákat.

Tehát volt egy kommunista oldal, ott voltak mellettük a kriptokommunisták és szemben meg az ellenzéki kerekasztal, akiket jelzem nem választott meg senki.

Jelzem, hogy a másik két oldalt sem választotta meg senki, legalábbis szabadválasztáson biztos, hogy nem.

Olyan választáson, ahol úgy lehetett indulni, hogyha voltál.

Na most eeket a ellenzéki kerekasztal tagjait senki nem választotta, hanem ők úgy lettek ott, hogy ők azt mondták, hogy hát mi vagyunk az ellenzék.

Így, ilyen módon ez volt a legitimitás.

És hát ott a három múltalú egyeztető tárgyalásokon ők eladták a rendszerváltást.

Ott ki kellett volna kényszeríteni, hogy a spontán privatizáció által az állami vagyon magánkézbe juttatása nyomán azok a felgyülemlett, hirtelen szerzett a kommunista vállalatigazgatóknak meg pártitkároknak kijutó magánvagyonok, ne legyenek visszaváltva politikai hatalommá.

De ezt nem kényszerítették ki.

Ott ki kellett volna kényszeríteni, hogy vörös vonalat kell húzni a rendszerváltáskor, és senki, aki a kommunista diktatúrában bármilyen politikai szerepet vállalt, ne vállalhasson politikai szerepet.

Ez még nem megtorlás, meg ez nem leszámolás, ez egyszerűen csak egy tiszta lap, egy új kezdet, egy korszakhatár.

Ott ki kellett volna kényszeríteni ezen a tárgyaláson, hogy az ügynökakták legyenek nyilvánosak minden részletünkben.

De nem úgy, hogyha te abból írod a tanulmányodat a szak szakdolgozatodat, akkor kutathasd azt, ami a tárgya a te tanulmányodnak vagy szakdolgozatodnak, hanem hogy az egészet nyilvánosságra hozzuk, hogy ezt a hogy ezt a fekélyt, ezt ezt föltárjuk. és és kikaparjuk a gennyet, nem hagyjuk ott gennyesedni.

Én úgy képzelem, hogy azért nem került sor, mert ott és akkor a ellenzéki kerakasztalban bizonyára volt olyan, aki ezt így elvárta volna, vagy óhajtotta volna.

És hát erre azt mondták a kommunisták, hogy hát természetesen lehet követelni ilyeneket, akkor ez a tárgyalás sikertelen lesz.

Természetesen lehet próbálkozni, kimenni az utcára, csinálni a balhét, majd a munkásőrség elhagyja a laktanyáit, és akkor majd kaptok a pofátokra akarjátok?

És erre az ellenzéki kerekasztal tagjai azt mondták, hogy jaj jaj, jaj, jaj, jaj, na azt azért nem, hát nehogy már véletlenül leessen egy pohár az asztalról, míg a végén összetörik valaki, megvágja magát.

Hát akkor legyen úgy, akkor ne legyenek az ügynökakták nyilvánosak.

Akkor legyen úgy megalkotva a Köztársaság közjogi rendszere, hogy egyetlen kétharmados választási győzelemmel az egészet föl lehessen számolni úgy, ahogy van.

Legyen ilyen ilyen stabil biztosítékok legyenek.

Akkor akkor na jó, hát mentsék át, aztán majd mentsék vissza a politikai befolyásukat magánvagyon.

Magán vagyon politikai befolyásra.

Ó hát persze politizáljanak tovább az elvtársak, de akkor mi is, mi az ellenzéki kerekaszta?

És akkor ez lett a nagy alku, hogy akkor ők majd kiegészítik az elitet, ők is az elit részei lesznek.

Hát tulajdonképpen el lett adva a rendszerváltás.

Először Krasó György tette ezt szóvá, és mindenki kigunyolta, és mindenki röhögött rajta.

Aztán másodszor a Csurka István tette ezt szóvá, akkor már senki nem röhögött.

Valóban megrabolták a rendszerváltást.

És ami ezután következett, már mind a következménye ennek.

Erre mondta Antal, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni.

Mi nem harcoltuk végig a harcainkat.

Nem nem volt elég fontos az országunk hozzá.

Fontosabb volt a család, család gyarapodása.

Majd nincs az a baj, hogy nincs a társadalmunkban elég kohézió, elég összetartó erő, ami által társadalomként tudnánk működni, ami által közös felelősséget tudnánk vállalni.

Itt a család a legnagyobb szerveződés.

Ez a szörnyű benne, legnagyobb, de az abból se a nagy család, hanem a kiscsalád, a papa, mama, gyerek, esetleg az anyós.

Na, sógor meg az unokatestvér, hát ez már gondoskodjon magáról, ha tud vagy akar, nem az én dolgom.

És aztán csodálkozik a magyar ember, akkor azt látja, hogy az egit is így működik, hogy Orbán Viktor családja is így…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél”

Miről szól ez az epizód: „Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél”?

Puzsér Róbert Budapestről érkezett vendégként Miskolcra, hogy a 2026-os rendszerváltás kilátásairól, a magyar társadalom mentalitásváltásának szükségességéről és a politikai rendszerek ismétlődésének okairól beszélgessen. Kiemelte, hogy a jelenlegi rendszerek csupán tünetei egy… Az epizód a Puzsér Róbert című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél”?

Fő témái: 2026-os rendszerváltás, magyar társadalom, mentalitásváltás, politikai rendszerek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hogyan tovább, ha győz a Tisza Párt? – Puzsér Miskolcon a 2026-os rendszerváltás kilátásairól beszél”?

Megjelenés: 2026. 04. 13.. Hossz: 2 óra 12 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/puzser-robert/hogyan-tovabb-ha-gyoz-a-tisza-part-puzser-miskolcon-a-2026-os-rendszervaltas-kil

Több epizód a Puzsér Róbert-ből