StúDió Veszprém

Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló

· PT30M45S

Összefoglaló

Gundel Takács Gábor, sportriporter, vendég a Stúdió Veszprém podcastben, ahol Dióssy László és Wéber László beszélget vele. Gábor szó esik fiatalkori kézilabdás múltjáról, sérülése miatti kényszerű visszavonulásáról, és arról, hogy bár közvetített kézilabdát, ez nem volt fő…

Röviden

Műsor
StúDió Veszprém
Megjelenés
2025. 09. 26.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Gundel Takács Gábor, Perecsényi Dániel, Dióssy László, Wéber László
Témák
sportriporter, kézilabda, játék határok nélkül, gasztronómia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Akarsz még egy kicsit focizni, Laci, vagy áttérhetünk az öt? >> Én még egy én a kézilabdára akarok még egy mondattal áttérni. >> Veszprémiként meglepőtt volna, hogyha nem nincs szó kézilabdá, >> hogy Veszprém a kézilabda fővárosa ugyebár.

És hát ez a sportág mennyire van közel hozzád?

Mondjuk tudnál egy kézimecset is közvetíteni, hogyha éppen arról volna szó?

Hát az igazság, hogy én kézilabdáztam annak idején a budapesti Spartakusban, kapus voltam és ifi válogatott kerettaig jutottam, amikor a ezt a sportpáfítást lerombolta egy betegség, amiről a mai napig nem derült ki, hogy mi volt.

Akkor az eltartott egy darabig, de most abba kellett miatta hagynom a a sportot.

De azt mondták, hogy nem tudjuk, hogy mi baja van, de hagyja abba az én sportot.

Tehát és akkor ez abba kellett, hogy hagyja.

Bár én azt szoktam mondani kicsit ilyen vigasztalásképpen, hogy így viszont több olimpiára jutottam el, mint kézilabdázóként eljutottam volna. >> Bizony. >> Én én azért közvetítettem kézilabdát, de női Európa bajnokságon is meg néhány meccset közvetítettem, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ahol dolgoztam sportcsatornánál vagy olyan csatornán, ahol a sport is volt, hogy valahogy mindig volt gazdája a kézilabdának, tehát viszonylag kevés kézilabda jutott nekem a pályafutásom során.

De de igen, szóval a én abban öttem föl a a legközelebbi barátaim közül ketten a a kézilabdából maradtak meg.

És ez most már egy ilyen filozófiai kérdés, hogy hogy mi a az életben az igazán fontos dolog?

A karriered, a szakmád, amiben vagy, vagy az vagy a a személyiséged? az, hogy hogy te milyen ember vagy és milyen nyomokat hagysz magad után a a közösségedben, a családodban, a gyerekeidben satöbbi.

Tehát én azt gondolom, hogy az életnek nagyon fontos része a szakmád, mert abban egy csomó minden kiteljesedik, de valójában a non plus ultra az, hogy milyen ember vagy és mit hagysz magad után, amikor majd majd elmész.

Szóval ez egy nagyon nagyon nehéz kérdés, és igen, erről akár külön lehetne órá.

Igen, igen, de akkor van még neked olyan beteljesületlen állomcél akár egy közvetítés tekintetében, amit még el szeretnél csípni a következő 40 évben? >> Mi? 40.

Köszönöm szépen. >> Kinézzünk belőled.

Kinézzük, kinézzünk belőled. >> Stúdió Veszprém podcast.

Megkerülhetetlen emberek és történetek.

Diósi Lászlóval és Véber Lászlóval.

Mi tényleg a valóságról beszélgetünk.

Ha most nincs időd végignézni vagy meghallgatni az epizódot, akkor iratkozz fel csatornánkra, és gyere vissza bármikor, amikor neked alkalmas.

Így nem maradsz le semmi. >> Kedves nézőink és hallgatóink, a Stúdió Veszprém podcast több mint négy éves regnálása során elkészítettünk több mint 260 epizódot.

Beszélgetünk műsorvezetőkkel, Rábai Balázssal, Lékai Kis Ramónával, sportriporterrel, mint Gyenesei Lillá Lejlával, sportkócsal, mint Elbert Gáborral, de most egy olyan személy a vendégünk, aki hát mondjuk úgy, hogy mindez együtt hihetetlenül sok oldalú, otthonosan mozog a sportvilágában, sportriporter, újságíró kommentátor quízmester.

Szóval itt van velünk és köszöntjük vendégünket Gundel Takács Gábort.

Szervusz Gábor! >> Szervusztok!

És egy e a felsorolásból kimaradt, de podcaster is Gábor. >> Hát ez úgy igaz, hogy nagyon sok podcastban dolgozom, de nekem nincs saját podcastom. >> Így van.

De most a középdunától leghallgatottabb és nézettebb podcastjában szerepelsz, úgyhogy sok vendéghez érdeklődőhez jutunk el.

Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy podcastunk egyik patronus klub tagjának, a Green Kft-nek, Perecsényi Dánielnek köszönhetjük, hogy eljöttél a műsorunkba, és hát gyakran szerepelsz a Greenman spotjaiban a közösségi médiában.

Ugye ez a cég egy egészen hihetetlen sikert aratott az elmúlt években.

Erről már nálunk is volt itt szó.

Érdeklődnék arról, hogy mikor mérlegeled celepként, bár lehet, hogy ezt így nem szereted ezt a szót, vagy influencerként, hogy melyik cégnek a felkérését fogadod el, akkor a hát így az anyagiakon kívül mi az, ami motivál?

Mi az, ami elfogadásra késztett? vagy éppen a Greenmannél mi volt az, ami ezt indukálta?

Nyilván, hogyha valaki, egy olyan ember, mint én, aki ismert, és akinek van valamilyen fajta hitelessége, ebben ez felelősség is, meg lehetőség is.

Tehát, hogyha ha én sok emberhez el tudok jutni, és sok embert meg tudok szólítani, vagy sok ember kíváncsi arra, hogy én valamiről mondok valamit, akkor az egy lehetőség is, meg egy felelősség is.

És nyilván amikor döntést hozok egy-egy ilyen felkérés tekintetében, akkor természetesen én megnézem, hogy milyen termékről van szó, vagy milyen ügyről van szó, mert ügyek is vannak.

És abszolút a a Grimmannek ez a környezetbarát megközelítése, én azt gondolom, hogy ez egy számomra abszolút nem csak vállalható, de én nekem is szívügyem, nekem is van egy kertem, én is kezelek növényeket zöldségeket gyümölcsöket. satöbbi.

Ez a szűkebb, de igazából ma már muszáj globálisan is gondolkozni.

Tehát nagyon nem mindegy az, hogy hogy mi kerül a földbe.

Nagyon nem mindegy az, hogy hogyan gyűjtjük a hulladékot, hogy például gyűjtök esővizet, komposztálok.

Szóval egy csomó mindent csinálok, ami nyilván lehet mondani, hogy csep a tengerben, de ha sok sokan csepegtetik a maga csepjüket a tengerbe, akkor azért az már az már egy jól látható dolog lesz.

És én nagyon szívesen állok minden olyan kezdeményezés mellé, ami a jövőnkről szól.

Ugye nekem van három gyerekem, akik még fiatalok, akiknek még előttük áll az élet, és nagyon nem mindegy, hogy az se mindegy, hogy milyen gyerekeket hagyunk a világra, de az se mindegy, hogy milyen világot hagyunk a gyerekekre.

Úgyhogy amikor engem a Grimman megkereselt evvel a dologgal, akkor akkor én azonnal azt gondoltam, hogy igen, ez jó, ebbe legyünk benne, csináljuk.

Én magam is használom ezeket a készítményeket.

Ráadásul jó jók a tapasztalataim, tehát személyesen is meggyőződtem arról, hogy ezek jó termékek, úgyhogy úgyhogy így minden összeállt, hogy ez működjön. >> Igen.

És hát itt a zöld gondolatot meg a jövőt, azt össze is tudjuk kapcsolni a te egyfajta hitvallásoddal, amirő hátér mögötted. >> Így van.

Egyszer én valahol azt olvastam, vagy hallottam talán, hogy te úgy fogalmaztál, hogy az életben nincs jutalom meg nincs büntetés, csak következmény.

Tehát itt igazából ezen az útvonalon haladva a zöld világ felé is, tehát hogy ahogy mondtad, hogyha mindenki megteszi azt, amit tud a maga szintjén, akkor abból lehet valami, és annak is van következménye.

Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert vannak olyan hangok, akik azt mondják, hogy ma már nem érdemes igazából küzdeni, mert úgy is vesztettünk.

Hát én azért ezt nem egészen így gondolom és és azt mondom, hogy persze lehet így is gondolkozni, csak nem annyira jó.

Azért én azt szerintem itt két dologról van szó.

Az egyik a szó van a világról, meg szó van a a környezetről, meg a társadalomról.

Másik pedig az, hogy szó van saját magunkról, arról, hogy hol van a helyünk a világban, hogy mi a dolgunk, hogy mi hogyan viszonyulunk ahhoz, hogy hogyan éltem le az életemet.

Tehát ez tulajdonképpen egy ilyen önismereti kérdés is, meg lelkiismereti kérdés is, azt hiszem. >> Ühüm.

Úgyhogy, úgyhogy aki azt gondolja, hogy hagyjuk a fenébe az egészet, az az az szerintem saját magával kapcsolatosan veszít el egy veszítel egy meccset.

Tehát olyan nincs, hogy valamit föladjunk amiben amiben még lehet dolgunk.

Ráadásul lehet folyamatokat lassítani, vagy lehet lehet az, hogy ne a legrosszabb szárió lépjen életben.

Szóval egy csomó minden esélyünk van, de ha föladjuk, akkor nincs esélyünk, akkor akkor megadtuk magunkat, és akkor akkor én 61 éves vagyok.

Ha én föladom, akkor azt mondom, hogy hát én még itt elvagyok egy darabig, addig még talán nem lesz olyan nagy baj.

Bár idén nem lehetett az árvaszőnyugok miatt kimenni a Balatonpartra, mert télen nem fagytak ki, mert nem volt elég hideg, meg nem tudom.

És de akkor hogy majd a gyerekeim megoldják.

Na de hát milyen világot hagyok a gyerekeimre, hogyha nem teszek semmit?

Szóval azért ez ezt én azt gondolom, hogy ez egy rossz attitűd. >> Ühüm. nekem a labdát, mert meccset említettél, és a sportról mindenképpen fontos beszélnünk, hiszen te rengeteg sporteseményt közvetítettél már, főleg a azt mondhatom, hogy úgy tapasztaltam, hogy a labdarúgással kapcsolatban hiperérzékenyek a a nézők, és sokszor nem tetszésüket fejezik ki, akár még egy hanglejtéssel kapcsolatban is, hogyha a kedvenc játékosukat vagy a csapatukat érinti a dolog.

Szóval nagy önfegyelem és önkontroll kell.

Tehát te ezt hogyan tudod menedzselni ezt a dolgot?

Lehet így felszabadultan közvetíteni?

Mert én láttam egy-két közvetítést Dél-Amerikából.

Hát ott elengedi magát a riporter és amit gondolt mondja.

De itt dekára a milli méterre kell kimérni sok mindent.

Én erre nagyon kíváncsi vagyok.

Hát igen, mert a a ugye Igen, tehát teljesen jól látod, tehát a a kommentátor á nem hibázhat, mindent jól kell tudnia.

Tehát ha és ha egy valamit nem jól tud, és a szurkoló tudja, akkor persze azonnal lecsap rá, hogy ő azt az egy valamit tudja.

Nekem hiába van nagyon-nagyon sok óra meg nap meg hét meg év a a felkészülésemben, ha egy valamit ő jobban tud, mint én, és még az se lehet igaza van, akkor ő azt azonnal leveri rajtam.

Lehet, hogy egyébként sokkal kevesebbet tud a futballról vagy egy adott csapatról, de azt az egyet >> azt.

A másik része pedig a az elfogultság.

A szurkol nyilvánvalóan elfogul, tehát simán előfordul egy meccsen, hogy kapok két SMS-t, hogy ez a szemét a másiknak szurkol az ellentétes csapatoknak.

Tehát a az a a fehér csapat szurkoló ír, hogy miért a pirosaknak szurkol, és akkor a piros csapat szurkolóír, hogy miért a fehéreknek szurkolok.

Magyaráz ők az elfogultak, nem én, hiszen mind a kettőnek nyilvánvalóan nem szurkolhatok.

De hát ez a szurkolók a szíve joga.

A futball az egy érzelmi dolog.

Nem véletlen mondják, hogy a futballban csak két érzelmi állapot van.

Esküvő vagy temetés, közte nincsen semmi.

Ha nyert a csapat, akkor minden jó.

Ha veszít, akkor hülye a kommentátor meg mindenki.

Ugye az Eszterház Péter írta az utazási 16-os mélyet című könyvében valahogy úgy, hogy hogy a szurkoló tisztában van a realitással, de eltekint tőle.

A kommentátornak meg ezt tudomásul kell venni.

A kommentátor egy dolgot csinál, hogy nem olvas kommenteket.

Én egy borzasztóan laikus kérdést fogok föltenni, de én is szeretem a meccseket nézni, és mindig fölmerül bennem, hogy hogy a csudába tudja a sportriporter megkülönböztetni tutira mindig a játékosokat.

Van valami >> van amikor eltéveszti. >> Na nem, de hát azért most tényleg ez nem egy egyszerű történet.

Hát nem mindig látod a számot rajta.

Hát nem ismerhetsz minden játékost a mozgásáról.

Szóval ez >> igen, >> hát nem nyilván a azoknál a csapatoknál, amiket sokat közvetítünk, vagy sok meccsüket látjuk, ott ott már abszolút igen.

A azoknál a csapatoknál, akiket ritkán látunk, azokból föl kell készülni.

Az elején az ember eleinte ha ha tehetem, akkor megnézek korábbi meccseket, vagy legalább összefoglalókat.

Ö de például majd fogok közvetíteni olyan meccset, ahol a az olimpiák Spireus játszik.

Hát aztán görög futballt nem közvetít egyetlen egy magyar csatorna se, tehát nem nagyon lehet hozzáférni.

Bár vissza tudom nézni az Olympiacos BL mérkőzéseit az RTL Plus Prémiumon, tehát ott legalább meg tudom nézni, de általában mondjuk, hogyha egy teljesen új csapat van, akkor eleinte én nyilván a számokból dolgozom, illetőleg a posztokból, hogy ki milyen poszton játszik, és akkor körülbelül egy egy 10 perc alatt összeáll, hogy ja, ő a kicsi, rövid hajú, ő a magas, sárgacipős, és akkor úgy nagyjából össze tudom rakni a dolgot. illetőleg van olyan, amikor nem vagyok benne biztos, akkor inkább nem mondom a nevetm, >> hanem megvárom, hogy kiderüljön, vagy a lassításból lássam, satöbbi.

Tehát jobb nem mondani egy nevet, mint mint rossz nevet mondani, de ennek ellenére természetesen időnként előfordul, hogy az ember eltéveszti.

Főleg, hogyha van két nagyon hasonló játékos, és nagyjából azonos poszton játszanak, akkor azért azért nyilván belecsúszhat ez a dolog.

De szóval ez ez valahogy így van.

Tehát igen, nem lehet mindig látni a >> a számot.

És akkor és akkor még arról nem beszélünk, amikor abszolút közeliben mutatnak valakit, aki ül a kispadon, >> annak biztos, hogy nem lát.

Tehát vagy fölismerem arcról, vagy nem. >> Igen. >> Nyilván azoknál a csapatoknál, akiket sokat közvetítünk, ott ez szerencsésebb helyzet.

Akiket nem, hát azt ott azt azt valahogy ki kell bekelni.

Laci, >> de a a zetek kapusát azt tutira fölismered, ugye?

Az megold >> zet kapusát régóta ismerem.

Akarsz még egy kicsit focizni, Laci?

Vagy áttérhetünk az öt? >> Én még egy én a kézilabdára akarok még egy mondattal áttérni.

Veszprémikén meglepött volna, hogyha nem nincs szó kézilabdá, >> hogy Veszprém a kézilabda fővárosa ugyebár.

És hát ez a sportág mennyire van közel hozzád?

Mondjuk tudnál egy kézimecset is közvetíteni, hogyha éppen arról volna szó?

Hát az igazság, hogy én kézilabdáztam annak idején a budapesti Spartakusban, kapus voltam és ifi válogatott kerettagságig jutottam, amikor a ezt a sportpályafutást lerombolta egy betegség, amiről a mai napi nem derült ki, hogy mi volt.

Hát akkor az eltartott egy darabig, de és abba kellett miatta hagynom a a sportot.

De azt mondták, hogy nem tudjuk, hogy mi baja van, de hagyja abba az ő sportot.

Tehát és akkor ez abba kellett, hogy hagyjam.

Bár én azt szoktam mondani kicsit ilyen vigasztalásképpen, hogy így viszont több olimpiára jutottam el, mint kézilabdázóként eljutottam volna. >> Bizony. >> Én én azért közvetítettem kézilabdát, de női Európa bajnokságon is meg néhány meccset közvetítettem, de valahogy mindig úgy alakult, hogy ahol dolgoztam sportcsatornánál vagy olyan csatornánál a sport is volt, hogy valahogy mindig volt gazdája a kézilabdának, tehát viszonylag kevés kézilabda jutott nekem a pályafutásom során.

Említett entitások

Témák

  • sportriporter
  • kézilabda
  • játék határok nélkül
  • gasztronómia

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló”

Miről szól ez az epizód: „Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló”?

Gundel Takács Gábor, sportriporter, vendég a Stúdió Veszprém podcastben, ahol Dióssy László és Wéber László beszélget vele. Gábor szó esik fiatalkori kézilabdás múltjáról, sérülése miatti kényszerű visszavonulásáról, és arról, hogy bár közvetített kézilabdát, ez nem volt fő… Az epizód a StúDió Veszprém című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gundel Takács Gábor, Perecsényi Dániel, Dióssy László, Wéber László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló”?

Fő témái: sportriporter, kézilabda, játék határok nélkül, gasztronómia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hello Palacsinta - A kommentáror nem hibázhat, mert azonnal lecsap rá a szurkoló”?

Megjelenés: 2025. 09. 26.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/studio-veszprem/hello-palacsinta-a-kommentaror-nem-hibazhat-mert-azonnal-lecsap-ra-a-szurkolo-cbaf9685

Több epizód a StúDió Veszprém-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból