StúDió Veszprém

Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)

· PT30M23S

Összefoglaló

Oláh Emil ezredes, protestáns tábori lelkész vendégségben a StúDió Veszprémben. Elmeséli katonai missziós tapasztalatait Koszovóban és Irakban, ahol a katonák lelki támaszaként szolgált. Beszél a háborús helyzetekről, ahol gyakran előkerülnek a hitkérdések, még a nem…

Röviden

Műsor
StúDió Veszprém
Megjelenés
2025. 12. 19.
Hossz
30 perc
Szereplők, említett nevek
Oláh Emil, Wéber László, Dióssy László
Témák
katonai misszió, tábori lelkész, háború, hitkérdések
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Szóval mi dolga a külszolgálatban a tábori lelkésznek?

Valahogy ez fölértékelődik a katonák számára, hogy legyen mellettük egy lelki társaki muníciót ad egy ilyen háborús állapotban helyzetben? >> Nagyon jól látod, kedves László, teljesen így van.

Tehát a kérdésben benne van a válasz. [zene] Igazából egy lelkész itt érzi magát lelkésznek, [zene] mert én 24 órán keresztül ezekkel az emberekkel vagyok [zene] hat hónapig.

És itt jöttek azok a kérdések, itt jöttek azok [zene] a döntések, amiket meglep én lelkészként meglepődve tapasztaltam, mikor mondják nekem, hogy hát nem vagyok megkeresztelve, de hát itt vagyunk kín távol a családtól, és úy átgondoltam az életemet, és esetleg szeretnék [zene] megkeresztelkedni. >> Bajtársaitok tapasztalatai ezt megerősítik-e? az irodalomból jön számomra ez az élmény, vagy ez a tudás, hogy azt azt írják sok helyütt, [zene] hogy háborúban nincs ateista.

Erről mit tudsz nekünk mesélni? [zene] >> Így van.

Van egy ilyen mondás, hogy zuhan repülőn és lövészárokban nincs ateista.

És tényleg így van, mert amikor Koszovóra készültünk, [zene] Debrecenben volt a felkészítés, és az egyik katona megkérdezi tőlem, hogy én nem értem, hogy miért van szükség önre atyám.

Én akkor őrnagy voltam, [zene] nem?

És mondom, de miért mondod ezt?

Hát mert amíg nekem fegyverem meg lőszerem van, addig nekem nem kell isten. [zene] Addig én nem félek, addig én meg tudom védeni magamnak.

Megkerülhetetlen [zene] emberek és történetek Diosi Lászlóval és Véber Lászlóval.

Mi tényleg a valóságról [zene] beszélgetünk. >> Ha most nincs időd végignézni vagy meghallgatni az epizódot, akkor iratkozz fel csatornánkra, és gyere vissza bármikor, amikor neked alkalmas. [zene] Így nem maradsz le.

Kedves nézőink és hallgatóink, a karácsonyi ünnepekhez közeledve egy kicsit szeretnénk ünnepélyesebbé, fennköltebbé tenni ezt a mai epizódunkat.

Másrészt adósok vagyunk egyházi témájú beszélgetésekkel sajnos, de szeretnénk ezt is pótolni.

Ezért is invitáltuk Olá Emil ezredesi rangban lévő protestáns tábori lelkész urat, akit szeretettel köszöntünk.

Örülünk, hogy itt vagy velünk. >> Köszönöm a lehetőséget.

Szervusztok. >> Nekem mindjárt föltűnik, hogy a parolidon ott nem a nem egy kereszt látható, hanem az egy kehely.

Jól gondolom, az egy református kehely, ugye? >> Igen.

Ö hát igazából így tudtuk magunkat megkülönböztetni a katolikusoktól, mert más országokban a protestáns tábori lelkészek is keresztet tesznek.

Nem mi csináltuk, hanem még az elődeink gondolták így, hogy így különböztetik meg. egyébként a sapkarózsán meg van ilyen baretsapkánk, azon például teljesen egyforma, csak itt a itt van a kehely egyébként.

És már volt, hogy külföldön megkérdezték tőlem, hogy esetleg gyógyszerész vagyok? [nevetés] >> Hát tulajdonképpen tulajdonképpen igen, a lélek gyógyszerésze, akár így is nevezhetnénk, [nevetés] úgyhogy nemó >> köszönöm, köszönöm.

Igen. >> Na na de hogy tovább akadékoskodjak, az evangélikus tábori lelkészeknél viszont kereszt van.

Ők ki ők kérték, hogy ők használhassák a keresztet.

Pedig ugye egy akolban vagyunk, hogy így fogalmazzak, hiszen azért a nevünk az, hogy protestáns tábori püspökség, protestáns tábori lelkés szolgálat, merthogy reformátusok és evangélikusok vagyunk.

Akár a katolikusoknál is, csak ők nem hangsúlyozzák ki, de van római és van görög katolikus is.

Azért akkor előre bocsájtanám azok számára, akik esetleg türelmetlenek, hogy a beszélgetésben biztos, hogy két dologra ki fogunk térni elkerülhetetlen.

Az egyik a mesterséges intelligencia, a másik pedig a háború.

Úgyhogy ezek a témák elő fognak kerülni.

Ezt ajánljuk. >> Unitáriusokat e tekintetben viszont ki képviseli, mert ugyebár ők nem maradhatnak pásztor nélkül.

Minden lelkész képviselhet minden embert.

De amikor a magyar kormány megkötte a szerződést az egyházakkal, akkor azt mondták, hogy igazából csak azon egyházak, akik legalább 100 év vagy azon túl igazából négy bevett felekezet.

A katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó felekezettel kötöttek meg állapodást. >> Ühüm.

Úgyhogy itt a hit gyülekezete is szeretne, a baptisták is, a sok mindenki más is, de akkor így döntöttek, és azóta is ez mérvadó, hogy lehet, hogy egyszer felülvizsgálják, és lehet, hogy egyszer majd majd lesz változás, de jelenleg így van. >> Neked nem idegen Veszprém, merthogy a Bakonyharci helikopter ezrednél is szolgáltál.

Bár nem tudom, hogy egy helyőrségi lelkésznél ezt így szolgálatot kell mondani, illetve a légierőpancsnokságon is voltál Veszprémben, habár most ugye Székesfehérváron élsz. >> Bocsánat, helyes bitek, nem élek, hanem csak így dolgozom.

Továbbra is Veszprémben élek, átjárok dolgozni, mert itt van egy középszintű parancsnokság, összhaterőnémi műveleti parancsnokság.

És én itt teljesítek, szolgálat, de lakni továbbra is Veszprém lak. >> Igen.

Hát és akkor mondd el légy szíves azt, hogy hogyan is kerültél a tábori lelkészethez, tehát mi vitt téged arra, hogy itt szolgáljál ebben a milliőben?

Hát sokat tudnék erről beszélni, de megpróbálom mederben tartani.

A lényeg az, hogy 1994-ben végeztem a teológián Budapesten, és Márkus Püspök úr, aki akkor a Dunántuli református egyházkerület püspöke volt, meghívott engem, mint fiatal embert, hogy jó len lenne, ha elkezdenénk, akkor még nem volt ilyen, hozzáteszem, ez volt az első próbálkozás, hogy legyek egyetemista lelkész. járjak egyetemekre és próbáljak meg ott szervezni valamit, hogy egy kis vallási töltődése legyen a fiataloknak.

És így Keszthely, Szombathely, Győr és veszprémi egyetemekre jártam.

Fele más sikerrel, például szombathelyen bekerült az indexbe, hogy egyetemi biblióra, és alá is írtam.

És én mint fiatal ember a teológiáról kikerülve nagyon-nagyon szomorú voltam, elkeseredett voltam, biztos bennem van a hiba.

Míg aztán felvilágosítottak, hogy hát ez azért van, mert csütörtöki napra esett a győri látogatásom, és hogy az egyetemisták általában úgy csinálják, hogy péntekre ne legyen már órájuk, ezért csütörtökönük hazamennek.

Lényeg az, hogy talán nem azért, mert érdektelenségbe fullad, de nem.

És akkor a püspök úr egy idő után úgy döntött egy év után, hogy hogy hát ez annyira nem megy, és neki meg szükség valami egy püspöki titkárra, és vállaljam el a püspöki titkári feladatot.

Na ez nyolc évig történt, tehát 2002.

Én 2000 környékén már szerettem volna egy kicsit kimen én mindig gyülekezeti lelkésznek készültem.

Ezt hozzáteszem, és szerettem volna kimenni.

Azt mondtam, hogy nem ezért végeztem a teológiát, hogy hogy aknak kukac legyek püspöki titkár.

És többen kerestek, pedig én mondom gyülekezetbe próbáltam menni.

Két lelkész kolléga, aki akkor már tábori lelkész volt, győzködött, hogy gyere be, mert meglátod, milyen jól ezt.

Nem akartam, megmondom őszintén, nem akartam egyenruhát.

Azt hittem, hogy tehát nekem is megvoltak az elképzeléseim, hogy milyen ez.

Aztán körülbelül egy évig húzódott ez a dolog.

Egy év után igent mondtam, de maga nem mondtam senkinek, de magamban azzal a megjegyzéssel, hogy pár évet itt eltöltök, aztán majd innen így tudom, hogy hova szeretnék menni.

Tehát ennek már 24. éve, úgyogy azóta itt vagyok.

Aztán mivel mondtam, hogy nem nagyon szeretnék, mikor hívtak, hogy gyere, mert szükség van, négy embertak felvenni abban az évben, bővíteni a szolgálatot.

Hát mondom, nem szeretnék elmenni meg nem akarok bántani senkit, de se délre, se keletre, se sehova.

Akkor mondták, hogy jó, akkor Szent Király szabadja.

Úgyhogy két évig ott voltam a bezárásig, tehát 2002-től 2004-ig.

Aztán a légierőparancsnokság, amíg át nem jött ide, szépen katonai szakszóval át nem diszlokált, tehát át nem költözött ide Székesfehérvárra, addig ott voltam.

És akkor zárójelbe hadd mondjak itt egy kis kis vicces történetet, hogy itt megkérdezték hát mindenkitől, amikor ide a parancsnokságra eljön az ember, hogy akkor ki mit csinált, meg hol volt eddig?

És akkor én teljesen ártatlanul meg így nem is gondoltam semmire, elkezdem sorolni, hogy hát Szent Király Szabadján voltam két évig bezárt, légerőparancsnokságon voltam két évig bezárt, és elkezdtek nevetni, hogy akkor a az ÖP is két évig fog tartani, mert ahova te mész, az két év múlva bezár. >> Hát viszont Koszovó, Bosznia és Irak az nem zárt be.

Márpedig te azon kevesek közé tartozol, aki megjárta ezeket a most majdnem azt mondtam, hogy frontokat, de hát talán majdnem, mert időközönként ott szinte háborús állapotok voltak. >> Szóval mi dolga a külszolgálatban a tábori lelkésznek?

Valahogy ez fölértékelődik a katonák számára, hogy legyen mellettük egy lelki társaki muníciót ad egy ilyen háborús állapotban helyzetben. >> Nagyon jól látod, kedves László, teljesen így van.

Tehát a kérdésben benne van a válasz.

Igazából egy lelkész itt érzi magát lelkésznek, mert én 24 órán keresztül ezekkel az emberekkel vagyok hat hónapig.

És itt jöttek azok a kérdések, itt jöttek azok a döntések, amiket meglep én lelkészként meglepődve tapasztaltam, mikor mondják nekem, hogy hát nem vagyok megkeresztelve, de hát itt vagyunk kint távol a családtól, és úy átgondoltam az életemet, és esetleg szeretnék megkeresztkedni.

És Koszovóban is volt ilyen, mindenhol, ahol szolgáltam, volt ilyen, hogy kint jutott eszükbe a fiataloknak, hogy szeretnének megkeresztelkedni.

Úgyhogy nagyon az öt missziómból, amit külföldön töltöttem, három olyan volt.

Most ez aktuális, mert karácsonyhoz közeledünk.

Három olyan volt, hogy a karácsonyt kint töltöttem.

És az első a koszovói volt a legmeghatározóbb.

Képzeljétek el, mikor arról beszélünk, ugye, hogy ökumené, sokan arra gondolnak, hogy van itt egy január, amikor az egyházakban a papok, a lelkészek megpróbálnak együtt egy hétig együtt lenni, együtt dolgozni.

Na most nálunk ez úgy volt Koszovóban, hogy volt 18 nemzetnek tábori lelkészet. 18n és minden hónapban volt összejövetel.

Angolul ment persze, hát a skandináv országoktól görögökig kelet-európaikig, mindenkinek volt lentésze.

És találkoztunk és én felvetettem a egyszer, hogy ott legalább az olaszokkal, mert ők voltak sokan, szlovének meg magyarok, hogy tartsunk közös karácsonyt.

És néztek rám furcsán, hogy hát ők ők katolikusok, te meg protestáns vagy, hogy hogy lehet ezt megoldani?

Meg nálatok nincs is éjféli se meg szóval jöttök jöttek a kifogások és én úgy gondoltam, hogy felajánlom, hogy csináljunk egy A4-est így lefektetve és három hasáb, és mindenki előre egy jó pár héttel írja meg a a gondolatait meg a menetet, és azt lefordítjuk angolra. angolról a másik nyelvre.

A lényeg az, hogy amikor a katonáak a kezébe adjuk, tudja követni.

Ha én magyarul mondok valamit, akár imádságot, akár Bibliát olvasok, akár magyarázom, ő tudja követni a saját nyelvényt.

Képzeljétek el, 300-at csináltunk, és nem volt elég.

Annyi katona volt az étterembe bezsúfolva jöttek.

Nem tudtuk, hogy mennyien fognak jönni, csak reméltük, hogy jönnek, hogy több mint 300 katona vett részt éjféli misén, és ebben mindenki ott volt a katolikus, az olasz katolikus, a szlovénk katolikus, a magyar katolikus, a magyar református evangélikus és a többi, és a többi. >> Na de bocsánat, egy éjféli misét az hogyan lehet akkor ilyen ennyiféle vallást gyakorolva le menedzselni?

A Bibliánk egy felolvastuk az igét a Lukács evangéliumából, ugye a Jézus születésének történetét, és mindenki hozzáfűzte a magáét.

Ezért mondtam, hogy mindenkit tudta követni.

Ha én magyarul beszéltem, ők tudták.

Mindenki értette, alakult egy kórus, egy ilyen kis 20 fős kórus, hogy az olaszok ebben nagyon otthon vannak. és a csendesélyt elénekeltük, ha három nyelvet magyarul is megtanultuk, olaszul is és szlovénul is.

Úgyhogy szenzációs volt nekem életem egyik legmeghatározóbb karácsonya volt. >> Ühüm.

Ez egy olyan misszió, ahol a béke fenntartása a cél.

Ebben szolgáltatok mindnyájan.

És azt olvassuk, hogy ahol viszont háború van, ott nincsenek ateisták.

Nem tudom, hogy a a bajtársaitok tapasztalatai ezt megerősítik-e.

Az irodalomból jön számomra ez az élmény, vagy ez a tudás, hogy azt azt írják sok helyütt, hogy háborúban nincs ateista.

Erről mit tudsz nekünk mesélni? >> Így van.

Van egy ilyen mondás, hogy zuhan repülőn és lövészárokban nincs ateista.

És tényleg így van, mert amikor Koszovóra készültünk, Debrecenben volt a felkészítés, és az egyik katona megkérdezi tőlem, hogy én nem értem, hogy miért van szükség önre atyám.

És mondom, de miért mondod ezt?

Hát mert amíg nekem fegyverem meg lőszerem van, addig nekem nem kell Isten.

Addig én nem félek, addig én meg tudom védeni magam.

És akkor nézt egy pillanatra, hogy megálltam, hogy ezt most komolyan mondja, és láttam, hogy igen.

És akkor mondom, hogy a lőszered elfogy, fegyveredet kicsavarják a kezedből, és akkor kihez fordulsz, vagy mit csinálsz?

Ja, hát erre még nem gondoltam.

És mikor kimegyünk, és és ez ez a srác például egy idő, persze sok idő eltelik, meg beszélgetünk, és úgy jön haza, hogy hát akkor mégiscsak lehet valami benne.

Vagy a másik, akit Irakból tudnék említeni, hogy hogy azt mondta nekem, hogy soha nem volt istentiszteleten életében.

És az egyikre eljött, és onnantól kezdve el nem maradt egyszer se.

És akkor kérdezem tőle, hogy már ne haragudj most azért, mert jó, mert tényleg sokat beszélgettem vele, és hát úgy gondoltam, hogy jóban vagyunk.

Tényleg azért jössz, mert nem akarsz megsérteni, vagy vagy mégis miért?

És mondja, nem olyanokat mondasz, hogy én egész héten, tehát vasárnap olyanokat mondasz, hogy én egész héten azon gondolkodom, és már várom a következő vasárnapot, hogy hogy akkor mit mondasz, amint gondolkodom.

Tehát ezekben az emberekben most képzeld el, vagy képzeljétek el, hogy olyan emberekkel találkozunk, jövünk kapcsolatba, akik soha nem lépték át a templom küszöbét.

És én ezt mondtam a püspökeimnek, a lelkész kollégáimnak, mikor megkérdezték, miért…

Említett entitások

Témák

  • katonai misszió
  • tábori lelkész
  • háború
  • hitkérdések

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)”

Miről szól ez az epizód: „Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)”?

Oláh Emil ezredes, protestáns tábori lelkész vendégségben a StúDió Veszprémben. Elmeséli katonai missziós tapasztalatait Koszovóban és Irakban, ahol a katonák lelki támaszaként szolgált. Beszél a háborús helyzetekről, ahol gyakran előkerülnek a hitkérdések, még a nem… Az epizód a StúDió Veszprém című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 19..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Oláh Emil, Wéber László, Dióssy László.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)”?

Fő témái: katonai misszió, tábori lelkész, háború, hitkérdések.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Zuhanó repülőben és lövészarokban nincs ateista (Oláh Emil)”?

Megjelenés: 2025. 12. 19.. Hossz: 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/studio-veszprem/zuhano-repuloben-es-loveszarokban-nincs-ateista-olah-emil-c93e07be

Több epizód a StúDió Veszprém-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból