Szélsőközép

Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával

· PT1H34M30S

Összefoglaló

Pintér Béla rendező, színész, drámaíró vendége a Szélsőközép podcastnak. A művészet (mint fölösleges szükségesség és szükséges fölöslegesség) szerepét vitatja meg, a színház és a politika kapcsolatát boncolgatja, valamint a kortárs színház aktuális kérdéseit. Szó esik a…

Röviden

Műsor
Szélsőközép
Megjelenés
2026. 05. 03.
Hossz
1 óra 35 perc
Szereplők, említett nevek
Puzsér Róbert
Témák
színház, politika, kortárs színház
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mondom én, huszonvalahány évekig is tudok játszani egy előadást, amennyiben nem veszi az erejéből, a a tartalmából és úgymond az aktualitásából. >> A művészet fölösleges szükségesség és szükséges fölöslegesség.

Nem tudjuk konvertálni anyagi javakra.

A művész a fölösleges ember, mégis nélkülözhetetlen, mert ha megpróbálják redukálni a valóságból, akkor egy elveszett világot kapunk.

Megrettenve [zene] hallom, hogy hát Londonban már nem csak a Broadwayn, hanem a színházban beviszik a popcornt és dumálnak előadás közben.

Ez rettenetes [zene] és sokan üdvözlik ezt a jelenséget, de ha ezz megtörtékre színpadon fogom fölakasztani magam, vagy hasba szúrni.

Nem kell már sinylődnöd, Szegeden, testvérem, örökkön örökkében a fegyházba kitárt a szívét Roma Jézus, Fekete Mária, Devla egyháza. >> Sok szeretettel köszöntünk mindenkit.

Az Aszper kávé vendége, Pintér Béla, a jeles rendező, színész, dramaturg és [taps] >> drámaíró, bocsánat, drámaíró, és egyben szerintem a legbevállalósabb és legavangardabb mai színházművészet talán legjelentősebb képviselője.

Úgyhogy bele is csapunk, nagyon sok mindenre sor kerülhet.

Ez ez tőletek is függ, hogy milyen lesz a kisugárzásotok.

Az első kérdésem az lett volna, hogy [torokköszörülés] elégeti-e magát a színház, ha kőkeményen beleáll a politikába, vagy épp ettől kap lángra?

De ez az amúgy is teoretikus és kicsit absztrakt kérdésem tovább üresedett, miönn megnéztem a Kisertfa Ungán című művedet, ami szerintem egy remek mű.

És hát Petőfi Sándor, mint az egykori császári TFA, majd a nemzeti vibránc elnöke, majd mellette a jobbján Kossut Lajos szintén merőben átkontextualizált formában, valamint a többi többi történelmi híresség hát, mit mondjak, erősen hozzájárul a rekeszizmok ütemes mozgásához.

És és tényleg fél egy percenként történik benne valami olyan kellemesen abszurd dolog, ami miatt azt mondjuk, hogy hát igen, ilyen ilyen a kortárs színház, és emiatt érdemes színházba járni. >> [torokköszörülés] >> Úgyhogy, úgyhogy igazából annyit kérdeznék ezzel kapcsolatban, hogy egy olyan műfajban, mint a politikai színház, vagy részben, mert azért ne szűkítsük le erre, majd erre később még visszatérünk, vagy részben, vagy sokszor jelentősen politikai felhangokkal bíró színház, ami ugye mindig az FMR aktualitásokhoz van kötve, hogyan lehet mégis maradandót alkotni?

Netán a válasz egy Orbán Viktor típusú vezető személyében rejlik.

Kedves Tamás, ha megengeded, előbb még néhány gondolatot mondanék azzal kapcsolatban, hogy általában mindenkinek nemet szoktam mondani, aki meg szokott hívni ö ö a beszélgetésre.

Te te teszem ezt azért, mert általában én én én nem, hogy általában én mindig nagyon elégedetlen vagyok a ilyen szituációkban. hát nyújtott teljesítményemmel, vagy legalábbis >> én nem én érdekes, én nem a sajátommal nem. >> Ja, jaem.

Tehát nem a nem a kérdezőjével, hanem az enyémmel, mint válasz válaszolójéval.

És akkor hát mit tudom én, egy jó pár évvel ezelőtt hát hoztam egy olyan döntést, hogy nem, vagy lehetőség szerint nagyon ritkán engedek ezeknek a kedves [torokköszörülés] vagy hát kevésbé kedves, de hát az eset kőbségében szimpatikus felkéréseknek.

Most azért mégis azért tettem kivételt, mert egy ezt a beszélgetést ezt körülbelül fél éve már, vagy legalábbis az ősz folyamán úgymond hát beszéltünk róla, és akkor igent mondtam >> [torokköszörülés] >> neked másfelől kérlek szépen, annak idején volt egy nagyon tetszett nekem az a felütéses hexamederben írt versed, ugyebár a szeptember végén Igen igen igen igen igen igen igen.

És én is írtam egy hasonlót a kabukiban, és akkor úgy éreztem, hogy tartozom neked, ha >> akkor tessék, légyszí mondd el. >> El fogom mondani, miután te gitározol, mert látom, vagy vagy nem tervezted. >> De szívesen elmondom, kezdhetjük ezzel. >> Akkor >> mondjam el? [torokköszörülés] Hát kérlek szépen, nagyon szívesen elmondom, hiszom egy kortyvzet, mert Tamás borozgatott fönt.

Tök tök >> borozgatánk Tamással ivott a az örök ifjú. >> Azért most ne tullozzuk el.

Az egy ennyi volt. [horkantás] Petőfi Sándor József Attillához. [torokköszörülés] Most feljöttem íme a síri világból, és látom a két szemet, hogy kidagad, [horkantás] mert hogy tud a hulla a föld alól írni daktílusokban is szép szavakat.

Hát úgy tudok angyalom, József Attilla, és most szerintem vegyél egy nagy levegőt [horkantás] hogy térdre borulni jött Petőfi Sándor, a Líra királya az Isten előtt.

Jó, nem Isten Attilla, de isteni költő.

És ezt úgy hidd el, ahogy én mondom neked.

És remélem örülsz, mert nekem dicsőség a tankönyvben egy lapon lenni veled. [horkantás] Nem szoktak Istennek nevezni embert, de ezt most egy Petőfi mondja neked.

Egy olyan, aki egykor maga is irkált állítólag isteni szép verseket. >> [horkantás] >> Olvastam költőtárs versed, az ódát, s hát zúg a fejem, s a szívem kiszakad. [nevetés] Elkezd a lélek a testemben remegni, majd 100 felé pattan, de egybe marad.

És jól látszik sajnos, hogy elmebeteg vagy, mert épésszel nem lehet írni ilyet, hogy alvatvér darabkák a szavak a szádban, s hogy verdes a szíved a fejed felett. [nevetés] De utánozhatatlan isteni műremek, amiet nem írtak még magyarul.

Szivárvány burokba fogta a lelkemet, ahonnan többé már nem szabadul.

Sy szabadszállásáról származol, ahogy én, nem lep meg engemet egyáltalán, hisz szabadszálláson született Jézus is.

Olvastam Novákné weboldalán, [nevetés] de elég a tréfából.

Várnak az tükfolyó túloldalán.

Azt mondom, hogy megyek már [horkantás] oldalba rugdoslak mindjárt komám.

Ki gyakran jár pokorra dudákat csinálni, jó eséllyel egyszer ott is ragad. [horkantás][sóhajtás] A zsidát lefoglaltam segesvár mellett neked a szárszó is sípár marad.

De tiszta a szíved és tiszta a véred is.

Nincs benne alkohol és kokain.

Nem pörssen hullafolt verseid testén, mint Kosztolányin és a részeg adint.

Maradj meg tisztának, csak erre koncentrálj.

Kerberoszt úgyse kerülheted el. [torokköszörülés] Dolgozz keményen az tükfolyón innen a túlpartról.

Petőfi Sándor figyel. [éljenzés][taps] [taps] Hát négyzetre emelődött az örömöm, hogy meghívtalak, mert hát én szeretnék elmenni a te színházadba játszani ezek után, mert annyira egyrugóra jár az agyunk, hogy azt nem hiszem el.

És annyira örülök, hogy jó hosszú volt a vers, mert engem mindig csesztetnek, hogy miért olyan hosszúak a verseim.

És így most ez ürügyet ad, hogy én is elmondjak egy hosszút.

De először elmondom azt a kis, mert az nagyon rövid, amit te amire utaltál, mert ez a csak a szeptember végének a első két verszakának az a literációja.

Még folynak a közpénz 100 milliárdok, még nézzük a jachtton a gázszerelőt.

Petőfi a filmből csak jönne elő.

Még leláton dől el a bánya meg a gyár, s a kínai rendőr nyomonba ered.

De szotyival nem csúszik a kaviár, s a vékony a jég, de hamar bereped.

Hát erről er ezt említettem, hogy tulajdonképpen >> mond mondok egy másikat, amiben a amiben szintén benne van a az már egy picit hosszabb lesz, szintén benne van a József Attila Petőfi kombináció. [torokköszörülés] Ráadásul Moldova Györggyel indul.

Nagyon lentről jövök. [horkantás] Utólag mondták is, volt hova szegénynek.

Előszaval lehettem volna szinte bármelyik moldova regénynek.

Jól fésült láfttörlő voltam, nem olyan szörnyű, képzelj egy belté.

Próbálom felidézni, hogy nem ez voltam, de valami mindig eltérít.

Aztán ebédlettem egy este polgári család gyomrában.

Savlekötőt vettek be rám, kacaráztak, persze kultúrált formában.

Ma már szinte magam vagyok az élet, mi több az étterme, hogy mihez kezdjek ezután.

Nehéz összefoglalni most két percbe.

Addig is felajánlom, ha már az étkezés ilyen szép és tápláló, lehetnék utána fogyókúrás, lap zsírégető, öv, lépésszámláló, vagy lennék légiesebb fogalom, edzésterv, rendszeres heti tett.

Hőkabinteszt, jacuzzi beach, wellness etiket.

Kisgazdámat [horkantás] feljebb juttatom, hogy [torokköszörülés] kisgazdámat feljebb juttatom, próbálok országos ügyeket forszírozni, hogy ne kelljen a fiának Bécsben a forszíz 10 évig porszívózni.

És nem felejtem, honnan jöttem, ha kell a kis királyi vízhangzóteremben, magamba szállva lehetek.

A három rétegű papír alázatosan jelentem, vagy hogy ünnepélyesebb legyek.

Az ifjú párnak konfettiből gigazápor futamidő alatt futamidő alatt piszkos anyagiak, hogy költeni is tudjanak igazából idős korukban kötött kardigán.

Ha közben elvesztenék a fonalat, a lelkükre kötöm, mert végül is ez bárkivel megesik az ég alatt. [horkantás] Jó öreg kerti szerszám leszek.

Tavasszal enyhitek majd a fagykáron.

Vegyszer, mely az angol gyepen írtja a gaszt.

Az lesz szám. [horkantás] És ha ezután még szükség van rám, hiszen tengernyi időm engedi, segítenék a társaságnak csak úgy illemtudóan tengeni, lengeni.

Háló, nagy gardrób, szobainas pulcsi.

Most, hogy így belegondolok, nem is olyan rossz dologasulni. >> [horkantás] >> És ha már foszlik a lét, magam segítek majd felfejteni az egész szálat, akkor hát feljebb lépnék, ne tárd legyek, hanem tenyészállat.

A mi nap még telefon voltam, a kijelzőmre írtam ló.

Az pedig, mint tudjuk, a lovas betör.

Sajnos fordítva ülnek rajtam, de jól hangzom fordítva, főleg latinra.

Lennék huszár, mondjuk a Petőfi filmben József Attila.

Végül beszippant a Darwini örvény.

Pályám csúcsán ember leszek, annak is a csúcsán kócs a családnak. [taps] Na, kattanjunk vissza a beszélgetés folyamába, mert ugye tehát tényleg olyan darabokat rendezel, amelyekről el elmondhat. >> Na de bocsánat, ott ott hogy úgy mondjam, veszítettük el a fonalat, hogy kérdeztél tőlem valamit. [horkantás] Nem tudom, hogy mennyire mennyire lesznek időtállóak egyébként azok a darabok, amelyeket úgymond a Nemzeti együttműködés 16 éve ihlet rendszerének 16 éve ihletett.

Hát reméljük, hogy itt van egy pont a 16 év [horkantás] végén, de nem volt más választásom, ha úgy tetszik. a kortársalkotóknak és hát a színházi alkotóknak, vagy ha úgy tetszik a darab íróknak, vagy legalábbis az én habitusom szerint, hát mindenképpen kötelessége, hagy úgy mondjam, a lelki ismeret diktálta ő ő kötelessége, hogy egyfelől önmagukról, másfelől az önmagamat elnézést, [torokköszörülés] inkább úgy fogalmam egyfelül önmagamról, másfal az engem körülvévő világról lehető leg ö őszintébb ben valljak, illetve hát írjam le a darabjaimban, [horkantás] és amennyiben ez a feladat, hát egyszerűen egyszerűen gyávaság lett volna nem reagálni, nem megírni azokat az engem bosszantó hát keserűen megnevettető vagy éppenséggel mélyen elkeserítő jelenségeket, amelyeket az utóbbi hát 16 évben, de nem csak, hát azt megelőző is, hát azért törekedtem valamiféle objektivitásra, hogy a dolog [torokköszörülés] mennyire időt álló.

Hát az az remélem nemsokára kiderül, [nevetés] illetve hogy amennyire amennyiben okafogyottá lesz a a NER fikázása, hogy akkor is működnek-e ezek az előadások, nem tudom.

És ez eszembe jutott akkor is, mi több sokan óvtak ettől, hogy hát miért kell a az aktuál politikával foglalkozni, de akkor is ezt feleltem, hogy igen, lehet, hogy igazad van, de egyszerűre nem nem tudok mást tenni, mert ezt parancsolja a lelki ismeretem.

Egyébként ezek az előadások nem kizárólag politikai vagy aktuál politikai tartalommal bírnak.

Abban bízom, hogy a a az utánunk következő generációk, amelyek méltónak vagy érdemesnek találják a az előadásaimat, vagy az előadásainkat a a további akban is játszani, talán ő behelyettesíthetik az aktuális politikai, hogy úgy mondjam, bornért vagy fájdalmas jelenségekkel azokat a jeleneteket, vagy azokat a szálakat, amelyek a darab, amelyek a darabjaban hát úgymond aktuálpolitikai ihletettségűek. >> [torokköszörülés] >> Hát egy kis apológia olyannyira, hogy egyrészt tényleg nem szűkíthető [torokköszörülés] le erre, amit csinálsz, mert olyan korrajz, olyan bevilágítás az emberi természetbe, amely miatt örökérvényű, és bár a konkrét [torokköszörülés] a konkrét aktuál aktualitások felcserélhetőek, de a de a de a jellemrajzok meg a meg a viszonyrendszerek meg a dinamika az az valószínűleg átível az egész történelmünkön.

És hát hogyha ehhez még hozzáveszük azt, hogy hogy tulajdonképpen minden alkotó hasonlóképpen [torokköszörülés] fogalmazta meg a saját korát, és őket is joggal érhette volna, lehet, hogy érte is az a vád, hogy túlságosan beleragadtak a jelenbe, de de ha abban sikerül valamit felmutatni, ami ami örökérvényű, akkor akkor azt mindenki magának fog De egyébként erre vissza akartam térni külön kérdéssel.

Most mindenesetre azt szeretném megkérdezni tőled, hogy hát igen, szóval te mindig kellő szentelenséggel gázolsz bele a panteonba, és rendezed át az álent relikviákat.

De vajon mit mondunk azoknak, akiknek nem ez a kulturális nyelve, és ezért ezt idegens szívű hazafiatlanságnak vélik? >> [horkantás] >> És éppen abban élik át a kiteljesedést, amit mi viszont teljesen a valóságról pátosznak és műanyaggicsnek látunk az ő alkotásaikban.

Szóval két a két [horkantás][torokköszörülés] hát nem is tudom kulturális nyelv között van-e átjárás és mit tudunk mondani odafelé?

De [torokköszörülés] nincs kész válaszom.

Aéle hangos gondolkodást fogok én itt most produkálni előttetek.

Hát kérlek szépen, nem vagyok benne biztos, hogy van két attitűdje.

Az a van két alk van két fajta alkotói attitűd.

Én nem vagyok benne biztos, hogy hogy valaha is érvényes volt, vagy használt az adott nemzetnek, vagy közösségnek az, ha valaki bigot módon volt konzervatív és a a a hazafiasságát, [torokköszörülés] a >> [horkantás] >> kizárólagosan muzeális attitűddel mutatta fel, vagy közelítette meg, vagy muzeis tisztelet, tekintélyi tisztelettel közelítette meg.

Tehát akárhogy is nézzük az igazán maradandót.

Most én [torokköszörülés] igen, most mond mondhatjuk a Petőfi Arany János párhuzamot, ha már hogy itt témánál maradjunk.

Tehát a Petőfi mindenképpen lázadó volt.

Hát a arany stiláris arany természetét tekintve, habitusát tekintve kevésbé, de stilárisan talán, ha van itt irodalomtörténész,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával”

Miről szól ez az epizód: „Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával”?

Pintér Béla rendező, színész, drámaíró vendége a Szélsőközép podcastnak. A művészet (mint fölösleges szükségesség és szükséges fölöslegesség) szerepét vitatja meg, a színház és a politika kapcsolatát boncolgatja, valamint a kortárs színház aktuális kérdéseit. Szó esik a… Az epizód a Szélsőközép című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 03..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Puzsér Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával”?

Fő témái: színház, politika, kortárs színház.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Színház & politika | ZaccPerKávé Pintér Bélával”?

Megjelenés: 2026. 05. 03.. Hossz: 1 óra 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/szelsokozep/szinhaz-politika-zaccperkave-pinter-belaval

Több epizód a Szélsőközép-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból