Telex After

A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel

· PT56M46S

Összefoglaló

A Telex hatodik születésnapja alkalmából rendezett beszélgetésben a művészeti és filmes szféra jövőjéről, valamint a közéleti változások hatásairól esik szó. A meghívott vendégek – Jakab Juli dramaturg, Georgita Máté Dezső színész-rendező és Kövesi Zsombor színész – megosztják…

Röviden

Műsor
Telex After
Megjelenés
2026. 09. 10.
Hossz
57 perc
Szereplők, említett nevek
Kövesi Zsombor, Georgita Máté Dezső, Jakab Juli, Sajó Dávid, Ember Márk
Témák
filmművészet, közélet, színház
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mielőtt megnézitek az adásunkat, hallgassatok meg egy rövid hirdetést a partnerünktől. >> Küld csomagot sorban állás és várakozás nélkül.

Regisztrálj, címezd meg csomagot és fxolj a hét bármely napján, [zene] amikor neked a legkényelmesebb.

Csomagküldés A-tól Z-ig. [zene] >> [zene] >> Sziasztok!

Én Szenteka Tica vagyok, a Telexafternek [zene] az egyik újságírója és a Telex 6 születésnapján három művésszel és alkotóval fogok beszélgetni arról, hogy ők mit várnak el a jövőben filmes és színházi területen.

És nyilván ez azért is aktuális, mert elég nagy közéleti váltások történtek az elmúlt időszakban, de szerencsére mindhárom vendégem megszólalt már a szakmájukat tekintve a mentális egészségre gyakorolt hatásul, úgyhogy majd ezt is jól ki fogjuk vesézni.

De mindenesetre itt van velem Jakab Juli dramaturg, színésznő, akit ismerhettek Nemeslees László vagy Svettya Mihály filmjéből is, aki emellett még a film alapnál dolgozott forgatókönyv fejlesztőként, úgyhogy a még az Andy Vajna van, úgyhogy reméljük majd a filmipari vonatkozásokra is fog mesélni.

Szia Juli, nagyon köszi, hogy itt vagy. >> Szia, sziasztok és köszönöm a meghívást.

És itt van velem Georgita Máté Dezső, akit láthattatok a király című sorozatban Sambo Krisztiánként, de olyan izgalmas rendezéseit is elcsíphettétek, mint amikor influenzerekkel dolgozott egy színdarabban, illetve nem olyan rég láthattátok is Jurányi egy nagyon csodálatos rendezését.

A legjobban a nőktől féltemet, amit amúgy Lizával néztem meg.

És itt van velünk Kövesi Zsombor színész is, aki most az Örkéek a társulati tagja.

Előtte a Vígszínházban volt, és olyan filmekben láthattátok, mint a magyar mennyegzdő, vagy pedig az Együtt kezdtük.

Szia Zsombor! >> Sziasztok! >> Hát akkor szerintem kezdjük az elején, mert elég nagy témát akarunk szerintem így harapni úgymond.

Most így a nyár a kormányváltás jegyében telt úgymond, vagy hát a kormányváltás után mindenképpen.

Hatott a munkátokra vagy a pihenésetekre akár a kormányváltás?

Juli, kezdjük veled. >> Végül is hatott a pihenésemre.

Ö, és akkor milyen szakmába vágó és valóságos választ tudok adni erre, mert a mert a filmszakma nagyon erősen megmozdult.

Ö és ebben ebben font számomra fontos szerepe van annak, hogy a forgatókönyvíróknak és filmdramaturgoknak lett végre egy szervezete, ami talán most egyesületé is válik, és még rengeteg másik társzakmának is lett szervezete, lett egy nagy ambíció arra, hogy létrejöhessen normális érdekvédelem, képviselet, esetleg beleszólás abba, hogy mi fog történni ezek után a filmfinanszírozással.

És ez egy ez egy ez egy szuper jó dolog, ami azonban szerintem nagyon sok kollégámnak és nekem is nagy hatással volt a nyarára, mert mert sok önkéntes munkát, időt vett el, de egészen hihetetlen, hogy ez történik.

Szóval ez legyen a leg legnagyobb baj a nyárra. >> Igen, javíts ki, hogyha nem így van.

De én úgy láttam, hogy nagyon égető kérdése volt ez így a a Filmipari közegnek, hiszen amint megtörtént a az április 12-e, és kiderült az, hogy hogy kormányváltás történt, már akkor azt azt hiszem másnap kiírt a Facebookra a Patagi Ágnesnek a férje a Kovács Gábor, hogy akkor most a Kácsova meg a Lajos Tamás távozzon.

Tehát én úgy láttam, hogy hogy ez abszolút egy ilyen prioritás volt így a a filmparnak, hogy szomjaznak arra, hogy hogy legyen némi kilátásuk a jövőre nézve.

És szerintem a második kihívás, amibe pedig beleütköztek sokan, beleütköztünk sokan, az az, hogy ennek ellenére ne egy ne egy ellencsapás történjen meg.

És szerintem az is kiderült, hogy nagyon elszoktunk attól, hogy hogy lényegében attól, hogy demokratikusan történjenek a dolgok, és hogy az hogy néz ki, amikor van létre tud jönni önálló képviselet, meg létre tud jönni olyan hang, ami be van csatornázva a megfelelő helyekre, és ez olyan olyan távol került, és olyannyira generációk szocializálódtak abban, hogy erre semmilyen lehetőség nincsen, hogy hogy ez ez sok ilyen vicces helyzetet is termelt, vagy Vicces, nem tudom, nekem vicces, amiben tényleg azzal kellett szembesülni, hogy nem, nem, most nem az történik, hogy akkor kizárjuk az X-et meg az Y-t meg a Z-t, hanem most annak kell jönni, hogy együtt csináljunk akkor valamit. >> Ezekre máris visszatérünk, de Dezső most rád vagyok kíváncsi, hogy a te nyaradra hogyan hatott a az április 12-i után történteknek az eseménye, illetve a munkádra volt-e bármilyen hatással a a kormányváltás? személyesen tudom elmondani, hogy nekem egy ilyen fellélegzés volt, de nem feltétlenül abból a szempontból, amire így elsőre gondolna az ember, hanem inkább abból a szempontból, hogy én előtte nagyon sok politikai tartalmat fogyasztottam, és nagyon ez volt az agyamban folyamatosan, hogy ezzel foglalkozom, és egy picit 12e után még még egy kicsit fogyasztottam ezeket a tartalmakat, és nyárra teljesen le tudtam tenni, és e most éppen abban vagyok, hogy egyáltalán nem foglalkozom ezzel.

És egy picit én valójában színházi részről is van mozgolódás, de én ebből nagyon szívesen kimaradok, mert én valószínűleg én semmi mást nem szeretnék, mintogy politikamentesen lehessen alkotni.

Én nekem ez a vágyam, és hogyha ez megtörténik, akkor nagyon boldog leszek.

És nekem a nyaram az egy nagyon jó politikamentes nyár volt, ahol a barátaimmal és a családommal töltöttem az időmet.

Igen. >> Ó, gratulálok ehhez. >> Kösz. >> Zsombor, mesélj kérlek arról, hogy te most a 25-ös26-os évadban csatlakoztál a az örkényhez.

A YouTube nézőknek mondom, hogy Polgár Csaba itt van a nézőtéren.

Ezér nem nem vagyok zavarban ettől. jól érzem magam.

Most a tavalyi év azért elég durva volt, mert még hoztam a Víkből is, vagy még volt egy átmenő darabom, és át is kellett vennem darabokat, és így nagyon sok volt egyszerre.

Meg hát változni az mindig nehéz váltani, de szerintem fontos az, hogy az embernél alólnél, hogy kihúzzák a szőnyeget és új helyzetekbe kerüljön, mert különben unalmas lesz, unalmas marad.

Ehhez én is tudok kapcsolódni egyébként, amit a Dezső mondott, hogy igazából az idegrendszerem az nekem is egy kicsit nyugodtabb, mióta ez megtörtént.

Előtte sajnos én is kénytelen kelletlen beleestem abba, hogy foglalkoztam ezzel és foglalkozni kellett ezzel.

És most nagyon örülök, hogy nem kell ezzel foglalkozni, és nincsen a sztratoszférában egy ilyen energia hogy nem jó valami.

Lehet most már szintén nem jó, de nem kell azt hallgatnom állandóan, hogy nem jó, vagy így [nevetés] igen.

Úgyhogy ez szerintem fontos, legalábbis én biztos, hogy nyugodtabb vagyok.

Csak, hogy egy pici színházzunk is az elején, Dezsőtól hoznék be egy gondolatot, mert a rádiófénak mondtad azt, hogy társadalmi felelősségvállalásunk az, hogy mindenki legyen a színház.

És szerinted az ez a mondás, hogy a színház mindenkié, ez abszolút eltűnt, mert hogy szerinted ez a felső százalék-nak lett egy hóbortja, és hogy hogy nagyon drága mulatság lesz, nagyon bólogatnak a srácok, úgyhogy először hozzátok fordulok.

Dezső, kifejtenéd ezt, hogy hogy te ezt miben látod, és hogy miért társadalmi felelősségünk, hogy ez így alakult?

Hát egész egyszerűen annyira elszártak a színházárak, és nem is feltétlenül csak az árakról van szó, hanem hogy szerintem nagyon a társadalom nagyon sok rétegében egész egyszerűen el se jut az, hogy ez egy dolog.

Vagy csak ilyen nagyon ö nekünk van egy előadásunk, amit még a feleségemmel dalmával hoztunk létre.

Ez egy mesedarab, amit viszünk mindenféle helyekre, művházakba, meg ilyen különböző helyszínekre, és nagyon sokat jártunk falvakba, ahova még soha nem jutott el színház.

És hátborzongató az, hogy emberek úgy nőnek föl, hogy ez a dolog nincsen nekik egyáltalán.

És ebben az interjúban ezt mondtam, hogy ez szerintem mi, mint társadalom ebből a szempontból elég csúnya lemaradásban vagyunk, hogy a színház egyszerűen rengeteg mindenki számára nem elérhető, és hogy ez valahol nagyon szomorú.

De azt is gondolom, hogy az, hogy elérhető legyen a színház, ez nem tudom, hogy hogy lenne az én feladatom.

Szóval ezt csak így az égbe kiálltom, hogy hahó, akinek ezzel foglalkoznia kell, az tessék ezzel foglalkozni. >> És egyébként milyen volt a közönség reakciója, akik előtte nem érintkeztek a színházzal? >> Csodálatos.

Fantasztikus abból a szempontból, hogy azt megszoktuk, hogy öt-h éves kislányok a hisztis király kisasszonyra tényleg azt gondolják, hogy ő egy palotából érkezett hozzájuk.

De amikor 13-14 éves leányanyák is azt gondolják, hogy a dalma egy király kisasszony, azért az azért az egy valami.

Tehát az az egy az egy elég egyszerre van benne valami nagyon szép és valami roppant szomorú.

Ja. >> Zsombores, te is így látod, hogy a a felső százaléknak a a hóbortja lett a a színház?

Persze. [nevetés] Hát hogy így nekem ugye alapvetően, hogyha az ember csinál valamit, akkor így szerintem érdemes megkérdezni, hogy miért meg kinek, mert magadért csinálhatod, de hogy így az nekem nem fog ölni, mert én nagyon gyorsan megunok dolgokat.

Szóval magamért nem csinálom már egy jó ideje.

És akkor, hogy kinek csinálod?

Hát valójában nem az embereknek, hanem az embereknek egy nagyon kis részének alkotsz.

Szóval ugye én nem nem feltétlenül azért lettem színész hogy azoknak, akik amúgy is kulturálódva vannak, még kicsit kielégítsem a az igényeiket, hanem jobban örülnék valami olyan színházi jövőnek, ahol ez egy egyszerűen elérhető, és hát és olyan, mint mondjuk a kenyér. >> Ühüm.

Szóval egy egy dolog, ami így van, de nyilván ez ez nem most fog megtörténni, mert egyáltalán nem tartunk ott.

Ez egy szép álom. >> Juli, te ugye Hajdúzabolcsnak a a darabjaiban is játszottál a Bobiban meg az 1% Indiánban, és erről úgy nyilatkoztál, hogy ez gyakorlatilag egy ilyen 0 Ftos színház.

Tehát itt minden színész és a a rendező is időt és energiát nem spórolva hozta létre ezt a a darabot, ami nyilván nagyon szép, meg van egy ilyen romantikája, meg egy bája, de milyen volt ezt belül megélni, hogy amúgy ezt így lehetne másképp is, tehát hogy mondjuk így pénzből te te neked milyen volt mint mint ez a próbafolyamat édesanyaként meg úgy, hogy hogy van mellette állás megcsinálni?

Igen. >> Én én azt szívesen válaszolok most erre a kérdésre, de igazából amit legjobban várok, az az, hogy már ne kelljen erről erről beszélni.

Nem tudom, hogy mennyi idő lesz, amíg ebben valami változás beáll, de hát ilyen nagyon aránytalan számok vannak egymással szembéve.

A akár a kultúrafinanszírozáson belül sok milliók meg milliárdokkal vannak szemben azok a kicsi, független társulatok, akik ehhez képest valóban gombokból elboldogulnának.

Én azt gondolom, hogy egy Hajdú Szabolcs kaliberű alkotónak írónak filmrendezőnek színházi embernek, színésznek nem ott kellene tartania, hogy egy külvárosi műfázban próbálunk, és nem a külvárosi műfázzal van probléma, de azért ott próbálunk, és azért utazunk minden nap másfél órát oda-vissza, mert sehol máshol nem tudunk ingyen termet szerezni. előadásokat nem tudunk azért elvállalni, mert az a hóbortja lett a Szabolcsnak, hogy szerepeljen a a az az előadásban két külföldi színész, akiket ide kell utaztatni, és így szóval, hogy ezt most nem akarom már így sorolni, nagyon szép hobbi, e, szép eredménnyel nagyon büszke vagyok, mert a Bobi című előadásra amit tavaly megcsináltunk, de szóval megcsináltuk ezt az előadást. leforgattunk pont például a Polgár Csabával filmet szintén gombokból a sünvadászatot igen és oly sok másik ilyen film készült el és ezeket ezeket tényleg nagy dolog megcsinálni de hát egy érdekes kérdés bocs most veszek egy kanyart az hogy alkotóként lehet-e még utána egyáltalán arról beszélni hogy most ez jó-e vagy rossz mert olyan mennyiségű energia van beletéve abb elkészüljön egyáltalán hogy azt érzem hogy már már a megítélése sem onnan indul hogy tehát egy ilyen egy ilyen ilyen szomorú kategóriába kerül, ahol ilyen aranyosan így megsimogatjuk egymás fejét, hogy haj független film meg a izé fetrengő színház, ez ez ez senkinek nem jó.

És remélem, hogy ez most már egy egy múltiidő, és nem annak fogunk örülni, hogy huhó, valami jót csináltunk ilyen szerencsétlen és méltatlan körülmények között is, hanem ugyanakkora erővel, mint régebben lehet majd egymást kritizálni meg. öymásnak nekimenni. >> Ígérem, hogy nem akarok sokáig a a múltban révedezni, de de azért Juli, te az Afternek is meséltél arról, hogy hogy szerinted mennyire káros volt a KL Csobának ez a mecénási rendszere, meg ez a az uránbátyám rendszer igazából?

Te mit meg te aziszem 2023-ban álltál föl, amikor az inkubátort elkösztelták, és nem működ nem működött már olyan formában, amiben addig flottul tudott egyébként működni, hogy szerinted így röviden összefoglalva, és tudom, hogy nem lehet röviden összefoglalni egy ilyen horderű témát, de hogy mi volt az elmúlt 16 évnek mondjuk így a legnagyobb ilyen filmrendszeri vétke, vagy átka, vagy vagy csalód csalódás a számodra?

Nehezen tudok az elmúlt 16 évről beszélni, mert 16 évvel ezelőtt még a Filművészeti Egyetemre jártam, és haloványfogalmam nem volt őszintén szólva arról, hogy mi van.

Én nagyon keveset érzékeltem a Magyar Mozgó Képközalapítvány működéséből, nem voltam aktív alkotó és inkább fröccsöztem szerintem a az ezen való mélázás helyett.

Sajnos most jobban örülnék, ha lenne erre valami saját referenciám.

Én én a én ezt a filmintézetre váltást, a Kál Csaba által fémjelzett korszakot tartom egy csalódásnak, egy egy nem is nem csalódásnak, egy egy hát egy szerintem egy egy olyan méltatlan bűnnek igazából a fiatal elsősorban a fiatal, de a nem annyira fiatal generációval szemben is, amire semmi szükség nem volt.

Szóval azt hiszem, hogy amikor valakinek rendelkezésére áll pénzparipa, fegyver, akkor akár lehetne is ennyira nagy vonalú, hogy úgy teremt magának örökséget, hogy a arra tényleg büszkének lehessen lenni.

És sok esetben azt hiszem, hogy olyan döntések születtek, amik amik már olyan szinten valami belső a az adott embereknek, tehát konkrétan a döntéshozóknak, mondjuk a KH Csabának a belső…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel”

Miről szól ez az epizód: „A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel”?

A Telex hatodik születésnapja alkalmából rendezett beszélgetésben a művészeti és filmes szféra jövőjéről, valamint a közéleti változások hatásairól esik szó. A meghívott vendégek – Jakab Juli dramaturg, Georgita Máté Dezső színész-rendező és Kövesi Zsombor színész – megosztják… Az epizód a Telex After című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 09. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Kövesi Zsombor, Georgita Máté Dezső, Jakab Juli, Sajó Dávid, Ember Márk.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel”?

Fő témái: filmművészet, közélet, színház.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A kurzusfilmeknél azért több embert érdekel, ha Ember Márk csókolózik valakivel”?

Megjelenés: 2026. 09. 10.. Hossz: 57 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/telex-after/a-kurzusfilmeknel-azert-tobb-embert-erdekel-ha-ember-mark-csokolozik-valakivel-52e49911

Több epizód a Telex After-ből