Tippmix

Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]

· PT1H8M25S

Összefoglaló

Gera Zoltán, a 97-szeres válogatott labdarúgó, a Tippmix podcast 13. adásának visszatérő vendége. Az adásban Gera Zoltán elmeséli, hogy háromszor választották az év magyar labdarúgójának, és hogy pályafutása során jelentős időt sérülésekkel töltött. Szóba kerül továbbá angliai…

Röviden

Műsor
Tippmix
Megjelenés
2025. 10. 13.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Gera Zoltán, Kerkez Milos, Gulácsi Péter, Szabics Imre, Dzsudzsák Balázs, Haraszti Ádám
Témák
labdarúgás, válogatott
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Hello 00:27 Gera Zoli karrierje 05:53 A felzárkózó települések tornája 12:25 A ti milánói stadionötleteitek! 14:27 Kinek
  2. — Magyarország - Örményország 36:35 Van-e gond Kerkez Milossal? 40:55 Tudjuk-e már irányítani a meccseket? 43:45 Válogatot

Ebben az epizódban

[Zene] Ez a Tipmix teljes terjedelem 13. adása egyáltalán nem bal szerencsés.

Teljes terjedelemből pedig már az 537. egy korábbi vendégünk, Gera Zoltán tért hozzánk vissza. 97-szeres válogatott.

Azt tudod-e, hogy hányszor voltál az év labdarúgója Magyarországon? >> Ö most megfogsz hirtelen.

Nem merek semmit mondani, nehogy rosszul válaszoljak. >> Nekem kevésnek tűnik.

Én néztem és háromszor csak. >> Háromszor.

Hát nagy volt a konkurencia. >> Csak hát csak nyilván ahhoz képest, hogy egy időszakban szerintem nyugodtan elmondhatjuk, és most tudom, hogy szerény vagy és nem fogod ezt mondani, de hogy messze téged tartottak a legjobb magyar labdarúgónak.

Azért sok olyan időszak volt, még kimaradt egy fél év, kimaradt egy év.

Igaz, hogy nem azért a fiatal koromba, de azért, hogyha összeszámolom az éveket, szerintem egy három évet legalább voltam sérült.

Nem egyben, amikor fél év, az fél év azért egy hosszú idő, az egy fél szezon, vagy akár majdnem egy egész szezon, de tehát ez is olyan játékosok voltak abb az én időmben, akik játszottak, úgyhogy ez is megtiszteltetés, hogy háromszor lehettem az év játékosa.

Még itt pont néztük Domával, mielőtt jöttél, hogy kik voltak azok, akik a te időszakodban.

De hát itt voltak azért nagy nevek.

Gulácsi Péter, Dsudsák Balázs, Gulác Igen, Gulát mondtam, királyab Szabicimre.

Az az volt a meglepő, hogy hogy ez ezek egészen korán voltak, hogy a te pályafutásod, tehát 2002-ben volt, azt hiszem, az első és akkor utána 2005-6-ig bezárólag jött a második meg a harmadik.

Tehát, hogy ott >> Igen. >> Az elején.

Hát érdekes, ugye 2004-ben kerültem ki Angliába, akkor voltam kint.

Hát sok jó játékosaink voltak külföldön is.

Németországban többen játszottak.

Akkor sokan játszottunk külföldön Angliába is.

Pont ezen gondolkoztam, hogy szerintem még azóta is te vagy az egyetlen, nem, aki magyar csapatból közvetlenül Premier League csapatba igazolt, mert az biztos, hogy te voltál az első.

Hát ugye beset >> leigazolta az Everton. >> Hát azért nagy ugrás volt az az oly az olyan ugrás volt, hogy még én se ittem el, hogy mondom Angliába hívnak engem.

Mondom ez emlékszem rá egy egy menedzser angol menedzserrel néztünk egy mérkőzést.

Vesztem valakivel játszott, nem tudom, nem emlékszem.

Azt mondja, itt kéne játszanod.

Mondom, ezt mondod te akkor akkor te elég jónak tartasz.

De nyilván megijedtem, amikor tud amikor úgy realizálódott, hogy akkor menni kéne ki Angliába körülnézni, de mégis azért ilyen bajnokságra vágytam, de de az angol volt nekem az, hogy az hogy szerintem az egy külön világ.

A többi az még talán spanyol. spanyola a játékstílusom miatt az inkább, de amikor az angol lehetőség szóba került, fizikálisan, ezt bírni fogom, és hát annyira megijedtem Angliába, hogy gyorsan összeszedtem magam. >> Akkor még más volt azért a rangsor, tehát hogy nem volt ennyire egyértelműen >> nem akkor spanyol liga azért az angol hát a a fizikális része az mindig az angol kiemelkedett.

Most a játék színvonal, minőség, akkor spanyol csapatok valószínű jobbak voltak.

De viszont a tempó, az iram, az a Premier Ligában az mindig legendás volt.

És ugye ebből a szempontból engem mindig féltettek, hogy fizikálisan bírom-e akár még az NB1-et is, hogy akkor NB1 ugye a Csanibá volt az edzőm, mikor megérkeztem a Fradihoz, fogta a fejét í azt mondja, ennek egy fél évet kéne a második csapatba játszani, csak edzön, de ne játszon az első csapatba.

Aztán >> berakott az első meccsen berakott, ugrottam egy szaltót, rúgtam egy gólt és akkor fogta a fejét.

Na hát ezt már nem tudom kihagyni többet.

Az szurkolók megőrülnek ért. >> Hát igen, mert ugye sokat beszéltünk itt volt alkalmunk portré interjúban is beszélni arról, hogy nem feltétlenül segítette-e például néhány fiatalkori éved azt, hogy ezen a szinten hely tudjál állni?

Hát nem, most elég sokat több helyre hívtak beszélgetésre meg ilyen, tehát ilyen élménybeszámoló félére és de nem szoktam úgy annyit agyalni a a múltaman meg, hogy fiatal léveimen, de ugye ahhoz, hogy kérdeznek, beszélek róla, vagy beszéltem róla, akkor úgy még inkább tudatosul bennem, hogy azért ez egy óriási dolog volt, hogy egy ilyen háttérrel ö olyan fizikumbal, mint az il ami Az enyém volt.

Tehát nem hogy tehát még az NB1 is.

Hát emlékszem rá apámmal beszélgettünk, hogy kérdeztem tőle, na mit gondolsz, hogy vagy vagy mit gondoltál, amikor elkezdtem újra focizni, hogy milyen szintre fogom vinni?

Azt mondta, hát talán NB3-ig elviszed, annak örültem volna már.

És mondta, de hát el se tudta volna képzelni.

Hát ő volt a legközelebb hozzám.

Ő látta azt, hogy milyen életet éltem, azt, hogy milyen fizikumba milyen fizikumú játékos vagy gyerek voltam, milyen hátrányba kerültem, úgyhogy én én örülök neki, és tényleg ez egy nagy dolog volt. >> Ez ledolgozható.

És egyébként azért is mondtam ezt, meg azért is hoztam fel ezt, mert beszéltünk arról, hogy olyan nagyon sok minden nem történt a világ futballjában ezen a héten.

Viszont én hoztam egy rendkívül számomra legalábbis felemelő pillanatot a hét pillanatának.

Tegnap dolgoztam egy jótékmysági rendezvényen a Máltai szeretetszolgálatnak, és a Pancho Arénában rendezték a felzárkózó települések országos bajnokságát, amelyen egyébként nagyon-nagyon sok, több mint 1100 csapat mozdul meg ilyenkor évente, és közülük 57 szerencsés eljut idáig, és hát az egészen fiataloktól, tehát a 10 éves gyerekektől a 18 éves gyerekekig mindenkivel lehetett találkozni, és hogy ezt ők mekkora élményként télik meg azt, hogy egy ilyen stadionban léphetnek pályára, azt, hogy mekkora élmény közösségi siker minden egyéb szempontjából, mennyire fontos nekik az, hogy a selejtezők után bekerüljenek a Páncsó arénába.

Ott válogatott játékosok üzentek nekik, hogyha jól tudom, akkor te is majdnem ott voltál. >> Igen, én pont nem tudtam menni.

Mentem volna, meghívtak, sajnos nem tudtam részt venni.

Hát >> tehát van egy kis ugye tapasztalatom ezzel kapcsolatban, hogy igaz, hogy a mienk már azér egy picivel nagyobb volumenú futballtorna volt, de ugye a Baranya megyei megyei válogatottal részt vettünk mi is ilyen ilyen nagy tornán, ami Budapesten volt a a fő a a döntő.

És ugye ami megyei csapatokból lehetett csak szelektálni játékosokat, nem MB1-es csapatokból, vagy ilyen profi csapatokból.

És akkor az első évemben 16 évesen, 17 évesen bekerültem a a Baranyavágatottba, azt megnyertük, Zala, Tolna, Somogy megye volt, és akkor megnyertük, bejutottunk a döntőbe.

A lényeg az, hogy amikor dön a Budapesten volt a döntő, kerepesi úton volt valami focipálya, nem tudom, hogy mi, de már önmagában az is akkora élmény volt nekünk, hogy Budapesten lehetünk a központba, és tudtuk, hogy jönnek megfigyelem a Népstadion a kerepesülnek.

Így nagyon közel volt és akkor ott a a jött gondoltuk, hogy biztos jönnek megfigyelők az MTK meg a Fradi meg nem tudom ki.

És elképzeltem, hogy fú, most valaki engem ki fog szúrni. és akkor elvisz a Fradiba, elvisz MTK-ba, vagy valamilyen MB1-es csapatba.

Szóval így éltem ezt meg, hogy ez egy akkora dolog, hogy itt vagyok és remélem, hogy valaki majd fölfigyel rám.

Nem figyeltek föl rám. >> De jól játszottál? >> Hát megválasztottak a torna játékosának, de de nem sikerült. >> Hát akkor igazából a megfigyelők voltak vakok, nem?

Hát azt nem mondom, lehet, hogy ránéztek a fizikumra és azt mondták, hogy na jól van, még erősödjél fiam, mert ez még ez még nem a te szinted.

Úgyhogy de önmagában tehát ez meg sokkal nagyobb dolog az, hogy a puskás arénába ott lehettek, ott futballozhat.

El tudom képzelni, hogy mit mi milyen élmény?

Úgyhogy hozzászok ugye ezekhez a dolgokhoz, hogy egyáltalán itt van a Puskás aréna és akkor naponta mondjuk elmész mellette a hetes busszal.

De hogy én ezt úgy tudom elképzelni, mint amikor én külföldön vagyok, és mondjuk először meglátom akárhol Londonban a Vemlt.

És tudod, így meg hirtelen megáll a megáll benne az üt, hogy itt még nem jártam.

És fociban átélni, játszani egy ilyen helyen ezt az élményt, hogy hogy ott tényleg gyerekkorukban lehet, hogy nekik csak egyszer adódik meg az, hogy ott játszhassanak, megmutathassák magukat. >> Ennek két egyébként nagyon-nagyon furcsa dolga.

Ezt itt mondtam nektek az elején.

Hát az egyik az nyilván szívszorító meg egy olyan dolog, ami persze ebből adódik, hogy honnan is és milyen körülmények közül érkeztek ezek a srácok.

Ugye több utánpótlást tornán voltam itt a gyerekeim, meg másokból is.

És hát azért az nagyon furcsa, hogy nem szurkolnak szülők a a pálya mellett, tehát hogy a gyerekek egymást biztatják.

A másik, hát az pedig ugye a jelen korban tűnik csak furcsának, hogy én nem tudom mikor láttam úgy utoljára ezt a korosztályt, hogy nem nézegetik a telefonjukat, hanem egymást figyelik, szurkolnak egymásnak és beszélgetnek egymással, amikor éppen nem játszanak, mert hát nyilván itt a lehetőségek hiánya miatt ez nincs meg.

De hát ilyet te se sokszor látsz már, Zoli, nem?

Aztán néha gondolkozunk azon, hogy most akkor ki a szerencsés, ki a szerencsétlenebb ember, hogy ilyen élményeket meg tudnak élni, és közben nem a telefont nyomogatják.

Úgyhogy persze nyilván az egyik részét be azért hát tényleg hátrányos helyzetben vannak, de mellette viszont az élményeket egész komoly szinten tudják megélni.

És teh hát ezt elviszik magukkal.

Soha életükben nem fogják elfelejteni.

Innentől kezdve bárhova megy, ezt fogja mesélni, hogy ott voltam, ahol a a szoboszlai játszik meg a meg a Gulács Véd.

Szóval a abb a hatalmas nagy gyönyörű stadionba, mert az ember elmegy minden nap, vagy nem minden nap, de a és nézi a Puskás arénát.

Te jó, milyen jó stadionuk van, milyen gyönyörű.

És >> de beszédes, hogy te is azt föl tudod idézni, hogy mi történt az azzal a Baranya válogatottal.

De lehet, hogyha megkérdezném, hogy egy Westbrom, nem tudom, Liverpoolon vagy Arsenalon mi történt akkor az csak a Westbrom Liverpool >> az adott helyzetben az egyik hétvégi meccs volt.

És >> de de nem a deát belegondolok, hogy játszottam Westbrommal az Oltrefordon vagy ilyesmi és eszembe jut is, hogy abba a korszakba én a Kerepesi úton azon a pályán játszottam, Baranya válogatottat képviseltem.

Az érzés hasonló az, hogy akkor mit tapasztaltam, mit éltem meg, az hogy fú, egyszer el tudnék jutni a valamelyik MB1-es csapathoz, az milyen fantasztikus lenne.

És amikor ott voltam, mondjuk a játszottunk valamelyik Premier Leigás stadionba, kimentem és néztem körül, persze az ember gondolkozik, te jó ég, hogy jutottam ide.

Persze az ember hozzá tud szokni úgy a jóhoz, de azért elég sűrűn ugye azért az ember úgy csak néz, kamillázik, hogy te jó ég, és itt játszunk megint.

Kezdek hozzászokni, hogy hogy minden évben kétszer játszok a Manchester ellen, vagy még egyszer-kétszer el is verjük őket.

Úgyhogy és akkor akkor döbbenek rá sokszor, amikor jönnek ki barátok, jönnek ki a mérkőzésre, meccs után beszélgetünk és akkor mondják, te gondoltad volna ismernek régóta, amikor 17-18 éves gyerek voltam, hát most itt játszol Premier Leigában, hát ez akkora dolog, és akkor esik le sokszor, hogy oké, várjál, ez nem természetes, nem normális. >> Igen, itt ugye próbáltunk utánanézni, hogy ha már a stadionoknál tartunk, akkor innen nagyon könnyű átkötni.

Az előző műsorunkban azt kérdeztük, hogy milyen nevet adnátok a hamarosan elkészülő, vagy legalábbis hamarosan elkezdődik az építkezésre a Saniro mellett, amit ugye jelen pillanatban Giuseppe Merzza stadionnak hívnak.

Mert én nem találtam erre nyomokat. >> Nem, nem játszottam ott. >> Az kimarad.

De voltál egyébként a Sanirobóban? >> Voltam, nem is olyan rég, egy Inter Verona meccsen. >> És neked hogy tetszett? >> Hát >> gondolom nem a harmadik emeleti WC-be mentél.

Nem, hát ilyen pucos helyen ültünk, ilen nagyon ott a kispad mögött közvetlenül >> és ugye a covid után ez volt az első alkalom, amikor teljesen megnyitották a stadion >> és teljes teltház volt, óriási hangulat volt, hát óri nagy élmény volt Inter, ahogy játszott, nyertek is, úgyhogy nagyszerű hangulat volt. >> Igen, de jöttek egyébként nagyon jó stadionötletek.

A legtöbb lájkot azok kapták, amik inkább viccesek voltak.

Stádió Csáhanolu például ugye aki mind a két csapatban játszott, őt Decontal nevezetű felhasználónk írta, de Stádi Sulei Muntári kapta a második legtöbbet, ami szintén ezt Lovo 527 és van Studio Filkor is, aki szintén mind a két csapatban játszott. >> Utáni az a porsmóba is játszott.

Hát akkor még akár ott is el lehetne nevezni.

Ezt csak Tomi javasolta nekünk, de a legtöbbet a komoly tippek közül a Stadio Della Madonnina kapta, ami ugye a derbi neve Olaszországban, és a Dóm tetején látható Madonna szoborról kapta a nevét ez a derbi.

Hogy mi lenne, hogyha a stadiont is így neveznék.

Úgyhogy majd elküldjük a kluboknak, és akkor lehet, hogy ezek közül választanak.

JGT 1992 nevű felhasználónk írta ezt és a Sanirot is sokan javasolták egyébként 79-ig Sansirónak hívták ezt a stadiont akkor nevezték el Giuseppe Mázáról és akkor ezzel át is térhetünk a mai témánkra mert beszéltünk arról Angliában van ennek azt hiszem talán a legnagyobb meg legélénkebb kultúrája szobrokat állítanak a stadion mellé és ugye van ugyan a magyar sportmúzeumban egy arcmetszet Puskás Ferencről de De ha már róla nevezték el a stadiont, mi lenne, hogyha róla, vagy esetleg a korábbi korok nagyjairól állna ott néhány szobor a stadion mellett, a Puskás Ferenc stadion mellett?

Te kit javasolnál, Zoli? >> Hát olyan nagy a stadion, szerintem az aranycsapat tagjait kéne körbe szobrozni.

De most >> jó, tehát de én azt gondolom, hogy egyébként tök jó lenne az, hogyha hogyha a különböző koroknak a nagyságai is megjelennének, mert mindig visszatérünk ehhez az aranycsapathoz, ami persze teljesen jó, >> de azér a múzeumban van, hogy ahogy csinálnak múzeumot, azért ott ott ott szemmel látható, hogy a régi legendák korszakokba nagyon sok kép ki…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]”

Miről szól ez az epizód: „Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]”?

Gera Zoltán, a 97-szeres válogatott labdarúgó, a Tippmix podcast 13. adásának visszatérő vendége. Az adásban Gera Zoltán elmeséli, hogy háromszor választották az év magyar labdarúgójának, és hogy pályafutása során jelentős időt sérülésekkel töltött. Szóba kerül továbbá angliai… Az epizód a Tippmix című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gera Zoltán, Kerkez Milos, Gulácsi Péter, Szabics Imre, Dzsudzsák Balázs, Haraszti Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]”?

Fő témái: labdarúgás, válogatott.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Gera Zoltán: Nyerni csak egységben lehet | Magyarország-Örményország [Tippmix Teljes Terjedelem 013]”?

Megjelenés: 2025. 10. 13.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tippmix/gera-zoltan-nyerni-csak-egysegben-lehet-magyarorszag-ormenyorszag-tippmix-teljes-062e0ed9

Több epizód a Tippmix-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból