TT Extra

Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]

· PT39M4S

Összefoglaló

A spanyol labdarúgó-válogatott sikereiről, Lamine Yamal és Nico Williams szerepéről, valamint a spanyol futballképzésről beszélgetnek. A műsor kitér a történelmi háttérre és az aranygeneráció örökségére is.

Röviden

Műsor
TT Extra
Megjelenés
2025. 10. 10.
Hossz
39 perc
Szereplők, említett nevek
Nico Williams, Baumstark Tibor, Bognár Domokos, Lamine Yamal, Haraszti Ádám
Témák
spanyol futballképzés, aranygeneráció öröksége, spanyol labdarúgó-válogatott
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Fejezetek

  1. — Kvíz (3:50) Történelmi kitekintő Cruyffig bezárólag (6:55) Identitásválság a futballban Franco után? (9:30) A 2010-es év
  2. — A szélsővédők szerepe (22:00) A spanyol képzés Váci Boti tolmácsolásában (26:30) Yamal profilozás (33:30) Nico Williams

Ebben az epizódban

Ez már a hetedik adás, és bár eddig túlnyomórészt a magyar válogatotról beszéltünk, voltak már egyéb kitekintéseink, és most nekem nem egyéb.

Lehet, hogy a spanyol focit kevésbé követőknek egyéb lesz ez az adás, mert a spanyol labdarúgásban a szélsők megjelenését tárgyaljuk ki itt a mai adásban, továbbra is Brotheric Tomyval és Borbay Imivel, úgyhogy a felállás az változatlan.

És hát az izgalmak azok nem maradnak el, de mielőtt még itt a lényegre térnénk, iratkozzatok föl, ezt el kell mondani.

Szóljatok hozzá bátran, mert igyekszünk ott is válaszolni YouTube alatt is.

Tomi is figyeli a kérdéseket, Imi is figyeli.

És ami eddig kevesebb volt, de a múltkor már hallhattátok, készültünk quíz kérdéssel, és ha már Tomié volt alapból a témaötlet, ez nekem nyilván nagyon tetszett, akkor tiéd a lehetőség, hogy itt megszívass minket valami jó kis quízzel. >> Szuper.

Akkor mondanám is a quízk kérdést.

Nyilván nem véletlen, hogy pont a domával felvett adásban kerülnek ezek napirendre.

A következő kérdés lenne a 10 legdrágább spanyol átigazolási összeg, amit fizettek klubok akár Spanyolországból külföldre, vagy külföldi csapatból külföldi csapatba igazoláskor?

Ki és hány olyan játékos van, aki szélső pozícióban játszik?

Tehát az a kérdésünk, hogy mekkora piaca van gyakorlatilag a spanyol szélsőknek az európai átigazolási herceurcában. 10 legdrágább spanyol átigazolás.

Teljesen mindegy, hogy honnan, hova, ki az, aki közülük szélső.

És mielőtt itt még megpróbálnánk tippelgetni, előtte hadd mondjam el, hogy úgy csináljuk, hogy az adásban nem mondjuk el a választ.

YouTube-on ott lesz a kommentmezőben az általunk megfogalmazott, pontosan megfogalmazott kérdés, mert hogy nem könnyű ezt így röviden, tömören megfogalmazni.

És ott várjuk a YouTube kommentmezőben a megoldásokat.

Tehát aki podcasten és csak podcast felületen hallgat minket, az tippelje meg magában.

Ha éppen idei engedi, akkor látogasson el YouTube-ra is, mert ott osztjuk meg majd az adás kitétele után ilyen három nappal mondjuk a a megoldásokat. >> És még a srácok se tudják egyébként a helyes választ. >> Igen, de gondolkodási időnk már volt egyébként.

Én pont ezt gondolkoztam rajta, hogy mi lehet erre vajon a helyes választ.

Hogy az egyik az az, hogy azért teszed föl ezt a kérdést, mert zeró, tehát hogy ilyen szinten mutatja azt, hogy a spanyol szélső képzés pláne ugye top szinten, hogy hány spanyol szélső van, aki a legmagasabb szinten játszott, mert ugye ez most ugye nyilván itt átfogóan sok évnek a az átigazolását kell figyelembe venni, és vagy nulla, vagy az a másik irányist akár lehet, bár én arra kevésbé látok esélyt, hogy egész sok spanyol szélsó van az Alenistán, de így, hogy most elkezdtem pörgetni, nem igazán jutottak eszembe.

Szóval én lehet, hogy inkább a a nulla felé mennék.

Igen, anélkül, hogy itt nagyon leragadnánk ennél ugye bemondtam elsőre, hogy Kepa borzasztóan drága spanyol játékos volt.

És itt a spanyol átigazolásoknál, hogyha végig kell gondolni, David Via a neve még biztosan felmerül.

Szerintem érte a Barcelona jó sok pénzt kifizetett, hogy ő szélsőnek vagy csatárnak vesszük, az már egy nagyon jó kérdés.

De inkáb infáció inflációhoz benne van egyébként, hogy ki van igazi.

Gymár még mindig rajta van a zen a listán. >> Mennyi volt az ő díja? >> Azt tudjuk én 30 millió >> közel 50 millió euró volt, amikor a lációba igazolt a Valenciától. >> Brutális, hogy érte egy. >> Akkor viszont valószínűleg bebuktam a nullával, de sebaj. >> Én egyet egyet mondok, vagy kettőt. >> Én tartom magamat a nullához. >> Nyilván rá rá fogjuk vezetni a hallgatókat is az adásban a helyes válaszra, vagy próbálunk rá azért célozgatni. azért érdemes megismerni talán a spanyol futballnak a történelmét, meg a spanyol futballnak az eredetét, mondjuk a gúynévként illetiki előtti időszakban, hogy egyáltalán milyen volt a spanyol futball mondjuk a kezdetkezdetén a 30-as évektől mondjuk, amikor elkezdett kialakulni a szép lassan a professzionális labdarúgásra a következő 50 évben így Spanyolországban.

És az ugye nem az a labdatartós überdomináns labdás játék volt, amit most ismernek a fiatalabb szurkolók, vagy illetve azok, akik az utóbbi 20-25 évben követték a topfutballt, hanem egy jóval másabb, jóval agresszívabb, harcosabb, szenvedélyesebb futball volt. >> Tehát végül is Angliából jött Spanyolországba is a foci, úgyhogy >> abszolút, abszolút.

És ugye maga a spanyol néplélekhez is nagyon illik ez a fajta stílus.

Ugye maga a válogatottnak is a bec neeve a Lefúria Roha, ami ugye a vörös dű, hogyha így tükörfordításban fordítjuk ezt a három szót le.

Ugye ennek a jellemzője is ez az intenzitás, nagyon érzelmes futball, defenzív futball, nagyon fizikális futball, illetve ugye nagyon nagyon agresszív, főleg ugye kontrákra építő gyors futball. viszont ugye ebben az időszakban azért nem igazoltak 50 millióért játékosokat, és hogyha spanyol játékosok külföldre kerültek, akkor azért nem ekkora összegek pörögtek.

Viszont a képzés az mindenképpen efelé tendelt, és Johan Colffnak a bekerülése a spanyol futballba volt egy ilyen nagyobb fordulópontak. ugrottunk egyet az időben. >> Igen.

Ugye ebből a defenzív, fizikális futballból, ami ugye a 60-as évek közepéig, végéig tehetünk, ugye a Barcelonájának ez a ez a labda domináns stílusa, ugye Johan CFtól eredeztetjük el eredetileg, illetve az a talán a legfontosabb mérföldköve a a Barca futballjának a kialakulása.

Nyilván már előtte is voltak próbálkozások, illetve ugye abba az irányba indult el a Barcelona képzése is.

Viszont nyilván nem véletlenül hívták Joan Colffot ugye a Barcelonához, aki ugye kifejezetten kérte a Lemeniának a megalapítását, és fokozatosan alakult át a spanyol futball egy ilyen nagyon labdatartós futball felé.

Viszont ugye azért megnézzük a másodh harmad osztálynak a a futballját, akkor ott nem biztos, hogy csak ilyen csapatokkal találkozunk.

Eb ebbe a domatelen jobb. >> A harmad osztály kevésbé, a másodosztály szintén kevésbé, de összességében amit mondasz a labdatartós foci, mivel Spanyolországon belül is annyi térség, annyi régió, annyi eltérő kultúra találkozik, ezért tulajdonképpen ezt a labdatartást, ezt nyugodtan köthetjük Katalóniához, és hogyha Katalónia, akkor pedig egy klub, az FC Barcelona.

Zsirona korábban nem létezett.

Az Eszpanyol ott volt mint rivális, de az Espanyol valamelyest pont azt erősítette, hogy a katalán rész is Spanyolország egészének a része.

Így hullhatott volna szét a spanyol foci is, hogyha itt a népek szépen külön válnak.

Megint csak történelmi kitekintő, de azáltal, hogy diktatúra volt Spanyolországban, azáltal Franco haláláig, a 70-es évek közepéig úgy egységben volt egységben volt kényszerítve az ország, és nem volt egyáltalán az megengedve, hogy katalánul beszéljenek Katalóniában, baszkul beszéljenek a baszkoknál, sőt még a nem spanyolos csapatneveket is egy kicsit eltorzították, és aztán a 70-es évek közepétől került identitásválságba Spanyolország jó része, hogy akkor most nincsen megmondva, hogy mit csináljunk, nincsen megmondva, hogy milyen irányvonalakat kövessünk, mibe tudnánk kapaszkodni.

És azt hiszem, hogy ez a spanyol fociban is tetten érhető valahol.

És ebben CRF megjelenése a Barcelonán elképesztően nagyot dobott, de a spanyol foci egészére ezt levetíteni borzasztó nehéz, mert a Real Madridnál mindig is az individum, mindig az egyéni tehetség volt az, ami kiemelt bizonyos játékosokat és korszakokat.

És hogyha a mondjuk a franco utáni időszakra gondolunk, akkor a Real Madridnál a legsikeresebb időszak itt a 21. századot nem számítva az a Kintadel Buitre féle, ahol öt tehetséges támadójátékos alkotott egy olyan csatársort, ami mögött középpályavédelem nem is azt mondhatjuk, hogy nem létezett, de hogy de hogy ez teljesen feledésben merült, és azért nem volt igazán sikeres az a az a Real Madrid, mert az öt kiváló támadójátékos mögött nem volt olyan váza a csapatnak. >> Közben itt gondolkoztam a srácok gondolatain, hogy hogy milyen irányba lehetne ezt elvinni, ezt a beszélgetést.

Én azt gondolom, hogy most igyekszünk egy ilyen kis történelmi áttekintőt is adni a tematikához.

Rögtön eszembe jutott Michael Coxnak a stílusok csatája című könyve, amit egyébként tudok ajánlani, aki ebben a témába, még mében el szeretne merülni, hiszen ott nagyon szépen felvázolja ezeket a történelmi távlatokat, történelmi korszakokat, hogy például Kroyféle holland totális futball vagy holland futball elemek hogyan jelentek meg a spanyol futballban, de hogy ezek az egymásra hatások.

És én erre szerettem volna igazából felhívni a figyelmet.

Szerintem ez nagyon érdekes, hogy a különböző futballkultúrák hogyan fejtették ki a hatásukat a a egymásra igazából, és hogyan születtek meg a hát nagyon szélsőséges stílusok, nagyon jól definiálható stílusok, vagy hogyan jöttek létre egyfajta kombinációk, vagy vagy ezeknek a különböző egyelegei, szóval milyen hatások érték akár a Barcelonát, akár a Real Madridot, ez szerintem önmagában is egy nagyon érdekes téma, úgyhogy szerintem ezt mindenképpen erről is most kell beszélni.

Igen, lehet, hogy lehet, hogy már kicsit túlzásba is vittük, mert ugye szűkösek szűkösek az időkorlátok.

Érkezünk meg a 2010 környéki Luis Aragones utáni, vagy az ő általa lefektetett alapokra épülő, de már vicente de Boskéval leginkább sikeres spanyol válogatotthoz.

Ott ott mi volt a sikerkulcsa?

Mi az, ami annak az aranyerációnak a legnagyobb fegyvere és a jellemzője volt?

Ugye gyakorlatilag mindenki a sikerkorszakkal azonosítja a spanyol futballt, és ez szerintem egy teljesen normális felvetés, illetve sokszor jellemző nagyobb futballkultúrákra, hogy próbálnak viszonyulni ahhoz a sikeres időszakhoz, vagy ahhoz a stílushoz, ami eredményre vezetett, és nem próbálnak meg gyökeresen változtatni ezen a futballon, és valójában nem is nagyon változott az utóbbi 20 évben a spanyol futball.

Ugye annak a korszaknak talán a leginkább jellemzője az a labdatartás.

Tehát hogy mindenkinek ezek a szavak, ez a szó, ami elsősorban eszébe jut egy espanyol válogatotról.

Példának aért nyolc gólt szerezve nyert világbajnokságot 2010-ben a spanyol válogatott, ami ugye azért nem egy kimagasló szám, csak hogy kontextusba rakjuk.

Négy évvel később Németország csak az elődöntőben vágott hetet Brazíliának.

Az egy nyilván egy nagyon extrém példa, de azért ez így jelzi azt, hogy mennyire volt attraktív mondjuk az a spanyol válogatott. >> Kinek mi. >> Igen.

Én viszont egyébként az Aragon félek 2008-as csapat, az még szerintem egy kifejezetten üdítő futballt játszott.

Nagyon jó volt nézni azt a akkor még fiatal Fernando Torres, David Vátt, Inien Stéot, akik itt csávit, aki Veróban gyakorlatilag a köztudatba, illetve az európai futballba.

Nyilván akkor már Gardiola is megjelenik a Barcelona környékén. dominálják az európai futballt, és egy nagyon attraktív futballt tudnak játszani.

Csak amíg Gardiolának ott volt Messi, addig a spanyol válogatottnak nem voltak ilyen kifejezett szélsői, illetve nem használták olyan mértékben, mint amennyire mondjuk szükség lett volna ahhoz, hogy mennyire futball alakuljon ki a spanyol válogatott.

A 2012-es Európa bajnokságon ugye ez a kezdő csapatban ugye egyszerre kapott helyet gyakorlatilag Busqueet, Csabi Alonzo, Cavi, Idiasta, Fabregans és David Silva.

Tehát hat olyan középpályás, akinek az eredeti posztja az a nyolcas hatos, tehát mindenképp a belső területek, és ez a hat játékos alkotta a támadó sort.

Fregesnak gyakorlatilag annyi volt a feladata, hogy visszalépegessen, lepasszolja a labdákat, folyamatos emberfölülényeket alakítsanak ki.

Tehát gyakorlatilag úgy nézett ki a spanyol futball, mintogyha egy edzés lett volna, ahol folyamatosan labdatartással törekednek, és ugye a válogatottak, az ellenfelek válogatottjai nem is nagyon tudtak mit kezdeni ezzel a stílussal.

Nyilván ő döntő egy kicsit máshogy alakult az olaszok ellen.

Az egy attraktívabb meccs volt, de alapvetően ugye nagyon unalmaska futball volt, és és nem képeztek szélsőket abban az időben a spanyol válogatott.

Akik a korszaknak a legjobb játékosai voltak, azok David V, aki akiről lehet vitatkozni, hogy ő most csatár volt, vagy szélső.

Özente Hoakim, illetve ugye a még mindig a Lációban futballozó Pedro, még 38 éves, talán 39 éves, de még mindig a top futballban rúgja a labdát. >> Csak 38. >> 38 éves.

Szuper. >> Na mer öreg szegény. >> Igen, igen.

Ők is a főskijeik talán az volt, hogy hogyan támadják a területeket.

Csodálatosan futottak be a szabad területekre.

Nyilván amikor Messi adogatja ezeket a labdákat a Pedrónak vagy a David Vannak, azért az egy helyzeti előny.

És hogyha még ott van egy Chevi meg egy Inest, és akkor az meg még jobb így a középpályáról megtámogatva, de nem voltak ilyen klasszikus egy az egyező szélső a spanyol futballban egészen a 2020-as évek elejéig, amikor feltűnt gyakorlatilag Nico Williams, és egy-két év múlva pedig a 15 éves Lemel, akinek már gyakorlatilag 18 éves kórea ellen egy komoly módja van a topfutballan.

Akkor itt húzzuk meg ezt az idővonalat ilyen határozottan, és vagy erősítsetek rám, vagy cáfoljatok meg ebben.

A0-es évek elején nem volt azzal probléma, hogy helyzetbe kerüljön a spanyol válogatott.

Ezek a zsenik, akiket említettél még mondjuk Kaszorlával kiegészítve, de helyenként beszáll ugye nulla válogatottságot száml például.

Tehát ő ebbe a csapatba esélye nem volt, hogy be beférjen. >> Igen.

És hát említettél ugye Valenciás nevet, tehát még a Valenciában is voltak kiválóságok, akik simán szerezhettek volna több válogatottságot.

A lényeg a stílusban van, hogy amit mondtál, a vertikalitás azált azzal együtt sem hiányzott ebből a csapatból, hogy nem volt kifejezett csatára sokszor, mert úgy érezték egymás mozgását ezek a játékosok, és olyankor olyan területekbe tudtak beindulni, amivel a spanyol válogatott, ha akart, akkor szinte csettintésre helyzetbe került.

Aztán viszont, hogy Cavi Iniesta kikoptak,…

Említett entitások

Témák

  • spanyol futballképzés
  • aranygeneráció öröksége
  • spanyol labdarúgó-válogatott

Személyek

Szervezetek, cégek

  • spanyol labdarúgó-válogatott

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]”

Miről szól ez az epizód: „Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]”?

A spanyol labdarúgó-válogatott sikereiről, Lamine Yamal és Nico Williams szerepéről, valamint a spanyol futballképzésről beszélgetnek. A műsor kitér a történelmi háttérre és az aranygeneráció örökségére is. Az epizód a TT Extra című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 10. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Nico Williams, Baumstark Tibor, Bognár Domokos, Lamine Yamal, Haraszti Ádám.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]”?

Fő témái: spanyol futballképzés, aranygeneráció öröksége, spanyol labdarúgó-válogatott.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Tíz éve is befért volna a spanyol válogatottba Yamal? | A labda [SZÖGLETES]”?

Megjelenés: 2025. 10. 10.. Hossz: 39 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/tt-extra/tiz-eve-is-befert-volna-a-spanyol-valogatottba-yamal-a-labda-szogletes

Több epizód a TT Extra-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból