Zarándok.ma

Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz

· PT47M47S

Összefoglaló

A Zarándok Plusz podcast e heti adásában a társadalomnak az egyházról alkotott képét vizsgálják meg egy Facebook-kommentek elemzésén keresztül. Két vendégük, Gruer Rita kommunikációkutató és Füzér Katalin szociológus, a Pécsi Tudományegyetem oktatói, arról beszélgetnek, hogyan…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 05. 29.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Gruer Rita, Füzér Katalin, Pécsi Rita
Témák
egyházkép, társadalom, facebook-kommentek, kommunikáció, szociológia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Valaki arra vállalkozott, hogy 800 oldalnyi Facebook kommentet dolgozzon föl Mesterséges intelligencia segítségével.

Ez 7500 kommentelő 12000 kommentje.

És abból a szempontból nézték, hogy mit mutat akkor ez az egyházunkról.

Mi ez a nagyon széles, nagyon alkalmi, nagyon kiérezett helyzetben levő ö kommentáborúnak így a tapasztalata?

Isten üdvözött mindenkit a zarándok.ma YouTube csatornáján, az Arándok Plusz műsorában.

Mindenkit kérünk, várunk arra, hogy jelentkezzen, iratkozzon fel erre a csatornára és húzza meg a csengőt, az mindig segíteni tud.

Mai alkalommal vendégeink a Pécsi Tudományemnek két oktatója.

Gruer Rita a kommunikáció és médiatudmányi tanszéknak a vezetője.

Füzér Katalin pedig a bölcsészkarnak a szociológiai tanszékének a vezetője.

Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást.

Köszönjük a meghívást. >> Arra vállalkoztunk, hogy próbálunk ebbe a sorozatba néha aktuális témákról beszélni, ami valahogy érdekes lehet így egyházunk önételmezése, a konkrét mai valóságban milyen feladatok születnek. és egy egészen konkrét témát hoztam, ahol azt gondolom, hogy összekapcsolódik így a két tudományágnak a megközelítése.

A választás utáni héten, ahogy elindult a minisztereknek a bejelentése, egy nagyon érdekes pár nap volt, amikor a Pécsen ismert Rubovski Rita neve előjött, mint lehetséges oktatási miniszter, és egy nagyon erős kommentháború indult el.

Egy olyan érdekes, rövid összesítés került a kezembe, ami nagyon sok mindenek az újragondolására segített.

Valaki arra vállalkozott, hogy 800 oldalnyi Facebook kommentet dolgozzon föl mesterséges intelligencia segítségével.

Ez 7500 kommentelő, 12000 kommentje.

És abból a szempontból nézték, hogy mit mutat akkor ez az egyházunkról?

Mi ez a nagyon széles, nagyon alkalmi, nagyon kiérezett helyzetben levő ö kommentháborúnak így a tapasztalata?

Én először azt szeretném kérni itt a média oldaláról, el vagyunk károsztva a kommentekkel.

Egyáltalán érdemes erre figyelni, nem érdemes?

Hogyan kell ezeket értelmezni? >> Ühüm.

Hát amikor a kortársnyilvánosságot vesszük szemügyre, vagy vagy próbáljuk követni azokat a folyamatokat, amik a nyilvánosságban zajlanak, akkor olyan elég kézen fekvőnek tűnik, hogy a közösségi médiára tekintsünk először.

De az az ezért elég biztos, hogy itt nagyon komoly korlátok között, vagy nagyon komoly korlátokat figyelembe véve érdemes csak értelmezni azt, amit ott látunk.

Tehát ha ezt mint médiajelenséget tesszük most ide az asztalra, akkor azért nagyon sok olyan megjegyzést lehet főzni egy ilyen megfigyelt kommentháborúhoz, ami ami korlátozza mindannak a feltételezett érvényességét, ami ott elhangzik.

Tehát azt tudjuk először is, hogy a közösségi oldalakon megszólaló felhasználók azért nem tekinthetőek el egy reprezentatív leképeződésének, mondjuk egy szélesebb, tágabb nyilvánosságnak, hiszen minden közösségi oldalnak megvan a maga demográfiai és egyéb jellemzőkkel leírható közönsége.

Tehát itt már van előve egy szűkebb közönség.

Másrészt azok a felhasználók, akik ezeken az oldalakon jelen vannak, azoknak egy jelentős része nem nyilvánul meg aktívan.

Ott vannak, figyelnek, olvasnak, de inkább csak ilyen csendes megfigyelőként.

Ugye kik azok, akik megszólalnak?

Nyilván akinek van mondanivalója, akinek van bátorsága, akit valami mozgat, akár ez egy jó pozitív szándék, akár egy frusztráció.

Tehát az azok a kommentek, amik ott megjelennek, azok a nyilvánosságnak egy nagyon speciális, vagy a vagy a a köz a közösségnek egy nagyon speciális szegmensét jelentik.

Másrészt azt is tudjuk, hogy a közösségi oldalaknak, a Facebooknak a maga sajátosságaival, más oldalaknak a maguk sajátosságaival megvan egy sajátos stílusa.

Tehát amit ott látunk, az egy nagyon polarizált, szélsőségek felé terelődő diskurzus gyakran.

A harmadrészt, persze ez egy ez valószínűleg egy tágabb mintavétel, bár lábjegyzetként megjegyzem, hogy itt egy csomó módszertani kérdés felmerül, de ezeket most ne nyissuk ki.

De hogy hogy azok, akik azok a a megszólalók, akiket ott ott látunk, azoknak nem tudjuk a nem tudjuk, hogy kik ők, tehát nem tudjuk, hogy honnan jönnek ezek a vélemények.

Léteznek olyan értelmező kutatási módszerek, amelyek esetében talán annyira nem is fontos az, hogy ki beszél, hanem kiindulhatunk magunkból, magukból az érvekből, az állításokból.

Tehát mindenképpen fel lehet térképezni egy ilyen nézetrendszert, vagy egy ilyen érvrendszert, de hogy ezt hogyan kötjük össze a társadalmi valóságunkal, az az nem egy problémamentes összekapcsolás, azt gondolom.

Tehát ott nagyon óvatosan érdemes értelmezni ezeket a másrészt, vagy vagy végül pedig azért az az meg mégis csak fontos, hogy ez az, ami látható a közönség számára.

Szóval ez egy nagyon összetett probléma. mind a megszólalók, mind a azokat megszólalásokat követők vonatkozásában. >> Akkor aláhúzom, hogy ami így a kezemben van ilyen anyag, ez nem egy szaktudományos mély módszertani jellemzés.

Ez alapvetően próbálja így egy nagyon gyors, nagyon egyszerű formában értelmezni, mert egy nagyon nagy mennyiségű információ volt.

Egy dologgal szeretnék visszakérdezni. azt mondod, és az az érezzük, hogy itten a a harsány hangok jelennek meg, a szélsőségek.

Ezekből lehet valamennyire visszakövetkeztetni egy általános tónusra.

Mit lehet csinálni önmagában ezekkel a szélsőségekkel?

Tehát azért azt gondolom, hogy egy bizonyos, mondjuk így, hogy mennyiségen felül azért a szélsőség is megjelenít létező véleményeket, és nem feltétlenül abban az értelemben tekinthető, vagy tekintem én ezeket szélsőségesnek, mint hogy mint vélemények szélsőséges, mondjuk ilyen értékrendi vagy ideológiai háttér tekintetében, hanem hanem mondjuk egy ilyen intenzitás vagy egy vagy egy tartalmi skála szempontjából egy egy kimagasló csúcspontot jelentenek.

Tehát ha így tekintjük, akkor azért ezeknek van relevanciája, azt gondolom.

Tehát ezeket érdemes meghallgatni és érdemes ezekre odafigyelni. >> Mit mond erről a szociológia?

Megint úgy, hogy ez nem egy szaktudományos rész itten, hanem csak hogyan néztek ti rá ezekre a kommentekre?

Tehát azt gondolom, hogy érdemes is lenne megfogalmazni azt, hogy mi mi mik azok a a pontok, amik megfogalmazódtak itt.

Fájdalmas lehet ezt rekonstruálni. mégis része annak, ami amiben most benne vagyunk a ezek a hetek, hónapok, ezek nagyon sok mindent új megvilágításba helyeznek.

Azt hiszem, hogy valóban egy egy érdekes csomópont volt ez a komment háború, amire itt utaltál Tamás atya.

És ö akárhogy is néz ki ez az elemzés, azt azért érezzük, hogy ez nem egy egyszerű alkalom volt, hanem hogy van egy van egy ilyen fajta ö momentum most van egy ilyenfajta helyzet, amibe bele kerültünk hogy hogy igény van az emberekben arra, hogy intenzíven vagy ki a maga módján vessen egy számot azzal, hogy ő hogyan volt benne dolgokban. mások hogyan voltak benne dolgokban.

És azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes emberi igény.

És akkor ebből sokaknál dű vagy elkeseredettség, másoknál ö inkább talán egy megnyugvás, vagy szóval, hogy itt itt most ez egy nagyon érzelmileg terített időszak, és azt hiszem, hogy az amíg a a valóságérzékelésünk neek része, azt gondolom a a közösségi média ö az emberek öletvilága mediatizálódott, tehát hogy gyakorlatilag egy hibrid állapotban élünk, az is része a valóságuknak, amit hallanak arról, hogy hogyan, milyen, a kommentekben mi fogalmazódik meg.

És és ebből következnek olyanfjta reflexiók, amik vagy egyéni szinten, vagy közösségi szinten valósulnak meg.

Szóval, hogy én itt egy kicsit tágabb kontextusban is úgy érzem, hogy van relevanciája ennek.

És és érdemes a megfelelő hát korlátok között, ahogy azt Rita említette az előbb, de mégiscsak szemben nézésre is, kényelmetlenre talán, fájdalmasra talán, de mégis egyfajta szemennézésre lehetőséget adó apropóként tekinteni erre, merthogy hogy ö olyanfjta változásokat élünk át, ami hív minket arra, hogy hogy reflektáljunk a közelmúltra, kicsit tágabb értelembra egyrészről, másrész meg, hogy forduljunk rá arra, hogy mi az, ami következik.

Csak egy egy kis hangsúlyt, egy egy kicsit aláhúznénk egy dolgot, amit Kati említett, és ami ami szerintem nagyon fontos, hogy a valóban szélsőséges véleményeket látunk, és ez itt talán nem is az a mi számunkra fontos, ami ott elhangzik, hanem ami mögötte van, hogy miért van ott az indulat, miért van ott az a fájdalom, miért van ott az a az a hajtóerő.

Tehát szerintem ezekben a diskurzusokban ez legalább annyira fontos és megvizsgálandó kérdés, mint az, hogy pontosan mi az, ami elhangzik.

Tehát bennem az volt a cél, amikor kértem, hogy üljünk le, hogy segítsünk erre a ránézésre, erre a reflexióra.

Annak a feltételezésével, hogy ha így rá tudunk nézni, az segít oldani ezt a feszült állapotot.

Talán segít egyszerűen megnézni azt, hogy mit tudunk csinálni, mit mutat rólunk ez a kép, és hogy mivel tudunk válaszolni.

A másik feltételezés pedig az volt, még kijött ebből az anyagból is, hogy ez a ez a komment háború, ez ez nem az áltis ismert és szeretett Robiritának a személyéről szólt, hanem egy jóval tágabb gép alapvetően arról, hogy hogyan látják az emberek az állam és az egyháznak a kapcsolatát ebben a konkrét 26 tavaszi közegben. világos és az oktatási minisztérium fölerősíti ennek a képét, hisz az oktatás a legkönnyebben átideologizálható terület.

És igazán, hogyha én most itten csak kiemelek itt egy pár szempontot ebből a konkrét egyszerű elemzésből, akkor négy fő csomópontot mond ez a diskurzus.

A legnagyobb arányban azért mondták problémásnak Roboskrétta személyét, merthogy ez az állames egyház szétválasztásával szembegy.

Tehát leggyakorúabb év az volt, hogy a 20. században közoktatás nem vezetheti egyházi elkötelezettségű személy.

Nem is ebbe akarok belemenni, hogy ez most igaz-e vagy így nem, hanem mint egy egy állításként.

Ez 40%kal szerepelt az érvek között.

A következő 30%-kal a szakmai alkalmasságnál, de tulajdonképpen az, hogy a kapcsolódás az elmúlt 16 évhez.

Tehát ez megint tulajdonképpen egy nagyon általános kép.

És ez alapvetően, amit azt mondjuk, hogy a ner múlt pár így és úgy és amúgy értelmezhető interjú kapcsán.

A következő, a harmadik szempont az volt ennek a másik oldala, hogy ez a Fidesz 2.0, hogy akkor valami valami folyamatosság van, ami világosra szembereknek, a nagy többségnek egy változást igénylő gondolatával.

És tulajdonképpen a legkisebb arányb szerepelt az, hogy én különben más nevet is gondolnék.

Tehát itt, amikor elkezd már igazán a szakmaiság, igazán a név előkerülni, és alapvetően ez az elemzés számra hitelesen azt mondja, hogy tulajdonképpen arról szól itt ez a diskurzus, ez a komment háború, hogy van egy egy hitelvesztése a keresztényeg egyházaknak itt Magyarországon.

Különösképpen is egy bizalmi váltság a katolikus egyházzal szemben ahol a a leváltott politikai gazdasági integráns részeként, kiszolgáljaként, haszonélvezőjeként jelenik meg az egyház.

És egy olyan értelemben, ahol annak a félelme jelenik meg ebben a a komment cunabiban is, hogy valami a vallás állami rákényszerítésének, az á az egyházi intézményrendszernek a privilégizáson keresztül valami olyan jelenik meg, ami egy nem keresztény társam számára itt és most nem elfogadható.

Tehát alapvetően egy egy félelem, egy távolságvétel egyházzal, egyházakkal szemben, annak az aggodalma, hogy egy innentől jövő személy, független az ő egyéni hátterétől és karakterétől ennek a veszélyét fölerősíti.

Mit mutat akkor ez egyházunkról?

Tehát én abba az iránybe szeretnék menni, hogy mi látszik.

És akkor persze így be lehet hozni egyszerre más tapasztalatot.

Mi ez a külső kép a katolikus egyházról?

Elsősorban maradnék most így a saját házunk táján.

És világos utána a másik nagy témám az lesz, hogy akkor ez hogyan ütközik a saját önképünkkel és hogy mit lehet tenni.

De először is mit mutatnak ezek a a külső képek?

Megint függetlenül a vallóság alaptól, nem vallóság alaptól, mit mutatnak, mit lehet ezekkel kezdeni?

És ez mind a két oldal, média szociológia oldaláról.

Hát azzal talán érdemes kezdeni, hogy a valósága az, hogy a ugye itt azért mégis csak az oktatási a rendszer volt az, ami ugye középpontba került, hogy valóban az elmúlt évtizedekben a rendkívül sok területen, nem csak az oktatásban, hanem más szektorokban is, és nem csak a katolikus egyház, hanem más öyházi szervezet ugye egyházi fenntartásba vettek át olyanfjta társadalmilag nagyon nagy jelentőségű szolgáltatásokat nyújtó intézményeket, amelyekkel olyan mértékben vállaltak szolgálatot a világban, hogy az önmagában egy egy egy olyanfajta kitettséget a hoott létre, amit akárami akár nem állami fenntartású ö a szociális szolgáltatásoktól elkezdve, oktatási szolgáltatásokon keresztül bárkinek ugye nagy kihívást jelentett. ezekből a szektorokból masszívan vonták ki a forrásokat, és ezeket a szektorokat olyanfajta ö szabályozási környezet vette körül az elmúlt időszakban, ami egyfajta ilyen egyre inkább felépülő módon hozott létre egy olyan helyzetet, amiben a szolgáltatásnyújtók, akár egyháziak, akár nem egyháziak, nem feltétlenül éreztek a legjobban magukat pedagógus társadalomtól elkezdve azokon a szülőkön keresztül, akik akár egyházi, mint én, vagy nem egyházi iskolában ülték végig a szülői szerepkörből a az elmúlt éveket.

Én éppen 12 évet húztam le, plusz a másik gyerekemmel még 10-et.

Tehát, hogy azt gondolom, hogy konkrét érintett szereplőként is el tudom mondani, hogy nem a legvidámabb történet volt ez.

Úgyhogy, úgyhogy a valósághoz szerintem ez nagyon fontos, hogy hogy hozzátartozik, hogy itt egyrészt egy szektorral kapcsolatos elégedetlenség és és a az ahhoz kapcsolódó dű plusz, ami át volt fordítva a választásokkal, azt gondolom, hogy ezt mindenki érezte, egy reménybe, ugye, tehát hogy akkor valami olyasmi fog történni, ami ezt a ennek a szektornak a gondjait akkor akkor alapvetően fogja majd tudni megoldani, ha lehet egyik pillanatról a másikra.

Tehát, hogy én én ezt a legfontosabb ilyen ilyen érzelmi elmozdulást érzem ennek a hátterében, hogy egy egy felépülő elégedetlenség és egy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz”

Miről szól ez az epizód: „Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz”?

A Zarándok Plusz podcast e heti adásában a társadalomnak az egyházról alkotott képét vizsgálják meg egy Facebook-kommentek elemzésén keresztül. Két vendégük, Gruer Rita kommunikációkutató és Füzér Katalin szociológus, a Pécsi Tudományegyetem oktatói, arról beszélgetnek, hogyan… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 29..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gruer Rita, Füzér Katalin, Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz”?

Fő témái: egyházkép, társadalom, facebook-kommentek, kommunikáció, szociológia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Kommentháború mint tükör: mit lát ma a társadalom az Egyházból? – Zarándok plusz”?

Megjelenés: 2026. 05. 29.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/kommenthaboru-mint-tukor-mit-lat-ma-a-tarsadalom-az-egyhazbol-zarandok-plusz-6f9cf86b

Több epizód a Zarándok.ma-ből