Zarándok.ma

Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast

· PT1H5M37S

Összefoglaló

A Zarándok podcast ezen epizódja a Mohács 500 kezdeményezést mutatja be, amely 500 évvel a mohácsi csata után a kiengesztelődésért és a történelmi sebek gyógyulásáért ajánl fel szentmiséket. Bacsmai László esperes-plébános és dr. Bajnóczi Pál, a hívek képviselője elmagyarázzák a…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 07. 24.
Hossz
1 óra 6 perc
Szereplők, említett nevek
Bacsmai László, Pécsi Rita
Témák
mohács 500, mohácsi csata, szentmise, kiengesztelődés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Másrészt pedig adjunk hálát értük, hiszen azért ne felejtsük el, itt a az életüket, vérüket ontották a a hazáért és a hitünkért. [zene] Tehát ez a kettő ez együtt ment, hogy összefogás is volt.

Tehát [zene] ugye ne gondoljuk azt, hogy itt aztán most csak a magyarok haltak meg a moácsi csatában.

Hát nem, hanem ott voltak a a németek, a csehek, a lengyelek, a horvátok s még más nemzetiségiek [zene] is, akik a hitet védték a muzmán hittel szemben.

Tehát igazából ez a ez az összefogás lenne jó manapság is, [zene] hogy ne azt nézzük, mi választ el bennünket, hanem az, ami összekötünk. >> Miért kell 500 év után szmisét bemutatni?

Hát, mert Istenben nincsen idő, hogy jelen múlt meg jövő.

Tehát ott ott jelen van, örökkö valóság van.

És igazából, ha belegondolunk abba, hogy a szeretteinkért is mutatunk be szentmisét, ugye akik most éltek, meghaltak [zene] és amíg élnek a szeretteik, ha szeretik őket, akkor mutatnak be értük szentmisé, mert a halál utáni élet tartományában nem tudunk nagyobb dolgot adni az elhuntjainknak, mint az, hogy imádkozzunk értük és szentmis áldozatot mutatunk be, ami ami Jézusnak a az áldozata a és eb Ebbe kapcsoljuk bele őket, az elhunytakat, mindazokat, akik 500 évvel ezelőtt haltak meg, és lehet, hogy senki nem mondott értük soha szentmisét.

És ugye a katolikus hitünk szerint a lélek vagy szerethet, vagy szenvedhet.

Hát szerethet, hogyha a mennyországba került.

Szeretettel köszöntöm a Zarándok podcast hallgatóit, nézőit.

A Mohács 500 szentmise felajánlásos kezdeményezés kapcsán beszélgettünk a mai napon, hiszen 2026-ban lesz 500 éve annak, hogy 1526. augusztus 29-én lezajlott a magyar történelem egyik legsúlyosabb következményekkel járó ütközete a mohácsi csata.

Az évforduló nem csak történelmi megemlékezésre hív, hanem arra is, hogy a kereszt, hogy keresztény emberként imádságban forduljunk a múlt felé, emlékezzünk az elestekre, kérjük a történelmi sebek gyógyulását, valamint népünk lelki megújulását és kiengesztelődését is.

Ebből a lelkületből született meg a mohácsi kezdeményezés, amely arra hívja a Kárpátmedence egyház megyéit, papjait és híveit, hogy egyházmegyénként 500 szentmisét ajánljanak fel a Mohácsi Csata áldozatainak lelki üdvéért, a történelmi sebek gyógyulásáért, valamint a népek közötti megbékélésért.

A Zándok podcast vendége tehát Bacsmai László esperes plébános.

Dicsértessék Jézus Krisztus. >> Valamint Dr.

Bajnóci Pál állatorvos a kezdeményező a a hívek részéről történő kezdeményezői csoport képviselője.

Isten. >> Üdvözlöm én is a nézőket és köszönjük szépen a meghívást.

Isten hozott benneteket a podcastben.

Parkó Zoltán ezúttal nem tudott személyesen részt venni a a beszélgetésben.

Ő, aki kezdeményezte a mohácsi plébánia hívei részéről ezt a Mohács 500 szentmise felajánlást.

Ő most a távolból imádkozik értünk meg a az egész projekt sikerességéért is.

Az ő munkájai és elkötelezettsége is szervesen hozzátartozik a felhívás megvalósulásához.

Hadd kérdezzem meg most Laci atyát.

Mi abban maradtunk, hogy tegeződünk már.

Hogy legtöbben Mohácsot nemzeti tragédiaként ismerik, könyvelték el.

Mi Mohács neked számodra, vagy itt akár Pali, az ott élő hívő számára is szól ez a kérdés?

Hát amíg nem voltam mohácsi plébános, addig természetesen számomra is Mohács egy átlagos dolog volt, mint a nemzet tragédiájának a színhelye, a a nemzet temetője.

Tehát ezt é szerintem aki történelmet tanul, nincs olyan tértelem tanár, aki be nem vasalja a diákjain azt, hogy mikor volt a Mohácsi Vész.

Tehát ez, hogy 1526, ezt álmunkból is tudtuk, de megmondom őszintén, hogy amikor Mohácsra kerültem, ugye kilenc éve, most a 10 éve, akkor ott volt egy olyan kezdeményezés, a 490. évet ünnepelték meg elég ünnepélyes formában abban az időben.

És az a kezdeményezés volt, hogy minden hónap 29-én egy egész napos szentség imádást tartanak a templomba.

És ez így ment is jó néhány hónapon keresztül.

És akkor a hívek részéről jött az igény, hogy hát ez, hogy 29e az mindig más napra esik.

Van, amikor hét, van, amikor szerda, van, akkor szombat.

Tehát nem lehet felkészülni rá, hogy biztosan ráérjen az az illető arra a szentség imádásra.

És ezért azt kérték, hogy legyen egy stabil napja.

És ez akkor kezdetében a kedv volt, most tavaly óta a szerda. amikor a fogadalmi templomban reggel 8 órától mise utántól délután 2-ig csendes szentségimádás van, ahova a hívek eljönnek és imádkoznak, leteszik a terhüket és igazából ez is a Mohács 500-ra való felkészülésnek szerintem egy nagyon jó lelki alapot ad.

És ezért számomra Mohács most már nem csak egy történelmi dátum, hanem én azokra az emberekre gondolok, akik akik ott akik ott elestek.

Ugye ha belegondolunk abba, voltak ott többnyire fiatalok, voltak egyházi személyek, világi személyek, mindenkinek volt édesanyja, volt akinek volt felesége, gyermeke, akiknek igazi vész vagy tragédia volt az, hogy a szeretteiket nem látták viszont.

És eltelt 500 év, és mi az 500 év távolatából ezeknek az elesetteknek a lelkéért imádkozunk, mert szép dolog az, hogy most ott Sátorhelyen megtalálták a tömegsírokat.

Aztán kiderült ugye, hogy ez azoknak a sírja, akiket ott lefejeztek.

Tehát nem akik a csatában csata közbe haltak meg, hanem akik foglyok voltak és lefejeztek.

Ez szép dolog, mert meg kell adni a végtisztességet a az ember testének is, de a hallhatatlan lélek az 500 év távlatából is ugyanolyan friss, mert nem öregszik.

És ezért fontos szerintem az imádság a keresztény ember számára, ahogy a családtagjainkért, a szeretteinkért imádkozunk, ugyanígy imádkozhatunk az 500 éve elesett hősök lelki üdvéért is, és mellette pedig a megbékélésért. >> Így van. >> Tehát számomra is nyilván a leg először gyermekként vagy ifjúként ez erre a történelmi ténynyel találkozott az ember. és azzal a azzal a fajta vereségudattal, tragédia tudattal. [torokköszörülés] És nyilván ebből ebből nehéz is nehéz is volt kitörni, vagy pedig tovább lépni, de azt gondolom, hogy azt gondolom, hogy mindenképpen tovább kellene lépnünk, illetve tovább kell lépnünk és és a nekem különösen nagy szívügyem ugye a magyarságnak, illetve hát a gyakorlatilag a a kárpátmedencei népeknek a a a megújulása, a lelki megújulása és és abban ahhoz kevésbé járulnak hozzá a a sikeres események, ugye meg a nagy a nagy örömteli események. tanulni, meg tovább lépni, meg fejlődni mindig a mindig a kudarcélményekből, illetve illetve azokból a vereségekből lehet, ahol ahol meg tudja az ember, hogy be tudja a későbbiekben azonosítani, hogy hol hibázott, és hogy és hogy miként kellett volna másképp cselekedni.

Azt gondolom, hogy a magyarság életében, illetve a kárpátszeri népek életében is nagyon sok ilyen pillanat volt.

Az egyik egy nagyon emblematikus, ugye az az éppen a moácsi csata.

És és ahhoz, hogy tehát ahhoz, hogy tovább lépjünk, ahhoz ahhoz nyilván a történelmi tényekből is tanulni kell, de ugye én ahhoz én ahhoz nem értek, én állatorós vagyok. viszont a viszont nekem fontosabb a vagy nekünk fontosabb, akik ezt így így így kigondoltuk, vagy át elkezdtük kezdeményezni a az, hogy hogy a a szellemi lelki lelki síkon tanuljunk abból a fajta hősiességből, vagy példúatásból, amit ott ott a a síkra kiálló testvéreink végül is amiről tanítanak bennünket.

Jelen van-e ma a városban 500 év múlt a Mohácsi csatának a szörnyűsége, a tragédiája?

Így az emberek lelkében, szívében él-e ez még ma?

Azon kívül, hogy évfordulókor megemlékezünk róla?

Igen, hát minden évben évfordulón megemlékezünk róla, meg koszorúzás van, de szerintem ez kicsit olyan, mint a fürdővárosokban a strand.

Tehát a harkányiaknak a harkány nem jelent sok mindent. gyerekkorunkban még mindig arra váytun, jaj, bárcsak itt laknánk, meg minden nap mennénk fürdeni.

Szerintem így vagyunk ezzel is, hogy aki messze van Mohácstól, annak számára talán még fontosabb, mint akiknek a az életének a része.

De természetesen ez nem lehet ebbe belenyugodni, hanem fenn tartani ezt a ezt az emlékezést.

És ez a kezdeményezés is ennek a a része, hogy egyrészt fenntartsuk, ne felejtsük el őket, másrészt pedig adjunk hálát értük, hiszen azért ne felejtsük el, itt a az életüket, vérüket ontották a a hazáért és a hitünkért.

Tehát ez a kettő ez együtt ment, hogy összefogás is volt.

Tehát ugye ne gondoljuk azt, hogy itt aztán most csak a magyarok haltak meg a moácsi csatában.

Hát nem, hanem ott voltak a a németek, a csehek, a lengyelek, a horvátok és még más nemzetiségiek is, akik a hitet védték a muzmán hittel szemben.

Tehát igazából így is fel lehet fogni a kérdést, hogy hogy nincs új a nap alatt, hogy a manapság is ne nekünk, hál istennek talán nem fegyverrel kell megvédeni, hanem inkább tanúságvő keresztény életünkkel.

És ennek az egyik aspektusa az, hogy imádkozunk a elhunytakért és imádkozunk a megbékélésért, az összefogásért.

Tehát milyen jó lenne, ha ma is ilyen összefogás lenne akár itt a a Kárpátmedencei népek között, de tudjuk azt, hogy hát Mohács az csak egy 500 évvel ezelőtti véres esemény volt és és gyásznap, de utána azért a Magyar Nemzetnek voltak még idézőelvetett mohácsi vészzei.

Hát gondoljunk csak a Trianonra.

Tehát [torokköszörülés] ugye igazából az is egy olyan feldolgozatlan seb, hogy igazából ezek mind ott ott vannak most is a jelenben, amik elválasztanak bennünket.

És itt ugye Zoliék mostsugoréban vannak.

Én két hete voltam ott és eszembe jutott most, mert egy félreértés kapcsán elmentünk volna magyar misére, amit én tartottam volna.

Aztán kiderült, hogy a koreaiaknak van akkor misse.

Nekünk egy órával korábban lett volna, mint ahogy visszajeleztek.

Így aztán hát mondtam, a koreaiakkal azért nem fogokon celebrálni.

Hát az azért nem egy kultúrkör.

És viszont volt egy másik sok évvel ezelőtt, amikor megkérdeztem a nővért, hogy mikor lesz a mi misénk?

Ő meg azt válaszolta 11-kor elmentünk 11-re üres vol 11-re üres volt a kápolna és volt ta, hogy mazsári finitó.

Erre kiderült, hogy a szlovák mise kezdődött 11-kor, a magyar mise 10-kor kezdődött volna, de mi arra nem mentünk el.

Közben megjöttek a magyarok a misére, a megjöttek a szlovákok.

Kött a szlovák pap, és mondom neki, és a szlovák pap annyira aranyos volt, azt mondja, hogy jól van, akkor legyen az alapnyelve a a misének a magyar, hiszen a mienk a szlovákok jobban értik a horvátot, az eső de jöttek a szlovák és mondták, nem, ez a mi misünk szlovákul.

Jó, akkor megengedték azt, hogy magyarul elhangozzon az evangélium. egy kicsit prédikáltam is, de az elején én horvátul köszöntöttem őket, a szlovákokat, és akkor szinte azt lehetett látni, hogy leomlottak a falak, >> és utána egy olyan közös élményünk volt, hogy például közös énekeinket, mint például az ez nagy szentség valóban, mi énekeltük magyarul, ők énekelték szlovákul, szimultán ugyanúgy, annyira jól zengt, és ezt fejezte ki számomra ezt ezt az egységet.

Azt mondják ugye, hogy a a régi Habsburg birodalomnak a az országainak, az énekeinek a a dallama megegyezik.

Mindegyik nép a saját szövegére lefordította, és ezért tudunk például egységesen énekelni, Szent vagy Uram, énekeket.

Úgyhogy ez a ez az összefogás lenne jó manapság is, hogy ne azt nézzük, mi választ el bennünket, hanem az, ami összekött.

Miért kell 500 év után szentmisét bemutatni?

Ez a kérdés nem csak így bennünk fölmerülhet, de a az arándok.

Ma a Facebook oldalán meg a a cikk alatt is megjelent kommentek között fölelhető elég sok számban.

Kérdezik a hívek, hogy vagy az olvasóink, hogy miért kell 500 év után szendvicsét bemutatni? >> Hát mert Istenben nincsen idő, hogy jelen múlt meg jövő.

Tehát ott ott jelen van, örökkővalóság van.

És igazából, ha belegondolunk abba, hogy a szeretteinkért is mutattunk be szentmisét, ugye akik most éltek, meghaltak, és amíg élnek a szeretteik, ha szeretik őket, akkor mutatnak be értük szentmisé, mert a halál utáni élet tartományában nem tudunk nagyobb dolgot adni az elhuntjainknak, mint az, hogy imádkozzunk értük és szentmise áldozatot mutatunk be, ami ami Jézusnak a az áldozata, a amit a megjelenítjük a szentmisében, mert a szentmise egyszerre golgotta és az utolsó vacsoraterme, és ebbe kapcsoljuk bele őket, az elhunytakat, mindazokat, akik 500 évvel ezelőtt haltak meg, és lehet, hogy senki nem mondott értük soha szentmisét.

És ugye a katolikus hitünk szerint a lélek vagy szerethet, vagy szenvedhet.

Hát szerethet, hogyha a mennyországba került.

Szenvedhet, hogyha ugye itt a szenvedésnek a katolikus teológiai szerint két fajtája lehet.

Azon nem tudunk segíteni, azon a mi se tud segíteni, de azok, akik a tisztulás állapotában vannak, azokon viszont az imádság és a szentmise segíthet eljutni az örök boldogságra.

Ez körülbelül olyan, mint egy mocsárba süllyedt ember nem tudja önmagát kihúzni a mocsárból, hanem szüksége van egy segítő kézre megy.

Na most szent mise egy-egy ilyen segítő kéz azoknak a lelkeknek, akik annoó 500 évvel ezelőtt éltek és meghaltak.

És számunkra ez egyfajta hála kifejezése is feléjük.

De ugye misét mutatunk be élőkért és holtakért.

Tehát amikor a Mohács 500 elesettjeiért mutatjuk be a szentmisét, akkor azt még is hozzátesszük és a kiengesztelődésért.

Tehát nagyon sok seb született mindkét oldalon.

Ezért fontos, hogy a kiengesztelődés természetesen ez talán még nehezebb, mert puszi paásnak lenni azzal, aki aki bánt bennünket, azon most is nagyon nehéz, de így visszamenőleg is, de én mégis Mohácson, amikor Mohácsra kerültem, akkor egyik évben, amikor volt a talán nem is a Macsi csata évfordulója, hanem a városnak a János Kázása, a nepomuki Szent János ünnepe, és arra szoktak csak meghívni a városba a külföldi testvérvárosok képviselőit, és Mohácsnak van törökországi testvérvárosa is, és onnan is jöttek képviselők, és együtt kvázi együtt tudtunk ünnepelni.

Hát rossz szó beemlékezni, de az, hogy ők is ott voltak, és emlékszek egy nagyon muris dolog volt, hogy mondta az akkori polgármester, még a régi polgármesterét, hogy kérem a plébánus urat, hogy akkor az asztali áldást imádkozzuk…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast”

Miről szól ez az epizód: „Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast”?

A Zarándok podcast ezen epizódja a Mohács 500 kezdeményezést mutatja be, amely 500 évvel a mohácsi csata után a kiengesztelődésért és a történelmi sebek gyógyulásáért ajánl fel szentmiséket. Bacsmai László esperes-plébános és dr. Bajnóczi Pál, a hívek képviselője elmagyarázzák a… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bacsmai László, Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast”?

Fő témái: mohács 500, mohácsi csata, szentmise, kiengesztelődés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Mohács 500: Ötszáz szentmise az elesettekért és a kiengesztelődésért – Zarándok podcast”?

Megjelenés: 2026. 07. 24.. Hossz: 1 óra 6 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/mohacs-500-otszaz-szentmise-az-elesettekert-es-a-kiengesztelodesert-zarandok-pod-886dc618

Több epizód a Zarándok.ma-ből