Zarándok.ma

Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz

· PT49M36S

Összefoglaló

Az adásban Rubovszky Rita pedagógus, iskolaigazgató beszélget a Zarándok pluszban For Tamás Jezsita pécsi egyetemi lelkész társaságában. Rita a pedagógusi pályájáról, nemzetközi tapasztalatairól és az oktatási rendszerről osztja meg gondolatait. Kiemeli, hogy a magyar oktatási…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 07. 17.
Hossz
50 perc
Szereplők, említett nevek
Rubovszky Rita, Pécsi Rita
Témák
oktatás, pedagógia, iskolaigazgatás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Igazából semmit nem tettem [zene] azért, hogy engem miniszternek jelöljenek, és [zene] semmit nem tettem azért se, hogy ne legyek miniszter.

Meg ha a matekot nézzük, akkor az egyháziskolák nem kapnak [zene] pénzt, nem kapnak több pénzt, mint az államiskolák, hiszen ezt decemberben kiszámoljuk.

Hogy miért van az, hogy az államiskolában nem volt kréta?

Az egyházi iskolában meg volt kréta. annak én nekem személyesen nagy a gyanúm, hogy azért, mert egyébként azért az egyházi iskola sokkal transzparensebben gazdálkodott, és ilyen értelemben ez a népharag ez >> [zene] >> igazságtalanul ér minket, mert azt éljük meg, hogy hát nálunk azért volt kréta, mert odaadtuk a pénzt.

Mindenki csak addig, hogyha beszél erről szépeket, amíg [zene] a saját gyerekének a fejét nem nyomják bele a WCbe, vagy a saját gyerekét nem kínálják meg patkányméregből szintetizált droggal.

Abban a pillanatban mindenki nagyon szépeket mond az integrációról, [zene] és beiratja a gyerekét a saját középosztálybeli iskolájába.

Isten hozta a kedves hallgatókat, nézőket Zorándok plusznak a mai beszélgetésében.

Olyan kerekasztal beszélgetésre hívjuk így a hallgatókat, ahol szeretnénk aktuális témákról, egyháztársam viszonyáról beszélgetni, egyszerűen csak összegyűjteni szempontokat, kérdéseket és továbbgondolásra segíteni.

Én For Tamás Jezsita vagyok, pécs egyetemiémi lelkész, vendégünk pedig Rubovzki Rita.

Mint ilyenkor mindig egyszerűen szokásosak a technikai közleményeknél.

Kérünk, iratkozz föl a Zarándokma YouTube csatornánkra, aktiváld a kis harangot is, hogy ne maradj le az új tartalmakról, és a tehet támogass szerkesztőségünket egy f vagyi vagy kávé árával megéri.

Én szeretném azt, hogyha bemutatkoznál egy picikét.

Nagyon sok sapkába találkoztunk mi is már, és még több sapkában voltál gyakorlati pedagógiai részén és iskola vezetésbe, hazai és nemzetközi részen.

És olyan szempontból, hogyha bemutatkoznál, hogy egy-egy ilyen nagyobb állomás az az hogyan formált, vagy milyen kihívásokat adott neked személyesen és alapvetően így egy pedagógusi hozzáállásodban.

És nem kell mindent, hanem pár kiemelt pontot.

Köszöntöm a kedves hallgatókat és nagy megtiszteltetés, hogy meghívtál ebbe a podcastbe.

Valóban nagyon sok sapkába találkoztunk és most >> [torokköszörülés] >> hogy végig pörög egy ilyen kérdés.

Olyan ez egy kicsit mint egy életgyónás, hogy na mondd azt a három-négy dolgot, ami a legfontosabb, és talán egy egy-két meglepő dolgot hadd válaszoljak.

Én nekem nagyon fontos volt mindig az életemben, hogy úgy lássam az országunkat, a hazánkat, meg úgy lássam az egyházunkat, amely egyszerre egy történeti beágyazottságság, de egyszer egy nemzetközi beágyazottság.

És ez nagyon sokat segített nekem.

És az életemnek kezettől fogva van egy ilyen vonulata, tehát egyetemista koromban az Újvidéki Szegediem tudományos összekötője lettem.

Aztán nagyon korán Közép-Európából a katolikus tanárók nemzetközi Egyesületének az alelnöke.

Aztán stasburgi távoktatási referens rögtön a 90-es évek elején.

És és mindig volt egy ilyen tág kontextuális hajlamom.

Ezt nagyon ezt nagyon szeretem, amikor úgy szöveg összefüggésében látjuk a világot.

Ugyanúgy szerettem bebarangolni a Csaucesk erdélyében, Eghós szekéren a az erdélyi településeket, mint ahogy szerettem diákkoromba, lurtba mosogatni, meg takarítani.

És hát talán ez vezetett el oda, hogy kulturálisan is lett egy nemzetközi diplomáciai tapasztalatom, hiszen sokáig a Hungarofest igazgatója voltam.

És amikor oktatástról beszélünk, akkor sem tudom a folyamatokat kizárólag magyar viszonylatba nézni.

Ez azért nagyon fontos szerintem velem kapcsolatban, mert azt szomorúan látom, hogy amikor akár oktatáspolitikáról beszélünk, akár egyházról beszélünk, sokszor az emberek hajlamosak, kizárólag azokban a paraméterekben vagy azokban az összefüggésekben látni a folyamatokat, amelyek ránk vonatkoznak.

Hol ott semmi nem érthető, csak abból, ami Magyarországon van.

A gyerekek angolul olvasnak, angol könyveket olvasnak a közösségi oldalakon.

Nincsen határ a 8-10 éves gyerekek Tokióval, Washingtonnal és Nújzélanddal játszanak Minecraftot.

A fiatal generáció belenő a globális világba.

Az egyházunk nemzetközisége hihetetlenül nagy érték.

És amikor oktatási folyamatról beszélünk, vagy digitális térről, vagy arról, hogy hogy lehetne akár a Magyarországon leszakadtakat fölemelni, akkor is csak abban a térben értelmezhető ez, hogy mi most mit mit képviselünk, mi a missziónk itt ebben a kisországban.

És akkor ez egy nagyon szembe megy az a másfél hónappal ezelőtti kommentáború, ami nagyon beszűkítettségét mutatta a világunknak.

Hát valaki nem ismert volna korábban, akkor megismert.

Elősz egy személyes kérdés, hogy hogyan lehet elviselni egy ilyen ilyen indulat megmutatkozást.

Hát először is úgy, hogy az ember neek van egy olyan erős hite, hogy hogy amely túlröpíti talán ezeken a napi azért sokszor mocskolódásokon én nem Ö tettem igazából semmit nem tettem azért, hogy engem miniszternek jelöljenek és semmit nem tettem azért se, hogy ne legyek miniszter.

Meg azért se tettem semmit, hogy a a katolikus püspöki Kadótanácsi oktatási főtanácsadója legyek.

Tehát egy kicsit úgy érzem az elmúlt három hónapomat, mintogyha velem történnének a dolgok.

És ennek van egy számomra nagyon szép, tiszta missziója, amelynek megpróbálok egyrészt nap mint nap megfelelni.

Másrészt azt is gondolom, hogy van ilyen a kereszténység életében.

Nem én vagyok az első és nem én leszek az utolsó.

Úgyhogy egy kicsit az ember talán föl is sorokott azoknak a sorába, vagy talán egy picit az a szellő meglegyintette, akik akiket ezért bántottak, és és ilyen van.

Harmadszor meg azt is gondolom, hogy ez egy olyan hang, vagy egy olyan fájdalomkiáltás, olyan hiány, olyan traumatizált társadalmi hang, amellyel nekünk dolgunk van.

És hogy ez szerintem nagyon nagy felelősség. az én felelősségem is, meg a tied is, meg azoké is, akik az arándokmát csinálják, meg azok is, akik az országot vagy az egyházat vezetik.

Tehát ez egy nagyon nagyon nagyon komoly jajkiáltása annak a magyar alapvetően szerintem elég helyét nem találó széles embertömegnek, aki sokszor a bántáson keresztül, vagy sokszor a félreinformáltságon keresztül, de mégis csak azt mondja, hogy én szeretnék biztos biztonságot szeretnék, tartalmat szeretnék, minőséget szeretnék közösséget magam körül és és ti ezt nem adjátok meg.

Én szeretnék valami más egyházat, egy szeretnék szerethető, hiteles hangot, és és én nem ismerlek titeket, és sokszor nem is az van, hogy nem adjátok meg, hanem az, hogy nem ismerlek titeket, és szerintem ezzel dolgunk van.

És egy hónappal ezelőtt erről beszéltünk és elemeztük, akkor az egyik fő tapasztalat, hogy hogy az nem nem a személyedről szólt, hanem valahogy egy képről, amit a társamnak egy széles rétege az egyházról lát.

Ha most te nézel rá ott, ahogy annak idején belenéztél ezekbe, akkor te mit olvastál ki, hogy akkor mit látnak ezek a emberek?

Mit fejeznek ki ezek a jajkiáltások az egyházzal szemben?

Mit mit mivel kéne dolgoznunk?

Én egyrészt nagyon vigyáznék arra, ezt a környezetemben is mindenkinek mondom, hogy amikor ezeket a hangokat vagy ezeket a kommenteket olvassuk, akkor ezt általánosítsuk, mert azért ez is egy kihangosított vélemény.

Mondjuk az én kommentáradatomban volt 12000 komment körülbelül az elég sok.

Ennek a 12000 kommentnek a 95%-a az vagy az egyházra vetítette ezt rá, vagy az elmúlt 16 év kormányára.

Például rólam gyakorlatilag nem szólt komment, és ami szólt, az is három négy embernek a mesterségesen algoritmikusan föl habosított véleménye volt.

Rengeteg emberrel találkoztam, akik azt mondták, hogy annyira szívesen beírtunk volna, de nem írtunk be, mert mert nem tudtunk ebbe a mocsok áradatba beszállni.

Nemrégiben volt egy módicos öreg diáktalálkozó.

Én nagyon sokat tanítottam a 90-es években a Mód Zsimont gimnáziumban is.

Több százan ott voltunk és meglett 50-es felnőtt emberek tömkelege jött oda, hogy hogy figyelj annyira veled vagyok, annyira sokat kaptam tőled.

Még most is emlékszem a Bordleró órádra. miattad lettem francia OKV és olyan helyismeretfudalásom volt, hogy nem írtam be, de nem írtam be, mert nem tudtam beleszállni ebbe a ebbe a minőségtelenségbe.

És szerintem ez azért nagyon lényeges, mert én nekem is az volt a legnehezebb egy bizonyos idő pillanatig, hogy hát tényleg jó, olvasok magamról egy csomó jót is, de hol vannak azok, akik tőlem nyertek francia OKTV-t?

Hol vannak azok, akiket én vittem ki, vagy hol vannak azok, akik állandóan tartom a kapcsolatot?

Na most azok vagy privátba írtak, vagy azóta.

Tehát az nagyon lényeges, hogy amikor a nép hangja az kizárólag csak a traumafeldolgozás vagy csak a fájdalom hangján szólal meg, akkor azért azt ne általánosítsuk 10 millió emberre.

Az egyházellenességet se, mert azért én ezt a HGben mondtam is, és ezt nem nem csak azért mondom, mert ez jól hangzik, tehát hogy hogy én azért ezt tényleg így nem tapasztalom.

A másik az, hogy hogy van ez ettől, tehát hogy ezt komolyan kell venni, amit kérdeztél.

És és én szerintem az emberek arra vágynak, hogy hogy nekik beszéljünk, hogy hogy rájuk nézzünk.

Én most tartottam egy előadást Kárpátalján és azzal a képpel kezdtem, hogy én annyira szeretem a csodálatos kenyérszaporításnak azt a jelenetét, amikor azt mondja az evangélium, hogy Jézus körülnéz a tömegen, és hogy nem prédikál, nem osztészt, nem kezdi el kihasználni a körülnéz, és azt mondja, hogy fáradtak, éhesek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok.

És hogyha az egyház semmi mást nem csinál néha csak ahelyett, hogy prédikálna, ahelyett, hogy megmondaná, ahelyett, hogy rögtön egy pozícióba helyezné magát, odamenne és körbenézne, és azt érezni az a másik ember rajtunk, a katolikus tanáron, a civilen, az Atyán, a püspökön, hogy hogy körbenézünk és meglátjuk az ő szükségleteinket, és hogyha Az ő szükséglete az, hogy csak hallgassuk.

Ha a szükséglete az, hogy enni adjunk.

Ha a szükséglete az, hogy odamenjünk, ha a szükséglete az, hogy kézen fogjuk, akkor azt csináljuk.

És és csak ebből a ebből a ebből a szemkontaktusból születik utána csoda, a kenyérszaporítás nem lehet fordítva.

Talán éppen ebből a szempontból volt érdekes hogy ennek a az első két hónapnak az új kormányzás, hogy a választás óta eltelve talán az egyetlen és a legerősebb ideológiaű csetepatévájá vált így az oktatás.

Miért ilyen hamar, amikor láthatóan a kormányzat kerüli az ideológia megosztó témákat, [horkantás] miért ennyire kényes az oktatás?

Azt gondolom, hogy az elég széles körök számára.

Szerintem a szakmát is meglepte.

Tehát az az érdekes, hogy a szakmát is szerintem meglepte.

Az oktatás szerintem sok mindenfajta szempontból kényes.

Egyrészt azért, mert mert az elmúlt 40 évben és ez egyáltalán nem felekezeti kérdés, de az elmúlt 40 évben valójában nem tudtunk mit kezdeni azzal hogy a a szocializmus intézményesített nagyon poroszos öröksége tovább él velünk És és és a az én generációm még ebben az érában tanult pedagógiát és és egydeg kevésbé tudunk mit kezdeni az új generációval és ezt a különböző kormányok különböző oktatáspolitikái nem rendszerszintűen a kezdettől fogva próbálták megoldani, hanem különböző tudományos lobbik, különböző szakmai lobbik csak pakolták, pakolták, pakolták bele a saját elképzeléseiket az oktatásba, és ettől aztán egy magyar gyereknek 40 órája van.

Az oktatásnak egy jó része nem hatékony.

Mindenki kiég tanár, diák egyaránt, és teljesen abszurd tartalmakat tanítunk meg egy magyar gyereknek.

A társadalmi tapasztalat tehát az oktatásról alapvetően nem jó.

És ez ez nehéz, mert közben meg van egy olyan iszonyatosan lelkes és heroikus tanárréteg és tanártársadalom, aki meg ásszor a fején átbskázva ad közösséget, élményt, meghatározó órákat, osztálykirándulást, mindenfélét. és ö és aki akik nyugszik bizonyos szempontból ennek az országnak, azért még a a normalitása meg a jó mentális állapota, és ez a kettő így együtt van, de nagyon sok a a keserű tapasztalat a az emberekben is, meg a meg a szülőkben is.

Közben fölnő egy olyan generáció amely amely már a saját jogán nem tiszteli a tanárait meg a szüleit, és ezzel nem tudunk mit kezdeni. közben fölnő egy olyan szülőgeneráció, amely antitézisként a saját iskolai és családi nevelésére egy autokratikus nevelésből egy totálisan lesséfer ugye mindent lehet neveléssel neveli a saját gyerekét az iskola számára a szolgáltató intézmény elképesztően agresszív a tanárokkal és ö és mindent olyat szeretne a gyerekének, amit ő nem kapott meg.

I illetve iszonyatosan kényes arra, hogy ne olyan legyen az iskola a gyerekével, mint amilyen az iskola vele volt.

Ez egy általános tapasztalat. közben föl közben olyan technikai és technológiai fejlődésen megyünk keresztül, amit a a tartalmi szabályozások nem tudnak lekövetni jelen pillanatban.

Közben a gyerekek és most mindegy, hogy képernyőidőtől vagy étkezéstől vagy nem tudom én mől, én nem megyek ebbe bele, mert tele van az internet ilyen áltudományos sarlatán magyarázatokkal.

Szerintem, hogyha valaki meg akarja tudni, hogy milyen egy mostani gyerek, akkor mondjuk hallgass meg a gyarmati Éva professzorasszony például, de hogy mindenesete az a neurodiversz fejlődés, vagy az a neurodiverz gyerektömeg, meg az a neurológiai biológiai változás, amellyel a gyerekek iskolába jönnek, hat-hét éves korba, az egy teljesen más. módszertant és tanárképzést kíván, de ez sokkal gyorsabb, mint ahogy ma a, hogy mondjam, hát az oktatáspolitika ezt ezt le tudja követni.

Hát ennek az mind-mindek a feszültsége, amit most mondok, az most így ebbe a társadalmi vitába így beleborult.

Én úgy látom, >> rengeteg megoldatlan kérdés, még több új elvárás az egész oktatási rendszerre.

Ha most még szűkítünk, akkor hogyan látjuk ebbe akkor mai Magyarországon konkrétan az egyházi oktatásnak a a valóságát?

Hogyan lehet arányokban, számokban elhelyezni? földrajzilag arányos ez, nem arányos ez, iskolatípusokban hol van eltolódás, hogyan lehet leírni…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz”

Miről szól ez az epizód: „Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz”?

Az adásban Rubovszky Rita pedagógus, iskolaigazgató beszélget a Zarándok pluszban For Tamás Jezsita pécsi egyetemi lelkész társaságában. Rita a pedagógusi pályájáról, nemzetközi tapasztalatairól és az oktatási rendszerről osztja meg gondolatait. Kiemeli, hogy a magyar oktatási… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 07. 17..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Rubovszky Rita, Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz”?

Fő témái: oktatás, pedagógia, iskolaigazgatás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Rubovszky Rita: „Nálunk azért van kréta, mert odaadtuk rá a pénzt” – Zarándok plusz”?

Megjelenés: 2026. 07. 17.. Hossz: 50 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/rubovszky-rita-nalunk-azert-van-kreta-mert-odaadtuk-ra-a-penzt-zarandok-plusz-a6ae92a1

Több epizód a Zarándok.ma-ből