Zarándok.ma

Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás

· PT12M34S

Összefoglaló

Heiter Róbert Gottfried szepetneki plébános atya elmélkedése a hálaadás fontosságáról szól, különös tekintettel az emberi emlékezetre. Kiemeli, hogy hajlamosak vagyunk a negatív élményeket jobban felidézni, míg a pozitív, "normális" pillanatokat elfelejtjük, pedig ezekért is…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 06. 06.
Hossz
13 perc
Szereplők, említett nevek
Heiter Róbert Gottfried, Pécsi Rita
Témák
hálaadás, emlékezet, próbatétel
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nem akarja az Isten, hogy éhez.

Nem éheztett az Isten, nem sanyargat az Isten.

Hagyja, hogy döntéseket hoz. hagyja, hogy ezek a döntések tegyenek tanúságot a te szívedről, hogy végső soron megvizsgálja a te szívedet, hogy eljutunk-e, eljutunk-e a végső igazságig, azt olyan élesen tudjuk naplózni, hogy mi kell, hogy mire van szükségünk, mi az, ami pipa, és mi az, ami ebből nincs meg.

De arra az egyre olyan ritkán gondolunk, hogy ezeken felül, sőt mindezeket megelőzően, valahol a belátás képességére kell eljussunk, hogy ha az ember számot vet önmagával, rájön, hogy ebből a gyönyörű listából szinte semmi sem kell, nem szükséges, csupán luxus.

Egyetlen egy a szükséges, az ami a nemcsak kenyér valóságába tartozik, az a találkozás.

A 40 éves pusztai vándorlás után Mózes így beszélt a néphez: "Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened 40 éven át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson, próbára tegyen, megvizsgálja a szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait, vagy sem?" Sanyargatott, és hagyta, hogy éhez.

Aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáit sem ismertek, hogy megtudd, nem csak kenyérrel az ember, hanem mindazzal, ami az Úr szájából származik.

Ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán, meg a víztelen sivatagon.

A kősziklából fakasztott vizet neked, a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáit sem ismertek.

Végtelenül érdekes, félelmetesen izgalmas az ember.

Nem tudom, megfigyeltük-e már, hát akárcsak egyes részegységeink, tevékenységeink működésében is sokszor néha félelmetes ellentmondások kerülnek felszíre, amik aztán persze majd kisimulnak az ember életében, de valahogy az emlékezetünk, valahogy a memóriánk az különösképpen neurotikus módon ezek közé tartozik.

Valamiért az ember hajlamos arra, hogy a minketért bántásokat, a minketért támadásokat, méltánytalanságokat, azokat tengélességgel naplózza.

De a jó pillanatokra, amikor megy a szekér, amikor minden rendben van, arra tulajdonképpen nem is emlékszünk, mert hát az a normális, nem?

És tökéletesen elfelejtjük, hogy nyilván mekkora hálával tartozunk ezekért az üresnek tűnő, minden izgalmat nélkülöző pillanatokért, amikor tulajdonképpen rendben vagyunk, amikor nem fáj semmi, sem fizikailag, sem lelkileg, amikor megy a szekér.

Általában a rosszra mindig élesebben emlékezünk, és az emlékezet a stratégiailag fontos pillanatokban általában működésbe is lép, így kiválóan tudjuk felhánytorgatni és ezeket egy-egy vita, sőt amikor már a szívünkkel vitatkozunk, akkor egy-egy veszekedés kapcsán.

És tudjuk, hogy mennyire tudunk örülni, amikor éppen ezeket a fejünkhöz vagdalják.

Mennyivel jobb lenne, ha az ember a teljes egészet próbálná látni?

Nem csak egy-egy részletet, nem csak egy-egy momentumot, ami valamilyen súllyal bír a számára.

És pontosan erre figyelmeztet minket itt a Deuteronómiumban.

Mózes amikor azt mondja, amikor úgy beszél a néphez, és rögtön ezzel kezdi, gondolj az egész útra.

Nem azt mondja, hogy emlékezz a háborúkra, emlékezz a hányattatásokra.

Nem azt mondja, hogy na gyerekek, ha visszagondolunk a 40 éves jutalomtúrára, kinek mi jut eszébe?

Hol éheztünk, hol szomjasztunk, hol támadtak meg minket.

Azt mondja, gondolj az egész útra, mert nyilván az út során élmények érnek bennünket.

Ezek az élmények jók is, rosszak is, de a képet, a teljes egész tudja kiadni.

Nemcsak bizonyos részletek, nem csak a minketért sérelmek.

Az ember sokszor olyan igazságtalan, olyan igazságtalan az Istennel, az élettel, a sorssal, önmagunkkal, akkor amikor visszagondolva csak arról tudunk beszámolni, hogy milyen nehéz életünk van.

Valamiért nagyon szeretünk ebben sanyarogni, ebben megmerítkezni.

És Mózes rögtön azzal kezdi, hogy ebben a nem rövid táv két emberöltő.

Nem arról volt szó, hogy az Isten éheztetett. azt mondta, hagyta, hogy éhez, de nem azt mondta, hogy éheztetett, nem azt mondta, hogy akarta, hogy neked rossz legyen, hagyta, hogy megtörténjen.

Ugye amikor megy a szekér, amikor minden oké, akkor olyan könnyű madárfüttyös jó kedvvel fölkapni a zászlót és előre szaladni, nem?

Akkor annyira könnyű azt mondani, hogy mi ide tartozunk, mi az Istené vagyunk, és ő a miénk, és juhé, szép az élet.

Na és akkor, amikor nem, hányszor kell figyelmeztetni az embert arra, hogy tudom, hogy magának most nehéz, de nem láttam az elmúlt hetekben.

Hát hát, mert olyan mélyen voltam.

És nem ide kellett volna jönni, nem itt kellett volna békét keresgélni, ha csak egy órára is, de kiszakadni a mindennapok nyomasztó valóságából.

Nem itt kellett volna azt az én időt megteremteni, amiről 20000 Ft a szereposztó díványokon per óra líráznak egyébként civil kollégák.

Hát nem itt biztosítjuk-e azt?

Hát nem itt találunk minden sebünkre gyógyírt, minden hiánytünetünkre megelégedést.

Hát nem itt kellene egy kicsit önmagunkkal foglalkozni, és hagyni, hogy az Isten velünk foglalkozzon.

Hagyni, hogy az Isten hatással legyen ránk. hagyni, hogy az Isten egy kicsit a legjobb értelemben ránk telepedjen, olyannyire, hogy belénk ivódjon, hogy belénk költözzön, hogy magunkhoz vehessük őt, hogy hagyjuk, hogy belülről formáljon, hogy a találkozás ereje az valóban élő és eleven és hatékony működő erővé váljon bennünk.

Nem akarja az Isten, hogy éhez.

Nem éheztett az Isten, nem sanyargat az Isten.

Hagyja, hogy ezek a döntések tegyenek tanúságot a te szívedről, hogy végső soron megvizsgálja a te szívedet. hogy eljutunk-e, eljutunk-e a végső igazságig, azt olyan élesen tudjuk naplózni, hogy mi kell, hogy mire van szükségünk, mi az, ami pipa és mi az, ami ebből nincs meg.

De arra az egyre olyan ritkán gondolunk, hogy ezeken felül, sőt mindezeket megelőzően, valahol a belátás képességére kell eljussunk, hogy ha az ember számot vet önmagával, rájön, hogy ebből a gyönyörű listából szinte semmi sem kell, nem szükséges, csupán luxus.

Egyetlen egy a szükséges, az ami a nemcsak kenyér valóságába tartozik, az a találkozás szükséges.

Az Isten igéjének a hatékony, minket nevelő, megváltoztató, belülről átformáló volta.

A szentségi színek alatt való találkozás.

Nem csoda, hogy annyi előképpel van tele a szentírás.

És éppen most Mózes ötödik könyvében is akkor, amikor a mannáról beszélünk, akkor valójában az oltári szentségre gondolunk.

Akkor amikor a földi élethez szükségesről beszélünk, akkor a spiritualitás legmélyebb valóságát emlegetjük fel, mert nem lehet lefejteni, mert nem lehet a kettőt egymástól elválasztani, mert az ember, test és lélek nem táplálhatott csak a testet és éhezteted a lelket.

És nyilván ez fordítva is igaz.

Nem lehet csak a lelkiekkel törődni és elhanyagolni a fizikai valóságunkat, a lélek templomát.

Hát ne csak a felével törődjünk, ne elégedjünk meg fél igazságokkal és fél megoldásokkal, amikor az egész, amikor a teljesség adott a számunkra.

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás”

Miről szól ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás”?

Heiter Róbert Gottfried szepetneki plébános atya elmélkedése a hálaadás fontosságáról szól, különös tekintettel az emberi emlékezetre. Kiemeli, hogy hajlamosak vagyunk a negatív élményeket jobban felidézni, míg a pozitív, "normális" pillanatokat elfelejtjük, pedig ezekért is… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Heiter Róbert Gottfried, Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás”?

Fő témái: hálaadás, emlékezet, próbatétel.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Gondolj az egész útra!” – a hála, a próbatétel és az Istennel való találkozás”?

Megjelenés: 2026. 06. 06.. Hossz: 13 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/vasarnapi-rahangolo-gondolj-az-egesz-utra-a-hala-a-probatetel-es-az-istennel-val-d690c1ff

Több epizód a Zarándok.ma-ből