Zarándok.ma

Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról

· PT9M24S

Összefoglaló

Az apostolok cselekedeteiből vett olvasmányt feldolgozó elmélkedés az ősegyház példáján keresztül mutatja be a szolgálat fontosságát. Felmerül a probléma, amikor a mindennapi alamizsnaosztás során a görögök özvegyeit háttérbe szorítják. Az apostolok ezért hét diakónust…

Röviden

Műsor
Zarándok.ma
Megjelenés
2026. 05. 02.
Hossz
9 perc
Szereplők, említett nevek
Heiter Róbert Gottfried, Pécsi Rita
Témák
ősegyház, szolgálat, apostolok cselekedetei, diakónusok
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És bizony nagyon sokszor, mielőtt bármibe belevágunk, mielőtt bárhol segíteni akarunk, minden jó szándék hundacára.

Na, egy kérdést tanuljunk el [torokköszörülés] az ősegyháztól, hogy mondd, te megimátkoztad ezt?

Olvasmány az apostolok cselekedeteiből.

Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódást támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják.

Ezért a 12 összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk: Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, és az asztal szolgálatát lássuk el.

Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jóhírben álló, lélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal.

Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.

Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenázt és Miklóst, az antiókiai prozelitát.

Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket.

És az Isten igéje tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben.

Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

Ahol egy embernél több van, ott valószínűleg lesznek nézettkülönbségek.

Ott a nagy valószínűséggel akadnak majd kisebb-nagyobb problémák.

Ott egészen biztosan a nézőpontok sokasága is tud ütközni, és alkalomtán bizony, ha összehajolnak, akkor felfelszikráznak azok a glóriák.

Nem volt ez másképp az első keresztények között sem. pláne, ha az a fajta sokszínűség tapasztalható meg, azaz az a fajta különbözőség, ami az első keresztények között is.

El egyébként már maguk a zsidók sem voltak annyira őrült befogadók, hogy például mindazokat, akik nem a rámul beszéltek, hanem inkább görögül, azokat beengedjék a saját zsinagógáikba.

Ezeket tulajdonképpen elkülönítették. külön zsinagógákba járhattak, nem elegyedtek az ősi néppel.

Persze, hát mindig vannak egyenlők, mindig vannak egyenlőbek, és általában mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy ő kevesebbhez jut, mint a többi.

Őt valamiért kevesebbre tartják.

Milyen érdekes, hogy az sosem szokott panaszkodni, aki többet kap.

Egyébként ő soha nem nehezményezi, hogy ő miért kapott többet.

És persze, hát ezek a problémák, ezek felgyűrűznek az első keresztények körében is.

Egy idő után zúgolódás támad a görögök özvegyei között.

Nem ugyanúgy látják el őket, nem ugyanazt kapják se.

Az apostolok egy némi tanácstalankodás után úgy gondolják, hogy rendben van, hát lehet, hogy nem nekünk kellene ezzel foglalkozni.

Találjunk, keressünk hét köztiszteletben álló, rátermett férfit.

Hívjuk le rájuk a Szentlelket, és bízzuk meg őket a közösség szociális igényeinek a szolgálatával, s kiválasztanak hét jóhírben álló lélekkel eltelt bölcs férfit, a hét diákónust, akik aztán a szociális területen segítségük si, mert nem jó az, ha Elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát látjuk el, majd újra megerősítik.

Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat?

Nagyon sokan az egyházból alapvetően csak egy jótékonysági egyet látnak.

Hát milyen szép, nem? mindig gyűjtünk valamire, valakinek a javára, alapvetően igyekszünk segíteni, intézményeket tartunk fenn, próbálunk a legelesettebekkel foglalkozni.

No, egyetlen egy dologról nem szabad megfeledkezni.

Mi nem [torokköszörülés] egy szociális társaság vagyunk.

Nyilván az Isten szeretete lehetetlen és erőtlen az ember szeretete nélkül, de nagyon erősen.

Az üsés ház példája arra figyelmeztet bennünket, hogy miközben intézményeket veszünk át és tartunk fenn, miközben gyűjtéseket menedzselünk, a világ számos pontján igyekszünk segíteni.

Néha nem lenne baj, ha a határon belül is erőteljesebben néznénk a saját gondjainkra, de mellette [torokköszörülés] ez az egész akkor válik hitelessé.

Mellette ez az egész akkor fog működni, ha az imádságos háttér, ha az élő Isten kapcsolat is ott van mögötte.

Halatlan leckét kaptam az Istentől a nagyböjt hét hete során.

Nálunk az a szokás, hogy Nagyböjt benne a Máterben végig minden a hajnalban virrasztó miséket tartunk az advent gyakorlatához hasonlóan, és ezeken a virrasztó miséken, a kihelyezett persseekben az egyes templomok, az egyes közösségek rászorulói számára gyűjtünk hét héten át. mindig nehezebb, mindig köhögősebb, mindig kevesebben vagyunk, mint adventben.

Valahogy nagyböjtnek nincs az a romantikája, mint ami a karácsonyvárást megelőzni.

És végig azon gondolkodtam, hogy hát testvérek, ez zsebbe nyúlós lesz, majd a plébánia kipótolja, mert kevesen vagyunk, mert én ilyen 20 fő körül voltunk egy-egy virrasztó misén.

Vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam, hogy jó, minden ilyen hajnali misét ajánljunk fel jó szándékra.

Valahol nyilván ez az egyik legtágabb ugyor, amibe sok szív, sok gondjai beleférnek, és az Isten majd oda fogja csoportosítani ezeket az erőket, ahol szükség van rá.

A tapasztalat gyönyörűen bebizonyította, hogy a gondviselés él és működik. számomra volt a legnagyobb meglepetés, hogy ez az alig 20 ember a virrasztomiséken összeimádkozott három állást, néhány megmagyarázhatatlan gyógyulást és 64 kézzel fogható csomagot, amiket családokhoz, idősekhez, gyermekét egyedülnevelőkhöz nagycsaládosokhoz vihettünk ki. húsvét előtt.

De szentl hiszem azt, hogy annak az alig 20 embernek a héthetes imádságos háttere nélkül, bármekkora lett volna a jó indulat, bármekkora lett volna a segíteni akarás, nem jön össze, mert nem tesszük hozzá az alapot, amire építhetünk.

És bizony nagyon sokszor, mielőtt bármibe belevágunk, mielőtt bárhol segíteni akarunk, minden jó szándék hundacára.

Na, egy kérdést tanuljunk el az ősegyháztól, hogy mondd, te megimátkoztad ezt?

Említett entitások

Témák

  • ősegyház
  • szolgálat
  • apostolok cselekedetei
  • diakónusok

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról”

Miről szól ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról”?

Az apostolok cselekedeteiből vett olvasmányt feldolgozó elmélkedés az ősegyház példáján keresztül mutatja be a szolgálat fontosságát. Felmerül a probléma, amikor a mindennapi alamizsnaosztás során a görögök özvegyeit háttérbe szorítják. Az apostolok ezért hét diakónust… Az epizód a Zarándok.ma című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 02..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Heiter Róbert Gottfried, Pécsi Rita.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról”?

Fő témái: ősegyház, szolgálat, apostolok cselekedetei, diakónusok.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vasárnapi ráhangoló: „Mondd, te megimádkoztad ezt?” – Az ősegyház leckéje a szolgálatról”?

Megjelenés: 2026. 05. 02.. Hossz: 9 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/zarandok-ma/vasarnapi-rahangolo-mondd-te-megimadkoztad-ezt-az-osegyhaz-leckeje-a-szolgalatro

Több epizód a Zarándok.ma-ből