Az Utazási Podcast

#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor

· PT1H35M41S

Összefoglaló

Gábor Rakonczay, extrém sportoló és világrekorder, mesél lenyűgöző kihívásairól és arról, hogyan gondolkodott már gyerekként is másképp. Elmondja, hogy már fiatalon is a felfedezők és kalandos utazások érdekelték, ellentétben a kortársaival. Az interjú során kitér az átélt…

Röviden

Műsor
Az Utazási Podcast
Megjelenés
2024. 06. 25.
Hossz
1 óra 36 perc
Szereplők, említett nevek
Mátai András
Témák
extrémsport, világrekorder, felfedezés, utazás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok drága hallgatók én mátai andrás vagyok az utazási podcast legújabb részében ismét egy videós interjúval jelentkezem merthogy a téma és az előadó személye is megérdemli beszélgetőtársam rakoncai gábor extrém sportoló aki az extrém kihívásai mellett motiváló előadásai miatt is már régóta a listámon volt hogy leüljünk egyet beszélget most végre sikerült ugorjunk vissza a gyerekkorodba mire emlékszel hogy mi volt az első olyan emléked amire azt mondták a környezeted osztálytársak hogy val olyan máshogy gondolkozol és olyan különlegesebb gyerek vagy hát én gyerekként általában tehát ilyen korán kezdtem a sportot abból mondjuk már egy picit elkezdtem kilógni aztán utána a sportközösségen belül is azért viszonylag a dobogó tetején voltam szóval ott is kilógtam egy kicsit nag nagyon sokat kijártam a környéken a kis erdőbe és nem tudom miket építettünk az erdőben meg íjakat készítettünk meg az oviban mondjuk elég sokat nem nem nem oviba vittek be engem hanem apukám a rovarházban volt a vezető és akkor én én ott voltam tehát inkább bevitt magával a rovarházba akkor nem volt még ilyen szigor hogy a gyerek hány napot hiányozhat meg nem hanem így akkor oké most a gyerek ma nem megy be most a héten nem megy be és akkor oké és akkor én ott voltam a az állatkertben ott a ott a többiekkel és nem tudom én íjászkodtam ott a nagy szikla alatt a van ez a nagy szikla az belül az üreges és főleg akkor még ez ilyen nagy tér volt ott tok mar gyerekként ilyen kalandosabb dolgokat aha igen igen tehát tehát igaziból már már nem nem nem volt tehát nem tudom én amikor a osztályfőnök megkérdezte hogy ki mit kapott karácsonyra és nem tudom én voltunk mondjuk negyedikesek vagy ötödikesek akkor én mondjuk már egy reflexiat kaptam és akkor így és így nem nem lego szettet vagy vagy nem tudom bmx-et hanem vagy mi volt akkor a menő és akkor jöttek át az öztátársok és akkor célba lőttünk szóval így így egy kicsit így mindig így kilógott így minden üm ilyenkor megkérdezték hogy gáborka mi mi leszel ha nagy leszel akkor mit mondtál igen volt egy ilyen van egy ilyen emlékem hogy mi leszel ha nagy leszel és akkor én benyomtam már ezt a felfedező kalandor kategóriát így pár évesen aztán persze kiakadt a tanár hogy olyan szakma nincs és akkor mire gondolok és mégis lett és mégis van igen igen igen mert ő azzal azt mondta hogy ugyebár hogy minek akarok én hajózni ha már 500 éve átholyózták az ócánt hogy ez a szakma kihalt szóval meg amúgy is értelmetlen akkor mondtam neki a hegymászást a hegymászás az ott is már minden helytetőn voltak mindenahol kitűzték a zászlókat nem csak értelmetlen mint a hajózás hanem ez még veszélyes is duplárossz és akkor mondjak még valamit mondtam a déli sarkot ak akkor mondta hogy üljek le hogy teljesen reménytelen vagyok úgyhogy úgyhogy ezeket a helyeket lehetőségeket te akkorannyi idősen honnan honnan k könyvek persze hát vagy bármi tehát most nem tudom volt egy ekkora tévénk úgy emlékszem a konyhában és akkor abból néztük a mesét talán és és akkor talán volt egy ilyen fanándorról is valami összefoglaló annak idején és akkor meg megkaptam a könyvét meg meg szóval így így valahogy így jöttek meg a tanároktól is tehát amikor a történelem tanár nem tudom mesél a felfedezésekről akkor tehát az az az nekem az nagyon megragadta megdobbant a szíved és akor hát a máshova ment igen mint amikor a éppen melyik ország melyiket igázta le szóval az az úgy teljesen hidegen hagyott de de az amikor valami a térképen kitisztítottak egy szürke foltot és akkor azt mondjuk hogy azt most már ismerjük és ez így néz ki hogy az az nagyon-nagyon tudott érdekelni és akkor így a tényleg a könyvtől a filmeken át a bármi egyszerűen a a félmondatokat a felnőttektől és akkor ebből így így elkezdtem így felépíteni ezt a fajta világot és én amúgy a gyerekkoromra úgy emlékszem vissza hogy így borzasztóan unalmas volt és bekorlátozott és és azt vártam hogy mikor leszek felnőtt mert akkor én akkor én megyek az kész az ismeretlen vonzott inkább vagy a saját magad által állított kihívás hagy valamit valamiben meg akarod próbáltatni magad hát ez így a az én értelmezésemben ez így együtt van mert mert hogyha olyasmit csinálsz amit más még nem akkor az garantálja azt hogy akkor az tényleg tényleg új a ott nem tudsz lemásolni mások által bejárt utat tehát tehát egyszerűen nem nem nem tehát valami újat hozol létre tehát bár én művésznek tanultam a a gimnázium évek és az egyetemi évek és képzőműészet aztán meg inkább ilyen iparos alkalmazott de de ugye bár az az volt a lényeg ideális esetben a suliban ezen dolgoztak a tanárok hogy mi az az egyedi ami benned van amit tudsz adni a világnak ami előtte még nem volt és én és én a sportot a expedíciós sportot abszolút ennek érzem az egy az egy performance keresel egy olyan felületet olyan területet olyan kihívást amit más még nem te ezt már akkor mik iskolás korodban ezt így összeraktad hát hogyha most nem is tudtam volna így megfogal zni de abszolút tehát engem engem sose érdekelt az amit már ami ki van taposva az az ösvény egyszerűen teljesen hidegen hagyott tehát így ilyen kényszeresen kerestem azt ami ahol más még nem járt és például tehát ilyen kilenc évig tájfutóversenyző voltam ez engem pont az fogott meg benne hogy én választom meg a két pont között az útvonalat és tudom jó hogy például mindenki a az ösvényen szokott menni hogy el ne tévedjen én meg inkább keresztül megyek a csalánosom meg a nem tudom és akkor viszont megnyerem majd a versenyt tehát így így tehát engem ott is ez érdekelt hogy hogy ne másnak a nyomvonalán haladjak hanem hanem újakat hozzak létre úgyhogy valamilyen szinten igen de szerintem ez egy ez egy művészgondolkodás tehát igazából ez nem sportolói ez inkább egy képzőművész gondolkodás hogy hogy valamit létre akarsz hozni amég nem is festesz vagy nem szobrász vagy ez ez lehet egy konyhaművészet is vagy vagy bármi de de az a lényeg hogy alkotni akarsz és és nekem a a sport az így egy olyan kifejezésű és az ez nagyon kisgyerekként ez így megvolt és nagyon-nagyon mélyen volt és ilyenkor már láttad magad előtt a felnőtt rakoncai gábort aki majd ilyen dolgokat fog csinálni hát hogyha nem is így így így hogy becsukom a szemem is látom de vagy láttam de de azt azt pontosan tudtam hogy szóval tehát én a a a suliban mondjuk egy sportakozatos sulibba kezdtem az első három év és a tornasorban voltam a 30 fiúból a hátulról a har ik és mondjuk a futás meg a kötélmászás az nagyon ment de az összes többiben valahol valahol voltam és és közben meg belül volt egy olyan bizonyosságom hogy eltelik pár év én felnőtt leszek és én szóval én én nem valahol leszek hanem én meghatározom azt az adott területet majd ebbe volt egy ilyen bizonyosság ez nem tudom honnan jött lehet lehet hogy az hogy kompenzáltam azt hogy hogy csak valaki vagyok ott és akkor szerettem volna máshogy valaki lenni de de azért nagyon mélyen volt és ez az első pár projektnél ez ki is tartott ez a egóból én majd megmutatom mert létrehozok valami olyat amit más nem tud aztán utána nyilván ez ez finomodik és lecserélődik és utána rájöz hog nem másoknak kell megmutatni valamit és hanem magadnak tartozó elszámolással tehát ez ez nyilván változik de de az elején az megadta a kezdő a kezdő olyan dolgot hogy mondjuk a ami kényelmetlen vagy nehéz azt azt inkább bevállaltam mintogy mintogy kompromisszumot kössek ha kicsit ugrunk az időben a az óceánátevezős ötletig akkor azt így láttad előre vagy az tényleg egy ilyen koles szobai beszélgetésből ugrott elő és hogy na van egy ilyen ötlet csináljuk meg az az nagyjából úgy nézett ki hogy az egyetem alatt így amellett hog azért rendesen nehéz volt ez a sul tehát épületgépészet meg szilárdságtan meg minden egyéb de de valahol volt bennem valami olyan hogy így hogy így így egy kicsit így unatkoztam vagy valami ilyesmi hogy hogy amit csináltunk azok rajzok voltak meg makettek voltak és nem nem volt megépítve még és tudtam jó hogy én majd hogyha lediplomázom majd megszerzem a jogosítványokat még elmjek egy építésirodába és amúgy a szüleim se építészek voltak tehát mire én mondjuk egy felhőkarcolót nyilván amire egy gyerek mire gondol hogy minimum azokat fog tervezni vagy htbázisokat mire én oda eljutok az az nem tudom hány év és én én viszont most akarok valami olyat ami igazi létezik ami működik amire rábízhatjuk az életünket tehát valamit alkotni akartam és és közben sokat olvastam a hajózásra közben ez így így érlelődött és nagyjából egy olyen másfél év alatt jött el odáig az az érzés hogy hogy hát így mire várok még tehát én felnőttem tehát hogyha gyerekként is ezt akartam csinálni akkor most még meddig kell várni még és és utána viszont ahogy mondod öt perc alatt dőlt el a koles szobába hogy oké akkor menjünk és sevezzük hát az óceánt és megírtuk a kérvényt egy év halasztásra kijelentkeztünk elkezdtük összerakni az óceánátevező projektet aztán rájöttünk hogy ez ezt ezt nem mi találtuk ki először hogy vitora meg motor nélkül ez egy 100 éves 130 éves extrém sport és akkor akkor mivel mivel nagyon speciális azért nagyon költséges szóval ugyanott voltunk hogy nem volt rá pénzünk mint mondjuk egy vitorlás útra úgyhogy úgyhogy csak hogy hogyan fokozódik az eszelősség hogy akkor jó hát akkor nem megvesszük hanem hogy valaki meg tudja tervezni ezt a hajót akkor nyilván én is meg tudom tervezni és ha valaki egy szakmunkás meg tudja egy műhelybe építeni ezt a hajót akkor nehogy már mi ne tudnánk megépíteni mert végre művész művésznek készültél és mérnöknek tehát igen tehát végülis így házon belül volt az egész és akkor így megterveztük ezt a hajót megépítettük ezt a hajót nyilván mire ez elkészült ez nagyon költséges volt szóval kellettek hozá szponzorok meg kellett tanulni navigálni rádiózni am megtanultunk vitorlázni is közben ott egy év alatt és utána átöveztük az óceánt és egy egy éven belül mint ahogy mint ahogy meg tehát a projekt így erre erre terveztük és gyakorlatilag úgy jöttünk vissza a suliba hogy oké guinness rekord amerikai évkalandjaadíj magyar formatervezési díj hajó valalami a sulinak az egyik legmagasabb elérhető valamij volt tehát így minden megvolt meg az életre szóló élmény meg meg meg a sopronban az utcán mindenon felismertek mert minden lap megírta meg minden tehát ilyen teljesen így teljesen más dimenzió lett és és akkor ott voltunk hogy jó jó jó hát semmi nem történt csak eltelt egy év de de azokat az energiákat amit előtte mondjuk foglalkoztam ezzel is azzal is azzal is amazzal is ezeket összeraktuk és csak egy dologba raktuk be koncentráltan egy évig fókuszálva és annak az lett az eredmény hogy az életpályanak egy egy csomó pontja ahonnan teljesen más irányba ment tovább már minden sok ember hoz döntést hogy kitalálja akár egy koles szobában vagy otthon vagy bárhol hogy valamit meg fog tenni és mégis úgy utána másnap már nem az a fő fókusz ti onnantól ahogy ezt kimondtátok onnantól kőkeményen csak erre fókuszáltatok igen igen nem volt semmi b verzió nem volt semmi igen ezt az elhivatottságot azt minek köszönheted szerinted vagy köszönhetitek ma már ezt nehezebb elérnem különben igaziból ott ott amikor így így hoztunk egy döntést hogy jó akkor csináljuk ezt onnantól az hogy nincs hajunk hogy nincs rá pénzünk hogy nem is láttunk hajót még vagy az óceánt nem láttunk még az óceán parton sem sétáltunk még olyan emberrel sem beszéltünk aki valaha látott volna egy hajót vagy egy óceánt de ezek ezek olyanok voltak hogy jó nincs hajó hát akkor építeni kell egyet jó nincsen rá pénz akkor majd meg megdolgozunk érte megszerezzük bármi nem tudom hogy ha nem vátunk az nem nem jártunk még az óceánparton h akkor odamegyünk aztán majd jártunk már az óceánparton tehát ez egy onnantól ez minden csak feladat lett és szépen felosztott és szépen végigmentünk rajta tehát így és ebben mi annak idején így ott a a volt párommal nagyon erős párost alkottunk hogy hogy én én általában hoztam ezeket a ezeket az intuitív nagy dolgokat jó akkor tudod mit akkor akkor tervezzük meg mi oké oké de akkor az hogy néz ki hát úgy hogy nem tudom makettet építünk meg meg ilyesmi jó jó akkor akkor nem tudom én akkor tűzzük ki hogy mikor indulunk és akkor de azó vezető utat meg már így a párom így darabokra szedte és így szépen végigmentünk rajta tehát mi nagyon nagyon hatékony csapat voltunk és és gyakorlatilag egyszerűen úgy képzeld el ezt a ezt az időszakot hogy a amíg a amíg megépült a hajó addig nem volt hétvége hanem tehát szombatvasárnap az ugyanúgy dolgoztunk ilyen napi 16 plusz órákat és ez a ez a kilenc hónap alatt amíg építettük kétszer mentünk el moziba az mivel ez itt a népszigeten építettük ott a nem tudom dunaplázában mentünk át moziba szóval max két és kétszer két és fél óra amíg kötött a hajón az anyag és egyszer amikor már nagyon-nagyon kiakadt a család akkor elmentünk egy esküvőre mondjuk két órára megmutatni magunkat hogy ott is vagyunk de se szülinap se semmi se család semmi se barátok se pihenés semmi csak csak csak a hajóépí és csak az hogy összejöjjön a projekt és semmi mást nem számíthatott és annak gyakorlatilag az lett az az az eredménye hogy tényleg a nullából mi már úgy jöttünk haza mint mint világrekorder óceán átevezősök egy egyik legkomolyabb extrém sportban az első pillanattól kezdve kérdésem volt hogy ez össze fog jönni és kvázi sikerül az át át átjutás na na abszolútan tehát úgy hogy tehát én én én az első hajnalban amikor megláttam hogy mekkora hullámok vannak odakint mit 100 km a partó tehát tehát én sokkot kaptam tehát így egyszerűen ja hogy erről nem volt szó hát erről nem volt szó tehát így oké hogy méteres hullámok vannak de nagyon más ebből a perspektívából nézni a 4 mteres hullámokat és ez tényleg ezt csinálja és t lélegzik az egész víztömeg és és még gyakorlatilag a parton vagy nem 1000 kmre vagy a vízparton hanem csak 100-ra és jó idő van tehát nem vihar van meg semmi és ez így mi ez szóval így hogy hogy hogy tudnak ekkora tömegek mozog és ekkora dimenziók és akkor ott vagyunk egy kis törékeny hajóban ami az ujjamnál vékonyabb a az oldalfala ami elválaszt az 5 km mélyiségtől amit mondjuk egy…

Említett entitások

Témák

  • extrémsport
  • világrekorder
  • felfedezés
  • utazás

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor”

Miről szól ez az epizód: „#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor”?

Gábor Rakonczay, extrém sportoló és világrekorder, mesél lenyűgöző kihívásairól és arról, hogyan gondolkodott már gyerekként is másképp. Elmondja, hogy már fiatalon is a felfedezők és kalandos utazások érdekelték, ellentétben a kortársaival. Az interjú során kitér az átélt… Az epizód a Az Utazási Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 06. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Mátai András.

Milyen témákat érint ez az epizód: „#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor”?

Fő témái: extrémsport, világrekorder, felfedezés, utazás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#73 Amikor az életed a tét // Rakonczay Gábor”?

Megjelenés: 2024. 06. 25.. Hossz: 1 óra 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-utazasi-podcast/73-amikor-az-eleted-a-tet-rakonczay-gabor

Több epizód a Az Utazási Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból