Mindenségit!

Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió

· PT2H16M43S

Összefoglaló

Rakonczay Gábor, kétszeres Guinness-rekorder óceánátkelő kalandor a Mindenségit! podcast vendége. Gábor az Atlanti-óceán átevezésével, 75 napos, 5123 km-es útjával, valamint 18 év extrém sport utáni pályafutása lezárásával kapcsolatos élményeiről mesél. A beszélgetés fókuszában…

Röviden

Műsor
Mindenségit!
Megjelenés
2025. 12. 07.
Hossz
2 óra 17 perc
Szereplők, említett nevek
Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert
Témák
óceánátkelés, extrém sport, életfelfogás, pályafutás lezárása
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntünk mindenkit a Mindenségit podcastben. >> Szevasztok srácok!

Aki ismeri a Mindenségit podcastot, az tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy mi rendszeresen szóba hozzuk annak a fontosságát, hogy az ember életében, a személyisége fejlődése szempontjából mennyire rendkívül fontos, hogy kilépjen a komfortzónájából.

És a hír az, hogy Rakoncai Gábor kétszeres Guinis Recorder óceán átkelő kalandor van itt velünk.

Arra gondoltunk, hogy szerintünk az országban nincsen más, aki ebben a témában ennyire kompetensen tudna nyilatkozni nekünk.

Úgyhogy most arról fogunk faggatni, már rengetegszer elmondtál egy csomó minden történetet.

Nyilván ezt is mi is meg fogjuk kérni tőled, de nekünk Gergőbel talán az a legfontosabb, hogy benned mi játszódott le ezeknek a kalandoknak a során.

Tehát önmagában a személyiségedre gyakorolt hatásai ezeknek a kalandoknak érdekelne bennünket.

Úgyhogy szerintem kezdjük azzal, hogy meséld el, hogy honnét van benned az a mérhetetlen vágy arra, hogy menj, hogy kalandozz, hogy ilyen egészen elképesztő kihívásokat teljesíts, és majd menetközben ezeket részletezni fogjuk, hogy milyen az, amikor valaki 900 km gyarog az Antartison. >> Hát szerintem szerintem ez mindenkiben benne van.

Csak az a kérdés, hogy mennyire hagyjuk, hogy a a külső világ elnyomja, meg mennyire beszéljük le magunkat egy idő után a a különböző dolgokról.

És és én erre nagyon-nagyon odafigyeltem, hogy hogy megmaradjon az a az a tudod ez az őszinte kíváncsiság, aki így el akar menni így a horizonton túlra is, ami mondjuk nem tudom én kilenc évesen bennem volt. >> De h hogy hogy találtad ezt meg, vagy mi mi volt az első jele kilenc évesen?

Hát igazáb én már pár évesen fogtam magamat, és nem tudom, a szomszéd kislányt kézen fogva el akartam menni világgá, és akkor vittünk szendvicset, és összeszedtek a nagymama telkétől, nem tudom, 1 km valahol a mezőn, és akkor megkérdezték, hogy mit csinálunk, és akkor mondtam, hát megyünk világgá és akkor így Ja, és szerintem négy éves se voltam.

Aztán aztán én nagyon-nagyon tehát nekem van hat testvérem, tehát így én vagyok a az első, úgyhogy úgyhogy én én viszonylag még szigorú nevelést kaptam, és és viszont sose beszéltek le semmiről, tehát így hagyták, hogy hadd csináljam valam, amit akarok.

És miel túl sok energiám volt viszonylag korán is, azért sportgozatos suliba írattak be, meg nem tudom én, uszodában jártak hajnalban, meg meg minden egyéb, és akkor itt találkoztam a tájfutással, és akkor ugyebár ott így az erdőbe szabadon te döntöd el, merre mész.

Tehát ez egy ez egy hatalmas szabadságot hozott így mondjuk nem tudom kilenc évesen.

Aztán utána az így így maga a sport az így megadta azt, hogyha hogyha valamibe energiát teszek, akkor abból ugyabár vissza is jön.

És és így így elkezdtem így érzékelni azt, hogyha én ha én használom a szervezetemet most akár a testemet, >> de ez most ilyen 11 néhány éves korodban.

Ez, ez viszonylag hamar leesett, hogy így, hogyha én így odafigyelek rá, szóval így igaziból így bármit lehet csinálni.

Szóval ez nekem nagyon korán leesett, csak csinálni kell. >> Figyelj, és a testvéreidben is benne van bármelyik őjükben ez a ez a késztetés, hogy menjen, hogy csinálja.

A >> majdnem mindenki most vagy különböző szakmáktól eltekintve, de mindenki valamilyen szinten valami alkotó munkában vesz részt.

Én én ugyebár én művésznek tanultam, >> képzőművésznek, aztán meg alkalmazottnak az egyetemen, és és ugyebár ott is ideális esetben a tanárok azon dolgoznak, hogy mi az az egyedi, ami benned van, amit így ki tudunk tenni az asztalra, ami mit tudom világ okulására, javulására, bármire szolgál.

És és az jaj, bennem ez így iszonyú korán megvolt.

Nem annyira a többi tesóban nincs annyira meg, de szóval így rendesen kilógok a sorból, de de én úgy gondolom különben, hogy valamilyen szinten így így megsikerült őrizni a a gyerekkori kíváncsiságból, felfedezni válasz. >> Ezt hogy se szerinted megtenni?

Hát amikor legközelebb gyerekek lesztek, akkor >> nem tudom.

Különben igazából találtam pár olyan mondatot tanároknál, szülőktől nagyszülőktől nem tudom én, rajzfilmből, akármiből, meséből, ami ami nekem így nagyon hamar nagyon mélyen beült.

Tehát így így beszaladt, és akkor azok bent ragadt azóta is.

De de nyilván kaptam valószínűleg ellenkező irányú motivációt is, azokat meg valahogy nem hallottam meg.

Tehát engem engem kisgyerekként csak az érdekelt, hogy így oké oké, mikor leszek felnőtt, mert akkor irány a horizont.

Tehát így így konkrétan ez ilyen alap dologként benne volt. >> Szerintem ezt azt szerintem az a történet is ezt példázza, amikor 13 évesen kitaláltad, hogy te elmész maratont futni, lebeszéltek a szülők meg a környezetet, hogy ne menjél, és aztán az öcsét fogta, fölpattantatta egy bringára, ő meg futott és ment, és 4: 20 perc alatt lefutott egy maraton 13 évesen. >> Ja.

Ez >> hát ezér nem egy szokványos dolog.

Ez igen, ez nem annyira, ez ez teljesen illegális meg minden, ez ez ma lett volna, akkor még a szüleimet szerintem még mindig pereskednének velük valakik, de de a az nek igaziból az egy ilyen sorsfordító volt nálam, mert mert addigra ugyebár én már benne voltam így a a versenysportban >> tájfutóként, >> tájfutóként és ott ott így azért ilyen én izé ilyen ez most nagy képü lesz, de totál készpénznek vettem, hogy a dobogó teteje az az enyém, aztán pont tehát így ez egy ilyen fix dolog volt logika. dologból tudtam fölállni a dobogóra.

Egyszerűen láttam azt, hogy hogy ki az, aki nem tudom én mondjuk legjobb az egyesületben, és akkor ő ő ő szokott a legtöbbet edzeni.

És akkor így összeállt a kép, hogyha én többet edzek nála, akkor én még jobb leszek.

És ez ez a kisgyerekeknél ez totál működik.

Tehát egy egy darabig ezzel nagyon el lehet lenni.

És nagyon gyorsan fél éven belül már hatalmas fejlődést lehet elérni, úgyhogy úgyhogy ott ott így megjött az étvágy és akkor ez így ment.

Aztán aztán ez a 13 éves maraton, ez meg meg ténylegesen úgy jött, hogy suliba tanultunk a maratonról, és akkor egy ekkorát is lehet futni, és én nem tudom hol éltem, tehát én nem tudtam a maratonfutásra előtte és így és így elkezdtem rajta gondolkodni, hogyha én tudok 5 km-t futni a tájfutóversenyen, akkor valószínűleg tudok 42-t is, mert az nem csak párszor több.

És és ugyebár az illetőnek, a maratonfutónak meg fenn maradt a neve, a sztorija meg minden, és az annyira megfogott így maga az fenn maradt a neve.

Tehát, hogy a hogy a amit életében csinált, az nem csak addig tart, amíg ő élt, hanem tovább megy ezen.

Tehát ez ez engem teljesen így íg >> és ez a mai napig motivál téged?

Most már most már egy kicsit kezd így kezdem átértelmezni ezt.

De de a mai napig amúgy igen, ez egy elég fontos dolog, hogy amit én megszerzek tudást, tapasztalatot, mindent, az az ne halljon meg velem, hanem mindenképp az az menjen tovább.

Tehát én én az építés szakmába is azért gondolkodtam így a ilyen hévesen, merthogy merthogy létrehozol egy egy teret vagy egy épületet, és amikor én nem leszek, az még akkor is funkcionál, és mit tudom, megvédi az esőtől, és nem tudom, és szép és működik.

Úgyhogy de ugyanez a művészakma is szerintem, meg hát majdnem egy csomó minden.

És szóval így így annyira elkapott az, hogy így így így meghosszabbíthatom a valamilyen szinten a létezésemet ezzel, hogy hogy akkor így gondoltam, hogy futok egy maratont, és nyilván ettől az ember nem lesz hallhatatlan vagy ilyesmi, de de arra viszont tökéletes volt, hogy hogy ahogy mondtad, hogy a környezetem se gondoltam meg, se nem hitt benne.

Én mondjuk egy héttel előtteam, hogy a az egész bolygón lenne csak egy ember, aki ilyen ekkora távot tud futni. >> És közben meg ez nem mondom, hogy könnyű volt, de de végülis simán le lehetett futni.

Tehát négy óra befektetéssel tudtam valami olyasmit csinálni, amit amit soha előtte.

És azt azt már csak én csináltam, mert nem volt senki, aki ebben most a tesóm jött ott bringával, de de így nem tehát tehát nem volt, aki támogatott benned, tehát és ott így azért az így az egy ilyen éles pont volt így az én életemben, hogy ja, hogy lehet olyasmiket ténylegesen csinálni, amit am így álmodozok, ami nem logikus a környezetemnek, amit lehet, hogy még nem csinált senki, és hogy így így így ezek a határok, hát ez most ilyen ilyen klasszikus dolog lesz, de de hogy a határok azok nem itt vannak, hanem ahol az ember és így és az az nekem az annyira beütött, hogy hát ez ez mai napig megvan.

Szóval ez így >> az mikor volt, amikor már több maratont futottál, úgy olvastam, hogy azt nyilatkoztad, hogy hogy a maraton megvolt, nem is gondoltál, hogy ennél többet lehet futni, és akkor kiment a Margit szigetre, és csak úgy lefutott 100 km-t. >> Hát >> az hány éves korodban volt már?

Szerintem az nagyjából 10 évvel ezelőtt volt. >> Tehát akkor már több óceánátkelésem túl. >> Igen, igen, igen.

Már már több nagy projekt megvolt.

És és hát mindig futottam egy maraton, tehát amikor mint ahogy most is majd ősszel lesz a Budapest maraton, én akkor az ilyenekre beneveztem, nem készültem fel rá, szóval így így így végigszenvedtem.

Tehát így így nagyon nagy holdpontokat éltem át, meg sírtam, meg nevettem közbe, meg mindenem volt.

Utána mozogni nem tudtam egy hétig, tehát így teljesen lesavasodott a szervezetem, tehát tehát tehát teljesen amatőr agyament módon álltam neki.

És és akkor tartottam egy ilyen vidéki karitatív előadást egy kis kiskolába így Borotán, és ott a az ország egyik hát az egyik ultrafutója, aki amúgy amúgy kifejezetten komoly sportmúlttal rendelkezik.

Ma már nyilván egyik legjobb barátom.

És akkor ő kérdezett be így a rendezvényen, hogy hallja, hogy nem csak hajózgatok, hanem hogy én, hogy én futni is szoktam.

És ugye már a futás így följebb pozicionált így a kérdésbe is, és olyan fura volt az egész.

Úgyhogy mivel ez vidéken volt, én hát így Pestről, sőt akkor még pont Budán laktam, tehát ilyen iszonyű nagy arccal így mondtam neki, hogy tudod, így vidéki tesi tanár, és akkor így így mondom neki, hogy mondom én maratonokat futok, bocs.

Nem tudom, hogy tudod-e mi az az mondom borzasztó hosszú táv.

Mondom van olyan, hogy négy óráig futunk egy irányba, mondom, van aki összeesik, meg mondom, egy csomó ember nem is bírja azt ki.

És akkor csak ilyen nagyon szerényen így mosolygatta egyet, és így mondta, hogy így jó pufa dolog az a maraton, hogy így mit tudom én, ő is most futott egy 50-est, amikor jött a suliba, és így a edzésnek, meg majd megy megint a Ultra Balatonra.

Tudom, az a 200 km-es verseny micsoda.

És akit néztem a lábát, hogy mondom ezzel 50 km 200 km.

Tehát így, hogy tehát tehát én így biztos voltam abban különben, hogy tehát évekig meg voltam eről győződve, hogy a a maratoni, tehát ezt a 42 km-t, ezt ezt egy orvos találta ki.

Teljesen máshogy van, mint mint a a sztoriba, hanem ez egy orvosnak a a a projektjének az eredménye, hogy rengeteg lábat megvizsgált, ilyen emberi lábokat, kiszámolta, hogy mennyi kilométert lehet futómozgással megtenni.

Kijött a 42-es szám, és azóta rendezik ez. >> Honnért jött neked?

Ez a gond? >> Ez onnan jött, mert hogyha vagy egy maraton vagy, vagy nézed kívülről, vagy nem tudom, most az olimpiát esetleg, ha valaki nézte, tehát 40 kmnél még mindenki fut, 42 után meg baromira megáll mindenki, tehát senki nem megy futva haza, hanem hanem tudod, villamossal meg kocsival meg akárhogy, és hogy így hát hogyha tehát a 40-es az egy szebb szám, vagy az 50-es is, mint a 42, az fura, miért 42.

És akkor gondoltam, hogy hát így ugyebár 40-nél többet tudunk, de valószínűleg 50-et már nem tud futni az emberi lény, mert akkor 50 lenne ez a klasszikus táv.

Úgyhogy így kitalálták, hogy 40 fölött egy kicsi, 42 az pont éppen átmegy még.

És és erről olyan fixen meg voltam győződve, hogy hogy tuti biztos voltam, de 43-at képtelenség futni.

Tehát nincs az a tehát ember nincs, aki ezt tudná.

És akkor így ott van velem szemben egy egy teljesen normális átlagos ember, és így mondja, hogy ja, hát 200-at is lehet.

És akkor még mondta is talán, hogy utána mi nagyon nagy haverok lettünk, tehát így vissza se jöttem Pestre, hanem ott ott aludtam nála, és akkor az egész éjszakát átitaloztuk, és beszélgettünk a futásról, és akkor mondta nekem, hogy így ha majd egyszer így így igazi férfinak gondolom magam, akkor majd megyek és lefutom az Ultra Balatont, és akkor így tudod, így nekem így egy idősebb fazom mondja, hogy majd ha egyszer igazi férfi lesz, mi van?

És akkor így és akkor, mert én meg abba éltem, hogy én futom a leghosszabb távot, tehát én futom a maratont.

És akkor így és akkor a a maraton az egy ilyen vicces semmi volt ahhoz képest, hogy 200 km.

És én utána találkoztam teljesen más ügyből kifolyólag a a Lubis Silvékkel. >> Ühüm. >> És és akkor ott is kérdeztem, hogy figyelj, mondom ez a Ultra Balaton, ez a 200 km, ez így akkor ez így most így beneveznék, és akkor kérdezték ott a Szilvic meg a Gyuri is, hogy oké, de mennyiket szoktam futni?

És akkor mondtam, hogy mennyit.

Kért milyen idővel? mondom, hogy menj.

És akkor ú így szóval így fogták a főket, hogy hát az így az így fényévekre van.

Tehát a kettő között olyan különbség van, hogy semmi köze egymáshoz.

És ez mondták, hogy valamelyikük mondta, hogy hogyha tudnék futni mondjuk egy 100-ast ilyen tisztességes időbe. >> Az mit jelent egy 100-asnak? 100-asnál hol a tisztesség >> mit?

Ilyen hat perces kiloméreket, tehát mondjuk ilyen 10-11 óra alatt, tehát ilyen kényelmesen, de a kényelmes, ez tényleg.

És és ugye akkor akkor érdemes ebből tovább gondolkodni.

De hát ugyebár rengeteg ember beleszeret ebbe a ultra ultrázásba így egyből a maraton után és akkor lesérülnek meg elmegy a motiváció meg in minden.

Szóval így adjam meg az időt magamnak szépen.

És >> én nem gondolom, hogy te ez a típus vagy, aki így nagyon megja magát az időt. >> Ezt í ezt így jól látod.

Úgyhogy én onnan hazamentem az a találkozóról.

Így akkor már úgy kora este volt.

Így a hűtőből az összes nem tudom én cukros és bármilyen kaját amit találtam, tehát ilyen csoki energiaszelet,…

Említett entitások

Témák

  • óceánátkelés
  • extrém sport
  • életfelfogás
  • pályafutás lezárása

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió”

Miről szól ez az epizód: „Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió”?

Rakonczay Gábor, kétszeres Guinness-rekorder óceánátkelő kalandor a Mindenségit! podcast vendége. Gábor az Atlanti-óceán átevezésével, 75 napos, 5123 km-es útjával, valamint 18 év extrém sport utáni pályafutása lezárásával kapcsolatos élményeiről mesél. A beszélgetés fókuszában… Az epizód a Mindenségit! című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 12. 07..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pázmándi Gergely, Varga T. Róbert.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió”?

Fő témái: óceánátkelés, extrém sport, életfelfogás, pályafutás lezárása.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Rakonczay Gábor: Halálközelség, életfelfogás, fejlődés - PATREON verzió”?

Megjelenés: 2025. 12. 07.. Hossz: 2 óra 17 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/mindensegit-2/108-rakonczay-gabor-halalkozelseg-eletfelfogas-fejlodes-patreon-verzio

Több epizód a Mindenségit!-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból