Az Utazási Podcast

Hallgatói történetek #03 Mumbai patkány

· PT31M29S

Összefoglaló

A Hallgatói történetek minisorozat harmadik részében három erdélyi srác, Márton Geri, Csécs Zalán és Kovrig Péter meséli el Mumbai patkányos történetét, és azt, hogy mit jelent a "csúszás no problem". A srácok egyetemistaként, a vizsgaidőszak előtt, két hét téli vakációjuk alatt…

Röviden

Műsor
Az Utazási Podcast
Megjelenés
2024. 12. 30.
Hossz
31 perc
Szereplők, említett nevek
Marton Geri, Mátai András
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] sziasztok drága hallgatók én mátai andrás vagyok ez a hallgatói történetek minisorozat harmadik része benne három erdélyi srác máton geri kovrik péter és c zalán akik a mumbá patkány történetét mesélik el nekünk [Zene] igen még én egyszer láttam a youtube-on a felhívásodat hyen rövid utazós történetekre lennék kíváncsi és nemrég tértünk haza így hárman vietnámból és akkor röviden összefoglaltam elküldtem pár képet videót hogy mi is történt velünk és akkor most itt vagyunk ezt fogjuk megbeszélni vagy lelkes hallgatók vagytok abszolút hát szerintem én minden epizódot amúgy hallottam már és hát eléggé inspirált minket úgyhogy többször mondtam a fiúknak hogy hogy né van egy két jó hely ahova el lehetne menni van egy két jó arc aki aki mesél ú úgyhogy mindenképp kedvenc epizódok hát talán nekem a stoppolós epizódok amik amik a legjobban megfogtak és fun fact hogy amit má meg is hallgattam egy egy barátommal elutaztunk hát kezdetben erdét stoppoltuk körbe egy körülbelül egy 10 napos stoppolás volt és annyira megtetszett hogy körülbelül egy fél évre ráll elmentünk egészen tbingenig németországig így stoppal és erre az inspiráció az a konkrét a podcast volt vagy valamelyik epizód igen igen marcinak a maer marcinak a szuper innen is üdvözöljük akkor marcit na és akkor kezdjétek el hol járunk mikor hova mentetek hogy jött az ötlet tehát ez koronavírusban megfogalmazott az ötlet hogy menjünk menjünk egy nagyobb útra így hárman és akkor kerestük a helyeket hogy mi lenne jó ami nem is annyira turistás de mégis megfizethető árban van így esett a választásunk vietnámra éy nagyon vicces volt mert októberben felmentünk az egyetemre kolozsvárra és cséccsel kimentünk egy ilet kajálni hamburgerezni és beszéltük hogy hát igen mindig terveztük ezt a ezt a vietnámot de sose jött össze és miért nem megyünk el most decemberben mert akkor az egyetem is többé-kevésbé szünetel szesszió után vagy hogy volt szesszió előtt talán de az volt a lényeg várjatok mi az a szesszió ja a szesszió igen azt mi úgy mondjuk hogy az a vizsgaidőszak igen a vizsgaidőszak igen ja ja szóval a vizsgaidőszak előtt talán az a lényeg hogy a téli vakációból nyertünk két hetet és akkor akkor ott később megjött kavrig is és akkor mondtuk hogy né fiú mi már eldöntöttük hogy megyünk mennénk vietnába akkor mit szólnál és teljesen bezsongtunk láem két napra rá eldöntöttük hogy mikor megyünk pontosan és akkor meg is vettük aztán hamarosan a jegyeket te mit szóltál hozzá hát mi azt hittük hogy random fogunk kapni egy rjegyet direkt be oda aztán rengeteg rengeteg rjegyet néztünk hogy hogy lenne a legolcsóbb mivel diákok voltunk és próbáltuk mindent úgy kihozni hogy egy adott budzsén belül és akkor megvettük a repüet láttuk hogy ha hátszállunk mumbaiban akkor az a legolcsóbb mert odáig egy ilyen hát vízér típusú járatokkal utaztunk és hogyha várunk két napot vagy egy napot igen akkor az és onnan megyünk tovább hanolyba ez a legolcsóbb na itt az ötlet hogy akkor álljunk ki a reptérről egy napot töltsünk el mumbába és nézzük meg milyen a város és akkor hát igen ez így is történt foglaltam szállást indiába kell vízum is nem igen igen igen vettünk vízumot is az így megdobja a budgetet nem vagy az még mindig még mindig így belefér mindig n az az az vag vagy az már utazási költség az az már igen előre nem kalkulált költség volt nem nem tehát volt volt vízum igen de de megtetszett az egész mumbai és valamiér india jól hangzott aztán egy napra úgy azért az tehát hogy miért ne töltene el egy napot az ember mumbába meg indiába kicsit belekóstoltok nem igen igen igen igen igen és hát bele is kóstoltatok általában úgy történek itt ezek a sztorik hogy aog történetek hogy valaki feljönne egy ötlettel és senki nem mondja hogy nem aztán rábollintunk milyen szállás foglaltatok igen a szállásfoglalás az rám maradt és én ilyen kis naiv voltam kinyitottam a google mapset és bookingon néztem hogy mi az ami közele van a gateway of mumbához mert azt hittem hogy ez olyan mint itt európában hogy minél közelebb vagy a belvároshoz annál jobb de itt mumbai esetében nem ez történt vagy nem ez valósult meg és a nagyon nagyon valamilyen nagyon béna voltam mert még a kilométereket se néztem hogy a léptéket hogy mennyire vagyunk távol és ami azt hittem hogy térképen ilyen öt perces séta az volt vagy 2 km na mindegy foglaltunk egy szállást és amikor meg tehát hajnapban érkeztünk meg bevitt egy taxi egész a szállásig vagy vagy másfél óra taxizás az csak nyomornegyedben történt és akkor vártuk emlékszem vártuk hogy vártuk na mikor jön a a mi hotelünk vagy mi szállásunk de nem jött meg a városnak a szép része igen hát ez a sűrűje és megérkeztünk a szállásra na és akkor kiléptünk és már az első utcasarkon amikor balra vagy jobbra fordultunk láttuk hogy itt nagy a szenny meg nagy a mocsóság patkányok is futkoráztak mit szóltatok ilyenkor mi a mi a benyomás mi néztek egymásra hát meg voltunk illetődve viszont a fiúknak én már mondtam hogy hogy azért ez nem európa lesz én se volt nekem is első alkalom hogy indiában voltam viszont pár évvel ezelőtt voltam marokkóban és hát nekem először ott ott láttam egy hát mondhatni kultúr sok volt maga az a sok robogó az a az a robogó bűz sok ember meleg és hát a higiéniának a hiánya és mondtam a fiúk hogy ahogy leszállunk a repülőről lesz egy szag a levegőben amit tudni fogjátok hogy ez ez valami új és mondták hogy jó jó persze és és és tényleg így volt ahogy leszálltunk láttam hogy mindenki szimatoltas nézett nézte az eget hogy hogy ez valami más és akkor így maga a taxiban is ahogy bementünk nagyon-nagyon érdekes volt mert a taxi minden taxi kívül belül így ki van tapétázva rengeteg ilyen dísz lóg na meg a uda na ez egy olyan dolog ami ami szerintem megmaradt vagy hogy hazajöttünk és még hónapokig hallottuk hogy azt azt a hangot így így visszavissza csengett hogy írnád le ezt a szagot aki még nem boldog nem tudja elképzelni ez a szag igazából egy kicsit a kurire hasonlít van egy ilyen erős kör illat amit egy idő után azt gondolnád hogy megszoksz mi csak egy napot voltunk ott de nem szoktunk hozzá és pluszban még van az a meleg amikor megérkeztünk oda decemberben ilyen 356 fokok voltak hát amikor én hazaértem akkor még egy egy jó pár napig én is köry szagot álasztottam úgyhogy ez a köri az nem csak az hogy bent van a levegőben meg hogy ezt főzték hanem az az emberek ezt így magukból így okádják igen igen p volt úgy hogy nápolbaan utaztam vonattal és egyszer csak édeztem hogy mi mi ez az india szag és random ott ült a hátom mögött egy indiai akkor akkor egyből megvolt az első kultusok így így az első pillanattól ahogy kiszálltatok abs teljes mértékben szóval a kiszállás taxi meg a városba a befele menet hát ott ott csend volt amúgy nem nem is beszélgettünk mert hogy hogy körültekintve tényleg ezt a szegénységet láttuk vagy ezt a káoszt maga az a forgalom ahogy ők ők vezetnek amúgy az érdekes volt azt azt úgy élveztük a bookingon foglaltátok akkor há nem ha jól emlékszem ezen az agodán agodán aha é milyen volt a hotel értékelése hogy néztek ki a fotók ö fotókon úgy nézett ki mint egy normális hostel sőt az értékelés elég jó volt valami négy négy négy csillag körül mozgott az ötből szóval elég elég és akkor ezzel szemben mi volt a valóság amikor megérkeztetek vagy kiszálltatok hát mi megérkeztünk a szállásra de tehát e ez kora reggel volt és láttuk hogy itt itt van a szállás a nyomor és a szegénység közepén de mindegy egyet röhögtünk és tudtuk hogy az nap akkor még elmegyünk elmegyünk a városba szétnézni elmentünk erre a híres kaput kaput néztük meg gateway of mumbait majd utána még elsétáltunk a daravi jól emlékszem igen igen daravi a a hát egy nyomornegyed talán ázsiában az egyik legnagyobb nyomornegyed és akkor ott ott például végigsétáltunk ott mindenki odajött hozzánk hogy fehérk akkor csináljunk velük képet meg most éreztem etemb először hogy zavaró lehet az amikor az ember híres mert álllandóan jött egy képet csinálni meg zavaró volt hát egy idő után igen hüüm vagy nem mi meg nem tudtuk hogy hova tenni most mindenki jött oda és rakta ki a telefonját az arcunkba egy szelfi ühüm élveztétek azért egy kicsit hát az elején amúgy igen vagy hogy érdekes volt inkább így mondanám érdekes volt de aztán picit ilyen hát tolakodók is voltak olyan szempontból hogy hogy a szülők amikor meglátták hogy né vannak fehér emberek akkor akkor lökték oda a minden gyereket hogy hogy menjetek és hogy képet lőjetek vele vagy hogy videóztak meg hogy tiktokra meg ilyenekre egyből ki is raktak úgyhogy volt itt még bármi esemény itt a itt a napközben vagy valami ami nagon meg meglepett titeket vagy sokkoló volt vagy vagy nem tudom az első kaja hol esztek na hát igen ez egy olyan kérdés hogy hát szerettünk mindent megkóstolni mindenbe belenyalni beleszagolni na de viszont ahogy megérkeztünk úgy úgy valahogy a gyomrunk összeszűkült ugye hirtelen vagy hogy nem az volt hogy láttuk a a ezeket a street foodokat is hogy jaj hogy belenyalnék hanem az volt hogy na mindenki úgy sunnyogott hát hogy valamit kéne enni de hogy mit nem igen igen nagyon későre tették fel a kérdést valaki megmerte kérdezni na akkor mit eszünk de amúgy tényleg én ezt nem tapasztaltam so hogy így elmenjen az emberét vágyan mert 30 fokban a csirkét ott vágták az utcán úgyhogy ő félig lelógott az asztalról a macska felugrott elcsípett egy darabot megcsapott az illat nem én még soha nem tapasztaltam ilent hogy el effektíven nem nem nem elmegy az ember étvágja a cséc le is folyott az étvágyat macskál is vitte az étvágyatokat akkor ellapta igen de aztán ma elmentünk egy reggelizőbe de hát ott is csak szenvedésből ettünk hogy legyen valami a gyomrunkb emlékszem ott is egy benedikt tojásos reggelit kértünk és annak is karíze volt szóval tényleg meg elmentünk olyan helyre ahol ahol ahol nem az indiaiak ettek vagy hogy kerestünk olyan helyet ahol naha kicsit kicsit tisztább de hogy ott is érezhető volt hogy hogy nagyon prób próbálják imitálni ezt a nyugati kajákat meg ezt a stílust viszont ez a hamisság azért úy érződött vagy nem hamisság hanem hogy hogy nekik nem ez a normális talán inkább így így fogalmaznék ühüm akkor ilyenkor be is csekkoltatok egyből tehát így megvolt hogy hogy néz ki a szoba és a hotel nem a csekkolás az úgy történt hogy megérkeztünk ugye reggel hajnalban és azt mondták hogy a szobát nem tudjuk átvenni akkor úgyhogy táskástól tovább münk és befordultunk a sarkon s már egy hölgy megszólított utánunk kiabált hogy vigyázzunk mert a táskánkat kivághatják és vegyük előre magunk elé úgyhogy így is csináltuk aztán meg elmentünk daraviba ami eléggé sokkolt minket hogy ugye ez a ez úgymond mumbának a gettója és nem volt semmi külön különség a szállásunk negyede és a gettó között tényleg igen igen és ott amikor sétáltunk hát azért megnéztük interneten hogy hogy ajánlják hogy oda bemenjenek a turisták mertogy mégis egy egy egy nyomornegyed egy gettó de hogy azt azt azt is írták hogy hogy nem veszélyes mert hogy nem bűnözésből élnek meg ott hanem hogy mindenki próbál valamit valamit gyártani újrahasznosítani meg az a szemét hát a szemétből élnek meg a legtöbben még a nagyobb veszély az az hogy mondjuk kivágják a táskátokat vagy az hogy elkaptok valami fertőzést hát mindenképp a b opció szóval szerintem nem nem éreztük magunkat veszélyben vagy még ott daravban sem amikor sétáltunk tehát nagyon lazák voltunk olyan szempontból hogy nem aggódtunk mert nem tényleg nem nem az emberek nem úgy néztek ránk hogy az ember érzi amikor bántani akarják vagy hogy olyan szemmel néznek de hogy ott inkább kíváncsiak voltak és jöttek utánunk hát vagy 30 gyerek jöttek és kíváncsi követtek végig igen igen és így az hogy elvigyenek valahova tehát hogy na gyertek megmutatunk valamit gyer nem tudom focipályát van-e ott nem lehet hogy nincsen vagy egy ilyen próbáltunk velük beszélgetni viszont szégyenlősek voltak és amikor úgy mondtuk hogy helló vagy valami akkor úgy láttuk hogy úgy minden kicsit úgy eltávolodik és azért volt volt egy szülő mindig vagy nem tudom hogy szülő de egy felnőtt férfi ott volt állandóan a nyomunkban is és azért nézték hogy hova megyünk és volt egy utca ahova be akart unk menni mert láttuk hogy ott nagyon sok férfi ki van ülve az utcára és érdekes volt láttuk valami történik és mondták hogy no no oda nem mehetünk be kéregetés pénz pénzkéregetés ment nem nem meglepően nem volt nem volt ilyen akkor a napot így töltöttétek itt a ebben a nyomornegyedben igen ellátogattunk ide de este este pont aznp volt a vb döntő francia argentina de de ezt azt mindenképp meg akartuk nézni és akkor kaptunk egy helyet egy ilyen sportbászerűséget egy ilyen mol b oda úgy tudtunk bemenni hogy hogy csak fe hogy csak fehérek voltak benn a kiszolgálók voltak helyiek az út a a bejáratnál állt is egy ilyen biztonsági őr na ott nagyon érdekes mert ott például olyan árak voltak mint milánóban egy pizzát vettünk meg egy meg akkor mondtuk hogy na vb döntő van íyunk egy koktélt valami chsiliivili koktélt de teljesen milánói járak voltak és 3 mterrel arrébb ott van a szegénység na de ekkoran bejutott a jetleg és minden emlékszik hogy izgalmas volt ez a vb döntő szóval repültek a gólok de mi mi konkrétan elaludtunk az asztalnál tehát ki is mentünk fogtunk egy taxit g ezek a taxifogásokor még mindig vagányok voltak mert mert mert hogyha kellett versenyeznünk egy taxiért mondjuk egy helyivvel akkor mindig mi voltunk az az előnyben mertő volt olyan konkrétan elküldte a taxi helyeket hogy ne ne menjetek el mert itt vannak persze hát itt itt tétszer annyit fizettek vagy ha még alkottok akkor is ötször annyit fizettek ért ja ja ja akkor akkor elvittk a szállásra és ekkor jártunk másodjára a szobában és tudni kell hogy a szállásunk közül abból állt hogy egy szoba egy ilyen széles ágy hárman adottunk egy ágyban és már akkor gyanús volt csak azzal a fáradtsággal senkiem vagy olyan fáradtak voltunk hogy nem foglalkoztunk ezzel mert a a fal a plafonon pont a az én fejem felő hát igen kimásáludyon a lyuk alatt tehát egy óriási nagy tátongó egy lyuktátongot bocsánat és például akkor hogy is vol…

Említett entitások

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Hallgatói történetek #03 Mumbai patkány”

Miről szól ez az epizód: „Hallgatói történetek #03 Mumbai patkány”?

A Hallgatói történetek minisorozat harmadik részében három erdélyi srác, Márton Geri, Csécs Zalán és Kovrig Péter meséli el Mumbai patkányos történetét, és azt, hogy mit jelent a "csúszás no problem". A srácok egyetemistaként, a vizsgaidőszak előtt, két hét téli vakációjuk alatt… Az epizód a Az Utazási Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2024. 12. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Hallgatói történetek #03 Mumbai patkány”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Marton Geri, Mátai András.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Hallgatói történetek #03 Mumbai patkány”?

Megjelenés: 2024. 12. 30.. Hossz: 31 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/az-utazasi-podcast/hallgatoi-tortenetek-03-mumbai-patkany

Több epizód a Az Utazási Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból