BŰNtények Podcast

A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája

· PT37M59S

Összefoglaló

1992. március 23-án este tragédia történt egy budapesti házban. Anna néni, miután nem jelentkezett lánya, Márta, lement a harmadik emeletre. A résnyire nyitva lévő lakásban megtalálta lányát és vejét, Gyulát holtan. A rendőrségi vizsgálat kiterjesztett öngyilkosságot állapított…

Röviden

Műsor
BŰNtények Podcast
Megjelenés
2026. 06. 15.
Hossz
38 perc
Szereplők, említett nevek
Szatmári Péter
Témák
bűnügy, gyilkosság, 1992, rendőrségi vizsgálat
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

1992. március 23-án, hétfőn este Anna néni elindult, hogy meglátogassa lányát és vejét a budapesti harmadik kerületi juhász gyulaúti lakásukban.

Nem kellett messzire mennie, ugyanabban a tömpházban lakott, csak egy emelettel feljebb.

Abban a biztos tudatban indult el, hogy lent szeretett lánya várja.

Ami mégsem volt megszokott, az a kis közös jelük elmaradása volt.

Márta, hazaért a munkából, mindig felcsengetett édesanyjához.

Ezzel jelezte, hogy megérkezett.

Apró, hétköznapi családi szokás volt ez, amely kívülről talán fel sem tűnt senkinek, de az ilyen szokások akkor válnak igazán feltűnővé, amikor egyszer csak elmaradnak. [zene] >> [zene] >> Este 7 után az idős asszony nyugtalanná vált.

Márta addigra már jelentkezni szokott.

Aznap nem tette, ezért ment le a harmadik emeletre.

A rácsos folyosóajtót a saját kulcsával kinyitotta, majd elindult a lánya lakása felé.

Amikor odaért, a lakásajtó résnyire nyitva állt.

Bent sötétség vonolt, felkapcsolta a villanyukat, végigment a lakásom.

Közben a lányát szólongatta: >> "Márti, hol vagy?" >> De nem érkezett válasz.

Végül belépett a nagyszobába, ott találta meg lányát és vejét.

Mindketten halottak voltak, mindent véráztatott.

Bezárta az ajtót, és elindult a közelben lakó másik lányához.

Amikor odaért, Zokogva csak annyit tudott mondani: >> "Tyula, elvitte Mártikát!" >> Miután a rendőrök kiérkeztek, sorra hallgatták ki azokat, akik közel álltak a két áldozathoz, a hegedűs házaspárhoz, a családtagokat, a szemben lakó szomszédot, az alattuk és fölöttük élőket, mindazokat, akik láthattak vagy hallhattak valamit.

Az első és legfájdalmasabb vallomás az édesanyá volt.

Anna néni 79 éves asszony volt, aki 13 éve lakott ugyanabban a házban, mint a lánya és a veje.

Ő a negyedik emeleten, Márta és Gyula a harmadikon.

A közelség nem csak fizikai távolságban volt mérhető.

Anna néni és lánya naponta látták egymást.

Valomásából egy olyan szoros anyalánya kapcsolat rajzolódott ki, amely a kölcsönös szeretetre épült.

Az anya elmondása szerint az 51 éves Márta még aktívan dolgozott, a 65 éves Gyula pedig már nyugdíjas volt.

A férfi egészségi állapota azonban ekkorra már erősen megromlott.

A lábával problémák voltak, és az utóbbi egy hónapban annyit rosszabbodott az állapota, hogy többnyire délig aludt vagy pihent.

A lakásból is alig mozdult ki.

A család azzal nyugtatta az édesanyát, hogy Gyula állapota javul.

Ő azonban ezt a javulást a Vejek kedély állapotán egyáltalán nem látta.

Gyulát eleve magának való, visszahúzódó csendes algattag emberként jellemezte, aki csak akkor beszélt, ha kérdezték, és akit mosolyogni soha nem látott.

Korábban ezt még Vej komoly természetének tulajdonította, később már inkább a betegségének.

Feltűnt neki, hogy körülbelül egy hónapja változást észlelt rajta, búskomarabb lett.

Az asszony úgy gondolta, ez talán összefüggött azzal, hogy felmerült, esetleg amputálni kell a lábát.

Szerinte Gyula attól félt, hogy nyomorék marad, de erről a félelméről neki soha nem beszélt.

Anna néni azt is elmondta, hogy a lánya is a veje között veszekedésről nem tudott.

A házaspár kiegyensúlyozott életet élt.

Gyermekük nem született, de ez szerinte nem okozott látható törést a kapcsolatokban.

Úgy fogalmazott, ha voltak is problémáik, azokat előtte nem mutatták.

Utoljára a holtestek megtalálása előtti napon, március 22-én, vasárnap, körülbelül este 7 óra tájban járt náluk.

Nem tapasztalt semmi rendkívülit.

A találkozás ugyanolyan hangulatban zajlott le, mint máskor.

Ez utólag azért is volt különösen nyomasztó, mert még az utolsó együtt töltött órákban sem látott olyan jelet, ami előre vetítette volna a tragédiát.

Másnap, március 23-án este, valamivel 7 óra után lett nyugtalan.

A lánya ugyanis soha nem ért haza úgy, hogy este 7 után ne jelentkezett volna a kaputelefonon.

A megszokott jelzés viszont elmaradt, ezért lement a harmadik emeletre.

A mellékfolyosót lezáró rácsosajtót a saját kulcsával nyitotta ki.

Ahogy közeledett a lakáshoz, már rossz érzései támadtak, de egészen addig semmi különöset nem látott, amíg az ajtóhoz nem ért.

Akkor vette észre, hogy a bejárati ajtó résnyire nyitva van.

Távolabbról ez nem is látszott.

Első gondolata az volt, hogy talán betörés történt.

Így mindenképpen meg akart győződni róla, hogy jól vannak, ezért belépett a teljesen sötét lakásba.

Ahogy haladt előre, egymás után kapcsolta fel a villanyukat az előszobában. a konyhában, a kisebb szobában, a fürdőben.

Közben többször kiabálta: "Mártikám, hol vagy?" >> Válasz nem jött, a síri csent pedig egyre nyomasztóbbá vált.

A kisebb helyiségbe lépve nem látott semmi rendkívülit.

A szekrényaók csukva voltak, a berendezés a helyén volt, és mivel jól ismerte a lakást, feltűnt volna neki, ha valami hiányzik.

Nem látott rendetlenséget, dullakodást vagy idegen jelenlétnyomait.

Utolsóként a nagyszoba ajtajához lépett, kinyitotta, bekapcsolta a villanyt, és ekkor látta meg először vejét, gyull át az ajtóval szembeni ágyón, félig fekvő, félig ülő helyzetben.

Mellette ott volt a vadász fegyvere, a feje csupa vér volt.

Aztán megpillantotta a lányát, Mártát, a másik ágyon, hanyat fekve lelógó lábakkal Hálóingben.

A feje és a hálóinge is véres volt. közelebb lépett hozzá, és akkor látta, hogy már ő sem él.

Maga sem tudta, hogyan volt ereje kimenni a lakásból.

Becsukta az ajtót, hogy senki ne mehessen be.

Felment a saját lakásába, felöltözött, majd elment a közelben lakó másik lányához.

Első sokában nem a szomszédoknak vagy a rendőrségnek szólt, mert ahogy ő fogalmazott, ezt a családi tragédiát nem akarta nagy dobra verni.

Mire átért a másik lányához, már végleg tudatosult benne, mi történt.

Zokogva mondta a lányának: "Gyula elvitte Mártikát!" Számára ez a borzasztó felismerés egyértelmű volt.

A veje mellett ott feküdt a vadászfegyvere, amelyet korábban már látott nála.

Az ajtózár sértetlen volt, a rácsos mellék folyósó ajtaját pedig zárva találta.

A lakás bejárati ajtaján kívülről gomb volt, vagyis kulcs nélkül, illetve belülről történő megnyitás nélkül nem lehetett volna bejutni.

Azt is elmondta, hogy amikor bement az ajtóban, belülről ott volt Márti kulcs csomója.

Később ezzel a kulcsal zárta be.

Anna néni vallomása egyszerre mutatta meg a család kívülről látható életét, és azokat a repedéseket, amelyeket utólag már nem lehetett figyelmen kívül hagyni.

Egy olyan házasság képe bontakozott ki, amelyben nem volt semmi fenyegető, nem volt ismert veszekedés, nem volt látványos konfliktus.

Senki sem érzékelte, hogy a házaspár ragaszkodása megváltozott volna.

Ugyanakkor az ő vallomásában jelent meg először igazán erősen Gyula betegsége.

A romlótesti állapot, a búskomorság, az amputáció réme, és az a néma befelé forduló lelki sötétedés, amelyet környezete már látott, csak még nem tudott értelmezni.

Márta nővére Emma nemcsak a tragédia estéjéről beszélt a rendőröknek, hanem arról is, hogyan látta a házaspár életét.

Azt mondta, nagyon jó kapcsolatot tartott fent Mártával és Gyulával.

Gyakran összejártak ebédekre, vacsorákra, együtt töltötték az ünnepeket.

Úgy vélte, ha a házaspár között komolyabb gond adódott volna, az biztosan feltűnt volna neki.

Gyuláról ő is elmondta, hogy magának való ember volt.

Olyan férfi, akinek elvei vannak, és aki még a jó családi kapcsolat mellett is távolságot tartott.

Kerülte a bizalmaskodást, az érzéseit palás tolta. nem mutatta ki, ha valami bántotta, vagy hogy a betegsége nyomasztotta.

Gyula betegségéről is, csak közvetve Márta elmondásából értesült.

Eszerint előző év novembere óta fájt Gyulaába, de orvoshoz nem akart menni.

Végül rábeszélésre sikerült elvinni egy természetgyógyászhoz, ahol felmerült az érszűkület gyanúja, és kezdődő Orbáncot is megállapítottak nála.

Később annak a vállalatnak az üzemorvosa kezdte kezelni, ahol Márta dolgozott.

Ezt az orvost Gyula elfogadta, az utasításait be is tartotta.

Azonban két-három héttel a tragédia előtt újabb komoly problémák jelentkeztek.

A gyógyszerek tönkretették Gyulaomrát.

Éjszakánként nem tudott aludni, ezért lényegében abba kellett hagynia a gyógyszerszedést.

Ettől pedig a láb fájdalmai tovább erősödtek.

Emma azt is hozzátette, hogy a Húga és Gyula között időnként ebből fakadt némi vita.

Márta orvost akart hívni hozzá.

Gyula viszont rettegett a kórháztól, és minden áron próbálta halogatni, hogy komolyabb orvosi beavatkozásra kerüljön sor.

A testvére vallomásából az is kiderült, hogy a sógora a második házasságában élt Mártával.

Első házasságából Gyulának volt egy fia, akivel tartotta a kapcsolatot.

Emma utoljára március 14-én, szombaton találkozott személyesen Sógorával, amikor meglátogatta őket a lakásukban.

És akkor ott volt Gyula fia is a családjával.

A látogatás semmiben sem tért el a megszokottól.

Amikor megkérdezte Gyulát, hogy érzi magát, a férfi halkan és röviden csak annyit felelt: >> "Kösz szépen." >> Nem sokkal később Gyula fia meghívta őket egy szlovákiai sítúrára, amelyre Emma nem ment el.

Tudomása szerint azonban a fiú és a családja március 21-én vagy 22-én elutazott, és a tragédia idején nem tartózkodtak Budapesten.

A húával, Mártával közben ő továbbra is napi telefoncsolatban állt, és március 21-én, szombaton személyesen is találkozott vele.

Akkor sem tapasztalt semmi gyanúsat.

A Húga nem volt gterhelt, nem tett említést semmiféle rossz előzetről vagy közelgő bajról.

Március 23-án, hétfő este körülbelül :3-kor jelent meg náluk édesanyja, Anna néni.

Nagyon sírt, alig lehetett érteni, mit mond, de a lényeget így is felfogták.

Már ti és Gyula meghaltak, vérben fekszenek, és a puska ott van Gyula mellett.

Emma szerint annyira hihetetlennek tűnt az egész, hogy abban a lelki állapotban eszükbe sem jutott rögtön a rendőrséget hívni.

Először meg akartak győződni arról, hogy valójában mi történt a férjével.

Azonnal a húgáék lakására siedettek.

Saját kulcsukkal nyitották ki a rácsos folyósóajtót, majd a lakás ajtaját is.

Bent felkapcsolták a villanyokat.

A lakásban semmi olyan jelet nem láttak, ami betörésre vagy kutatásra utalt volna.

Nem tűntek el értékek, a tárgyak a megszokott helyükön voltak.

Amikor beléptek a nappaliba, ugyanazzal a borzalmas képpel szembesültek, amelyet az édesanyjuk már próbált elmondani, de amelyeket szavakkal alig lehetett leírni.

Emma szerint Gyula az ajtóval szembe kissé jobbra elhelyezkedő ágyán ült, vagy inkább lecsúszva feküdt, háttal, illetve fejjel a falnak támaszkodva.

Teste előtt egy fotel állt, és úgy emlékezett, hogy a vadászfegyver a lábai között helyezkedett el.

Ezt a fegyvert korábbról ismerte.

Tudta, hogy Gyula valaha vadászott.

A cső fölfele nézett, a fegyvertusa pedig a fotelben támaszkodott.

Számára ebből azonnal világossá vált, hogy Gyula volt az, aki végzett magával.

A másik ágyon feküdt, hanyadt, kissé a fal felé fordulva.

Egyik lába lelógott az ágyról.

Ahogy rápillantott, rögtön látta, hogy ő sincs már életben.

A feje borzalmasan szét volt roncsolódva.

Márta hálóinget viselt, míg Gyulán ing és nadrág volt.

Emma emlékezete szerint Márta ágyán már nem volt rajta a nappal letakarásra használt pléd, és az étkező asztalon elő volt készítve a kontaktlencse éjszakai tárulásához szükséges holmi.

Mivel tudta, hogy húga lefekvés előtt mindig kivette a lencséjét, ebből arra következtetett, hogy készülődtek a lefekvéshez, vagy már nyugovóra is tértek.

A nővér azt is elmondta, hogy a Húga rend szerint este 10-11 óra tájban feküdt le, míg Gyulánál előfordult, hogy csak Hajnalban aludt el.

Sőt, fájdalmai miatt néha egyáltalán nem aludt.

Elmondása szerint, amikor a férje meggyőződött róla, hogy valóban tragédia történt, lement az utcára telefonálni, de mivel onnan nem tudta elérni a rendőrséget, haza ment, és a saját lakásukból hívta ki őket.

Körülbelül 19:30 lehetett, mire a rendőrök kiérkeztek, és nekik már a családtagok mondták el, milyen látvánnyal szembesültek a lakásban.

Valomás a legérdekesebb, legrejtélyesebb része a végén hangzott el.

Emma szerint a lakásban, az étkező asztalon volt egy üres jegyzett töömb rajta egyetlen feljegyzéssel, Gyula kézírásával. >> Gyuszi telefonszáma.

Ez azért tűnt fel neki, mert gyusziék akkor épp nem tartózkodtak Budapesten, hiszen a szlovákiai síúrára utaztak.

Ráadásul a családban mindenki ismerte Gyula fiának telefonszámát.

Emiatt úgy érezte, mintha ez a néhány szó valamiféle üzenet lett volna, bár azt nem tudta megmondani, hogy kinek szólhatott.

Ez az ott hagyott bejegyzés kevés volt ahhoz, hogy bármire is magyarázatul szolgáljon, de túl különös volt ahhoz, hogy jelentéktelennek lehessen nevezni.

Róbert Emma férje vallomása a tragédia estéjének részleteit erősítette meg.

Elmondása szerint március 23-án este a feleségével együtt éppen vendégségben tartózkodtak.

Amikor a lányuk szólt nekik: "A nagymama keresi őket, valami szörnyűség történt." Amikor hazaértek, Anna néni zokogva közölte velük, hogy a lánya meghalt.

A férje agyon lőtte, majd önmagával is végzett.

A hír annyira lesújtotta őket, hogy azonnal a Juhász Gyula úti lakásba indultak.

Róbert is nagyon megrázónak írta le a látványt.

A részleteket valódi iszonyattal idézte fel. [zene] Ő is részletezte a testek helyzetét, és feltűnt neki, hogy Gyula combjai között ott volt a felfelé irányuló vadászpuskája.

Úgy emlékezett, hogy a fegyver agya a heverő szélén támaszkodott, és Gyula kezei azon nyugodtak.

Azt mondta, a látvány borzasztó volt.

Gyula feje gyakorlatilag hiányzott.

A szobában elviselhetetlen volt a levegő, ezért rögtön kinyitotta az erkélyajtót.

Majd a feleségét és az anyósát kikísérte a konyhába, ő maga pedig elindult, hogy rendőrt hívjon.

A telefonálás után visszament a lakásba.

Előbb két rendőrjár értkezett.

Később három olyan ember, akiket ő mentősöknek gondolt, de már csak a halál beáltát tudták megállapítani.

Gyula egészségügyi állapotáról ő is részletesen beszélt.

Elmondta, hogy a lábával volt komoly problémája.

Orbáncos és érszűkületes volt.

A gyógyszerektől azonban étványtalan lett, és az utóbbi időben alig evett.

Hozzátette, hogy borzasztóan félt az orvosoktól.

Őszántából szinte soha nem ment volna orvoshoz, ha szükség volt rá, a…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája”

Miről szól ez az epizód: „A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája”?

1992. március 23-án este tragédia történt egy budapesti házban. Anna néni, miután nem jelentkezett lánya, Márta, lement a harmadik emeletre. A résnyire nyitva lévő lakásban megtalálta lányát és vejét, Gyulát holtan. A rendőrségi vizsgálat kiterjesztett öngyilkosságot állapított… Az epizód a BŰNtények Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 15..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szatmári Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája”?

Fő témái: bűnügy, gyilkosság, 1992, rendőrségi vizsgálat.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „A csend éjszakája: két lövés, két halott - a Hegedűs házaspár tragédiája”?

Megjelenés: 2026. 06. 15.. Hossz: 38 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/buntenyek-podcast/a-csend-ejszakaja-ket-loves-ket-halott-a-hegedus-hazaspar-tragediaja-18656610

Több epizód a BŰNtények Podcast-ből