BŰNtények Podcast

Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka

· PT36M29S

Összefoglaló

1991 júniusában a 23 éves Denise Huber eltűnt egy koncertről Kaliforniában. Autója a 73-as autópályán defektesen állt, de semmi sem utalt erőszakra. Három évvel később egy arizonai házaspár gyanús teherautót jelentett, amelyben megtalálták Denise holttestét egy fagyasztóládában.…

Röviden

Műsor
BŰNtények Podcast
Megjelenés
2026. 05. 26.
Hossz
36 perc
Szereplők, említett nevek
Denise Huber, Szatmári Péter
Témák
bűnügy, eltűnés, gyilkosság
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

1991. június 3-a, hétfő reggele a kaliforniai Newport Beachsi Huber család számára eleinte épp úgy indult, mint bármelyik másik reggel.

Lányuk, a 23 éves Döniz előző este Moriszi koncertre ment.

Szülei Denis Hubber és a felesége Ione megszokták, hogy a lányuk néha későnér haza.

Amikor azonban benéztek a szobájába, rögtön látták, hogy valami nincs rendben.

Az ágya érintetlen maradt, Theise pedig nem volt sehol.

A családban volt egyszerű szabály.

Ha a lány tudja, hogy nem fog otthon aludni, előre szól.

IE végighívta a barátokat, az ismerősöket, a munkatársakat, de senki sem látta lányát a koncert óta.

Ahogy múltak az órák, a szülők kórházakat kezdtek hívni, majd a rendőrséget, de sehol sem tudtak dönizől információval szolgálni.

A bizonytalanság reggeltől estére nyomasztó bizonyossággá sűrűsödött.

Úgy tűnt, Döniz eltűnése nem csak egy hétköznapi késés volt.

Éppen ezért a legjobb barátnője, Temy Brown késő este autóba ült, és végigment azon az útvonalon, amelyen DYnek haza kellett volna jönnie.

A 405-ösről ráfordult a 73-as autópályára.

Lassan haladt, és a leálló sávot figyelte, mintha az út szélén maradt autók között egyszer csak felbukkanna a magyarázat Dön hollétére.

Nem sokkal később, egy útjelzőtábla alatt meglátta Dönéz ezüstkék Honda akordját.

Látszott, hogy a jobb hátsó gumi szétrobbant.

Az aszfalton féknyom húzódott a kocsiig, a vészvillogó pedig még pislákolt.

Temy egy közeli telefonfűkéből értesítette a családot.

Percekkel később Dönés szülei ott álltak az autópálya szélén, és félve nyitották ki a kocsi ajtaját.

Nem volt vér, sem dulakodása utalónyom.

A kulcs hiányzott a gyújtásból, dönész pedig nem volt sehol.

A szülők szívét jeges rémület szorította össze.

Amikor a rendőrség 1991. június 4-én, hajnalban átvizsgálta dönzójának környékét.

Még mindenki abban bízott, hogy a friss helyszín elegendő nyomot ad.

Majd a Honda a déli irányú leálló sávban állt.

A környék nem számított teljesen elhagyatottnak.

A közelben segélyhívók, benzinkutak, éttermek, otelek és nyilvános telefonok is voltak.

A nyomozók megvizsgálták a gumit, és arra jutottak, hogy nem szándékos rongálásról van szó.

Kutyás egységet is bevetettek, hogy kövessék dönéz szagát, de nagyjából 60-70 m után a kutya elveszítette a nyomot az autópálya irányában.

Apja még a család kutyáját is kivitte a helyszínre, hátha az felismeri lányaszagát, de az sem hozott áttörést.

A rendőrség elsőként azokat kereste fel, akik utoljára Dönisszel voltak.

Ide tartozott Steven Horrox, Denise barátja, a srác, akivel eredetileg a koncertre mentek volna, valamint Robert Calvört is, aki végül elkísérte a lányt a koncertre, miután Stevenek aznap este váratlanul be kellett mennie dolgozni.

Mindkét férfit kihallgatták, de a nyomozók nem találtak semmi gyanúsat, ami bűncselekményhez kötötte volna őket.

Ugyan ügy hivatalosan még eltűnésként szerepelt.

A család számára már az első napokban sokkal sötétebbnek tűnt a helyzet.

A Huber család nem maradt egyedül.

Barátok, ismerősök és önkéntesek csatlakoztak a kereséshez.

Szórólapok készültek, üzletek kirakataiba és lámpaoszlopokra kerültek ki dönzényképei.

Lökhárítómaticákat osztogattak, és 10000 dolláros nyomravezetői díjat is telajánlottak.

Egy repülőgépet is béreltek, amely Denise eltűnésére figyelmeztető Molinót húzott maga után a levegőben.

Az ügy országos figyelmet kapott.

TVűsorok és újságcikkek foglalkoztak vele.

A rendőrségi munkaközben a család is nyomozott a maga módján.

Újra és újra lejátszották fejben Dönise utolsó óráit.

Volt-e bármi szokatlan a hangjában?

A hozzátartozók ugyanazokkal a töredék információkkal dolgoztak, mint a nyomozók, csak hivatalos eszközök nélkül, és sokkal nagyobb érzelmi teherrel.

Huberéknek csak a telefonhívásokba vetett remény, emlékfoszlányok és az egyre nehezebben elviselhető bizonytalanság maradt.

A nyilvánosság nemcsak segítséget, hanem félrevezető nyomokat is hozott.

Ahogy telt az idő, megjelentek az önjelölt szakértők, a bizonyíték nélküli magyarázatok, a vad találgatások.

Felmerült, hogy a defektet megrendezték, hogy az autóról letörölték az új lenyomatokat, vagy hogy Denise két férfi ismerőse többet tudhat annál, mint amit a rendőrségnek elmondott.

A hivatalos nyomozás ezek közül semmit nem tudott egyértelműen alátámasztani, de megcáfolni sem.

Aztán a hetekből hónapok lettek.

A szülők Dönís szobáját érintetlenül hagyták.

Nem pakolták el a holmiát, mert erősebb volt bennük a remény, hogy lányuk bármikor beléphet az ajtón, mint az a lehetőség, hogy már soha nem tér haza.

A nyomozásban pedig csak egyetlen biztospont maradt az autó a leállósávban, csak hogy az túl keveset árult el ahhoz, hogy megmondja, mi is történt valójában.

A forró nyomok lassan kihűltek, az ügy pedig évekre a megoldatlan akták közé került.

The 1967. november 22-én született Modestóban, Kaliforniában szülei első gyermekeként.

Néhány évvel később pedig megszületett az ötcse Jeff is.

A család előbb szakramentó környékén, majd az apa munkája miatt a San Fernando völdben élt.

Sokszor költöztek, de a család belső rendje ettől még nem bomlott meg.

Összetartó vallásos hagyományos keretek között éltek, és szoros kapcsolatban álltak egymással.

Dönéz apja egy borás cégnél, majd egy jelzálokbanknál dolgozott.

Édesanyja helyettes tanár volt.

Amikor Dön középiskolás lett, az apját Dallasz környékére helyezték át.

A lány Kaliforniában maradt, hogy befejezze az iskolát.

Később két évig Texasban nyált főiskolára, majd a Tenessi állambeli Covenant College hallgatója lett.

Mire végzett, az apját ismét Kaliforniába helyezték, ezúttal Newport Beachre.

Denise ekkor hazaköltözött, és amíg kereste, merre induljon tovább, rész munkaidőben egy áruházban dolgozott, mellette pedig egy étteremben pincérkedett.

Nem volt lázadó, sodródó fiatalnő.

Szerette a kiszámítható emberi kapcsolatokat.

Közel állt a családjához, szeretett olvasni, utazni, vízisíjelni.

Rajongott a Los Angeles Kings hokicsapatért, és különösen kedvelte a békákat.

Plüstigurákat, matricákat és békás díszeket gyűjtött.

Ez a kiség különös, szerethető hóbort ugyanúgy hozzátartozott a személyiségéhez, mint az, hogy mennyire erősen kötődött a szüleihez.

Az anyjával rendszeresen jártak közös ebédekre és tengerparti programokra.

Az apjával péntek reggelenként mindig együtt reggelizett.

Ez egy rendszeres, közös apaalánya szertartás volt.

Ismerősei emiatt úgy emlegették, mint az apja szeme fényét.

A család mélyen vallásos volt.

Dönizre jellemző volt az a rendezett, szabálykövető életmód, amelyben nevelkedett.

Nem egyszerűen arról volt szó, hogy szerette a szüleit, hanem arról is, hogy a mindennapjai szervesen kapcsolódtak hozzájuk.

Ezért hatott az eltűnése már az első órákban is idegennek.

Nem illett bele abba az életmódba, amelyről mindenki ismerte.

Családi kötődései csak megerősítették a nyomozóknak azt a feltételezését, hogy The Denise nem hagyta el őket szó nélkül.

A lány az étteremben ismerkedett meg Roberttel és Stevennel.

Ő vette meg a jegyeket a vasárnapi Morisi koncertre is.

Theise nagyon szerette a zenét.

Gyerek korábban ötcs ével együtt zongoráztak.

Testvére később zenekart is alapított.

Denise pedig lelkes rajongója maradt a zenei világnak.

Morisi kifejezetten a kedvencei közé tartozott.

A brit előadó alternatív rockkot játszott, melankólikus, különös hangzásvilággal, amely miatt sok fiatal számára kultikus előadóvá vált a 90-es években.

Mivel a koncert előtti utolsó pillanatban derült ki, hogy barátjának, Stevennek be kell mennie dolgozni, ezért a fiú megkérte Robertet, hogy kísérje el DY-t. 1991.

Június 2-án este The Neise elindult a szülei Newport Beachsi otthonából, majd a Huntington Beachen fellvette Robertet, és együtt mentek a koncert helyszínére, az Inglewoodi fórumba.

A későbbi vallomások szerint a parkolóban vodkanarancsot ittak, bent pedig negosztoztak egy nagy pohár sörön.

A koncert után nem indultak rögtön haza.

Long Beachsen megálltak az El Paso Kantina nevű étteremnél, ahol ittak még néhány italt, beszélgettek és összefutottak egy közös ismerősükkel, akivel egy órát még társalogtak, nevetgéltek, jó hangulatban voltak, záróráig maradtak, majd hajnali f:30 körül hazaindultak.

Denise végül két óra 5 perckor tette ki Robertet Huntington Beachen.

Robert később azt mondta, Denise jó kedvű volt.

Csinos, sötét, fekete harisnyát, magas sarkú cipőt viselt.

Nem tűnt olyan ittasnak, hogy ne tudna hazavezetni.

Amikor Denise kitette Robertet, már csak egy rövid utat kellett megtennie hazafelé.

A 73-as autópályáról le kellett volna térnie Newport Beach felé, és nagyjából fél óra múlva hazaérnie.

Másnap este Tmy Brown megtalálta az autóját a leállósávan, szétrobbant hátsó gumival, pislákoló vészvillogóval és az eltűnt kulccsal.

A kérdés mindezek után az maradt, hogy mi történt vele azon a néhány kilométeren, amely elválasztotta az otthonától.

Az idő lassan telt, új nyomok pedig nem kerültek elő.

Denis Huber eltűnése után három évvel a plakátok kifakultak.

A Láttad ezt a lány feliratú szórólapokat pedig elmosta az eső.

Az ügy lassan ugyanúgy elveszett a megoldatlan eltűnések között, mint ahogy az ilyen ügyek gyakran szoktak.

Az áttörést végül nem egy régi tanú vagy egy új rendőrségi módszer hozta el, hanem az, hogy egy addig ismeretlen arizónai házaspárnak szemet szúrt egy gyanús részlet.

Jack és Ilane festék nagykereskedők voltak Phoenixben.

Rendszeresen jártak Preszcot környékére, ahol szabadtéri piacon árulták a termékeiket.

Itt ismerkedtek meg egy helyi festővállalkozóval, aki azt állította, hogy otthon nagy mennyiségű színezőanyagkészlete van, és felajánlotta, hogy elad nekik belőle. 1994. július 9-én a piaci nap után a házaspár elkísérte a férfit Javapai megyébe, annak Gyuhi környéki házához. hogy megnézzék az árját.

Amikor megérkeztek, a házigazda a ház oldala felé vezette őket, ahol egy sárga dobozos teherautót láttak, egy Rider nevű teherautóbérbeadással foglalkozó cég logójával.

Nem a rendes feljárón parkolt, inkább egy kissé félreeső helyen, mintha nem is napi használatra, hanem valamilyen más célból állna ott.

A nőnek rögtön feltűnt, hogy a kerekek körül gaz nőtt, a ponyva elhanyagoltan lógott, és a járműből egy vastag hosszabbítókábel futott a ház felé.

Miért kellene egy bérelt teherautót áramra kötve tartani egy udvaron?

Futott át az agyán a gondolat, és rossz előérzete támadt.

Nem kérdezősködött, inkább úgy tett, mintha nem tűnt volna fel neki semmi gyanús.

Felírta a rendszámot, mielőtt hazament, és megpróbálta elfelejteni az egészet, de nem sikerült.

Leginkább azt zavarta, hogy a teherautó egyszerre tűnt magára hagyottnak, és mégis valahogy gondosan karban tartottnak.

A gaz benőtte a kerekeit, vagyis régóta ott állhatott.

Közben viszont valaki mégis energiát fordított arra, hogy áramot vezessen bele.

Ez együtt már túl furcsa volt ahhoz, hogy napirendre térjen fölötte.

Pégül férjével, Jackel együtt ismerősükön keresztül eljuttatták a rendszámot egy olyan rendőrhöz, aki lopott járművekkel foglalkozott.

A lekérdezésből kiderült, hogy a teherautót eltűntént tartják.

Nyilván eredetilegetlen napra bérelték ki, és soha nem vitték vissza. 1994. július 13-án Javapai megyehelyettes serifje kiment a megadott címre.

A teherautó továbbra is ott állt.

Az új rendszám szerint a jármű most már mén államból származott.

A helyettes serifff erősítést hívott, majd ellenőrizték az alvázszámot.

Az megegyezett az ellopott jármű adataival.

Az egyik nyomozó lekérdezte a felhajtón álló másik autó, egy Dodge pickup tulajdonosát is.

A rendőrök ekkor még nem gyanakodtak semmi komolyabbra.

Azt feltételezték, talán egy házi droglabor vagy más illegális tevékenység nyomára bokkantak, ezért értesítették a kábítószeresettséget is.

A lopott teherautó már önmagában elég volt ahhoz, hogy engedélyt kapjanak a terület átvizsgálására.

Ekkor kapcsolódott össze két, addig egymástól függetlennek tűnő ügy.

The 1991-es eltűnése és Ilin 1994-es bejelentése.

A nyomozók eleinte csak egy lopott járművet vizsgáltak, legfeljebb illegális anyagokra vagy egy mozgó droglabor nyomaira számítottak.

A zár feltöréséhez lakatost hívtak.

A teherautó rakterében festőszerszámok, kompresszorok, festékes dobozok és különféle vállalkozói eszközök voltak.

Semmi se utalt arra, hogy egy három éve nyitott, de megoldatlan ügy közepébe csöppennek.

Találtak egy fagyasztólád, lakattal volt lezárva, ragasztó szallaggal körbetekerve, és egyértelműen folyamatosan működtették.

Amikor levágták az árat, majd megbontották a ragasztást, a fedél engedett, és a nyomozók rögtön megérezték a halálszagát.

Azonnal tudták, hogy ez már nem a kábítószeres egységügye.

A fagyasztóban egy fekete műanyagba csomagolt test feküdt.

A csomag kibontása után egy meztelen női holtest bontakozott ki.

Térdig felhúzott lábakkal, összegörnyedve félig magzati testhelyzetben.

A kezeit a háta mögött fém kézbilincs fogta össze.

A nyomozók a látványtól ösztönösen hátraléptek.

A test állapotából nyilvánvalóvá vált, hogy nem természetes halálról volt szó.

A lopott jármű ügye ettől a pillanattól kezdve gyilkossági nyomozássá változott.

A teherautót a fagyasztóval együtt bizonyítékként kezelték és a phénixi krimináltechnikai laborba szállították.

A fagyasztott állapot különösen megnehezítette a vizsgálatot.

A test szó szerint hozzáragadt a láda aljához.

A köré tekert műanyag pedig belefagyott az alján összegyűlt vér és folyadékrétegbe.

A bilincsek olyan szorosan voltak a holtes csuklóján, hogy csak szerszámokkal lehetett eltávolítani őket.

Amikor a test felengedett, részletes vizsgálatot tudtak rajta végezni és meghatározni a sérüléseit.

A női holtest fejét három fehér műanyagzacskó fedte.

Koponyája többszörösen összeroncsolódott.

Fejbőrén nagy sebek és csonttörések látszódtak.

A szakértők arra jutottak, hogy az ütéseket akkor adták le, amikor a zacskók már a fejére kerültek, mert bőrdarabok és hajszálak tapadtak a műanyaghoz, aminek egyes…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka”

Miről szól ez az epizód: „Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka”?

1991 júniusában a 23 éves Denise Huber eltűnt egy koncertről Kaliforniában. Autója a 73-as autópályán defektesen állt, de semmi sem utalt erőszakra. Három évvel később egy arizonai házaspár gyanús teherautót jelentett, amelyben megtalálták Denise holttestét egy fagyasztóládában.… Az epizód a BŰNtények Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 26..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Denise Huber, Szatmári Péter.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka”?

Fő témái: bűnügy, eltűnés, gyilkosság.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Három év a fagyasztóban – Denise Huber eltűnése és a teherAutó tItka”?

Megjelenés: 2026. 05. 26.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/buntenyek-podcast/harom-ev-a-fagyasztoban-denise-huber-eltunese-es-a-teherauto-titka-bbb76d22

Több epizód a BŰNtények Podcast-ből