Dalszerző Podcast

Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig

· PT37M17S

Összefoglaló

A Dalszerző Podcast e heti adásában Berta Csongor (Bongor) és Bérczesi Robi beszélgetnek függőségeikről és a józanodás útjáról. Bongor nemrég megjelent 'Ekstázis' című albumán az alkoholizmus küzdelmeit dolgozza fel, míg Robi 'Írd és Mond' című lemezén 20 évnyi drog- és…

Röviden

Műsor
Dalszerző Podcast
Megjelenés
2025. 11. 27.
Hossz
37 perc
Szereplők, említett nevek
Berta Csongor, Bérczesi Robi
Témák
függőség, alkoholizmus, dalszerzés, józanodás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Nem volt merszem öngyilkosnak lenni, ezért a lassú öngyilkosságot választottam a drogok által.

Én most meginnék szociálisan két sört, sanszosan három hét múlva pszichiátrián lennék. >> Üdvözlünk benneteket az Artisus [zene] világában.

A dalszerző podcastot hallgatjátok. [zene] >> [zene] >> Lehet művészi üzemanyag a mámor?

Hogyan küzd meg egy függőember a démonjaival, és milyen [zene] az élet tisztán, józanul?

Ezekre a kérdésekre keresi a választ egymástól függetlenül két nemrég megjelent lemez.

Alkotói más irányból jönnek, két külön korszakot és zenei világot képviselnek, mégis ugyanabba a falba ütköztek a függőségekbe.

Mélypontól a Kijózanodásig. [zene] Erről szól a Dalszerző podcast legújabb epizódja.

Itt van velem Berta Csongor Bongor, aki új ekztázis című albumán az alkoholizmushoz vezető spirált és a kiózanodás küzdelmeit dolgozza fel.

Adódik tehát a bemelegítő kérdés, hogy mióta vagy ózan? >> Még relatív a felépülés elején vagyok.

Másik vendégem Béci Robi, a hiperkarma frontembere, aki legfrissebb Írd és Mond című lemezén 20 évnyi droggal és alkohollal folytatott harcát foglalja dalba.

Te mióta vagy szabad Robi? >> Öt éve, három hónapja és 19 napja vagyok drogmentes jelen pillanatban. >> Ezt miért számolja az ember?

Miért olyan fontos, hogy ennyire pontosan tudjad? őszinte megmondom, hogy aki leáll, főleg egy hosszabb függőség után, és van egy kis esze, az nagyon jól tudja, hogy attól, hogy leállt, attól még függő marad.

Ezért érdemes ezt számon tartani.

Nyilván nem számolom minden nap, csak most az előbb, ahogy kérdezted gyorsan utánaszámoltam, hogy ez hányadik nap. 2020. augusztus 6a a kiindulópontja az új életemnak. >> Te is tudod ennyire pontosan?

Nincs olyan rég, de igen, valószínűleg azért érdemes számon tartani ugyanazon ok miatt, amiért az önsegítő csoportokban is, amikor elindul egy bemutatkozás, akkor vagy legalábbis a csoport végén el szokták mondani, hogy napra pontosan mióta tiszta az illető, és hogy függő, mertogy ez egy ilyen emlékeztető, hogy miből indultunk, vagy hogy ez egy viszonyítási pont. >> Szerinted ki számít alkoholistának?

Mert ezzel kapcsolatban nagyon sokféle magyarázat van.

Van, aki szerint belefér a mindennapi egy pohárka börösbor, mondjuk esténként.

Van, aki meg azt mondja, hogy ez vezet a az alkoholizmushoz. >> Hát nehéz ezt megmondani.

Egyrészt nem vagyok addiktológus, hogy erre érdemben válaszoljak.

Én észrevettem magamon olyan jeleket, ami ami egyértelművé tették ezt.

Például egy másnapot úgy tudtam túlélni, vagy úgy tudtam funkcionálni, hogyha ráittam, akkor egyből valahogy szintre kerültem.

Vannak olyan jelek is, hogy például a következő pián gondolkodtam, miközben éppen ittam akkor is.

Tehát, hogy teljesen ez volt az egyetlen viszonyítási pont az életemben.

Az, hogy vannak radikálisabb megközelítések, akik nem tesznek különbséget aközött, hogy valaki fél liter vagy 1 l vodkát iszik naponta, vagy egy pohár bort a nap végén, valahol a függőség magja ugyanaz szerintem is.

Tehát ha valaki nem tud lefeküdni egy pohárbor nélkül, ott vannak gondok szerintem is. >> Robi, ismerősek ezek a gondolatok számodra? >> Azt szoktam mondani, hogy a függőség az kicsit hasonlít az orosz rulethez.

Valaki kipróbálja a drogokat, vagy akár az alkoholt, és lehet, hogy valaki kipróbálja.

Jó, hát nekem belefért napi egy pohár bor, vagy hétvégén iszom egy kicsit a haverokkal, és hát van, aki bekapja a golyót, ami azt jelenti, hogy addiktív típus, és akkor derül ki, hogy neki nem elég egy pohárból lefekvés előtt, hanem azt mondja, hogy ting ezen túl mindig így akarok élni.

Ha lenne lehetőségetek mondjuk Robi neked visszamenni az időben és ránézni most így ezzel a a józan éneddel arra a beállt énedre, akkor milyennek látnád magad?

És majd természetesen tőled is ezt kérnem?

Csongor >> talán most már nehezebb elhinni, hogy így kitisztultam.

Én egy ilyen magába beszélő, vicsorgó, egyedül üvöltöző, az utcán önmagát pofozó, őrültként éltem az életemet 20 éven keresztül. mindennapos kemény drogfüggőként.

Igazából erre nem lehet mit mondani.

Most hogyha valaki megkérdezi tőlem akkor, hogy ne haragudj jól vagy?

Én meg azt mondom neki, hogy jó, akkor el azt mondja, hogy hát lehet, hogy mégsem vagy jól.

Hát az biztos, hogy látom utólag, vagy így visszatekintve összeraktam én ezt már, hogy nekem valami nagyon nagyon hiányzott az életemből, vagy valamilyen hiányt, valami űrt próbáltam ezzel betölteni.

Azt gondoltam, hogy nem tudok másképp boldog lenni, nem tudok másképp kapcsolódni másokhoz, csak csak ebben az ekztázisban.

És így nézve az akkori magamat, ez szomorú persze, meg egy kicsit kétségbejtő, de most már azért összeraktam valamennyire a működésemet. >> A hiányérzet alatt az édesapáddal való nem megfelelő kapcsolatot érted, hogy az okozhatott valami hiányérzetet? biztos, hogy hogy ez közrejátszik, meg szerintem abban gyökeredzik ez a ez a probléma, de igen, így gyakorlatilag így a mindennapi életben is ahogy funkcionáltam, meg ahogy tekintettem magamra, ez az állandó kielégületlenség és az, hogy valójában amikor ittam, az okozott egy ilyen ekztázist, de gyakorlatilag tehát, hogy az nem nem a boldogság volt, hanem az a pár pár óra csend a fejemben, amit hajszoltam. >> A droggal kapcsolatban is hasonlóképpen működik.

Amióta az eszemet tudom, én ilyen kényszerbeteg vagyok, OCD-s és amikor elkezdtem drogozni, akkor ezek az önbántó hangok, ezek a kényszeres hangok, ezek elhalultak, és végre szabadon tudtam alkotni, szabad voltam az elmémben, de ez mindössze néhány évig tartott, és utána ez a kegyelmi állapot, valójában nem is kegyelmi állapot volt, hanem egy egy olyan juttatás, ami kamatos kamattal megkérte az árát.

Te azon gondolkodtál már, hogy miért nyúltál a a drogokhoz, hogy mivel magyarázod azt, hogy szenvedébeteggé váltál? >> Próbáltam én is a gyerekkoromban keresni a problémát, hogy a szüleim elváltak.

Édesapámmal nem nagyon tartottam a kapcsolatot, körülbelül tízszer, ha találkoztam vele egész életemben, de számomra egy zsákutcának bizonyult.

Nem igazán most nem az, hogy nem akarom hibáztatni a szüleimet, mert ők is csak emberek, nem istenek, hanem inkább az, hogy ott nem találtam megoldást.

A miért kérdésre igazából a válaszok azok mind nálam Zsákutcába vezettek.

Aztán gyártottam mindenféle teóriákat már így utólag, hogy ugye 1999-ben már három éve láttam akkor Budapesten, és a Bla nevű zenekaromnak a az anyaga sikeres lett, de annyira nem, hogy a zenekar kicsiny hajóját a vízen tudja tartani, magyarul földbe állt, és akkor nem tudtam, mit mit csináljak.

És mivel nem volt merszem öngyilkosnak lenni, ezért a lassú öngyilkosságot választottam a drogok által, csak éppen arra nem számítottam, hogy a kábítószertől ugye megnyílik az elmem és valami másmilyen állapotba kerülök.

De mindez csak utólagos dolog.

Az igazság az, hogy nem emlékszem rá, mikor szívtam be először.

Nem emlékszem rá, ki adta, hogyan jutottam hozzá, miért akartam.

Az első emlékem már az, hogy már aktívan drogozok.

Ez különös Csongor nálad a a drog az sosem került szóba? >> Dehogy nem.

Hát nekem az alkohol volt a kapudrog igazából.

Három sör után bevettem én már, vagy felszívtam bármit, szóval ez is jelen volt, de de az én választott szerem az az alkohol volt.

Az volt nyilván leginkább kéznél.

Elég volt leslattyogni a dohányboltba, és máris lehetett érezni a mámort.

Az alkotáshoz hozzásegített az alkohol?

Mit adott hozzá, ha hozzáadott bármit?

Nehéz megmondani, hogy írtam-e jobbat alkoholos befolyás alatt, vagy én most már azt látom, hogyha lehetne választani, akkor inkább rosszabbat írtam, vagy ha jól sikerült valami, akkor az annak ellenére sikerült jól.

Szerencsére az is kiderült, hogy józanul is tudok alkotni, és szeretem ezt csinálni.

Nekem ez a lem ez pont egy ilyen vízválasztó volt arra vonatkozólag, hogy hogy ez most derüljön ki, hogy nekem ez megy-e józanul, és hogy >> akkor ez teljes mértékben józanul született ez azis. >> Hö tök érdekes, mert hogy így amikor elkezdtem írni, akkor próbáltam abbahagyni, és akkor volt abban egy csomó visszaesés, pár napig nem ittam, akkor vissza, akkor elmúlt egy másfél hét, hogy nem vissza.

És akkor pont így kábé kronológiailag a lemez közepétől lettem teljesen tiszta.

Szóval valahogy így az élet is írta a lemezt. >> Nálad, Robi, a drogok azok így mennyiben segítetek?

Volt-e benned is mondjuk félelem, hogy józanul nem fogsz tudni majd dalszöveget írni?

Hogyne, nagyon is volt, de mindennek ellenére nem igazán tudom azt, hogy milyen zenéket írtam volna, hogyha nem leszek kábítószerfüggő, mivel, hogy én nem akkor kábítót szereztem, hogyha most elkezdek írni, hanem nonstop.

Tehát ez nekem egy életforma volt.

Főállású drogosként éltem az életemet két évtizeden keresztül.

És miután leálltam 2020-ban három évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán megint leüljek úgy, hogy na most írok akkor egy hiperkarmaszámot.

És ebből született a Szolni kell című 2024-es albumunk, amely életem első józanul dalait tartalmazza.

Ennyi időnek kellett eltennie azt, hogy józanul is írjak egy dalgyűjteményt.

De hát sosem késő mondják. >> Ez az írdésmond.

Ugye ennek érdekes a története, mertogy ezek akkor születtek, amikor még így abszolút benne voltál a mámoros, fogalmazzunk így időszakban. >> Hát az már nem annyira mámoros volt, inkább egy pokoljárásnak a vége. 2019-ben született ez az album a drogozásomnak a végjátékában.

Akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a végjáték.

De nagyon örülök neki, hogy ez lett a végjáték, mert utólag visszatekintve valószínűleg már nem lennék az élők sorában, hogyha azt az életmódot folytattam volna.

Megírtam ezt az albumot, ott hagytam magamnak, mint egy időkapszulát becsomagolva a demókat, a hangszereléseket, a dalszövegeket, az akkordmeneteket és el kellett telie négy évnek, illetve három évnek, hogy újra megmerjem nyitni azt a mappát.

Megnyitottam dobogó szívvel, hogy milyen hatással lesz rám.

Attól is tartottam, hogy esetleg valami katyvaszt találok ott, ami használhatatlan, de ez volt a kisebb gond, akkor maximum kidobom a kukába.

A nagyobbik félelmem az volt, hogy megéget, hogyha meghallgatom és visszaesek.

De nem estem. >> Erő jönnek ilyen ilyen emlékképek, hogy milyen volt az az időszak, mi volt a jó abban az időszakban? >> Igen, három év után már az ember kicsit megszépíti az emlékeket, és elmúlnak a a szenvedések pillanatainak az emlékei.

De erre nagyon figyeltem. hogy tényleg nagyon odafigyeljek rá.

A mai napig egyébként mindennapos a kísértés, és oda kell figyelnem mindig bulikba és mindenhol.

Szóval a 2023 végén meghallgattam a dalokat.

Úgy ítéltem meg, hogy ezek kiadásra alkalmas dalok.

Pláne, hogy ezáltal a drogfüggőségem, az elvesztegetett éveim, évtizedeim valamennyire értelmet nyernek, hogy le tudtam csatornázni azt az állapotot, talán tudok segíteni olyanoknak, akik benne vannak, és már a drog szívja őket, nem ők a drogot. vagy akik készülnek belekerülni, annak is talán meg tudom mutatni, hogy hova vezet az út.

Egy olyan ember útja, aki nem képes uralkodni a szenvedélyén.

De aztán ahogy említettem, jött a Solnikel című album, megszállt a Józsa Niklett, ezért a 2024-es évet annak az albumnak szenteltük, és most 2025-ben, amikor már hat évesek ezek a dalok, tehát őket a nagyközönség elé.

Csongor, ugye Robi említette a kísértést.

Te még azért nagyon az út elején jársz.

Nem tartasz attól, hogy történik valami, nem tudom, negatív dolog az életedben, és majd újra az lesz, hogy lemész a dohányboltba alkoholt venni? >> Hát igen, ez sajnos maga az élet, hogy ez megtörténhet bármikor.

Résen kell lenni, ahogy Robi is mondta.

Meg volt nekem már egy ettől hosszabb józan időszakom, majdnem két év, ami egy visszaeséssel végződött, és ott is az volt, hogy egy picit elkezdtem romantizálni ezeket az emlékeket. >> Várj, és akkor ilyenkor mi jut eszedbe?

Nézd, így ebben a józanságban nem, tehát el kell gyászolni azokat a pillanatokat, hogy nem fogok sírva, összeborulva ilyen balkáni részfúvós dallamokra táncolni már valószínűleg, vagy így nem látom magam ezekben a magaslatokban.

És ezt vagy el kell gyászolni, vagy el kell fogadni.

Nem érdemes, vagy nem szabad úgy élni az életet szerintem, ami nekem így a visszaesésem végén megjelent, hogy hú, hát nekem ebben már sohasem lesz részem micsoda középszar élet vár én rám.

És pontosan ezek voltak a gondolatok, amik megjelentek a visszaesés előtt, hogy hát ennek így mi értelme van, ez kiegészült azzal, hogy biztos, hogy nekem ezzel amúgy akkora problémám van.

Most meg kéne próbálnom ezt így.

Ugye minden függőnek az álma valahol az, hogy visszatérjen a szociális ivásba, szociális használatba.

De nekem az az így átkattant, és az sokat segített a mostani felépülésemben, hogy tudatosítottam azt, hogy én nem is a szociális ivást szerettem soha.

Nekem nem kellett ahhoz társaság, nekem senkire nem volt szükségem.

Egyedül szerettem járni az utcákat, inni dalszövegeken agyalni, teljesen random emberekkel beszélni, indokolatlan hülyeségekről, és végül már azt se tudtam, hogy hogy kerültem oda, ahol épp az estét fejeztem.

Ha jól értem, akkor a kiút, mert még a drogok esetében még jobban megértem azt, hogy a teljes megvonás, de ugye igen, így ahogy mondtad, hogy a az ilyen szociális ivászat, hogy hogy az mondjuk idővel nem lehet megoldás, csak a tehát abszinencia. >> Én most meginnék szociálisan két sört, sanszosan három hét múlva a pszichiátrián lennék.

És hogyha én ezt így nem látom, nem fogadom el, és beleringatom magam, egyébként szerintem az is egy téves hát megfogalmazás, hogy alkohol meg drogok, az alkohol is drog, ugyanaz a drog úgy alakult, hogy ez szociálisan elfogadott. 10-ből nyolc embernek ezzel nincs komolyabb problémája. szokták ezt mondani, hogyha van egy 10 fős társaság, megiszik minden 1 liter vodkát, abból másnap nyolc ember úgy kell fel, hogy úristen, ez soha többet, srácok, annyira szarul vagyok, és két ember meg úgy…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig”

Miről szól ez az epizód: „Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig”?

A Dalszerző Podcast e heti adásában Berta Csongor (Bongor) és Bérczesi Robi beszélgetnek függőségeikről és a józanodás útjáról. Bongor nemrég megjelent 'Ekstázis' című albumán az alkoholizmus küzdelmeit dolgozza fel, míg Robi 'Írd és Mond' című lemezén 20 évnyi drog- és… Az epizód a Dalszerző Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 27..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Berta Csongor, Bérczesi Robi.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig”?

Fő témái: függőség, alkoholizmus, dalszerzés, józanodás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Ep.07. bongor x Bérczesi Robi: Mélyponttól a kijózanodásig”?

Megjelenés: 2025. 11. 27.. Hossz: 37 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/dalszerzo-podcast/ep-07-bongor-x-berczesi-robi-melyponttol-a-kijozanodasig-b5db4e99

Több epizód a Dalszerző Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból