Dalszerző Podcast

Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank

· PT33M17S

Összefoglaló

A Dalszerző Podcast ezen epizódjában Tövisházi Ambrus és iamyank (Herold János) az Artisjus Mentorprogram mentorként beszélgetnek a zeneipar jelenlegi és jövőbeli kihívásairól. Az új generáció dalszerzőinek helytállásáról, a mesterséges intelligencia (MI) zenei alkotói…

Röviden

Műsor
Dalszerző Podcast
Megjelenés
2026. 03. 25.
Hossz
33 perc
Szereplők, említett nevek
Tövisházi Ambrus, Herold János
Témák
zeneipar, dalszerzők, mesterséges intelligencia
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Egy jóval bizonytalankor korban kell nekik fiatal felnőttként helytállniuk, mint ahogy nekünk kellett.

Emiatt így sokkal elsőbban látják a saját szerepüket, és ez a zenére is vonatkozik, azt gondolom. >> Üdvözlünk benneteket az Artisus világában.

A Dalszerző podcastot hallgatjátok.

Mennyire változott meg a zeneipar az elmúlt évtizedekben?

És vajon mi a legfontosabb készség egy ma induló dalszerzőnél?

A válaszadásban segítségünkre lesz az Articius Mentor Program első évadának két mentora.

Szeretettel köszöntök mindenkit.

Péceli Dúri vagyok és ez a Dalszerző podcast.

Két zeneszerző zenész és producerül velem szemben.

Tövisházi Ambrus és Herold János.

Sziasztok. >> Helló. >> Helló.

Arra gondoltam, hogy kezdjük egy >> szinkron >> Igen, nagyon szinkronban volt már a beköszönés is.

Szóval három bemelegítő kérdésre gondoltam itt.

Voltatok-e vagy terveztek-e el menni Pamkutya koncertre? >> Nem, >> Amrus, >> én sem, de azt hallottam, hogy már nincs is jegy, úgyhogy nem is tudnék menni, hogyha szeretnék, se tudnék. >> Használtatok-e már AI-t a dalszerzői folyamatban?

Igen, megrendeléses melónnál használtam.

Saját ügyben ilyen művészi, nem tudom, ars poétikám nem engedné meg, de megrendeléses melónál ez egy tök érdekes szitu volt, mert együtt dolgoztunk videósokkal és a videósok is használtak AI-t, és amúgy az ügyfélnek ezzel nem volt semmi baja.

Sőt, kifejezetten tetszett neki ez az egész ügy.

Nálam nem volt kötelezővé téve, nem volt betiltva sem.

Én egy kicsit így őszintén, szóval remegő kézzel nyúltam hozzá először, hogy most így mi lesz mégis, hogy nézek majd a tükörbe reggel.

De olyan >> de milyen miért érzed azt az ólom ólomsúlyt? >> Igazából a a nyomorom az pusztán csak annyi, hogy alapból tehát hogy bármikor csinálok megrendelésre bármit, nyilván 100000%-os imposztor szindrómában, hogy egyáltalán milyen alapon kapok én ezért pénzt, hogy csinálok bármi ilyen hangokat.

Tehát már ez amúgy is nyomorgok még, hogyha ráadásul nem is csinálom, hanem csak betext promptolom, akkor az még eggyel rosszabb.

De amúgy valójában egy olyan alapot csináltam, amit amúgy is baromi unalmas lett volna megcsinálni.

Tehát csak így a dob meg az akkord menet részét generáltattam le, amit pont nem szívesen csináltam volna. viszont a fő dallammenetet, ami amitől izgalmassá vált, azt meg nyilván rájátszottam, meg megsounddizignoltam, szóval igazából kivette az ilyen ilyen baltázós részét a melónak.

Úgyhogy így így végül is amúgy végül okés voltam vele, hogy hogy megmaradt a fun része.

Aiszem csak ennyi, hogy fun részt azt nem szívesen adnék át, mert hát végül is maradjon már meg pont a legjobb része.

Nekem a legjobb része az a fődallam és annak a sounddizignja.

Azt nagyon szívesen csinálom kézzel, lábbal azzal elvagyok, de egy dob loopér nem nagyon fogok sokat harcolni, hogy ezt mindenképp én rakjam össze.

Iszonyatosan gagyi ez a technológia, amin amin az chet GPT-től kezdve az összes a szunó meg mind iszonyatosan gagyi.

És az a fura benne, és az a mai világunknak az a az őrült dilemmája, hogy borzalmasan szar ez a technológia.

Nem lehet ezt igazából intelligencián, mer nem intelligencia intelligencia, >> de nagyon-nagyon hasznos.

Tehát az az benne az idegesítő szerintem nem csak a zenecsinálásban, hanem a vagy a zeneekészítésnek bármely részében, hanem a hétköznap >> a hétköznapiokban is, hogy teljesen képtelen baromságokat tud mondani.

Rendszeresen nem látom azt, hogy jobbak lennének az újabb verziók, szóval nem hallucinál kevesebbet, szerintem semmivel nem hallucinál kevesebbet a mostani Cher GPT, mint a két évvel ezelőtt. viszont csomó mindent sokkal gyorsabban meg lehet vele nézni, csak aztán utána kell nézni még egyszer, hogy azok a dolgok azok tényleg úgy vannak-e, például a chat GPT-nek.

És nekem a zenével is ez van, csak egy mondatot szeretnék erre, hogy én rendszeresen használom a szunót most már, de nem kitalálásra én sem, hanem átalakításra.

Kitalálok valamilyen dallamot és azt mondom, hogy ez legyen izé fúvós, nem tudom 60-as évek, >> ja ilyen hangszerelés >> hangszerelés.

És akkor mindig belerak egy pár hangot, amik közül nem jók, jók satöbbi.

Tehát egy kicsit egy ilyen kurátor vagy de nagyon-nagyon hasznos.

Tehát például ilyen vonó hangszereléseket iszonyatosan jól meg lehet vele csinálni.

Azzal megy el sok idő, hogy a sok szar, amit kiköp, azokat kell, hogy helyre rakd.

Azokat tehát nagyon erős szerkesztési útómunkád van, sokkal erősebb szerkesztési útómunkád van veled, mint egy bármifajta más platformon, hogyha a zenét csinálsz.

Az, hogy miért középszerű, amit kiad a Sunó, az szerintem nem a program.

Nem az, hogy nem írták meg elég ügyesen a programot, hanem az, hogy a világban, amik vannak zenék, azoknak abból a legtöbb az középszerű a világban a legtöbb zene, ami az középszerű.

És ő ezt megtanulta, hogy akkor olyat kell.

Ezt tény pont ez buktatja le igazán, hogy mennyire nem beszélhetünk egyáltalán intelligenciáról, hanem egyszerűen a többségi mennyiségből leszedett összefüggéseket tök jól feltérképezte. hogyha a középszerű zenék milliárdjai helyett ugyanekkora mennyiségű adata lenne nagyon izgalmas zenékre, akkor lehet, hogy össze tudna fűzni olyan összefüggéseket, amikből újszerű dolgokat is csinálhatna, de ez sem a fejlesztőknek nem célja, sem a userek nagy részének nem igénye, sem a jelenlegi tanítási adatbázis nem elégséges erre.

Tehát valójában ez nem semmi köze az intelligenciához.

Igen, de hogyha középszerű zenét kell éppen csinálni, akkor legalább nem kell sok effortot belerakni az embernek. >> Oké.

Hát így beletenyereltünk most egy elég komoly és megosztó témába, mármint a mesterséges intelligenciára gondolok.

De van még egy bemelegítő kérdésem.

Ki az előadó most Magyarországon?

Itt most tényleg csak egy-egy nevet mondjatok, akire szerintetek érdemes figyelni, Jang? >> Magamon kívül?

Hát nem tudom. >> Ezt ez ezt ezt szerintem erre nem nekünk kell vál szerintem erre nem nekünk kell válaszolni.

Azt mondanám, hogy nem nem annyira fontos, hogy szerintünk kire érdemes figyelni. >> Miért? >> Azért, mert tehát hogy ennyi erővel mondhatnál te is valakit.

Mármint, hogy tudod, így nem fontosabb, nem vagyunk abban a poz vagy mi a saját mint az, hogy nektek van egy rálátásodok.

A zene az egy olyan dolog, amit mi mindenkire hat, hogyha engedik az emberek, akkor intenzíven hat rájuk és ezért mindenkinek van véleménye a zenéről.

Azért voltak fontosak ezek a kérdések, és nem véletlenül kérdezted meg te sem, mert az internet előtti időkben tényleg kellettek olyanfjta bólyák, hogy legyenek olyan emberek, akik mondanak egy dolgot azzal kapcsolatban, hogy mi az, amire érdemes figyelni, és hogy megjelenik egy újságcikk formájában, vagy megjelenik egy, nem tudom, egy a televízióban egy zenés műsorban megmondja juhász előtt, hogy most mi a legjobb modern talking szám például.

De én ezt nem azért kérdeztem, mert kíváncsi vagyok, hogy mik ezek a búlyák, hanem annyi minden lehet manapság a siker fogmérője, és hogy mondjuk a ti keretrendszeretekben ki az, akire így odafigyeltek, lehet, hogy ő nem is egy ilyen nagyon hypolt előadó épp ellenkezőleg, tehát hogy csak így kíváncsi lettem volna, hogy mik azok a tulajdonságok, amik így nektek számítanak.

Nekem elsősorban mivel nagyon nagyon nagyon nagyon durván keveset járok koncertre, hogyha valakire gondolok, hogy így nem csak eszembe jut, hogy szívesen megnézném élőbe, hanem még rá is veszem magam, hogy elmenjek úgy, hogy én nem játszok aznap és külön vegyek jegyet, és elmegyek és megnézzem, az nálam egy nagyon nagy fokmérő.

És nekem ezt per pillanat igazából a makro tudja csinálni, ami egy instrumentális trió.

Náluk van egy olyan színpadi erő, energia, lendület, hangzás, ami ami engem át tud kapcsolni a zenészmódból a hallgatóba, hogy ilyen így örülök együtt a hallgatósággal annak, ami történik a színpadon.

Ők egy jó pár évig szüneteltek, most újra aktívak, aminek tök örülök.

Nálam ez a fokmérő, hogyha el tudnak rángatni koncertre, akkor akkor az nálam már egy nagyon nagyon nagy erő, és azt hiszem ez nyilván hozzátartozik az is, hogy nem vagyok a nagy tömegeknek a szeretője, úgyhogy ilyen tömegrendezvényekre nem igazán mennék el, hogyha lenne arénában makrohang, akkor nem mennék el, de ilyen 4-500 fős klub sitzitu azért igen.

Úgyhogy nálam ez a konkrét válaszom nekem is egy nagyon hasonló, csak ugye minden szentnek maga felé hajlik a keze, és egy picit annyiban kapcsolódik hozzám, hogy a az egyik nagyon régi zenész kollégámnak a zenekarra, a mésáros Ádámnak a Ye nevű zenekar, ami félmetesen érdekes és jó zenét játszó trió, szerintem ősember zenét játszanak eléggé elég magas szinten, elég ilyen időgépesen visszarepítve a mindenkit az őskorban.

És biztos vagyok benne, hogy a budapesti éjszakában lennének olyan dolgok egyébként annak alapján, amennyit járok a budapesti éjszakában, biztos vagyok benne, hogy vannak olyan dolgok, hogy csak így elakad a szavad, hogy úristen, ez micsoda, mert nagyon nagyon nagyon nagyon lelkes arcok vannak így a fiatalok között a zenében.

Tehát aki most szerintem aki zenével elkezd foglalkozni komolyan, először is le a kalappal, másodszor is általában komolyan gondolja.

Tehát ilyen félvárólve, mint ami a mi generációnkban azért sokakban.

Közöttük bennem is egy idő ideig volt félváróve, olyan nincsen.

Tehát most az van, hogy aki zenébe foglalkozik, az tényleg azért foglalkozik a zenével, mert szenvedély, életsz és a többi, nincs nincs más lehetőség. >> Sokkal erősebb szerintem a a verseny, tehát hogy annyira sok zenekar van, annyira hát nagyjából ugyanannyi emberre, hogy egész egyszerűen nagyon magasan van a rész.

Tehát, hogy a közönség olyan könnyen választhat bármi közül a te koncerted mellett egy péntek este Pesten, hogy tényleg nagyon nagyon oda kell tenni azt, hogy hogy a te koncertedet válasszák.

Ezt talán régebben még régebben megbocsátóbb volt talán még a közönség, most kevésbé, úgy érzem.

De persze ez jót tesz amúgy a az overall minőségnek. >> Azt mondod, hogy nem annyira megbocsátó közönség.

Nem tudom, >> én néha né, tehát én nekem vannak olyan helyek, ahol kifejezen talán azt érzem, hogy amit nagyon érdekes, mert eddig csak külföldön tapasztaltam, és annyira örülök, hogy végre Magyarországon is látok ilyet, hogy azt láttam, hogy olyan közönség, mondjuk konkrétan a gólyában volt pár olyan koncert, ahol voltam, ahol azt érztem, hogy a közönség kifejezetten várja azt, hogy meglepjék. >> Abszolút. >> És szerintem ez egy annyira jó, tehát hogy szerintem ez a legjobb ilyen befogadói helyzet.

Pont mondjuk a gólya ebből a szempontból szerintem azért érdekes példa, mert az egy kicsit egy ilyen ilyen zenekar kikeltetőként is azért funkcionál az összes ilyen nyilvános hely, hogy ott lehet, tehát ott ott aki koncertezik és aztán van valamennyi siker és aztán újra koncertezik, tehát lehet bázist építeni maguknak. azok a zenekarok mondjuk azért tegyük hozzá, hogy azért a azok a zenekarok, akik kisközönség előtt játszanak, tehát mondjuk amit undergroundnak szoktunk régen hívni, tehát az ilyen 100, 200, max 300 fős produkciók, zenekarok, de mindketten ezt a szeretét szeretjük legjobban a magyar zenének. >> Nálatok volt olyan a ti pályátokon, hogy kértetek-e esetleg segítséget egy idősebb kollégától, akire felnéztetek?

Volt-e egyáltalán mondjuk a pályátok elején valaki, aki nagy hatást gyakorolt rátok, ellátott tanácsokkal, mint amit ti csináltatok most az Artisus mentor programban?

Ilyen kontextus azért nem volt, hogy konkrétan egy ilyen mentor helyzetben, összeüléseken és konkrétan megvitatva egy-egy konkrét dalt, vagy annak a részletét ilyen akkoriban még nem volt.

De én, hogyha visszagondolok a a pályám kezdetére, hogy mi volt rám a legnagyobb hatása, igazából azok, amiket hallgattam, nem feltétlenül ismertem személyesen az embereket, de pusztán a tevékenységük azzal, hogy megpróbáltam megfejteni, hogy amiket csináltak, és nekem az tetszett, azt vajon hogy csinálják, és erről beszélgettem másokkal, akik szintén szerették, hogy szerinted ezt hogy csinálta.

Ezt éreztem én a leginkább egy ilyen plátói mentorshipnek, hogy sose találkoztam én nem tudom a Jonderbyal vagy Rick Rubinnal, de hogy hogy mégis az én fejemben úgy léteznek, mint emberek, akik ott voltak akkor, amikor én így keresgéltem, hogy mit csináljak pusztán csak az általuk létrehozott anyagokkal.

Úgyhogy én ezt ezt ezt éreztem, hogy plátói mentorship.

Most úgy örülök magamnak, hogy milyen szépen kitaláltam ezt a fogalmat, de tényleg ez a megélésem ezzel. >> Én Ambrus, neked volt ilyen? >> Én nem, nekem nem zenészként indult a fiatal felnőtt életem, hanem informatikus voltam hét évig.

Szóval az volt, hogy csináltam demókat és akkor kell kküldtem nagyon sok helyre.

Legalábbis egy része biztos, hogy szar volt.

Az volt a rossz élmény, hogy ezzel kapcsolatban, hogy a nem válaszolásnak az élmény, amikor tudom, hogy meghallgatták, de nem válaszolnak, mert nem tetszik neki, és nem akarják ezt elmondani.

És amikor először hallottam konkrét kritikai dolgokat, akkor is, hogyha nem esett jól, akkor is az valahogy előrevitt, mert valamilyen irányba berakta a gondolataimat, és tovább tudtam gondolni azt a dolgot, ahogy ahogy ahogy a zenéről gondolkodom, és ahhoz ahogy arról a konkrét zenéről gondolkodom.

Tehát ez ebből a sok várakozásból is ugye akkor még ugye az volt, hogy postán kellett küldeni írható CD-t.

Ké kétes éveknek az elején volt.

Tehát még plusz volt, még volt egy rétege, egy várakozásnak egy külön rétege.

Én azt tanultam, hogy ez nem jó, ez senkinek nem jó, ez nem jó az alkotóknak.

És azért még mindig az van, hogyha megkeresnek engem valamilyen zenei dologgal kapcsolatban, valamilyen kérdéssel, ilyenfajta segítség, akkor mindig meghallgatom, és mindig elmondom azt, hogy hogy érzem, hogy éreztem magam, miközben ezt meghallgattam, és hogyha azt érzem, hogy valami nem jó, akkor azt is…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank”

Miről szól ez az epizód: „Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank”?

A Dalszerző Podcast ezen epizódjában Tövisházi Ambrus és iamyank (Herold János) az Artisjus Mentorprogram mentorként beszélgetnek a zeneipar jelenlegi és jövőbeli kihívásairól. Az új generáció dalszerzőinek helytállásáról, a mesterséges intelligencia (MI) zenei alkotói… Az epizód a Dalszerző Podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 25..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Tövisházi Ambrus, Herold János.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank”?

Fő témái: zeneipar, dalszerzők, mesterséges intelligencia.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Milyen az új generáció? | Tövisházi Ambrus x iamyank”?

Megjelenés: 2026. 03. 25.. Hossz: 33 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/dalszerzo-podcast/milyen-az-uj-generacio-tovishazi-ambrus-x-iamyank-9670e212

Több epizód a Dalszerző Podcast-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból