Élt egyszer egy Olvasó

Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája

· PT1H40M12S

Összefoglaló

A Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényét elemzi az Élt egyszer egy Olvasó podcast 39. adása. A műsorban a "tiszta udvar, rendes ház" gondolatkört járják körül személyes élményeken és a regényen keresztül. Kitérnek arra, hogy a posztmodern szövegek…

Röviden

Műsor
Élt egyszer egy Olvasó
Megjelenés
2026. 03. 12.
Hossz
1 óra 40 perc
Szereplők, említett nevek
Krasznahorkai László, Mészáros Márton, Neszlár Sándor
Témák
irodalomkritika, posztmodern irodalom, regényelemzés
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] [zene] Sok szeretettel köszöntünk mindenkit.

Ez itt az Élt egy olvasó podcast.

Mészáros Márton és Neslá Sándor irodalmi beszélgetős műsora.

Én Nesslás Sándor vagyok, >> én pedig Mészáros Márton. >> Na, csak sikerült bemutatkozni, és már az elsőre nem nagyon sikerült, de ez minket ne fogjon vissza.

Hát nagy örömmel köszöntelek Marca a legújabb Éltetszer egy olvasó adásban, és folytatjuk a Krasznorki László sorozatunkat és ezúttal időrendbe egy kicsit ugorva az életműben visszafelé az ellenállás melankóliája című regényről fogunk beszélgetni. >> Pontosan így lesz.

És akkor egyből csapjunk is a lovak közé, mert szerintem ez egy nagyon izgalmas regény, úgyhogy ezt mindjárt ki is fogjuk fejteni még jobban.

Úgyhogy meg fogsz lepődni, de az első kérdésem az, hogy ha azt mondom neked, hogy tiszta udvar, rendes ház, akkor neked mi ugrik be legelőször? >> Hát ez a brárakási mozgalom, vagy hogy hívják ott a regénybe. >> De most így a regénytől függetlenül saját személyes élmények.

Nekem van ehhez saját személyes élményem.

A a ovis szerelmem, akit úgy hívtak, hogy Dinnyi és Rita.

Őnekik volt egy ilyen táblájuk a a házakon, hogy tisztaudó a rendes ház, és aztán ezt így nagyon irigyeltem meg hát tehát így tetszett, vagy imponált imponált a dolog. [nevetés] Tehát hogy hogy emlékszem, hogy ott a falun ez Dunapatlyon ez így működött működött ez a mozgalom.

És aztán még láttam ennek ilyen kinövéseit is itt Gödöllő, hogy hogy tiszta rendes lakótelep, vagy valamilyen féléket.

És akkor és akkor ott volt vannak ilyen táblák Gödöllőn, és azok tényleg tiszta és rendes lakótelepek, amiket én tudok irigyelni, meg a tiszta udvart és a rendes házat is, mert az én udvarom az nem mindig tiszta, amint a szomszéda nem szűnnek meg erről tájékoztatni engem.

Ez nagyon érdekes, mert a nekünk nagymamámnál Bósvárakint volt egy ilyen tábla, egy ilyen >> play tábla, és ilyen piros betűkkel talán, ha jól emlékszem, piros betűkkel volt.

És hogy utána mi ott apukámmal építettünk egy ilyen kis kunyhót, a kis ház, és akkor arra emlékszem, hogy arra fölszögeltük, és hogy az az tiszta udvendes ház, és az a tábla az ott az [nevetés] ott így az így vándorolt a a a portán, és hogy ez egy ilyen >> nekem is így gyerekkoromként ez a tiszta udvar, rendes ház ennek így van egy ilyen szép szép, >> valamint tartok tőle, hogy egy kis pálszövegben is szerepel. >> Van igen, van >> tisztaud és rendes ház.

Ott mondjuk bele van bele van téve.

Na hát ez ezt szerettem volna, hogyha egy ilyen a személyes élmény felől [nevetés] indítjuk a dolgot, és akkor egy kicsit most már csavarodjunk rá a regényre, és akkor az a szokásos kérdés maj mindig szokott lenni, hogy mesélj nekünk egy kicsit arról, hogy milyen volt emlékeid szerint először olvasni ezt a szöveget, és milyen volt most újra olvasni?

Hát én ezt tanítottam, ugye min tanítottam középiskolában, és a ez a Guttenberg köny könyvkereskedelmi szakközépiskola volt, amit minden gyakran elmondok, és én nekem ott ez fel volt véve a tananyaglistába, és és én akkoriban teljesen rá voltam bolondulva a posztmodern szövegekre.

Ez a szöveg pedig ennek a tökéletes minta példája volt.

Tehát, hogy ezen mindent lehetett tanítani, ami a amit én a posztmodellről meg akartam tanítani a a gyerekeknek, de ők ők ezt nagyon nem szerették, arra emlékszem, tehát hogy hogy ez egy nagyon nehéz olvasmány volt-e számukra.

És egy ponton bevezettük azt, hogy nem csak ezt a nem csak a regényt kell olvasni, hanem a hanem a filmet is megnézzük.

És azzal én jó sok időt nyertem, mert azzem, hogy talán hát ez nem olyan rettenetesen hosszú, de de egy ilyen ilyen féltanítási napot azt el lehetett vele tölteni, hogy megnéztük a a Tarbéla feldolgozásá. >> Ja, azt így együtt néztétek, azt hogy házi feladatnak volt, hogy megnéztem.

Nem, nem, azt egy otot megnéztük, mert volt egy marha nagy ilyen lett kijelző, vagy akkor még nem tudom, plazma TV, vagy valami ilyesmi.

És azon nagyon jól nézett ki amúgy.

És >> és akkor azt ott megnéztük, és akkor és akkor ennek kapcsán beszélgettünk a szövegről.

Ön akkoriban ezt hát már akkor is picit az volt az érzésem, hogy ezt hogy ezt így nagyon ezen mindent meg tudok mutatni, amit a posztmodellről szeretnék, de hogy én ezt igazából igazából minden évben újra olvastam nyilvánvalóan, de hogy annyira annyira egy egy ponton túl már nem szedtem olvasni öani olvasásomnál meg meg végképp ez volt, tehát hogy hogy valahogy azt gondolom, hogy hogy rájöttem valami logikára ebbe a ebben a regényben, vagy inkább arra jöttem rá, hogy hogyan játsza ki ellenem a saját olvasási szokásaimat.

És azó azóta annyira tehát most most nem volt egy nem volt egy nem volt egy önfelett olvasásélmény, miközben csomó csomó olyan dolog derült ki, hogy ez például vicces ez a szöveg, tehát hogy egy csomó olyan dolog, amitában nem >> Igen. hogy ez hogy van neki egy ilyen tök jó humora, meg hogy meg hogy hát sajnos túl túl pontos vagy valahogy ez a embernek az érzése, hogy hogy túl aktuális lett hirtelen.

Emlékszel, amikor beszélgettünk a a színisztra körzetről, Bodor Ádámnak a színisztra körzetéről, akkor a végén az lett a nagy tanúságunk, hogy jó, jó ez a szöveg, csak közben a valóság az így belefakodott a a szövegnek így a referenciális olvashatósága homlokterébe.

És éppen ezáltal sokkal nyomasztóbbá vált a szöveg, mert ameddig tudtad jó jó ízűen fikcióként olvasni, vagy fiktív szövegként, akkor akkor a szinisztra után azt gondoltad akkor valahogy az az így az így akkor így sokkal könnyebb volt ehhez hozzáfogni.

És ugyanez volt az érzésem nekem is az ellenállással.

Én először ugye egyetem után olvastam, akkor én akkor én szinte vég, tehát nem szinte, pontosan végigolvastam az egész életművet, tehát hogy így egymás után voltam, és így teljesen magába szippantott.

És most, hogy ugye megbeszéltük, hogy akkor na akkor most újra fogunk krasznorkai regényekről beszélni, és hát többször elhalasztódott ez a ez az adásfölvétel, és éppen ezért szinte mindig újra és újra kellett olvasni. hogyha nem is teljesen, akkor azért a főbb kiemelt részeket meg a fontosabb jeleneteket újra olvasni.

És ma reggel volt, hogy így belelapoztam a könyvbe, és találtam egy olyan bekezdést, ami így olyan, mintogyha így eddig így kiesett volna a fejemből.

És így nekem végig ez az érzésem ezzel a szöveggel kapcsolatosan, hogy elolvasod, érted, minden pontosan megvan, és amikor egyszer csak így vissza kell lapozni, és így beleolvasol egy-egy bekezdésbe, akkor egyszerűen így így rájössz arra, hogy semmit nem tudsz, hogy hogy így teljesen kiesik így a a fejedből a a dolog.

Úgyhogy valóban, valóban nem egy nem könnyen olvashatja magát a a szöveg.

És akkor még egy dologra reflektálnék, hogy hogy igen, valóban arra majd mindenféleképpen térjünk ki, hogy ez a szöveg mindent megtesz annak érdekében, hogy megnehezítse az olvasó dolgát.

Úgyhogy ez ne nem adja magát könnyen ez a szöveg.

Abban szerintem egyetérthetünk.

Csak ahhoz fűznék hozzá két megjegyzést, hogy hogy azt mondod, hogy hogy neked volt ilyen pillanat, hogy megértetted.

Én nekem én én valahogy azt érzem, hogy hogy nekem nem volt ilyen sose.

Tehát hogy hogy egyszerűen egyszerűen mindig valahogy el van tolva, mindig valami mindig valami nem stimmel.

És hogy szerintem ez a talán a regénynek a fő koncepciója, hogy hogy ezt érezd a végén, hogy valami itt nem stimmel, valami itt nincsen. >> Dzharmonikus.

Tehát, hogy hát a verkmeer harmóniák azok nem nem egyszerűen nem valahogy valahogy muszáj érezned, hogy itt valami nem stimál.

A a megértést arra értem, hogy amikor értelemszerűen felfogsz mondatokat, és úgy úgy a megértést úgy értettem, hogy tudod értelmezni a mondatokat, alany állítmány, összeszed nagyjából, és akkor utána van az, hogy amikor újra nekifutsz, akkor konstatálod, hogy é hát ez mégsem úgy, mégsem az, aminek látszik. >> Mégsem az, aminek látszik. és ehhez ehhez egyet hadd fűzzek hozzá, hogy hogy mondjam, egy hermennóal vagy értelmező számára ez egy nagy kihívás, nem?

Hogy azt érzed, hogy ott áll valami előtted, ami aminek és muszáj vagy azt gondolni, hogy ennek van valami értelme és megpróbálod ezt az értelmet ráhúzni, hogy akkor milyen stratégiákat választasz.

Most majd részletesen nyilván erről fogunk beszélni, de hogy valahogy ez a regénynek a tétje, hogy hogyan is tudsz megérteni valamit, aminek vagy van értelme, vagy nincs.

Ugye az egy tök fontos előfeltevés, hogy hogy hogy valaki olyas valaki beszél hozzád a a aki akinek tudata van, vagy olyas valaki, vagy valami tehát, hogy hogy azt feltételezed eleve, hogy ebben kell, hogy legyen valami rendszer, és megpróbálod ezt megtalálni.

Vagy pedig vagy pedig ez van kijátszva ellenedet, hogy hogy azt feltételezte ugye nyilván, mert mi mást tudnál feltételezni, hogy hogy ha valaki beszél hozzád, annak kell, hogy értelme legyen.

De hogy aztán a végén meg arra játszik ő igazából, hogy mégse legyen.

Na hát ez most ez most egy ilyen herce hercegi mondat volt.

Ez ez hercegén mondat volt, és lehet, hogy most a szokásunkkal ellentétben nagyon belecsaptunk így a szinte a zárógondolatokkal kezdjük a szövegnek a felvezetését, de az valóban, hogy nem a szokott módon kell.

És most egy picit még talán arról érdemes beszélnünk, hogy hogy azért mennyire változtak meg az olvasási stratégiáink.

Én most csak saját magam nevében beszélek, hogy én azt vettem észre azt vettem észre magamon, hogy egy ilyen típusú szövegnek a befogadása sokkal nagyobb erőfeszítést kíván a részemről. >> Részemről is, >> mint mondjuk akár 10 évvel ezelőtt történt volna, vagy akár öt évvel ezelőtt is lett volna.

Most így lehet, hogy az idővasfoga már megkarcolta az agyunkat, de hogy sokkal nehezebben fogok tiedét. >> Hát az enyémet biztos.

Tehát akkor azt én vállalom, hogy sokkal nehezebben olvastam most ezt a szöveget, miközben olvasás közben végig azért a lenyűgözöttség állapotában voltam, mert pontosan éreztem, hogy ezek nagyon jól megcsinált, nagyon jól összeállított szöveg, de hogy olvasni most így nehezen tudtam olvasni, és hogy ez ez nekem ez egy új tapasztalat a krasznaorkai kapcsán, mert én én én nagyon-nagyon szerettem az ő szövegeit olvasni, és egy kicsit el is bizonytalanodottam, hogy valóban Ö ez korábban esetleg is meg ez korábban is megvolt-e már, vagy mostanra alakult ki ez a ez a dolog?

De hogy >> hát jó kérdés, de nekem is nagyon abszolút abszolút hát hát emlé na most akkor annyit avassuk be azért mégis csak a hallgatókat, hogy hogy ezt ezt aztán tényleg a hónapok óta hallogatjuk és a legkis >> az mintogyha nem vették volna észre.

Nem azt mondom, de hogy ennek ennek ilyen olvasástechnikai problémái vannak szerintem.

Vagy ez nem függetleníthető ezektől, hogy hogy egyszerűen én én tehát a hiszem, hogy a múlt hétfőn például azzal hívtalak föl, hogyha én most ezt végig kell megint olvasnom, akkor öngyilkos leszek.

Tehát, hogy olyan szinten döntzióba a szöveg, hogy hogy egyszerűen nem fér bele most az életembe, hogy ezt most végigolvassam. mit tudom én, 11-ére, mert és márpedig a nyilván úgy nem ülünk ide, hogy hogy nem olvassuk újra, tehát hogy hogy ilyen azért nem nagyon volt.

Tehát volt volt ami volt amivel kapcsolatban volt ellenállásunk, de hogy és nem tudom, hogy ennek tényleg mi az oka.

Nyilván, nyilván a mi a a az, hogy az, hogy tényleg változik a változik a a az irodalom, meg változik a változnak az olvasási szokásaink is, másfőn meg azért picit szerintem most ne tudom, hogy nem fogsz egyetérteni, de hogy hogy én én én amúgy a Szirák Péterrel írtak egy picit egyet ez ügyben, hogy hogy azért ez nem kicsit van túlírva, tehát hogy hogy hogy ebben tehát hogy az, ami a Sátántangónak egy ilyen és most egy picit akkor megkövetlek, mert mert én erőltettem, hogy ezzel kezdjük miközben nem logikus meg minden, de vannak mellette érvek persze tehát, hogy a mit tudom én németrecepcióba ez mekkorát futott és ez nyilván, hogy a Nobel Nobelól sem teljesen független, vagy a Nobelí sem teljesen független ettől, hogy ez a regény konkrétan mekkorát futott a német recepcióban.

De hogy a sátán tangónak mégis csak volt valami hát ezt most ilyen nevetséges azt mondani, hogy de hogy könnyed könnyedsége ehhez képest.

Tehát, hogy ez valahogy valami Szirák Péter valami ilyesmit mond, hogy retorikailag túl van tolva egyszerűen, tehát hogy olyan szinten van túlbonyolítva nyelvileg vagy retorikailag, ami ami ami nyilván sokakat lenyűgőz, és engem is lenyűgőz, de hogy nem ténylegesen nem könnyíti meg a a szövegnek az olvasását.

Érdekes ugye amit a sátántangult, mertogy amit így lehet tudni a ellenállás melankóliája születése kapcsán, hogy a az a legenda, vagy ez a ezt nyilatkozta többször is Krasnorkai László, hogy ő tulajdonképpen azért kezdett bele az ellenállás melankóliája megírásába, mert a sátántangóval nem volt elégedett.

És ez egy nagyon nagyon érdekes alapállás, merthogy az szerintem kevés olyan mai, kevés olyan magyar regénye, nem is, hogy mai, magyar regényre mondhatjuk el, hogy ez így gyakorlatilag így a semmiből egy olyan első kötet, ami tehát, hogy szerintem én már a sátánang >> a sátán tangú egy olyan első kötet egyszerűen nem nagyon van, tehát hogy nem így szokás egy írói karriernek elindulni, hogy valaki lerakja a megkerülhetetlen mesterművet. elsőre és így a semmiből ott van.

És e erre erre jön egy olyan írói reakció, hogy hát én azt amikor újra olvastam ilyen-olyan okokból, akkor megállapítottam, hogy ez nem jó, és akkor úgymond erre lett válasz az ellenállás melankóliája. [nevetés] >> Most ezt vagy elfogadjuk egy ilyen saját mitológiának, vagy vagy mégsem, de az tény, hogy egy teljesen más írói stratégia vontakozik ki az ellenállás melankóliája kapcsán.

Akkor én most azt javasolom, hogy most így nagyon nekicsaptunk és szinte összegeztük azt, hogy most mi is hirtelen az első első blikre a véleményünk a erről a regényről, de egy kicsit kicsit azért elevenítsük föl, egy kicsit segítsünk azoknak a hallgatóknak, akik még nem olvasták esetleg, vagy már régen olvasták és így nem olvasták, vagy olvasták, csak már egy hónapja…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája”

Miről szól ez az epizód: „Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája”?

A Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényét elemzi az Élt egyszer egy Olvasó podcast 39. adása. A műsorban a "tiszta udvar, rendes ház" gondolatkört járják körül személyes élményeken és a regényen keresztül. Kitérnek arra, hogy a posztmodern szövegek… Az epizód a Élt egyszer egy Olvasó című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 12..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Krasznahorkai László, Mészáros Márton, Neszlár Sándor.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája”?

Fő témái: irodalomkritika, posztmodern irodalom, regényelemzés.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája”?

Megjelenés: 2026. 03. 12.. Hossz: 1 óra 40 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/elt-egyszer-egy-olvaso/39-krasznahorkai-laszlo-az-ellenallas-melankoliaja

Több epizód a Élt egyszer egy Olvasó-ből

  • Krasznahorkai László: A stockholmi beszéd

    Mészáros Márton és Neszlár Sándor a Kertész Imre és Krasznahorkai László féle A stockholmi beszéd című szövegekről beszélgetnek. A podcast az "Élt egyszer egy Olvasó" című irodalm…

  • #37 Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül

    A 37. Élt egyszer egy Olvasó podcast adásban Mészáros Márton és Neszlár Sándor Karinthy Frigyes "Utazás a koponyám körül" című regényét vitatják meg. Az adás elején a házigazdák a…

  • #36 Ottlik Géza: Iskola a határon

    Az Élt egyszer egy Olvasó podcast 36. adásában Mészáros Márton és Neszlár Sándor Ottlik Géza Iskola a határon című regényét vitatják meg. A beszélgetés során kitérnek a regény vil…

  • #35 Kosztolányi Dezső: Esti Kornél

    Az Élt egyszer egy Olvasó podcast 35. adásában Mészáros Márton és Neszlár Sándor Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művéről beszélgetnek. Kitérnek azokra a kérdésekre, amelyeket a…

  • #34 Esterházy Péter: Egy nő

    Az Élt egyszer egy Olvasó podcast 34. adásában Mészáros Márton és Neszlár Sándor Esterházy Péter "Egy nő" című művéről beszélgetnek. Kitérnek az Esterházy-olvasás sajátosságaira,…

  • #33 Rideg Sándor: Indul a bakterház

    A harmadik évad 33. epizódjában Mészáros Márton és Neszlár Sándor az Élt egyszer egy Olvasó podcastban Rideg Sándor Indul a bakterház című regényét vitatják meg. Az adásban szó es…

  • #32 Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról

    Az Élt egyszer egy Olvasó podcast aktuális adásában Mészáros Márton és Neszlár Sándor Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról című művét elemzik. A beszélgetés sor…

  • #31 Szilágyi István: Kő hull apadó kútba

    Mészáros Márton és Neszlár Sándor az Élt egyszer egy Olvasó irodalmi podcastban Szilágyi István "Kő hull apadó kútba" című regényéről beszélgetnek, melyben szó esik a műfaji soksz…

  • #30 Békés Pál: Csikágó

    Mészáros Márton és Neszlár Sándor Békés Pál Csikágó című szövegéről beszélgetnek. Szóba kerül még Tóth Krisztina „Fogadkozás a Rottenbiller utcában” és Szilágyi István „Kő hull ap…

  • #29 Petőfi Sándor: A helység kalapácsa // Az apostol

    Mészáros Márton és Neszlár Sándor az Élt egyszer egy Olvasó podcastban Petőfi Sándor A helység kalapácsa és Az Apostol című műveit elemzik. Beszélgetnek Petőfi kultuszáról és a mű…

Hasonló epizódok más magyar podcastokból