Filmnéző

#234 Rémálom az Elm utcában 5.: Az álomgyerek

· PT1H29M39S

Összefoglaló

A Filmnéző Podcast #234. adásában a stáb (Jani, Norbi, Gergő) a Rémálom az Elm utcában filmszéria ötödik részét, az Az álomgyereket (The Dream Child) vették górcső alá. Kiemelték, hogy a negyedik részhez képest, amely egy szórakoztató, humoros darab volt, az ötödik rész…

Röviden

Műsor
Filmnéző
Megjelenés
2025. 11. 07.
Hossz
1 óra 30 perc
Témák
horrorfilm, rémálom az elm utcában, filmszéria
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit.

Ez itt a Filmnéző Podcast. ezúttal már 234. alkalommal, valójában 235.

Na most ezt hagyjuk a szokásos csapatból itt van velünk Jani, sziasztok. >> Norbi, sziasztok.

És én Gergő, [zene] sziasztok.

És ezennel a Rémálom az elmúlt szában elemző szériánk folytatásaként gyűltünk össze.

Ezen nyilvánvalóan mindenki elképesztően meglepődött, tekintve, [zene] hogy nyolc hónap telt el az előző adás óta, de nincs min hüledezni.

Ez itt a The Dream Childnak a kibeszélője lesz. ezúttal, aminek a rögzítéséhez immár második alkalommal ülünk össze a mai este, mintogy az előbb elfelejtettem elindítani a felvételt, szóval ez már ebből a szempontból is hányadtatott, >> de de itt elcseszted, mert olyan lehetőség, olyan magas labda volt, nem az, hogy nincs mi meglepődni, hanem nem álmodtok.

Tehát Gergő sajnálom. >> Nem, nem baj.

Ez nagyon kedves volt most tőled.

Akkor ennek örömére [nevetés] Jani, kérlek, mikor láttad először ezt a filmet így másodjára a mai estén?

És hogy tetszett? >> Ne mondjátok el téveményeim szerint figyeltetek rám ma az előbb. [nevetés] >> Hát most fekcsekkellek magadhoz képest. >> Ja, most én mondom el a Jani álláspontját, Jani meg majd az enyémet, ameddig hallotta.

És akkor [nevetés] >> ez most így nagyon meta.

Most még én is úgy érzem, hogy kimaradtam belőle, pedig benne voltam. [nevetés] >> Na hát akkor elmondom, ha már ennyire unszoltok.

Annak idején >> mikor a még az Étel klub leadta az összesomám az elmúlt szában rész, én akkor láttam ezeket, elég fiatal voltam és ugye ez a film 89-es, úgyhogy mivel aztán augusztusban jött ki Amerikában, akkor már megnézhettem volna.

Igen, hogyha anyámnak kicsit lazábbak lettek volna a nevelési elvei és Amerikában éltünk volna. >> De igen, ezt akkor láttam, és ahhoz képest, hogy a negyedik rész mennyire ilyen trash szórakozás volt, amit nagyon lehetett élvezni a hibai ellenére, merthogy egyáltalán nem vette magát komolyan, és tényleg csak arra ment rá, hogy szórakoztasson.

Ahhoz képest nekem ez az ötödik rész csalódás volt, de még így is élveztem, mert igazából ebben is megvan egy csomó minden, amit szeretek a szériából, de ami a negyedik részben jobban összpontosult és jobban kijött belőle, az itt annyira nincsen meg, csak nyomokban tartalmazza.

És emiatt emiatt nekem ez ilyen visszalépés, mert a negyedik részben olyan jól megtalálták azt a receptet, hogyan tud működni egy máám az elmúlt szában film, amikor ugye talán még beszéltünk is a podcastben, hogy úgy elképzeli az ember, hogy a moziban ül és így együtt röhögnek, meg dobák a popcornt az emberek, mert hogy egy ilyen buli megnézni.

A negyedik rész az ilyen buli volt, hogy kijössz és még a moziból kifele menet is röhögcsélsz meg.

Tudod itt az ötödik rész ahhoz képest nem volt ilyen.

Ötödik rész az olyan volt, hogy hm oké, nem volt rossz, nem volt kifejezetten jó, de ugye itt az idő mondhatnánk, hogy megszépíti a dolgokat, megvan ennek is a bája, de a negyedik résznek a nyomába se jz szerintem. >> Igen.

Ezzel, ezzel többé-kevésbéd is egyetértek.

És akkor átadnám a szót Norbinak, hogy mondja el azt, amiről én már tudom, hogy mit fog mondani, de a hallgatók még nem tudják.

Bár ez akkor is így lenne, hogyha nem kétszer vennénk fel az adást így mai nap.

Szóval igazából kérlek, Norbi, mikor láttad először a filmet, és mi a véleményed róla? >> Vagy most cseles leszek, és megváltoztatom gyorsan a múltat, és totál mást mondok, mint az előbb, >> vagy én csak kamuból elkezdek vitatkozni veled, pedig tényleg ugyanazt mondod, és akkor a halkatók majd nem tudják, hogy kinek van igaza. >> Á, jogos, jogos, ez jó ötlet.

Tehát én ezt nem gyerekként láttam, mint Jani, hanem egyetem alatt.

És és valóban nekem is, tehát ezt az előbb is mondtam, hogy annyira akkor nem tetszett, amikor a negyedik rész után megnéztem az a fiatalos lendület, kreativitás, ez az MTV feeling, ami abban megvolt, az az való igaz, hogy innen hiányzik.

És hát nem tartottam túl jó résznek, nem tartottam olyan rossznak, mint a másodikat.

A hatodik rész után meg azért kicsit jobban fel is értékelődött.

És és ugye pontot hagytam abba, hogy most ugye elkövetem azt a fajta istenkáromlást, amit ugye elkezdtem kifejteni, hogy Gergő nem igazán szívveli, hogy ténylegesen egy ilyen agy agykikapcsoló filmként tettem be pont az adás előtt, tehát egy jó másfél két órája fejeztem be a filmet, és iszonyatosan jól működött. ténylegesen megadta nekem azt az élményt, ami ami gyerekkorban megvolt, amikor hazajön az ember a suliból, pénteken levágja a táskát, beül és megnéz valami filmet videókazettán.

És hát én ezeket akkor nem láttam, és most annyira jól esett egyébként, hogy leúztam a redőnyt, még pont egy kicsit besütött a nap, hátravágtam magam, és akkor csak néztem a filmet, és átadtam ennek az agyatlanságnak, és és iszonyatosan jól működött most.

Tény és való, hogy ennek ellenére egyetértek azzal, amit Jani mondott, hogy hiányzik belőle nagyon sok minden, de Jani, a triviam funkciót, szerepedet nem fogom ellopni.

Itt a készítési idő azért szerintem néhány dolgot megmagyaráz, azt majd biztos el fogod mondani. >> Mondjuk úgy, hogy ez a projekt egy rémálom volt. >> Igen, igen, igen, igen. [nevetés] És akkor stílusosak maradtunk.

És most ami hatványozottan tetszett, hogy vizuálisan viszont ez a film szerintem totál egy szinten van egyébként az előző résszel.

Nem a trükköket értem ez alatt, hanem maga, ahogy a kamera például személyiséggé válik, a színhasználat, a beállítások és annyira istentelenül jól nézett ki, és ezt amit Gergő is mondott annó, hogy bizonyos DVD kiadások iszonyat jól megállják a helyüket mind a mai napig.

Tehát, hogy hát nem is feltétlen BD szintűek, de jól néznek ki egy nagy képernyős tévén is.

Tát a rémálom az elmúlt szában ött itt most egy OLED, tehát így pislogtam, hogy azt a [ __ ] tehát ahogy a színek, a fekete, a fehér, a piros, a kék játszottak a képernyőn, így így hatványozottan megnövelték az élményt.

És én őszintén megmondom, hogy egy picit így feljebb is csúszott nálam az értékelés.

Nem mondom, hogy ugye jobb lett a negyedik résznél, de megadott egy annyira jó igazi klasszikus, borzongatni kívánó, de nyilvánvalóan azt a célt nem teljesen beteljesítő filmélményt, hogy hogy egy egy vigyorral keltem fel.

És ugye írtam is utána, hogy hát imádom, hogy a végén meg bedobták ezt a repzenét.

Tehát ilyen full farcal komolyan akarnak komolyak akarnak lenni, ilyen ghikus horror.

Aztán jót a film közben is beraknak baromságokat, de de ez a repzene, ahogy beindult, hát így vow ez a 80-as évek végét ennyire szépen lezárni nem is lehetett volna enni a szemben, úgyhogy >> Igen, de ez a ez a zeneberakás, tudod, ez olyan, amikor így van a nagyon hülye haverod, és de ilyen komoly pofával néz rád, és berakja a hülye zenét, és ilyen ilyen ilyen farcal így yyyok, hogy ha vágod, megy így a poén, és így most így nem nevetek, de vágjuk, ez egy poén, és ez na tehát ká kábé ez volt ez a film.

És egy dolog, hogy ez annyira tetszett egyébként, hogy hogy ugye az előző részhez ezt a Fat Boys nevű rapzenekart kérték fel, vagy hiphopot, a harmadik résznél ott volt a Ducken.

Itt meg megint csak egy rappel.

De de az a meglepő, hogy itt Bruce Dickinson, tehát az Iron Maidennek az énekese megírta a Bring Bring Your Daughter to the Slaot, ami ott van egyébként a filmzenei albumon, de mégse rakták be.

Tehát, hogy basszus egy Bruce Dickinsonal elhangozhatott volna ebben a filmben, és ez mennyire ütős lett volna, és így á nem ez hát van így az itt, és te fogod a kosárlabdát és így bebaszod így a wc-be, de így szándékosan.

Tehát kábé, tehát kábé ez egyébként koszal >> abba a WCbez [nevetés] Kosz abba a WCbe, amin az előbb még ugye a a futárt vártad, hogy jönni, mint ahogy >> Igen.

Ó [nevetés] Igen. egyébként jó is, hogy ezt mondod, mert mert pont még te mesélted, vagy te hasonlítottad össze ennek a filmnek az élményét a a Zsivány egyesnek a nézésének az élményével, és bennem pont az volt, hogy hogy emiatt, amikor leültem elé, úgy ültem le, hogy most azután nézem.

Én pedig láttam azért már azóta egy-két filmet, de hogy valami valamiért visszaportáltam, lehet az adás miatt, hogy a a podcast az egy ilyen időn és téren kívüli dolog a fejemben, tehát az mindig összekapcsolódik az előző adásra, és egy ilyen végtelen ilyen duma folyamként van meg a fejemben, >> és így viss visszaportáltam a izéjét.

Tehát ez val remélem a hallgatóknak is. [nevetés] >> Tehát így így én is így lenyomtam utána négy Fábri filmet a Zsivány egyes után meg a a 10000 napot.

Ja, azt előtte talán, de nem, ezt viszonyítsuk a zsivány egyeshez.

Tehát így a fábri filmek azok is sztornózódtak az agyamból addig és >> más volt az élmény. >> Na igen, de hát egyébként ebben is tehát szerintem pont az volt a lényeg.

Tehát asszem amikor Sivány egyesről beszéltünk, csak hogy akkor tényleg megácsoljam ezt a teljesen értelmetlen összehasonlítást, hogy ugye ott ott magyaráztam erről, hogy oké, én elhiszem tényleg, hogy sokak szerint ez a film az jól néz ki, meg hogy visszatérés valami ilyen régebbiféle filmkészítési stílushoz, meg mi is elismertük, hogy van benne egy-két jó dolog, de hát egyszerűen nem tud annyira jól kinézni az a film, mint egy rémálom az elmúlt szában öt.

És ugye tehát a rémálom azérm utcában öthöz hasonlítjuk így a a zsivány egyest, tehát hogy azért ez érződik, hogy itt itt itt van van valami kavarás. >> Hú!

Én egyébként először ezt a filmet akkor abban az évben láttam, amikor elkezdtem lepörgetni az egész szériát.

Szerintem remélem, hogy konzisztens vagyok és végig ugyanazt hazudtam.

Tehát én a én az első részt láttam egyszer valamikor régen, akkor az nem tetszett.

Akkor az adás kibeszélője alatt nagyon megtetszett nekem az első rész.

Akkor a második is nagyon elkezdett megtetszeni, és hát az adásoknak a menete során ez általában így szokott lenni szép lassan.

A többivel is mindig megbarátkoztam, mert mert egyszerűen valahogy az az adások ezt csinálják, és amikor már jól benne benne járunk egy kibeszélő szériában, akkor szinte már úgy ülök le, hogy na akkor megnézem a következő ilyen jót.

Tehát ez e ezelé is úgy ültem le igazából, hogy hogy na akkor folytassuk ezt a dolgot.

És kicsit a nem csak az adások, de ezek a de ezek a Nightmare Elm Street filmek is összekapcsolódtak a fejemben, és ilyen teljes kontinuitásban éltem meg ezt a filmet.

Azért azt úgy hozzátenném, hogy hogy nekem ez őszintén szólva nem tetszett annyira most.

Tehát ez ez tipikusan szerintem az a az a fajta film, amit amikor azt mondod, hogy ilyen 80-as évekbeli slasher, vagy ilyen 80-as évekbeli ilyen mit tudom, rémálomfilm, vagy vagy fantasztikus horrorfilm, vagy satöbbi satöbbi, akkor valami ilyesmire gondolsz.

Tehát valami ilyesmire gondolsz, és akkor elkezded nézni a Rémálom az Elmutcábant az elejéről, és akkor találsz egy ilyen [ __ ] zseniális filmet, és akkor így kicsit így nézel, hogy mi tehát, hogy ez ez nem ez nem az az ilyen izé 80-as évek, amire így várok.

És akkor az ötödik részig megnézed, és akkor megkapod azt, hogy ja igen, erről beszéltek, hogy ja igen.

Tehát ezek ezek azok a fajta 80-as évekbeli filmek, amikről így mindenki beszél, hogy ezek ilyenek meg hogy ilyesmi van bennük.

És hát és pont előttem van a az IMDbin a Robert Englandnak a feje, és ez az ilyen ez az ilyen ilyen pajtáskodó vigyör szét rohadt arccal.

Tehát ez meg ugyanaz, amit az előbb mondtunk, hogy a haverod berakja a zenét, és így néz rád, hogy ha röhögsz, röhögsz, ez a mi közös zenénk vágott.

Tehát kábé ez volt nekem ez a film.

Tökre élveztem, tehát tök jól elültem, elültem rajta.

Mostanában egy csomószor megtörténik velem.

Én most azért mondom el mégis, mert nálam ez nem így szokott lenni, de újabban így hullám hullámokban előjön, hogy nem tudok koncentrálni rendesen, és akkor telefonozni kezdek, akkor megállítom, akkor elrakom, akkor visszatekerem, akkor izé, satöbbi, satöbbi.

És ez alatt a film alatt ez így nem történt meg.

Beraktam, így néztem, satöbbi, satöbbi.

És lehet, hogy velem velem is tudat alatt az történt, amit amit Norbi mondott, hogy én elítélek, hogy amikor valaki csak úgy berakja a filmet, aztán hadd menjen majd izé.

Egyébként ez is egy teljesen adekvát filmbefogadási forma.

Én azt nem szeretem, amikor így a valami buliban, így a háttérben így megy egy film, és akkor fú, most mi a [ __ ] figyeljek, és akkor oké, persze nyilván, tehát nem fogom kiverni a balhét, mint a filmekben ugye az ilyen karakterek, mint amilyennek ez alapján én tűnök.

De de ez nem nem na ezt a fajtát, tehát legalábbis nem nevezem filmnézésnek.

Tehát hogyha tegnap lement volna ez a film egy házibuliban a háttérben, akkor én nem mondhatnám most azt, hogy újraé, de ilyen ilyen kikapcsoló ilyen bambulok rajta ilyen agyrohasztó cuccnak szerintem szerintem tök jó volt.

Amit ami nekem különleges volt benne, és majd ez lesz a szerintem a vezérvonalam az adás folyamán a film elemzésében, meg a megközelítésében, hogy alig éreztem, hogy hogy elkezdődött a film.

Tehát van egy szokásos ilyen rémálom az Elm utcában felütéső, amiről majd mindjárt beszélünk, ami egy kicsit szerintem egyébként ilyen végső állomásos, tehát a volt honnate inspirálódjon ez a széria. >> Pont én is el akartam hozni végső almást.

De csak csak egyent, hogy hogy aztán szerintem végül is ezzel a kiváló felütéssel nekem valahogy nem kezdődik el ez a film.

És akkor még valamikor a nekem valahogy így a a film közepeáján érzem azt, hogy hogy na most akkor tényleg elkezdődött.

Tehát egy csomó ideig azt érzem, hogy hogy így készülődünk, így cuccolunk, így nem kezdődik el, és akkor aztán a film végén meg így nagyon gyorsan végetér.

De közben van egy de hogy közben ez valamiért nem nem zavar egyébként annyira, tehát hogy lehet egyébként ez a tudatállapotam annak volt köszönhető amben néztem, hogy így ez meg az és abban se voltam biztos először, hogy nem csak az volt, hogy így áthallucináltam a…

Említett entitások

Témák

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „#234 Rémálom az Elm utcában 5.: Az álomgyerek”

Miről szól ez az epizód: „#234 Rémálom az Elm utcában 5.: Az álomgyerek”?

A Filmnéző Podcast #234. adásában a stáb (Jani, Norbi, Gergő) a Rémálom az Elm utcában filmszéria ötödik részét, az Az álomgyereket (The Dream Child) vették górcső alá. Kiemelték, hogy a negyedik részhez képest, amely egy szórakoztató, humoros darab volt, az ötödik rész… Az epizód a Filmnéző című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 07..

Milyen témákat érint ez az epizód: „#234 Rémálom az Elm utcában 5.: Az álomgyerek”?

Fő témái: horrorfilm, rémálom az elm utcában, filmszéria.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „#234 Rémálom az Elm utcában 5.: Az álomgyerek”?

Megjelenés: 2025. 11. 07.. Hossz: 1 óra 30 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmnezo/234-remalom-az-elm-utcaban-5-az-alomgyerek-d02f0d25

Több epizód a Filmnéző-ből

  • #253 A múmia (1999)

    A Filmnéző podcast 253. epizódjában a stáb Stephen Sommers 1999-es, kultikus státuszú A múmia című alkotását veszi górcső alá. Norbi, Jani és Gergő részletesen elemzik a film jell…

  • #252 Cinefest különkiadás (Mommy Blue, 10éjszakás kaland, Minotaur)

    A Filmnéző podcast 252. adásában a műsorvezetők a Cinefest filmfesztivál kínálatát veszik górcső alá. Az epizód során részletesen kitérnek a Mommy Blue, a 10 éjszakás kaland és a…

  • #251 Fiatalfelnőtt-trilógia (vendég: Konkol Máté)

    A Filmnéző podcast e heti adásában Konkol Máté vendégszerepel, aki a fiatalfelnőtt-trilógiáról és a függetlenségről beszél a filmiparban, különös tekintettel a kortárs magyar dile…

  • #250 Sikoly 7

    A Filmnéző podcast #250. adásában a hallgatók Norbi, Jani, Gergő és Lehel társaságában kibeszélik a Sikoly 7 című filmet, Kevin Williamson alkotását. A beszélgetés során a film ré…

  • #249 Megszállottság (Obsession, 2026)

    A Filmnéző podcast #249. adásában Jani, Gergő és Lehel Curry Barker 2026-os Obsession című filmjét vitatják meg. A beszélgetés során a film lehetséges témáit és értelmezéseit elem…

  • #248 Sikoly VI.

    A Filmnéző podcast #248. adásában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmsorozat hatodik részét vitatják meg. Az adásban szó esik a film részleteiről, a szereplőkről és a soroza…

  • Aluljáróhorror: Exit 8 | Filmnéző Podfast

    A Filmnéző podcast epizódban Jani és Gergő az Exit 8 című filmet vitatják meg. Az adás röviden kitér a filmre, és a szokásos Filmnéző adatokkal egészül ki.

  • Filmnéző PodFast: Péntek 13. – III. rész: Véres kirándulás

    Ez egy újabb Filmnéző Podfest különkiadás, amelyben Jani, Norbi és Gergő a Péntek 13 filmsorozat harmadik részét veszik górcső alá. A beszélgetés során kitérnek a film negatívumai…

  • #247 Sikoly (Scream, 2022)

    A Filmnéző podcast #247. adása a Scream filmszéria 2022-es negyedik részét beszéli ki.

  • #246 Sikoly 4

    A Filmnéző podcast ezen epizódjában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmszéria 2011-es negyedik részét tárgyalják.

Hasonló epizódok más magyar podcastokból