Filmklub podcast

Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)

· PT1H14M12S

Összefoglaló

A Filmklub podcast Cannes #4 epizódjában szó esik Sean Baker alkotótársának rendezői bemutatkozásáról, Ari Aster filmjéről, valamint egy magyar alkotásról. Az epizód vendégei Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla.

Röviden

Műsor
Filmklub podcast
Megjelenés
2025. 05. 18.
Hossz
1 óra 14 perc
Szereplők, említett nevek
Gyenge Zsolt, Gyöngyösi Lilla, Varga Ferenc, Sean Baker, Ari Aster
Témák
cannes, sean baker, ari aster, film
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] Péntek reggel van, indulunk az első vetítésünkre.

Most eléggé beborult az ég, tehát ott már esett is egy kicsit.

Sikerült egyből hoznom reggel megint a az ilyen kelet-európai izé faszkalapnak a sztereotípiát, amikor a ordibáltam a Zsoltnak a a lépcsőházban.

Erre keltek szegény emberek, hogy izé káromkodok, hogy izé, hogy dehogy megyünk arra, [ __ ] meg.

A ilyenkor már pár nap után már így megjelennek ilyen visszatérő dolgok a filmekbe.

A tepa Zsuzsival beszéltük, hogy például már három filmben volt olyan férfi, akinek a bal lába hiányzott, és és két film, tehát egymás után napon volt két filmben az, hogy egy ilyen szőrös mellkasú férfi fekszik az ágyon, és egy fiatal, egyik esetben egy lánymásból egy fiú odopakodik hozzá, és így hozzáér a a a testéhez nem kívánt módon.

De mind a két esetben végülis így nem lett belőle baj.

Robikám, te felfigyelt még valamiről?

Janka mondta tegnap, hogy szerinte ez az érdekes orrok éve.

És aztán amikor az ukrán filmre a Tosz beültem, öt percen tudtam, hogy mire gondolt, de mondod más példákat is egyébként.

Mindenesetre az orrokon kívül arra figyeltem fel, hogy nagyon sok éces témájú film van idén.

Egyrészt vagy hát jó nagyon sok, de mondjuk egy egynél több egyrészt a az Alfa Zsia Ducornól azt tudjuk, hogy ilyen a témája én azt hiszem, hogy a a spanyol rendezőnőtől a Roméria, Carles mondta roméria is ilyen témájú.

Még tegnap láttam az éces transvesztiták a Chilei Bányavárosban filmet, ami ilyen only in élmény nyilván, és ott is a Étről volt szó.

Van még egy, ami The Plake című, és azt hiszem, hogy az is, tehát, hogy úgy tűnik, hogy ez az éces, de gondolkodtam saj, hogy miért lehet, és vannak teóriáim.

Neked is van, neked neked van, amire felfigyeltél már, ilyen visszatérő elem, akár a gyerekhalál.

Tehát, hogy a gyerekhalal az elég gyakran előkerült a német filmben is.

Meg hát ne spoilerezzünk, de hogy igen, mert hogy mertogy az egyik filmnek, a tegnap esti filmnek ugye egy nagyon meglepő fordulata való a film közepén.

Tegnap esti filmről jut eszembe ez a ez a Sirat című versenyfilm, amit Oliver Lux ugye Lex Lex rendezett.

És és hát ezt valamiért így kitaláltuk, hogy hogy ennek próbálunk valami hype-ot csinálni a a Kunny chat csoporton belül, ugye Robi és és guilty charged.

És hát én nekem az is eszemott, hogy azért azért a hype az gyakran így indulhat, hogy ilyen ilyen viccből, nem?

És aztán így ebből így átalakul valami igazi, mert mert m az van, hogy hogy annyira nincsen infója senkinek, olyan igazi infója, hogy valami jó vagy rossz, vagy melyik a a szuper.

És a pár filmről lehet halni előre a például erről a a Martinski filmről.

De de azért azért a legtöbbről semmit nem lehet tudni.

És akkor hogyha bármi ilyen vélemény, tehát egy egyáltalán vélemény van, akkor abba így belekapaszkodik az ember, és akkor így azt azt várja.

És ezzel a ezzel a sirátal nekünk ez volt, egy kicsit így gyártottunk egy egy véleményt, és abba belekapaszkodtunk és nagyon vártuk.

És tényleg mindig ilyen megbízhatatlan, ellenőrizhetetlen forrásokból jön a az, amibe belekapaszkodunk, de ez az is, hogy sokszor egy első ilyen teaszer trailer, ami mondjuk a szíet esetében iszonyatosan meggyőző volt, vagy az első kép az is lehet az, ami alapján valaki kitalálja, hogy ez iszonyatosan ütős lesz.

És mondjuk szerintem ott a abba a trailbe így a zenéből meg a hangulatból ez jött le, hogy hogy ez valószínűleg így oda fog [ __ ] Igen.

És ahogy ahogy elkezdődt tegnap a a az a film a a Debüszi teremben, akkor az egyebből azt mondott, hogy hogy azért mennyire jó, hogy hogy ezt a filmet a világ egyik legjobb mozitermében látjuk, mert egy ilyen nem tudom sajnos a műfajokat ott Áfként emlegették azt a az eseményt, amit voltak így a marokkói sivatag közepén egy ilyen technakorlatilag.

BZ ilyen ilyen go elemeket is felfedeztem. ö a így mind öltözékbe, mind a mind a zenébe, de a a lényeg az, hogy hogy elindul ezzel a először összerakják a a hangcot, pakolják egymásra a hangfalakat, és utána elindul ez a ez a zene, és hát az ez az tényleg fantasztikus volt, hogy össze-vissza mentek a a a hangok ott mögöttünk.

És és és egész sokáig vagy nem annyira sokáig azért, de mondjuk olyan 15 20 percig mindenképpen azt éreztem, hogy ez ez nekem nagyon fog tetszeni. közben meg arra is gondolom, hogy hogy ez mennyire jó közeg vagy ilyen téma ez a ez az ilyen több napig tartó techn a semmi közepén és hogy hogyan lehetne ebből érdekes filmet csinálni, hogy egy ezt így feldolgozni, hogy és fura is, hogy nem is hogy nem dolgozták még föl nagyon, pedig hát nyilván ezekre rengetegen járnak.

Én most is azt éreztem az első 20 percben, hogy hogy úristen, ez mekkora flash lesz, és tényleg nagyon-nagyon hatásos volt a zene, meg ez az egész sivatagi rév.

Viszont nekem nagyon hamar lejött, hogy hogy ez az a típusú parti, amin soha éltem nem szeretnék részt venni.

Mert láttam, sokszor van filmekben olyan táncjelenet, vagy ilyen buli jelenet, aminél aminél direkt úgy van megcsinálva, hogy mindenki iszonyatosan vonzó, mindenki nagyon-nagyon jól táncol.

És így azt érzed, hogy úristen, így ott ha ez, ha bár csak itt lehetnék, és itt meg már nagyon hamar az ellenkezője kezdett kialakulni, hogy hogy nagyon-nagyon visszataszító az egész. hiában, vagy csak egy ilyen nagy izé útkereszteződésben.

A és hát még az is az is feltűnő volt, hogy azért általában ezeken a a a bulikon fiatalok szoktak lenni.

Itt pedig az állat az átlag életkor kábé ilyen 35let lehet, tehát voltak ilyen 40-es emberek egy csomó, meg 50-esek is akár még lehet, hogy 60-asok is.

És és fiatalból meg elég kev t beértünk egy hatsávos útnak a közepén lévő kis szigetre és ott nyomjuk.

És ráadásul Zsolt megy előttünk és csomó szí átmegy a piroson és nekem mindig az a rémámom, hogy hogy így így kám kba így a így a elütik a zsoltot.

Nem hát v bármelyikünket és így fő így a fesztivál elején az kifejezetten még a fesztivál végén belemegy belefér Igen.

Hogy mennyit hogy mennyit kell gyászolni az embert?

Mi hát ez is benne volt ebben a filmben egyébként.

Látod ez majdnem Zsoltot majdnem elbaszt egy motoros most.

Szóval igen, ez is volt ebbe a filmbe, hogy hogy a parti megy tovább, akkor is, hogyha páran így kidőlnek közben.

És hát igen, ilyen meg szerintem nem is az, hogy idősebbek voltak ezek az emberek, de mindenki ilyen ilyen nagyon lerongyolódott volt, meg hát voltak még neki végtagjaik, hiányoztak, meg ilyen szanaszét lyukaszgatott tetovált ilyen lepattant ilyen hippiszerű emberek. emberek, akik így belógnak a szigetre és Igen.

És így tehát nem néztek ki veszélyesnek, vagy rossz fennek, vagy valami, de hogy így így azt se éreztem, hogy szívesen töltenék velük túl sok időt. már így kiléptek a az ilyen normális társadalomból.

És és én még így gondolkoztam az, hogy hogy lehetne ezt úgy mi lenne a megközelítés, amiből ez érdekes lenne és hát azért az arra elég hamar eljutottam, hogy nem az, hogy egy jön egy ilyen normi 60 éves bácsi, aki De én azt éreztem, hogy én az vagyok.

Na jó, csak figyelj, az is, hogyha az a az a bácsi mondjuk így partizni akar, akkor akkor oké, de az, hogy így jött, hogy keresi a lányát, és akkor így ezzel volt nagyon sok időt töltöttünk.

Ez a különben ez a Hosé Garcia nevű spanyol színész, aki francia filmben is játszik.

Nagyon nem Hosé Garácia, hanem Sergi Lopez.

De mind oké akár lehetett volna Hosé Gáci.

Akkor még viccesebb lesz, amit most fogok mondani, hogy hogy én ővele ővel egyszer interjúztam, és mondtad neki, hogy ketál meg minden.

És az a az a fajta interjú volt, amikor a a hát egy ilyen francia eseményem volt, úgyhogy a amikor a a ez a franciákra jellemző, hogy hogy azt mondják, hogy hogy csináljuk angolul, és aztán kiderül, hogy kábé tehát annyira tudnak angolul, mintogyha egy hónapja tanulnának.

És akkor így csináltam egy intert ezzel az ürgével úgy, hogy hogy minden válasza így kábé tényleg ilyen ilyen tőmondatok, hogy ilyen mint ami a az angol könyvnek a nem tudom az első 10 oldalán van olyan példamondatokkal tudott válaszolni mindenre.

Eltöltöttünk egy fél órát kettesben.

És akkor most láttam megint ja az volt még egy nekem ebbe a filmbe, hogy beütünk a sor közepére és ezért és elég késő jöttünk.

Tehát már föl kellett állítanunk az egész sort.

És és megint ez, amit beszéltünk, ez a ez a ez a szemérmesség mármint az én szemérmességem, hogy hogy ilyen nincs pofám kimenni és még egyszer fállítani őket, ezért végignézem a a a filmet inkább.

És a a kábé a 15. percné, amikor már így leisztult a az, hogy kik lesznek itt a szereplők, és és tényleg ezek szerintem ilyen ilyen igazi ilyen ilyen parttiarcok ugye, hogy ezek ilyen ilyen valódi parti lehettek így a a ahogy már így kiírták a a nevüket, és mindig voltak ilyen bec nevek, meg úgy tényleg látszott, ahogy Robi mondta, hogy így látszott rajtuk a ez a megviseltség, meg hogy így túl vannak már egy-két dolgon, és amikor ezekor így látszik, hogy na akkor ezekkel fogunk menni.

Akkor így a Zsuzsi, Dák Zsuzsi, aki mellemüt, így odasukta, hogy olyan csúnyák ezek az emberek.

És akkor így tényleg ebben benne volt minden, hogy így így ezeket kell mostantól néznünk.

Ne hallgass rájuk, ez volt a fesztivál filmje.

Tehát, hogy ez ez nyilván egy olyan intenzív érzéki tapasztalatod, zsigereidben, a gyomrodban szól a zene, és az egésznek végig olyan feszültsége van, és ez az nem tudtam, hogy te ilyen techno head vagy különben, de bocs, előfordulhat és olyan sivatagi, tehát ez az egész sivatagi atmoszféra, az zsigerkékig ható, tehát elképesztő volt, és az egésznek pont ez a szétfolyó jelentése, hogy nem tudod, hogy hova tartanak az elveszettsége ez.

Szóval ilyennek kell lennie egy Kunni versenyfilmnek.

Szerintem nekem azért válogatták ezt be, mert mert mert az a az aspektusa, hogy tényleg ott a marokkói sivatagba vették fel, és így így látszott rajta, hogy ilyen [ __ ] nehéz lehetett leforgatni, mert tényleg olyan képek vannak benne, amikor ugye a két két ilyen nem tudom kamion vag nem nem az volt, de ilyen ilyen nagyobb verda, hogy így mennek a a a hegyeken, és akkor így tök messziről látjuk, hogy megy a hegy oldalában így a a két fényszóró Meg volt olyan, amikor Robi a kicsit bestresszelt, amikor a éjszakai vihar volt, és akkor úgy mentek egy ilyen egy ilyen nagyon keskeny hegyi hágón.

Igen, ott fokozódott ez a a FOMónak az ellenkezője, hogy ez itt soha éltemen nem szeretnék enni.

Biztos lehetne valami rövidítést kreálni köré, de hogy nekem ez ilyen rémálmom, hogy olyan úton kocsival menni, ahol biztos, hogy semmi senki nem tud segítséget nyújtani, és biztos, hogyha a kocsi megindul lefelé, akkor akkor beleestek a szakadékba.

Tehát, hogy ez ennél ilyen sokkal nem vagyok olyan félős típus, de de ez az, amit így nagyon utálok, meg ahol így azt érzem, hogy majd mindjárt ki kell szállni a kocsiból, és így meg kell támasztani a kocsit meg minden.

Ja, úgyhogy ez volt a ez volt a tapi élményünk.

És ott mi hárman a a Robival és a a Zsuzsival közben már Ja, én egyszer röhögő Görcsöt kaptam a filmen, amikor egy ilyen egy ilyen nagy tragédia után ott búslakodott a a a ez a ez a spanyol csúlyya Imre és és akkor egyszerűen annyira egy ilyen izé zsákzerencsétlenségnek tűnt, és elkezdtem így röhögni, és a annyira jó volt, hogy hogy bármilyen érzelmet kiváltott végül is ez a ez a film.

És aztán pedig hazaérünk és nagy meglepetésre Zsolt is és a Janka is elkezdi mondani, hogy ez mekkora egy egy mestermű volt.

És egy egész tehát először azt hittem, hogy na jó persze mindig van valaki, aki kitalálja, hogy mestermű.

De aztán meg aztán meg azt mondta Zsolt, hogy hogy így megnézi, hogy megnézi, hogy izé holnap is játszák még egyszer.

És akkor Zsolt, gyere már erre.

És akkor azt mondja, hogy hogy ú ezt lehet, hogy meg kell nézni még egyszer, és akkor mondom, na jó, akkor ezek szívatnak minket.

De végülis aztán az derült ki, hogy nem szívattak, ugye Zsolt?

Nekem ez egy hatalmas élmény volt ez a film, tehát hogy tényleg nagyon-nagyon sok szempontból én pontosan szeretek olyan tapasztalatokkal szembesülni, amik a való életben nem esnének meg velem.

Hát ezért megyek filmekre, hogy azért foglalkozó filmekkel, hogy 100-szor annyi életet élek meg, hogy amennyi jut nekem ebben a fizikai létben.

Hát mi mi a Robival abba hiszünk, hogy a a tehát mi a brüsszeli bürokráciáról szeretünk filmeket nézni, ugye Robi?

Viszont azért én ánnyalnám annyival, hogyha te nem indítod be a fekete lyuk effektust a vetítés közben, akkor szerintem tovább megtartott volna engem ez a film, mert tehát hogy ez a film azt éreztem, hogy hogy így nem tetszik feltétlenül, de legalább így valamilyen meg valamit kivált belőle, meg egy csomószor így így voltak benne olyan fordulatok, ahol így így nagyon meglepett és így összerezent meg minden, és így így azt és így összezavart, hogy így nem tudtam, hogy ahogy amikor hogy röhögöcsö említetted, hogy nekem is volt olyan, amikor ilyen tragikus fordulat miatt így elkezdtünk röhögni sokan, de nem csak mi, hanem mások is, mert mert így annyira nem volt egyértelmű, hogy ez most ilyen komikus effektusra játszik ezzel a tragédiával, vagy pedig tényleg csak az ilyen élet kiszámíthatatlansága.

Lásd, ha elüt minket itt az a egy autó.

De nekem így hatott, tehát hatott rám ez a film, meg csomó ideig tetszett.

Viszont láttam az előző filmét a a ennek a nagyon magas spanyol faszinak, és az is kicsit olyan volt, ez a Fire Willcome, hogy ilyen nagyon vontatott volt, meg unalmas, de voltak benne ilyen nagyon hipnotikus jelenetek, tehát hogy szerintem ő ő érte ezt, hogy hogy teremtse meg azt a az atmoszférát, ami úgy be tud szippantani, csak csak itt engem elengedett pontosan az amiatt, hogy hogy hogy úgy nem volt semmi nem értettem, hogy most mit akar ezzel az egésszel, És akkor a a végére nekem meg így teljesen szétesett, de de tény, hogy hogy ezek a hangok meg ez a ez a Révpy meg az egész közeg az az ilyen nagyon nagy hatással tudott lenni.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Filmklub podcast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)”

Miről szól ez az epizód: „Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)”?

A Filmklub podcast Cannes #4 epizódjában szó esik Sean Baker alkotótársának rendezői bemutatkozásáról, Ari Aster filmjéről, valamint egy magyar alkotásról. Az epizód vendégei Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla. Az epizód a Filmklub podcast című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 05. 18..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Gyenge Zsolt, Gyöngyösi Lilla, Varga Ferenc, Sean Baker, Ari Aster.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)”?

Fő témái: cannes, sean baker, ari aster, film.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Cannes #4 - Minél több Sean Baker van benne, annál jobb (feat. Gyenge Zsolt és Gyöngyösi Lilla)”?

Megjelenés: 2025. 05. 18.. Hossz: 1 óra 14 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmklub-podcast/cannes-4-minel-tobb-sean-baker-van-benne-annal-jobb-feat-gyenge-zsolt-es-gyongyo

Több epizód a Filmklub podcast-ből