Filmnéző

"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika

· PT33M49S

Összefoglaló

Lehel és Gergő a Filmnéző podcastben tárgyalják Celine Song Kétesélyes szerelem (Materialists) című filmjét. A film egy szerelmi háromszöget mutat be Dakota Johnson, Chris Evans és Pedro Pascal főszereplésével, ahol a főszereplőnek döntenie kell egy szegényebb, de ismert ex és…

Röviden

Műsor
Filmnéző
Megjelenés
2025. 09. 14.
Hossz
34 perc
Szereplők, említett nevek
Chris Evans, Dakota Johnson
Témák
filmkritika, szerelmi háromszög
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ez egy újabb podfest különkiadás, ahol én, Lehel és Gergő, >> sziasztok! >> fogunk beszélgetni a több esélyes szerelem eredeti címén materialist című filmről, >> amit most már egy jó hónapja, hogy bemutattak a moziban.

Ugye ez Celine Songnak a második egész estéss játékfilmje az A24 stúdiónak a gondozásában.

Ugye az előző filmje az a Past Lives előző életek volt, amit pontosan körülbelül egy két éve mutattak be még a magyar muzikban is. >> Yes. >> Akkor arról a filmről egy sima filmesben egyébként beszéltünk, és ott így meg is állapodtunk róla, hogy minden szempontot figyelembe véve is az egy bőven egy kellemes filmélmény volt.

És nem is feltétlenül azon felbuzzdulva, inkább csak mjuk akkor elmesélem, hogy én amúgy hogy jutottam arra, hogy ezt a filmet megnézzem moziba. >> Ez egy nagyon jó, ez egy nagyon fontos gondolat is sorra.

Ésen erre nagyon kíváncsi vagyok.

Tehát úgy volt, hogy most hétvégén lett időm, lett volna időm moziba menni, és ugye van is a új Mark Hamiles Stephen King adaptáció, a The Long Walk a mozikban, de csak szinkronos vetítés van belőle, és így mérlegeltem, hogy akkor így most mi legyen.

És akkor elkezdtem nézegetni ugye más moziknak akkor, hogy mi mit adnak eredetiben.

És akkor láttam, hogy azal listet még adja a toldimozi.

És akkor úgy voltam, hogy végül is miért ne néznénk meg?

És akkor igen, a The Long Walkot pedig valószínűleg majd csak itthon fogom pótolni, mert tehát se feliratosan, se felirat nélkül angolul nem adják, csak magyar szinkronnal, hogy ilyen szomorú história.

Mindenesetre megnéztük ezt a filmet és ahogy Gergőnek mondtam az adás előtt, én bennem az volt a prekoncepcióm, hogy elvileg ez egy jó film.

Habár sokat nem olvastam utána, annoó a moziban láttam az előzetesét talán egyszer.

Meg ugye ahogy korábban említettem, ennek a Cellin Songnak az előző filmje az egy kellemes filmélmény volt.

De hát igen, és akkor itt jön a nagy leleplezés, hogy hát hogy szerintem ez a film ez rossz. >> Ó ó ne >> egyszerűséggel. >> Igen.

És akkor Gergőnek meg ugye teljesen friss a filmélménye.

Te pedig konkrétan így most az adás előtt.

Igen, én most fejeztem veet szerintem 10-10 perce sincs annak, hogy végetért.

És akkor röviden, hogy miről szól.

Ugye igazi egy staro van a főszerepben.

Ugye a Dakota Johnson, a Pedro Prascal és a Chris Evans játsza a főszerepben lévő szerelmi háromszöget.

És ugye a Dakota Johnson karaktere egy matchmaker, ugye egy olyan ügynöks, egy ilyen randi ügynökségnek dolgozik igazából, ahol a gazdag neworkiaknak szerveznek randikat.

És akkor egy ilyen ügyfelének az esküvőjén egyszerre találkozik az Exével, és egy férfi valaki meg érdeklődést mutat ki iránta.

Ugye az Exe a Chris Evens, a az új szereplő pedig a Pedro Pascal.

Lényeg a lényeg, Chris Evans csoró, Pedro Pascal gazdag. >> Vowó. >> És ezt a 1000er éves dilemmát járja igazából körül a film két órában, hogy van egy férfi, akit nem szerezte gazdag, meg egy szerezte sóó, és hogy mit választasz.

Hát igen, igen, igen, igen, igen. egyébként szerintem a a film nagyon nagyon úgy akar tenni, hogy hogy róla az látszódjon, hogy tényleg nettó csak és kizárólag ezzel foglalkozik egyébként ebben a filmben, miközben azt képzeli magáról, és olyannak kíván tűnni emellett, hogy amúgy van valami mély réteg és amúgy ez nem olyan nagy kamu, mint amekkorának hangzik, mert amúgy tényleg van itt még egy-két szerintem ilyen mélyebben olvashatósági lehetőség, erre majd kicsit később kitérünk, de de a keret az az Igen, tényleg.

Tehát a keret az úgy néz ki, hogy hogy van, hogy a izé Igen, tényleg.

Tehát az ilyen izé szobatársai vannak 37 évesen az alapfikus, semennyit nem keres.

Tehát a gazdag izé jóképű 10/10-es csávó meg a izé nem is akarjuk kimondani, hogy 10 per hányas csávó között kell választani.

És akkor igen, a cím is valószínűleg innen jön.

Tehát ez a materialists, ez a ez a matchmakerök >> lecsúszott Amerika kapitány. >> Igen, igen.

Egyébként az Amerika kapitány mielőtt megkapja a drogot, vagy mit?

Tehát, hogy az a az a az az a korábbi verziója.

És hogy tehát igazából szerintem ez olyan, hogy és hogy nem, bocsánat.

Tehát kezdeném m onnan, hogy én hogy jutottam arra, hogy soha nem nézem meg ezt a filmet.

Úgyhogy megláttam így a plakátját és a magyar címet, ami rá volt írva és úgy így láttam, hogy ők így ott ülnek egy ilyen plakáton, ők így hárman rá van írva így ez a cím.

A a képnek így a szín skálája az így ez, ami ennek a plakátnak így a színskálája.

És akkor a fejemben megszületett ez az érzés, hogy ezt én nekem nem kell megnézni, mert mert miért kéne megnézni?

Tényleg, de nem azért tudod, hogy így fellépett bennem egy ilyen undor, hogy na ezt biztos nem, tényleg, tehát hogy ránézek és és viszonyog, de nem nem ez, hanem csak simán így most igen, jönnek mennek így a a dolgok, tudod, tehát hogy így söprődnek így a falevelek az utcán az őszi szélben, hogy ilyen nagyon korszerű vagy korszakszerű legyek, és némelyik nekem ütődik, egy csomó másik meg nem.

És akkor így ez a film is egy ilyen lett volna, hogy azok így elment, és így nem történt úgy igazából semmi.

És aztán miután ezt így eldöntöttem, utána két két haverom is, két csajhaverom is ajánlotta egyébként úgy, hogy szerintük amúgy jó.

És ez engem nagyon meglepett, mert az összes ismerősöm rajtuk kívül, akik között egyébként nők is vannak bőven, mind azt mondták, hogy ez rettenetesen rossz és felszínes és béna.

Viszont ők ketten mondták, hogy egyébként ezek jók, és hogy egyébként mit tudom én, ebben vannak mélyebb rétegek, amiket lehet olvasni meg ilyesmi.

De most látva a filmet, én alapból nem értem, hogy valaki miért miért érvel úgy, hogy valami mélyebb rétegeket keres, tudod, tehát hogy >> hogy ez egy nettó műfaji film.

A melodráma az egy műfaji film, és hogy ez ez egy nettó korszerű mai ilyen tök átlagos iparos melodráma, de tényleg semmi több nincs benne.

Egyedül annyi van benne, hogy korszerűsítették, és a a korszerű szerelméi viszonyok azok úgy néznek ki, hogy túlpörögjük a szerelmet és matematikát csinálunk az egészből, és elképzeljük, hogy ha ha te 1 centivel alacsonyabb vagy, hát az már nem lesz jó, mert akkor ahogy egymásra rakódnak majd így a problémák, meg ami abból következik, az a végén majd egy akkora összeférhetetlenséghez vezet, hogy majd és nagyon jól van egy ilyen izé a filmben, hogy hogyan utálják meg egymást a házasság alatt a szereplők, tehát hogy valahogy azon a módon majd így szétmegyünk. amiatt az 1 cm miatt meg az ilyenek miatt.

És ha nem jön ki a matek, akkor igazából azt is el kell rontani így mint egy automatikusan és kvázi véletlenszerűen, tehát ilyen ösztönösen, ami amúgy egyébként talán a maga jogán amúgy működne.

És így kábé ez tehát, hogy egy tök tök korszerű melodráma.

És szeretném közülni, hogy amúgy ilyenek a korszerű melodrámák.

Nem hiába nézek inkább 50-es években egy Douglas CK filmeket, tehát hogy így Igen.

Tehát ez az ilyen antiklimaktikus ilyen ilyen ilyen ilyen szenvelgés film, hogy ezt a kategóriát hirtelen megalkossam. egyébként én tökre meg tudom érteni, hogy ez hogy ez valakinek tetszik, meg így meg így megkönnyezi, de de de te így rajtam így szerintem át fog folyni ez az élmény, de mégis az élményből kiemelnék annyit, hogy a hogy én nem értem, hogy miért veszi valaki komolyan ezt a filmet.

Most megint most mióta a Star Wars 8-at most nem távoli lesz, igen, a így így megnéztük és így kibeszéltük és rájöttem, hogy meg, az egy paródia, azóta így csiszolom és élesítem a szememnek. a filmnéző szememnek azt az aspektusát, azt a képességét, ami így észreveszi, hogy egyébként amit nézek, az éppen mi más lehet, mint az, amire hiszem, hogy az az.

És itt is azt veszem észre, hogy egyébként ez ez nem annyira komolyan vett dolog, tényleg.

Tehát hogy vagy ezen nyugodtan lehet röhögni, és vagy hát most ezt kell mondanom, mert amúgy tehát így elkezdtem nézni a filmet és aztán negyed óra után elkezdtem irkálni a Lehelnek, hogy te jó ég, tehát szétröhögöm a belemet.

Tehát, hogy hogy amikor amikor mondjuk van egy van egy haverod, akinek már nagyon kéne egy párkapcsolat, és akkor ő itt elmondja N plus egyedik alkalommal a problémáit, és és már az egész komplett ideológiát és filozófiát is ismered oda-vissza, ami alátámasztja az ő problémáit, és igazából nem megoldani segít azokat, hanem hanem újra és újra kialakítani mindig a következő párkapcsolatjelölttel, akkor is akkor se röhögött ki őt.

De nagyon, de ilyeneket fog mondani, mint ami ez a film.

És olyan lesz a retorikája, mint ez a film.

Tehát ez a film ez ilyen évezredes léptéket.

Tehát meg így a film a film első képkockája az, hogy a hogy az ősemberek szerelmét így rá így összehasonlítja és így rávetíti így a a mai emberek szerelmére, hogy az az hogy működhetett, meg hogy az így hogy lehetett, meg ilyesmi.

Tehát, hogy ezen a ponton így kitört belőlem a röhögést, tudod, ahogy ott vannak így a az ősemberek, és így andalognak a barlangban, és így így ki vannak pucolva ilyen nagy költségvetésű filmesen, és ilyen és ilyen gyönyörűs emberek.

Tehát ilyen Ádám és Éva csak ez éppen nincs kimondva róluk, ahogy képzeljük a paradicsomot, meg ahogy meg ahogy képzeljük, hogy régen minden jobb volt, tényleg az az ősembernek jobb volt a kapitalizmusban, meg az újratermelési világban csak itt ilyen szar minden.

Ők így andalogtak, meg rátette a kezét a hasára, amiben már ott növekedett a gyermekük, és annyira jó siki.

Hát, hogy így ezen tényleg eszembe jut, hogy hogy valakinek ilyen képzete van a az ősember szerelméről, meg egyáltalán a szerelmi viszonyoknak így az évezredes fejlődéséről, meg alakulásáról.

És ezzel így ez ezzel nyit a film, tehát ez valami elképesztő.

Szóval nem tudom, tehát nem utálom, nem annyira szar, tehát tök decensen meg van csinálva, de tök átlagos.

És akkor egy kicsit akkor így ezekre is visszacsatolva, ugye egyrészt ugye szerintem itt az is a probléma ezzel a filmmel ugye, hogy tehát tényleg ahogy mondtad ugye igényesen van megcsinálva, meg szép beállítások vannak benne és ugye így a ez is próbál egy olyan hasonló kellemes élményt meg ilyen visszafogott filmkészítést sugározni, mint ami annoó az előző életek volt.

De viszont itt a filmben nagyon harsány dolgok történnek, de maga a film egy meg szövegek hangzanak el, meg karikarisztikus párbeszédek és szövegek vannak, de a film ez egyáltalán nem így van tálalva, hanem úgy mint az az átlag melodráma.

Igen. >> És hogy egyrészt ez egy ilyen, tehát hogy kicsit azt éreztem, hogy akkor ezt ha ezt a randizásnak az ilyen tankönyvi példák meg sztereotípiák szerint bemutatását, azt lehet, hogy egy ilyen harsányabb tálalással működhetett volna jobban, vagy hogyha tényleg melodrámát csinálnak, akkor meg ki kellett volna szerintem hagyni azt, hogy nagyon sokszor van a filmben, hogy van egy tök életszerű, meg tök releváns és jól passzoló párbeszéd, aminek A végén azért az utolsó három mondat meg ilyen körülbelül a nézőhöz beszélnek ki.

Igen, igen igen igen. >> Amikor például ugye van a flashback is, amikor mennek a kocsiban, és akkor ugye veszekednek a 20 dolláros parkolójegyen meg mindenen, és ott is van ez a tök jó beszólás, amikor mondja a csaj, hogy nem akarok errel veszekedni, merthogy a szüleimre emlékeztet, meg ugye az az egész helyzet az olyan valós volt, és utána kiszáll a kocsiból, és akkor elmondja, hogy hogy nem szeretlek, mert csóró vagy.

És hogy és mag és hogy utálom magam, mert nem szeretlek, mert csóró vagy.

Igen. >> És tudd meg, hogy amúgy jobban utálom magam, mint ahogy te utálsz engem.

De igen utálsz és így anyád, meg.

Tehát hogy az az a durva kicsit az >> De mondja mondja mondja, bocsi >> egy kicsit az jutott eszembe így a film nézése kapcsán, hogy az valami olyasmi lehetett a koncepció, amikor a irodalom órán az irodalomtanár magyarázta nekünk, hogy a verselemzést azt nagyon jól oktatni, azt nem a nagyon jó versekkel, hanem ilyen egyszerű vagy kicsit rosszabb és szájba rágósabb versekkel lehet jól.

És akkor szerintem itt is így ez lehetett a koncepció valamilyen szinten, hogy akkor itt most ugye el bemutatják, hogy milyen ez a modern világban a randizá, vagy mi hát a modern világban nem a tehát a New Yorki gazdagok között milyen a randizás.

Meg ugye ott Amerikában és akkor ezt bemutatják ilyen nagyon szájba rágósan, hogy még az utolsó leghátul a szélén ülő néző is biztos fölfogjon mindent ebből.

Igen igen. >> Csak ugye ez a fajta kommunikáció mellé az ilyen visszafogott realista melodrámás tálalással és egyéb jelenetekkel együtt szerintem egy ilyen diszonanciában van. >> Igen.

Tehát mindenképp másnak van csomagolva, mint egyébként ami előkerül belőle.

Szerintem ez amúgy abból is lejön, hogy most itt a izé IMDbt megintem és az van írva, hogy feel good romance, romantic comedy, comedy romance.

Tehát ezek a kategóriái, és hogy amúgy nem, amikor nevetek, akkor minden egyes alkalommal kinevetem a filmet a butaságáért.

És amikor vagy vagy azon nevetek, hogy hogy mennyire mennyire fullba nyomja valaki ezt a ezt a ezt az ilyen nyomorékságot.

Tényleg, de hogy a romantikus komédiában ott az egésznek van egy vicces hangulata, egy autentikusan vicces hangulata.

Tehát az például a izé, mi volt a Sydney Winish film, >> amit néztünk.

Fú baszki, >> Sydney winish >> az még x idővel ezelőtt volt az imádlak után talán az volt a >> Hát igen, én azt nem láttam, de a de volt Igen, van egy ilyen színű színű romantikus végjáték.

Most elismertem valami rossz dolgot.

Szóval tehát az például egy az például egy egy ez ez elmegy romkomnak, nem?

Tehát hogy a ott az egy autentikusan vicces film.

Itt meg itt meg ilyen nagyon kellemetlen volt egy csomószor, tudod, tehát szerintem itt tök jól felépítették ezt az ilyen melodrámai alapot, hogy a két szereplő össze akar jönni, de van valami náluk nagyobb erő, például a társadalmi osztályok közötti ilyen izé átjárhatóság vagy átjárhatatlanságból táplálkozó problematika.…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Filmnéző
  • PodFast

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika”

Miről szól ez az epizód: „"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika”?

Lehel és Gergő a Filmnéző podcastben tárgyalják Celine Song Kétesélyes szerelem (Materialists) című filmjét. A film egy szerelmi háromszöget mutat be Dakota Johnson, Chris Evans és Pedro Pascal főszereplésével, ahol a főszereplőnek döntenie kell egy szegényebb, de ismert ex és… Az epizód a Filmnéző című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 14..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Chris Evans, Dakota Johnson.

Milyen témákat érint ez az epizód: „"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika”?

Fő témái: filmkritika, szerelmi háromszög.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „"Nem a pénz számít, hanem az oda vezető út!" – Kétesélyes szerelem PodFast kritika”?

Megjelenés: 2025. 09. 14.. Hossz: 34 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/filmnezo/nem-a-penz-szamit-hanem-az-oda-vezeto-ut-keteselyes-szerelem-podfast-kritika-8f0bf702

Több epizód a Filmnéző-ből

  • #253 A múmia (1999)

    A Filmnéző podcast 253. epizódjában a stáb Stephen Sommers 1999-es, kultikus státuszú A múmia című alkotását veszi górcső alá. Norbi, Jani és Gergő részletesen elemzik a film jell…

  • #252 Cinefest különkiadás (Mommy Blue, 10éjszakás kaland, Minotaur)

    A Filmnéző podcast 252. adásában a műsorvezetők a Cinefest filmfesztivál kínálatát veszik górcső alá. Az epizód során részletesen kitérnek a Mommy Blue, a 10 éjszakás kaland és a…

  • #251 Fiatalfelnőtt-trilógia (vendég: Konkol Máté)

    A Filmnéző podcast e heti adásában Konkol Máté vendégszerepel, aki a fiatalfelnőtt-trilógiáról és a függetlenségről beszél a filmiparban, különös tekintettel a kortárs magyar dile…

  • #250 Sikoly 7

    A Filmnéző podcast #250. adásában a hallgatók Norbi, Jani, Gergő és Lehel társaságában kibeszélik a Sikoly 7 című filmet, Kevin Williamson alkotását. A beszélgetés során a film ré…

  • #249 Megszállottság (Obsession, 2026)

    A Filmnéző podcast #249. adásában Jani, Gergő és Lehel Curry Barker 2026-os Obsession című filmjét vitatják meg. A beszélgetés során a film lehetséges témáit és értelmezéseit elem…

  • #248 Sikoly VI.

    A Filmnéző podcast #248. adásában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmsorozat hatodik részét vitatják meg. Az adásban szó esik a film részleteiről, a szereplőkről és a soroza…

  • Aluljáróhorror: Exit 8 | Filmnéző Podfast

    A Filmnéző podcast epizódban Jani és Gergő az Exit 8 című filmet vitatják meg. Az adás röviden kitér a filmre, és a szokásos Filmnéző adatokkal egészül ki.

  • Filmnéző PodFast: Péntek 13. – III. rész: Véres kirándulás

    Ez egy újabb Filmnéző Podfest különkiadás, amelyben Jani, Norbi és Gergő a Péntek 13 filmsorozat harmadik részét veszik górcső alá. A beszélgetés során kitérnek a film negatívumai…

  • #247 Sikoly (Scream, 2022)

    A Filmnéző podcast #247. adása a Scream filmszéria 2022-es negyedik részét beszéli ki.

  • #246 Sikoly 4

    A Filmnéző podcast ezen epizódjában Jani, Norbi, Gergő és Lehel a Scream filmszéria 2011-es negyedik részét tárgyalják.

Hasonló epizódok más magyar podcastokból