Kalandvágyból

Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre

· PT1H10M47S

Összefoglaló

Noa egy kis toszkán faluban vásárolt házat a pandémia idején, azzal a szándékkal, hogy Angliából odaköltözzön. Az olasz álom azonban váratlan események sorozatával járt, ami megváltoztatta a kapcsolatát Olaszországgal és önmagával. A beszélgetés Noa Toszkánában töltött…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 06. 10.
Hossz
1 óra 11 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
olaszország, toszkána, külföldre költözés, életmódváltás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Majd már annyira kikészültem, hogy felhívtam a legjobb barátnőmet, és mondtam neki, hogy figyelj, légys szíves, foglalj egy jegyet, repülj ki, és és menjünk haza.

Ez a mai adás nem a hagyományos, megszokott, külföldre költözős történet, hanem egy nő története, aki a legvadabb pandémia idején beleszeretett egy apró Toszkán faluba, és vett ott egy kis házikót azzal a tervvel, hogy maga mögött hagyja angliai életét és odaköltözik.

Minden úgy is indult, mint egy olasz álom.

Aztán egy váratlan esemény olyan spirálba rántotta bele, ami teljesen megváltoztatta a kapcsolatát az országgal, sőt talán önmagával is.

Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból külföldre podcast.

A tematikus olasz hónap keretében beszélgetek Noával.

De ez a beszélgetés nem csak Toskánáról szól, hanem arról is, hogy milyen törékeny tud lenni egy újrakezdés, amikor az ember a legjobban vágyik arra, hogy végre otthon érezze magát a választott hazájában.

Szia Noa, köszöntelek a podcastban. >> Szia Dóra!

Köszönöm szépen a meghívást. >> Kezdjük azzal, hogy bemutatod nekünk Vitiánát, ezt a kis középkori hegyi falut, ahol vettél magadnak egy kis lakást.

Hogy néz ki, hogy kell elképzelni ezt a kis falucskát? >> Hát igazából úgy kell elképzelni, mint a mesekönyvekben lévő kis falut, ahonnan elindul a hős, és mindenféle kacifántos utat jár be.

Hát én most itt pont az ablak előtt ülök, és nézem a a hegyeket.

Tehát itt körbe körbe hegyek veszik körül, és ahogy említetted, 500 men van a tengerszint felett.

Igen, valóban körülbelül körülbelül 70 fő.

Ezt sosem tudom, hogy ebbe a külföldiek is beletartoznak, vagy csak a helyiek, mert azért vannak külföldiek is jó számmal.

Mindenféle náó, britek, ausztrálok, amerikaiak, csehek.

A magyarság is képviselteti magát. >> Olaszok vannak.

Tehát vannak, vannak helyiek, akik akik életvitelszerűen itt élnek.

És az ausztrál szomszédaim is szintén, ami így a megszokott komfortos, kvázi komfortos élettől eltér.

De nekem nem hiányzik már az, hogy például nincs élelmiszerbolt, tehát hogy nincs az, hogy akkor akkor én most leugrom egy egy kis tejér vagy kenyér.

De de van farmunk, tehát van egy helyi farm, ahol kecskék, juhok, tehenek, malackák, minden van, és lehet friss tejet, friss júsaltot venni a helyi farmertől, úgyhogy azért éhen nem halnánk akkor sem, ha valamiért nem tudnánk lemenni a a boltba.

Igen, eleinte ez ez egy kicsit nehéz volt megszokni.

Ö viszont egy idő után már én a boltba való elmenetelt egy programként élem meg, tehát hogy én beülök az autómba, hiszen otthon is azért valljuk be, otthon is azért az ember beül az autójába, nem?

Tehát oké, hogy lehet, hogy van egy kis közért a sarkon, ahol így a legszükségesebbeket megveszed, de a nagy bevásárlás, ugye ebbe ülünk az autóba, elmegyünk.

Hát nekem ez abban különbözik, hogy én egy szerpentinen megyek le a hegyről, közben gyönyörű, változatos látványokban van részem.

Ilyen-olyan állatok is néha elém tévednek. étterem bár >> nyári szezonban, ami június 1-től augusztus 31-ig tart szigorúan, tehát június 1-től tart a nyár, nem számít, hogy májusban és 32 fok van a nyár június 1jén kezdődik, és akkor nyit ki a helyi bár, ami önkéntes alapon működik, ami azt jelenti, hogy minden este valamelyik helyi lemegy és kinyitja, és akkor itt lehet beszélgetni mindenféle alkoholt inni, vagy üdítőt, chipszi, jégkrém, ilyesmi.

És ebben a nyári szezonban hát szerintem majdnem minden hétvégén van valamilyen program.

És egy pici teret kell elképzelni, de mégis valahogy 150 ember elfér.

Tehát olyan ügyesen ki tudják rakni ezeket az asztalokat, hogy 150 embernek is otthon tud adni ez a tér.

És akkor van zene, meg tánc meg meg minden ilyesmi.

Úgyhogy úgyhogy nyáron elég nagy itt az élet.

Én legjobban az őszt és a és a tavaszt szeretem, amikor egy kicsit csendesebb.

Nyilván nem véletlenül választottam egy ilyen helyet. >> Pont ez érdekel.

Ezt akartam kérdezni, hogy hogy találtál rá erre, és mik voltak a szempontjaid, amikor Angliából egy újabb helyet kerestél, ahol élhet >> Hát az igazsághoz hozzátartozik, hogy én Londonban ragadtam a pandémia idején, és bár szerencsésnek mondhatom magam, mert kényelemben és komfortban voltam, szép lakásban, erkéllyel, tehát hogy legalább az erkélyre ki tudtam menni, viszont mind mentálisan, mind érzelmileg Az a az a hosszú ideig tartó bezártság.

Mindig is imádtam a természetet, a vidéket.

Mindig is tudtam, hogy hogy ott van a szívem.

De én akkor azt mondtam magamnak, hogyha még egyszer egy ilyen történik, akkor én azt nem egy városba akarom átvészelni egy lakásban, hanem hanem esetlegesen nem tudom, nem számítottam erre.

Tehát, hogy így nem volt egy konkrét tervem.

Így nem álmodtam meg, hogy lesz egy házam, ahol az ablakok a hegyekre fognak nézni.

Erről nem is mertem álmodni. >> De hogy kezdtél neki a keresgélésnek akkor mégis, ha még terv se vagy, vagy vagy így elképzelésed se volt? >> Internet.

És a volt párom volt az, aki aki rábukkant erre a hirdetésre. >> Azt tudtad, hogy Olaszország lenne a Célország?

Azt igen, azt igen, mert Olaszország az így a 20-as éveim elején lett nagy szerelem.

Senkit nem fogok sokkolni azzal, hogy megnéztem a nap napsütötte Toszkán a című filmet.

Minden nő kedvence, nagyon szeretjük, imádjuk és engem is megfertőzött.

De hát én arról nem is álmodtam, hogy toszkána.

Tehát én azt gondoltam, hogy talán ha tudnék venni valamit, egy pici kis nem tudom 20 nmes lakást, valami városka el dugott zúgában, nem álmodtam se házról, se hegyekre néző panorámáról.

Nem gondoltam, hogy ez megvalósítható anyagilag.

És ha volt páron bukkant rá erre a hirdetésre, mert terveztük ezt a hát akkor éppen egy picit kinyitottak az országok, 2020 szeptemberről beszélünk, és akkor egy picit így nyitottak az országok és volt lehetőségünk, ő olasz, és ezt egy ilyen családi látogatással egybekötött toszkán út lett belőle.

Tehát először meglátogattuk az édesanyját Ligúriába, északon, majd jöttünk Toszkánába.

Azt hiszem, hogy öt ingatlant választottam ki megtekintésre.

Az első 800 m tengszint felett, ami hát ez a tipikus Weekend háznak nevezném.

Ez a tehát nem ez a nem ez a klasszikus tozkán kőház, hanem csak egy ilyen hát amit mi otthon ilyen weekend háznak nevezünk.

Olyan olyan nem volt házérzete, otthonérzete.

Szóval ott egyből bementem és így mondtam, hogy nem nem.

A kilátás nagyon szép volt ott is, de de nem.

És akkor a következő volt ez a ez a ház.

Na most azt hozzá kell tennem, hogy itt azért a szerpentinek nagyon kanyargósak, és azért így nem tudom én hány hónapnyi bezártság után az én gyomrom nagyon-nagyon nem hálálta meg ezt a ezt a kanyargós utazást.

Úgyhogy így félúton én én mondtam, hogy én már nem szeretném megnézni ezt a házat, én csak szeretnék kiszállni ebből az autóból, mert nagyon-nagyon rosszul vagyok már én zöld színekbe pompáztam, meg is kellett állni az autóval, és akkor már így könyörögtek, hogy de már mindjárt ott vagyunk, nézzük meg ezt a házat.

És így sírás kerülgetett, és mondtam, hogy jó, de én én innen már nem még sehová.

Megérkeztünk, nagyon rosszul voltam, leparkoltuk a az autót, velünk volt az ingatlanügynök, és így megláttam a falu látképét, és így így így elszállt minden bajom.

Tehát ez a tényleg mintogyha így a varázspálcával suhintott volna egyet a jó tündér, és így így minden bajom elszállt.

És így elkezdtünk vonulni át a falun a ház irányába, és és tényleg egyszerűen azt éreztem, hogy egy ilyen mesekönyvben vagyok, vagy egy mesébe, szinte láttam a tündéreket meg a kis unikornisokat rebdesni a leveg.

Tehát, hogy valami, valami nagyon-nagyon különleges itt, amit nem tudok elmagyarázni, de eddig akárki meglátogatott, mindenki ezt mondta, hogy itt valami nagyon jó, de nem tudják megmondani, hogy mi, ahogy én sem, a mai napig sem.

És akkor megérkeztünk a házhoz, és hát mivel ugye én egy pici ingatlanra, tehát én ilyen 30 nmbe gondolkodtam, hogy hogy hát talán annyira elegendő pénzem lesz.

És hát így jöttem, mentem a házba, és szerintem az ingatlanügynök az lehet, hogy azt gondolta, hogy egy kicsit hibbant vagyok.

Amúgy lehet, hogy azok, de de hogy így így kérdezgettem így folyamatosan, hogy most tényleg most ez komoly?

Így ez az egész. >> De miért mekkora? >> Nem óriási, de ahhoz, amire én számítottam, hogy én azt a a pénzemből, amit összekuporgattam, azt tudok venni.

Tehát úgy kell elképzelni, hogy a a pince, ami nem pinc, mert ugye pincébe lemegyünk.

Ők ezt itt kantinának nevezik.

Tehát azt egyébként meg lehetne csinálni egy különálló lakrésznek, mivel külön bejárata van, ugye minden csak pénz kérdése.

Tehát van ez ah ami most kvázi arra szolgál, hogy a fát tárolom ott télire, és néhány lépcsőfokon jövünk be a a nappaliba.

Tehát egyből a nappaliba jövünk be.

A nappaliból nyílik a konyha, és akkor följövünk a tulajdonképpen a harmadik emeletre, ha így nézzük, ahol van ez a nagyobbik szoba, ahol most ülök.

Van egy kisebb szoba, van egy fürdő WC-vel, és a kisebbik szobából nyílik a terasz, ami így furcsán hangzik, és amikor így elmondom, így nem nagyon tudják az emberek vizualizálni, merthogy ez hegyoldalba épült.

Tehát a felső szintről megyünk ki a kertbe. >> Ott már el is dőlt, hogy neked ez kell, vagy még azért mentet? >> Hát a szívem az ilyen nagyon-nagyon hevesen dobogott.

Szerintem valószínű, hogy aki már vett ingatlant életében, nekem nekem ez volt az első, amit vásároltam.

Szerintem ez lehet, hogy olyan, mint a szerelem, hogy úgy érzed, hogy ő az.

És hát szerintem egy háznak vagy egy ingatlannak is van lelke, meg kisugárzása, meg karaktere, meg nem tudom.

Biztonságot éreztem, csupa csupa jó. érzés.

Volt még, azt hiszem, három ingatlan, ami volt tervezve, de hát itt belefutottunk az egyik brit szomszédba, aki aztán átinvitált minket az ő házába, és itt egy ilyen egész délutános program lett ebből az egészből.

Tehát ő ő elmő beszélt a farmról meg az összes többi külföldi szomszédról, ugye ami nekem egy óriási dolog volt, hiszen mindjárt az volt a fejemben, hogy oké, akkor én itt nem fogom magam olyan egyedül érezni, hiszen hiszen vannak itt más külföldiek is.

Tudok beszélni angolul, oké, hogy nem beszélek olaszul, de hát lesznek lesznek lesznek nekem itt a külföldi szomszéda.

Fantasztikus jól sikerült ez a délután.

Én nem is akartam elmenni megnézni a többi házat, és a az expárom mondta, hogy de figy menjünk.

Tehát azért ha de engem nem érdekel, de nem jó.

Oké, elmentünk, megnéztük még ezt a ezt a házat, ami hát egy ilyen óriási nagy ház volt.

Igazából nem került sokkal többe, mint ez, de de valahogy így nem nem rezonált velem.

És akkor még volt kettő, és így beültünk szépen az autónkba. a bérelt autónkba az ingatlanügynökkel legördültünk így a így a kis úton, és az autó megállt, és megállt, és hívni kellett a trailert, és ott ültünk két és fél vagy három órát, mire jött.

Úgyhogy föntről is szerintem úgy döntöttek, hogy nem kell nekem már azt a másik két házat megnézni.

És akkor abban maradtunk az ingatlanügynökkel, hogy mi most akkor elmegyünk és kvázi bejárjuk Tckánát.

Közben, hogyha van érdeklődő a házra, akkor azonnal jelezze nekünk, merthogy engem ez nagyon-nagyon érdekel.

De hát ez a két hét alatt más se járt a fejemben, csak a ház, hogy fúha, nehogy valaki jöjjön, aki megveszi, és de hát persze a kellett az, hogy gondolkodjak rajta, mert hát kell rajta gondolkodni, szerintem teljesen fölösleges volt, de de mindegy.

És akkor abban maradtunk, hogy még egyszer megnézzük, mielőtt visszautazunk Londonban.

Hát akkor azért már így nagyon éreztem, hogy fúha, ezt én nagyon szeretném, de még mindig, még mindig azt mondtam, hogy oké, vissza szeretnék menni a normális közegembe, visszazökkenni a normális kerékvágásomba, és és úgy hozni egy döntést, hogy tényleg ilyen nagyon racionálisan.

Persze visszamentünk, és minden nap ezen gondolkoztam, hogy úristen, mennyire szeretném ezt a házat.

És aztán hát így két talán két nappal azután, hogy visszatértünk Londonba, így ültem a kanapén, odahívtam az expáromat, és így mondtam neki, hogy hát szerinted mit csináljak?

És akkor így mondta, hogy hát szerintem meg kéne venned ezt a házat.

Úgyhogy hát így így így ennyi volt, és aztán így beindult a dolog. >> Simán ment az adásvétel. >> Igazából simán ment, mert ugye hitelre nem volt szükségem.

Ugye azért az megkönnyíti a dolgot, viszont az viszont megnehezítette a dolgot, és még így is szerintem azt mondja október, november, december, és még így is szerintem az, hogy három hónap alatt a nevemre került le a kalappal, még úgy is, hogy elrontották a papírokat egyszer, az nehezített, a pandémia nehezítette meg, hiszen nem tudtunk, vagy nem tudtam ide utazni, aláírni, és 2020 december 23-án került a nevemre.

És aztán fél évet, pontosan fél évet, 2021 június 21-ig kellett várnom, hogy beléphessek az ajtaján.

Ugye újra újra lezárták az országokat, és nem tudtam ide utazni. >> Azt le tudod írni, hogy milyen érzés volt, amikor így a kulcsok a kezedbe kerültek?

Tehát zokogtam az ingatlanügynak az így halálra volt rémülve, hogy úristen, most mi történik itt valami nagyon nagy baj van, mert így kábé annyira sírtam, mintha valaki meghalt volna.

És akkor így az expárom nyugtatgatta, hogy minden rendben van, csak nagyon örülök, hogy ez ilyen furán jön most ki a kulcsátvételről.

Hát azt meg kellett volna örökíteni videóval, mindegy, néhány fotó van róla.

Viszont az első utam, az első utam a falun keresztül a házhoz, ez meg van örökítve videón, és igen, ahogy így ideértem, így öleltem a falakat és zokogtam. >> Amúgy milyen állapotban volt a ház?

Nézd, egy ház, főleg egy 200 éves ház, az mindig olyan, hogy mindig van mit rajta csinálni, de ez egy teljesen lakható ház volt akkor is és most is. >> Bútorozva volt. >> Borozva volt.

Úgyhogy ebben ebben is nagy szerencsém volt.

Bár azért itt itt azért nagy átlagban el lehet mondani, hogy aki itt házat elad,…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre”

Miről szól ez az epizód: „Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre”?

Noa egy kis toszkán faluban vásárolt házat a pandémia idején, azzal a szándékkal, hogy Angliából odaköltözzön. Az olasz álom azonban váratlan események sorozatával járt, ami megváltoztatta a kapcsolatát Olaszországgal és önmagával. A beszélgetés Noa Toszkánában töltött… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 06. 10..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre”?

Fő témái: olaszország, toszkána, külföldre költözés, életmódváltás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Az olasz álom vége: egy máig tartó trauma története | Kalandvágyból külföldre”?

Megjelenés: 2026. 06. 10.. Hossz: 1 óra 11 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/az-olasz-alom-vege-egy-maig-tarto-trauma-tortenete-kalandvagybol-kulfoldre-6ead8554

Több epizód a Kalandvágyból-ből