Kalandvágyból

Bátorság, vagy vakmerőség?

· PT59S

Összefoglaló

A Kalandvágyból külföldre podcast vendégei Pogány Farkas Orsolya és Pogány Gábor, akik egy kávézót üzemeltetnek Olaszországban. Orsolya angoltanárként és zenészként dolgozott Magyarországon, míg Gábor online marketinggel foglalkozott és több országban is élt. Az adásban mesélnek…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 01. 01.
Hossz
1 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
külföldön élés, vállalkozás, olaszország
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Délorzországnak van egy rettenetesen vonzó szabadsága, és valahogy ez a nagy kontraszt, az otthoni szorongás és az itteni szabadság között volt az a pont, amikor elkezdtünk ide vágyni mindennapokban.

Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvágyból külföldre podcast, és mai vendégeim pedig Pogány Farkas Orsol és Pogány Gábor, akik Póliában élnek és egy kávézót üzemeltetnek.

Erre kaptam fel a fejem, amikor olvastam a vagy róluk készült cikket.

Erről fogunk beszélgetni az ő költözésörténetükről.

Mielőtte ebe belevágunk, az a kérésem, hogy egymás után majd megbeszélitétek a sorrendet, mondjatok magatokról kettő-három mondatot, amit így fontosnak éreztek első körben elmondani. >> Te kezdjel még nem találtam ki, hogy mit szeretnék mondani. >> Jó.

Szóval a nevem Orsolya, és alapvetően egyébként angol történelem szakos tanár vagyok és angol tanítással a mai napig foglalkozom.

Az mindig benne van így a hétköznapja.

Budapesten, míg éltünk, meg Magyarországon voltunk, nagyon szerettem dalokat szerezni, énekelni, úgyhogy egyébként a zene is közel áll a szívemhez, és ez az első alkalom, hogy külföldre költöztem, és külföldön élek.

Most így hirtelen azt hiszem ennyit tudnék elmesélni. >> Bogen Gábor alapvetően, mielőtt ide költöztünk online marketinggel, foglalkoztam egy tizenpár éven keresztül, aztán hát ja.

Ez a sokadik alkalom, hogy külföldön élek a sokadik országban.

Viszont ez a végállomás. >> No ezt így jól kijelentetted. [nevetés] Köszönöm szépen.

Azért majd erről beszéljünk egy kicsit részletesebben, hogy te milyen országokban éltél, mikor kezdődött neked ez a országjárásod, külföldi életed?

Egyetem miatt voltam külföldön, meg szakmai gyakornokság miatt.

Eredetileg kriminálpszichológiát tanultam, kriminál antropológiát, pontosabban kriminálpszichológia szakiránnyal, de ott hagytam, miután tudtam, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni.

Hollandiában voltam viszonylag sokáig, azt annyira nem szerettem, nem nekem való volt.

Az USÁban Norvégiában és hát különböző országokban időszakosan sokszor utazás céljából, kulturális megismerés céljából.

Majd hazamentem Magyarországra egy nem is tudom hány évre. >> Már én se emlékszem. >> Már én se emlékszem pontosan.

Ö tehát így a 20-as éveim közepétől talán Magyarországon voltam, és hát most megint. >> Na, mondtad, hogy nem neked való volt Hollandia.

Mi volt az, ami miatt nem volt neked való? >> Persze.

Nem hiszem, hogy az én kulturális igényeim, bocs, hogy ezzel jövök megint ezzel a kulturális szóval, nem hiszem, hogy azok tökéletesen együttműködtek azzal, amit a hely egyébként adni tud.

Tehát semmi vagy nincs Hollandiával, csak számomra nem volt jó.

Nehezen találtam ott barátokat, nehezen tudtam belerázódni ott a mindennapokba, nagyon nehezen találtam ott munkát, és egy idő után motivációm sem volt ott nagyon arra, hogy hogy beilleszkedjek.

Valahogy nem találtam meg a a helyét a szívemben. >> Na hát viszont Olaszországban meg úgy tűnik, hogy megtaláltad, [nevetés] úgyhogy nagyon érdekel engem, hogy ez miként vetődött fel, meg mikor így pontosan azt fel tudjátok idézni.

Orsolja benned, hogy élesz, amikor úgy először felmerült, hogy mi lenne, ha elköltöznétek oda? >> Hát egyébként nekem az első emlékem ezzel, hogy hogy Báriban jöjjünk, vagy így Dél-Olaszországba ellátogassunk, az úgy jött, hogy Gábor nagyon szerette Dél-Olaszországot, és már járt is itt egy pár alkalommal, és mindig beharangozta, hogy nagyon-nagyon szuperhely, nagyon nagyon sokat adott neki a maga a kaotikus világa egyszerrel tartalmaz. jó és rossz dolgokat, főleg jót.

Ide szerveztük a a nászutunkat, ugye?

És akkor >> na voltunk esküvő előtt is már. >> Igen.

És akkor és akkor az volt az a pont, mikor így azt mondtun azt mondtam, hogy amúgy nagyon-nagyon szép ez a hely, és és tudnénk neki adni egy esélyt.

Aztán évekig vissza se tértünk erre a témára egyébként, de utána valahogy nem is került szóba más hely.

Nagyon-nagyon nagyon megtetszett a maga sziklás, tengerpartos, alacsony házas tengerparti városok.

Egyszerűen azt azt hiszem, hogy nekem is helyet talált így a szívemben. >> Gábor, te akkor még nem érezted azt, hogy tudnál ott élni, amikor úgy vissza-vissza vágytál, meg közösen elutaztatok oda?

Engem először sok sok sok sok sok évvel ezelőtt egy random exem ide elcibált valami nem tudom milyen alkalommal, ami egyébként borzalmas volt, de annyira jó volt a város, akkor még csak bárit láttam belőle, annyira tetszett, hogy hogy teljesen beleszerettem.

Onnantól kezdve én nem tudom, hét éven keresztül ezen pörögtem, hogy én itt akarok élni.

Tehát ez nekem egy folyamatosan visszatérő dolog volt.

És aztán minél többször jöttünk, minél több negatívat láttunk a helyből, úgy realizáltuk, hogy vá, a negatív is tetszik.

A tetszik az túlzás természetesen, de hogy a negatívval is tudunk együtt élni. >> Együtt élni.

Volt olyan, hogy amíg a költözést megelőzően hosszabb időt ott töltöttetek, mert ugye mindig mondják, hogy egy dolog turistaként főleg esedni egy városért, főleg egy olasz városért.

Na de egészen más, amikor hosszabb időt, tehát ott élsz, tehát hogy ilyen tapasztalatot szereztetek a költözés előtt? >> A nagyon nem sok kis több hetes útunk volt inkább, minthogy egy nagy itt tartózkodásunk lett volna.

Ez főként annak is köszönhető, hogy ugye közben mi dolgoztunk otthon, csináltuk a mindennapi dolgainkat, és nem tudtunk volna megfelelően hosszabb, huzamosabb időre eljönni, tehát nem nem tudtunk sajnos idejönni és x hónapon keresztül itt tartózkodni, ami egyébként javában megnehezítette a szervezést, a készülődést, hiszen Magyarországról online intézni a a dolgokat, úgyhogy az olaszok egyébként abszolút nem egy online jelenlévő Vagy hát a délolaszok, a délolaszok az ez abszolút megnehezítette a dolgot. >> Szóval jó lett volna, de nem. >> Igen. >> Hát mindent online intéztünk szerintem a végén.

Engem még mindig az a pillanat, vagy vagy így a tervezési időszak érdekel, amikor már úgy mind a ketten arról beszéltetek, hogy itt akartok élni.

Hát amikor amikor már tényleg biztos lett mondjuk az, hogy jövünk, az szerintem ennek az évnek az eleje környékén volt. >> Igen.

És amúgy a tervezés is nagyjából akkor tájt kezdődött, azt mondhatjuk. >> Ühüm.

Lakáskeresés, egyáltalán az üzlettel kapcsolatos információknak a a megszerzése, nyitással kapcsolatos dolgok.

Mivel kávézóról beszélünk, ugye én például szerettem volna jobban elmélyülni ennek a megismerésében, úgy elmentem egy bariszta tanfolyamra, tehát hogy úgy akkor kezdtünk el viszonylag rövid idő alatt rengeteg dolgot elintézni itt, főleg a Gábor, úgyhogy úgyhogy ő ő ő ő volt itt a logisztikai menedzser, mert egyszerűen valahogy ő mindig pont jó csoportokba írt, jó emberekkel tudott össze connectelni.

Úgyhogy szerintem ez nagyjából így nézett ki.

Van Magyarországnak egy, bocs, hogy erről beszélek, de kérdezted a pillanatot, hogy mi volt az?

Van Magyarországnak egy nekünk volt legalábbis nem nem le nem szabad általánosítanom egy folyamatos nyomasztása, amíg ott éltünk és annak valahol tavaly volt egy kicsúcsosodása a közéletileg, politikailag.

Nem is tudom rátenni pontosan a hüvelykólyamat, hogy mikor.

Ezzel kontrasztba állítva Déloroszországnak van egy rettenetesen vonzó szabadsága, és valahogy ez a nagy kontraszt, az otthoni szorongás és az itteni szabadság között volt az a pont, amikor elkezdtünk ide vágyni mindennapokban, amikor elkezdtünk arról beszélni, hogy de jó lenne itt tölteni a karácsonyt, de jó lenne leszaladni és V Antonióval inni egy pressz szót valahol, de jó lenne mondjuk, hogyha megveszem a szalámit, akkor jó minős ég lenne és így tovább és ez a ez a vágy egyre erősebb lett és egészen addig erősödött, amíg egyszer csak realitás nem lett belőle. >> És most is, hogy itt a karácsonyi időszak, pont tegnap voltunk kint sétálni és >> annyira annyira jól esett, mert mert év elején még ezen imádkoztunk úgymond, hogy eljutunk idáig, hogy lesz egy olasz karácsonyunk és most úgy néz ki, hogy igen.

Úgyhogy nagyon örül magát tartani a kávézó mi rendben vagyunk.

Igen. >> Úgyhogy ez egy ilyen mérföldkő volt nekünk.

Annyira apróság, de mégis úgy valahogy úgy elkezdtünk kötődni ehhez az olasz karácsony hangulathoz.

És én még azt el szeretném mondani, hogy amióta itt vagyunk, valahogy mi olyan érzésem van, merthogy egy kicsit szerintem retró is az, ahogy a város működik, hogy el kell menni egy felvágottért a felvágottashoz.

Ha halat akarsz venni, el kell menni a abba a boltba, ahol azt az adott terméket árulják.

Kicsit olyan, mintogyha mint mikor gyerekkorodban lementél mamához nyáron, és hogy így mamával elmentetek a kisboltba, és és nekem például olyan hangulatom van, mintogyha mintogyha egy ilyen tényleg ezáltal érzem azt, hogy lelassultunk, hogy el kell menni helyekre, hogy megszerezzünk egy dolgot és utána még egyet, és így egy ilyen kis puzzle napközben, és nem az van, hogy egész hétre bevásárolsz, és költesz, költesz, költesz, hanem megéri lemenni, megéri egy jó szót vált áltani azzal, aki annak az adott üzletnek a tulajdonosa, vagy ott dolgozója, vagy egy másik vásárló. >> Az, hogy kávézó ez az ötlet, honnan jött?

Már otthon is fontos része volt az életeteknek a kávézás, vagy ez ott ott csapott meg ennek így a szar >> teljesen mást akartunk csinálni eredetileg.

Eredetileg ajándékboltot szerettünk volna, egy egyedi ajándékboltot bárinak a a közepébe.

Nézegettük is az üzleteket, találtunk is jó üzleteket, és akkor felütötte fejét a probléma, miszerint nem tudunk huzamosabb ideig itt tartózkodni az ügyök elintézéséhez, online pedig nincsenek az olaszok.

Így azért az napról napra minél inkább mentünk befelé a a szezon felé, kövérthetetlenebb lett.

És akkor próbáltunk B opciókat, C opciókat kitalálni.

Sikerült is, és nem is tudom én, hogy pontosan melyik pillanatba, de de jött egy hívjuk isteni sugalnak, hogy basszus ezt kéne csinálni.

Amúgy imádjuk a kávét évek óta mindig is szerettük.

Mi mi külön elmegyünk és utazunk 50 km, csak azért, hogy megkóstoljuk a mit tudom én Manyi néni kiskocsmájába azt a kávét, amit meg akartunk kóstolni.

Mi lenne, hogyha ha megpróbálnánk összeszedni?

Eredetileg csak a kávékat akartuk összeszedni, tehát tegyük hozzá, hogy eredetileg nem akartunk kávézót nyitni, összeszedni a különböző dél-olasz családi pörkölőkből a kávékat, és mondjuk azzal kezdenénk el kereskedni.

De akkor már miért ne nyitnánk egy kávézót?

Ez az ajándék volt egyébként tényleg sokáig úgy benne volt a képben, és egy picit meg is tartottuk egyébként ezt a vonalat.

Majd lehet, hogy még ezzel fogunk valamit kezdeni a jövőben.

Utána meg annyira jött magától, hogy ugye annak a kérdése is, hogy például béreljünk-e egy üzlethelységet, hogyan nézzen ki az üzlet.

És mivel bizonytalanok voltunk abban, szerintem, hogy hogyan nézne ki maga a bolt, meg anyagilag milyen terhekkel járna, ha most mi bérlünk például egy üzlethelységet.

Ö ezért próbáltunk még erre is B C D opciókkal előrukkolni, és azt hiszem, azt már nem emlékszem, hogy hogy jött ez az ötlet, hogy végül egy ilyen egy ilyen food truckot fogunk átalakítani kávézóvá, és és hogy ezzel fogunk utána így a környező városokban engedéllyel árusítani. >> Engedéllyel. >> Igen.

Úgyhogy valahogy azt képzelem, hogy ilyen hihetetlen magabiztosság kell ahhoz, hogy az ember egy országban, ahol a kávészte szent ital nyisson magyarként.

És ugye nem szak szakmátok. >> Orsoljanak már igen.

Olyan mennyiségű különböző olasz kávétanfolyamokra most már oklevelespresso szomelié, de ilyen hivatalosan.

Szóval ez a másik dolog volt, hogy az engedélyekhez például részt kellett venni egy csomó ilyen dolgon, úgyhogy úgy kikupálódott kávéből, hogy az valami eszméletlen. >> Igen.

Úgyhogy báribban egyébként voltam tanfolyamon.

És és és lett így olasz papírom is róla, de egyébként azt látom, hogy igen, megvan a kultúrája annak, hogy mondjuk hogyan pörkölik a kávéjukat, de kezdenek ide is bejönni a világos pörkölésű új hullámos kávék egyébként meg meg nagyon nyitottak rá, hogy kipróbáljanak új ízvilágokat.

Megvan a hagyományos listánk, szóval ugyanúgy találnak azok is nálunk kávét, olaszkávét, egy sima espresszó, kapucsinót, espresszíit, tényleg amit szeretnének.

Ö viszont csináltunk egy olyan listát is, ahol ahol meg tudnak póstolni valami újat is.

És egyébként egészen nyitottak rá, én úgy látom.

Úgyhogy >> megvannak a módszereink arra, hogy magabiztosak legyünk a termékekkel kapcsolatban.

Az még hagyjá, hogy mi megyünk és eszméletlen mennyiségű kávékpóstolón veszünk részt. valószínűleg többen, mint ami egészséges lenne.

Cserébe viszont a azok a termékeket, amiket kiválasztunk, mi mi a a helyi emberekkel kóstoltatjuk első körben.

Tehát nem a széles célközönség felé visszük ki, hanem egy nagyon nagyon nagyon pici kis helyi eldugott partra, ahol csak a az olasz idős halászok vannak.

És hogyha az olasz idős halászoknál működik, amit árusítunk, akkor tudjuk, hogy jó lesz.

Tehát, hogy nem csak a saját tapasztalatainkra hagyatkozunk, hanem kimondottan a helyieknek a az ízésvilágára. >> De volt már olyan, hogy azt mondta egy helyi halász, hogy fú, gyerekek, ezt ez nem. >> Persze, persze, persze. >> Igen, igen. >> Fú, itt nagyon szókimondóak ezek a az emberek, sőt, hogyha 10 centel emeled az áradat, az vasvillával, fáklyával. >> Igen, igen, igen.

Erre vonatkozóan is amúgy meghallgatjuk, hogy hogy miről mit gondolnak.

Aztán utána, hogy haladunk tovább, vagy mondjuk egy új menü készül, vagy vagy bármi ilyesmi, akkor akkor megnézzük, hogy hol találkozhat ez a vélemény a mi ötletünkkel.

Amúgy igen, sokan mondják, hogy ez bátor lépés volt.

Most ahogy így benne vagyunk, én is azt gondolom, hogy bátor lépés volt, de nem is tudom, valahogy elkezdtük csinálni, és utána annyira gyorsan a a hétköznapokba bekerült ez a ritmus, hogy kelünk, megyünk kávét nyitás…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Bátorság, vagy vakmerőség?”

Miről szól ez az epizód: „Bátorság, vagy vakmerőség?”?

A Kalandvágyból külföldre podcast vendégei Pogány Farkas Orsolya és Pogány Gábor, akik egy kávézót üzemeltetnek Olaszországban. Orsolya angoltanárként és zenészként dolgozott Magyarországon, míg Gábor online marketinggel foglalkozott és több országban is élt. Az adásban mesélnek… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 01..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Bátorság, vagy vakmerőség?”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Bátorság, vagy vakmerőség?”?

Fő témái: külföldön élés, vállalkozás, olaszország.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Bátorság, vagy vakmerőség?”?

Megjelenés: 2026. 01. 01.. Hossz: 1 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/batorsag-vagy-vakmeroseg

Több epizód a Kalandvágyból-ből