Kalandvágyból

Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él

· PT48M10S

Összefoglaló

Pető Andi a Kalandvágyból külföldre podcast vendégeként mesél spanyolországi életéről. Korábban Hollandiában élt, de mindig is Spanyolországba vágyott. Elmondja, hogyan talált rá Sevillában az otthonra, és miért nem szeretne többet költözni 35 lakhelyváltás után. Andi korábban…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 04. 22.
Hossz
48 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
külföldön élés, spanyolország, hollandia, életmódváltás
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

És elmentünk ebédelni vele meg a párommal és az ő családjával, és hát ott voltunk két órát, és az anyukám, hát most már azért jó, hogy fölkeltünk és elindulttunk.

Mondom, tényleg, én még így bírtam volna, és így rájöttem, hogy na akkor jól van, most már így elmondhatom, hogy asszimilálódtam így a környezethez, és most már bírom ezeket a két-három órás eédeket.

Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvággyból külföldre podcast.

Mielőtt bemutatom mai vendégem, szokás szerint arra kérlek, hogy ha még nem tetted, iratkozz fel a csatornámra, és ha tetszett az adás, nyomj egy lájkot, és osd meg, hogy azokhoz is eljuthasson, akik esetleg még nem értesültek róla, de érdekli őket a téma.

Mai vendégem Pető Andi, aki volt már itt a podcastban, akkor épp Hollandiában él, de nagyon vágyott a Spanyolországba, és én úgy értesültem, hogy már egy jó ideje ott él, úgyhogy erről fogunk beszélgetni.

Szia Andi, köszöntelek itt a podcastban. >> Köszönöm szépen Dóra, hogy újra meghívtál. >> Szóval ott hagytuk abba, hogy Hollandiában éltél a az időben, amikor mi beszéltünk. viszont előtte meg Írországban, Lengyelországban Spanyolországban Hollandiában, majd most újra Spanyolországban.

És én arra emlékszem abból a beszélgetésből, ami már több éve volt, nagyon vágytál már a napfényes Spanyolországba. kicsit már úgy eleged volt a az első sűvös Hollandiából, úgyhogy akkor innen folytatjuk, hogy hogyan jött ez össze.

Arra is emlékszem, hogy a szüleid meg talán a testvéred is Spanyolországban él egyébként. >> Igen, anyukám, apukám már nem él nagyon régóta, 18 éves koromban meghalt, de anyukám is már Spanyolországban, Valenciában él, a testvérem is a családjával, férjével meg a gyerekekkel. kicsit kanyargósan vezetett nekem az út Spanyolországba, mert más vágyaim voltak így, amikor nekivágtam a a külföldi létnek úgymond.

Hát nekem így a fővágyam az nagyon sokáig Amerika volt és New York.

Aztán ez érdekes módon így az évek folyamán megváltozott.

Lehet, hogy így a korral is jár, meg lehet, hogy hogy azáltal, hogy így megtapasztaltam különböző kultúrákat akár itt Európán belül is, hogy ezáltal így változott.

És most itt Spanyolországban én abszolút azt érzem, főleg Sevillában, hogy én megtaláltam a a helyemet, és hogy én Im már nem szeretnék többet költözni. 35-et számoltam, annyiszor költöztem. elég volt, hogy az, hogy nekem most a a könyveim a polcon, a ruháim a szekrényben vannak, és nem dobozokba és bőröndökbe, ez már egy ilyen nagy lépés.

Hollandia azért volt álom ügye, mertogy én sokat olvastam így a az amerikai történelemről, főleg New York történelméről, és hát ugye a hollandok alapították, és azt gondoltam, hogy ha már ők ilyen jó fejek, hogy egy ilyen szuper várost tudtak alakítani, akkor akkor biztos Hollandia is olyan.

Öze van sok hasonlóság úgymond Hollandia és Amerika között, de megmondom őszintén, hogy nem nem éreztem azt a fajta megérkezést, vagy vagy ilyesmi érzést, amit mondjuk itt Spanyolországba éreztem, és viszont nem bánom, hogy megpróbáltuk, tehát hogy akkor valószínűleg még bennem lett volna a kérdőjel, úgyhogy örülök, hogy megtettük Hollandiával, hogy kimentünk. kaptam ott állást, olyan párommal kiköltöztünk másfél évre, és aztán másfél év után már akkor ezeknél a nagyobb cégeknél elindult egy ilyen leépítésű, átszervezési hullám, és hát mivel én voltam a legújabb a csapatban, ezért engem küldtek el, ami érthető volt.

És akkor a párom így próbált meggyőzni, hogy hogy hát próbáljak még ott jelentkezni állásokra Hollandiába, de én akkor már annyira úgy voltam, hogy én én én vissza akarok venni Spanyolországba.

És >> a a párod ráadásul spanyol, tehát ő nem vágyott vissza a hazájába. >> Nem, mert neki meg ez volt úgymond az hát nem az első, mert ugye Lengyelországban találkoztunk, de hát ott ő csak egy három hónapra jött ki, Hollandiában viszont úgy volt, hogy akkor ő is kiköltözik.

Szóval igazából ő vágyott arra, hogy hogy meg kipróbálja magát külföldön, hogy hogy meg mint.

És milyen érdekes, hogy a másfél év alatt, hát mind a ketten depisek lettünk itt az időjárásból adódóan, meg neki meg aztán végképp egy nagyon nagy kulturális sok volt, ugye a spanyol és a holland kultúra.

És ő ő hát sokat panaszkodtam Spanyolországról, de hát most, hogy így összehasonlítom, tehát hogy igen, a ez ez tény és róla, hogy én akkor tanultam nagyon sokat Magyarországról, magunkról, magyarokról, akár rólam is, amikor külföldre mentem, tehát hogy amikor kapsz egy különböző tükröt más kultúrákból, hogy akkor jön rá az ember igazából, ja, hogy milyenek vagyunk.

De >> egyébként akkor ebbe menjünk már bele, hogy melyik ország milyen tükröt mutatott és hol mit tanultál így rólunk. >> Írország az az volt nekem ugye az első.

Hát az az abszolút egy olyan kultúrsok volt, hogy hogy nem hittem el, hogy így is lehet.

Tehát, hogy annyira burokba éltünk Magyarországon akkor én aztán most már ugye az ennek már 13 éve, de az, hogy teljesen másképp működik egy egyszerű eset, de ez több milliószor előfordult azalatt a két év alatt, amíg bementem bármelyik boltba vásárolni a legegyszerűbb kisbolttól kezdve a legnagyobb hipermarketig, hogy nagyon Nagyon kedvesek az eladók.

Ez ez Magyarországon ez nincs.

Tehát hogy én én ezt abszolút nem tapasztalom.

Magyarországon inkább az van, hogy én kérek elnézést, hogy bejöttem vásárolni.

Ott fordítva van. >> De milyen érdekes ez egyébként, bocs, hogy a szavadba vágok, hogyha valaki külföldön élő érzékeltetni akarja az óriási különbséget az ottani és az itteni légkör között.

Mindig a bolt, a bolt az első példa.

Valahogy ott látszik a legmarkánsabban.

Ez a nagy külön >> azért, mert ugye ez az első hely, még hogyha nem ismersz senkit, ugye elmész egy Újországba, és nem ismersz senkit, ez az első hely, ahova bemész, mert ugye menned kell a dolgaidat a mindennapi élethez, és itt találkozol először azzal, hogy az emberek hogyan bánnak egymással.

Ugye a következő mondjuk egy étterembe elmész, de hát ez is, ez is különböző, mert például legalábbis mi vagy az én családom meg baráti köröm nem nagyon jártunk étterembe.

A gyerekkoromban aztán végképp nem.

Tehát, hogy én vidéken nőttem föl, inkább az volt, hogy mentünk a nagymamához, vagy az anyukám főzött.

Szóval, hogy nem volt ez az éttermi kultúra.

Mondjuk itt Spanyolországban heti háromszor, ha nem megy el az ember, akkor már úristen van.

De mondjuk nem olyan éttermekbe járnak, tehát hogy inkább ezek ilyen ilyen egyszerűbb kajálák, de mégis ugye asszociális része az, ami fontos.

Szóval nekem ez volt így az első szembeötlő dolog.

A második, amikor az adóhivatalba kellett bemennem, és én fölkészültem három napi élelemmel és könyvekkel, és 20 perc alatt sorra kerültem, és előttem voltak vagy 20-an.

Aztán a kórházi ellátás sajnos kellett mennem kórházba Írországba.

Az tehát nagyon színvonalas még a az állami kórház is.

A teljes mértékben kivizsgálnak, elmagyarázzák, hogy mi mik a lehetőségek, tisztelnek.

Tehát, hogy azért Na, szóval nagyon sok különbözőség volt így így a magyarokhoz képest.

Azt is tudom, hogy Magyarországot nincs olyan fizetés, tehát hogy ez egy sokkal sokrétből.

Bár az is érdekes, hogy azt azt is ott tapasztaltam meg először, mint külföldi, hogy milyen kisebbségnek lenni.

Ugye Magyarországon nem voltam kisebbségben.

És az egy nagyon kiszolgáltatott helyzet.

Az az tényleg egy olyan, hogy a ha ott hely tud állni az ember nyelv nélkül, mert ugye hát az én még angolul se beszéltem, szóval én úgy mentem kiírországba, igen, hogy az angolom az még hadilábon állt.

Szóval, hogy az egy nagyon kiszolgáltatott helyzet. ezt a kisebbségi érzést ez nekem megvolt Lengyelországban is.

Szerintem az, aki külföldre költözik hosszú távra, nekem négy évbe telt, mert két év Írország és két év Lengyelország után értem el arra, hogy vissza kapjam azt a fajta magabiztosságot, ami mondjuk engem, ahol Magyarországon a saját környezetemben megvolt.

És ezt nehéz, mert hogyha nem a saját anyanyelven beszélsz idegenkörnyezetben, vagy nincs meg a körülötted az a szociális háló, ezt ezt nagyon nehéz felépíteni szerintem, hogy ne érezd azt, hogy hát furán néznek rád, mert magyar humorod van, meg Írországban megeszed a csirkemályat, amitől ők úristen, tehát hogy tehát a különbözségek és hát mindenki másképp reagál.

Valaki nyitott a különbözőségre, valaki egyáltalán nem zavar.

Most innentől kezdve nem tudod ugye, hogy kivel hoz össze a sors.

Úgyhogy hát Lengyelországba is éreztem ezt a fajta kisebbséget.

Bár azért amikor mondtam, hogy magyar vagyok, akkor akkor azért mindig megvolt ez a ú lengyelm két jó barát.

És tény és való, hogy ugye nagyon hasonló történelmünk van, viszont szerintem nagyon különbözőek vagyunk.

Tehát a ennyi év meg ennyi ország után én a magyarokat inkább a kelet-európai mediterránokhoz hasonlítanám, mert a lengyelek is, meg a hollandok is nekem túl hidegek és tartózkodóak.

Azért szerintem mi magyarok, hogyha a vendégeket szívesen fogadjuk, akkor azt úgy mindent beleadunk.

Na hát akkor megérett a gondolat, hogy vissza Spanyolországba ugye éltetek már ott korábban, tehát ugyanodamentetek vissza, vagy kellett azért komolyabb szervezés? >> Hát annyiból kellett komolyabb szervezés, hogy ugye a párom amikor Lengyelországban mi találkoztunk öt éve, akkor ő nem adta föl az albérletét, hanem ugye csak kijött három hónapra, mi ott találkoztunk, és aztán utána folytattuk egy együtt az életünket.

Így egy fél éves távkapcsolatban.

Aztán amikor viszont Hollandiába költöztünk, akkor már föladta az albéletet, és akkor utána együtt mentünk, és amikor jöttünk vissza, hát annyival könnyebb volt úgymond, hogy nekem is a az én családom Valenciában, az ő családja Szeviában volt.

Szóval nem az volt, hogy teljesen egy új ország, mint mondjuk Hollandia, de azt így valahogy így úgy terveztük az első körben, hogy így a Valencia környékén megnézzük, hogy hogy merre tudnánk ott lakni.

És úgy jöttünk el Hollandiából, december 17-én volt a repülőnk, hogy összepakoltunk mindent, hogy még nem volt állásom.

Spanyolországban >> pedig kerestélsem már akkor keresgéltél ugye, amikor beszél.

Persze, hát én ahogy a cég szólt, és amúgy Hollandiában ilyen szempontból nagyon rendesek voltak, másfél hónapot adtak felmondási időt, 750 EUR-s ügyvédi támogatást adtak, ami ami jól jött, mert segített felmondani a lakást, amit nem egyszerű, hogyha az ember aláér szeptemberben egy éves szerződést, akkor azt így novemberben felmondani, de de sikerült. >> Mi az, hogy ügyvédi támogatás? találtam egy ügyvédet, aki aki ennyi pénzért segített nekem elintézni azt, hogy én a lakásomat felmondjam.

Viszont a a cég, akinél dolgoztam, aki felmondott nekem, fizette ezt.

Szóval tehát Hollandiával ilyen szempontból nagyon támogatóak voltak, meg így tényleg így a jogokat így teljes mértékben betartották.

Tehát úgy jöttünk el december 17-én, hogy nekem még nem volt állásom, és még a covidot is elkaptam, valami ilyesmi.

Na, szóval, hogy hogy így az így nehéz volt.

Viszont közben én nekem már rengeteg interjúm volt itt Spanyolországgal, folyamatosan küldözgettem az öeletrajzomat, de hát Spanyolországba a spanyol munkapiac azért az teljesen más.

Hollandiában sokkal könnyebben lehet munkát kapni.

Hollandiába 5% alatt van a munkanélküliség.

Szóval >> milyen területen kerestél? >> Már Lengyelországba is beszerzőként dolgoztam egy nagy vállalatnál, nemzetközi vállalatnál.

Ugyanígy volt Hollandia is, meg meg a a rövidtávú Spanyolország, amikor még Hollandia és Lengyelország között.

Úgyhogy én ilyesmit kerestem beszerzői állást vagy beszerzéssel kapcsolatosan, ugye már több tapasztalattal.

És aztán hát a szerencsének is meg mindennek is köszönhető.

Bár én mondjuk sose sosem féltem, hogy használni a LinkedInt, de olyan szinten, hogy ugye voltak ismerőseim, és akkor láttam állást az egyik ismerősömnek, akivel annoó együtt dolgoztam, annál a cégnél, ahol ő éppen dolgozott, és én ráírtam üzenetet, hogy be tudna-e ajánlani.

És végül is így kaptam december 27-én 10 nappal telefonhívást, hogy megkaptam az egyik állást, ahol februárban kezdtem következő évben.

Szóval így pont jó volt, hogy két hónapot ki tudtam pihenni a covidot, a költözést és mindent.

És akkor mi ott nézegettünk lakásokat a a párommal.

Hát így Valencia környékén, de úgy a úgy a tengerparton följebb akár vagy lejjebb a Mediterrán tengeren.

És aztán Gandiába találtunk, ami egy kocsival egy órára van Valenciától. lakást.

Ott nagyon, mivel ez ilyen nagyon turisztikai hely, teljesen bevett szokás, hogy kiadnak nagyon jó tengerparti lakásokat szeptembertől májusig. 400€-t fizetünk, 4 x4 1600 Ft, vagy még talán annyi se. havonta a tengerparton viszont 10 hónapig lakhattunk csak ott, tehát nyára onnan el kellett költözni, mert mert nyáron viszont meg 1000€ volt hetente, szóval azt meg így senki nem tudja fizetni.

Ugye én megkaptam az állást Madridban, és ott elvárás volt, hogy bejárni Madridba hetente két-három napot.

Úgyhogy hát olyan szempontból nehez nehéz volt, hogy először még így vonatoztam Gandia és Valencia között, akkor az nem egy óra volt, hanem másfél. utána két órát vonatoztak Madridba, ott aludtam egyet vagy kettőt, és akkor ugye bent voltam az irodában, két vagy három napot, és aztán mentem vissza, de anyagilag is jobban megérte még így is, mert Madridba egy szobát lehet bérelni 700€ért.

Tehát, hogy azért a az árkülönbségek óriásiak egyrészt, másrészt meg azt így tudtuk, hogy Madridba egyikünk se akar költözni.

Tehát olyan érdekes Spanyolországban az, hogy olyan hatalmas ország, hogy kapásból őt őt különböző éghajlata van.

És Madrid az mondjuk hasonló, mint Magyarország, talán nyáron melegebb, de hogy ugyanúgy van tavasznyár őztél.

Valencia meg januárban 20 fok napsütés jó esetben, bár idén óriás esőzések voltak, szóval, hogy tudtuk, hogy Madridba nem szeretnénk, úgyhogy egy darabig így jártunk, de aztán tavaly elegünk lett igazából a páromnak is, meg nekem is most már ebből a bőröndös dobozos életből, és akkor úgy döntöttünk, hogy jó, akkor próbáljuk meg itt…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él”

Miről szól ez az epizód: „Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él”?

Pető Andi a Kalandvágyból külföldre podcast vendégeként mesél spanyolországi életéről. Korábban Hollandiában élt, de mindig is Spanyolországba vágyott. Elmondja, hogyan talált rá Sevillában az otthonra, és miért nem szeretne többet költözni 35 lakhelyváltás után. Andi korábban… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él”?

Fő témái: külföldön élés, spanyolország, hollandia, életmódváltás.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Legutóbb Hollandiáról mesélt, ma már Spanyolországban él”?

Megjelenés: 2026. 04. 22.. Hossz: 48 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/legutobb-hollandiarol-meselt-ma-mar-spanyolorszagban-el

Több epizód a Kalandvágyból-ből