Kalandvágyból

Spanyol zarándokszállás-üzemeltetés után most Lappföldön túravezető

· PT35M12S

Összefoglaló

Stiglinc Gábor jelenleg Finnországban él, miután korábban spanyolországi zarándoklat-szállás üzemeltetésével foglalkozott. Eredetileg gépészmérnök, aki korán elkezdett külföldön tapasztalatokat gyűjteni, először Londonban talált munkát a szakmájában. Több nyelven beszél…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 03. 05.
Hossz
35 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Ugyan szeretnék magamnak egy kis házat venni valami tóparton erdőben, ahol majd nyáron elleszek.

Még nem feltétlenül biztos, hogy ez Finnországban lesz.

Lehet, hogy Norvégiába vagy Svédországba, tehát hogyha hagyom ezeket a lehetőségeket.

Úgyhogy most ebben ebben pörgök nagyon. [zene] Szeretettel köszöntelek a csatornámban.

Én Dóra vagyok, ez pedig a Kalandvággyból külföldről podcast.

Mai vendégem Stiglinc Gábor, aki most éppen Finnországban él.

Köszöntelek itt a podcastban. >> Üdvözlöm a nézőket, hallgatókat.

Az első kérdésem, mielőtt ebbe belevágunk, meg hát nem csak ebbe, mert majd lesz egy kis előzménytörténet is, hiszen az Elcamino az fontos része volt az életednek.

Arra kérlek, hogy mondj magadról kettő mondatot röviden, amit így fontosnak érzel elmondani első körben. >> Gábor vagyok, 48 éves jelenleg.

Finn lapföldön élek, de éltem már több helyen külföldön, szóval nem ez az első. kalandom.

Szeretem megragadni a lehetőségeket és körülnézni a világban. >> Hogy indult neked a külföldi lét az életedben?

Mi volt az első ország, ahol éltél? >> Az a helyzet, hogy nekem van két öcsém.

Az egyik öt évvel fiatalabb, mint én, a másik kilenccel.

És én pont abban a korban vagyok, hogy ők már mehettek külföldre tanulni Erasmusszal, én meg még pont nem.

És ez engem marhára bosszantott, hogy de jó nekik, mert ők látják a világot, én meg Magyarországon ténykedek.

Úgyhogy egy olyan 15 évvel ezelőtt olyan élethelyzetben voltam, hogy éppen nem volt semmi, ami ide kötött volna, és úgy gondoltam, hogy kipróbálom magam, hogy hogy tudom magam megvalósítani egy külföldi országban mindenféle ismeretség meg hátcél nélkül. fogtam magam és kimentem Londonba annak idején, és hát egész jól sikerült összerakni magamat.

A szakmám az gépész, erőműgépész és energetikus, úgyhogy nagyon hamar találtam ott munkát, és szépen el is kezdődött ott a kis életem, és elég jó is volt, de aztán családi okok miatt hazajöttem egy olyan bő év múlva, és hát nagyon tetszett, hogy hogy sikerült.

Igazából nem volt egyáltalán nehéz megvetni a lábamat egy külföldi országban. >> Sikerült a szakmádban elhelyezkedni?

Igen, hát először elmentem futárkodni, mert nyilván az egy egyszerű munka, amit azonnal meg lehet találni, és akkor közben jelentkeztem ide-oda, és körülbelül egy hónapon belül sikerült a szakmámba elhelyezkedni ott kint.

És hát jól jól megéltem belőle, lettek ismeretségek, barátságok is, úgyhogy nagyon nagyon nagyon tetszett.

Meg jó volt így Londonban ez a nyüzsgés, sokszínű volt az egész.

Most már azt mondják más, de akkor azért 15 éve még ez nagyon nekem nagyon tetszett. >> A nyelvet az beszélte?

Tehát milyen nyelvtudással indultál neki a világba? >> Igen, igen.

Most is az abban vagy azzal dolgozom.

Valahogy ezt látom jónak az én életvitelemhez, hogy minél több nyelven megtanuljak.

Még két nyelvet szeretnék megtanulni, az a biztos.

Mert jó szakmám van, és ha beszélem a helyi ország nyelvét, akkor gyakorlatilag bárhol a világon tudok dolgozni. >> Mit beszélsz még az angolon, meg gondolom a spanyolon kívül, már ott is töltöttél hosszú időt? >> Igen, még a németet beszélem, illetve hát az oroszt már nem annyira beszélem, azt értem.

Itt azért előfordul, itt a határ mellett lakom 4 kmrel, de de hogyha használom, akkor visszajön egy pár nap alatt sokkal angol, német, orosz, spanyol és a magyar.

És még emellé a a svédet és a és az olaszt tervezem felszedni a következő két évben. >> Van valami hasznos praktikád, tanácsod, amit itt meg tudnál osztani hallgatókkal, hogy hogyan tanulsz te nyelvet, hogy lehet meg tanulni ennyi nyelvet? >> Gyerekkoromban tanultam angolt, németet és az oroszt.

Igazából én az alapokat azt meg szoktam tanulni nyelviskolában, tehát profi tanártól, és akkor utána pedig fejlesztem magam általában filmekkel videókkal azokat nézem eredeti nyelven, eredeti felirattal, vagy egy másik felirattal.

Tehát spanyolul például úgy tanultam meg, hogy egy alapfokú nyelvtanfolyamot csináltam online, és utána spanyol filmeket néztem angol felirattal, akkor úgy szedegettem föl a a szófordulatokat, meg a valódi beszédet. >> Akkor ott tartottunk, hogy hazajöttél egy év Anglia után.

És mi volt a következő állomás?

A következő állomás itt érdekes volt, mert véletlenül úgy alakult az életem, hogy lett egy részesedésem egy norvég sportszer cégben, egy norvég srác cégében, mert ugye a szakmám miatt az ő sportszerét elkezdtem fejleszteni.

Kipróbáltam, és akkor írtam neki egy emailt, hogy helló, tök jó a cucc, de ezt meg ezt meg ezt szerintem így meg így kéne csinálni. úgy jobb lenne.

És mondta, hogy hú, neki pont kéne egy ilyen ember, hogy mi lenne, ha beszállnék a cégbe?

És akkor mondtam, hogy oké, legyen.

Elkezdtük építgetni ezt a vállalkozást, és hát ezt hét évig építettük közösen.

Lett egy világszintű distribútor hálózatunk.

Beleírtve Koreát, Új-Zélandot, az USA, mindenhol voltak viszonteladóink.

Aztán jött a covid, és ezt így egy az egybe elvitte. >> Milyen termék volt? >> Hogy hókorcsolya nevezzük úgy.

Olyan, mint egy mint egy görkorcsolya, csak havon lehet használni.

Így tönkrement sajnos a cég, úgyhogy hét év oda lett.

És akkor elég sokat járkáltam a Európában, illetve jártam Skandináviában is emiatt.

És hát elmentem a Caminóra annak idején.

Ö assiszem nyolc évvel ezelőtt, szóval még a covid előtt, és nagyon tetszett.

Úgyhogy még egy párszor elmentem másik kam útvonalakra, és megismerkedtem ott egy egy spanyol lánnyal, aki mondta, hogy akar nyitni egy zarándokszállót ott magának, és én mondtam neki így félig viccből, félig komolyan, hogy hát ha megnyitod, szóljál, és akkor majd segítek.

És hát egyszer csak szólt, hogy na akkor megnyitom.

Elmentem neki segíteni egy két hétre megnyitni a szállót.

Nagyon élveztem, és mondtam neki neki, hogy hát ez nekem marhára tetszik.

Hogyha valaha egyszer úgy dönt, hogy nem folytatná tovább, akkor szóljon.

És akkor ő pár év múlva szólt, hogy na ő átköltözik egy nagyobb szállóba, kell a szálló.

Hát mondom, jó, hát akkor legyen.

Valahogy nekem az életemet ezek a szerencsés véletlenek viszik előre, illetve az, hogy szeretem megragadni ezeket a lehetőségeket, mert mert abban az az életfilozófiám, hogy inkább bánok meg egy rossz döntést, amit megcsinálok, mint hogy utána azon agyaljak 10 évig, hogy mi lett volna, ha megmerem lépni akkor azt, hogy elmegyek és megnyitom ezt a helyet.

Úgyhogy elmentem Spanyolországba, elvégeztem itthon egy alapfokú spanyol tanfolyamot, és hát nyitottam ott egy kis ilyen várt, ami olyan, mint egy ilyen pici hát egy kocsma, ahol ilyen kis falatkákat lehet kapni.

Az arándokút mellett van egy pici kis faluban Galicia tövében a hegyekben, és nagyon szerettem.

És ezt fölfejlesztettem egy ilyen kis menüzős étteremmé.

Aztán egy hónap múlva nyitottam még egy helyet a szomszédfaluban, úgyhogy akkor már két kis étterem volt.

Aztán egy hónap múlva nyitottam egy zarándokszállót is. >> Várj, várj, várj, várj, mert közben azért így soroznak bennem a kérdésekről, [nevetés] ne daráld le az egész sztorit, hogy az a az a lány azt mondtad, hogy egy szállót üzemeltetett, és ezt akarta neked átadni, de utána meg már bárról beszéltél.

Hát közbe jött a covid, és akkor szerencsére nem vettem át azt a szállót, mert akkor ugye elúszott volna, mert akkor megállt a világ.

Viszont utána a szállótól nem messze volt egy bár, és akkor azt vettem át.

A az ez a lány az ismerte a tulajt, és ő mondta, hogy van itt ez a srác, igaz magyar, de hogy szerinte jól tudná csinálni.

És ak mondta tulajdon, hogy jó, akkor nézzük meg.

És akkor így lett végül egy bár belőle.

Kicsit sajnáltam, mert a másik jobban tetszett, ami az eredeti hely volt, de de ez is egy nagyon szuper kis kis hely. >> De volt bármi ismereted, hogy hogy kell egy bárt üzemeltetni?

Ugye az ember azt gondol, hogy azért kell némi helyismeret, hogy tudd, hogy honnan érdemes beszerezni az alapanyagokat, hogy kell ételt készíteni, kell-e bármi a az ottani hivataloknak végzettséget igazoló papír.

Szóval így a gyakorlati részekbe engedj bepillantást.

Igazság szerint én dolgoztam már annak idején vendéglátásban, mert a nénikémnek cukrázdája volt Budapesten, és annak idején, amikor főiskolás voltam, akkor nyaranta áll dolgoztam. volt valamennyi gyakorlatom eb ezen a téren.

Illetve hát a többivel meg úgy voltam, hogy amit szoktam mondani, hogy azt is emberek csinálják, akkor én is meg tudom tanulni, vagy meg tudom oldani, hogy megtaláljam ezeket a az utakat.

És hát így is történt, hogy hogy szépen ki kellett ezt járni, illetve hát ugye a Tula is sokat segített, akitől kibéreltem a helyet.

Tehát ő is adott nagyon jó tippeket, hogy mitől érdemes beszerezni.

A az ügyintézés az kicsit macerás volt az elején, nyilván ugye spanyolom nem volt annyira erős még.

De jött velem egy barátnőm, akinek régen volt egy zarándokszállója. a kaminon, amit ő a covid miatt elvesztett, egy magyar lány, és mondta, hogy ú de jól néz ki, akkor megyek veled, mert akkor körülnézek, hátha találok egy másik szállót, amit ki tudok venni, addig meg segítek neked megnyitni a helyet.

És hát ez így kaporra jött, mert mert ő ő jó jobban beszélt nálam spanyolul már akkor, illetve hát a az összes főzőcskében meg papírmunkaintézésben meg mindenben tudott segíteni.

És akkor így így tudtuk elindítani gyakorlatilag ketten a a helyet.

A többi az meg így szinte magától jött, hogy ugye kicsit más szemlélettel áll. neki a helynek, mint a spanyolok, mert ugye mind a ketten jártunk már több zarándokúton, tehát elég elég pontos ismeretünk volt arról, hogy hogy mik a zarándok igényei, hogy mi az, amit ők szeretnek, mi az, amit nem szeretnek, ha bemennek egy helyre.

Például nagyon egyszerű, hogy az árak ki vannak írva.

Volt ártáblánk, rendes menünk.

És akkor ha valaki bejött, akkor tudta azt, hogy hogy nem arcra kapja a számlát a végén, hanem hanem annyiba kerül a amit amit vesz.

Nem csak neki, hanem a helyieknek és mindenki másnak is.

Ez sok helyen azért problémás szokott lenni.

Akkor ugye a higiéniai dolgokra mi nagyon odafigyeltünk.

A azért sok spanyol helyen annyira nem veszik ezt komolyan.

Tehát például mikor kijött hozzánk ellenőrizni nyitáskor a a helyi ilyen közegészségügy, akkor így hanyad dobta magát a a hölgy, hogy úristen, ő ilyen tiszta helyet még nem látott.

Így ilyenek, ilyen apróságok, de ugye én mindig azt gondolom, hogy az ördög a részletekben lakik.

Szóval ezt így észre is vették elég hamar a az a az zarándokok is, és a helyiek is.

És ugye a tulaj az így kicsit ilyen ferdemmel nézett az elején, hú idejött egy magyar és akkor így mindent átalakít, meg átvariál.

Pedig hát 20 évig milyen jó volt ez a kocsma, úgy ahogy volt, de aztán utána nagy büszkén jött be mindig, amikor kész készen lettünk, mert látta, hogy hogy jó irányba mennek a dolgok.

Az előző témához kapcsolódva jött a többi hely, ugyanis így vidéken kis családi vállalkozásokat már a fiatalok nem nagyon vették át.

Ugye ez egy ilyen gyakori probléma, hogy elutatnak városba, és akkor ott maradnak a szülők a kis éttermükkel meg szállójukkal, és nem tudják átadni a gyereknek.

És akkor látták, hogy mi elég komolyan vesszük a dolgokat, és akkor jöttek így a helyiek megkeresni, hogy te figyelj már, van még egy hely, nem akarod kivenni?

És akkor így lett még egy kis helyünk.

És hát igazából pénz nem játszott szerepet, tehát nem vittünk ki egy nagy kazalpénzt, amiből mindent megvettünk, hanem szépen építgettük egyikből a másikat, illetve hát annyira annyira ki akarták adni ezeket a helyeket a a helyiek, hogy hogy nem is kellett kauciót fizetni például meg ilyenek.

Szóval nagyon egyszerű volt ezt megcsinálni.

És akkor három évig ez így ment.

De hát ugye a vendéglátás azért kemény meló, főleg hát hogyis ott ilyen áprilistól október végéig minden napora reggeltől késő estig nyomni, az azért embert próbáló.

És ugye voltunk többen, vettem föl még egy-két embert, de attól függetlenül ez nagyon nagyon kimerítő volt.

És akkor három év után úgy döntöttem, hogy ebből ennyi elég volt.

Akkor nézzünk valami mást. >> Na mi volt az a más?

Hiszen most Finnországban élsz.

Finnország az véletlenül jött szintén, mert még mielőtt elkezdtem ezt a spanyol vonalat, én elmentem svéd lapföldre túrázni, ugye én szoktam azért túrázni, és nagyon tetszett.

Hát egy ilyen hosszabb túrának mentem neki a a királyok útja az a neve, de sajnos megsérült úgy a felénél. leestem egy szikláról, bevertem a térdemet meg a fejemet, és nem tudtam befejezni a a túrát, és hát ez így bosszantott, és gondoltam, hogy vissza kéne menni egyszer végigjárni ezt az utat, de hát ugye nyáron nem értem rá, mert akkor Spanyolországban voltam.

Mondom, akkor rágoglizok, hogy télen milyen lehetőségek vannak, milyen túrák vagy milyen útvonalak lapföldön.

És akkor elkezdtem írni a Google-ba, hogy lapland winter.

És hát a Google befejezi a kereséseket.

Én ugye a HK-ot akartam beírni harmadik szónak, azaz a túrázást, de ő földobta, hogy jobs, azaz munkák.

Így rányomtam a munkákra, és hát földobott egy-két ajánlatot, és hát úravezetőket itt keresgéltek pont azokkal a a dolgokkal, amik nekem megvannak.

Tehát nyelvtudás, természettel kapcsolatos ismeretek, ilyen outdoor tapasztalatok, és hát beadtam négy helyre a jelentkezésem, és három helyre föl is vettek.

Ebben volt svédországi is, meg finnországi, és hát körülnéztem, hogy mondom ilyen tömegturizmusb nem szeretnék menni, úgyhogy megkerestem a lehető legtávolabbi pontot, és akkor azt a munkát elfogadtam, és akkor így lettem túravezető téli szezonra, és hát nagyon nagyon megtetszett, nagyon szeretem, mert gyakorlatilag az a munkám, amit amúgy imádok csinálni és megfizetnek, megbecsülnek.

Úgyhogy, úgyhogy ezt így bevállaltam, és hát még utána még egy szezont még vittem a spanyol helyeket, és akkor utána döntöttem úgy, hogy akkor inkább…

Említett entitások

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Spanyol zarándokszállás-üzemeltetés után most Lappföldön túravezető”

Miről szól ez az epizód: „Spanyol zarándokszállás-üzemeltetés után most Lappföldön túravezető”?

Stiglinc Gábor jelenleg Finnországban él, miután korábban spanyolországi zarándoklat-szállás üzemeltetésével foglalkozott. Eredetileg gépészmérnök, aki korán elkezdett külföldön tapasztalatokat gyűjteni, először Londonban talált munkát a szakmájában. Több nyelven beszél… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 03. 05..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Spanyol zarándokszállás-üzemeltetés után most Lappföldön túravezető”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Spanyol zarándokszállás-üzemeltetés után most Lappföldön túravezető”?

Megjelenés: 2026. 03. 05.. Hossz: 35 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/spanyol-zarandokszallas-uzemeltetes-utan-most-lappfoldon-turavezeto

Több epizód a Kalandvágyból-ből