Kalandvágyból

Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei

· PT1H6M40S

Összefoglaló

Kinga Oszová neuropszichológus, aki kínai orvoslással is foglalkozik, jelenleg Sanghajban él. Eddigi élete során bejárta a világot, dolgozott óceánjáró hajókon, élt a Spitzbergákon, és többek között Amerikában, Ausztráliában és a Karib-térségben is megfordult. Gyerekkora óta az…

Röviden

Műsor
Kalandvágyból
Megjelenés
2026. 01. 30.
Hossz
1 óra 7 perc
Szereplők, említett nevek
Pataki Dóra
Témák
neuropszichológia, kínai orvoslás, utazás, sanghaj, spitzbergák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Mivel, hogy ez annyira pici ez a hely, nincs ott rendes kórház, vagy nincs egészségügyi ellátás olyan szinten, mint mondjuk Európában.

Ezért amikor az emberek öregek és megbetegszenek, akkor el kell költözniük.

Szóval hivatalosan Szwábarton nem lehet születni, és nem lehet meghalni sem. >> Szeretettel köszöntelek a csatornámon.

Énóra vagyok, ez pedig a Kalandvággyból külföldre podcast.

Mai vendégem Kinga Oszova, aki jelenleg Kínában, Sanghájban él.

Szia Kinga, köszöntelek itt a podcastban. >> Sziasztok!

Nagyon szerteágazó lesz a témánk, mert nagyon sok helyen jártál már, és majd megpróbáljuk egy kicsit így érinteni az összes helyszínt.

De mielőtt ebbe belevágunk, arra kérlek, hogy mondj magadról kettő mondatot, amit így fontosnak érzel.

Én egy neuropszichológus vagyok, aki kínai orvoslással is foglalkozik.

Nagyon sokat utaztam már, nagyon szeretek utazni. laktam Európában, Amerikában Ausztráliában jelenleg Kínában élek, Shanghajban és egy ilyen ágyutatás és ilyen pszichológiai stresszkezelés kombinációval foglalkozom, és nagyon nagyon érdekel ez a téma és az utazás. idézek a leveledből, hogy így fölvillantsuk, hogy miről fogunk majd beszélni, mert te kerestél meg engem, hogy úgy érzed, hogy a történeted illeszkedik a podcastba és milyen igazad van.

Szóval ezt írtad, hogy az elmúlt években kétszer jártam körbe.

A földet pszichológusként dolgoztam óceánjáróhajókon éltem az északi sarkör közelében Swalborg szigetén, vagyis a Spitzbergákon.

Jelenleg pedig Kínában, Senhájban élek.

Korábban Amerikában, Ausztráliában, a Karibt térségben, a Csendes Óceán, Szigetein és Skandináviában is dolgoztam.

Hát felsorolni is hosszú, hogy mennyi helyen jártál már.

Úgyhogy az első kérdésem, hogy mikor hogy jött az életedbe ez a ez az vágy, hogy hogy utaz? >> Én már gyerekkaromtól mindig is utazni akartam.

Így mióta az eszembe tudom, így folyamatosan ilyen utazó enciklopédiákat olvasgattam, és mindig is szerettem volna a tengerpartnál élni és nagyon érdekeltek más kultúrák, hogy vajon ők hogyan gondolkodnak, hogyan élnek, hogyan működik a az agyfunkciójuk, vagy miben mások az emberek így Ázsiában vagy Amerikában.

És aztán egész kicsi koromtól készültem erre a kalandra.

Szóval nagyon sokat tanultam nyelveket, és így folyamatosan nyelviskolákba jártam és készültem.

És utána amikor így 18 éves lettem, akkor kezdtem el utazni, amikor lehetett, ugye, mert egyetemre jártam, szóval amikor lehetett nyáron, akkor így elkezdtem külföldön dolgozni.

Mindig is nagyon szerettem a tengert, és vonzott a víz, ezért a vitorlázás így először így hobbi volt, majd utána annyira megszerettem, hogy utána elkezdtem vitorlás hajókon dolgozni, amikor már a pszichológiai egyetemre jártam, és így kezdtem kötődni Skandináviához, mert így a balti tengeren, az északi tengeren, az összes Skandinávországban, Angliában, Hollandiában, Dániában dolgoztam.

És így kialakult ez a kapcsolat köztem és a tenger között. >> Mondjuk el a hallgatóknak, mert az lesz az első kérdésük, hogy honnan van az akcentus, hogy szerintem erre nem tértél ki így a bemutatkozásnál.

Igen, én Szlovákiában születtem egy nagyon szép kis városban, ami így a természetben van, és ott voltam kisgyermek, ott nőttem fel, és amikor 18 éves lettem, akkor költöztem Budapestre, idejártam az egyetemre, az Ötvös Lórán Tudományegyetemre.

De mivel, hogy anyukám magyarul beszél, ezért így én is magyarul beszélek, hiszen ez az egyik fő nyelv, amit használok a családdal.

És ezért van ez a kis akcentusom.

Én igazából az idő nagy részében angolul beszélek, mert Európában, mikor külföldön dolgoztam, angolul beszéltem, aztán Amerikában éltem, Ausztráliában, ahol szintén mindenki angolul beszél, így az egész idő, amikor dolgozok, ez angol nyelven folyik, és a barátaimmal is ezt a nyelvet használom, de ugye a családdal megmaradt ez a magyar nyelv. >> Mondtad, hogy nyelveket tanultál fiatal korodban nagyon készültél erre a világjárós, utazós életre.

Beszélsz még más nyelven a szlovákon, magyaron és angolon kívül, ami már eleve nem kevés, ugye? >> Igen.

Én összesen kilenc nyelvet beszélek, vagy tanultam.

Az érdekesség az benne, hogy amikor az ember él egy országban, és nagyon sokat használja azt a nyelvet, akkor így annyira intenzíven működik az agyában ez a funkció.

Ugye, hogy a neuronok ugye összekötik a szimbolikus reprezentációkat a szavakkal.

És amikor átköltözök egy másik országba, ahol ez a nyelv már nincs használatban, akkor ilyen 5-10 évvel később ez így lassan elcsendesedik, vagy így gyengébb lesz ez a tudás.

De hogyha előveszek egy könyvet, vagy megint találkozok a barátokkal, akik azt a nyelvet beszélik, akkor így két-három nap alatt nagyon gyorsan visszajön.

Szóval ez így elég érdekes, de ugye angola fő nyelvem, most Kínában élek, szóval most a kínait tanulom.

Így igazából nem is tudtam, hogy ennyire nagy szükségem lesz a kínai nyelvre, mert amikor én oda kimentem, akkor az a az a program, vagyis ez a kórház, akkor ők ez az egész angol nyelven van.

De arra nem számoltam, hogy a betegek, akik jönnek, ők ilyen öreg kínai nénik és bácsik, és ők nem beszélnek angolul, mivel ugye Kínában nincs rá szükség.

És amikor az első héten bementem így a kórházba, akkor mondták, hogy hát hogy Kinga, hogy lassan azt a kínait, hogy akkor akkor meg kéne tanulni.

Meg hogy ők úgy tudja Shanghai dialektben beszélnek, ami egy ilyen tájszólás, ami egy kicsit más, mint a mint a hivatalos mandarin, és hogy ezt így ezt így meg kellene tanulni.

És én így azt hittem, hogy viccelnek, mert ugye a Kina nagyon nehéz és rájöttem, hogy nem, hogy a túléléshez, ehhez feltétlenül szükségem van.

Szóval elkezdtem nagyon gyorsan kineül tanulni így a túlélésért, és olyan dolgokat tudok mondani, ami így a kórházban szükséges.

Szóval így a fájdalomról beszélni, hogy mit csinálok a testtel, hogy ez most milyen érzéseket kelt, vagy a diagnózisokról.

Szóval a kínai tudásom jelenleg így nagyon ilyen medikus szavakra és mondatokra és ilyen interakciókra vonatkozik. >> De mi az a többi nyelv?

Ugye mondtad, hogy kilenc nyelven beszélsz, felsorolod. >> Szóval én így a Szlovákiában születtem, így Szlovákiul is beszélek, mivel ott voltam gyermek.

Anyukám magyarul beszél, szóval vele magyarul beszélek.

Apukám egy ilyen szlovák csejkombinációg, hiszen a csej is benne van.

Nagyon sokat voltam Horvátországban, gyerekkoromban, és aztán dolgoztam is ott, felnőtt koromban.

És aztán annyira megtetszett ez a nyelv, hogy az egyetemen is elkezdtem így ez hobbiból tanulni.

Aztán oroszul is tanultam. elég sok ideig az egyetem mellett, az után ugye német, szinte gyerekkorom óta, mivel hogy benne volt az is így mindig a európai fő nyelvek között, de volt egy időszak amikor Görögországban éltem és akkor nagyon megtetszett ez a görög nyelv, meg ugye, hogy nekik más a betűrendszerük, és hogy azt milyen érdekes úgy olvasni.

És akkor megtanultam az ő nyelvükön.

Utána most pedig ugye kínaival foglalkozom nagyon sokat, mert ugye az angol az meg egy feltétlenül szükséges nyelv, főleg így a munkában, de így legkényelmesebbnek az angolt érzem, meg ugye azokat a nyelveket, amiket a legközelebbi barátaimmal használok. >> A szláv nyelv betartozó rokonyelveket én úgy tudom, hogy viszonylag könnyű megtanulni.

Tehát aki beszél mondjuk oroszul, az az könnyen fölveszi te ugye szlovákul.

Akkor neked sejtésem szerint könnyen megy az orosz, a horvát, a lengyel.

Ez így van tényleg? >> Hát mindenki azt mondja, hogy igen, de szerintem csak így a legelején, amikor így az ember a legelső dolgokat tanulja, aztán amikor belemegyünk a nyelvtani folyamatokba, és így a szavakat tanulja az ember, akkor rengeteg szó van, ami másik nyelvben valami teljesen mást jelent.

Ugye az összes nyelv, ami így a latinból alakult ki, vagy európai nyelv, az nagyon könnyű nekem.

Például amikor Skandináviában dolgoztam, egy vitorlású dolgoztam, és ott mindenki svédül beszélt, vagy egy másikon mindenki hollandul, de nem beszélt velem senki se angolul, hanem mivel én voltam az egyetlen külföldi, akkor nekem kellett hozzájuk alkalmazkodni.

De mivel, hogy a gyökerek vagy a nyelvtánya ennek a nyelvnek ilyen európai gyökerű, akkor azokat könnyebben megértem.

Szóval szerintem a skandináv nyelvek, amiket ott használtam, azok így a német és az angolnak egy ilyen egy velege.

Szóval, hogyha látok egy reklámot, vagy így kimegyek a barátaimmal találkozni, és ők beszélik ezt a nyelvet, megértem a témákat, hogy miről van szó, de így nagyon részletekbe bennemenőleg azt már nem értem.

Ez ugyanígy vonatkozik a szlávnyelvekre is.

Szóval a lényeget, hogy bemegyek egy boltba és veszek valamit, azt persze megértem, de a nagyon kifinomult részleteket azokat ugyanúgy nem.

Így aztán minden nyelvet ugyanannyira meg kell tanulni.

Viszont amikor elsajátítottam mondjuk az első skandináv nyelvet, hogy már így értettem, hogy miről van szó, akkor utána már a többi is nagyon könnyű volt, mert a többi is mind hasonlít rá.

Ugye mondtad, hogy az volt gyerekkorodban is a vágyad, hogy valahogy feltérképezd azt, hogy a különböző helyeken élő embereknek az agyműködése hogyan, tehát hogy hogy működik a távol élő embereknek az agya.

Erre sikerült rálátnod így a szakmád gyakorlása folyamán.

Tehát van tényleg egy ilyen meg lehet állapítani, hogy nem tudom én az ázsiaiak agya másképp működik, mint mondjuk az európaiakké. >> Régen ez a kérdés foglalkoztatott engem is, hogy most valóban más az ágyműködés, ugye, mert a végkimenete, a viselkedés annyira más.

És először ugye én Európában dolgoztam pszichológusként, és amikor az első amerikai cégnek elkezdtem dolgozni, akkor voltam így kitéve ilyen óriási multikulturális kliens rengetegnek, ahol megismerhettem, hogy milyen egy dél-amerikai gondolkodású ember, milyen egy közép-ázsiai, egy kelet-ázsiai ausztrál.

És akkor láttam meg azt, hogy igazából az agyműködésük mindenkinek ugyanolyan agya van, hiszen ez biológiaidilag adott, de ugye pszichológiában van ez a kulturális benyomás, amiben az ember felnő, és ez így nagyon erősen bele van írva a személyiségbe, hiszen ez a legelső ilyen öt legelső 5-10 évben alakul ki, és ugye az első négy év négy évben az ember életében az agy még annyira érzékeny, hogy még nincs is teljesen kifejlődve, hiszen az első emlékeink négy éves korunktól jönnek.

Így aztán az információ, ami bemegy négy éves kor előtt, az így a logikai analízis nélkül elfogadja az ember valósnak.

És ez a kultúra, hogy Ázsiában élnek, például ők ilyen nagyon családcentrikusak és nagyon szociálisak, és nagyon fontos számukra ez a csoport, a csoportban létezés és a pozíciók a csoportban.

Ez összehasonlításon például az amerikai vagy európai individualista kultúrával, ahol inkább az egyén a személyiség számára fontos dolgok vannak előtérben, ez így aztán végül teljesen más végkifejlettet hoz ki felnőtt korukban.

Szóval így terápiában teljesen másképp áll hozzá az ember a gyógymódhoz, vagy a gyógyításhoz, vagy a beszélgetésekhez ilyen két különböző kultúrából jövő emberrel.

De amikor már így konkrétan megvan egy diagnózis, és tudjuk, hogy melyik ágyfunkció alul dolgozik, alulfunkcionál, vagy pedig azok a sejtek vagy azok a neuronok túl gyorsan pörögnek, akkor az a része az már ugyanolyan.

Szóval inkább ez a kulturális, szociális része az, ami nagyon erősen más és nagyon fontos szempont a gyógyítás vagy gyógyulás szempontjából.

Akkor neked a pszichológia és az utazás az úgy nagyjából egy időben indult el, tehát a tanulmányaiddal, és a gyakorlat hozta meg az utazást.

Neked az, hogy kinyílt a világ, hogy elindultál dolgozni a nagy világba?

Ugye mikor gyerek voltam, mindig jártunk nyaralni, de én számomra a nyaralás ez egy rövid egy-két hetes kis kirándulás, de ahhoz, hogy valóban megismerjem a kultúrát, a helyieket, én számomra a legjobb, hogyha velük együtt dolgozok, és ott lakok velük, látom, hogy hogyan kezelik a stresszes szituációkat, hogyan viselkednek, amikor rossz napjuk van, hogyan viselkednek ünnepeken, hogyan viselkednek a pihenőnapokon.

Szóval így valóban mélyebben megismerem őket, és ezért mindig úgy gondoltam, hogy azok a valóban mély ismeretek, amiket szereztem, vagy azok a dolgok, amiket akkor megtanultam, azok abból az időszakból jönnek, amikor már dolgoztam.

Hiszen a nyaralás alatt inkább csak az ember elmegy egy hotelba, jól érzi magát, időt tölt a szeretteivel, akivel ott van, de nincs annyira kitéve ezeknek az ingereknek, mint amikor köztük él.

Ugye éltél Norvégiában a Spicbergákon.

Ez egy tervezett uticél volt neked.

Te tudtad, hogy egyszer majd oda mindenképpen el szeretnél menni, vagy adódott ott egy lehetőség, amivel éltél, hogy kerültél oda?

Leginkább azt mondanám, hogy is is.

Szóval én nagyon szerettem ilyen híres utazókról olvasni, és volt ez a William Barence, aki felfedezte az Arctic tengert, és ő fedezte fel a spitzbergákat, meg az északi sarkot, és nagyon érdekelt az élete, hogy ő hogy jutott oda.

És akkor amikor az északisakra mentem, akkor az a covid időszaka volt, és nagyon szerettem volna valahova menni, és feljött egy hirdetés, hogy van egy olyan hajó, ami Hollandiából indul pontosan ugyanárról a helyről, ahol ez a William Barence, fel fognak vitorlázni az északiselkra, és ott fognak csinálni egy expedíciót.

És így ezt megláttam, és mondtam, hogy hú, hát ez nagyon érdekes, mert engem annyira érdekel ez az ember.

És akkor bejelentkeztem dolgozni, és két nappal később meg is kaptam, és így elindultam felvitorlázni az északi sörkre.

Ez egy ilyen klasszikus vitorlás volt.

Olyan, mint a az emberek általában a Karibtenger kalózai című filmben látnak ilyen filmeket, ilyen keresztárbócos, és felvitorláztunk egészen oda, ami elég sokáig tartott így két hónapon keresztül.

Ugye megálltunk útközben Angliában, Norvégiában nagyon sok helyen, és amikor felmentünk, akkor ez a Swabbart szigete hozzá van fagyva ehhez az arktikus jég sapkához, az északi sarkhoz télen.

Nyáron viszont egy kicsit kiolvad, és olyankor át lehet hajózni az ésaki résznél is, szóval lehet csinálni egy teljes kört.

És én ezt meg is jártam velük.…

Említett entitások

Témák

  • neuropszichológia
  • kínai orvoslás
  • utazás
  • sanghaj
  • spitzbergák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei”

Miről szól ez az epizód: „Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei”?

Kinga Oszová neuropszichológus, aki kínai orvoslással is foglalkozik, jelenleg Sanghajban él. Eddigi élete során bejárta a világot, dolgozott óceánjáró hajókon, élt a Spitzbergákon, és többek között Amerikában, Ausztráliában és a Karib-térségben is megfordult. Gyerekkora óta az… Az epizód a Kalandvágyból című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 01. 30..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Pataki Dóra.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei”?

Fő témái: neuropszichológia, kínai orvoslás, utazás, sanghaj, spitzbergák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Svalbard szigetektől Kínáig, egy neuropszichológus hihetetlen élményei”?

Megjelenés: 2026. 01. 30.. Hossz: 1 óra 7 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/kalandvagybol/svalbard-szigetektol-kinaig-egy-neuropszichologus-hihetetlen-elmenyei

Több epizód a Kalandvágyból-ből