Könyves Magazin

Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.

· PT35M36S

Összefoglaló

Biró Zsombor Aurél író, akinek első regénye, a „Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek” felkerült a Margó-shortlistre, az Alkotótárs podcast első adásának vendége. A beszélgetés során mesél írói útjáról, színházi és filmes munkáiról, valamint arról, hogyan dolgozik egy…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 04. 24.
Hossz
36 perc
Szereplők, említett nevek
Harag Anita, Bakó Sára, Bognár Edmond
Témák
színház, politikus, írói út, színházi munka, filmes munka
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Amikor jártam pszichológushoz, akkor volt egy ilyen mondata neki, hogy nagyon jól színelem az érzelmi nyitottságot.

És hát tulajdonképpen ez mondjuk a regényemben is tetten érhető, de de mondjuk a nyilvános, nem tudom, szerepléseim is.

Tehát nekem mondjuk nem okoz nehézséget az, hogy hogy magamról a saját érzéseimről, a saját gyengeségeimről beszéljek.

Nyilván a pszichológusom arra célzott, hogy ezt mondjuk arra használom, hogy a valódi gyengeségeimről meg ne kelljen beszélni, de hát ez most nem ide tartozik. >> A kultúrában az idő és a szabadság a legfontosabb értékek közé tartoznak.

Ezért jött létre 2021-ben a Mastercard alkotótárs ösztöndíj, amely arra hivatott, hogy támogatást nyújtson a fiatal magyar írók számára a zavartalan alkotáshoz.

Podcast sorozatunkban a két győztessel, harag Anitával és Bíró Zsombor Aural beszélgetek írásról, olvasásról, az őket inspiráló alkotókról és készülő munkáikról.

Bakó Sára vagyok, a sorozat szerkesztőműsorvezetője.

Bíró Zsombor Aurél 1998-ban született Budapesten, 2019-ben a régi Eszefén kezdett forgatókönyvírást tanulni, majd a Bécsi Filmakadémián végzett.

Első regénye 2024-ben jelent meg.

Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek címmel.

Felkerült a Margó shortlisztjére.

Prózaírás mellett film és drámaírással is foglalkozik.

Jelenleg több sikeres darabja is fut többek között a katonában, és nemrég kezdték el forgatni első nagy játékfilmért az ellentétes alapállást.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit.

Ez itt a Mastercard alkotótárs ösztöndíjhoz kapcsolódó podcast sorozat, aminek az első részében Bíró Zsombor Auréla a vendégem.

Örülök, hogy itt vagy. >> Helló!

Zsombor 2024-es debütötetének a sikere óta robbant be igazából az irodalmi életbe, és ezen kívül még sok mindennel foglalkozik, színházzal, filmmel is most már.

Úgyhogy ebben az első részben itt az a célunk, hogy kicsit ha még esetleg nem ismeritek, akkor ti is jobban megismerjétek Zsombor munkásságát.

És mivel ez egy több részes sorozat lesz, ezért továbbiakban fogunk majd még beszélgetni az olvasmányairól, inspiráló alkotókról. és hát nyilván arról is, hogy mi az a munkaterv, amit majd itt a pályázat keretében el fog készíteni.

Úgyhogy sok minden van, amiről lehet beszélni. viszont én arra gondoltam, hogy indítsunk mégis csak az első regényed felől, ami ugye felkerült 24-ben a Margo shortlisztjére is.

Ez egy autofikciós regény, amiben a 25 éves Zsombor nevű narrátort kísérjük figyelemmel, ahogy igazából íróvá válik, és az ő felnövés történetét olvassuk.

A sztorinak a különlegessége pedig, hogy Zsombornak az elbeszélését sokszor megszakítja az édesapja, az édesany, illetve a barátnőjének, Sárinak a monológja is, és kiegészítik a Zsombor által elmesélt sztorit.

Amikor felkerültél a Margó shortlistjére, akkor csináltunk egy interjút itt a könyvesen minden jelölttel, és abban volt egy olyan kérdés, hogy mire számítasz az első könyvedtől.

Te azt a nagyon frappáns választ adtad, hogy nemzetközi hírnév, dollármilliók és Nobeldíj.

Hát nyilván nem az a kérdésem, hogy ebből mi sikerült, bár ugye magyar Nobeldíjunk lett, de hogy mi történt ezzel a könyvvel a megjelenés óta, és hogy vagy most immár prózaíróként? >> Igen, be bemanifesztáltam a Krasznaorkinak a Nobel díjat. >> Igen, ezt neked köszönhetjük.

Ö ö hát nyilván nyilván nyilván tagadhatatlan, hogy ez ez a ez a debüt kötet ez ez jól sikerült abban az értelemben, hogy tehát nem esztétikailag minősítem a saját munkámat, hanem abban az értelemben, hogy viszonylag nagy figyelem volt rajta.

Vagy hát van is még rajta az olvasóközönség is is figyelt rá, vagy szóval viszonylag népszerű és közben viszont kritikai figyelem is volt rajta.

Úgyhogy ez egy ez egy hát ez egy nagyon hálás helyzet egy írónak tulajdonképpen.

Ö ö tulajdonképpen ezt ezt csak élvezni lehet.

Ön nagyon én szerettem ennek a ennek a könyvnek az utóéletét, vagy szerettem az utó életében részt venni.

Tehát nekem mondjuk nem teher nem volt teher, szokták szerzők mondani, hogy hogy nem szeretnek így haknizni a könyvvel.

De én én nekem ez nem volt teher, hogy akkor hogy akkor beszélni róla, vagy beszélgetni olvasókkal a könyv kapcsán.

Ö hát a annyi volt, hogy hogy hogy nyilván az, hogy az emberen emberre így rákerül egy kicsit a figyelem, akkor akkor az nyilván akarva akaratlanul csinál egy ilyen egy ilyen kisebb terhet is.

Mondjuk a a következő nem tudom prózai szöveggel kapcsolatban.

És és hát ugye most én ezen dolgozom, tehát tehát ez ez így ez így azért van.

Ö de mondjuk az, hogy az, hogy én színházba is meg filmbe is aktívan dolgozom íróként, az az sokat segít abban, hogy hogy néha egy kicsit így kikerüljek az irodalmi, nem tudom vonzás vonzás, az irodalmi >> szféra vonzás körzetéből.

És akkor tudod, ha mondjuk pár hétig teljesen elfeledkezek arról, hogy létezik egyáltalán kortársmagyar irodalom, akkor akkor utána könnyebb úgy vissza visszalépni mondjuk a készülőregényhez, hogy hát nem is tehát hogy nem is olyan nagyok ezek a tétek azért, vagy szóval >> ezt a későbbiekben akartam még kérdezni, hogy mondjuk mennyiben működik másképp az irodalmi közeg, meg mondjuk a színházi filmes közeg, tehát mennyire vannak így kulturális közegként ennek metszéspontjai, vagy mennyire igaz Az az, hogy azért az irodalmi burok az egy elég zárt cucc. >> Hát nagyon zárt.

Vagy nekem az a tapasztalatom, hogy kevés átjárás van.

Ö vagy kevés ember van, aki átjár inkább így így mondanám.

Meg hát nagyon más típusú emberek is tehát nagyon más típusú emberekből állnak össze ezek a közegek.

Tehát nyilván aki színházi alkotó vagy filmes alkotó lesz az az az mindenképp feltételez valamiféle nem tudom közvetlen közvetlenebb személyiséget vagy csapatban dolgozni képes személyiséget.

És hát azért most nem nem bántva az író kollégákat, de azért nyilván aki azt a pályát választja magának, hogy napi nyolc órában ül egy egyedül egy szobában és egy billentyűzetet püfföl, az az mondjuk valószínűleg nem vágyik annyira mondjuk arra, hogy más emberekkel dolgozzon együtt.

Szóval hát azért ilyen antiszociálisak nagyon az írók általában.

Igen, amúgy te ebből a szempontból jó helyzetben vagy, hogy azért mozogsz a másik körökben is, meg hát főleg ugye azért is, mert azt képzelem, hogy azért itt az első könyv után, ami egy vállaltan autofikciós könyv, és azért sokat írtál magadról, hogy azért takarva akaratlanul is elindult egy ilyen bulváros érdeklődés is.

Főleg, hogy ugye édesapád is ismert, bíró Attila a vízilabdás, női vízilabda válogatottak volt szövetségi kapitánya, tehát hogy ő iránta is volt egy ilyen érdeklődés.

És aztán a különféle kulisszatitkok, amiket így elárulsz akár a családoddal kapcsolatban.

Szóval, hogy ezt például hogyan kezelted, hogy igazából mindig rólad is kérdeztek, amikor a könyvedről kérdeztek.

Amikor jártam pszichológushoz, akkor volt egy ilyen mondata neki, hogy nagyon jól színllelem az érzelmi nyitottságot.

Ühüm. >> És hát tulajdonképpen ez tehát ez mondjuk a regényem regényem is tetten érhető, de mondjuk a nyilvános, nem tudom, szerepléseim is.

Tehát nekem mondjuk nem okoz nehézséget az, hogy hogy magamról a saját érzéseimről, a saját gyengeségeimről beszéljek.

Nyilván a pszichológusom arra célzott, hogy ezt mondjuk arra használom, hogy a valódi valódi gyengeségeimről meg ne kelljen beszélni.

De hát ez ez most nem ide tartozik. >> Igen.

A terápiás ülésbe átmenni podcast című sztori ez is. >> Igen, igen.

De szóval nekem nekem ilyen módon ez nem volt nem volt egy probléma.

Tehát meg azt is gondolom, hogy azért amiket a könyv, amiket a visszatérő álmom mondjuk elmesél mondjuk a szüleimről, azok azért nem olyan extrém dolgok abban az értelemben, hogy tudod, nem az nem az történt, hogy lelepleztem apám gyilkosságát, vagy szóval, hogy hogy nyilván emberek megcsalják egymást, meg emberek gonoszul viselkednek egy szóval, hogy ezek ezek azért olyan dolgok, amiket így amiken így túl lehet túl lehet lépni.

És hát annyiból meg nekem szerencsém van, hogy a szüleim azok azok értik ezt, vagy értették ezt, hogy ennek mik az irodalmi tétjei.

Tehát, hogy nem egy >> nem egy ilyen bosszú gesztusként értékelték ezt a könyvet mondjuk, vagy nem egy nem egy ilyen értelmetlen, nem tudom, szennyes tergetésként, hanem értették azt, hogy ennek esztétikai esztétikai ö tétjai vannak. >> Ühüm.

Ö ugye ez a könyv ez ez szól arról is, ö hogy hogyan lesz tényleg a mindennapi élettörténéseiből irodalom.

És van egy olyan része is, amikor kifejezetten arról van szó, hogy itt éppen a főhősünknek érzések érzéseket kellene megélnie, de ő már azon gondolkodik, hogy abból hogyan lesz irodalmi szöveg, meg hogyan tudja majd ezt beledolgozni a munkásságába.

Te is ilyen vagy, mint a Zsombor a könyvben?

Szerintem bizonyos értelemben ezt mindenki, aki aki aki mondjuk írással foglalkozik, ezt ezt így működteti, ezt a belső reflexet.

Nyilvánvalóan ha az ember legalább egy kis részben a saját élményanyagából dolgozik, akkor egy ponton rááll az agya arra, hogy észreveszi a saját életében az élményanyagot.

És akkor nyilván miközben mondjuk történik már akkor is észreveszed ezt.

És akkor ez viszont nyilván egy ilyen klasszikus brechti elidegenítő gesztus a saját saját lelki világoddal szemben.

Tehát tulajdonképpen azáltal, hogy realizálod, hogy most egy későbbi novellát vagy regényrészletet élsz át, azáltal nyilván már képtelen vagy arra, hogy immerzíven elmerüljön saját nem tudom éppen megtörténő tragédiádban.

De hát azért ez nem mindig van így.

Szóval vannak olyan vannak olyan típusú bántások, amikor amikor ezek ezek a dolgok megszűnnek, és mondjuk valami tud annyira fájni, hogy nem >> érted, hogy nem azon gondolkozol, hogy majd meg, hogy lesz ebből irodalom.

Hát igen, meg azért itt az is téma ebben a könyvben is, hogy hogy lesz ebből mindig jobb sztori, hogy hogyan lehet úgy színezni, hogy abból sztori lehessen.

És ez nem biztos, hogy pont ugyanaz, mint ami a mint ami az életben van.

Viszont ugye ezt a könyvet úgy zárod, hogy most azon pontosan idézzem.

Tehát ezen ezen túl, és akkor ezt most megígérem, esküszöm, hogy csak az igazat fogom mondani.

Nyilván ez ennek a szövegnek a része, de akkor talán itt már léphetünk is egy picit a következő munkaterv felé, hogy mondjuk, hogyha azt nézzük, hogy az első szöveg azért így játszott a hazugság, igazság, őszinteség, valóság, fikció keverésével, akkor mondjuk a második szövegbe fogod-e ezt tartani, lesz-e ez az önironikus hangvétel, vagy valami egész más készül most.

Hát ugye nagyon benne vagyok még, és nagyon az elején vagyok még tulajdonképpen a a folyamatnak szóval nem tudom biztosan, hogy mi fog még kikerekedni a a dologból, de hát azért nagyon sok nagyon sok szellemi munkám van abban, hogy hogyan hogyan lehet úgy ellépni radikálisan a visszatérő álmom ö irodalmi és és ö és morális tétjeitől hogy közben a folytatása is legyen ennek a könyvnek bizonyos értelemben az új regényt.

Most nyilván a folytatást azt nem úgy kell elképzelni, hogy hogy Star Wars 7, de de hogy valamilyen kapcsolat azért legyen legyen ö a két könyv között.

Ö de hát ismételni nem akarom magam, tehát nyilván én most már magamról magamról viszonylag azt hiszem, hogy keveset fogok beszélni az új könyvben. >> Ugye ez hogyan térdeljünk munkaím érkezett be a pályázat, és aztán az őszi margón beszélgettünk róla, azt hiszem, amikor még így tényleg nagyon gyerekcipőben volt. egy későbbi részben vissza fogunk térni arra, hogy mi lesz pontosan, meg hogy állsz, addigra már lehet, hogy fogsz is vele kicsit haladni.

Ugye ez egy ez egy hosszabb sorozat lesz most a beszélgetés, de azért valamit mondjunk el róla, tehát hogy mi lesz a téma, aki esetleg még nem hallott róla, mik a tétjei?

Hát alapvetően egy személyes élményből vagy élménycsomagból indul ki ez a könyv is, ami amit a visszatérő álmomból tulajdonképpen kihagytam különböző okokból.

Én a színházis filmvészeti egyetemre jártam forgatókönyví szakra, de a Bécsi Filmakadémián diplomáztam.

Ami azért történt így, mert 2020-ban a a kormányzat ugye egy ilyen politikai térfoglalás keretei között tulajdonképpen hát a magáévá tette ezt az egyetemet, hogy úgy mondjam.

És és akkor volt ez a kicsit több mint két hónapon áttartó hallgatói ellenállása ez az egyetemfoglalás, aminek én ugye a részes évé kellett vá váljak, mint másodéves hallgató.

És tulajdonképpen már ez is egy ilyen dolog volt, amiről az előbb beszéltünk, hogy miközben ott az történt, tulajdonképpen már biztos voltam benne, hogy ez ez egy anyag valamihez, de hát nagyon hosszan kellett kellett, hogy mondjam, érnie annak, hogy ez ez ebből mit tudok írni.

Tehát ez ez egy olyan olyan két-három hónap volt ott, ami nem dobta magát olyan könnyen ki irodalmi formává, mint mondjuk a mint mondjuk a gyerekkoromból egy csomó egy csomó rész, amit amit a visszatérő álmam beleraktam.

Ott ott egy csomószor olyan élményem volt, mintha magát írnák ezek a történetek, és és igazából a formája a dolognak az az közben alakult ki, miközben már írtam. viszont ennél ennél a ennél az egyetemfoglalásos dolognál itt itt csak volt egy belső megérzésem, hogy ez ennek jó lenne valami valami irodalmi formát találni.

És akkor hát tulajdonképpen az elmúlt két év, amióta most már lassan két éve, hogy megjelent a a visszatérő álmom, tulajdonképpen én azóta ezen hát a dolgozok, az túlzás, mert inkább csak így pörgök. >> Ühüm.

És akkor hát tavaly tavaly lett egy egy koncepció, amit amit leadtam erre a erre a Mastercard alkotótársra, de most ebbe még ebbe még úgy nem mennék bele, hogy ez micsoda.

Az a lényeg, hogy hogy a kiindulópontja a dolognak az ez a ez a személyes személyesen átélt néhány hónap. viszont a formája az az nem nem egészen úgy autofikciós, vagy nem egészen úgy a az én konkrét személyemhez kötődik, mint mint az első regényem. >> Fogunk még erről beszélni ugye későbbi részben, ahogy majd haladsz előre. viszont az már ennyiből is kiderül, hogy azért egyrészt mindig egy kicsit nyúlsz a saját életedhez, én úgy látom, másrészt pedig hát ahhoz a korhoz, ami körülvesz minket.

És akkor itt már kanyarodhatunk egyet a szín színdarabok felé.

Említett entitások

Témák

  • színház
  • politikus
  • írói út
  • színházi munka
  • filmes munka

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Margó

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.”

Miről szól ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.”?

Biró Zsombor Aurél író, akinek első regénye, a „Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek” felkerült a Margó-shortlistre, az Alkotótárs podcast első adásának vendége. A beszélgetés során mesél írói útjáról, színházi és filmes munkáiról, valamint arról, hogyan dolgozik egy… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 24..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Harag Anita, Bakó Sára, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.”?

Fő témái: színház, politikus, írói út, színházi munka, filmes munka.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: A magyar színház elég politikus, és ez jó // Alkotótárs podcast I.”?

Megjelenés: 2026. 04. 24.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/biro-zsombor-aurel-a-magyar-szinhaz-eleg-politikus-es-ez-jo-alkototars-podcast-i

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból

  • Literárium – Kortárs írók a Müpában: Bán Zsófia-est — Müpa Podcast

    Bán Zsófia író a Müpa Podcast Literárium sorozatában mesél életéről, pályájáról, Brazíliáról, a többnyelvűségről és arról, hogy a gyermekkori olvasmányélmények hogyan alakítják az…

  • Bálint András — Betűtészta

    Bálint András Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgatóval készült interjú Szerb Antal munkásságáról és az őt Radnóti Miklóssal és Sík Sándorral összekötő ba…