Könyves Magazin

Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.

· PT35M36S

Összefoglaló

Biró Zsombor Aurél író a kortárs irodalomról, az autofikcióról és a gyerekkorában olvasott könyvekről mesél ebben az epizódban. Kitér Paul Auster 4 3 2 1 című regényére, amely nagy hatással volt rá, valamint a komfortkönyvekre és az inspiráció forrásaira. A Mastercard alkotótárs…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 05. 22.
Hossz
36 perc
Szereplők, említett nevek
Bakó Sára, Bognár Edmond
Témák
kortárs irodalom, autofikció, könyvek, komfortkönyvek
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

A kortárszerzők azok az én nyelvemen írnak, és vannak olyan könyvek, amik amik amik úgy beszélnek hozzám, ahogy én is beszélek az életemben másokhoz.

A kultúrában az idő és a szabadság a legfontosabb értékek közé tartoznak.

Ezért jött létre 2021-ben a Mastercard alkotótárs ösztöndíj, amely arra hivatott, hogy támogatást nyújtson a fiatal magyar írók számára a zavartalan alkotáshoz.

Podcast sorozatunkban a két győztessel, harag Anitával és Bíró Zsombor Aurallal beszélgetek írásról, olvasásról, az őket inspiráló alkotókról és készülő munkáikról.

Bakó Sára vagyok, a sorozat szerkesztőműsorvezetője.

Bíró Zsombor Aurél 1998-ban született Budapesten, 2019-ben a régi Eszefén kezdett forgatókönyvírást tanulni, majd a Bécsi Filmakadémián végzett.

Első regénye 2024-ben jelent meg.

Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek címmel.

Felkerült a Margó shortlisztjére.

Prózáírás mellett film és drámaírással is foglalkozik.

Jelenleg több sikeres darabja is fut többek között a katonában, és nemrég kezdték el forgatni első nagyjátékfilmjért az ellentétes alapállást.

Sok szeretettel köszöntök mindenkit itt a Mastercard alkotótárs ösztöndíjhoz kapcsolódó podcast sorozatban.

Én Bakó Sára vagyok, és a mai vendégem Bíró Zsombor Auré, az egyik győztesünk.

Örülök, hogy itt vagy. >> Helló! >> Az előző részben beszélgettünk már Zsombornak az írói útjáról, illetve arról, hogy éppen milyen színházi és filmes munkái vannak.

Úgyhogy mindenképp hallgassátok meg ezt a részt is, mert nagyon izgalmas projektek indultak el itt Zsombor körül.

Ma pedig arról fogunk beszélgetni, hogy mi mit olvas az író, és a kedvenc olvasmányairól fog mesélni nekünk Zsombor, hogy mi inspirálja.

Úgyhogy én nagyon várom ezt a beszélgetést, és hát akkor vágjunk is bele.

Én arra lennék először kíváncsi Zsombor, hogy neked a gyerekkorodban mennyire volt jelen az olvasás.

Ugye itt tudhatjuk a regényedből is, és hát interjúkban is beszélsz arról, hogy mondjuk a szüleid nem bölcsészek, hogy egész más közeg volt.

Mennyire voltak a könyvek nálatok jelen?

Igen hát az én családom egy ilyen érdekes, egy ilyen átmeneti, tehát mondjuk ilyen osztályváltós történet egy kicsit apámé meg anyámé is, de nem de nem ez a klasszikus klasszikus ilyen sztori.

Ö hát ugye apám sportoló ö tehát ilyen félértelmiséginek mondanám ezt a ezt a közeget.

Ü >> üüm >> vagy inkább azt mondanám, hogy ez nem egy értelmiségi közeg, de mondjuk vannak olyan figurák benne, akik akik simán nevezhetőek értelmiséginek.

Ühüm. >> Amit most megint most ezt hova hova sorolod?

De mindketten, mindketten tulajdonképpen olvasó emberek, inkább apám egyébként, de de anyám gyerekkoromban anyám olvasott nekünk.

Hát ilyen voltak volt tehát Harry Potter Gyurűkura Rumini, tehát ezeket ezeket olvasta nekünk.

És aztán én meg én Waldorf suliba jártam 13 évet, és ott meg hát ott ott találkoztam sok olyan könyvvel, ami ami ami úgy meghatározta az irodalmi ízlésemet, mert ott nem tehát a kötelezők azok nem nem igazán az államilag megszabottak voltak, hanem sokkal inkább az éppen aktuális irodalomtanárunk ízlését tükrözték.

Tehát én mondjuk ott találkoztam gimyben, gimi elején Hemingwayel Máquezzel Dostojeevskivel mondjuk a nyugaton a helyzet változatlan és egy nagyon remark, az is egy nagyon meghatározó könyv volt, meg akár egyébként ilyen kortársabb dolgokkal is, mint mondjuk a train spotting.

M szóval szóval ez a kettő így így együtt valahogy így elindított az olvasás felé.

De de apám egyébként apám egyébként egy művelt művelt tag, szóval azért sok könyvünk volt otthon, csak hát változó ízlésű. >> Tök hasonló élményem van amúgy nekem is.

Meg így ez volt abszolút nekem is a családomban a a helyzet.

És innen nézve szerintem még érdekesebb, hogy végül is melyikek lesznek azok a könyvek, amik ilyen mérföldkövekként működnek.

Ugye itt kértelek előre, hogy írjál nekem könyveket.

Erre majd később kitérünk, de a az egyik, azt már elárulhatjuk, amibe én is belekezdtem.

Ez Posternek a 4321 volt, ami egy 800 oldalas monstrum.

Amit viszont most szeretnék belőle felhozni, hogy itt ugye a főhősünk is rengeteget olvas, és hát itt van egy ilyen komplett sokszor komplett olvasmánylistákat kapunk, hogy ő miket olvas.

De hogyha most te úgy visszanézel, hogy mondjuk mérföldkövekként tekintesz olvasmányokra, hogy neked mi volt az a nem tudom 2 h 3 n, ami ilyen nagyon meghatározó volt, vagy akár a jelenleg jelenlegi életben meghatározó?

Hát figyelj, inkább ilyen ilyen korszak korszakok voltak, tehát amikről mondjuk az előbb beszéltem, az az mondjuk az ilyen gimis gimis meghatározó élményeim.

És aztán >> a gimi vége felé ismerkedtem meg a Potocki Lászlóval, aki aki egy nagyszerű író egyrészt, másrészt meg >> aki könyvednek a fülszövegét is írta.

Igen, >> fülszöveget is írta, meg szerkesztette is részben. >> Meg hát nekem ő ö hát mentorom, egyik legjobb barátom, nem tudom.

Szóval egy nagyon fontos szakmai és minden szempontból is egy nagyon fontos ember nekem.

És azzem 17 éves voltam talán amikor megismerkedtünk.

Ö és akkor ő hát kicsit a a kortársmagyar irodalmat azt így ő nyitotta meg nekem.

És akkor ott ott kezdődtek ott ott értek olyan abban az egy-két évben az egyetem előtt értek olyan olvasmányok, amik amik nagyon mások, mint ez a klasszik gimis, tudod, ez a >> nem tudom, Dostojeevski, Hemingway izé Marquez trió, >> de de még nem mondjuk a saját ízlésemből fakadtak.

Tehát mondjuk mondjuk akkor nyilván a a Potockinak az éles című könyve, de ott olvastam én Bartis Attillát, Sorenedinát, Bodor Ádámot.

Ezek ezek hát ezek nagyon meghatározóak voltak.

Egyébként a Harganitának a első novellás közét is még a Laci ajánlotta nekem.

Csak mint egy érdekesség. >> Ühüm.

Ugye haraganit a másik Mastercard győztesünk, úgyhogy ez így szépen összeért akkor. >> Igen, igen, igen, igen.

Úgyhogy, úgyhogy ott, ott ezek voltak nagyon meghatározóak, és igazából az volt, de nem is tehát, hogy hogy mondjam neked, nem, nem a szerzők, vagy a könyvek, a Jászberényét is nagyon bírtam például, >> nem a szerzők vagy a vagy a könyvek voltak igazán meghatározóak, hanem annak a felismerése, hogy hogy a kortárszerzők azok az én nyelvemen írnak, és és így vannak olyan vannak olyan könyvek, amik amik amik úgy beszélnek hozzám, ahogy én is beszélek az életemben másokhoz.

És és akkor ebből meg aztán jött nyilván az, hogy akkor ezek az emberek léteznek is.

Tehát, hogy a kortársiralom az az nem csak könyvekből áll, hanem ez egy ez egy szubkultúra, vagy egy közeg, vagy egy közösség.

Szóval ez volt a ez volt akkor ez egy ilyen egy ilyen indulópont.

És aztán nyilván az egyetemen meg százis főmészeti egyetemen meg ott meg aztán 1000erféle hatás ért, és akkor ott ott meg a saját ízlésemnek kellett kellett úgy kialakulni. >> És ez hova vezetett abb az időben?

Mi volt a vagy mi lett a te ízléscsapásod? >> Hát én 2019-től 23-ig jártam egyetemre, írószakra és fortókönyvírószakra.

És hát ezt most azért mondtam el így, mert ugye a visszatérő álmom az 24-ben jelent meg.

Tehát nekem ezek az évek már igazából a visszatérő álmomnak az elő nem tudom, >> az előzményeiről szóltak.

Mondjuk konkrétan az olvasmányok tekintetében.

Tehát én ott kezdtem el, mondjuk ott találkoztam a Vida Gáborral a a sokszor, ezt sokszor szoktam mondani, hogy a hogy a visszatérő álmomhoz a az dadogás története volt a legfontosabb ilyen elő előkép.

De ezekben az években találkoztam én mondjuk az Eszterházinak a jobb könyveivel, akkor az Eduard Louival, a Enier Ernóval, a NZGorral, tehát ezzel az autofikciós őrülettel is. >> És olvasóként téged ez mennyire kapott el?

Ugye aki itt nem tudom a könyvesnél mondjuk olvast már cikkemet, én valahogy mindenhova belácsempéztem, meg nekem nagyon nagy becsavarodásom amúgy az autofikció.

Nagyon szeretem az egy dadogást is, de hogy te olvasóként mennyire mennyire érdekelt ez téged, vagy mennyire szeretted? >> Hát nagyon nagyon nagyon érdekes volt, és tulajdonképpen az volt az érdekes, hogy az irodalom, tehát az a minimális irodalomelméleti tudás, ami ami most van nekem, ami nem túl sok, de de mondjuk valami, az ezzel ezzel ezzel a ezzel párhuzamosan hogy mondjam sajátítódott el, vagy lett az enyém.

Tehát amikor én elkezdtem ezeket a könyveket olvasni, mondjuk az Eduar Louisak a leszámolás Eddy azt én úgy olvastam, hogy még nem semmiféle elméleti tudásom nem volt arról, hogy nem tudom a valóság és az irodalom az az milyen viszonyban van egymással.

Csak azt láttam, hogy hogy ugyanúgy hívják a szerzőt, mint a narrátort, és ettől teljesen máshogy működik a könyv.

És akkor ahogy így rá rácsúsztam ezekre a szerzőkre, úgy úgy kezdtem el beleásni magamat egy kicsit jobban. az elméleti részében is a dolognak, és és aztán meg már nagyon idegesítettek.

Szóval akkor az az is egy érdekes dolog volt, hogy a lelkesedésem az úgy megmaradt, meg szerintem ezek nagyon jó, mondjuk a NÖGor szerintem nem olyan jó szerző, de mondjuk a Louisi, az Eduar Louis vagy a vagy az Erno nagyon jó szerzők, vagy a Benlerner akár. viszont nagyon idegesítőnek találtam egy ponton túl a lelkesedésemmel együtt azt, hogy hogy szándékoltan nem foglalkoznak a azzal az önellentmondással, ami a szövegeikben tetten érhető.

Nevezetesen, hogy a valóságot állítják, holott ugye ez lehetetlen. >> Ühüm.

Ö, és akkor valahogy a saját könyvemhez meg így érkeztem meg, hogy ez a ez az ideges, ez az irritáció valahogy mindig egyébként engem ilyen irritációk vezetnek el saját anyagokhoz, tehát amikor ilyen ideges leszek dolgoktól, >> hát és ez szépen látszik is benne, hogy hogyan mi neked a válaszod arra, hogy hogy valaki azt állítja, hogy most megírom az igazságot, hogy ugye nálad aztán nagyon felszíre van hozva, hogy ez mennyiszer felülíródhat, és hogy hogyan játszik egymással ez a hazugság, őszinteség.

Ide kapcsolódik amúgy a kérdés, hogy szerinted van különbség, hogy van-e valaki önéletrajzi regénynek hívja a könyvét, vagy autofikciós regénynek máshogy működik ez a kettő? >> Nem, ez nem számomra ezek ilyen szinonimák így a köznyelvben.

Most nyilván hogyha >> megkérdezed egy irodalomtudóst, akkor biztos tud mondani valami okosat erre.

De én én ezt ezeket inkább ilyen rokonérrtelmű szavaknak érzékelem. >> Ühüm.

Nagyon érdekes nekem ez a műfaj, meg azt is, azt is megkérdezem mindig az ebben alkotószerzőktől, vagy a akinek van bármi ilyen vonatkozás a könybeiben.

Most például tegnap Krusovski DNS-sel csináltam interjút, hogy és tőle is megkérdeztem, hogy szerinted miért van az, hogy az emberek ennyire hogy ennyire elkezdtek érdeklődni a az ilyen könyvek iránt?

Vagy miért fontos az, hogy hogy most mi a szerző életéről olvassunk-e, vagy nem?

Miért szeretjük jobban, hogyha Mert azért én azt látom, hogy van egy ilyen bulváros érdeklődésünk. >> Hát szerintem ez mindig is megvolt az érdeklődés csak hát most erre erre ilyen konyhaszociológiai válaszaim vannak, szóval >> hát azok nagyon jók. valami olyasmi történik, hogy hogy a bulvár iránti vágy az mindig is megvolt.

Csak ugye a a médiaviszonyok változása, radikális megváltozása miatt >> egyszerűen m nincs olyan szintű ízlés, ellenőrzés afölött, hogy milyen típusú tartalmakat fogyasztunk.

És emiatt egyszerűen átszakadt ez a gát, és tulajdonképpen folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe Instagramon YouTube-on mindenhol.

És szerintem valahogy ezt >> ezt az egyértelmű, nem tudom trendet követi le valahogy a a művészet is, vagy a művészetek. egyébként nem csak nagyon érdekes, hogy ez nem csak egy irodalmi trend egyáltalán, tehát ez egy ez egy ez abszolút egy filmes trend is, főleg dokumentumfilmes nyilván, tehát a a dokumentumfilmes fesztiválokat dominálják a a VHS kamerás családi archívumokból összetákolt saját saját neves idézőjelbe vett igaz történetek.

Tehát ez ez mindenhol az életünk része lett.

És szerintem ennek főleg valami ilyesmi az oka, hogy hogy érted, amíg nem volt internet, addig addig volt egy olyan rétege a társadalmaknak, akik aki ugye kontrollálta azt, hogy nem tudom, hogy milyen típusú tartalmak jutnak el az emberekhez, és és ezért a bulvárigény az nem annyira tudott, hogy mondjam, kielégülni, vagy felszínre törni, vagy nem annyira tudott.

Ez egy ez egy ilyen ö átfogó kulturális jelenség lenni.

M de hát szerintem ez mindig ott volt.

Tehát és ezt onnan is lehet, hogy mondjam, igazolni, hogy önéletrajzi regények mindig születtek, vagy szóval ez nem egy új, nem egy új dolog.

Igen, az érdekes, hogy ha jól tudom, akkor a fogalom az ugye 70-es évek körül röppent föl ez az autofikció, de hogy azért nyilván nagyon-nagyon régóta vannak ilyen könyvek, meg hát memoárok és társai, és hát hogy hol vannak a műfajok határai, az meg az meg egy eldöntetlen kérdés.

De akkor eggyel tovább lépve itt az első regénytől és az autofikció témájától ugye arra kértelek, hogy válasszunk végülis egy könyvet, ami ilyen nagyon meghatározó volt és vagy meghatározó neked, és te Pallosnak a 4321 című könyvét választottad, aki most illetve hát nem nem láttok minket, csak hallgattok minket, azért elárulom, hogy ez kábé a legnagyobb könyv, amit valaha olvastam, tehát hogy 800 oldal és Egy tényleg egy hatalmas monstrum, viszont annál izgalmasabb.

Én ugyan még nem értem végig rajta, de de egy nagyon-nagyon érdekes koncepció, meg egy meg jó sztori is szerintem.

Tehát egy 800 oldalas könyvről van szó.

Arch Fergusannak hívják a főhősünket, aki hát az azért 4 3 2 1, mert négy különböző életet követünk lényegében végig.

Tehát egy ponton elágazik a a főhős élete még kisfiú korában, és aztán négy különböző szálon nézhetjük, hogy hát hogyha bizonyos helyzetekben mondjuk más történik, akkor merre ment volna az ő élete, és hát bizonyos szereplők így felfeltűnnek újra, de azért van, hogy teljesen más helyük van a hősnek az életében.

Te mikor olvastad először ezt a könyvet, és milyen volt a, vagy mi volt az első ilyen élményed ezzel a giga regénnyel?

Én ezt az egyetemen olvastam ilyen 2020 környékén. >> És hát lenyűgözőnek találtam.

Szóval ez ez egy ez egy egészen elképesztő könyv.

Akkor akkor hogy mondjam, íróként kevésbé robbantotta be a fantáziámat egyébként.

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.”

Miről szól ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.”?

Biró Zsombor Aurél író a kortárs irodalomról, az autofikcióról és a gyerekkorában olvasott könyvekről mesél ebben az epizódban. Kitér Paul Auster 4 3 2 1 című regényére, amely nagy hatással volt rá, valamint a komfortkönyvekre és az inspiráció forrásaira. A Mastercard alkotótárs… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 05. 22..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bakó Sára, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.”?

Fő témái: kortárs irodalom, autofikció, könyvek, komfortkönyvek.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Biró Zsombor Aurél: Folyamatosan autofikciós tartalmakat kapunk a fejünkbe // Alkotótárs podcast III.”?

Megjelenés: 2026. 05. 22.. Hossz: 36 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/biro-zsombor-aurel-folyamatosan-autofikcios-tartalmakat-kapunk-a-fejunkbe-alkoto-48a67e48

Több epizód a Könyves Magazin-ből