Könyves Magazin

Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)

· PT59M51S

Összefoglaló

A sepsiszentgyörgyi illetőségű rappert, Gege néven is ismert Sára Gergelyt vendégül látja a Margó Könyvek podcast. A beszélgetés középpontjában Andrei Dósa "Füveskert" című regénye áll, amelyet a vendég ismertet, és saját életével, valamint a függőség és a generációs problémák…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 11. 13.
Hossz
1 óra 0 perc
Szereplők, említett nevek
Bakó Sára, Bognár Edmond, Andrei Dósa
Témák
zene, irodalom, függőség, generációs problémák
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[zene] Az, hogy én egy alkotó ember vagyok a saját fejemben, és egy nagyon fontos része az identitásomnak az, hogy én alkotok, az, hogyha egyszer mondjuk nem tudnék már olyan jó dolgokat csinálni, akkor nagyon nehezen tudnám szerintem azt mondani, hogy jó, akkor én ezt most leteszem, és akkor nem csinálom, mert akkor valószínűleg a személyiségemnek egy olyan nagy rész ami amit aztán nem tudom, hogy ki lehetne pótolni bármivel. [zene] Olvasni kell, [zene] mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink. [zene] El tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, [zene] megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval [zene] indítottuk útjára Helicon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat a Margó könyvek címen. 18 ország, 18 [zene] kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés. [zene] Ez itt a Margó Könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László. >> [zene] >> Jó napot kívánok!

Valluska Lász vagyok, köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

Ez a Margó könyvek sorozat, ami ugye úgy jött létre három évvel ezelőtt, hogy a Margo Irodalmi Fesztivál, a Helikon könyvkiadóval közösen egy EUs pályázaton keresztül 18 könyvet jelentett meg.

Különböző kis nyelvekről fordítunk le nagyon izgalmas könyveket.

És ebben a podcast sorozatban ezekről a könyvekről is beszélgetünk, illetve ezekhez a könyvekhez válogattunk egy-egy vendéget, akiket behívtunk, és a mai vendég Sára Gergely Gege, szevasz.

Köszöntelek a stúdióban. >> Jó napot, sziasztok és szia.

A mai könyvünk az Andrej Dósa Fükerert című regénye.

Ez az egyik első kötet volt a sorozatban.

És ezt Costa Gabriella és Horvát Beni fordította.

És érdekes módon itt csak meg kell említeni, hogy fordította romáról, de egyébként >> pedig az Andrej Dósa tud magyarul. >> Andrej Dósa az félig magyar és itt volt tavaly a Margirodalmi fesztiválon 2 m47 cm körülbelül.

És egyfelől iszonyú jó fej, másfel meg irtó tehetséges.

Most jelent meg egy új regénye is.

Ez az első kötete, a füveskert.

És akkor kezdjük azzal az indítókérdéssel, hogy hogy tetszett neked? >> A csak onnan tudom amúgy, hogy tud magyarul az Andrej Dósa, hogy annyira tetszett egy ponton, hogy így elkezdtem utánan nézni annak, hogy ki ez a tag.

Ühüm. >> Én bennem először volt azért egy ilyen félelem így a borító miatt is, meg ahogy így indul a könyv, hogy >> vérem vannak a Igen, igen, igen, igen.

Meg mivel te kerestél meg vele, azért ez nem volt olyan nagy ez a félelem, de hogy vannak azért volt egy-két olyan ifjúsági regény, ami így a kezembe került, és akkor tudod, így a drogozásról szól, vagy így azt ilyen nagyon elnagyoltam meséli el, és egy kicsit ez a könyv fenyeget az elején azzal, vagy ahogy indul, így kicsit benne van az, hogy így hú, lehet, hogy ez is ilyen lesz, de aztán végül nem ilyen lett, és azért is.

Szóval nagyon sok hasonlóságot véltem felfedezni abban, ami le van írva, meg abban, ami mondjuk az én életem volt egy jó ideig itt Budapesten.

És azért is kezdtem el így utánanézegetni annak, hogy ki az Andrej Dósa, meg hogy ő így milyen ember, mert kíváncsi voltam rá egyszerűen, hogy >> hogy mennyire mennyire ülhetett volna azokon a helyeken ő is, ahol én ültem mondjuk. amikor >> ülhetett volna. >> Ülhetett volna amúgy szerintem.

Így az alapján hát egy ilyen visszafogottabb visszafogottabb arc, de ülletett volna.

A Dékány Dáviddal például sokszor ültem egy helyen, aki szintén ugye szakmabeli, és ő is azért egy ilyen visszafogott visszafogottabb fiú, de igen, szerintem szerintem abszolút ületett volna.

Meg úgy azért a regényen is érezni szerintem, hogy sok minden saját tapasztalatból hangzik itt el, vagy van leírva. >> Egyébként ez érdekes, mert tényleg füves kert a címe, és egy véreres szem van a borítón, tehát és és egy rapsztárt hívtunk be.

Tehát így joggal várhatja azt a kedves hallgató, hogy akkor itt a fűzésről lesz szó.

Valójában nyilván nagyon fontos szerepet játszik ebben a regényben a a fűzés, de azt hiszem, hogy ez a regény másról szól, sokkal inkább arról, hogy egy mondhatjuk így, hogy egy generáció mit kezd magával, és és egyfajta tehát itt a kábítószer az az inkább valami kilépés a a társadalmi elvárások rendszeréből, ami tehát nyilván nem jó és senki ne drogozzon, de egy fontos látlelet ebből a szempontból.

Egyébként a nem tudom, hogy te a train spottingot azt szeretted-e.

Arra is azt mondják, hogy az egy ilyen drogos film, de valójában nekem soha nem az volt a fontos, hogy >> hogy hú most akkor ők ott lövik magukat, >> igen.

Hanem az, hogy az, hogy miben vannak és hogyan gondolkodnak és mi történik velük ezekkel a fiatalokkal.

Tehát ilyen szempontból itt van egy párhuzam a két könyv között.

Amit még fontos elmondani az elején, hogy itt van öt-h szereplő, akik között van író, filozófus, >> rendező, >> hacker, rendező, nő és >> Gabi.

És ezeknek a sztoriját ismerjük meg. >> Hát már ha megismerjük, mármint, hogy szerintem pont ez pont ez benne az érdekes, hogy így >> valójában ezek történeteke, vagy csak ilyen kiragadott pontok a a nagy mindenségből?

Én nekem egy kicsit még így a felvezetéshez én is hozzáteek.

Nekem amúgy az volt a és ez is kapcsolódik ahhoz, amit mondtál az előbb a train spottingről is, meg arról, hogy itt ez a fajta ilyen kiüresedés történik, meg hogy miért van mondjuk a kábítószer jelen ebben a regényben, hogy >> az is nekem is egy kicsit ugye a saját tapasztalatom, hogy annyi minden van, annyi mindent lehetne csinálni, annyi mindenről lehetne elkezdeni gondolkodni, ami különböző irányokban van, hogy az ember keres valamit, ami így feltölti ezt a sok tehát, hogy ezt a túl sok mindent, amit nem tudok úgy teljesen elérni, hanem csak így megbirizgálni tudom, valahogy ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjam birizgálni, kell egy ilyen lökőerő, ami így fölemel engem oda, ahonnan elérem ezeket a dolgokat.

És én ebben a regényben azt érzem, hogy az, hogy így odacsoportosulnak mind a ek köré, a szubsztancia köré, az így valahogy ezt jelenti nekik.

Ez tök jó, hogy ebbe az irányba viszed a beszélgetést, mert az szerintem nagyon fontos ebben a könyvben, hogy mindenkinek van valami vágya, hogy tenni akar valamit, és aztán valamiért ezt nem annyira teszi meg.

És és ebben ez a löket, amit említettél, az abból a szempontból fontos, hogy valahogy így a felelősség kérdése is megváltozik, hogy akkor ezt most jogosan teszik vagy nem teszik.

Másfről meg ott van ez a biztonságos világ, ahol ott hirtelen ezek a külső elvárások, azok háttérbe szorulnak.

Ö, és akkor ez a beszélgetés, ez a ez a podcast sorozat, ez úgy szokott felépülni, hogy idézeteket hozunk a könyvből, és alapvetően nem a könyvről, hanem a könyvhöz kapcsolódva beszélgetünk a a vendéggel.

Így a a közös gondolatok és élmények mentén.

Neked alkotóként ez a ugye itt az fontos, hogy valójában nem cselekszenek.

Az előbb említetted, hogy nagy kérdés, hogy egyáltalán történik-e velük valami.

Én is azt gondolom, hogy kevésbé történik.

Itt kívül történik, ahogy mi rálátunk, az a történés, hogy nem történik semmi.

Te egy nagyon aktív alkotó vagy.

Neked volt ilyen nem történik semmi típusú időszakod?

Nem volt ilyen, nem történik semmi típusú időszakom, de közben valahogy azt is tudom látni, hogy ami történt, az semmi.

Nem akarom így túlfilozofálni ezt a dolgot, de hogy nekem is volt azért olyan időszakom, hogy beültünk sötét stúdiókba, és ott voltunk este 6:00-tól reggel 9-ig, és mondjuk csináltunk egy dalt, meg jól éreztük magunkat, ahogy látszólag ebben a regényben is mindenki többé-kevésbé azért jól érzi magát, amikor ezen a helyen van.

Ö de hogy aztán közben mondjuk csináltunk egy dalt, ami nem jelent meg soha, és akkor így csináltunk valamit, de közben nem csináltunk semmit.

Tehát, hogy magáért, hogy mondjam, ezért a ezért a fajta összeülésért, ami itt történik, ugye majdhogy nem az összes fejezetben, vagy hogy onnan indul ki, vagy oda gravitál vissza, minden cselekményszál.

Olyanban én is vettem többször részt, és volt ennek egy céltalansága is egy idő után.

Szóval én is felfedeztem azt, hogy hogy igen, itt valójában mi azért járunk ide, hogy csináljunk valamit, meg hogy együtt töltsünk időt, vagy azért járunk ide, mert ez egy ilyen menekülési útvonal a nagyon sok minden elől, amit amúgy kint a világban kezdeni lehetne magunkkal. >> A az, amikor összegyűltök 6:00-tól 9-ig felvenni egy dalt, az egy ilyen biztonságos idő és tér.

Gondolom itt megszűnik minden, mert abban vagytok, hogy valami jó szülessen.

Szerintem nagyon érdekes az a könyv kontextusából nézve, hogy mennyire rá vagyunk kényszerítve arra, hogy a pillanatot meg kell élni, a pillanatot meg kell mutatni és el kell beszélni.

Tehát most így látva a mondjuk a karrieredre, hogyha így távolról rátekintünk, akkor az látszik, hogy nem csak az van, hogy te kijössz egy számmal, mondjuk most az elmúlt hetekben a magyarral, aminek ami megjelenik, hanem abban, hogyha az ember így végiggondolja, hogy az milyen videóklip készült hozzá, azt előtte valamikor meg kellett írni, fel kellett venni, és valószínűleg kiderül, hogy ezen mondjuk lehet, hogy már egy éve dolgozol ezen a projekten.

És nálad az is látszik, hogy ebből a szólóból, hogy lesz zenekar, hogy alakulnak a hogy alakul a diszkográfiában, hogy mi érdekel téged, tehát hogy tervezni is kell, miközben a közönségnek meg azt kell megmutatni, hogy itt vagyunk a pillanatban, és ezt kell nektek is megragadni, meg nekem is.

Ez mennyire nyomasztó? >> Eléggé. eléggé meg emiatt tényleg sokszor az van, hogy mire kiadok valamit, az nem mindig releváns már a pillanatnyi helyzetemre, tehát hogy mondjuk úgy nehéz nehezebb átélni a színpadon.

Általában az szokott lenni, hogy mire kijön projekt, addigra én már egy következőn dolgozok fejben, és már konkrét megírt szövegek is vannak rá, mire az emberek még az előzőt hallják, amit ugye akkor írtam, mikor az azelőtt itt fejeztem be, tehát hogy >> de mondjuk itt a magyar esetében itt mikor kezdődött el a gondolkodás, hogy mi ez az új >> hát ez amúgy nem egy annyira régi, szerintem körülbelül ilyen négy hónapja dolgoztam ezen úgy, hogy a ez úgy született, hogy először a szöveg Ühüm. >> Kezdtem el írni.

A nagyon vicces, egy angol dalból jött az ötlet amúgy, ami az is egy kicsit ilyen generáció az vagy inkább az egy ilyen generációs dologra van felfűzve, de ott van egy ilyen, hogy hope that England Win It on Pants, ami ugye azt jelenti, hogy Anglia tovább jut 11-esekkel, mert ugye Anglia mindig döntetlenezik mindenkivel a nagy világ meg európai tornákon.

És akkor ebből ehhez én úgy tudtam kapcsolódni a fejemben, hogy ez a Geroboszla is sor jutott eszembe, és onnan lett igazából visszafejtve ez az egész, hogy ez a mindig azt hiszük, hogy valami jó lesz, aztán mindig rábízzuk egy emberre, hogy ez legyen jó, és akkor annak az egy embernek nem sikerül, akkor meg mi érezzük rosszul magunkat, hogy de hát neki miért nem sikerült, ha már mi bíztunk benne. és ebből elindult a dal.

És akkor ezt erre a témára fejtettem igazából vissza, és körülbelül megírtam háromszor annyi szöveget, mint ami belekerült a dalba, ami azért jellemző rám, hogy másfélszer kétszer annyit szoktam átlagban írni, mint amígy bekerül egy dalba, >> és utána leültünk a zenekarral, megcsináltuk, és a klip az ott meg elég gy >> Hogy sikerült Jancó Miklost megnyernetek a videókliphez?

Igen, pont pont egyébként nagyon vicces volt, hogy ezt volt egy színezett verzió ebből a videóklipből, tehát egy rendesen fényelt verzió, és akkor 20 embert kérdeztem meg, hogy szerinte melyik legyen, szerinte legyen-e a színezet, vagy legyen a feketefehér.

És végül pont azért döntöttünk a feketefehér mellett, merthogy valahogy az egész settinggel van egy annyira ilyen jancsó tarbélás beütése annak a annak a kis sufninak, ami előtt ott forgattunk, hogy így tök jól megidézi azt a ezt is, ami közben egy ilyen nagyon magyar vagy kelet-európai film az, amit amit ők csináltak, és emiatt emiatt döntöttünk végül a fekete-fehér mellett.

De igen, azért egy évet nem szoktam dolgozni dalokon, de az jellemző, hogy párhuzamosan dolgozok mondjuk négy-öt hónapot egy-egy dalon, és igen, a hogy az eredetil érjek vissza, ez meg egy nehéz dolog, hogy utána föl kell állni a színpadra, és sokszor már van például egy fotók című számom, ami egy volt kapcsolatomról szól, ami nagyon lassan készült el.

Abban pont benne volt az, hogy ilyen egy év >> és addigra nem, hát akkor már ugye vége lett, és addigra már volt egy új barátnőm, aki miatt ilyen furcsa volt azt a dalt így kirakni, meg így előadni a színpadon, merthogy már, hogy mondjam, az a bánat, ami akkor bennem volt, ami annak a kapcsolatnak az irányában, az már annyira nem élt bennem, és akkor így nem >> éreztem annyira relevánsnak.

A az első idézet az első két mondata a könyvnek.

Ezt felolvasom a kedves hallgatók kedvéért.

El kell ismernem, nem tudnék nélküle élni.

Lelkem mélyén lelkem mélyén rettegek attól a pillanattól, amikor be kell vallanom magamnak, hogy nélküle nem vagyok elég intelligens vagy laza.

Az utóbbi időben a napok kapaszkodói minden figyelmeztetés nélkül szétolvadnak.

Ö kíváncsi vagyok a reakciódra, hogy mi az, ami nélkül nem tudsz élni, mi az, ami nélkül nem érzed magad lazának.

Már tehát, hogy ez itt már a fűzésről szól a könyvben, de kitágítanám ezt a ezt az idézetet. >> Én nekem pont volt a múltkor a az egyik legjobb barátommal egy nagyon érdekes beszélgetésünk.

Nekem ez a zene magad, tehát maga a karrierem ilyen, hogy nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy egyszerre, hogy hogy én érdekes legyek anélkül, hogy rappelek. egyébként azt hittem, hogy nem a zenét, hanem a szöveget fogod mondani. >> Igazából a kettő eléggé összefüggő, vagy hát az én fejemben igazából a zene az szöveg és a szöveg az zene, mert én nem tudok amúgy hangszeren játszani. >> Tehát én nekem a kettő nagyjából egy.

Meg talán ezzel Vörös Sándor is egyetértene, hogy [nevetés] hogy a szöveg az tud zene…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Margó Könyvek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)”

Miről szól ez az epizód: „Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)”?

A sepsiszentgyörgyi illetőségű rappert, Gege néven is ismert Sára Gergelyt vendégül látja a Margó Könyvek podcast. A beszélgetés középpontjában Andrei Dósa "Füveskert" című regénye áll, amelyet a vendég ismertet, és saját életével, valamint a függőség és a generációs problémák… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 11. 13..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Bakó Sára, Bognár Edmond, Andrei Dósa.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)”?

Fő témái: zene, irodalom, függőség, generációs problémák.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Gege: düh, függőség, félelem és a rapszakma // Margó Könyvek (13.)”?

Megjelenés: 2025. 11. 13.. Hossz: 1 óra 0 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/gege-duh-fuggoseg-felelem-es-a-rapszakma-margo-konyvek-13

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból