Könyves Magazin

Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben

· PT1H7M58S

Összefoglaló

Gerevich András költővel Valuska László beszélget a Könyves Magazin podcastban új, queer verseket tartalmazó kötetéről, az XXX-ről. A kötet az 1995 és 2025 között megjelent verseiből válogat. A beszélgetés során Gerevics felidézi, hogyan lett költő, és hogyan találkozott először…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 02. 06.
Hossz
1 óra 8 perc
Szereplők, említett nevek
Valuska László, Gerevich András, Bakó Sára, Bognár Edmond
Témák
irodalom, költészet, queer irodalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Jó napot kívánok, Valuska Lász vagyok.

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

A mai vendégem Gerevics András, akinek pár hónapja jelent meg az Okap Pressnél, XXX című verses kötete, aminek az alíme az az, hogy a quir versek.

És ez az 1995 és 2025 között megjelent verseiből válogat ez a kötet.

Köszöntelek itt a stúdióban. >> Szervusz Laci!

Figyelj, mivel ez egy olyan kötet, amiben egy a három évtizedet bejárhatunk, >> igen, >> ezért egy kicsit rögtön visszaugranék az időben. matematikusként kiszámoltam, hogy kábé 19 éves voltál, amikor megjelent az első köteted, hogy mi történt előtte, tehát hogy jut el Gerevics András odáig, hogy megszólaljon költőként, szövegeket írjon és és őszintén szó, hogy vegye a bátorságot, hogy ilyen fiatalon megjelenjen a magyar irodalomban.

És ezt a bátorságot most nem ironikusan akartam használni, hanem nagyon fiatal dolog 19 évesen >> Igen. >> kötettel jelentkezni. >> És tehát, hogy mi volt, hogy jutunk el az első kötetig, erről beszélgessünk egy kicsit. >> Hát én nagyon fiatalon is írásfüggővé váltam.

Ez annak volt köszönhető, hogy három és fél négy éves koromban az édesanyám kapott az Egyesült Államokba egy ösztöndíjat, és elment, és engem a egy évig a nagymamám nevelt, ami hát egy gyerek szempontjából ugye nem egy könnyű kezdete az életnek.

Ugye akkoriban ez a 80-as évek eleje volt, még nem igazán volt telefon, ugye tudjuk, hogy internet, email, ilyesmi.

Hát az az még még messze nem volt a mindennapoknak a része.

Persze akkor én még nem is tudtam írni.

Tehát, hogy valójában az történt, hogy az anyu küldött elég sok levelet, szerintem hetente küldött egy levelet, és azt fölolvasta nekem a nagyi, és utána én meg diktáltam az anyunak leveleket, illetve hát anyu ugye rajzolt is a mindent, amit írt, azt illusztrált.

Tehát igazából én a levélírással kezdődött az életem.

Ez nagyon-nagyon meghatározóvá vált.

Ugye hát mégis csak az ember legfontosabb érzelmi kapcsolata az levelezésen keresztül zajlik.

És ez folytatódott, mert kilenc éves koromban viszont az egész család kiköltözött Dublinba.

És akkor meg ezt a nagymamámat, akihez annyira kötődtem, és aki engem hát féligmeddig fölnevelt gyerekkoromban, akkor tőle kerültem távol, így őt vesztettem el, és akkor már volt telefon, de akkor meg nagyon drága volt a telefon.

Tehát mondjuk vasárnaponként fölhívtuk, és akkor apám stopperrel mérte, hogy néhány mondatot váltok a nagyival, és továbbra is megmaradt a levelezés a főkommunikációs formának.

Tehát egész gyerekkoromban igazából leveleztem, és emellett már akkor elkezdtem versikéket írni, tehát hogy hogy valamiért nagyon megszerettem a gyerekverseket, azoknak a játékosságát, a remeit, a hülyéskedést.

Igazából igazából gyerekkoromban is már elkezdtem verseket írni.

Most tekintsünk ezekre a levelekre úgy, mint szövegekre, elemzés tárgyává tesszük ezeket a leveleket abból a szempontból, hogy nyilván iszonyú meghatározó egy kisgyerek felnövésében az, hogy hogyan találkozik a nyelvvel, hogyan találkozik az érzelmekkel, hogyan találkozik azzal, hogy mit és hogyan lehet elmondani, mert ez egy nagyon bonyolult helyzet, nagy távolság van. konkrétan a ilyen legszorosabb kapcsolattal az életben.

Mire emlékszel, ami ilyen nyelvi szempontból, vagy történet szempontjából, tehát hogy sztorikat osztott meg, vagy kérdéseket tett föl, vagy érzelmes?

Tehát milyen leveleket most tényleg csak ilyen nem intimistáskodni szeretnék, hanem csak, hogy ilyen felnövés szemp mesél, tehát ahogy a ahogy természetesen a valódi mesék is fontosak voltak, tehát a nagymamám is minden este lefekvéskor mesét olvasott nekem, és és ilyen szempontból nagyon jó gyerekkorom volt, hogy erre odafigyeltek, és édesem is a leveleiben mesélt, hiszen hát hogyha az ember rendszeresen kommunikál a gyerekével, akkor az nem egy ilyen folyamatos érzelmi ömlengés. hanem hanem tényleg igazából történeteket mesélt, ugye hát azért Amerika akkor nagyon más volt, mint Magyarország.

Leírta édesanyám, hogy mit tudom én, mókusok ugrálnak a kertbe, meg hogy néz ki a postaláda, meg mit tudom én, a vonat, amin utazott, hogy az ilyen fémszínű és ilyen ezüstösen csillog. minden apróságot leírt, és ez engem gyerekkoromban nagyon-nagyon érdekelt, nagyon izgatott, és és így tulajdonképpen számomra a igen, a szöveg az egyfelől mesélés volt, ami nagyon sok versenyben is jelentkezik, hogy néha szerintem kicsit vicces kedvet szokták mondani költő kollégák, hogy hogy ezek ilyen történetmesélős versek.

Persze ebben nem vagyok egyedülálló.

Az egy létező dolog, tehát hogy hogy ez a költészetemben is jelentkezik, illetve tényleg az, hogy hogy azáltal, hogy ez egy nagyon fontos érzelmi kommunikáció volt, hogy számomra a költészet is megmaradt vallomásosnak, érzelmesnek.

Igazából úgy érzem, hogy valamilyen szinten nagy minden versnek a tétje, mindennel valamit el kell mondanom, és hogy persze van sok olyan versem, ahol ahol ez nem sikerül, és ahol úgy érzem, hogy ilyen túl könnyed vagyok és súlytalan, és és abba se vagyok jó.

Ö de hogy az az számomra akkor az mindig egy egy kudarcot jelent, tehát hogy a ez megmaradt megmaradt a a az írása az érzelmi kommunikáció nyelveként. azt, hogy a el tehát, hogy korán elkezdesz írni, és egyébként a verseidre tényleg a vallomásos, erről majd külön szeretnék is beszélni, hogy a vallomásos jelleg a meghatározó az és itt még egyszer emlékeztetém magunkat arra, hogy 19 évesen jön ki az első köteted, tehát hogy ez a a vallomásos megszólalásban, tehát hogy tétje legyen annak, hogy nem csak egy irodalmi játékot űzöl, hanem mi az állítás.

Az mennyire volt meghatározó, hogy így el lehet mondani dolgokat, amiket mondjuk máshogy nem, vagy így meg lehet osztani érzéseket, amiket esetleg máshogy nem? >> Mindenképpen ez nagyon fontossá vált.

Ugye hát mondtad is, hogy az alcímek vírversek, tehát a saját viszonyom a saját homoszexualitásomhoz, a és ezáltal hát a szerelemhez, az emberekkel való kapcsolatom, az rengeteg feszültséggel járt kamaszkoromban.

Nagyon fontos volt a az a néhány könyv, amit olvastam ilyen témában.

Igazából akkoriban ugye ez hát a 80-as évek vége 90-es évek elején nem nagyon lehetett erről beszélni szülőkkel sem, iskolában sem.

Bár nagyon szerencsés voltam, nyolcadik általánosban volt egy olyan biológiaatanár, aki az egyik órán így zárójelben pár mondatban megjegyezte, hogy igazából a homoszexualitás teljesen természetes, és nem kell elítélni, és semmi baj nincs a melegekkel.

De hát ez nem volt a tananyag része, hanem hanem tényleg pozitívan akart előrkommunikálni az osztályal.

Ugye ha jól tudom, ez ma már büntetendő lenne, ma már nem lehet erről beszélni, pláne ugye a 14 éveseknek.

Nekem ez nagyon, nagyon, nagyon sokat jelentett, de ezen kívül én senkivel nem tudtam beszélni, és nagyon fontosak voltak a a azok a regények, amiben találkoztam hasonló szereplőkkel, találkoztam homoszexuálisakról szóló történetekkel, illetve tényleg az írás, amiben meg hát saját magamat kerestem, hogy ki is vagyok, mi is vagyok, mit akarok, mi a viszonyom körülöttem lévő emberekkel, a saját magammal, a saját testemmel, az érzéseimmel.

Tehát ezek ilyen tapogatózó versek voltak.

Különben nagyon fura, mert amikor elkezdtem publikálni a mozgó világban, akkor eleinte még ilyen nagyon ironikus, szűrreális, kimondottan hát ilyen vicceskedő verseket írtam, tehát hogy nagyon máshonnan jöttem, amit aztán elég gyorsan levetkőztem.

Néha úgy hiányolom is magamból, hogy hogy hogy ezt föladtam olyan korán.

Ö, akkor megismerkedtem egy pszichológussal ilyen 18-19 éves koromban, és akkor ő mindent eléggé a pszichológia nyelve felől, és a pszichológia gondolkodásával egy ilyen analitikus világlátással közelített meg, ami nagyon nagy hatással volt rám.

Mondom, pont akkor, amikor nagyon kerestem önmagamat, és és teli voltam ezekkel a belső küzdelmekkel, akkor ő igazából egy ilyen pszichológiai nyelvvel ismertetett meg engem, amivel én jobban meg tudtam magam érteni, és ez szerintem valamilyen szinten szintén erősítette ezt a vallomásos vonalat a verseimben is.

Arra visszakérdeznék, hogy mondtad, hogy volt néhány könyv, ami nagyon fontos volt, és azt is említetted, hogy hát, hogy nem voltak minták vagy példák.

Ugye most ebben a beszélgetésben azt szerintem ezen a ponton tök fontos, hogy én heteroszexuális férfiként én abban nőttem fel, hogy mindenre van minta.

Az egy másik kérdés, hogy milyen típusú minta van, tehát hogy mennyire toxikus, macsó, elnyomó és nem tudom mi.

Tehát erről is lehetne beszélni, de nyilván nem tudom elképzelni, hogy milyen az én privilegizált helyzetemből adódóan, hogy milyen az, amikor nem találom meg önmagam ezekben a kulturális történetekben, amik egyébként meghatározóak a szocializáció során, meg abban is, hogy egyébként milyen emberek leszünk, hogy hogyan gondolkodunk másokról, a társadalomról, tehát hogy milyen az, amikor nincs szerepmta Igen.

Egyetemista voltam, amikor életem első meleg férfit megismertem.

Tehát kamaszkoromban ez egy nagy hiány volt.

Azért nagyon szerencsések azok, ahol akik már a középiskolában, gimnáziumban úgy egymásra találnak.

Kiakul egy ilyen kis közegpár ember.

Ma talán ez különben könnyebb minden politikai nyomás ellenére.

Ugye erről sokkal inkább lehet beszélni.

Középiskolások is azért egymás között ezt meg tudják beszélni. jó esetben abban az időben ez ez nem volt jellemző.

Én igazából úgy jártam végig a gimnáziumot, hogy így a vége felé már így a legjobb barátaim sejtették, de hogy a hogy teljesen kívül álltam egy olyan közegből, ahol hason szőrű emberekkel találkozhattam volna.

Ö akkoriban ez úgy nézett ki, hogy valóban nem nagyon voltak meleg témájú könyvek.

Egy-egy volt, amit az embernek hát föl kellett kutatnia. azért volt egy-egy film is, akkoriban meg nem kértek mit tudom én személyit a moziba.

Az antikirodalom, az antikirodalom az túl távoli volt.

Tehát egyfől a görög mitológia az nagyon fontos, és ott mindenre van példa.

De hogy az inkább azért egy mese és tök nagyon fontos tényleg, hogy ezek a történetek léteznek és és ezzel nagyon sok meleg szerző feldolgozta őket, mielőtt mondjuk nyíltan fölvállalta volna a melegségét.

Tehát ez egy kimondottan jó eszköze volt annak, hogy valaki erről úgy beszéljen, hogy mégse beszél róla, de mégis azért egy eléggé távoli világ, egy távoli mesevilág.

Tulajdonképpen sokkal fontosabb volt az, hogy az ember hallott ilyen pletykákat és így találgatta, hogy hú, hát a Leonardo da Vinci is meleg volt, meg hú hát a Shakespeareek is voltak férfiői.

Tehát, hogy hogy az ember akkor ezeket próbálta kikutatni, és akkor látod a Michelangelónak a festményeit, és hát folyamatosan meztelen, gyönyörű, izmos, fiatal férfiakat festett, és inkább ezeken a ezeken a műalkotásokon keresztül próbált valahogy az ember hasonzőrű, hason érzésű, hát egy világra vagy művészekre találni, és azért ez sokat segített, de hát tényleg nem az volt, mint mint egy heteroszexuális esetében, hogy ott Ott vannak a szülei, a nagyszülei, a nagybácsi, nagyné meg a Igen.

Az a rengeteg film, az a rengeteg regény, az a rengeteg barátja, akikkel mit tudom én, lemennek a pingpongozni, és közben a csajokról beszélnek.

Tehát hogy ez ebben nekem soha nem volt ilyen szempontból részem. mit tudom én, általános iskolába is ott mit tudom én, ment ilyen tulajdonképpen nem rossz indulatú, de ilyen játékos buzizás, de hát az egy teljesen másféle dolog volt, ahol mit tudom én, egy csomóan eljátszották, hogy ők most melegek.

Igazából nem volt rossz indulatú, de hát ott ilyenkor én behúztam fülem farkamat, mintogyha nem is látnám, nem is hallanám.

A a 3x az utalhat a 30 évre, meg gondolom még jó pár dologra is, de hogyha itt a 95-nél maradunk, hogy állt össze a az első köteted?

Tehát, hogy volt koncepció, hogy mit kezdesz el megírni? >> A a versben, a kötetemben szereplő legrégebbi versek azok 95-ben írótak.

Valójában a kötetem az csak 97-ben jelent meg.

Ö de 955-ben már elkezdtem publikálni, sőt még korábban asszem 93-ban jelent meg az első versem a mozgó világban, de azok nincsenek benne ebbe a kötetben, azok még nagyon más típusú versek voltak, mint mondtam.

Ez a kötet, ez direkt az alapján állt össze, hogy azokat a verseket akartam összeválogatni, amik valamilyen szinten a melegséggel, a homoszexualitással foglalkoznak, akár érzelmileg, akár azt ábrázolják, akár tényleg ilyen történeteket mesélnek el.

Az elején, kezdetben, és ez ebben a kötetben is látszik, pedig nagyon-nagyon átírtam különben a régi verseimet.

Tehát aki ezt megnézi és összeveti az eredetivel, az nem néha nem ismeri föl, hogy hogy miből lett micsoda.

Nagyon sok sort kihúztam, nagyon sok mindent beleírtam.

A kezdeti kötetemben igazából még játszottam egy bizonyos típusú ambigújtással, tehát kritikusok olvasták és teljesen oda voltak és úgy írtak róla, mint egy heteroszexuális kötetről, ahol ahol tényleg férfinői szerelemről van szó és férfinői erotikáról. >> Most ez mit jelent, hogy félreértették, vagy ezt hogy érted?

Semmi nem volt igazából kimondva.

Sőt, szerintem a szerkesztőnek se esett le rögtön, hogy ezek igazából homoerotikus versek, mert annyira nem volt kimondva, és ő is a saját életéből, saját tapasztalatából értelmezte, és egy heteroszexuális kötetet látott benne.

Bár akkor már megjegyezték, hogy milyen izgalmas a kötetben, hogy elmosódik férfi és nő között a határ.

És a Nádas Diádam viszont amikor olvasta az első kötetemet, neki rögtön az volt az első reakciója, hogy hát ez egy ez egy teljesen meleg kötet, hogy ezek gyönyörű ilyen meleg versek.

Tehát, hogy tényleg a az első kötetemben még nem vállaltam semmit nyíltan, nem tűztem ki a zászlót, hanem játszottam ezzel az ambiguitással.

És ez egy nagyon izgalmas játék volt.

És a második kötetem volt az, ahol viszont már sokkal nyíltabban megírtam és leírtam, hogy hogy mit tudom én, engem a férfiak vonzanak érzelmileg és szexuálisan is.

Ami szintén egy olyan politikai állítás volt, amit nekem…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Könyves Magazin

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben”

Miről szól ez az epizód: „Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben”?

Gerevich András költővel Valuska László beszélget a Könyves Magazin podcastban új, queer verseket tartalmazó kötetéről, az XXX-ről. A kötet az 1995 és 2025 között megjelent verseiből válogat. A beszélgetés során Gerevics felidézi, hogyan lett költő, és hogyan találkozott először… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 02. 06..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Valuska László, Gerevich András, Bakó Sára, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben”?

Fő témái: irodalom, költészet, queer irodalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Gerevich András: A queer létben alapvető, hogy az ember föllázad a társadalmi elvárásokkal szemben”?

Megjelenés: 2026. 02. 06.. Hossz: 1 óra 8 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/gerevich-andras-a-queer-letben-alapveto-hogy-az-ember-follazad-a-tarsadalmi-elva

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból