Könyves Magazin

Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)

· PT58M4S

Összefoglaló

A Helicon Kiadóval közösen indított Margó Könyvek podcast sorozatának vendége Rainer-Micsinyei Nóra, akivel Szeder Kata beszélgetett. A beszélgetés középpontjában Silvester Lavrík Az utolsó k.u.k. bárónő című dokuregénye áll, amely Czóbel Margit festő portréját is bemutatja. Szó…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 09. 11.
Hossz
58 perc
Szereplők, említett nevek
Rainer-Micsinyei Nóra, Szeder Kata, Bognár Edmond, Bakó Sára
Témák
irodalom, könyv ajánló, dokuregény
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Azért a nőiségnek sok fajtája van.

Ami én vagyok, az is egy fajta.

És ö de az tény, hogy mondjuk az, hogy harsány vagyok, vagy hogy szókimondó vagyok, vagy megvan a véleményem, és nem szeretem, hogyha lealnak, meg szóval, hogy van egy ilyen szabadságvágyam, meg önálló vagyok, az néha azért még mindig megrökönyödést kelt így a így a hétköznapokban, vagy ezt így nem a nőies tulajdonságok közé soroljuk.

Olvasni kell, mert a könyvek nem csak a világ megismerésében segítenek, de abban is, hogy legyenek szavaink.

El tudjunk kezdeni beszélgetni és kilépni a saját buborékunkból, meghallani a másikat, megérteni önmagunkat, elfogadni egymást.

Ezzel a mottóval indítottuk útjára Helicon Kiadóval közösen és a Kreatív Európa program támogatásával a 18 európai szerzőt és művét bemutató sorozatunkat Margó könyvek címen. 18 ország, 18 kötet, 18 téma a mindennapokból és hozzájuk kapcsolódva 18 beszélgetés.

Ez itt a Margó Könyvek podcast.

A sorozat szerkesztőműsorvezetői Szeder Kata és Valuska László. [Zene] A monarchia fénykorából indul, és egészen a 20. század közepéig visz el a szlovák szilveszter lavrick, az utolsó co k bárónő című dokuegénye.

A kötet nemcsak egy térség és egy korszak krónikája, hanem az akkori elvárásokhoz képest határozottan rebellisnek számító nő, a festő cobbelmargit portréja is egyben.

Hogyan köt gúsba minket a megszokás?

Ezekről is beszélgettünk Rajner Micsinyei Nórával, a könyv apropóján.

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat és beszélgetsz velünk a sorozatban, aminek az a címe, hogy Margó könyvek.

De hát ennek a margó könyveknek van egy mottója egyhívó szava, ami úgy hangzik, hogy olvasni kell.

És akkor, amikor mi elindítottuk ezt a ezt a programot, akkor akkor igazából koncepcióként az volt a fejünkben, hogy olyan könyveket szeretnénk behozni ebbe a sorozatba, amik mind a hétköznapunkat meghatározó témákat feszegetnek, viszont ezek nagyon sokszor kényelmetlenek, vagy vagy túl hétköznapiak és vagy egyszerűen csak nincsenek szavaink hozzá, hogy beszéljünk róluk, miközben meg nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ezeket is tematizáljuk.

És hát arra gondoltunk, hogy a könyvek erre kiváló lehetőséget adnak, mert hát nem csak abban segít, hogy a világot megismert, hanem az önmegismerésnek is egy fontos kapuja tud lenni.

Úgyhogy a bevezető kérdésem az, amit amit igazából mindenkinek felteszünk ebbe a sorozatba, hogyha tényleg úgy tekintünk a könyvekre, mint az önmegismerésnek nagyon fontos eszközére, akkor hogyha most arra a Nórára nézünk, aki itt ül velem szembe 20-25 július közepén, tehát ehhez a Nórához mik voltak azok az olvasványok, amik mérföldkőként úgy érzed, hogy hogy meghatározók abban, hogy te ki is vagy?

És nem végtelen számú könyv az, amit most felsorolhatsz, hanem én ötöt szeretnék tőled kérni, és indulhatunk gyerekkorból, tehát lehetnek olyan meséktörténetek, amiket még neked olvastak fel, és aztán tök jó, hogyha el tudunk jutni a a máig nagyjából. >> Sziasztok és köszi a meghívást.

Amúgy nekem azért talentmondásos viszonyom van az olvasásom, mert nagyon nehé nagyon nehéz nekem lenyugodni úgy általában úgy az életben.

És és ahhoz, hogy annyira lenyugodjak, hogy tudjak olvasni, az is nagyon nehéz.

Tehát általában ilyen nyaralások alkalmával tudok igazából koncentrálni az olvasásra.

És közben meg egy olyan családba nőttem föl, ahol mindenki 024-be olvasott.

Tehát ezért van egy ilyen kis kis ö ilyen ö szégyen is párosul ezzel, hogy hát én nem vagyok egy olyan nagy, tehát hogy én úgy tudtam fejből könyveket, hogy otthon a családom beszélt róla és idézgettek, és akkor én nem olvastam, de ők idézgek és azért tudtam, tehát ö tehát alapvetően van egy ilyen viszonyom az olvasással, viszont van azért pár meghatározó könyv, ami nekem fontos volt egyébként, ha így nagyon Az alapoktól kell kezdeni.

Most onnan is lehet kezdeni, nem? >> Persze.

Igen. >> Tehát rám nagyon nagy hatással voltak ezek a kiskamasz könyvek, mint a Pálcai fiúk, meg a repülőosztály, meg meg ezek. és valahogy annak a az igazságérzete, ami azt hiszem, hogy meghatároz a mai napig, vagyis a a mostani mindennapjaimat is meghatározza, az azt így nagyon láttam abban, hogy kiállni valamiért, amiben hiszel, hogy hogy ennek ilyen nem elárulni a csapatot, vagy hogy ennek ilyen következményei is vannak, vagy hogy van mit veszteni.

Azok így azok így átjöttek ebben a ebben a történetben. meg egy kicsit az is, hogy úgy azért a mostani rendszerben azért van egy kicsi ilyen egyedülérzet is párosul ezzel, mert bár most már talán most, hogy van egy ilyen alternatívaja a kormányváltásnak, most már nem egy annyira egyedüli harc, mert így már bátrabban szólalnak meg az emberek, de azért az elmúlt években így azért sokszor volt egy olyan érzet, hogy hát miért nem szólal meg több ember, és hogy van egy ilyen szűk csapat, aki mondjuk így körülötem van, és ők ugyanúgy nyomják, de hogy miért nem vesz ebbe több ember részt, és például ami a pálucai fiúkban is éreztem, hogy így egyedül vannak hagyva a gyerekek, azt valahogy az valahogy így a mostani életemre is úgy úgy rémel, hogy igen, valahogy ezt érzem.

Ö, akkor kamaszkoromban voltak ezek a Adrian Mall, ugye így hívták. >> Tehát az az iszonyatosan nagyon nagy hatással volt rám.

És egyébként írtam is akkor ilyen ö kis történeteket >> és szintén ilyen napló formátumba. >> Igen.

Hogy így mi történt, mi történt velünk aznap, és akkor és akkor annak legyen egy ilyen egy ilyen formája.

Aztán pedig fonegut rajongó lettem.

És utána pedig szerintem így a felnőtt életemet azért inkább a az ilyen hát nem is tudom most, hogy mit szerintem inkább az ilyen magyar alkotók határozták meg, mint Piró meg Eszterház és annak a humora meg a nyelvezete meg a Vámos Miklós iszonyatosan szerettem.

Az az nagyon az nagyon-nagyon ö nagy hatással volt rám.

Az sos nem biztos, hogy jól tudom idézni a címét.

Az a cím az az nekem iszonyatosan fontos volt.

A Zengazének az az annyira hatott rám, hogy a gyerek perspektíva az így a későbbi, tehát forgatókai vírással is foglalkozom.

És akkor fejlesztettünk például még régebben, pár évvel mielőtt meghalt az Andy Vajna, akkor kaszálták el azt a tervet, mikor meghalt.

Ö fejlesztettünk egy történelmi filmet, ami gyerekszemszögből mesélt volna el egy történetet így a rendszerváltás idején, és abban nekem tök nagy ilyen inspiráció meg referencia volt a az engazének, hogy szerintem az annyira pontosan tudta hozni ezt a a gyerek gyerekszámszöget.

Mi érdekel téged a gyerekperspektívából?

Tehát melyik része az a a gyerekperspektívának, amitől a a a a ami úgy amitől izgalmasabbnak vagy másnak tűnik egy-egy eseménynek a megélése?

Mert rengeteg van tényleg kezdve azzal, hogy hogy minden sokkal nagyobb.

Igen, >> de hogy vagy szürebbüm, >> de hogy melyik melyik az, ami ami a leginkább így megmozgatta a fantáziádat, amire aztán persze épül a többi is. >> Hát szerintem a az ilyen ö védtelenség, hogy még nincsenek a a gyereken ugye rajta ezek a páncélok, mert nincsenek tapasztalatok, amikből már tanulhatott és és ez a lelki kiszolgáltatottság.

És emiatt a másik oldal ennek ugye a nyitottság az az, ami ami nagyon megfogott, meg hogy ö hogy ugye a zengénekben 56 van, és hogy ezek a nagy ö korszakok, vagy ilyen ahogy egyszerűen így a közélet hat a pszichénkre is, az az fogott meg, hogy igazából azok is ugyanúgy traumát okoznak, nem az ilyen családi dolgok, amik nyilván Mert mindenkinek van 1000 sérülése, hanem hanem kifejezetten ezek a közös ö közös események így a a nemzeten belül ezek is ugyanúgy tudnak sérüléseket okozni. >> Az első idézetem akkor akkor ez a gyerek perspektívához fog picit kapcsolódni, és ez így hangzik.

Ez tulajdonképpen a választott könyvünknek az előszavában van benne, hogy minden dolgok mércéje volt a 10 éves gyermek számára, főleg az elérhetetlen dolgoké.

És én ezeket az idézeteket úgy szeretném, hogyha kezelnénk kicsit mintha ilyen asszociációs játékban lennénk.

Tehát hogy hogy akár itt azt nézni, hogy hogy neked mik voltak ilyen nagyon fontos mércék gyerekként, amit amit el akartál érni, vagy amik úgy úgy álomként ott voltak.

És hogy mi volt az a pillanat, mert hogy szerintem a gyereklétnek van egy olyan csodálatos sajátossága, és fontos, hogy ez ez meglehessen, hogy hogy van egy időszak, amikor még minden valóságosnak tűnik, minden elképzelhető és minden lehetséges a tűzoltólel és katona és vadakat terelő juháztól elkezdve bármi.

És hogy te emlékszel egy olyan eszmélésre, ami lehet, hogy nem csak egy pont, de amikor úgy elkezd azt tudatosulni, hogy hogy hát vannak elérhetetlen dolgok. >> Ühüm.

Tehát, hogy mi volt az, amit el akartam érni?

Az az első része a kérdés. >> Igen, de kiválaszthatod csak az egyik részét is, ami amiben komfortosabb. >> Hát szerintem én felnőtt szerettem volna lenni nagyon így, így úgy úgy általánosságban. és ö és nagyon vonzott, tehát minden olyan dolog, amit tiltott egy gyereknek, az engem iszonyatosan vonzott, tehát hogy a autóvezetéstől a cigizésig, tehát hogy minden.

És én nagyon sok ilyen szerepjátékot játszottam otthon igazából egyedül, vagy így babáztam, és akkor de hát akkor gyakorlatilag egyedül játszottam, és és akkor és azok általában ilyen nagyon hétköznapi szituációk, hogy megyünk a boltba, és akkor én fizetek, hogy megiszom a kávét, hogy hogy iszom egy kis sört, meg ilyenek voltak benne.

Tehát hogy tehát hogy ilyen dolgok.

Az arra is nagyon emlékszem, hogy nagyon szerettem volna, hogy azt éreztem, hogy na akkor leszek igazán felnőtt, hogyha nem kell így felnyújni a kilincsig, és hogy ez nagyon jó, ez már nagyon jó lesz, amikor amikor így lefele kell nyomni a kilincset, nem alulról kell húzni és és az, hogy bármi lehet ö igen, az bennem volt, hogy hogy bármi lehetséges.

De amúgy nekem nem voltak ilyen nagy álmaim, hogy így nem tudom, pilóta leszek, vagy ilyesmi.

Én konkrétan ápiszos akartam lenni, mert nagyon szeretem a füzeteket, meg a radírokat, és és hogy hát ez nem jött össze.

Ez még összejöhet. >> Hát de meddig tartott ez a ez az karrierálom? >> Hát gyerekkorommal, tehát hogy ilyen 10 éves korom még szerintem.

De >> de a papír és radir vonzalom az megmaradt, azt magát. >> Abszolút imádom a füzeteket és és én még igazi, tehát én nem Google naptárat használok, mielőtt bárki azt gondolná, hanem hanem igazi naptárat abba így ahogy beírogatom a dolgokat. meg nagyon szeretek így ilyen ilyen füzetekbe írogatni, és hogy nem minden, hogy inkább az volt amúgy volt nekem egy olyan belső drive-om, amikor már így mit tudom én, az egyetemre jártam, tehát úgy már az volt, hogy én színész akarok lenni, és hogy hát felvettek a kaposvári egyetemre, tehát hogy akkor így az is leszek.

Akkor úgy egyetem után tudatosult bennem, hogy ott volt egy olyan dolog, hogy mindenki azért nagyjából ilyen kőszínházhoz akart menni az én osztályomból.

És akkor én alapvetően a krétakörbe szerettem volna lenni, de az el az az egyetem első év alatt megszűnt, tehát utána nem utána ezt így elvesztettem, hogy akkor és így próbáltam én is így belehelyezkedni, hogy akkor igen, akkor én is külszínházba akarok menni, de igazából nem. és hogy ott volt egy ilyen kérdés így a szerződtetésnél, hogy nekem még nem volt helyem.

És akkor tudosult bennem, hogy de aztán lett egyébként a Bodó Viktor társulatában szerződtem, és az szuper, tehát pont az, ami szerintem nekem való volt.

És de ezelőtt, a pillanat előtt volt egy olyan eszmélésem, hogy fú, hát de hogy itt ja, hogy itt nem mindenki lesz így ilyen sikeres, vagy hogy itt, hogy nem mindenkinek eleve elrendelt, hogy ez így ez így menni fog.

És az volt egy ilyen nagyon ijesztő pillanat, hogy amikor így realizáltam, hogy úristen, ez mennyi mindenen múlik, nem is biztos, hogy csak rajtam, de hát rajtam is, főleg azért ugye rajtam, és hogy akkor most ezt hogy kéne jól csinálni.

Ez volt >> a következő idézetem.

Az így hangzik, és folytatva ezt a ezt a gondolatot, amit itt elindítottál, hogy az ember csinálja azt, amihez ért, és hogy te a saját erősségeidet miben látod.

És nem feltétlenül úgy, mert sok mindent csinálsz.

Tehát forgatókönyvet írsz, színész vagy standupos vagy, és nem tudom még milyen szerepeket viszel úgy különben, ami meg mondjuk teszem, azt egy ilyen magánéleti részt, vagy mit mit szeretsz így kiemelni, de hogy mi az, ami szerinted neked a az erősséged, ami amihez te tényleg értesz, és ami ami a amit úgy érzel, hogy működteti a az énedet akármelyik szerepben is, vagy éppen.

Szerintem az alkalmazkodóképesség és az, hogy és pontosan az, hogy van bátorságom kipróbálni olyat is, ami amihez nincsenek bizonyítékaim, hogy értek hozzá.

Tehát, hogy az a így jött a forgatókönyvírás is, tehát hogy én nem írtam előtte semmit igazából, csak azt éreztem, hogy ez nekem menne.

És és a Grosán Kriszti, akivel írtuk a legjobb dolgokon Bögnik című nagyjátékfilmet, ő vele is színészként dolgoztam, de ő valamiért ebben így bízott, vagy adott egy esélyt, és akkor ez így meg tudott valósulni.

A a standup az ugyanilyen volt, hogy hogy én én csak úgy azt gondoltam, hogy ez nekem menne, és akkor és kipróbáltam.

De például szerintem az, hogy forgatókönyvet elkezdtem írni, az nem egy ilyen megszokott dolog a színészektől, és ahhoz kellett egy ilyen, egy ilyen bátorság, amit én akkor nem realizáltam, csak volt hozzá kedvem, és és belevágtam.

És szerintem szerintem talán ez a legjobb képességem, hogy hogy én így talán így nem gondolom át az elején, hogy ez mekkora vállalás az, amit elkezdek, és ezért bele merek vágni.

És ilyenkor téged egy kíváncsiság hajt, hogy teszteld magad, vagy próbára tedd magad, vagy mondjuk azt hajt, hogy mostarkítani fogok, hogyha ő is meg tudja csinálni, én is meg tudom csinálni.

Tehát, hogy mi az, ami vagy hogy vagy nincs olyan történet, amit így magaménak éreznék, és akkor akkor én megírom a sajátomat.

Tehát mi a fő motivációja vagy mozgatója egy ilyennek, amikor te Jó, hát úgy érzem, hogy ez is működne.

Hát szerintem az önkifejezésre való vágy, hogy igazából ez minderről…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)”

Miről szól ez az epizód: „Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)”?

A Helicon Kiadóval közösen indított Margó Könyvek podcast sorozatának vendége Rainer-Micsinyei Nóra, akivel Szeder Kata beszélgetett. A beszélgetés középpontjában Silvester Lavrík Az utolsó k.u.k. bárónő című dokuregénye áll, amely Czóbel Margit festő portréját is bemutatja. Szó… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 11..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Rainer-Micsinyei Nóra, Szeder Kata, Bognár Edmond, Bakó Sára.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)”?

Fő témái: irodalom, könyv ajánló, dokuregény.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Rainer-Micsinyei Nóra: Az az ember, aki fél, irányítható a félelmei mentén // Margó Könyvek podcast (4.)”?

Megjelenés: 2025. 09. 11.. Hossz: 58 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/rainer-micsinyei-nora-az-az-ember-aki-fel-iranyithato-a-felelmei-menten-margo-ko

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból