Könyves Magazin

Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1

· PT59M2S

Összefoglaló

A "Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1" epizódban Szécsi Noémi író és irodalomtörténész vendége a műsornak. Beszélgetnek a szülővé válás kihívásairól, a női szerepekről az irodalomban és a társadalomban, valamint Noémi saját tapasztalatairól, különös tekintettel a…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2025. 09. 09.
Hossz
59 perc
Szereplők, említett nevek
Szécsi Noémi, Bognár Edmond, Bakó Sára
Témák
szülővé válás, női szerepek, irodalom, társadalom
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

[Zene] kell, hogy hogy megengedhessük magunknak, hogy legyen saját életünk, és nem feltétlenül csak gyermekünkkel szimbiózisban létezhetünk. >> Ezt senki nem mondta.

Mióta megszületett a fiam, egyre többet rágódom azon, hogy mit tud kezdeni az ember szülőként az új szerepével, hogyan tud alkalmazkodni ehhez az új valósághoz, hogy ez milyen kihívásokkal jár, ezt senki nem mondta.

Ebben a podcastben a szülővé válás tapasztalatairól, családi mintákról, a gyerekvállalás és alkotás önmegvalósítás kapcsolatáról beszélgetek meghívott vendégeimmel.

Azért senki nem mondta főtámogatója az Erzte, mert tudják, hogy a szülővé válás rengeteg örömmel, de legalább ennyi kérdéssel is jár.

Legyen szó akár a pénzügyekről vagy a gyereknevelésről.

Ezekre közösen egymás történeteiből erőt merítve könnyebb választ találni.

Higgyj magadban, az erte már hisz benned.

Szécsi Noémi, író, irodalomtörténész, nőtörténeti kutatásainak eredményét több kötetében olvashatjuk.

Mikor pár éve megfogalmazódott bennem ennek a sorozatnak az ötlete, azonnal őt hívtam, hogy segítsen, merre induljak, mit olvassak a témában.

De alig vártam, hogy végre leüljünk, és megkérdezhessem tőle.

Ennyi nőtörténeti kutatás és tudás vajon hogyan befolyásolta a saját anyává válását?

Hogyan élte meg, amikor hévesen, majd mikor a 40-es éveiben lett újra édesanya, és mekkora kooperáció szükséges két tudósember családávásához?

Nagyon köszönöm, hogy itt vagy. >> Szia!

Arra emlékszem, hogy egy tavaszi nap volt, amikor hívtalak Szentendre főteréről, mert beugrott a fejemmel ez az egész sorozat ötlete, és remegve hívtalak, hogy mondd el, hogy mit kell olvasnom a témában, és hát most pedig itt vagy, és nagyon örülök, régóta készültem rá, és hát arra gondoltam, hogy onnan indítanék, hogy hogy amikor te az eltérre jártál, >> Igen. >> Latin, >> Igen. >> angol, >> finn Igen.

Ez a hármas volt. és elmentél Helsinkibe, és ott gender studies is tanultál, hallgattál, de ez a 2000-es évek eleje ugye kábé. >> Igen.

És valójában akkor még úgy hívták, hogy Wimin Studies. >> Na ezt akartam kérdezni, hogy amikor te odakeveredtél Helsinkibe, akkor egyáltalán mit tudtál erről az egészről, vagy mi volt az a kérdés, ami benned motoszkált, vagy ami elkezdett érdekelni, és ezzel szemben mit kaptál ott? egy olyan olyan intézet volt, az az a neve, hogy Krisztína institutti film Finnül Krisztína intézet, ami a Krisztina svéd királynőről kapta a nevét egyébként, és a társadalom az ottani egyetem társadalm tudományi Karán belül kialakított intézet volt.

És én azért választottam azt, mert egy olyan témájú szakdolgozatom volt, ami a a női női hanggal volt kapcsolatos.

Tehát arról szólt, hogy ez irodalmi témájú volt, és ez volt a anyaintézet, a ahol írtam a a szakdolgozatomat, és ezért ott hallgattam egy éven keresztül előadásokat azzal kapcsolatban. nem konkrétan a szakdolgozatom témájával kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet megírni a nők történetét.

És egy csomó dolog nagyon inspirált.

Egyébként is azt gondolom, hogy hogy a skandináv irodalom meg kultúra ilyen tekintetben nagyon inspirálóan nők szerepvállalását tekintve.

És egy csomó olyan dologgal szembesültem, ami az amiről azt gondoltam, hogy majd Magyarországon is megvalósul, hogy néhány év lemaradásunk van, de majd ha hazajövök, akkor akkor én ezzel nyugodtan tudok foglalkozni, mert az integrálva lesz a felső oktatásba.

És aztán vártam, vártam, de ez soha nem történt meg.

De aztán eljött egy pont, amikor azt gondoltam, hogy ezt ilyen önállóan kell megoldanom.

Tehát önmagamat kell edukálnom, és magamnak kell elkezdenem ezzel kapcsolatban azt, ami amit én szeretnék csinálni. >> Mondasz egy példát, amit ott láttál, elkezdett érdekelni, és vártad, hogy itthon is majd megtaláld, de neked kellett ennek így az élére áll? >> Hát van olyan dolog, amit ami még mindig nem valósult meg.

Tehát ott volt egy könyv, amiből tanultunk, amiben a nők felől volt megírva a fin irodalom története, tehát ilyen írónőkön keresztül kronológikusan, de így ahogy kapcsolódnak egymáshoz, és hogy milyen milyen korszakokban milyen szerzők voltak, tehát egy ilyen nőtörténeti irodalomtörténet.

És akkor emlékszem, hogy azt gondoltam, hogy fú, de jó lenne egy ilyet megírni, és ez olyan tekintetben nem íródott meg.

Tehát a Fábria Annának van egy olyan könyve, amiben egymás mellett szerepelnek szintén kronológikusan a az írónők, a magyar írónők életrajzai, de ilyen lexikon szócikszerűen, de de nincs olyan tekintetben ez így kontextusba helyezve, és ez még nem készült el.

Lehet, hogy hogy ez ez most már nem is olyan tekintetben nem is lenne érdemes, hogy elkészüljön abban a formában, ahogy én láttam annak idején Helsinkidben.

De tudom, hogy hazahoztam ezt a könyvet, egy ilyen vaskos nagy könyv és és sokat gondolkodtam rajta, hogy hogy lehetne ezt magyarul megírni.

De azért a a te szépirodalmi műveiden kívül, hogyha valaki bemegy a könyvesboltba, és a a nevednél megáll, akkor azért két vaskos könyv is van, ami a nőtörténeti kutatásaidat foglalja magában.

És hogy most ugye csak úgy beszéltél a nőkről, hogy az irodalmi szerepvállalásuk, de hogy hogy mikor kúszott ide be nem csak az irodalmi nőalakok, hanem a teljesen civil nőalakok, ők ők hogyan és mikor kezdtek el érdekelni téged?

Tehát akkor én ugye azért adtam fel ezt az ambíciómat, amikor hazajöttem Helsinkiből, mert azt gondoltam, hogy hogy inkább író leszek.

És akkor indult el a pályám a Finugor vámpírral, ami egyébként szintén egy ilyen gender kérdést jár körül, mert ez egy ilyen gender fluid vámpír ennek a főhőse, ennek a regénynek, és nagyon sok sokat játszik ez a szöveg a a nemi sztereotípiákkal.

Szóval ugye én elkezdtem írni, szép író lettem, és aztán a 2010-es években több történelmi regényt is írtam, ahol szükség volt kutatásra, és láttam, hogy nem tudok leemelni nőtörténeti könyvet a a könyvtár polcairól, hanem nekem kell ezeket a morzsákat összegyűjtenem olyan dologgal kapcsolatban, például ilyen hétköznapi intim dolgokkal kapcsolatban Van például, hogy a női test, mondjuk a 19. század közepén a terhesség, az anyaság, tehát hogyan zajlott akkor le egy vetélés, hogyan zajlott le egy terhesség, milyen módon volt terhességgondozás, milyen módon kezelték a meddőséget satöbbi, ilyen dolgok.

A regény cselekményére, cselekményihez volt erre szükségem.

És keresgéltem, keresgéltem, és akkor ebből lett aztán a kutatás, mert amiket összeszedtem, azokat aztán blogban kezdtem publikálni, a Halcsontos Fűző című blogban, >> és aztán látszott, hogy erre iszonyatosan nagy kereslet van, és akkor azt gondoltam, hogy lehet, hogy érdemes visszatérni ahhoz, ami ahol tartottam, amikor Helsinkiben voltam, és és kitalálni, hogy hogyan hogyan lehet ezt könyvekben megírni.

És hát valóban azóta már végül is az ilyen típusú tényirodalmi könyveket tekintve már az ötödik kötetet írtam meg bizonyos tekintetben, mert voltak a amelyeket Géra Leonórával együtt írtam, az az úriő magánélete, ami főleg a 19. század vége, a 10. 19.20. század fordulója.

Aztán ugye a 20. század elején a modern budapesti úri nő.

Aztán volt egy ilyen testképről, a a századfordulós női testképről, ez a lányokasszonyok aranykönyve.

Aztán a régen minden lánynak jutott férj, ami ami tavaly jelent meg, és most a Jókai és a nők, ami szintén egy nőtörténeti alapra épülő könyv.

Ahogy most hallgattalak, meg természetesen azért, amikor otthon gondolkodtam és készültem erre, akkor is az merült fel bennem, hogy oké, ott vagy egyetemistaként, elmész Helsinkibe, találkozol valami érdekes tudományággal, beleveted magad, de ahogy most fogalmaztál, azt mondtad, hogy hazajöttél, és akkor úgy döntöttél, hogy inkább író leszel, és ezen az úton indultál el, majd visszakanyarodtál.

De hogy melyik volt ez a pont, amikor felmerült benned, hogy de hogy mondjuk anya is szeretnék lenni, vagy hogy ez az egész anyaság kérdés a te életedben hogyan élt mondjuk egyetemista korodban, vagy mikor merült fel először?

Hogyan álltál egész egyszerűen ehhez a kérdéshez?

Azt hiszem, ez azért érdekes, mert mert hogy most sokat gondolkodom arra azon, hogy hogyan állnak hozzá ma a héves lányok ehhez, és látom, hogy sokan megkérdőjelezik azt, hogy egyáltalán akarnak-e anyák lenni.

És azt gondolom, hogy én nem tudom ezt már vissza keresni, hogy hogy tényleg tök természetes volt-e számomra, vagy csak ezt ennyire letiltottam magamban, de azt gondoltam, hogy természetesen anya akarok lenni, de az biztos, hogy hogy aztán így kúsztak be a fejemme be ezzel kapcsolatos gondolatok.

Tehát, hogy azért én is csodáltam ezeket a ezeket a feminista ikonokat, akik csak úgy függetlenül élik az életüket.

És azt is beláttam, hogy valószínűleg a az anyaság az az tartogat azért néhány kompromisszumot azoknak a nőknek a számára, akik valamiféle alkotói pályát szeretnének befutni, de azért mindig azt gondolja az ember talán minden generációban, hogy de majd én megmutatom, hogy ezt hogy kell csinálni, >> hogy hogy nálam ez harmonikus lesz.

Igen, azon gondolkodtam tegnap, képzeld el neked már mondtam itt az előbb, hogy sajnos utolsó pillanatban találtam rá a Szenteni könyvtárban két kötetedre, ami korai kötetek és a zsengély.

Az egyik ugye 2003-ban kezdődik, amikor várandós lettél az első gyermekeddel, a lányoddal.

Erre majd ki fogunk térni, mert nagyon izgalmas, hogy aztán másodszor mikor lettél anyuka.

De hogy itt érted az első bejegyzés második bekezdése úgy kezdődik, hogy persze nézegethetek kedves csecsemőket utcákon, tereken vagy színes kiadványokban.

Ez korán sem teszi elviselhetővé a tudatot, hogy gondatlan lányságomnak, bohém nőkoromnak egyszer és mindenkora befellegzett.

No, ha el sem kezdődött igazán, azt kell mondjam.

Szóval, hogy itt azért már van egy ért a legelső 10 hetes terhes vagy és a legelső bejegyzésben van egy ilyen fontos felismerés, ami nekem például tök késő jött meg valószínűleg akkor, amikor megszületett már a gyerekem, hogy annak, ami volt, annak végleg vége, hogy erre emlékszel, hogy ezt ezt például hogyan élted át?

Hát talán azért éltem át így, mert ez az én első gyerekem az nem volt feltétlenül tervezett gyermek.

Tehát, hogy én ezt megéltem, azt a azt a helyzetet, hogy hogy azt gondoltam, hogy ezt még egy kicsit későbbre terveztem volna, de most, hogy ez >> 26 éves voltál, ugye?

Igen, igen. >> Hogy ez most, hogy így megtörtént egy viszonylag ilyen kaotikus helyzetben, akkor azt gondoltam, hogy hogy de arra nem lennék képes, hogy ezt véget vessek ennek a terhességnek.

Már csak azért sem, mert mert egy jó párkapcsolatban voltam benne, és ez boldogságot okozott számomra, hogy hogy hát hogy ez egy szerelem gyerek.

Í gondoltam rá, >> és hogy ez milyen csodálatos és romantikus, de azért nyilván az az végigkúszott az agyamon, hogy hogy ez nagyon nagy változásokat fog hozni.

Azt persze nem képzeltem, hogy mekkorákat.

És milyen volt, amikor először nem tudom, hogy mikor érkezett el a te életedbe, de úgy felmerült benned, hogy azért úgy olvasnék, vagy elkezdett valami szakmai kérdést foglalkoztatni, vagy úgy nekiülnél valaminek, de hogy egészen egyszerűen már nem vagy képes, vagy még, hogyha a gondolataidat össze tudnád rendezni, akkor is egész egyszerűen ott van a karodban egy gyerek, akit ki kell szolgálnod, hogy hogy ez okozott-e benned bármiféle konfliktust, vagy annyira elfoglalt minden energiát ez a csöcsemő, hogy hogy volt időszak, amikor nem is tudtál alkotni. >> Hát hát volt.

És azt gondolom, hogy hogy azt az az egyébként én én úgy mentem szülni, hogy dolgoztam azon a napon, és úgy folyt el a magzat vizem, hogy ültem a számítógép előtt és fordítottam, és akkor egyszer csak éreztem, hogy a lábam, tehát hogy munkaközben ért ez a dolog is eleve.

És nyilván az nagyon igyekeztem visszatérni minél hamarabb a munkához, de hát nyilván azzal szembesül az ember, hogy hogy egyszerűen így biológiailag nagyon nehéz.

Tehát az agya annyira 100%-osan azon a csecsemőn van, hogy akármennyire szereti a munkáját, és akármennyire rajong valamilyen témáért vagy dologért, akkor is úgy érzi, hogy hogy nincs a képességeinek a teljes birtokában.

És nagyon ez például egy olyan dolog volt, ami amiért nem nem hibáztathattam úgymond senkit, mert ez bennem zajlott kizárólag, és és úgy érezte az ember.

Tehát néha mindkét szülésem után megtapasztaltam magamban olyan dolgokat, hogy hogy úgy éreztem, hogy mintha teljesen átalakulna az agyam.

Aztán persze valamennyire ez visszaalakult.

Tényleg, de az ilyen bénító állapot is volt, meg ilyen egyfajta ilyen idegenség megtapasztalása, hogy hogy ezt így így nem tudom áthidalni >> és hiába vigyázott valaki a gyerekemre, akkor is én én néha csak így így ültem, és és nem.

Tehát akkor persze az ember nagyon fegyelmezett lesz.

Ezt végülis mindig hozza ez a helyzet, hogy hogy tudod, hogy mekkora az időablak, amin kereszt, amin belül meg kell csinálnod azt a dolgot mindenképpen, és nincs ábrándozás.

Ez most jutott eszembe, képzel, ez nagyon sajátom, valószínűleg mindenkinek a sajátja ez az érzés, hogy hiába szervezel oda egy segítséget, és hiába van engedélyed, hogy elmehes dolgozni, egészen egyszerűen az agyam valószínűleg 70%-a csak azon kattog, és az jár a fejemen, hogy minden rendben van-e.

Nekem nem itt lenne a helyem, miközben nagyon vágyom ide.

És hogy azon gondolkodtam erről az időablakról, hogy most már nagyobb a fiam intézménybe jár, de hogy egész egyszerűen az, hogy a szabadidőm mindig lejár, ez annyira borzasztóan szomorú érzés, hogy hogy tudod, tényleg mindig megvan, hogy oké, akkor most kettőtől négyig ehetsz egy fagyit, vagy nem tudom, de hogy annak mindig vége van. >> Mindig vége van.

És és én ráadásul aztán azt is megéltem, hogy egyszer egyszer csak mégis felszabadulnék, és akkor utána újra újra vége lett ennek a >> Erre mindjárt mindjárt mindjárt odaérünk.

De hogy előtte még azon gondolkodtam, hogy vajon valószínűleg a második anyává válásodnál relevánsabb lenne ez a kérdés, mert azon gondolkodtam, hogy aki ennyit kutat valamit, vagy ennyire azt gondolom, hogy ez már nagyon sajátod mindaz, amit szó nem nem arról van szó, hogy te elolvasod egy könyvet és…

Említett entitások

Témák

Személyek

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1”

Miről szól ez az epizód: „Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1”?

A "Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1" epizódban Szécsi Noémi író és irodalomtörténész vendége a műsornak. Beszélgetnek a szülővé válás kihívásairól, a női szerepekről az irodalomban és a társadalomban, valamint Noémi saját tapasztalatairól, különös tekintettel a… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2025. 09. 09..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Szécsi Noémi, Bognár Edmond, Bakó Sára.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1”?

Fő témái: szülővé válás, női szerepek, irodalom, társadalom.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Szécsi Noémi - Ezt senki nem mondta! S3E1”?

Megjelenés: 2025. 09. 09.. Hossz: 59 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/szecsi-noemi-ezt-senki-nem-mondta-s3e1

Több epizód a Könyves Magazin-ből