Könyves Magazin

Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!

· PT55M36S

Összefoglaló

Vida Kamilla sepsiszentgyörgyi születésű költő, a Könyves Magazin podcast vendége volt, ahol bemutatta második verseskötetét, a Demográfiai csúcsot. A beszélgetés során Vida Kamilla a politika szerepéről, anyagiságáról és a költészetben betöltött helyéről is beszélt. Kiemelte…

Röviden

Műsor
Könyves Magazin
Megjelenés
2026. 04. 08.
Hossz
56 perc
Szereplők, említett nevek
Vida Kamilla, Kónya Imre, Pető Iván, Valuska László, Bakó Sára, Bognár Edmond
Témák
költészet, irodalom, demográfiai csúcs
Átirat
Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Köszöntök mindenkit a Könyves Magazin podcast csatornáján.

A mai vendégem Vida Camilla, akinek most jelenik meg második verses kötete, aminek a címe Demográfiai csúcs.

Mi amikor beszélgetünk, akkor még egy PDF-ből olvashattam a szöveget.

Szia Kamilla. >> Szia. >> És ez elhangzott, ez a bűves mondat.

Ezen gondolkodtam, hogy vajon ez mennyire ilyen márkahűség már, hogy a a vétóban ez fel lett építve. a kötetedről fogunk beszélni és egy csomó minden másról, ami ehhez kapcsolódik, de a szeretném onnan elkezdeni, hogy neked mi a viszonyod a politikához?

Abból a szempontból kérdezem, hogy egyfől most a nyilvánosság számára te egy ilyen, legalábbis az ország egy részének az egyik arca vagy, aki hetente a politikáról beszél, a partizánban dolgozol. úgy az első köteted, mind a második köteted nagyon természetes dolognak kezeli a politikát, ami azért, hogy úgy mondjam, amikor ember úgynevezett átlagolvasókkal beszélgetünk, akkor a politikát nem tartják a költészet legfontosabb témájának.

Szóval, hogy hogy mi a viszonyod a politikával?

Először is köszönöm a meghívást, és hát hogyha nagyon precízen akarok a kérdésedre válaszolni, akkor egyfelől nyilván a munkám és az, amivel nap mint nap anyagként vagy matériaként kell dolgoznom.

Másfelől nyilván azért is lett a munkám, mert egyfajta szenvedélyem vagy hobbim, vagy egy ilyen látásmód, ahonnan közelítem a világot, mert kicsit abban a szemléletben élek és alkotok.

Azt hiszem, hogy így minden politika, vagy mindent érdemes, vagy lehet ezen a szűrőn keresztül értelmezni, hogy mit jelent nem csak egyéni szinten, hanem közösségi szinten.

Azok a azok a dolgok, amikkel a hétköznapokban is foglalkozunk, a magánéletünkben is.

És igen, a költészetemben meg emellett egyszerűen egy izgalmas anyagként is tudok tekinteni arra, amivel lehet játszani. nagyon sok kreativitással lehet hozzányúlni a a közéleti történésekhez és és igen mindig egy ilyen meglepődéssel állnak, vagy mindig egy ilyen kérdés, hogy hogy kerül bele a politika a versekbe, de erről egy kicsit azt gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy valaki a természetről szeret írni, vagy másról szeret írni, engem ez érdekel, az én érdeklődésem középpontjában ez van.

Engem a tehát amikor a megjelent az első kötetet 2021-ben a konstruktív bizalmatlansági indítvány, akkor két dolog volt, ami ilyen nagyon erős hatással volt rám olvasóként.

Az egyik az, hogy itt van egy költő, aki természetes dolognak veszi azt, hogy ez az életünk része, ahogyan egyébként mondjuk a természet, vagy hogy mondjuk a szerelem, halál és más ilyen nagy témák, és nem tesz úgy, hogy akkor ez felötte el mondjuk a politikának mondjuk a költészet.

A másik az, hogy ebben már ebben a kötetben már tematizáltad azt, hogy így a családtörténetnek is a része az, hogy miről és hogy beszélünk a ugye a szimbolikus vasárnapi ebédlőasztalnál.

És ezen gondolkoztam, hogy ennek milyen szerepei vannak, tehát amit egy költő fel tud venni, amit te most mondjuk játékként írtál le, meg milyen elvárások vannak ebből a szempontból?

A az, hogy te alkotóként szólalsz meg, hogy mi az, ami politikai állításnak hangzik, mi az, ami egyébként természetesnek veszi azt, hogy a politikai környezetről beszélsz, de egyébként egy ugyanolyan lírai én szólal meg.

Tehát, hogy ezt te hogy raktad rendbe magadban, hogy mondjuk ne az legyen, hogy nagy manifesztumokat írsz meg, hogy a világnak hogy kéne történnie. >> Igen.

Hát nézd, szerintem amúgy erről is azt gondolom, hogy nem sokkal nehezebb ezt elrendezni magamban, mintogyha másról írnék, mintogyha a szerelemről írnék, vagy bár egyébként arról is írok, de azt is valahogy belehelyezve a 2020-as évek Magyarországába, mert a szerelem is történik mindig időben és térben valahol.

Szóval azt gondolom erről, hogy hogy az általános válasz erre az, hogy nyilván saját érdeklődéseim, saját történeteim, saját meggyőződéseim szűrődnek át egy a szakmai belső ilyen gépezetemen, és és csapódnak le valami olyasmibe, amiben már az, amit én állítok, az nem Vida Camilla állítása, és nem egy magánérdekű állítás, hanem a saját tapasztalataimat próbálom a líra eszközeinek segítségével valami közérdekűvé tenni, és a közérdekűséget itt most kitva használom, tehát esztétikai szempontból is egy élvezhető dologba belerakni, és politikai állításait tekintve is nem az a lényeg valójában, hogy én mit gondolok erről vagy arról a szereplőről, vagy erről vagy arról a történésről, hanem hogy létre tudok-e hozni egy olyan hangot a költészeteszközeivel, ami ami képes állításokat tenni, ami mások számára érdekes, vagy fontos lehet?

Ez azért is izgalmas ez a nézőpont, mert feltételezhetem azt, hogy akkor a mondjuk egy irodalmi hagyományra, ami neked fontos, arra is tudsz úgy tekinteni, hogy így olvasod ezeket, hogy mondjuk mondjuk maradjunk ennél az egyszerűsített szónál, hogy politikai értelemben milyen állításokat tesznek.

Ebben neked mi a kik a fontos szerzők vagy szövegek, amiket Mert egy csomó mindent, ami egyébként a középiskolás tankönyvünkben is benne van, Petőfi Sándortól kezdve, Adin József Attiláig vagy Petrik, tök mindegy.

Lehet úgy olvasni, hogy a politikai olvasat, politikai kontextus sokkal fontosabb lesz, mint az, hogy pusztán ilyen nagy metaforákról beszéljünk.

Tehát, hogy a te te hogy olvasod a saját hagyományodat?

Tehát kik a fontos szerzők szövegek >> egyébként?

Például azok, akiket felsoroltál, ők is.

Meg >> akkor ez olvasás kérdése.

Akkor tehát hogy honnan olvasod ezeket a szerzőket?

Én egyébként ezt a fejemben úgy szoktam elképzelni, mint egy nagy beszélgetést, csak időben már nem nem egyszerre folytatjuk ezeket a beszélgetéseket, hanem én tudok belekapcsolódni az ő általuk már létrehozott beszélgetésekbe, amit a magyar történelemről, a magyar politikáról folytattak, kezdve Petőfi Sándortól, Petri Györgyön át Fehérren Renátóig, és ez ezt Én így képzelem el.

És nyilván tehát, hogy hogy mondjam visszatérve kicsit az előző témára, hazugság lenne azt mondani, hogy Vida Camilla magánszemélynek semmi köze azokhoz a dolgokhoz, amik azokban a versekben szerepelnek, ahogyan egyébként pontosan tudjuk azt, hogy hülyeség lenne azt gondolni Petri György és Petőfi Sándor esetében is.

Csak azt gondolom, hogy valójában amikor arról beszélünk, hogy miért fontos a költészet, vagy hogy adott esetben szabad-e a konkrét neveket beleírni a költészetbe, és akik ezzel érvelnek, azzal általában nem szoktam egyetérteni, de hogyha mégis azt az állítást elfogadjuk, hogy ez valami nagyobb erejű dolog, egy utókornak szóló dolog, a művészet és és ügyelni kell arra, hogy ez ne ne csak a pillanatban létezzen, akkor akkor van az, hogy igazából mindegyé válik, hogy mi van velem és mi van ezekkel az emberekkel, hanem hogy ez egy beszélgetés, amibe később bárki más is bele tud lépni, és el tudja olvasni ezeket a szöveget, el tudja olvasni ezeket a tapasztalatokat. demográfiai csúcs a kötet címe.

És hát a honnan a név típusú kérdést fogjuk most körbejárni, hogy miért ez lett a kötet címe.

Amikor először hallottam, hogy ez lesz a cím, akkor nyilván az jutott az eszembe, hogy ez az utóbbi, hát most már tizenvalahány évnek egy ilyen szimbolikus eseménye volt, amiben a a az Orbán kormány megpróbálja egy esemény, nagy nemzetközi eseménybe összeszervezni a külföldi fontos partnereit a családbarát kormány kommunikációjára összehívva, aminek az egyik arca Novák Katalin volt, köztársasági elnök, volt, illetve hát bizonyos értelme az Elon Musk is bejátszott emiatt, hogy a családbarát politikába, de nem ez a lényeg, hanem nekem ez volt az első, ami beugrott.

És akkor most jön a kérdés, hogy miért emellett a cím mellett döntöttél?

Ennek a kötetnek az egyik fő témája vagy nagy kérdése az, hogy a gyermekvállalás vagy a következő generációk eljövetele az az mennyiben lesz, vagy mennyiben egy ilyen ciklikus elszámoltatása mindig az előző generációnak, és hogy megtörhető ez a ciklikusság, hogy ez egy ilyen kényszerűség, hogy hogy amikor Te úgy döntesz, hogy gyermeket vállalsz, akkor azt azért teszed meg, mert valójában a politikai cselekvési teredet már kimaxoltnak érzed, leszűkült, elbuktál, kudarcaid vannak, és azért, hogy értelmet keress az életednek, ezért kiszervezed a politikai harcot úgymond saját magadon kívülre, és a gyermekeid szolgálatába fogsz állni abban a tekintetben, hogy hát akinek gyermeke van, az általában azt szoktam mondani, hogy ez a legfontosabb az életében, és hogy az ő jövőikér jövőjükért dolgozik már nem önmagáért, meg nem a saját generációjáért.

És közben szembesülnie kell azzal ugye sok esetben, hogy hogy számom van kérve a gyerekei által az elszalasztott lehetőségekért azzal, hogy az ő nemzedéke egyébként milyen országot hagyott hátra az ő számukra.

Ez a feszültség az, ami ami engem nagyon érdekelt ezért ez a cím, a demográfiai csúcs és egy ilyen a családpolitikának a Fidesz általi értelmezésének egyfajta kiforgatása, mert ezen a rendezvényen is Novák Katalon által is elhangzott olyan beszéd, ami ami arról ami erről szólt, hogy hogy a következő nemzeték felnevelése az mennyiben politikai, tehát vagy mennyiben nem az.

Ezt én nagyon izgalmasnak találom. azt az ilyen kényszerességet, ahogyan az apáinkat mindig le akarjuk győzni, és másfelől meg van, azt hiszem bennem egy ilyen kényszeresség, hogy nyilván az előző kötetnek az a címe, hogy konstruktív bizalmatlansági indítvány, ennek pedig az, hogy demográfiai csúcs.

Szerettem látni valahogy a dolgok között a kontinuitást, a kapcsolatot, és ez azért valamelyes nyelvi értelemben így megteremtődik, hogy ennek a két könyvnek van köze egymáshoz.

Én ezt az olvasatodat, amit vagy nem olvasatodat, koncepciódat, amit most elmondtál, ezt azzal egészíteném még ki az én olvasói szempontomból, hogy az nagyon fontos, hogy mik, hogy a ciklikusságról beszéltél, hogy mit adunk át, meg mivel számolunk el, és hogy egyáltalán ez lehetséges-e.

Ugye ez egy nagy kérdés a egész kötetben.

És ehhez te hozol egy szimbolikus nagy vitát, ami a Kónya Pető vita volt a 90-es 91-ben. >> És >> erről én semmre nem emlékeztem tök őszintén.

És akkor egyszer csak mondtad, hogy van egy ilyen hát nem is tudom, egy ilyen kontextualizáló szöveged, amit Igen. >> szívesen publikálnál a könyves magazinon, aminek nagyon örültem, és akkor megnyitottam, és akkor az volt a címe, hogy két farkas lakozik bennünk.

Az egyik Kónya Imra, a másik Pető Iván, és akkor ültem a monitor előtt, és akkor Vida Kamilla miben van?

És akkor hogy kerülök én a kónyaimre Pető Iván vitához?

És mielőtt elkezdtem elolvasni a cikket, rákerestem az interneten, hogy akkor itt itt miről is van szó, és aztán elolvastam a cikket.

És akkor hirtelen most a következő az lesz, hogy a kedves hallgatók is majd a te interpretációdban megismerhetik, hogy ez miért fontos, de számomra is egyértelmű volt, hogy ez egy fontos dolog lehet egy rendszerváltó pillanatban.

És egyébként amire majd utána fogok visszatérni, most is ez a kötet egy rendszerváltó pillanatal játszik.

Erről most még ne erről még ne beszéljünk, csak arról, hogy ez a konyaapető vita, ez hogy jött a fejedbe, és hogy ez miért fontos, mert egyébként amit írsz a könyves magazinnon, ezt majd belinkeljük, az elképesztően izgalmas.

És egyébként a versek egy része is játékba hívja ezt a helyzetet.

Amit az előbb elmondtam erről a ciklikusság koncepcióról, ez viszonylag hamar megszületett a fejemben, hogy valami ilyesmiről szeretnék a második könyvben írni, de ugye öt év telt el a két könyv között, lassan írtam a szövegeket, és általában az is szokott velem történni, hogy lassan írok akkor, amikor nincs meg egy ilyen direkt rendezőelv, ami mentén utána már hullanak a versek mindenhonnan, hogy azt a nagy képet, amit látok magam előtt, azt még mozaikokkal kiegészítsem.

És azt hiszem, hogy tavasszal tavasz környékén vagy nyár elején néztem újra ezt a vitát.

Nagyon régen láttam egyszer, nem sokra emlékeztem belőle, és ott hiszem, amikor először láttam, nem is annyira értettem és megnéztem most, és nem hittem a szememnek, nem hittem el, hogy az történik ott, ami történik.

Ugye ez az úgynevezett igazságtételi törvény, az Éty Takács törvényről való vita.

Az SZDS és a az MDEF frakció vezetője vitáztak a testnevelési egyetemen közönség előtt.

Feledi Péter moderát, és az volt a kérdés, meg erről is szól ez a törvény, hogy azokkal a törvénytelenségekkel, amik a rendszerváltást megelőzték, azokkal a szörnyűségekkel, lehet-e utólagosan igazságot tenni a társadalomban?

Ez egy egyfelől egy jogi kérdés, hogy van-e visszamenőleges jogalkotás, másfelől meg egy politikai, társadalmi kérdés, hogy attól, hogy hozunk egy ilyen törvényt, az alkalmas lesz-e arra egyáltalán, hogy azt a típusú politikai indulatot, társadalmi dühöt egyébként hatékonyan csillapítsa, amely igény miatt ez ez egyáltalán felmerült ez a kérdés.

Ugye Pető Iván képviseli azt az álláspontot, hogy ez jogállami keretek között nem igazán lehetséges, és egyébként nem is lenne hatékony ennek a dolognak a csillapítására.

Nézzünk inkább a jövőbe és próbáljuk meg azt elkerülni, hogy később ne legyen szükség igazságtételre, hanem igazságos országot és Kónyaimra az, aki azt mondja, hogy de hát muszáj a múltunkban igazságot tenni.

Szerintem ez két olyan álláspont, ami között valójában borzasztóan nehéz eldönteni, hogy kinél van az igazság, mert mind a kettőben benne van valami hatalmas erő, meg valami hatalmas ilyen igazság azzal kapcsolatban, hogy hogy érdemes a világra nézni, és és nagyon izgalmasan illeszkedik ez a két álláspont egymás mellé, és az egésznek a feszültsége, ahogy ott reagált a közönség, amilyen feszültek voltak ők is egy ilyen tulajdonképpen elméleti, részben elméleti vita kapcsán, amilyen politikai erő ott így felbuzgott, az világossá tette, hogy ez most egy olyan kérdés, ami egyébként nagyon jól illeszkedik a már meglévő koncepcióba.

Tehát abban, hogy hogy gondolkodunk-e azon, hogy azok a bűnök, amik elkövetődtek, azoknak az elszámolásával foglalkozunk, vagy előretekintünk és és ezért épült egy ilyen a versek között egy ilyen fiktív…

Említett entitások

Témák

Személyek

Szervezetek, cégek

  • Könyves Magazin

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!”

Miről szól ez az epizód: „Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!”?

Vida Kamilla sepsiszentgyörgyi születésű költő, a Könyves Magazin podcast vendége volt, ahol bemutatta második verseskötetét, a Demográfiai csúcsot. A beszélgetés során Vida Kamilla a politika szerepéről, anyagiságáról és a költészetben betöltött helyéről is beszélt. Kiemelte… Az epizód a Könyves Magazin című magyar podcast egyik adása, megjelenés: 2026. 04. 08..

Kik szerepelnek vagy kiket említenek ebben az epizódban: „Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!”?

Az epizódban a következő nevek szerepelnek vagy hangzanak el: Vida Kamilla, Kónya Imre, Pető Iván, Valuska László, Bakó Sára, Bognár Edmond.

Milyen témákat érint ez az epizód: „Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!”?

Fő témái: költészet, irodalom, demográfiai csúcs.

Mikor jelent meg és milyen hosszú ez az epizód: „Vida Kamilla: Írja felül a történelem ezeket a verseket!”?

Megjelenés: 2026. 04. 08.. Hossz: 56 perc. Az epizód a Podiverzumon hallgatható meg: https://podiverzum.hu/podcast/konyves-magazin/vida-kamilla-irja-felul-a-tortenelem-ezeket-a-verseket

Több epizód a Könyves Magazin-ből

Hasonló epizódok más magyar podcastokból