7 brutális igazság a sikerről egy Vasarely-tanítványtól

Összefoglaló

Városi Gábor festőművész a szocialista Magyarországról indulva mesél sikeres életútjáról. Elmondja, hogyan csempészett át festményeket határokon, miért tiltották ki saját cégéből, és hogyan lett a művészetből ingatlanfejlesztés. Beszél a kitartás fontosságáról, a szerencsés…

Röviden

Műsor

Mahlzeit Podcast

Megjelenés

2026. 08. 02.

Hossz

1 óra 33 perc

Témák

sikerről, festőművész, szocialista magyarországról, sikeres életútjáról, kitartás fontosságáról, szerencsés

Átirat

Az epizód beszélt szövege alapján indexelve

Ebben az epizódban

Hát amikor ez a kiállítás megnyitult Párizsban, akkor azért azért azt nagyon nagyon nagyon [zene] élveztem.

Nagyon nagyon jó volt. >> Azóta nem tudtad topolni? >> Dolgozni kell.

Vannak az embernek tényleg szerencsés pillanatai, de erre ne alapozzunk.

Tehát munka meg a meg az értékteremtés [zene] az az lehet csak egy olyan alap, amiről tovább lehet fejlődni.

Hogy a vonatot nem lehet megállítani, [zene] és nem is kell megállítani.

A vonat az a robog az hihetetlen erővel megy előre.

Föl kell rá kapaszkodni, sőt meg kell tolni.

Tehát nagyon sok munkával, sok gyakorlással rohadtul szívósan csinálni kell, és abból lesz valami.

Lehet, hogy nem azonnal, de idővel az mindig meghúzza a gyümölcsét.

Akkor majd jó lesz, ha odaelértem, ha meglesz a házam, a feleségem, a cégem, az, akkor megállapodok és akkor leállok.

Valójában nem veszik észre, hogy az élet elrobog mellettünk, és egész életükben dolgoznak, és ez nem jó.

Mai áldás támogatója a Naked Cold Brew kávé.

Eredeti ízzel is hozzáadott ízfokozók nélkül.

Használjátok a MÁcai 10 kupon kódot 10% kedvezményért, és azzal együtt támogattok minket is. >> Miként szoktál bemutatkozni? >> Hát alapvető több mint képzőművész.

Tehát én globálisan azt gondolom, hogy nekem a feladatom és a dolgom a világban, amit művelni kell, az az, hogy szépet csinálok Ühüm. >> Vagy szépet provokálok ki a körülöttem lévő tehetségekből, inspirálom őket. >> Van egy objektív, vagy egy zubjektív féle dolog, ami szép tud lenni neked meg nekem? >> A a szépre volt egy zseniális tanárom, úgy hívták, hogy Göbös Gyula.

Ő azt mondta, hogy a szép az, ami minden érdek nélkül tetszett.

Tehát ránézel, nem kell magyarázni semmit, azt érzed, hogy ez szép, ez kellemes a szemnek. >> Ennyiben definiálnám.

Ez már mindig is az álmod volt, hogy ilyen munkát fogsz végezni gyerekkorokér? >> Szerintem ezek nem nem álmok, hanem ez egyszerűen jön magától, tehát szépen kialakítja, hogy mit akar az ember csinálni.

Tehát nem a szépség keresésével indul egy gyerekkori álom, hanem azzal, hogy szeret kreatív dolgokat csinálni, festeni, rajzolni, aztán dizájn, autódizáignjnokat tervezni, házakat tervezni.

Aztán még mellette persetérni néha, vagy valami olyan dolgot, ami ami kreatív tevékenység.

Ez a legfontosabb talán. >> Milyen gyerek voltál? >> Hát nem voltam nagyon jó, azt kell, hogy mondjam.

Szóval azért én örökki világot akartam látni, elszöktem.

Mindig úgy hívtak a nagyszülők, hogy Kabi csavargó.

Volt egy ilyen papagájunk is, ami újra és újra ismételgette.

Hát elég verekedős voltam, azért meg kell, hogy mondjam.

Szóval nagyon sok bunyó volt, de egy elég egészséges közegben nőttem föl egy zúglói lakótelepen, és a nagymamáikhoz levittek kartalra, ami egy kicsi falu volt, de nagyon helyes roma gyerekekkel.

Mindenki mindenkit szeretett, eszünkbe se jutott egyébként egy szegáció, hogy valaki más lenne.

Szóval egy nagyon természetes jó közeg volt, ahol az ember morálisan meg minden szempontból szerintem nagyon jól tudott fejlődni. >> Másnak érezted magad?

Ugyanúgy, ugyanúgy éreztem magam, mint most.

Ja, hogy mint a többiek. >> Mint a többiek.

Bocsánat. >> Igazából csak annyi volt a különbség, hogy én voltam a kispösti.

Tehát így hívtak a kis pesti gyerek, hogy én Pesten laktam, de ezen kívül eszembe nem jutt, hogy különbséget tegyek egymás között. >> De így ebben az akkor is nyilvánosult, hogy amikor így a világról beszéltetek, hogy te így másholyan láttod a világot, mint mint mások. >> Nem láttam máshogy.

Tehát akkor még ilyen ilyen 8 102 éves korban teljesen ugyanaz volt a látásmódunk.

Tekeregtünk, csavarogtunk, bicikliztünk, csúzlit csináltunk, szerettük a kismacskákat, tehát találtunk egyszer találtunk egy baglyot, és azt megpróbáltam fölnevelni.

Szóval a világnézetünk egyáltalán nem különbözött.

Nem is értem, hogy hogy különbözhetne. >> Mikor kezdődött az, hogy te nem tudom ebbe a művészeti irányba szeretnél menni, vagy vagy sikert akarsz, hogy a világot szeretted volna látni? >> Igazából rajzolni azt mindig is imádtam.

Tehát rajzolni, újra és újra megalkotni valamit, szerettem faragni, szerettem barkácsolni, minden ilyen dolgot, ami kreatív tevékenység.

Az ember sok ilyesmit csinál, akkor idővel, amikor középiskolához elér, van egy választási lehetősége, hogy hova menjen tovább.

És hát így jött a képzelmészeti gimnázium, és ott már az ember valahogy így alakul.

A világlátás meg alapvetően mindig is izgatott.

Tehát annak idején elindultam a >> háromkerekű biciklivel a szomszédfaluba.

Aziszem két faluvalóébb kaptak el a rendőrök, tehát egy elég hosszú trip volt.

De de már 13 éves koromban egyik zseniális barátommal, nagy utazó volt, már elindultunk, ha jól emlékszem, Prágába, vagy lehet, hogy inkább Berlínbe, de Prágáig jutottunk, de 17 évesen már már tekeregtünk Olaszországba.

Gyakorlatilag 21-2 évesen alig vártuk, hogy felüljünk a repülőre és a világ másik végére elutazzunk. >> Mi mi volt a baj Magyarországgal?

Miért akartá? >> Nem volt semmi baj, de érdeklődés.

Tehát egészen egyszerűen az embernek az a tulajdonsága, hogy érdeklődik, hogy nagyon-nagyon minden mindent meg szeretne érteni, mindent meg szeretne tudni, és gyakorlatilag megy, utazik ameddig csak lehet.

Egyébként jó tanácsot adhatnék a fiataloknak, utazzanak minél többet.

Tehát mielőtt nagyon érdekes az izraeli kormánynak a koncepciója, ott elég szigorú a katonaság tudjuk >> de utána miutána letöltötték a katonaságot, azután kapnak az izraeli államtól egy elég szép összeget, tehát legalábbis egy diáknak szép, vagy egy frissen végzett, frissen katonaság utáni emberkének, és elküldik három hónapra, utazzon.

Tehát ha utazol, egészen más dolgokat kell megoldani, egészen más kultúrákkal találkozol, sokkal toleránsabb leszel, sokkal nyitottabb leszel, és sokkal, sokkal jobban meg tudsz helyzeteket oldani.

Nem véletlen, hogy annyira virulensak, annyira ügyesek az izraeliek mindent itt a világban, mert ők már h évesen körbejártak mindent, és tudják, hogy mit kell csinálni, melyik helyzetben. >> Ez még így az internetnek az időszaka előtt volt.

Milyen tartalmokat fogyasztottál azelőtt, mielőtt tudtad, hogy ki akarsz jutni Magyarországból, meg akarod vándorolni a világot? >> Voltak valamilyen konkrét planet?

Ez nektek valószínű nem mond semmit, mint valószínűleg filmként mond valamit, de volt egy ilyen könyv, >> kinyomtattak minden évben, képzeljétek el, minden évben, minden országról általában az ott utazóknak a véleménye alapján, hogy hol vannak a jó helyek, mi a budget, mi az, ami topend, tehát hogy hol lehet megszállni, hol lehet aludni.

És ezek a könyvek alapján hát általában nem én voltam a poetus doktus, tehát akik aki megkutatta, hanem mindig volt mellettem egy olyan srác, aki aki aki nagyon jó barátom volt, és jól értett hozzá.

És akkor együtt én viszont elég vállalkozó voltam, hogyha azt mondták, hogy holnap utazni kell.

Sőt, sokáig ez a barátaim között járt, hogy a városi, ez abba annyira nyitott és annyira szabad, hogyha azt mondják, hogy holnap utazni kell, akkor pakolom a cuccaimat és egy 5 kgós kis csomaggal hát világá tudok menni. >> Emlékszem még így az első nagy utazásodra, amikor így kí kijutottál Magyarországban?

Hogyne, kérlek szépen, az első 17 éves korunkban volt Olaszországba, dolgoztam Kőművesnél, és összeraktam annyi pénzt, hogy be tudtam fizetni a Volántúrisnál egy útra. >> Ühüm. >> És azt hiszem 17 lehettem.

Igen, mert még engedély kellett szülői engedély, vagy legalábbis szóban.

És emlékszem a Ákos barátommal az én azt mondtam, hogy az anyukám ki fog jönni a buszvégállomásra és elkísér minket.

Ő meg azt mondta, hogy a ő anyuká, tehát a lényeg az, hogy mindenki hazudott egyet az anyukával kapcsolatban, és aztán az lett a vége, hogy kijönni, kijöttek, de mi azt hozzátettük, hogy el fognak velünk utazni, tehát kísérnek minket.

Aztán ott szembesültek, hogy erről szó sincs.

Ketten fölültünk a buszra és balandoztunk egyet Firenzében, Velencében.

Szerettem. >> Volt egy ilyenféle kulturális flash, hogy azt érezted, hogy tényleg ez már nem Magyarország, hanem az emberek másmek.

Az első asszem Jubianában álltunk meg, ami még akkor félig szocialista volt.

Azt éreztem, hogy Jézus Máriám, ez a nyugat.

Tehát lehetett Toblerone csokit kapni fekete üvegekkel.

Tehát nagyon szép ilyen füstüvegekkel voltak az épületek díszítve, nyugati autók voltak.

Hát egyszerűen el elszédültünk a varázslattól.

Ne felejtsük el, hogy az egy 80-as évek elején volt valamikor. >> Igen.

Te inkább egy ember vagy egy gyerek voltál akkor, aki szerette figyelni a világot, vagy szerettél, vagy alkotni akartál valamit azzal a világgal?

Hát >> szerintem mind a kettő.

Tehát az ember figyeli, magába olvasztja, és ha sok mindent látott, akkor van mondandója, akkor azt valamilyen formában ki akarja fejezni. >> És eb ezek ezekből születnek a műalkotások, vagy akármilyen alkotás. >> Volt neked egy példaképed?

De igazából azt mondtad, nagyon sok emberre felnéztem mindenféle szempontból.

Volt művészetileg, volt sportból, volt emberileg.

Tehát egy példakép kimondottan nem volt, de voltak általam nagyon tisztelt, fantasztikus emberek, akik azért meghatározták a dolgait. >> Mi volt a nagy terv?

Mit akart mit akartál elérni akkor? >> Hát alapvetően élvezni akartam az életet.

Szerintem, hogyha az ember túl nagy dolgokat akar elérni, akkor elvisz az erő időközben.

Sokkal jobb, hogyha ezt a pillanatot elkezded élvezni, és annak megfelen igazgatod a dolgaidat.

Tehát úgy csinálsz mindent, hogy optimális legyen, hogy megtalál saját magadat.

Ez már elég szerintem. >> Hogyan találtad meg magad?

És mikor? >> Én folyamatosan kerestem, folyamatosan megtaláltam.

Tehát az ember valami szép dolgot csinál, hogyha össze tud hozni egy akár egy egy műalkotást, akár egy projektet, akár egészen egyszerűen csak jó emberi kapcsolatokat, szerintem akkor már így így jól érzi magát.

Ezt valahol érzi az ember belül, hogy ez most konform és megvan a balansz, és hogyha ez nincs meg, >> akkor meg kell keresni. >> Öna elmentél egyetemre, ha jól tudom.

Ez a képzőműzeti főiskola volt.

Ezér kalandos volt, megmondom őszintén, mert előtte behívtak katonának, és annak idején a katonaság azért elég szigorú volt, és onnan elég rendszeresen megszökdöstünk.

Hát szocializmusban azért az egy elég kemény dolog volt, tehát kimászni a kerítésen, könyvet írni, tehát például kiválóan alá tudtam érni a szalai főhad a főnökömnek az aláírását, amit hát azért nem akarom kimondani, hogy milyen szót használnánk erre, de hát az nem volt túlzottan szép.

Szóval elég sokat kalandoztunk, aztán egy idő után megontam az egészet, és azt gondoltam, hogy egy jó ravasz koncepciót kidolgozok, hogy hogy lehetne leszerelni. >> Ühüm. >> Ez úgy sikerült, hogy hát igazából egy Wilhelm Reből vagy Car Gustav Jung, vagy Zigmund Freud, tehát abban eléggé otthon voltam, hiszen a a művészek megismerése az mindig valamilyen formában az pszichológiát kellett ismerni.

Tehát azért, hogyha egy egy nem tudom, egy bogármotívumot meg akarsz érinteni, vagy meg akarsz érteni, ahhoz kellenek némi pszichológiai ismeretek, vagy nem baj, az ember olvasott egy kicsit róla.

Úgyhogy amikor egy kicsit így szimulálni kellett, hát akkor gyakorlatilag a Willhmridsnek a a tankönyvét azt gyönyörűen leadtam.

By the way, később a fehér professzor, aki annak idején leszerelt, azt mondta, hogy hogy Gábor, megmondom őszintén, hogy az első pillanattól kezdve tudtam, hogy maga szimulál, de azt mondtam, hogy egy 18 éves gyerek, ha ilyen mértékig felkészül, ennyire profin leadja az anyagot.

És hát természetesen mindenféle éjszaka nem aludtam sok kávéval, hogy reggelre eléggé szétessen a tudat.

Tehát a lényeg a lényegben, hogy minden egyes dologra, tehát a rosáznek az összes szimptómáját, tehát ezt kívülről tudtam, tehát nem kellett nagyon hozzátenni semmit gyakorlatilag tolba mondtam a tankönyvet, amit tanultak, úgyhogy le is szereltek nagyon gyorsan.

Ez szabadságot adott, tehát ez nagyon jó volt. >> Fegyelmes gyerek voltál? >> Figyelmes, vagy fegyelmes?

Fegyel fegyelmes. >> Hát de azt az azért a túlzás lenne hogyan nagyon nem voltam fegyelmes, fegyelmezett, de de megmondom őszintén, az édesapám ezt elég jól felismerte és beíratott judózni és ott azért tanultam egy kis fegyelmet. >> 10-től 14 éves koromig keményen nyomtam, nemrég egyébként újra kezdtem. és egy Galla Feri bácsi, aki aki gyakorlatilag, ha jól tudom, az egyetlen piros üves Magyarországon, aki kilenc donanos volt, mellette nevelkedtem, aki rettenetesen karizmatikus volt, és és ott azért ott azért megtanulja az ember, mi az, hogy fegyelem, és nem rossz módon, tehát nem büntetve, tehát nem a porosz módon, hanem hanem angolszász módon, ami azt jelenti, hogy nagyon egy erős karizmával, pozitív visszacsatalásokkal terelgetnek abba az irányba. ami már ami már megfelelő a társadalom számára is. [horkantás] >> A festés a művészet, mikor kezded így komolyabbnak válni?

Mikor érezted azt, hogy ez nem csak egy hobbi, vagy nem tudom, hogy hobbinak te tekintetted, de mikor érezted azt, hogy ez most egy munka lesz? >> Hát a kisképzővel bekerül az ember, ott eleve volt egy ilyen 15 20szoros, 30-szoros túljelentkezés. volt, mert azért érzed, hogy komoly.

Ráadásul előtte az ember azt gondolja, hogy hát ő hát ő annyira tehetséges, annyira ügyes, hiszen egy általános iskolában mindig én rajzoltam a szebb autót, vagy legszebb autót, meg a legjobb portrét, és óriási nagy sikerélményekkel, óriási mellel megérkezel a középiskolába, ahol viszont mondjuk a festőszakra 12 embert vesznek föl, vagy 15-öt egy 10 millió szelekcióból, és egyszer csak ott van melletted 12 olyan tehetséges ember, mint te, hogyha sőt mondhatnám, hogy lehet, hogy tehetségesebb, tehát önvizsgálatot kell tartani.

Egyébként az elején nyilván egy így hihetetlen féltékenység, egy egy zavar, egy szégyenérzet, mindenféle dolog keveredik, amit neki kell tisztítani az embernek és át kell az egészet építeni, inkább egy egészséges versennyé, hogy tanuljon, menjen előre,…

Említett entitások

Témák

• sikerről
• festőművész
• szocialista magyarországról
• sikeres életútjáról
• kitartás fontosságáról
• szerencsés

Szervezetek, cégek

• Vasarely

Hallgasd meg

Gyakori kérdések erről az epizódról: „7 brutális igazság a sikerről egy Vasarely-tanítványtól”

Több epizód a Mahlzeit Podcast-ből

• 21 év börtön után már nem hiszek Istenben 2026-09-27

  Fliegauf Gergely 21 évet töltött a magyar büntetés-végrehajtásban nevelőként és börtönpszichológusként, tapasztalatairól beszélget a műsorban. Szó esik a börtönök speciális világá…

• A legkárosabb napi szokásod nem a telefon 2026-09-26

  Vincze Balázs szoftverfejlesztő mesél pályafutásáról, a 40 millió felhasználóval rendelkező alkalmazás fejlesztéséről és a Cápák Között című műsorban való részvételéről. A beszélg…

• Havas Henrik: „Maga egy senki" 2026-09-23

  A Mahlzeit Podcast vendége a 77 éves újságíró, Havas Henrik, aki pályafutásáról és magánéleti küzdelmeiről mesél. A beszélgetés során szóba kerülnek egészségügyi megpróbáltatásai,…

• A manifesztáció nem elég - Miskolcról a Bali luxusresortig 2026-09-21

  Christian Kovács, az egykori miskolci fiatal, aki ma Balin luxusüdülő-fejlesztéssel foglalkozik, a Mahlzeit Podcast vendége. A beszélgetés során Kovács bemutatja útját a nehéz kez…

• Hogyan építünk sneaker márkát Magyarországon? 2026-09-14

  Két fiatal vállalkozó mesél a Mahlzeit Podcastban arról, hogyan vették át és indították újra az Airdrop sneaker webshopot. Az adásból kiderül, hogyan jutottak el a használt ruhák…

• Hogyan lehet 1 millió dolláros céget építeni itthon 2026-09-06

  Szőke Adrienn, az M Matcha társalapítója a Mahlzeit Podcast vendége volt, ahol elmesélte, hogyan alapított sikeres márkát mindössze 200 ezer forintból, miközben gyesen volt és két…

• Heti 1200 Ft - ennyiből indul a vagyonépítésed 2026-09-04

  A Mahlzeit Podcast e heti adásában Horváth Kristóf sorozatvállalkozó, a Seedly AI alapítója a vendég. Kristóf 22 évesen épített egy energetikai céget 200 milliós árbevételig, most…

• A sorozatsztár, aki elbújt egy építkezésen 2026-09-02

  Pribelszki Norbert színész és zenész 18 évesen, havi 60 ezer forintból élt a Barátok közt forgatásai alatt, miközben albérlete 80 ezerbe került. Nyolc év depresszió és alkoholprob…

• Retorikatanár: hogyan győzz meg bárkit? 2026-08-31

  Szűcs Gergely rétor és retorikatanár, a Metorika alapítója a Mahlzeit Podcast vendége. Az epizódban arról beszél, miért nem a szakmai tudás dönti el, hogy figyelnek-e ránk, kik az…

• Eskortnak nézték, mert egyedül fizetett ki mindent 2026-08-23

  Kugyelka Kitti a Mahlzeit Podcast vendégeként osztja meg tapasztalatait a londoni luxusiparban töltött éveiről. A beszélgetés során kitér arra, milyen kihívásokkal járt a nagyvilá…